Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

1953. június 5.. péntek WEP0J84G Ősszel kezdenek9 de máé kásásén is dolgosnak Makiáron Ruzsinszki Lászlót, a makiári Új Élet Termelőszövetkezet el­nökét nem lehet otthon ta­lálni, csak délben. Az esős időjárás fellazította a talajt, csak most lehet rámenni, s bizony igyekezni kell a kuko­rica, dinnye kapálásával, mert a gyom nagyon megnőtt, a sző­lő permetezését is mielőbb el kell végezni, hogy a peronosz- póra terjedését megakadályoz­zák, s ezenfelül még a kis kertészetben is akad munka bőven. Nem is bírja egyedül elvégezni, a fia és felesége is segít. Délben azért mégis haza kell menni, etetni a jószágot, na meg egy kicsit pihenni. Hat darab szerződéses növendék szarvasmarhája is van oda­haza és a gondozásukra bi­zony sok időt kell fordítani, de ha kell, még éjszaka is ki­megy hozzájuk, mert szereti az állatokat. Míg fia kifogja a lovat, s megeteti az állatokat, addig jut egy kis idő a beszélgetésre is. Sokat kell dolgoznia öt hold földjén, de megéri, mert min­dén év végén szép eredmé­nyekről adhat számot. Erről a kis gazdaságról álmodott egész életében. Ez volt a vá­gya, amikor az itteni uraság­nál cselédeskedett, mikor nyolc évig katonáskodott. Mint kato­na és hadifogoly, bejárta a Szovjetuniót, Lengyelországot, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Ausztriát, Németországot és Romániát. Nyitott szemmel járt mindenfelé s alaposan ta­nulmányozta a különböző gaz­dasági módszereket. Tapasz­talatait azonban csak a föld­osztás után hasznosíthatta, amikor ő is földhöz juthatott. Foglalkozott öntözéses kerté­szettel, növénytermesztéssel, szerződéses állattenyésztéssel. Jó eredményeit az egész falu ismeri. Emlékeznek még arra, amikor a szerződéses állatokért csupán egy délután 52 ezer fo­rintot számoltak le a kezébe. Erről a szép gazdaságról ál­modott, s most teljesült. Ta­vasszal nem kellett őt meg­győzni, ismerte már a nagy­üzem előnyét, hisz földje az állami gazdaság mellett van, s csak tanulhatott tőlük. Na­gyon sok új tanácsot kapott agromómus öccsétől, s bátyjá­tól, a füzesabonyi Petőfi Ter­melőszövetkezet állatgondozó­jától, s elsők között válasz­tottá a közös gazdálkodást. Nem egyszer mondja azoknak, akik, habár beléptek a terme­lőszövetkezetbe, nem bíznak teljesen a jövőben: ..eddig ÍS| a mienk volt a föld, mi dol­goztunk rajta, minden segít­ség nélkül, mégis megélünk. Mitől féltek? most is mienk lesz a föld, mi fogunk gazdál­kodni rajta, most már nem egyedül, mert segít az állam, s olcsón dolgozik nexünk a gépállomás". Amikor a tsz megalakult, a 208 család egyhangúlag Ru- zsinszki Lászlót választotta el­nöknek. Büszke is erre. Most már 1500 holdon kell gazdál­kodnia és bizony ez arra kény­szeríti, hogv minden tudását latbavetve dolgozzon, sőt még tanuljon is. hiszen már nem­csak az ő jövedelméről kell gondoskodnia., hanem biztosí­tani kell a 208 család meg­élhetést is. A kezdetből ítél­ve, nem lesz baj. — Már a megalakulás után arra gondoltam — mondja —, hogy ha nekem öt holdon si­került ilyen gazdálkodással el­érni ilyen szép eredményeket, akkor egy nagybirtokon miért ne lehetne? Az első közgyűlésen felve­tette a növendék szarvas- marhák vásárlásának a gon­dolatát Helyeslére és tá­mogatásra találva, hetvenöt- ezer forint hitelt vettek fel a bankból és a verpeléti, majd a bélapátfalvi vásáron 50 da­rab növendékmarhát vásárolt a tsz állattenyésztési szakem­bereivel. Az állatokra — mint saját állataival tette — azon­nal szerződést kötött. A szer­ződés alapján darabonként 800 forint előleget kapnak s így már most vissza tudják fizet­ni a hitel felét. Az állatvásár­lással megnőtt a gondjuk, mert habár egyénileg gazdál­kodnak még, egyre többet kell foglalkozniuk a közössel. Az év legdolgosabb időszakában, mikor minden gazda három­kor kel és tízkor felszik le bizony nehéz összehozni a ta­gokat. Mégis sikerült már kö­zösen vetni 30 hold árpát s a takarmány biztosítása érde­kében 110 hold vörösherét és 10 hold silókukoricát. A na­pokban pétisót szórtak 30 hold árpaveiésre és megbeszélték a vezetőségi ülésen a közös trá­gyahordás megszervezését. — Sokszor hangzik el még ag­gódó kérdés, mi lesz őszig a közös állatállománnyal. — Nem kell félni — mond­ja ilyenkor az elnök —. Régi állattenyésztők vagyunk töb­ben is, az uraság állatait ne­veltük gyerekkorunk óta. Az állatok kinn vannak a legelőn, etetésük nem kerül pénzbe, a pásztornak jutíatunk a bank­ból 900 forintot havonta. El lesznek ezek őszig a legelőn, s mikor bekötjük őket. már el­érik átlagban a 300 kilo­grammot. A takarmányozás­tól sem kell félni. Vetettünk 110 hold tarlóherét, s ha ara­táskor kapunk egy jó esőt, még magot is foghatunk. Ve­tettünk még 10 holdon siló- kukoricát, melyet a hatvani Cukorgyártól fillérekért vásá­rolható, nyers répacsíkokkal, s az árpa szalmájával és töre- kével silózunk. A nagyréti 36 hold kaszálóról is kapunk 20 kocsi takarmányt, s a sa­ját kaszálónkról is betakarí­tunk 40 kocsival. Az elhelye­zéssel sem lesz probléma, mert bankhitelből átalakítjuk a volt urasági gépszínt. Jászolokat és padlást építünk, így jól el­helyezhetjük 50 darab növen­dékmarhánkat és az őszi kez­déskor behozott lovakat. A lo­vak takarmányát a tagok ad­ják össze. — Szerény számításom sze­rint — magyarázza — jövő ta­vasszal ötezer forintos áron át­adhatjuk az állatokat, szövet­kezetünk így 250 ezer forint tiszta jövedelemhez jut. Majd egy évi előnyt szereztünk ez­zel, ha a tagság továbbra is így dolgozik a közösért, mint ahogy a takarmány biztosítá­sa érdekében vetéskor tették, ősszel már egy kész és életre­való termelőszövetkezetben kezdhetjük meg a jövedelmező nagyüzemi gazdálkodást. Pilisy Elemér Biztató ez a sorbaállás... Még azt mondják, a mai fiatalságnak csak a szórako­zásra, a gondtalan életre, a J csibészkedésre van gondja, ■pedig az ifjúság nemcsak ez­zel törődik, szívesen vesz \ részt komoly célokat szolgáló j önkéntes társadalmi mun- I káliban, fiatalokhoz illő lel- '■ kesedéssel. Ennek egyik tanújelét ta- I pasztalhattuk a Gyöngyösi \ Téglagyárban is. Csengett a j telefon. Az üzemvezető vette i fel a hallgatót. — Halló... Itt a Gyöngyösi ; Téglagyár... Nem... nem. se j hogy se tudjuk megcsinálni Erre a vasárnapra a városi j KISZ-bizottság ..kérte el a j gyárat.” Ök végeznek 50-en j társadalmi munkát a VIT ! alapra. Talán a jövő vasár- j nap... Majd felénk fordulva, elta- j karra a kagylót, megmagya­rázza, miről van szó. — Az ipari tanulók kérik, hogy erre a vasárnapra ad­juk át a gyárat, hogy társa­dalmi munkával 20—30 ezer téglát kitermelhessenek nya­ralási költségekre — mondja, majd újból sajnálkozással közli az ipari tanulókkal, várni kell, mert jóformán minden vasárnap önkéntes társadalmi munkások dol­goznak a gyárban, főképpen fiatalok. Biztató ez a sorbaállás... — BEFEJEZTÉK a szőlő első permetezését a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet­ben. Ma kezdik meg a má­sodszori permetezést s ezzel egy időben a másodszori ka­pálást. Miért híznak a középkorúak ? Dr. Herbert Pollack ameri­kai orvos szerint a harminc éves kor után meginduló hízá- si folyamat oka nem az, hogy az emberek többet esznek, ha­nem az, hogy ugyanannyit esz­nek, mint fiatalabb korukban. Dr. Pollack a középkorúak karcsú vonalainak védelmére azt ajánlja, hogy tartsák be az: „egyszázalékos tervet.” Ez ab­ból áll, hogy 25 éves kortól kezdve évenként egy százalék­kal csökkentsék az étkezés mennyiségét, mivel a testnek az idők folyamán egyre keve­sebb élelmiszerre van szüksé­ge. Húsz szarvasmarhát fáséról a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet A verpeléti Dózsa Termelő-1 hogy mivel 300 mázsa takar­szövetkezet tagjai legutóbbi közgyűlésükön úgy határoztak, »5 ÉS FÉLMILLIÓS költ­séggel építenek a hevesi járás termelőszövetkezetei istállókat, hogy őszre már egy helyen legyen a közös állomány. mánnyal rendelkeznek és be' takarításkor is nagy mennyi­ségre számíthatnak és férő­hely-problémáik nincsenek, növelik az állatállományt. A legközelebbi vásáron húsz szarvasmarhát vásárolnak, így szarvasmarha-állományuk 80- ra növekszik. ^^M/\WN^WS^^WWWNMAA/SA^/W\/WS^WS/VNWWVWS/WWWWWWWNAMAMA/WWW\A(\V\\V\^AWWWVWWVWWVWWVWVVVVWVVVW kor már Szabó tudta, hogy Szűcs járt ott, hogy Szűcs nem más, mint az a bajuszos, horgas orrú pesti vagány, axi vállán átdobott géppisztoly- lyal vezette őket hátúikat a tanács pincéjébe... — Miért, maga talán járt ott? — NEM, ÉN SE voltam, csak azt mondják szép város — válaszolt kicsit tompa han­gon Szabó, és most ő vett elő cigarettát, gyufát. A lángjá­nál újra megnézte emberét, riadtságot látott a szemében és tanácstalanságot... Igen, ő az. Nem ismerte meg útitár­sában az egykori kommunis­tát, de ő megismerte, felis­merte Szűcsben a rohamosz­tag tagját... Hátukból kettőt kivégeztex... Talán éppen ez volt, aki Sándort^ legjobb ba­rátját, harcostársat, a mindig vidám, jókedélyű, és halálo­san szerelmes gyereket úgy lőtte agyon, hogy a géppisz­tolysorozat valósággal ketté­metszette... Talán éppen ő volt! A másik gyorsan beszélni kezdett. A cigaretta parazsát nézegetve azt fejtegette, hogy őt is a disszidálási láz vitte ki... Nem volt semmi baja, de hát hiába, ilyen az ember, akkor bolondul meg, amixor... Nem is csinált semmit, soha­se szerette ő, ha cécóztak kö­rülötte... Ivott, nőket kere­sett, izgult is egy kicsit, be­vallja őszintén ... Aztán, hogy látta a nagy felfordulást, hát lelépett... Beszélt... Beszélt... Szabó bólogatott, igent, meg nemet, mondott, közben gondolkodott és agyában forrni kezdett az érzés, a gyűlölet ez ellen az ember éllen, a gyilkos iránt, akivel egy sötét éjszakán kel­lett találkoznia ezen az elha­gyatott országúton. Rá már nem került sor, — akkor... De később sor került volna. Most halott lenne, a két gye­rek árva, Annus özvegy és egyedülhagyott, és ez meg másvalakivel fecsegne így az országúton, hogy unalmát el­űzze ... Gyilkos. Meglépett, amikor büdöset érzett, s most vissza­jött, mert azt hiszi, hogy itt mindent és mindenkit elfe­lejtettek, hogy itt valamiféle olyan megbocsátás! hullám van, amely még a vér szeny- nyét is lemossa az egykori pribékek kezéről. —... most dolgozom... jó brigádban vagyok, lehet ke­resni ... Es milyen szépein rendbehoztak itt mindent... SZÉPEN RENDBEHOZ­TAK ... De mi lesz Sándor­ral, meg a többiekkel, akiket már nem lehet rendbehozni... Akiket megöltek, akiket ez megölt... Ed dem, bed dem — jutott eszébe egy régen olvasott könyvből az ott idé­zett arab mondás: vért vé­rért ... Vért vérért! —... Csuda klassz nő volt- kár, hogy nem értettük egy­mást. De belém volt esve ... Sötét az éjszaka. Kihalt az országút. Agyon kéne csapni, mint egy kutyát. Egy szúrás, egy késdöfés, s kevesebb lesz egy gazemberrel, nem kell a bíróságnak sem törődni, küsz­ködni, hazugságokból kihá­mozni az igazságot... Bosszút állni Sándorért, a többiekért, mindenkiért... — ... mondtam a palinak, már ahogy tudtam, hegy ná­lunk ilyesmi nincs Magyaror­szágon ... hát nem azt vágta a pofámba, hogy büdös kom­munista ... ... Igen, ezt mondta, hogv megdögöltök büdös kommu­nisták. Ugyanígy mondta és nevetett, bajszát pedergette, mint valami selyemfiú ... Az­tán ölt. S utána biztos me­gint megpödörte a bajuszát és indult a nőjéhez, hogy ölési vágya után egyéb vá­gyait is kielégítse... Megta­pogatta zsebében a bicskát. Ott volt... — ... de elhallgatott. Érde­kes, amit mesélek? — kér­dezte Szűcs. — ... hogy mit... Igen, na­gyon érdekes, amit mesél — mondta rekedt hangon, de Szűcs máris lelkesen tovább magyarázott, hogy keres egy neikivaló nőt. megnősül és vége a kóborló legényéletnek, vége a sok marháskodásnak... ... ENNEK A GYILKOS­SÁG is csak marháskodás volt. Igen, ezen a kihalt or­szágúton, fele úton az állo­más és a falu között törvényt ül, ősi módon ül törvényt egy gyilkos felett, akit a véletlen adott mindent legjobban tudó bírója kezébe. Törvényt ül, ezerszerte törvényesebben, mint ahogy valaha is tudtak volna bírósággal ítélkezni — ezek... Kivette zsebéből a bicsxát és a háta mögé tar­tott kezei között óvatosan ki­nyitotta. A penge halk katta­nással ugrott ki az ágyából... — ... na már hallom, hogy ugatnak a kutyák... Mind­járt ott leszűrne — jegyezte meg vidáman Szűcs. ... mindjárt ott leszel, ott, ahová megérdemeltei jutsz. Kár, hogy csak egyszer hall-' hatsz meg, hogy csak egyszer] lehet ítéletet mondani felet-] ted, pedig ezerszer kellene...] Szűcs ismét átdobta a tás-] kaját másik hóna alá, aztán; gondolt egyet, és megállt, ai; táskát leeresztette lábai elé.; — Na még egyszer pipál-! junk rá — nyújtotta a zacs-! kőt ismét Szabó elé. Az le-' hajtott fejjel, félkezét a há-] ta mögött tartva, Kivett egy] cigarettát. Már tudta, mikor] sújt le a bicska pengéje.; Szűcs is rágyújt, eldobja a] gyufát és lehajol a táskáért...; Akkor... Gyorsan és teljes; erővel... ; Szűcs orra elé tartotta a' gyufát, aztán nagy ívben el-! hajította. Aztán lehajolt a! táskáért... ... A kés felemelkedett... ] — MÁR LÁTOM ÉN IS a táblát — mormogta Szabó a foga alatt. A bicska már új-: ra a zsebében volt és Kicsit: megkönnyebbülve lépegetett! Szűcs mellett, maga után: húzva fájós lábát. Megköny-: nyebbülve, hogy uralkodni: tudott magán, hogy nem kö-! vetett el egy olyan vétket.,! amelyet ő maga sem tudott! volna soha megbocsátani, —! saját magának. Micsoda em­ber vagyak én? — csóválta a] felét. Mintha anarchia volna.] Van bíróság, s eljön még a; holnap reggel... Nem ússza] meg a fickó szárazon... Ege-; szén felvidámodva mondta,; már benn a faluban: ; — Viszontlátásra Szűcs...! úr! ! De kezet, mintha elfelejtett; volna, kezet azt. nem nyúj-J tott... Külföldi híradó (Folytatás az első oldalról) IC I n a Mao Ce-tung elvtárs, Kína Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának elnöke fogadta a pancsen lámát. A be ráti beszélgetésen részt vettek a Kínai Népköztársaság vez - tői is. A találkozón megbeszélték Tibet népének kapcsolati'. figyelembe véve Tibet gazdasági életének, s kultúrájának gyors fellendítését. TI S*et Tibetben teljes a vallás-szabadság. A kínai népi felsza­badító hadsereg gondosan ügyel arra, hogy Tibetben a legki­sebb sérelem se érje a nép vallásos érzéseit. Minden templom érintetlenül és háboríthatatlanul működik, ugyanígy működ­nek a kolostorok is. A tibeti buddhista ünnepek alkalmából sok ezer lámát tüntetett ki a központi népi kormány. Képün­kön: a dalai láma emlékére minden évben pásztortáncokat mutatnak be Lhaszában. Szovjetunió A III. szovjet írókongresszus részvevői közül: balról jobbra B. Kerbabajev, A. Malisko, V. Szobko, O. Goncsar, L. Novicsenko, P. Brovka, P. Ticsina, M. Tank, Gafur Gurjart és A. Kesokov kongresszusi küldöttek. Csehszlovákia A csehszlovák szakszervezetek IV. országos kongresszu­sán más országok szakszervezetei is képviseltették magu- kat. A baráti országok, a tőkés országok szakszervezeteinek küldöttségén kívül részi vettek a kongresszuson a gyarmati népek szakszervezeti küldöttei is. Képünkön: Guineái kük döttek.

Next

/
Thumbnails
Contents