Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-12 / 136. szám

1959. június 12., péntek NEPCJSÁG 8 A szövetkezet pénzügyminisztere PÉNZÜGYMINISZTER? Ki­csit furcsán hangzik az elne­vezés, hiszen egy termelőszö­vetkezeti könyvelő nem szá­mol milliárdokkal, nem ren­delkezik egy országos vágyói felett. De a maga posztján, a maga munkaterületén mégis éppen olyan fontos és számot­tevő a dolga, mint az igazi pénzügyminiszternek, aki tár­cáját magától a Miniszterta­nács elnökétől kapta. Az atkári Micsurin Terme­lőszövetkezet könyvelőjének üres a szobája. Nincs szabad­ságon, nem is beteg, hanem mint később kiderült, kint van az encsi tanyán, ahol nagy munkába fogta/k a szö­vetkezet asszonyai. Elhatároz­ták ugyanis, hogy a tejet ez­után odahaza maguk dolgoz­zák fel és a vajat, túrót, egyéb tejterméket Budapesten értékesítik, a vásárcsarnoki standjukon. Itt az asszonyok között van Sike Emőné könyvelő is, aki ezúttal a könyvelést beszéli meg velük, az elszámolás, a szállítás módját, körülménye­it. Arról is szó esik, így meny­nyivel lesz jövedelmezőbb a tehenészet és mennyi hasznot jelent ez egy esztendő lefor­gása alatt. — NEM MINDIG lehet a könyvelőt az irodában találni, — mondja mosolyogva Sike Emőné. Most itt vagyok, dél­után bent az irodában, de az éjjel már indulok, a teherko­csival Budapestre, amely árut visz a fővárosiba. Dolgom van a Rákóczi téri standon, a bu­dapesti borkimérésünkben, de gyakran előfordul, hogy Szol­nokra kell mennem, ahol szin­tén a borkimérést kell ellen­őriznem. — Miért néz rám olyan csodálkozva? A könyvelés? Természetesen az is napra­kész állapotban van. A szö­vetkezet nagyobb ügyeit, pénz­ügyi dolgait mindig ketten, együtt az elnökkel végezzük, természetesen úgy, ahogyan azt a vezetőségi ülésen, illet­ve a közgyűlésen megbeszél­jük tagjainkkal. Rövidesen menni kell a minisztériumba is a szeszfőzde-építkezés ügyé­ben, mert a szeszfőzde nagy jövedelmet hoz majd a tsz- nek. Ezeket mondja a Micsurin Tsz könyvelője és ha mind­ezekhez hozzászámítjuk még magát a könyvelést, az admi­nisztrációs munkát, akkor azt kell mondani, hogy nincs is olyan könnyű dolga egy tsz- pénzügyminiszternek”, aki munkáját becsületesen akarja elvégezni. A munkaegységek nyilvántartása, a tagok nyil­vántartása, a raktári készletek számontartása, az SZTK­AAAAAAAAAAAA/WWSAAA/VVVSAAAAAA. ügyek, a Nemzeti Bankkal való tárgyalások és maga a kettős könyvelés, mind olyan feladat, amely egész embert, szíwel-lélekkel végzett mun­kát kíván. Sike Ernőné maga is tagja a termelőszövetkezetnek és négy esztendeje dolgozik már itt, mint könyvelő. Szereti a szövetkezetét, a tagságot és "t is becsülik a szövetkezet tag­jai. Amikor arról érdeklő­dünk, hogy mik a tervei, így válaszol: — Szeretnék továbbra is itt dolgozni, ebben a tsz-ben és azt kívánom, hogy továbbra is ilyen szépen, eredményesen fejlődjék szövetkezetünk, mint az elmúlt két esztendő alatt. És ha így lesz, akkor a többi tagokkal együtt én magam is egyre jobban megtalálom a Számításomat, habár anyagiak tekintetében eddig sem pa­naszkodhattam. A TOVÁBBIAKBAN a könyvelésről, mégpedig a ket­tős könyvelésről kerül szó, amelyet már egyre több ter­melőszövetkezetben vezetnek be. Bizonyára nem véletlen az sem, hogy a gyöngyösi já­rás tsz-könyvelői részére az atkári Micsurin Tsz-ben tar­tanak tapasztalatcserét, ahol közvetlenül is megtekinthetik az ifjú könyvelők Sike Emőné munkáját. — Nem nehéz a kettős köny­velés, csak szokni kell hozzá, — bizonygatja igazát Sikéné. Többen a fiatalok közül ide­genkednek tőle, pedig a kettős könyvelésnek elsősorban ők maguk látják majd hasznát, hiszen a kettős könyvelés mindent pénzben, forintban mutat hl, és ha pontosan ve­zetik, mindig tisztán láthat az ember, ami pedig egy fejlett nagyüzemnél elkerülhetetlenül szükséges. Az én véleményem is az — teszi hozzá határozot­tan —, hogy a ^könyvelő jó vagy rossz munkája számotte­vően befolyásolja a szövetke­zet egész előrehaladását. Min­den fillérre úgy, vagy még jobban kell ügyelni, mintha a sajátunk lenne. A bizonyla­tok, a nyugták, a kifizetések, a takarékossági szempontok figyelembevétele, mind olyan terület, ahol nagy felelősség­gel tartozik a könyvelő, és amelyekre minden könyvelő­nek éberen ügyelnie kell. Mi, itt a Micsurin Tsz-ben már elég komoly összegekkel bá­nunk, hiszen az elmúlt eszten­dőben csupán árutermelési tervünk egymillió-hétszázot- venezer forint volt és jelenleg tiszta vagyonunk kétmillió fo­rint fölött áll. Szeretek itt dolgozni, — fe­jezi be szavait Silce Emőné, a gyöngyösi járás egyik legjobb tsz-könyvelője. — Szeretek, pedig nem kevés a munkám és azt is tudom, hogy ősszel még több lesz, ha majd a száz új tag is megkezdi a munkát. ŐSZTŐL KEZDVE már egészen nagy gazdaság le­szünk, megszaporodnak fel adataink is. Nemiég alkal­maztunk egy fiatalembert ad­minisztrátornak, aki egyéb­ként tsz-tag és aki már most kezdi tanulni a „szakmát". Tudom, hogy hosszú idő kell, amíg ő is mérlegképes köny­velő lesz, de azt is tudom, hogy egy olyan közülünk Való embernek adom át majd va­lamikor a munkát, aki szívén viseli a szövetkezet ügyeit, szereti munkáját és akit .ma­gam neveltem utódomul. Szalay István KISZ-hírek Gyöngyösről — A Gyöngyösi Kézműipari Vállalatnál 27 taggal új KISZ- alaDszervezet alakul, amely alakuló gyűlését a jövő héten tartja meg. ★ — Újjászervezik az alapszer­vezetet a Gyöngyösi Vendéglá­tóipari Vállalatnál. Az alakuló gyűlést két hét múlva tartják. A vállalalat vezetősége meg­ígérte, hogy az újonnan ala­kult KISZ-szervezetnek klub­szobát, s ennek berendezésére televíziót, rádiót, zongorát és társasjátékokat biztosít a fia­talok szórakoztatására. ★ — A gyöngyösi téglagyári KISZ-szervezet fiataljai a VIT-műszakban 27 ezer tég­lát készítettek el társadalmi munkával, kétezer forint ér­tékben, amit felajánlottak a VIT-alaphoz. ★ — A téglagyári fiatalok pél­dájára a gyöngyösi ifjúgárdis­ták vasárnap társadalmi mun­kában közel 25 ezer téglát ké­szítettek, s az érte járó mun­kabért a VIT-alaphoz ajánlot­ták feL ★ — A váltógyári KlSZ-fiata- lok két vasárnapi műszakot ajánlottak fel a VIT-alaphoz. ★ — A gyöngyösi Új Élet Tsz- ben ifjúsági brigád jött létre 20 fővel, amely a nyári mun­kák gyors befejezését segíti majd elő. Már a közösnek kassáinak Árokpartor gátoldalak, pai lagon hagyó: földsávok zöld füvét kaszálják le a pély< Petőfi Tsz tag jai, hogy őszre mire megkez dik a közös munkát, már meg legyen o közös állo­mány takar­mánya is. A meleg, napos időt kihasznál­ta az új tsz „öreg brigád­ja”. Ebből jó szé­na lesz! — mondja az öreg Kácsor Ferencnek Bal­lagó Balázs. Egy kisfiú, aki csak éjszaka élhet Rickey Alden, hét­esztendős kalifor­niai fiúcskának nem szabad meglátnia a napvilágot. Egész nap a teljesen elsötétített házban tartózkodik. Élete este kezdődik: éjszaka sétálni me­het, játszhat, megis­merkedhet a külvi­lággal. A kis Rickey sú­lyos allergiás érzé­kenységben szenved. Nemcsak a napsugár, hanem maga a nap­pali világosság is ár­talmas neki, az ibo­lyántúli sugarak azonnal megtámad­ják szervezetét. így hát nappal alszik, éj­szaka tanul és ját­szik: Már két éve él ilyen körülmények között. A kisfiúnak ötéves koráig semmi baja sem volt. Egy napon váratlanul magas lá­za lett, tüdőgyulla­dást állapítottak meg. Ágyba fektet­ték és rövidesen el­múlt. Felkelt, kiment az udvarra és rögtön újra belázasodott. Ez néhányszor megis­métlődött. Végül kórházba vitték és a legjobb orvosokból alakult konzílium megállapította a kü­lönös betegséget: eddig soha nem ta­pasztalt mértékben érzékeny az ibolyán­túli sugárzásra. Egyetlen orvossága — teljesen elzárni a naptól és a nappali világosságtól. Azóta él a kis Rickey éjszakai éle­tet. A szomszédos gyerekek éjszakai ügyeletet szerveztek, mindennap másik gyerek marad fenn éjszaka, hogy Rickey- vel játsszék. Labdáz­nak, fogócskáznak, kirándulni járnak ve­le, de mindezt éjsza­ka. Hetenként kétszer reflektorokkal vilá­gítják meg a gyere­kek. futballpályáját, hogy Rickey éjszaka futballozhasson. Havonta egyszer éj­szakára kinyitják ne­ki a sanfranciscoi ál­latkertet, s az iskola tanítói éjszaka tanít­ják a kis beteget. Az orvosok tehetet­lenek a betegséggel szemben. Megállapí­tották, hogy allergiá­ját a bőr pigmen- hiánya okozza. A be­tegség rendkívül rit­ka és még hasonló eset is csak néhány fordult elő az orvos- tudomány történe­tében. A lakosok figyelmébe A külvárosi artézikuták mellett figyelmeztető táblák vannak kifüggesztve, ame­lyeken az illetékes hatóság felhívja a lakók figyelmét a kút környékének tisztántar­tására. A tábla arra is fi­gyelmeztet, hogy ne pazarol­juk haszontalanul a vizet, ne tároljuk hordókban, ne itas­suk közvetlenül a kútnál az állatokat. Sajnos, a meleg idő beáll­tával ■- főleg a külvárosok­ban — egyre többen hágják át a tiltó rendszabályokat. Az egri Menház utcai kút­nál például rendszeresen itatnak lovakat úgy, hogy a ló jóformán közvetlenül a kifolyó csőből iszik hosszú perceken keresztül, mert lusta és lelkiismeretlen gaz­dája a vödröt egyszerűen rá- akaszja a kifolyócsőre. Az állat szája, orra így érintke­zésbe kerül a csappal, s eset­leges betegsége esetén az egész környék lakosságát megfertőzheti. Láttunk már olyant is, hogy a kút mellett keletke­zett pocsolyában sertések fü- rödtek nagy vidáman, mi­közben gazdájuk hosszú per­ceken át „gondoskodott” ré­szükre fürdővízről. Máshol nagymosást végez­nek «■ kútont s ilyenkor szappanos lével telik meg az egész környék. A tisztasági szabályok be­tartása — különösen a nyári hónapokban — rendkívül fontos és kötelező vjxndenki számára. Ügyeljünk tehát arra, hogy a külváros kútjai higiénia szempontjából kifogástala­nok legyenek, s a rendbontó­kat igyekezzünk meggyőzni a tisztaság fontosságáról. — Ha másképp nem — ható­ság igénybevételével... <-dy) Törpe-vísmű, hultúrhás, új ishola Gyöngyöstarján ötéves távlati tervéből Gyöngyöstarján ötéves táv­lati tervének egyik legnagyobb alkotása lesz a község vízel­látási problémájának rendezé­indulója. Maros: Üttörő hívó-: 'gatója, Bartók: Este a széke-: lyeknél, Bródy: Sportindulója,: ezeket játsszák és játszották; nagy sikerrel. Ezeken kívül a; Kodály—Biciniák, a Gergely-; járás, a Békedal a legkedve-; sebb számuk. Ezeket a tavaszi] falusi ünnepségek alkalmából,; amelyek műsorát minden al- j kálómmal túlnyomórészt az ál-; talános iskolások adták, szíve-; sen hallgatta mindenki. S jól-; eső örömmel állapította meg; szülő és pedagógus egyaránt.; a dobogóra fellépő gyerekeken; végigpillantva: ebben a falu­ban valóban nagyon szeretik a dalt, a táncot, hiszen a fel­sőtagozat diákjai közül minden második ének- vagy zenekari tel,Sí ENNEK AZ EREDMÉNY­NEK természetesen legjobban a tanár. Mezei József örül. S azonkívül, hogy az iskolások­ból nem tud külön ének- és ze­nekart alakítani, még szomorú valamiért, az csak azért lehet, hogy évek óta erősködik egy felnőtt zenekar létrehozásán, azonban mindeddig sikerte­lenül. Elfoglaltak a csányi em­berek. s arra már nincs ideiük. hogy maguk is műveljék a ze­nét. amit oly nagyon szeret­nek. s amit oly nagvon szíve­sen hallgatnak gyermekeiktől A gyerekek azonban itt van­nak. S amíg tanáruk. Mezei József tanítja őket. ebben a kis faluban mindig lesz nem is kis hanem sok ének és muzsika.. Weidinger László se. A község bővizű forrására* — amely jelenleg is a vízel­látás 70 százalékát biztosítja — egy törpe-vízmüvet építe* ; nek, ahonnan csövekkel min­iden nagyobb utcába elvezetik > a vizet és közkutakat létesí­> tenek. A vízmű építése kb. egy­> millió forintba fog kerülni. > Ezenkívül új kultúrház épí­> lését is tervezik 700 ezer fo­> rintos beruházással, amely > megoldja a község mozihelység > problémáját is* > Állami beruházásból 1962- £ ben felépül az új nyolctanter­> mes iskola is s ezáltal a je- i lenlegi öttantermes iskola fel­> szabadul, ahol iskolai napközi 5 otthont létesítenek; Továbbá 5 itt szeretnék megoldani a ta­> nulók politechnikai oktatását >is. A község lakosai, mind a > törpe-vízmű építésénél — árok­> ásás, földmunkák elvégzése — > mind a kultúrház építésénél — > fuvarozás, anyagszállítás —, > mind pedig az új iskola épí- ? tésénél jelentős társadalmi ? munkát ajánlottak fel. > HIM* Ml I L.j iskolát kap Máfraszentimre > Nagy problémája oldódik Smeg Mátraszentimrének akkor* > amikor átadják ez év iúliusá­> ban az új, kéttantermes isko­> lát. A neonvil ágit ássál felsze­> relt iskolában igen ötletesen > oldották meg a szobák építését, > mivel a tantermek a nyári > szünidő alatt spanyolfal meg- ? odéssal három részre os/.tha- í tók. s így üdülőhelyiségnek is ? berendezhetik a szobákat. A < modern iskolában szeptem- i berben megkezdődik a taníts* tó, hogy munkásságuk nyomán a község már odafejlődött, hogy néhány héttel ezelőtt egy béke-est keretében a megyé­ben először Csányban emlé­keztek meg Haydn-ról, a nagy zeneköltőről, a Händel—Haydn év alkalmával, s Mezei Jó­zsef rövid előadása után a megjelentek az ünnepelt D-dur szimfóniáját hallgatták meg lemezről. Mégis hiányzik a külön ének- és zenekar. — NEHÉZ LESZ EZEN a bajon segíteni — mondja a tanár —, mert a zenészek ép­pen az énekkar legjobb tagjai. Igaz, hogy a most végző álta­lános iskolások közül többen bejelentették, hogy ha tovább is tanulnak, számíthatunk rá­juk. De sokan elmennek az énekkarból és zenekarból is. Mindenki tovább akar tanul­ni, én meg mint eddig, min­den esztendőben tulajdonkép­pen elölről kezdhetem a mun­kát. a nehéz próbákat. De azért sosincs hiba. Két héttel ezelőtt például a Hat­vanban lezajlottt ifjúsági ta- lálokzó alkamából rendezett kulturális seregszemle bemu­tatón a zenekar ismét elhozta a járási első díjat. Annyi min­dent játszanak már, hogy bő­séges választék volt a műsor összeállításánál. öt részlet Verdi Traviátájából, Ádám: Lakodalmasa, Kodály: Úttörő Muzsikáló falu rapodtunk egy xilofonnal, cite- rával, több hegedűvel is. Az­tán zongora kellett, s az is meglett. A pedagógusok két nagy bált rendeztek s annak összes bevételét a zongora vá­sárlásra fordították. AMIKOR MÁR ITT tartot­tak, nem volt nehéz. Nemso­kára összeállt a 23 tagú zene­kar, amelyben az énektanár felesége gordonkázott. Jelen pillanatban hét hegedűs, egy gordonkás, két harmonikás, egy klarinétos, egy xilofonos, két zongorista, hat furulyás, két kis- és egy nagydobos ját­szik az együttesben. S mind­annyian egyben énekkari tagok is, mert az énekkarnak azért már nagyobb hagyományai vannak Csányban, mint a ze­nészeknek. Már 1951-ben is jó együttessel dicsekedhetett az iskola, hiszen éppen az volt Mezei József további vágya, hogy egyszer ének- és zene­kart szólaltathasson meg egy­szerre. Mindeddig nem sike­rült és talán ez a legnagyobb fájdalma e pillanatban a lel­kes zenerajongónak. MeVt na­gyon szép volt az, hogy ar­ról beszélhetett már évekkel ez­előtt is, hogy énekesei és ze­nészei is egyre több népdalt, klasszikust, romantikust szó­laltathatnak meg és mindjob­ban értik Kodály, Bartók mű­veit is. Az is elismerésre mél­igazzá is vált, sok fáradtságba került. MEZEI JÓZSEF ezen moso­lyog. — Az ének- és zeneóra, a szolmizálás megszerettetése mindennek az alapja — mond­ja. — Meg az iskolaigazgató és a nevelőtestület segítsége, mert nélkülük, az ő támoga­tásuk hiányában semmire se mennék. Oly nagy őszinteséggel és lelkesedéssel mondja mindezt, hogy nem merem megkérdez­ni: meddig jutottak el. Más­különben is először az indu­lásról, a kezdet kezdetéről kell valamit megtudni. — Hogyan kezdtük? — kér­dez vissza, aztán folytatja: — Ügy, hogy vásároltunk 10 furu­lyát. Kiadtam tíz kislánynak, akik közül hat, vagy hét más­nap reggel sírvsf hozta vissza hangszerét azzal, hogy szülei nem engedik meg a furulyán való tanulás, „mert az lánynak nem való”. Ha ez nem megy — gondoltam —, majd meg­próbálunk mást. Hegedűt akar­tam tanítani, de lánynak „ez se való”. Ó, sokat lehetne er­ről beszélni. De minek, hiszen már évek teltek el azóta. Rö­vid idő múlva kevés lett min­den hangszer, amit a faluban feltalálhattunk. Alkalmakként, ha szükség volt rá, még a kis­bíró dobját is elkértük és gya­A FEHÉR—SÁRGÁRA fes­tett ház egyik szobájának nyi­tott ablakán keresztül zongo­raszó hallik a csányi utcára; A tanácsházánál azt mondták, itt lakik Mezei József, a község általános iskolájának ének-zeneszakos tanára. A lá­togató azonban fél megzavar­ni a zongora mellett ülő férfit, aki elmélyülten Bartókot ját­szik. A zongora a szoba sar­kában áll, mellette cselló a szekrény oldalához támasztva, az asztalon metronóm. Min­den megvan itt, amire egy ze­nekedvelő. zeneszerető ember­nek szükséges van. Márpedig Me'ei József az. Nem is ze­nekedvelő, hanem rajongója a muzs'kának. 1941. óta lakik a községben. Egerben végzett és a fővárosban szerezte meg énektanári oklevelét. Társai értetlenül álltak előtte, ami­kor bejelentette, hogy ebbe a kis Heves megyei faluba, — Csányba kérte magát. Mit akar ott egy énektanár? S lám, „meglehet itt élni a zenét sze­retve is. Könnyebb az élet, ha vannak, akik szintén sze­retik azt, ha pedig nincsenek, akkor meg kell tanítani" min­denkit a zene szeretetére” — mondotta már akkor a fiatal tanár, s ezt tartja ma is. A csányiakkal — igaz, hosz- szú évek munkája nyomán —, néha-néha küzdelmek árán, de sikerült megszerettetnie a ze­nét. Egy kis faluban van egy kis muzsika — ez olyan szé­pen hangzik, de míg a mondat

Next

/
Thumbnails
Contents