Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-05 / 130. szám

1959. június 5., péntek NÉPÚJSÁG 3 Nőbizottságok a termelőszövetkezetekben A tűző napon fiatalasszony hajladozik a kapa fölött. Időnként fel-fel néz, kisimítja izzadt homlokába hulló haját, egy-egy féltő pillantást vet a föld széle felé, aztán sajgó derékkal, dühödt igyekezettel vágja bele a kapát a földbe. A föld szélén, egy Ids bokor aljában csöpp ember-ke szendereg. Arcán még ott van az elmaszatolt könnyek nyoma, kis szája meg-megrándul álmában... Nem, nem tizenöt—húsz évvel ezelőtti kép, a minap láttam. Az asszonyka a kuko­ricát kapálta, mert az embernek bent a ta­nácsnál aikadt dolga, a gyereket pedig nem tudják kire hagyni. A falusi asszonynak még mindig égető, nagy problémája ez, mert sajnos, a napközik oly zsúfoltak, hogy nem helyezhetnek el minden gyereket ott, s az édesanyák választ­hatnak: a szomszédok jóindulatára bízva be­zárják az apróságokat, vagy viszik ki maguk­kal egész napra a földre. Nehéz, nagyon nehéz ezen a nagy gon­don segíteni, s egyelőre nem is lehet csak összefogással. Ezt bizonyítja a pélyi Arany­kalász példája. A szövetkezet asszonyai eb­ben az évben hadat üzentek ennek a gond­nak, s a szövetkezet vezetői segítettek ebben. Az asszonyok kezdeményezésére olyan dön­tés született, hogy a nyári munkás idejére saját napközit állít fel a szövetkezet. Egyelő­re az iskola két tantermét kapták „kölcsön" erre a célra, de őszre már lesz saját helyisé­gük is. A közeljövőben Pélyre költözik egy óvónő, ezzel biztosítva lesz a szakszerű veze­tés, három asszony pedig munkaegységre vál­lalta a munkát a napköziben. A pélyi Arany­kalász asszonyai nyugodtan járhatnak a sür­gető munka idején a határba, biztos helyen, jó kezekben hagyják a gyerekeket; Példájuk két dolgot is bizonyít. Az egyik: a parasztasszonyok nagy gondjait igazán csak a termelőszövetkezetben lehet megoldani, — a másik: nagyon sokat tehet egy-egy terme­lőszövetkezet nőbizottsóga a termelőszövetke­zeti asszonyok életének megjavításáért, gond­jainak enyhítéséért, — de a szövetkezet gaz­dasági megerősíléséért is. Bizonyítja ezt a pélyi Aranykalász nőbizottságának másik kez­deményezése. Az asszonyok magukra vál­lalták a cukorrépa munkáját. Volt olyan köztük, aki 1000 négyszögöl munkáját vállal­ta, s ennek eredménye, hogy öt nap alatt vé­geztek a több mint negyven hold répa egye- lésével. De más termélőszöveiikezeti nőbizottsá­gok munkájából is lehet példát felhozni; A nőbizottság kezdeményezésére a hevesi Ezüst- kalász Termelőszövetkezet minden asszonya öt csirkével többet nevel az idén, azt össze1 közösen eladják, s a bevételből törzskönyve­zett baromfiállományt vásárolnak. A kápol­nai Űj Élet Tsz asszonyai a gazdasági épüle­tek csinosítását, meszelését, takarítását vál­lalták. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy a szövetkezetek megiszilárdításában nagyon nagy szükség van a nőbizottságok munkájá­ra. Hogyan dolgozik majd egy-egy új terme­lőszövetkezet, hogyan készülnek fel már ezekben a napokban az igazi közös munka megkezdésére, ez az asszonyokon is múlik, s hogy az asszonyok mennyire értik meg a közös munka előnyét, a termelőszövetkezeti gazdálkodás lényegét, az pedig azon, hogy a termelőszövetkezet nőbdzottsága mennyire foglalkozik az asszonyok problémáival. Termelőszövetkezeteinkben — különösen a hevesi járásban — egymás után alakulnak meg a nőbizottságok. , Feladatuk széles és sokrétű. Hogy csak a legfontosabbakat em­lítsük, nagyon sokat tehetnek azért, hogy az asszonyok közelebbről is megismerkedjenek a közös munka formáival, előnyeivel, hogy megtanulják a munkaegység-elszámolást, melynek alapján a szövetkezetben elosztják a jövedelmet, hogy megismerjék a különböző rendeleteket, hogy egyre jobban megértsék: a szövetkezet csak megkönnyíti a paraszt­asszony életét. Összefogással olyan problé­mákat Is megoldhatnak, amire egymagukban soha sem lennének képesek —, hogy csak egyetlen példát hozzunk fel erre: a gyerme­kek elhelyezése. Sokat tehet a nőbizottság az asszonyok munkájának megkönnyítésére a régi szövet­kezetekben. Há jól dolgoznak az asszonyok, jogosan kérhetik például a szövetkezet veze­tőitől. segítsenek egy mosógépet venni. A haszon kettős: az asszonyok megszabadulnak az egyik legnehezebb háztartási munka ter­hétől, s a szövetkezet munkáskezeket nyer, mert nem kell minduntalan otthon maradni az asszonyoknak a mosás miatt. Sokat tehet­nek a nőbizottság tagjai azért is hogy a kis­gyermekes anyák részére a faluhoz legköze­lebb eső helyeken biztosítsanak munkát. Az asszonyok jobb életéhez tartozik az is. hogy például a nyugdíirendeletet pontosan és ala­posan ismertessék velük, hogy meglássák, mennyivel előnyösebb, ha maguk is tagként vesznek részt. Nagy munka vár a nőbizottságokra abban is, hogy segítsenek felszámolni, leleplezni a faluban itt-ott lábrakelő rémhíreket, hogy megmagyarázzák mindenkinek: saját és csa­ládja érdekében helyesen határozott, amikor a szövetkezeti gazdálkodást választotta. Nem utolsósorban fontos feladata a tsz- nőbizottságoknak főleg azokban a községekben, ahol még nem döntött az egész falu a szövet­kezeti gazdálkodás mellett, hogy szorosabb­ra vonják a szövetkezeti asszonyok és a kívülállók kapcsolatát, hogy alkalmat adja­nak a kívülállóknak a szövetkezeti élet ala­pos megismerésére. A termelőszövetkezeti nőbizottságok több­sége most kezdi meg munkáját. Sokszor nehéz ez a kérdés, tanácstalanok is egyik­másik helyen az asszonyok. De ha komolyan munkához látnak, nagyon sokat tehetnek a termelőszövetkezetért. S e feladatok végre­hajtásában az asszonyok mellett áll a szövet­kezet vezetősége —, de a párt is. Deák Rózsi A Xíl-cs akna pártsxervesete — és a kongresszusi munkaverseny Pártszervezetünk már évek óta egyik fontos feladatának tartotta a munkaverseny fel­újítását, ami annyit jelentett hogy a sok igazságtalansággal járó egyéni verseny helyett, kollektív brigádversenyt igye­keztünk kialakítani, mely az*- óta megnyerte a bányászok tetszését Az elmúlt évben az élüzem cím elnyerését tűzte a munka­verseny céljául a pártszerve­zet, melyért hatalmas vetélke­dés indult meg a bányászok között. S ha minden tételben nem is tudtuk teljesíteni az él­üzem cím feltételeit, elértük, hogy az egy főre eső termelé­kenység emelkedett, s jelenleg mintegy 100 fővel, kisebb lét­számmal termeljük ugyanazt a szénmennyiséget, mint az el­lenforradalom előtt. Ezenkívül jelentős erőt fordítottunk a gé­pesítési kísérletekre is. Az ellenforradalom után kezdtük meg az F—4-es fejtő­gépekkel a komolyabb kísérle­teket, s már az év végén or­szágos rekordot értünk eL Ugyancsak azóta vezettük be az acéltámos biztosítást, mely- lyel szintén sikerrel kíséretez- tünk, olyannyira, hogy a közel­jövőben újabb frontot rende­zünk be, ilyen biztosítással. Most kísérletezünk a Dom- basz-kombájnnal, valamint a Hidasi rakodógépekkel, mely­nél szintén biztatóak a kezdeti eredmények. A bánya pártszervezete a munkaverseny kialakításában bátran támaszkodott a KISZ- re. Az új gépek és új biztosí­tási módszerek kialakítását nagyrészt a kiszistákra bízta, akik beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A KISZ vezetőségi üléseken rendszere­sen értékelik a KISZ-brigádok munkáját, a KISZ-szervezet vezetőségi tagjai a munkahe­lyeket látogatva ^igyekeznek a versenyt gátló műszaki problé­mákat az üzem vezetőségével közösen megoldani, bátorítani a kommunista ifjúsági brigádo­kat a gépek nagyobbmérvű al­kalmazására, a versenyben va­ló részvételre. A dolgozók javaslatára és kezdeményezésére a pártszer­vezet támogatja a szocialista munkabrigádok kialakítását is. Elsősorban a gépi kísérletek fontosságára, másodsorban az em’oerek politikai, szakmai ne­velésére és nem utolsósorban a gazdaságos termelésre irá­nyítottuk a kommunisták fi­gyelmét. A szocialista munka­brigádok megalakítása sürget­te a különböző szakmai tanfo­lyamok szervezését is, ezért F—4-es gépkezelői, Dombasz- kombájn kezelői, villamos rob­bantó!, s más szakmai képzést szolgáló tanfolyamot indítta­tott a pártszervezet és az elkö­vetkező időben is nagy gondot fordít arra, hogy a bányászok előtt lehetővé váljék politikai, szakmai képzettségek növelé­se. A Központi Vezetőség már­ciusi határozatát taggyűlésen is megtárgyalták a bánya kom­munistái, összehívtuk az üzem kiváló dolgozóit, s végül ter­melési tanácskozáson is meg­vitattuk. mit tudnánk tenni a szocialista építés meggyorsítá­sáért. A pártszervezet sikeres felvilágosító munkáját a hatá­rozat aktualitását bizonyítja az „JCi mit yy,űit” tjcakkör A „Ki mit gyűjt’ szakkör vasárnap, június 7 -én délelőtt tíz ómkor tartja ala­kuló összejövete­lét az egri Szak- szervezeti Kul-. túrotthonban. A szakkör az érme, a gyufa-címke, pa­pírszalvéta, stb. gyűjtőket akarja összehozni, ezen­kívül szaktaná­csot ad és megte­remti a csere- lehetőségeket a gyűjtők között. A dorogi Bányász Szakszervezet ha­sonló klubja ma már külföldi gyűj­tőkkel is felvette a kapcsolatot es cserelehetőséget is biztosít, sőt a klubon keresz­tül a Gyufaipari Vállalattól hasz­nálaton kívüli címkéket is be tudnak szerezni a tagok. Legtöbb gyűjtő a tanuló- ifjúság köréből kerül ki, de sok felnőtt is szívesen hódol a gyűjtés szenvedélyének. Különösen a külföldi cserék hasznosak az is­meretszerzés szem­pontjából, mert ezek főként ide­gennyelvű leve­lezést igényel­nek. A gyűjtés ezenkívül egyik jelentés eszköze a népek közötti barátság elmélyü­lésének is. a tény is, hogy a termelési ta­nácskozáson a szokottnál Í8 többen vettek részt a vitában, több ötletet adtak annak meg­valósításához, mint más ese­tekben. Ezeken a megbeszéléseken alakult ki a kongresszusi mun­kaverseny fő iellemző vonása is. mely az önköltség csökken­tésére. az anyaggal való taka­rékosságra, a szén minőségé­nek javítására, és a tervek tel­jesítésére mozgósítja a bányá­szokat. Ennek alapján készültek ela dolgozók felajánlásai, melyek közül említésre méltó a fatele­pjeik vállalása, akik csak a bá­nyából kikerülő, egyszer már felhasznált fa további értéke­sítésével 423 ezer forintot ta­karítanak meg. A bánya pártszervezete ezeknek a felajánlásoknak a teljesítését állandóan ellenőrzi a verseny során, különös te­kintettel arra. hogy az üzem vezetősége megtesz-e mindent a műszaki feltételek megte­remtésére. A verseny időtartama alatt a munkahelyeken, vagy a, párt­irodában összehíviuk egy-egy brigád tagjait, hogy beszélges­sünk velük arról, mi akadá­lyozza vállalásuk teljesítését, miben tud segíteni a pártszer­vezet a termelést gátló akadá­lyok elhárításában. A kommunisták elosztását úgy igyekeztünk megoldani, hogy minden brigádba jusson belőük, s így figyelemmel kí­sérhessék a verseny alakulá­sát. s beszámolhassanak a tag­gyűléseken a kongresszusi ver­seny eredményeiről, vagy hi­báiról. A pártszervezet a közeljövő­ben egyik fontos feladatának tartja a verseny értékelését, népszerűsítését, rövid időn be­lül megoldani, ugyanis a bá­nyászok többszöri követelésére a mai napig sincs dekádonként értékelve, s megfelelően nép­szerűsítve a kongresszusi ver­seny. A bányászoknak ez az igé­nye azt is mutatja, nem kö­zömbös számukra a köngresz- szusi munkaversenyben való részvétel, éppen azért töre­kednek arra. a bánya kommu­nistái —, hogy semminemű akadály ne ronthassa a bá­nyászok versenyzési kedvét, s maradéktalanul teljesíteni tud­ják felajánlásaikat. MISKEI LÁSZLÖ Az ünnepi könyvhét könyveiből Juhász Gyula Összes költemé- cyei (Szépirodalmi) 1239 oldal; egészvászonkötésben 50 forint.; Juhász Gyula összes költe-; ményeinek minden eddiginél; teljesebb és gondosabb gyüj-; teményét kapja az olvasó a; Magyar Parnasszus sorozatban; bibliapapíron, szép kiállítású kiadásban. , Bródy Sándor: Két szőke; asszony (Magvető). 480 oldal, I kötve 33 forint. : Bródy Sándor irodalmi je-; lentőségét, hatását, értékét az| irodalomtörténet még nem tár-; ta fel teljes mértékben. Élet- - művének máig élő, elementáris' hatása van. Legjobb művei,: így e kötetben megjelenő kis-: regényei is, a szenvedélynek: indulatában fogantak. Megkezdődik a termelés a Selypi téglagyárban A Selypi Téglagyárban be­fejeződtek az átépítési mun­kálatok és rövidesen megindul a termelés. A régi elavult be­rendezést új, modem gépek­kel cserélték ki, villamosítot­ták a gyárat. A régi nehéz bányamunka helyett, ma kot­rógép dolgozik, a nyers tég­lát Diesel-motorral hajtott vontató szállítja. A Selypi Téglagyár átépítésére összesen két és félmillió forintot fordí­tottak. A felújított üzemtől több téglát várnak, mint amennyit korábban gyártott. Régen napi teljesítménye 14— 16 ezer tégla volt, az új gyár napi teljesítménye pedig 40 ezer körül lesz. IV. A direktórium felhívására Kalovits tanfelügyelő március 24-én felmentette igazgatói tiszte alól Csanády Lászlót, az egri tanítóképző intézet addigi vezetőjét, s át­vette tőle a képző vagyonát és irattárát. Az intézet vezetését egy háromtagú direktóriumra ruházta, amely aztán a legpél- dásabb rendben vezette az in­téztet. Ugyancsak háromtagú direktóriumra bízta az állami főreáliskola igazgatását is. Mi­ntán a közoktatásügyi népbiz­tosság elrendelte az összes ok­tatási, vagy kulturális célokat szolgáló épületeknek, iskolák­nak, múzeumoknak, intemá- tusoknak, diákmenzáknak ál­lami kezelésbe vételét, Kalo­vits tanfelügyelő ennek meg­felelően már hivatalbalépésé- ;nek első napjaiban megejtette a templomi értéktárgyak lel- , tarozását, s azokat köztulaj­donná nyilvánította. A tár­gyakat ugyan továbbra is köz- használatban hagyta, de min­denütt szabályszerű jegyző­könyvet vett fel, s a felvett szerelvények megőrzéséért az átadó vezetőket személyileg tette felelőssé. Hasonlóképpen •lefoglalta a líceumi könyvtá­rat, a képtárat, a papneveldé­ben levő könyvtárakat, a líce- ;umban levő múzeumot, nem­különben a rendházakban lé­vő könyvtárakat is. Az új rend a megye összes :kultúrdntézményeit a tanfelü­gyelő hatáskörébe utalta. En­nek megfelelően Kalovits nyomban megalakította a tíz­tagú megyei kultúrügyi szak­osztályt, melynek tagjaiul a különböző fokozatú és típusú intézetek legértékesebb erőit SZÁNTÓ IMRE: 1 szocialista pedagógus-mozgalom Heves megyében — 191S—1919 szemelte ki. Az így megala­kult megyei kultúrügyi szak­osztály március 28-án már meg is kezdte működését. A kultúrügyi szakosztály döntött minden fontos személyi és adminisztratív kérdésben, s mintegy előképe volt a későb­bi művelődési osztálynak. A kommunizmus nemcsak gazdasági, hanem kul­turális kérdés is. A proletari­átus teljes gazdasági felszaba- badulása jelentékeny részben függ attól, hogy a közművelő­dés az elérhető legmagasabb fokra emelkedjék. Mivel pedig az osztálytársadalom az isko­lákban és általában a művelt­ség terjesztésére hivatott in­tézményekben céltudatosan és következetesen olyan szelle­met honosított meg, amely az uralkodó osztályok érdekeinek szolgálatában állott, fontos volt hogy ezek az intézmények a proletariátus ellenőrzése alá kerüljenek. A Tanácsköztár­saság kikiáltása előtt a köz­ségi és felekezeti iskolák mű­ködését, a tanítók magatartá­sát az iskolaszékek ellenőriz­ték, az állami iskolákban e feladatokat az úgynevezett gondnokságok végezték. Az is­kolaszékek és gondnokságok tagjai legtöbbször iskola- ügyekhez nem értő, tudatlan emberek voltak, elnökei pedig jóformán kizárólag papok, akik kicsinyes szempontjaik­kal megkeserítették az aláren­delteknek kezelt tanítók éle­tét, s legszemélyesebb ügyeik­be is beleavatkoztak. A Forradalmi Kormányzó- tanács LIV, számú rendeleté­vel 1919. április 12-én a mű­velődés és oktatás ügyének igazgatását átmenetileg a ta­nácsok kereteiben alakult művelődési osztályokra bízta. A művelődési osztályokba a tanácsok arányosan küldtek ki szülőket és művelődéssel hi­vatásosan foglalkozókat (taní­tókat, orvosokat, stb). Az isko­lai ügyek ellenőrzésére és in­tézésére iskolai bizottságok alakultak, amelyeket szintén a tanácsok művelődési osztá­lyai küldtek ki. Ebben a bi­zottságban is arányosan vettek részt a szülők és az oktatás­üggyel hivatásosan foglalko­zók. A Forradalmi Kormány­zótanács fenti rendeleté értel­mében nálunk is megyei, já­rási és falusi művelődési osz­tályokat hívtak életre. Ezzel a megyei kultúrszakosztály to­vábbi működése megszűnt, S a helyét elfoglaló megyei mű­velődési osztály május 22-én kelt köriratában meghagyta a helyi művelődési osztályoknak és végrehajtó bizottságoknak, hogy időt és fáradságot nem kímélve kezdjék meg műkö­désüket. A ' politikai és gazdasági nehézségekkel küzdő Tanácsköztársaság elsőrendű feladatának tekintette az isko­lák és a nevelés ügyét. Eléren­dő célul tűzte ki, hogy a pro­letárállamban a 6—14 éves ko­rú gyermekek teljesen egysé­ges, kötelező népiskolába jár­janak. Ezzel a Tanácskormány megvalósította a magyarorszá­gi munkásmozgalom régi és ebben az időben még nagyon aktuális követelését, a nyolc- osztályos népiskolát oly mó­don, hogy minden gyermek egy-egy maximálisan 40 főből álló osztályban nyerjen elhe­lyezést. Tekintettel az iskola­ügy addigi elhanyagolt állapo­tára, amelyben azt a proletár­diktatúra a régi rendszertől átvette, e kitűzött cél óriási feladatokat rótt mind magára a Tanácsköztársaságra, mind pedig annak minden egyes tanügyi munkására. Heves megye — sajnos — hírhedt volt arról, hogy sok iskolájá­ban egy tanteremre 150-nél több- tanuló is jutott. Olyan tanterme pedig, ahol a ta­nulók létszáma a régebben maximumként előírt 80 ta­nulónál jóval több szorongott, száznál is több volt. A milli­ós jövedelmű egri érsek egy­házmegyéjében a tanulók 58 százaléka tanúit törvényelle­nesen zsúfolt iskolában. Legnagyobb gondot . tehát a tanteremhiány okozott, mert új tantermeket máról holnapra nem lehetett előva­rázsolni. Ezen a téren nagy­arányú akcióra lett volna szükség, melyen az építőanyag teljes hiánya miatt radikálisan nem lehetett segíteni, legfel­jebb ideiglenes megoldással kísérletezhettek. Tj1 gyelőre a köztulajdonba vett vagy veendő egy­házi és nagyobb magánépüle­tek, paloták, kastélyok jö­hettek itt szóba. Alig akadt község, ahol gondos körülte­kintéssel és kis jóakarattal, ha azonban szükséges, az ügyhöz mért kérlelhetetlen szigorral egy. vagy több tanteremnek al­kalmas helyiség ne akadt vol­na: bezárt kocsmák, elhagyott, vagy részben használt kasté­lyok, volt községi tanácster­mek, tánctermek, takarékpénz­tárak, szövetkezetek üresen ál­ló helyiségei, stb. Hogy a zsú­foltságot mégis valamennyire enyhítsék, s a menekült tan­erőket is foglakoztani tudják, a megyei művelődési megbí­zott a túlnépes osztályokat kettéválasztotta, s a tanítást úgy oldották meg, hogy az egyik tanerő délelőtt, a másik pedig délután tanította az osz­tálynak reá eső részét, ugyan­abban a tanteremben, nymo­don sikerült a legtöbb osztály­nak legalább heti 18 órát biz­tosítani, ami az adott nehéz viszonyok közepette némileg mégis biztosítani tudta a taní­tás sikerét. A Tanácsköztársaság első­rendű közérdeknek tar­totta, hogv egyetlen gyermek se legyen kénytelen nélkülözni a kultúra áldásait. Eddig ugyanis megyénkben is a szét­szórtan, s a legközelebbi isko­lától messze fekvő tanyák és puszták tankötelesei minden oktatás és nevelés nélkül nőt­tek fel. Ezeknek a beiskolázá­sát most a művelődési osztály úgy akarta biztosítani, hogy részükre intemátussai kapcso­latos iskolákat állítanak fel. (Folytatjuk) •y * Az Egri Állami Áruház szeptember I-ig szombaton 2 órakor zár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents