Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-07 / 132. szám

2 népcjság 1959. június vasárnap Minden békeszeretö nép elítéli saját országában azokat, akik nem kívánják a békét Hruscsov beszéde a moszkvai dolgozók gyűlésén (Folytatás az első oldalról) MOSZKVA (MTI): A szovjet párt- és kormányküldöttség visszatérte alkalmából szom­baton délután a moszkvai Sportpalotában nagygyűlést rendeztek. Több mint 15 ezer moszkvai dolgozó vett részt a gyűlésen, amelyet Usztyinov, a moszkvai városi pártbizottság első titkára nyitott meg. A küldöttség tagjait négy felszó­laló köszöntötte Moszkva lako­sai nevében. Ezután a jelenlevők hatal­mas tapsa közepette N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke lépett a szónoki emelvényre. Beszéde eleién elmondotta, a szovjet küldöttség három cso­portra oszolva járta be Albá­niát, hogy minél jobban meg­ismerje az országot, mind több alkalommal találkozzék az or­szág népével és vezetőiveL Hruscsov elmondotta, a szov­jet küldöttség albániai tartóz­kodása idején több ízben ta­lálkozott az ott üdülő Otto Grotewohllal, s hasznos eszme­cserét folytatott vele fontos nemzetközi kérdésekről, s Peng Tö-huaj marsallal, aki baráti látogatást tett Albániá­ban. „Mint ismeretes, Albániából visszatérve, Malinovszkij mar­sallal együtt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány meghívására nemhivatalos lá­togatást tettünk magyar bará­tainknál Budapesten, ahol ta­lálkoztunk és igen hasznos beszélgetéseket folytattunk Kádár János, Münnich Fe­renc, Dobi István elvtársakkal és több más állami és párt­vezetővel, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagjaival” — mondotta a jelenlevők nagy tapsa közepette Hruscsov. „A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, a két ország kormánya és testvéri pártjaik között kifejezetten kitűnő ba­ráti kapcsolatok jöttek létre, s e kapcsolatok állandóan erő­södnek. Magyarország területe fölött átrepülve, elvtársi kötelességünknek tartot­tuk, hogy két napra meg­álljunk ebben a baráti or­szágban és ismét kifejez­zük őszinte nagyrebecsü- lésünket a inunkaszerető magyar nép iránt, győzelmeik szervezője a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága és személyesen Kádár János elv­társ, a magyar nép kiváló fia iránt” — mondotta Hruscsov a gyűlés részvevőinek hatal­mas tapsa közepette. A szov­jet miniszterelnök megemlí­tette, hogy magyarországi tar­tózkodása alkalmával találko­zott Coj Jen Gén elvtárssal. A szovjet miniszterelnök ez­után a küldöttség albániai ta­pasztalatairól szólt. Hangsú­lyozta: az állami és a párt­vezetők személyes találkozá­sának, kölcsönös megbeszélésé­nek nemcsak akkor van nagy szerepe, amikor valamiféle vé­leményeltérés vetődik fel, az ilyen látogatásokra már akkor is szükség yan, amikor sem­mi sem zavarja az egyetér­tést. Minél gyakrabban kerül sor az állami és a párt­vezetők személyes látoga­tásaira, találkozásaira, mi­nél őszintébb eszmecsere folyik ezeken a találko­zásokon, annál jobb az egyetértés minden kérdés­ben, annál könnyebb el­mélyíteni a barátságot. Hruscsov méltatta az albán ipar eredményeit, majd kie­melte, különösen nagy jelentő­ségei vannak az albán mező- gazdaságnak. A szovjet mi­niszterelnök rámutatott: A szocialista országoknak a mezőgazdaság fejlesztésében is együtt kell működniök, túl kell lépniök az egyes államok szűkén értelmezett érdekem, meg kell valósítaniok a mező- gazdasági termelés ésszerű munkamegosztását, az éghaj­lati viszonyoknak legjobban megfelelő mezőgazdasági kul­túrát kell fejleszteni nemcsak saját szükségleteik kielégíté­sére, hanem az egész szocia­lista tábor számára. „Nincs messze az idő, ami­kor Albánia valóban a szocia­lista tábor országainak gyön­gye lesz. Ez meggyőző példát jelent majd a Földközi-tenger medencéje valamennyi orszá­gának. Megláthatják, mit jelent a szocializmus, milyen si­kereket érhet el a nép, ha saját kezébe veszi a hatalmat, s az állomot, a gazdaságot, a marxizmus—leninizmus taní­tása nyomán a szocializmus alapjaira helyezi" —állapítot­ta meg Hruscsov. Ezt követő­en hangoztatta: az Albán Munkapárt vezetői jól isme­rik és alkalmazzák a marxiz­mus—leninizmus tanításait. Ezért látszik furcsának, ami­kor egyes külföldi személyisé­gek azzal vádolják őket, hogy nem értenek a marxizmus— leninizmushoz. „Az, aki teg­nap még nem ismerte ezt a tudományt, ma elsajátította azt, kijárta a forradalmi har­cok iskoláját, szilárdan a marxizmus—leninizmus állás­pontjára helyezkedik, megvédi ezt a nagyszerű tanítást a re­vizionisták és az opportunis­ták támadásaitól” — hangsú­lyozta Hruscsov a jelenlevők egyöntetű helyeslése közepet­te. Az albán—szovjet tárgyalá­sokról szólva a szovjet mi­niszterelnök hangsúlyozta, ezek a megbeszélések olyan őszinték voltak. amilyenek csak a legjobb barátok között lehetségesek. Az albán veze­tők kérték őket, hogy a Szov­jetunió adjon segítséget ha­lászflották számára rendkívül alkalmas partmenti öblök ki­használásában. A szovjet mi­niszterelnök hangsúlyozta a kölcsönös előnyök alapján ér­demes lenne szovjet—albán megállapodást kötni Szard í- nia-halászflatta létesítéséről, amely flotta mind a Szovjet­uniót, mmd Albániát ellátná szardíniával. A halászflotta- bázis megteremtése megszi­lárdítaná Albánia helyzetét, s ugyanakkor figyelmeztetésül szolgálna Albánia szomszédai­nak, akik nagyon megszokták, hogy szemügyre vegyék, mi történik Albániában. Albánia nemzetközi helyze­téről szólva a szovjet minisz­terelnök kijelentette, az albán dolgozók meg vannak győződ­ve arról, hogy országuk biz­tonsága szilárd alapon áll. „Mi is megerősítettük őket ebben a meggyőződésükben” — mondta Hruscsov. Ha valaki Albániára tá­mad, az a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, a Varsói Szerződés vala­mennyi országával találja magát szemben. Ebből a szempontból nem játszik szerepet, hogy Albánia tá­vol esik a szocialista orszá­goktól. Hruscsov beszéde befejező részében a Balkán helyzetévei foglalkozott. Megemlítette, hogy Olaszország béleegyeze í idegen rakétatámaszpontok építésébe saját területén, Gö­rögország pedig jelenleg tár­gyalásokat folytat erről. Mi szükség van ezekre a bázisok­ra? — kérdezte Hruscsov — hiszen nyilvánvaló, hogy sem, a kis Albániai, sem pedig a Szovjetunió és szövetségesei nem akarnak, Görögországra, vagy Olaszországra támadni. A török és a görög kormány elutasította Bulgária békés ja­vaslatait, visszautasította azt a tervet, amelyet Chivu Stoicm román miniszterelnök terjesz­tett elő a balkáni atommentes övezet létrehozásáról. Ezt a javaslatot Jugoszlávia is támo­gatta. A nem szocialista álla­mok azonban elutasították ezt a békés és józan tervet. „Ha Görögország és Tö­rökország nem bízik Al­bániában, Bulgáriában és Romániában, miért nem hisznek Jugoszláviának, amely társuk a balkán! szövetségben?” — tette fel a kérdést Hrus­csov. A szovjet kormány vélemé­nye szerint a leghelyesebb az volna, — ha a Balkánon köl­csönös ellenőrzéssel rakéta- ée atommentes övezetet teremte­nének. „Ha ez a javaslat nem talál támogatásra, s a nyugati hatalmak folytatják a Balká­non agresszív politikájukat, akkor a Szovjetunió Albániá­val, Bulgáriával és a többi szocialista országokkal együtt kénytelen lesz rakétatámasz­pontokat létrehozni az agresz- szórók támaszpontjaihoz köze­lebb eső helyeken” - állapítot­ta meg Hruscsov. „Ügy gondo­lom, Görögország és Olaszor­szág kormánya józanságot ta-. núsít és nem egyezik bele, hogy népét veszélybe döntse, m^rt a rakétatámaszpontok működésbe helyezése új világ­háború kezdetét jelentené — mondotta többek között a szovjet miniszterelnök. Meg vagyunk győződve róla, hogy minden béke- szerető nép elítéli saját országában azokat, akik nem kívánják a békét és mindent megtesznek a hi­degháború megszüntetésé­ért.” Hiniscsov beszéde befelező részében ismételten köszöne­tét mondott az Albán Munka- * nárt és az albán kormány ve­zetőinek a szíves meghívásért, éltette a Szovjetunió és Albá­nia népeinek testvéri barátsá­sát. a szocialista tábor orszá- aaiyipV ocívsését. a világ béké­Hlojarasjelenlé« Várható időjárás vasárnap estig: Nappali felhőképződés, több he­lyen délutáni zóporeső. zivatar, mérsékelt szél, a meleg idő tovább tart. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: H —27 Sok köíötíü SZÁNTÓ IMRE: A szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében — 1918—1919 Alpáry Lajos állami tan- feülgyelő már 1919 szep­temberében szabdaságolta Joó György hatvani állami elemi iskolai tanítót és hat társát, s megindította ellenük az iga­zoló eljárást. Joó György „bűne" az volt, hogy már a proletárdiktatúra kikiáltása előtt felajánlotta szolgálatait a hatvani szocialista pártkör­nek, majd ő lett az összes hat­vani népoktatási intézetek ve­zetője. Emellett a Vörös Had­sereg főparancsnoksága nép- biztosságának katonai propa­gandistája és rekvirálója volt. „Ez csak kezdete a megtorló intézkedéseknek — jelenti Aloáry tan fel ü evei ő — mert — sajnos — aránylag igen nagy a száma azoknak a maguk-' ról. hivatásbeli kötelmei -erő' és hazájukról megfeledkezett (!) tanítóknak, kik a proletár- diktatúra előkészítésében, tá­mogatásában és szolgálatában buzgólkod tak. (Folytatjuk.) tésében, — hogy elsősorban és legnagyobb mértékben a tanítói rendre feküdtek rá, me­lyet akkori anyagi helyzeté­nek nyomasztó súlya és jövő fantasztikus kecsegtetései köny- nyen karjaik közé szédítettek.” Heves vármegye közigazgatá­si bizottságának fegyelmi vá­lasztmánya Kalovits Alajost a megyei művelődési megbí­zotti állás elvállalása és az „ezen minőségben kifejtett te­vékenysége által elkövetett fe­gyelmi vétségben” marasztal­ta el és elsőfokú véghatáro­zatában hivatalvesztésre ítél­te. A Vallás- és Közoktatás- ügyi Minisztérium az elitéit fellebbezés alapján Katovitsot fegyelmi bünetetés képen nyilvános megrovásra Ítélte azzal a megállapítással, hogy a tanfelügyelői pályán való meghagyása nem kívánatos, így a megyei művelődési osz­tály egykori vezetőjét a tény­leges szolgálat kötelékéből el­távolították. A magyar proletariátus első hatalma azonban négy és fél hónapos hősies harcok után elbukott. A fehér terroristák vad hajszát kezd­tek mindazok ellen, akik tá­mogatták a Tanácsköztársasá­got. A haladó, gondolkodó osztályharcos magyar pedagó­gusokat kiirtották, szétszórták, elbocsátották és kényszer­nyugdíjazták. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium azonnal elrendelte az egész országban a pedagógusok szi­gorú igazoltatását. Heves me­gye állami tanfelügyelősége, a helyett, hogy az elmaradott elemi iskoláztatáson próbált volna segíteni, a proletárdik­tatúra idején magukat „expo­nált” pedagógusok megbünteté­sével foglalatoskodott. Alpáry tanfelügyelőnek a megyei köz- igazgatási bizottsághoz 1919. szeptemberében benyújtott je­lentése szerint a tanítók kö­zül igen sokan a proletárdik­tatúra hívei közé szegődtek. „Köztudomású — írja jelen­tők, nevelők felé nyújtanak erős és biztos. S ha megfog­ják, elfogadják, akkor most abban a reményben búcsúz­hatok az egri pedagógusnapi ünnepség részvevőitől, hogy ha zökkenőkkel, rögökkel teli utat is járnak, még sok szép ünnepet fognak együtt ülni minden esztendőben — fejezte be beszédét nagy tetszés kö­zepette Ben ke Valéria műve­lődésügyi miniszter. A pedagógusnapi díszünnep­séget ezután Ivádi József zár­ta be, majd az ünneplők kö­zösen vonultak át a színház­ból a sport-stadionba a Béke és Barátság Sporthét záróün­nepélyének megtekintésére. Beit ke Valéria művelődésügyi miniszter beszéde mert szocialista állam polgárai lesznek, amelynek rendjével, felépítésével, jó ha minél előbb teljesen megisrherkednek s még jobb, ha mindegyiküket a munkára, annak szépségeire, örömeire neveljük. — Szeretném kérni az itt- levőket és üzenni a távollevők­nek, hogy ezt mi nem az író­asztal mellett találtuk ki, ezt a követelményt az élet diktál­ta, állította fel számunkra. Pedagógusainknak tudomásul kell hát venni, hogy a jövő­ben sok újat kell tanítani, sok tekintetben meg kell módsze­reiket változtatni és ezért so­kat kell tanulniok is. Üj ne­velési módszereket kell kiala- kítaniok a maguk számára, mert a jó tankönyvek a meg­felelő tante'rvek csak segédesz­közök és nem sokat jelenteitek, ha az igazi pedagógus-teljesít­mény elmarad. E helyről is szeretettel köszöntőm azokat, akik már az első jelekből meg­értették, hogy a jövőben a kö­vetelmények nagymértékben nőni fognak és ezért szinte ön­szorgalomból hozzákezdtek például a marxizmus—leniniz­mus alaposabb tanulásához, elsajátításához. A többieknek csak azt tudom mondani, hogy ez a példa követendő és na­gyon hasznos. — Sokan azonban úgy gon­dolják, hogy eddigi világné­zetük felülvizsgálása, tudomá­nyos alapokon történő átfor­málása azt jelenti majd, hogy amit eddig magukra szedtek műveltségben, tudásban, azt mind el kell dobniok. Erről szó sincs. Ami érték, azt to­vábbra is megtarthatják, hi­szen legfőbb célunk az, hogy gyermekeink megkapják mind­azt, ami szép és valóban kin­cset jelent. — A párt, a tanács és a kommunisták kétségkívül megadnak mindent ahhoz, hogy pedagógusaink előbbre lépése sikerrel járjon. Segítő kezük, amit a tanárok, taní­•— Először is elnézést kérek e kedves díszünnepség rész­vevőitől — kezdte beszédét Benke Valéria — amiért kés­tem. Ezt azonban két okkal is tudom indokolni, s ha meg­mondom mindegyiket, minden bizonnyal megbocsátanak ne­kem. Késésem egyik oka az volt, hogy Hruscsov elvtárs Magyarországról való elutazá­sának ideje bizonytalan volt, s emiatt bizonytalanná _ vált a pedagógusnap alkalmával a parlamentben kiosztásra kerü­lő kitüntetések átadása is. A másik ok az, hogy a parla­menti ünnepségünkre elláto­gatott Kádár János elvtóm is és hosszasan, meleg baráti szí­vélyességgel beszélgetett el a kitüntetett pedagógusokkal. — Kádár és Dobi elvtársak nálam sokkal keményebb fá­ból faragott emberek, mégis a parlamenti pedagógusnapi ün­nepségen láttam mindkettőjü­kön, hogy milyen hálával és szeretettel beszélnek azoknál az emberekkel, pedagógusok­kal, akik gyermekeinket ta­nítják: minden szép és jó, hasznos tudományra, akik fel­keltik az igényességet ifjúsá­gunkban ahhoz, hogy valóban mindig a maguk tökéletesíté­sére, fejlesztésére törekedje­nek. Kádár elvtárs meghatott­sága egyáltalán nem volt in­dokolatlan, mert mi valóban hálával tartozunk azoknak, akik gyermekeinket tanítják, s szívügyüknek tekintik, szívvel- lélelckel, áldozatkészen gyako­rolják hivatásukat. —> Ezen az ünnepségen nincsen szándékomban _ eddig elért eredményeinkről, iskola­politikánk főbb kérdéseiről és jövőbeni feladatainkról' részle­tesebben szólni. Csupán egy kérdéssel kívánok foglalkozni; Azzal, amiről a jövőben sokat fogunk hallani mindenütt, minden helyen és körülmény között, azzal, amit sűrítve tudnék leghívebben kifejem: neveljük az életre gyermekein­ket. Ez annál is szükségesebb, (Folytatás az 1. oldalról) a pedagógusok életét. A fele' kezeti iskolák tanítói nem há zasodhattak az egyház bele egyezése nélkül, s ha netár mégis más felekezethez tarto­zóval kívántak házasságra lép­ni, választaniok kellett hivatá­suk, vagy élettársuk között. A felekezeti iskolák, de a világ: iskolák pedagógusai is am kényszerültek, hogy a tőkés uralom érdekeinek rendeljék alá nevelői tevékenységüket Gyönyörködhetett-e a pedagó­gus ilyen körülmények közöt! munkájának eredményében, amikor a törekvő, tehetséges szegény gyermekek pályáját derékbatörte az uralkodó osz­tályok műveltségi monopóliu­ma. Az elhagyatott iskolák sö­tét tantermeit, amelyekben gyakran száz-százhúsz gyer­mek szorongott egyetlen neve­lőre bízva, nem áraszthatta el a tudomány igazi fénye. A felszabadulás előtt a legele­mibb ismereteket is alig nyúj­tó négy osztályt a felnőttek mindössze 73 százaléka végezte el. Az iskolák közel felében csak egy, mintegy 25 százalé­kában pedig két tanító okta­tott. A felszabadulás ntán alap­jaikban változtak meg azok a nevelési célkitűzések, amelyek érdekében a pedagógusoknak dolgozniok kell, A mi nevelé­sünk célja egészen más, mint a Icapitalista rendszeré — folytat­ta beszédét Páti Jenő. — Nem a kizsákmányolt páriák, hanem az ujtípusú kommunista ember kialakítása a cél. Olyan embert akarunk ne­velni, aki forrón szereti a szocializmust, és izzón gyűlöli a kapitalizmus zsarnokságát, küzd a népek közötti békéért, dolgozik saját népe s az embe­riség felemelkedéséért. — Van-e szebb, magaszto- sabb feladat a pedagógusok számára, mint e célok megva­lósításán fáradozni? — Büszkén állapíthatjuk meg, hogy megyénk pedagógu­sainak nagy része becsülettel vállalta, és teljesítette a fel­adatot. Megyénk pedagógusai éppen úgy, mint másutt, meg­- szűntek a szó szoros értelmé­- ben vett „nemzet napszámo­• sai”-nak lenni: megszűnt a le- í alázó függőség a pedagógus és- a földbirtokosok, nagytőkések- között. A szocializmust építő társada- 1 lomban a pedagógus a mun- i kásosztály és a parasztság leg- 1 fontosabb segítője és szövetné- s gese lett. Megtaláljuk őket az- államhatalom vezető szervei­• ben, a községi, városi és me­■ gyei tanácsoktól az országgyű- c lésig. Közéletünkben, társadal- i mi szervezeteinkben minde- > nütt jelen vannak képviselő- : ik. Megyénkben több, mint 500 • pedagógus dolgozik a Hazafias • Népfront különböző szintű el­• nökségeiben és bizottságaiban. 1 Engedjék aneg, hogy ezúton, ■ erről a helyről is köszönetét ' mondjak önöknek, önökön ke- L resztül pedig megyénk vala­• mennyi nevelőjének azért az ’ áldozatkész munkáért, amit ■ az iskolai oktatás mellett vé- : geztek a párt és a kormány ! célkitűzéseinek valóraváltásá- 1 ért. — Az eredmények mellett ' azonban sokat beszélünk a megyénk pedagógusainak egy ' részében még ma is élő ket- 1 tősségről, a régi nézetek és a : szocialista iskola követelmé- ; nyeinek kettősségéről. Nyíltan. bizalomteljesen • kell beszélnünk erről, mert ■ ez az első lépés az ellentmon­- dás feloldásához. Most, ezen i az ünnepen is szólunk róla. Az ' iskola nem maradhat el a tár­sadalmi fejlődés mögött, hi­szen azokat bocsátja ki kapu­in, akik a haladás, a jövő út­ját kell, hogy egyengessék. Lehet-e nagyobb öröm a ne­velő számára, mint azt látni: a társadalom megbecsült, dol­, gos tagjává lett tanítványa, akiről büszkén mondhatja, lám, ez az én nevelésem, összeegyeztethetetlen azonban a nevelői hiva­tással, hogy válaszolatla- nul hagyjunk kérdéseket, vagy éppen szembefordít­suk a tanulót az állam­mal, a szülői házzal. Hogy hová vezet ez az út, eb­ből az idők folyamán már ala­pos leckét kaptunk. Megyénl pedagógusainak legnagyobl része azonban már teljesíti i nemes, felelősségteljes hiva tást, hiszen magáévá tette i szocializmus eszméit, s hű ma radt azokhoz a nehéz napok­ban is. Az élet, a legnagyobl iskola, győzte meg őket esz «léink igazságáról. — A párt és a kormány a: idei pedagógusnap megrende­zésével újra tanújelét adta ; nevelők, óvónők, tanítók é tanárok fokozott megbecsülő sének. Társadalmunk vala­mennyi rétege nagy rokon- szenwel és segítőkészséggei figyeli az önök munkáját Nincs egyetlen olyan Kérdé: sem, az oktató, nevelő munká­ban. a pedagógusok életében amelyet közösen, egyetértés­ben a szocialista nevelés ja­vára meg nem oldhatnánk. — Most, amikor befejezésül még egyszer szívből köszönt­jük pedagógusainkat — mon­dotta beszéde végén Póti Jenő elvtárs —, azt kívánjuk, hogy c szocialista kultúrforradalorri és a szocialista iskolai oktatás végső győzelméért folyó mun­kájukban érjenek el még na­gyobb, még jelentősebb ered­ményeket. A Hazafias Népfront megye: titkárának nagy tetszéssel fo­gadott ünnepi beszéde végér kedves vendég, Benke Valéria a művelődésügyi miniszter ér­kezett meg a díszünnepségre A színházat megtöltő pedagó­gusok által nagy tapssal foga­dott minisztert Lendvai Vil­mos, a megyei tanács v. b. el­nöke üdvözölte, majd a peda­gógusnap alkalmából nyolc „Az oktatásügy kiváló dolgo­zója” kitüntetést, hat „A szo­cialista kultúráért" kitünte­tést, valamint négy miniszteri dicsérő oklevelet osztott ki as ünneplők között. A kitüntetet­teket ezután úttörők köszön­tötték virágcsokrokkal, s a vá­rosi úttörők nevében Benke Valériának is átadtak egy szép csoKrot. A köszöntés után a művelő­désügyi miniszter szólalt fel. Ünnepség a pedagógusnap alkalmából a Gárdonyi Géza Színházban

Next

/
Thumbnails
Contents