Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)
1959-06-05 / 130. szám
t \ £' f f J 8 A G 1959. juntos péntek Az elstt nyári üdülőkkel a Mátrában ..Árnyas erdőben szeretnék élni nj’áron át..,” száll a dal a mátraházi üdülők között kanyargó erdei úton. Népes úttörő csoport menetel a fák között* lehetnék vagy negyvenen. Kirándulóit, akik az ország más részéből látogattak el a Hátra • festői vidékére... Ilyen csoportokat most, a jó idő beköszöntővel gyakorta látni 'Mátraházán éppen úgy. mint Füreden, vagy a Kékestető«.. Ez nem csoda, hiszen, a Mátra országunk egyik legszebb, természeti szépségekben leggazdagabb vidéke. És az úttörő pajtásokon kívül a felnőtt kirándulók és turisták százait és ezreit láthatja az ember megfordulni itt egy-egy hét végén, egy-egy vasárnapon. Aki szereti a hegyvidéket, a jó. levegőt — szívesen utazik ide pihenni, szórakozni, gyönyörködni. 'A kirándulókon, a turistákon kívül a mátraházi három üdülőben kéthetenként 160 dolgozó üdül. itt tölti el nagyon kellemes és kitűnő körülmények között nyári szabadságát. Mert a Mátra nemcsak télen szép - ugyanilyen rozás bogy a jövő esztendőben is itt töltöm el szabadságom egy részét. Persze akkor már nem egyedül, hanem a feleségemét is magammal hozom... Ahogy beszélgetünk, az üdülő vezetője egy' másik „első mátraházi üdülőt" mutat be, Kovács József budapesti munkást. Eddig minden évben volt üdülni, de valahogy Mátraházát mindig elkerülte. Úgy' tartotta, hogy itt a hegyek között csak télen érdemes üdülni. Ahogy' szóbaelegyedünk vele, az első, amit mond, az, hogy csalódott Mátraházában — amennyiben csak téli üdülőt látott benne. ..Talán nyáron még szebb itt, mint télen'' — mondja és azt is megtudjuk tőle, hogy legkedvesebb szórakozása sétákat tenni az erdőben. De egynéhány nappal ezelőtt megrendezett, futballmérkőzésén egy tócsát megsérült, s most pihennie kell. De hat üsse kő a sérülést. így is nagyon sok szép és kellemes élményben, van része. És meddig tarthat a kényszerű pihenő? Legfeljebb néhány napig, azután újra megnyílnak előtte az erdei utak., a sétányok.. Gyurkovics Erika — akit ugyancsak az üdülők között ismertünk meg — szenvedélyes kiránduló. Volt már a Kékesen, Galyatetőn, de még mielőtt visszanienne Budapestre, üzemebe, Parádfürdőre is szeredre ellátogatni. Ennek semmi akadálya nincs. Táncolni is szeret — s ehhez jó zene és partnerek is vannak a szálloda halijában. Persze megkérdezhetnénk mind a 160 üdülőt arról: hogyan érzi magát a Mátrában? j Nem hisszük, hogy' akár egy I is akadna közöttük, ató ne i talált volna valami szépet, va- | lanrú újszerűt, valafni szórakoztatót ebben a festői, iga- j zán szép és gyönyörködtető környezetben. És ami nagyon nagy', dolog: akikkel elbeszélgettünk, akiknek meghallgattuk véleményét, azok mind úgy beszéltek a Mátráról, mint a sajátjukról. S igazuk van. Az övék a Mátra. Minden szépségével, minden gazdagsásával. •* KISS BÉLA szép nyáron is, amikor ki- zöldülnek az erdők, tóviragza- nak a tisztások, s a levegőben száz és ezer madár röpköd, s nótázik. Á mátraházi üdülőket, a környezetet csali dicsérni lehet —, mint ahogv dicsérték is mindazok, akikkel elbeszélgettünk ottjártunkkor. Egy héttel ezelőtt ugyanis hivatalosan is megkezdődött a nyári üdültetési idény’ a Mátrában... Hegyi József, a Berhidai Ka- lorkéniiai gyár munkása, jutalom-üdülései tölti Mátraházán. Negyvenöt esztendős, de — mint mondja — eddig még soha nem. vett részt állami üdültetésben. Nem azért, mintha nem lett volna módja rá, csak valahogy’ minden nyáron úgy jött ki a lépés, hogy volt valami elfoglaltsága, amit a fizetett szabadság ideje alatt kellett elvégezni otthon. Talán az idén sem ment volna üdülni, hogy7 ha a gyár vezetősége >nem küldi él. Hegyi József kiváló munkás, jó szakember — s az üzem vezetősége úgy látta, hogy megérdemli a jutalomüdültetóst. Mint mondja: meglepődött, amikor közölték vele, hogy ha akar, ha nem, annyi év után most már üdülésre kell mennie Mátraházára. — Hogy érzi magat? • — Nagyon örülök a jutalomnak — mondja. — Szép itt minden és égyre jobban megérlelődik bennem az elhaitáA hatvani járás és város óvónői k étiden Petőfi bányán továbbképzésen vettek részt. Az elmúlt év őszén átadott korszerűen felszerelt új óvodában tartatták meg a továbbképzést, ahol a soronlevő feladatokat vitatták meg. A megbeszélés után az értekezlet részvevői csoportosan megteaz üzemet, majd megfelelő kísérettel lementek a bányába is. A hatvani járás es város óvónőinek nagy örömet jelentett ez a bányalátogatás és ezúton mondanak köszönetét az üzem vezetőségének a baráti, szives fogadtatásért. * \eines példti Óvónők a bányában kintették — Látod, így dolgozik a koukurrencia! iflf?. 1939. június 5, csütörtök: 1348. Meúnyánszky László és Gruber Fülöp vértanúhalála Pozsonyban. 1849. Dánia alkotmányának nap* ja. ^ Névnap O Ne feledjük' szombaton: NORBERT — GYÖNGYÖSÖN értékelték a tanácsi vállalatok között folyó munkaverseny eddigi eredményeit. A pártkongresz- szus tiszteletére rendezett munkaversenyben a gyöngy’ösi Vas- és Fémipari Vállalat szerezte meg eddig az első helyet. — A HATVANI városi tanács végrelijató bizottsága ma ülést tart, amelyen a tsz-épitkezésekkel, és gazdasági megsegítésével kapcsolatos feladatokat beszélik meg. — A KÖNYVHÉT alkalmából irodalmi előadást rendeztek Gyöngyösön. A kultúrház- ban megtartott előadáson megjelent Boldizsár Iván író. — AZ EGRI honvédhely- őrség színjátszó csoportjának és próza-szólistáinak fesztiválját június 7-én délután 3 órai kezdettel tartják meg az alakulat laktanyájában. — A KÁPOLNAI községi tanács június 9-én tartja e havi tanácsülését. Az ülésen a tűzoltóság munkáját, valamint a nyári tűzőrség megszervezését beszélik meg. — KEVÉS terület kivételével befejezték a Heves megyei Növényvédő Állomás dolgozói a megye összes burgonya területének burgonyabogár elleni permetezését. — A HATVANI I-ES számú általános iskola úttörő csapata Bulatonakarattyjára készül kéthetes sátortáborba. — A JÖVŐ ÉVI takarmány biztosítása érdekében 80 holdon vetettek vörösherét a tavasszal alakult makiári Rákóczi Termelőszövetkezet tagjai. — A HATVANI járási KISZ-bizottság szerdán délelőtt KISZ-titkári értekezleten beszélté meg az 1959-60. évi KISZ oktatóé előkészítésének feladatait. „Közkívánatra" című műsorával zárja első évadját a Hatvani Irodalmi Színpad Minden nagyobb időszak lezárása előtt mérleget szokott készíteni az ember, s visszapillant, hogy’ milyen eredménnyel is járt, mit is tett. A hatvani Vörösmarty Művelődési Ház Irodalmi Színpadának is van mire visszapillantani. van miről mérleget készíteni. Az elmúlt év ok- tóbex-ében alakult ez az öntevékeny alapon működő színpad a városi művelődési házon belül. A csoport akkor még csak négy-öt lelkes főt számlált, s a munkatervet, amit összeállítottak, még a végrehajtásra hivatottak is. csupán álmodozásnak, szép tervnek tekintették Ma viszont az első kísérleti évad lezárása előtt a kimutatások érdekes és nagyon komoly’ adatokkal szolgálnak. Nyolc hónap alatt a színpad tizenkét, egész estét betöltő teljes műsort adott, amelyek mindegyike irodalmi összeállítás volt. Kilenc egy- egy nagyobb gondolatkör kapcsán jött létre, három pedig ünnepi műsor volt. Közülük többet fel is kellett újítani, EGRI VÖRÖS CSILLAG Teugerészrevű EGRI BRODY Nincs előad*.' EGRI KERTMOZI Kémek a Tiszánál GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kard és kocka GYÖNGYÖSI PUSKIN A szalmaözvegy HATVANI VÖRÖS CSILLAG őfelsége kapitánya HATVANI KOSSUTH Az én drága párom FÜZESABONY Utolsó felvonás HEVES A 12. órában FtTÉRVASARA te Nincs előadás Egerben este fél 8 órakor: Cigánybáró (Bérletszünet) Parádfürdőn este 8 órakor: Nem vágjunk angyalok Parádsasváron este 8 órakor: A lehetetlen nő így összesen 21 eiöadasi rerí- deztek a lelkes fiatalok az évadban. Ezeket hozzávetőlegesen mintegy négyezer embe, tekintette meg. ' A színpad szervezésénél' megállapított elvek alapján mindenki, aki legalább egyszer öntevékenyen fellép a műsorban, a színpad tagjai sorába számít. Ezek figyelem- bevételével az együttesnek ma már 35 tagja van. Nagyrészt pedagógusok, gimnáziumi és ipari tanulók, valamint munkás színjátszók. Az eiso évadban tolmácsolt szerzők névsora igen bő. Ösz- szesen 82 szerzőt vett műsorára a színpad, ezek közül 56 író és 26 • zeneszerző. Aránylag kevés volt még a mai magyar írók szerepeltetése: mindössze tizenegy valamelyik művét tűzték műsorra. Most, évadzáró műsorára készül a hatvani Vörösmarty Művelődési Ház Irodalmi Színpada. Ebben a produkcióban szeretné felölelni az évad legsikerültebb számainak, e két új műsorszám előadásával „Közkívánatra” című műsorában mindazt, ami képet ad az egész esztendő törekvéseiről, célkitűzéseiről, eredményeiről A műsorban a haza. a világ, a tavasz, a szerelem gondolata szerepel egy-egy’ verscsokorban, a második részben pedig ; dráma részleteket tolmácsol- 1 nak Shakespeare, Rostand és | Ibsen műveiből. Ezenkívül' | megszólaltatják Liszt, Chopin, Csajkovszkij és Poljakin egy- egy zeneművét is. Minden bizonnyal ez a műsor méltó búcsúzó lesz az első kísérleti, de sikeres évadtól, s ' a közönségtől, abban a reményben, hogy az Irodalmi Színpad tagjai még nagyobb örömmel találkoznak majd hi-'! veikkel a következő évad ele-" jén. I Hatvan város snyatiönyvéböS Születtek: Huiinay Erzsébet, Ka-1 rúosony István József. Házasságot, kötöttek: Koaaa Itatván—Túri Erzsébet, Antal József— Cserkúti Magdolna Anna, Péntek- László—Gábor Erzsébet, Óra vecz Gyula—Horváth Idára, Gózon Lajos—Zsámboki Éva, Pósa István— Farkas Rozália, Kiss György—» Pásztor Etelka Julianna. Haláleset nem történt. GYURKO GÉZA: AZ ÍTÉLET —- Pipáljunk rá — nyújtotta a zacskót Szabónak, aztán gyufát kotort elő. Meggyújtotta és egy pillanatra szem- ügyre vette ismerős ismeretA EÉRFl, ató az imént szállt- le a vonatról, egy ideig még nézte a tovazakatoló utolsó kocsin függő vörös jelzőlámpát, amely mint valami félszemű ördög pislogott bele - á sötétbe; aztán nxrmo • gott valamit, s dagadt aktatáskáját a hóna alá csapva nekiindult az országúinak. Előtte néhány lépéssel egy7 másik utas kocogott a távoli falu felé, csomag néhsül, zseb- i'edugott kézzel, egyik lábát kicsit húzva, mintha lusta lenne lépegetni az üt mesz- szire nyúló, fehérlő ívén. Az aktatáskás . meggyorsította lépteit, biztos arra; '-gondolt,' hogy jobb -együtt'-egy ismeretlennel,- alsi ■ ismerős lesz, műit’,. .egyedül az ismerős, bár régen látott, országúton. Á .• .másik hátra nézett, aztán megállt. — Maga is a faluba? — Oda... A fene enné ezt; az éjszakai gyaloglást — igazította lépteit az aktatáskás az ismeretlenéhez, aki újra nekiindult. — Ketten, ha nem is gyorsabb, de hamarabb... Nem igaz? — Én már kezdem megszokni, mindig ezzel a vonattal jövök, ha megyeszékhelyen van dolgom, vagy a járásnál... Szabó vagyok — nyújtotta a kezét. A másik inkább érezte, mint látta a sötétben, hogy kezet nyújtanak, nyújtotta hát ő is a magáét: Én is szakmunkás ' Vagyok... Társszakma —• szorította . meg Szabó kezét, — Szűcsnek hívnak... . * • • Néhány percig, túl a bemutatkozáson, az unaloműző beszélgetés , első szavait seresve, mint gombolyagon a cérna végét, hallgattak, s mint ahogyan az ilyenkor lenni szokás, keresték a szavakat, amelyek ugyan nem faggatnak, de mégis tóugratjáK a nyulat a bokorból: voltaképpen kiféle, miféle a másik. Csendes és néma volt a határ, langyos tavaszi szél simogatta végig, a.:földedet tés .olyárr, veit ,;a y.csillagos «-ég, . mintha onnan jönne,- -egye- " «est a csillagokból eZ 1 a . tü- . dót, tágító, , -léiké t * vidámító tavaszi -.természetsóhajtáS. • Szűcs áttette egyik öldalról a másikra a 'hóna alatt cipelt aktatáskát. — Nehéz? — kapott az alkalmon Szabó, hogy megtörheti a hallgatást... — Nem, nincsen benne semmi, csak egy váltás'fehérnemű, meg nehány apróság... Nem szeretem a csomagok pakkot, olyan az, mint madár szárnyán az ónos eső ... Nem lehet mozogni, tőle. — Én is inkább zsebbe gyűrött mindent, csak ne kelljen még táskát se cipelni — helyeselt Szabó. — Nem szereti az aktatásküs embereket? — vigyorgott a másik. Pedig egy időben sok volt belőle... — Az aktatáskát nem szerétéin... Nem a tuska teszi az embert — fordult felé Szabó, de inkább csak körvonalait, mint vonásait láthatta útitársának. — Idevalósi? Nem is-, merem... SZŰCS HALLGATOTT egy pillanatig, mintha' azon gondolkodna, mit mondjon, aztán bólintott... — Igenis, meg nem is... A sógoromékhoz ' igyekszem... Valamikor itt laktam én is, most Pesten dolgozom... Régen hívtak már, hogy látogassam meg őket, most van két nap szabadságom, hát lejövök...- És. maga? — Másfélévé vagyok csak itt ... Pestről kerültem ide ... — Rossz lehet Pest után, mi?... A főváros az mégiscsak főváros... Jó nők, élet a nagyváros... Én nem tudnék már falun élni — lelkendezett Szűcs. — Megszoktam megint ... Faluról kerültem Pestre és most visszajöttem... Falura. Ha nem is a saját falumba... Jó nőket itt is láthat az-ember — nevette el magát Szabó. — Csinos lányok laknak itt, dehát ezt maga éppen olyan jól tudja, mint én. — Aj. azok a lányok, akiket még én ismertem, ma már régen asszonyok, akik meg most lányok, azok még taknyosak voltak, amikor itt laktam a faluban — morfondírozott inkább magának Szűcs és cigarettát kotort elő. lenjét, majd maga is rágyújtott. A láng fellobbant egy pillanatra arca ejűtt és Szabónak úgy tűnt, hogy már látta valahol ezt az embert, hegyes orrúval, kicsit kopaszodó fejével és... De nem, mégse, legfeljebb csak hasonlít valakihez... — Mit csinál itt a községben Szabó... — állt meg egy villanásra — elvtárs? — A tanácsnál dolgozom — mondta szűkszavúan Szabó és megállt egy pillanatra. Távolról, nagyon messzhöl, vonatfütty bukdácsolt elő az éjszakából... — Most indult a vonatunk a szomszéd községből ... Mindjárt ott leszünk a’ kilométerkőnél... Ismerem az utat, amíg a vonat odaér — mutatott valahová bele az éjszakába, — éppen egy kilométert teszek meg ... — Akkor még három van — bólintott Szűcs és nagy ívben elhajította a cigarettát. — Félóra. A sógorék nem is varnak, lesz meglepetés ... Vágj’ ki tudja? A váratlan vendég néha kellemetlen vendég. nem igaz? — nevette él magát. SZABÓ FELKAPTA a fejét. Mégis csak ismeri valahonnan ezt az embert. Hol hallotta ezt a nevetést, ezt az érdes, mégis szörcsögő hangot? — Nem találkoztunk mi már valahol? Ahogy így nézem az elvtársat, meghallom a hangját, úgy rémlik, mintha már találkoztunk volna ? — Lehet, de nem valószínű, bar nagy az országút... Csak nő ne kérdezze ezt tőlem, mert akkor menekülök. Sohse lehet tudni, nem apá- iiaü akar-e befogni — nevette el újból magát, kicsit cinkosan, hogy Szabó még a kacsintását is látni vélte. — Mégis csak találkoztunk valahol... Valami értekezleten, vagy a megyeszékhelyen — erősködött és megállt egy pillanatra... Megvan! —ütött a homlokára — Pestről voltak lenn, a minisztériumból még a múlt évben... Szűcs, aki egy pillanatra megtorpant, most felvidá- modva Indult neki újra... — Minisztériumból, én? Na azt elvtársam bajosan hiszem. Annyira, hogy úgy mondja, nem lojális ez a rendszer, hogy a minisztériumig vigye el a megbocsátást... Tudniillik disszidens voltam — tette hozzá úgy, mintha valami rangot említene ... — Akkor tévedtem — ismerte be Szabó, de aztán érdeklődve fordult Szűcshöz. — Hol volt? — Mindenfelé, bekóboroltam egész Európát... Higgye el uram. akarom mondani elvtárs, hogy a nők ott se jobbak, csak ott még a szerelem is pénzbe kerül... Munka nehéz, csinálni is, kapni is... Aztán mee ott nem ismerik se a büdös Kossuthot se a jó Daorikásecir- k“t se a magvar szót... Nrtn hittem volna, hosv tényleg ieaz azzal a honvággyal ... Bementem a követségre, mondtam ha bezárnák is. de altkor is haza akarok menni::: Hazajöttem.., Negyedéve... ÉN SZÍVESEN elmennek külföldre — kezdett szóhoz Szabó, de Szűcs közbevágott..s — Más az ám, ha az embernek útlevél van a zsebében és egy ország a háta mögött, s más az, ha se Kenyere, se hazája, se fedele... Ha nőt fogtam, volt fedelem, kosztom, ha nem, aludtam lágerban, ott enné meg a fene, ahol van... Nem mennék én már útlevéllel se... — Magának sok sikere lehet a nőknél — mosolyodott el Szabó — biztos legényember még? — Megint az vagyok... Megint... Otthagyott az asz- szony a forradalom, akarom mondani az ellenforradalom után... De igaza is volt... Hát istenem, szeretem a nőket, s úgylátszik ők is engem — nyúlt az orra ala, aztán , gyorsan elkapta a kezét. Szabó észrevette a mozdulatot, s eszébe jutott, hogy egyszer vele, s leborotváltatta az asszony a bajuszát, hetekig. hónapokig nem tudta megszokni, mindig pödörgette a helyét, amíg újra .. A helyét! S ebben a pillanatban átcikázott agyán a gondolat... — Nem járt maga valamikor N-ben? — kérdezte csak úgy félvállról, mintha úi témát akart volna kezdeni Valami madár csivitelt a közelben talán azt fülelte Szűcs eev pillanatig aztán esvked- vűen megrántotta a vállát... — N-t kérdezte? Nem, ott még nem jártam soha... Mit is kerestem volna én ott,.. Nem igaz? — nevette el magát kicsit «Töltetve, De
