Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-10 / 134. szám

1959. június 10.; szerda

NÉPÚJSÁG

3

Gépkocsik és autóbuszok orvosai

Az egri 32. Autóközlekedési Vállalatnál

FÜLSIKETÍTŐ MOTOR- 2ŰGÁS, gépek zakatolása, vad kopácsolás, gumit szerelő tompa kalapácsütések gázolaj- és benzinszag, örökké olajfoltos munkások a gépkocsik alatt, tetején és a motorházon, az utcán, az udvaron és a szerelőcsarnokban, gépkocsik, autóbuszok, alkatrészek és szerszámok: ez az egri 32. Autó- közlekedési Vállalat telepe.

Több mint 60 autóbusz, 150 tehergépkocsi, és jó pár darab taxi karbantartásáról, javításáról gondoskodnak a három telep munkásai. Most futott be a Pély — Heves — Eger útvonalon közlekedő autóbusz. Az utasok talán alig értek a piacig, vagy az Állami Áruházig, de Antal Mátyás művezető már átvette a buszt és a gépkocsivezető hibajelentését. Gyorsan átvizsgálja a forgalombiztonsági berendezéseket, motort és a sebességváltót, odahív négy-öt szerelőt, aztán egy-két vezényszószerű utasítás és Mátis Gyula, Bartha András és a brigád többi tagjai boszorkányos ügyességgel máris kiszerelték a kormányművet és a fékberendezést. A kopott, hibás alkatrészeket kiherélik és ebben megalkuvást vagy tréfát nem ismernek, mert a kormánycsigában, a fékhengereknél, vagy a hajtóműtengelyen elég egy hajszál- repedés, abból holnap már törés, esetleg karambol lehet és akkor veszélyben az utasok élete, meg a drága gépkocsi. Hogy ezt megelőzzék, arra szolgál az I. és Il-es szemle, a TMK (tervszerű, megelőző karbantartás.)

A brigád még be sem fejezte egészen a szerelést, egy fiatal munkás a másik oldalon már gázolajjal fújja le a házilag készített kocsimosó felfutóra állított gépkocsit, egy másik magasnyomású „Auras” zsírzógéppel „eteti” a csapágyakat. Mire a visszainduló hevesi és pélyi utasok a megállónál gyülekezni kezdenek, a szervizmester és a garázsmester leel- Jenőrzi az I-es számú szemle elvégzését, a gépkocsivezető csinál egy próbakört, aztán az Ikarusz megfiatalodva és kicsinosítva begördül a Líceum mögé.

FEKETE IMRE BRIGÁDJA

ma kicserélte az egyik 3 és fél tonnás kiöregedett teherkocsi egész motorblokkját. Nagy Ist- m csoportvezető szerelő azon bosszankodik, hogy kevés a lakatos, mert a nyári hónapokban szinte éjjel-nappal szállítanak a teherkocsik, az utak sok helyen még rosszak és bizony, hamar „lerobban” az alváz és a futómű.

— Látja elvtárs, ezt az YA

93—76-os kocsit? Ezen négy rúgócserét kellett végezni, de ah-o hoz gépkocsi és ember kell, ? mert a rugókat a másik telep- < ről kell lehoznunk. Olyan ? j szűkösen, vágyunk itt, hogyC alig tudunk mozogni. S

— Ne zsörtölődj, amióta ezto

s modem ME—280-as eszter-S' gapadot beállították, gyorsab- s ban halad a dugattyúk, a pót-?; kocsitengelyek megmunkálása ? és a rúgóleszorító csavarok ké-s szításé — szól közbe Gömöri 11. ? Bernát, az I-es számú részleg? művezetője. ?•

— Nagy szükség lenne itt a?

további gépesítésre, mert a 15?; ezer kilométerenként elvégzen-v dő Il-es számú szemlére is alig jut egy-ketnapi idő, alig? győzzük a sok munkát, de ta-> Ián az új telepen majd kapunk?' gépeket is — reménykedik? Nagy István csoportvezető sze-> relő. <

Azt mondják az emberek,? hogy Fekete Imrének és Ko-> vács I. Lászlónak olyan fülük? van, hogy a „beteg motor kö-? högését” már akkor meghall-? ják, amikor a kapun jön be-? felé. Kompresszió-mérésre, a? szelepek és a dugattyú-gyűrűk? megvizsgálására akad itt szak-? ember mindig. <

Radics András és Erdélyi Jó-? zsef brigádja aztán kézbe kap-? ja a „beteget” és egy-kettőre? kikúrálják. A március 6-i? párthatározatra tett felajánlá-? sok óta olyan gondosan végzik? a Il-es számú szemlét, hogy az? középjavításnak is beillik.

Baj van a lengőcsapszegek-? kel? Bizony az gyakran meg-? esik ennyi kocsmái. Tari< László a fiatal főtechnológus < áttanulmányozta a szakköny-< Veket, törte a fejét és addig <

keresgélt a telepeken, míg vállalati fődarabból újított egy magasnyomású hydraulikus prést, amit Gazsó Imre és Szeredi Mihály ügyesen elkészített és azóta gyorsabb, könnyebb és főleg megbízhatóbb a szerelők munkája.

' Fontos, hogy a forgalombiztonsági berendezések rendben legyenek, a. karosszéria és az alvázra gondot viseljenek, de a járművek „szeméről és leikéről” Kelemen Gyula és villanyszerelő brigádja gondoskodik. Valaki azt mondta róluk, hogy ők „notórius” újítók. Nagy gondot és körültekintést igénylő munkájuk mellett mindig törik a fejüket valamin, amiből nekik is, meg a vállalatnak is haszna van.

A SZERELŐMUNKÁSOK, lakatosok, mérnök és villany- szerelő, mind azon iparkodnak, hogy mostoha munkakörülményeik és a rendelkezésükre álló igen rövid idő alatt is lehetőleg minden beütemezett szemlét kifogástalanul elvégezzenek, hogy a kis hibák időben való javításával a nagyobb károkat. megelőzzék, és a járművek élettartamát meghosszabbítsák.

Arrébb megyünk, mert a műhelybe egy újabb „beteget” hoznak a „mentők.” A szemközti falon szépen rajzolt betűkkel teleírt táblát olvasok:

„Előre a szocialista muiika- brigád-cím eléréséért! A brigád tagjai közös elhatározással vállalják: 1. A szocialista munkaerkölcs szabályainak megfelelően dolgozunk és élünk. 2. Szakmai, politikai fejlettségünket a szocialista brigád-cím elnyerésének

színvonalára emeljük. Ezért rendszeres szakmai és politikai továbbképzésen veszünk részt. 3. A technológiai utasításokat az ésszerű anyagtakarékosság mellett betartjuk. 4. Segítjük ipari tanulóinkat, hogy 4-es, 5-ös tanulmányi eredményt érjenek el.”

RÖVID, DE VELŐS PROGRAM, de igazi sikert csak akkor hoz, ha be is tartják azt, mondom az embereknek. A műszaki vezetők és a szak- szervezet titkára elmondták, hogy május 1-e tiszteletére tették ki ezt a táblát. Azóta különösen Nagy István és Fekete Imre brigádjai becsülettel és nagy akarással küzdenek a megtisztelő címért és az ő munkalendületük példaként lebeg a többi szakmunkás előtt is. Talán nincs már messze az az idő, amikor a gépkocsivezetők és a forgalmi személyzet munkájáról is örömmel számolhatunk majd be.

Minden dolgozó tudja, hogy a pontokban foglalt célkitűzések megvalósítása, az éwégi jutalmazások (ugyanaz, mint termelő vállaltoknál a nyereségrészesedés) alapját képezi. Bármelyik brigád is nyerje el a szocialista munkabrigád címet, az biztos, hogy a nemes versenynek az egész vállalat hasznát veszi. A munkaverseny nyilvánosságának biztosításában, a verseny kiszélesítésében komoly tennivalók várnak a műszaki vezetőkre. Igen kedvező jelnek tartjuk, hogy a munkások maguk igénylik a műszaki osztály támogatását és határozottabb iránymutatást. Ez azt bizonyítja, hogy nem felülről diktált versenyről, hanem a munkások önkéntes vállalásáról és becsületbeli ügyéről van szó.

AZ UTAZÓKÖZÖNSÉG és

a fuvaroztatók a szerelőkkel, lakatosokkal és esztergályosokkal nemigen találkozik. Ök a háttérben, a szűkös szerelő- műhelyekben, vagy éppen az udvaron sárban és latyakban dolgoznak, hóban, fagyban és rekkenő melegben hasalnak a kocsik alatt azért, hogy a menetrendszerinti járat pontosan indulhasson., hogy biztonságos és kényelmesebb legyen az utazás. Ezért illő volt egyszer az ő munkájukról is megemlékezni.

Fazekas László

Tiseeuöt ágy várja a Kékestetőn a szilikózisban megbetegedett bányászokat

A pétervásári járás dolgozóinak országgyűlési képviselője, dr. Ábrányi István, a Kékestetői Állami Gyógyintézet igazgató főorvosa, üzemlátogatásai során egy alkalommal megtekintette a recski Ércbánya Vállalatot is. A dolgozókkal való beszélgetés után nem sokkal felvette a kapcsolatot az Országos Munkaegészségügyi Intézettel, s kérte, tartsanak a bánya dolgozói között szilikózis szűrő- vizsgálatot.

Az intézet munkatársai a kezdeményezés alapján még a nyár folyamán eleget tesznek a kívánságnak és a bánya poros, egészségre ártalmas munkahelyeinek dolgozóit alaposan megvizsgálják. Ettől az időtől a Kékestetői Állami Gyógyintézetben — lévén e betegség főként a légzőszervekre nagy veszélyességgel —, a jövőben állandóan 15 ágyat biztosítanak bármelyik részén dolgozó szilikózissal szenvedő bányászok számára.

A pedagógusnapon

...hogy egy New York-i napilap arra biztatja olvasóit, hogy kommunistaellenes propaganda-szelvények küldésével avatkozzanak bele a szicíliai választásokba. „Azokra a jelöltekre adjátok le szavazataitokat, akik a kommunizmus ellen harcolnak.” Ez áll többek között a felhívásban, melyet a szicíliai rokonoknak küldtek Amerikából.

A szicíliaiak úgy látszik nemcsak azt nézték meg, hogy mit üzentek, hanem azt is, hogy ki üzente, legalábbis ez tűnik ki a választások eredményéből. Az Olasz Kommunista Párt az előző választáson elért 482 ezer 700 szavazattál szemben, most 516 900 szavazatot kapott, s a többi baloldali párt is előretört a választások során.

Szicília belügyeibe való amerikai beavatkozási kísérlet így futott zátonyra a választás során.

_____ _____ (K. E.)

Ke

rékgyártó Gyula, Mátraháza:

A hirdetéissel kapcsolatosan közöljük, hogy a megyei rendőrkapitányságnál érdeklődjék a villany- szerelői állást illetően. A hirdetést ők adták fel, y #

Fazekas István, Feldebrő; Sárkány János, Eger: Panaszos levelüket „Az illetékesek figyelmébe’* című rovatunkban felhasználtuk. Az esetleges intézkedésről kérjük válaszukat.

*

Gémes István, Selyp: A villany

bekapcsolásával kapcsolatos levélét megkaptuk. Ebben az ügyben felkeressük az ÉMÁSZ-t és az eredményről értesítjük majd,

❖

Oszlánczi István, Eger: Levelével kapcsolatban keresse fel szerkesztőségünket; ä felvilágosítást' megkapja,

Június 14: az építők napja

Az építőmunkások országszerte június 14-én, vasárnap tartják hagyományos ünnepüket. Ugyancsak ekkor tartják a fa- és építőanyagipar fennállásának tizedik évfordulóját is.

A vidéki építők a megye- székhelyeken ünnepelnek, ahová ellátogatnak az Építő, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének tagjai is.

Szombaton, a pedagógusnapon Benke Valéria művelő■> désügyi miniszter is megjelent Egerben, a pedagógusainkat köszöntő ünnepségen. Meleghangú köszöntő beszédében elmondta, hogy a pedagógusók legfőbb célja az, hogy gyermekeink megkapják mindazt, ami szép és, valóban kincset jelent. Képünkön az úttörők virágcsokorral köszöntik Benke Valériát. >

A szentkút és a fiatalok

A pedagógusnap alkalmából megyénkben 18 kiváló pedagógust tüntettek ki. Képünkön Lendvai Vilmos elvtárs, a megyei tanács vb-elnöke átadja a kitüntetést az egyik kim váló pedagógusnak,

FAZEKAS LÁSZLÓ:

az utazás iránti vágy, most meg különösein, hogy rém gyalog kell zarándokolni 80—■ 100 kilométert a szentkútigés vissza, de motorral roboghatnak a festői szépségű helyen levő búcsújáró helyre. Ráadásul még egy csomó dicséretet is elkönyvelhetnek vallásos környezetüktől, miért ne vállalkoznának hát ilyen utakra?

De ezt a romantikát miéi t nem az ifjúság jövőjét megalapozó, jellemét nevelő társadalmi szervezet hasznosítja. Miért nem a KISZ szervez, ha kell éppen „hecc-kirándulásokat”, izgalmasat, érdekeset, hasznosat, ahol nem a vallás mákonyával kábítják a fiatalok fejét, de hasznos ismereteiket bővíthetik, kellemesen szórakoznak és nem kerülnek ellentétbe igásd érzéseikkel, nem kényszerülnek álszenteskedésre.

Miért? Miért? Ezek a kérdések zsongnak a fullasztó melegű nyári ég alatt, míg a vita hullámai lassan elcsendesedtek, s elfogytak a történeteit.

Aztán magas porfelhőt verve bekanyarodott a munkásbusz, és a szó a gépekre, .a műszakváltásra terelődött, nemigen gondoltait . többet a szentkútra.

NEMIGEN GONDOLTAK,

de nekünk gondolkodni kell rajta. 1959-ben élünk,. S a motorokon, amelyek a szentkút felé robognak, mynkasfia- taloK is ülnek...

Kovács Endrs

gal számunkra is, de némi következtetést levonhatnak belőle a liszkói KISZ-szervezet vezetői is,

Ha mást nem, legalább any- nyit, hogy nekik kellene biztosítani a kirándulási lehetőséget a siroki és környékbeli fiatalok számára, hogy ne a szentkút ürügyén menjenek a Mátrába, hanem a KISZ által szervezett motoros-, vagy kerékpáros-túra keretében, vagy éppen közös kirándulás alkalmával.

De ez a beszélgetés a fiatalok nevelésével kapcsolatban is sok megszívlelnivaló tanúl- ságot adhat. Azt mutatja, erősek még a régi rend visszahúzó szokásai, azt is bizonyítja, keveset tettünk még érte, hogy ezen a régi szokások fokozatosan • megszűnjenek, ne rontsák a munkásifjúság jellemét, gondolkodását.

Mert bár nem mind vallási meggyőződésből, de a szülők iránti szófogadásból és a barátság, vagy csak . kirándulás alapján — még mindig elmennek a széntnúthoz a l'sz- kói munkásfiatalok is.

Hogy elmennek, puszta jelenlétükkel tápot adnak az olyan — sokszor csak látszaton alapuló — véleménynek, hogy a munkásfiatalok többsége vallásos, s hogy mi sem ragad rájuk a materialista tanításból.

Az ifjúságban mindig erős volt és erős lesz a romantika,

dugó kirázódott a demizson- ból. Mondja erre a mögötte haladó atyafi:

— Hé, kifut a bor!

Az előénekes cseppet sem változtatva éneklő hangján, így nyugtatja meg: „Nem fu- tyik az, be van dugva”,- mire az asszonyok utána éneklik: „nem futyik az, be van dugva”. így mondják sorjában, s nem a vallásos emberek meg- botránkoztatására írom itt le — de mert így történt.

S mesélnek még számtalan bor- és nőhistóriát, mely a szentkutasokkal fordult elő és egyéb, az egyház számára cseppet sem épületes históriákat, amiből ekként kristályosodik ki a vég következtetés: jó kirándulási alkalom, a sok élmény vonzotta már korábban is a férfiak jó részét, a vallásos meggyőződés helyett. Persze .voltak akik meggyőződésből mentek, és ma is vannak nem kis számban. Nem is róluk beszélünk..; De most, hogy felvilágosultabbak az emberek, egyre inkább a kirándulás, a hecc, az utazás kedvéért motoroznák, vagy autóznak el a mátrai szentkúthoz, semmint vallásos meggyőződésből, legalábbis a beszélgetés részvevői ezt vallják.

ÉRDEKES TANULSÁGGAL

szolgált ez a beszélgetés, amelyet a liszkói fiatal és öreg munkások folytattak a buszra várakozva. Érdekes tanulságvita ki nem mondott tárgya.

Valóban miért is?

— NEM A VEZEKLÉS miatt — mondja a fiatal munkás, akit édesanyja vett rá, hogy elmenjen.

— A barátság kedvéért <— mondja a társa.

— Áh, már a mi időnkben is sok disznóságot csináltunk •— kapcsolódnak a beszélgetésbe az idősebbek is.

— Nem az imádság vitt minket, nem a papok miatt mentünk, meg a kút miatt. A vicc kedvéért.

— Emlékeztek rá, kereszttel vertük az epret hazafelé és a plébános majd szívbajt kapott .;. szidták is az asszonyok ...

— Az semmi, de az egyiK viccmester elfáradt az úton, s mikor a szentkúthoz értek, minden ülőhely foglalt volt, kivéve az egyik gyóntatószéket, amelyben — más nem lévén — helyet foglalt, s mivel egyre-másra jöttek hozzá a búcsúsok, meggyóntatta őket szép sorjában.

— EGYSZER MEG mentünk a szentkúthoz, s az élőénekes kihagyott a strófákból. Mit tegyen. Mondta, míg betű volt a könyvben, s a végén azzal fejezte be: „szerkesztették Budán, utánnyomás tilos!" Erre utána énekli a sok nép: , szerkesztették Budán, utánnyomás tilos.”

— Hát a recski előénekes hogyan járt.;. Vitt magával jóféle borocskát az útra, de a

A BESZÉLGETÉS patakja

álmosan folydogált a munkásbusz megállójánál. A nap ük- kadt meleggel öntötte el az utcákat, még beszélgetni is terhére esett az embernek.

Fiatal volt pedig a várakozók többsége, Liszkóba igyekvő munkás. Csupa férfi, mert tréfáikkal egy távoli padra üldözték el a lányokat.

Nem is nagyon figyeltek hát oda a beszélgetésre, hogy a lányokkal való heccelődés véget ért — míg egy kérdés szét nem hasította az unalom mindent beborító fátylát.

— Nem jössz el velünk a szentkúthoz? — csapott a térdére társának az egyik fiatal munkás.

— A szentkúthoz? — kérdezte vissza hitetlenkedve a megszólított. — Meg vagy_ te húzatva? — nézett barátjára.

;— Mit keresnék én ott?

— Tudod, rávett az öregasz- -szony. Megígértem neki, hogy 'elmegyek... Nem a vezeklés 'miatt — tette hozzá nevetve —, |dé jó kirándulás lesz... Kép- Izeid, motorral a Mátrán át. •Gyere el, legalább nem leszek ;egyeáül.

• — így már más, lehet róla [beszélni.;. — egyezett bele. ; Erre aztán megoldódtak a “nyelvek. Az unalomnak már “csak a foszlányai ültek az ar- “cokon, de rövidesen lesöpörte >azt is a vitatkozás, a viccek [friss levegője.

> Miért is mennek a fiatalok [még 1959-ben is a szentkút- [hoz? Vallásos meggyőződéséből? A hecc kedvéért? A nők [miatt? Kirándulni? Ez volt a