Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-25 / 147. szám

1959. június 25., csütörtök R6PÜJSÄG S A kongresszus tiszteletére Kót-három évvel ezelőtt még úgy beszéltek a Heves megyei Téglagyár Vállalat kerecsendi üzeméről, hogy meg kell szün­tetni, nem kifizetődő többé az üzemeltetés. Ez azonban — mint a későbbiek kimutatták — korai és elhamarkodott íté­let volt. Az illetékesek, s főleg a helyi téglagyári munkások közbenjárására a gyárat két évvel ezelőtt mégis üzembe helyezték, s már az első év megmutatta, hogy nagyon is érdemes volt. Ez a „halálraítélt” téglagyári üzemegység 1958-ban nem ke­vesebb. mint három és félmil­lió téglát adott a népgazdaság­nak. Ez az eredmény azonban azt a perspektívát is előre ve­tette, hogyha az üzemet meg­felelő, korszerű felszereléssel látják el, a nyersanyag-terme­lést megjavítják, aikkor még tovább lehet fokozni a terme­lést, még több téglát tudnak ott előállítani. S a téglára — egyik legfontosabb építőanya­gunkra — nagyon nagy szük­sége van a népgazdaságnak a most folyó, s a jövőben kezdő­dő nagy építkezéseknél. Az üzemet korszerűsítették. Több, mint egymillió forint értékben új felszereléseket kaptak az üzem dolgozói, kö­zöttük kotrógépet, vontatóku­lit, egyedi meghajtású villany- motoros présgépeket. Az ez évi tervet már a megnövekedett kapacitás alapján készítették eL Ä terv szerint ebben az év­ben hat és félmillió nyerstég­lát kell elkészíteniök a Kere­csendi Téglagyár dolgozóinak. Az üzem ez év április elején indult, s eddig nem kevesebb, mint két és félmillió téglát gyártottak. A gyár gépeiből naponként negyvenezer tégla kerül ki. A Magyar Szocialista Mun­káspárt novemberre meghirde­tett kongresszusának híre nagy Film az űrhajózásról A kijevi filmstúdióban befe­jezték a „Hív az ég” című tudományos-fantasztikus film forgatását, amely arról szól: hogyan jutnak el az űrhajósok a Mars szputnyikjára, A film az ukrán filmgyártás első próbálkozása azon a té­ren, hogy a tudományos fantá­zia eszközeivel feltárják a je­lenkor egyik legidőszerűbb problémáját. A film nemcsak a jövő űrhajózásáról szól, ha­nem ismerteti a szovjet rakéta- technika már meglevő ered­ményeit. érdeklődést váltott ki a kere­csendi téglagyár dolgozói kö­zött is. A kongresszus tisztele­tére megyeszerte megindult munkaverseey-mozgalom ma­gával ragadta a kerecsendi téglagyáriakat és lelkes gyűlé­sükön vállalták, hogy a kongresszust 300 000 tégla ter­ven felüli legyártásával ün­nepük meg. Mielőtt azonban vállalásukat megtették volna, az üzem ve­zetői messzemenően. biztosítot­ták a terven felüli termelés anyagi és műszaki feltételeit. Ez az előrelátás és megalapo­zottság eredményezte azt, hogy a vállalás nemcsak elhangzott szó, hanem kézzelfogható tény és tevékenység lett. A kong­resszus tiszteletére tett válla­lásukat eddig már felerészben teljesítették is. A gyárból úgyszólván nap mint nap szálütják a frissen égetett téglákat szerte a megyé­be, az országba a most folyó nagy építkezésekhez. Kell az építőanyag mindenütt, ahol új üzemek, új munkáslakások épülnek. Nem kétséges, hogy a kerecsendi téglagyáriak kong­resszusi vállalása is hozzájárul ahhoz, hogy a megyszerte, országszerte folyó építőmunka meggyorsuljon, mielőbb elké­szüljenek az új üzemek, gyár- részlegek, s mielőbb felépülje­nek a munkáslakások. A hatvan -selypi kirendeltség ax élen a szállítási dolgozók kongresszusi munkaversenyében Bolgár vendégeink Egerben (Képes riport folytatása az 1. oldalról) Egymás után érkeznek szer­kesztőségünkbe olyan levelek, amelyek tudatják velünk, hogy a vállalatok és üzemek mun­kásai milyen kiváló eredmé­nyeket érnek el a kongresz- szusi munkaversenyben. Leg­utóbb az Egri Belföldi Szál­lítmányozási Vállalattól érke­zett levél, amelyben Tóth Jó­zsef igazgató a kongresszusi munkaversenyben elért május hónapi eredményekről számol be. Örömmel közli, hogy a ki- rendeltségek közül a hatvan— selypi kirendeltségnek, sikerült az első helyre kerülni 220 277 forint bevétellel. A második helyre a füzesabony—recski ki- rendeltség került 112 172 forin­tos teljesítéssel. Külön kimutatás szerepel az anyagszállítások tonnájáról, amelyből azt lehet meglátni, hogy szintén csak a hatvan— selypi kirendeltség munkásai végezték a legjobb munkát május hónapban, mert a ter­vezett 7400-as tonna áru he­lyett 8420 tonnát továbbítottak és ezzel 113,8 százalékra telje­sítették havi tervüket. A vál­lalaton belül nagy gondot oko­zott az önköltségcsökkentés. A kongresszusi munkaverseny- bén a munkások és a vállalat vezetői is eredmény-javulást vállaltak az önköltségben. Má­jus hónapban az önköltség- csökkentésben nem tudták el­érni a 100 százalékot és a ter­vüket csak 98,5 százalékra tel­jesítették. De minden remény megvan arra, hogy a nyári fokozódó szállítások alatt min­denben száz százalékos mun­kát végeznek. Nagyobb területen, kevesebb önköltséggel Az Atkári Gépállomás dol­gozói is megtették már fel­ajánlásaikat a kongresszus tiszteletére. Többek között vál­lalták, hogy éves tervüket 7000 normálholddal teljesítik túl, az anyag- és alkatrész-felhasz­nálás gazdaságos megszervezé­sével 36 000 forintot takaríta­nak meg. Csökkentik az üres­járatokat, ez újabb 35 000 fo- ♦ rintos megtakarítást jelent, t Születtek még a gépállomáson * olyan vállalások is, amelyek az új termelőszövetkezetek politikai megszilárdítását se­gítik. Virággal köszöntik Sztanko Todorov elvtársat, a Bol­gár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkáráta parlamenti küldöttség vezetőjét. „Mai gyerekek" Regebben ismerem őt. Hetven körüli, ki­csit hajlott hátú, ezüstös hajú öregasz- szcmy. Múltjáról nem sokat tudok, a jelené­ről is csak annyit, hogy kis nyugdíjából éldegél egyedül, sze­rényen. Azt se tudom, van-e fia, gyermeke, vagy rokona valahol. Egy szűk kis utcá­ban lakik a város szélén, egyetlen szo­bácskábán és délutá­nonként kint üldögél a kapu előtt. Nézgelő- dik, figyeli a járó­kelőket, mérgelődik az utcabeli gyerekek­kel, aztán ha meg­unja, előhozza kék színű vizeskorsóját és friss vizet hoz magá­nak a közeli kútról. Ügy mondják, délelőtt főzöget magának va­lamit, kimossa egy­kéi szükséges darab­káját. Az emberek meg­szokták, köszönnek neki, ha kint üldögél a kapu előtt és talán már hiányozna is, ha egyszer üres maradna a kis lóca. Néha-néha elbeszél­get valakivel, de a gyerekekkel szinte nap mint nap hadi­lábon áll. Méltatlan­kodik, ha feléje gurul a labda és ha össze­kapnak a lurkók, han­gosan zsémbel. — Szörnyűek ezek a mai gyerekek! Ezeknek mindent szabad, nem törőd­nek velük szüleik sem... Hej! Bizony még az én gyerek­koromban... — sóhajt és gondolataival ilyen­kor elmerül a múlt tengerében. — Gyak­ran szidja a pajko- sabbjait, akik néha szemtelenül mérge­sítik. — Átkozott fajzati — mondta egyszer is dühében és aznap már nem ült ki a ház elé. A napokban észre­vettem, hogy kocsi áll meg az öreg néni Icapuja előtt. Tagba­szakadt, kormos kezű ember szenet túrt le a szekérről, átvette a fuvardíjat, aztán el­tűnt és nyomában csak egy fekete szén­kupac maradt. A nénike egy dara­big tanácstalanul néz­te a szenet, maj$ kis kosárkát hozott elő és totyogva hordani kezdte befelé a kam­rába. Kétszer, há­romszor se fordult, máris leült, aztán kezdte megint. Ekkor ért a kapu elé négy fiúcska. Fe­jelni indultak, mert egyiknek labda volt a kezében. Ök is meg­álltak a széncsomó mellett és kicsit ér­tetlenül bámultak a félig telt kosárral ti­pegő öregasszony után. *— Jancsi! Hordjukí be az öregnek — ígyi a legnagyobb fiú. Mii ez nekünk, ötmázsa | szén? Ő meg cipeked- í hét vele éjfélig. * ' A négy gyerek | munkához látott. Ko- f sárral, rossz vödörrel, j lyukas fazékkal hord- J ták a szenet és egy * félóra múlva már * csak egy fekete folt • árulkodott arról, hogy • az előbb még szén ♦ volt a gyalogjárón. j — Köszönöm, gyér- } mekeim, hanem vár-1 jatok csak — rebegte « az öreg néni és cső- * szogva befelé indult. • Amikor kijött, négy • egyforintost tartott a • kezében, de a fiúk ♦ ekkor már javában • fejeltek a „gründen”, * Sokáig nézte őket * elgondolkodva és t reszkető ujjakkal fé- ♦ nyesre csiszolta az ajándéknak szánt fo­rintokat ... (Szalay) Az Eger vár történetéről szóló tájékoztatást figyeli Kunju Dimitrov Sztojev egyetemi tanár, az egyik bolgár sző­lészeti és borászati kutató intézet igazgatója. A gyöngyösi munkások helyzetét vizsgálva... II. RÉSZ. A MUNKÁSOKKAL folyta­tott beszélgetésekből kiderült: sokat javult a munkafegyelem, s a társadalmi tulajdonnak is megnőtt a becsülete. Az utób­bi időben csupán a XI I-es ak­nánál kellett eljárást indítani lopás miatt. Gyakori vita tárgya, hogy a munkáslakta településen, a város déli részén még mindig nem történt intézkedés, hogy a megépítésre tervezett üzlet­házak (fűszer, húsbolt, áru­ház, kisvendéglő, tejbolt, pos­ta stb.) minél előbb megépül­jenek. Az új városrész lakói a Magasépítő Vállalat által rendelkezésre bocsátott szűkös és az egészségügyi követelmé­nyeknek egyáltalán nem meg­felelő felvonulási épületben szerezhetik be háztartási szükségleteiket, ha egyáltalán kapható az ideiglenes jellegű üzletben. Hibaként említették a mun­kások, hogy a lakóépületek közelében nincsenek megfelelő üzleteK, hogy a nyolcvan la­kás környékén nem létesítet­tek parkot, vagy játszóteret, s a helyijárat sűrítését is sokan kérték, mert ez megkönnyítené a tanulók és a munKóba in­duló bányászok utazását. Hiányolják az új lakótele­pen otthont kapott munkások és bányászok, hogy az 500 család részére egyetlen óvoda, vagy bölcsőde sem áll rendel­kezésre, és az újonnan épült lakásokhoz vezető járdák és utak késedelmesen épülnek. Mindhárom üzemben igen súlyos és megoldatlan prob­lémaként jelentkezett a la­kásellátás. A Váltógyár fő­könyvelője több mint egy éve Nyíregyháza környékéről jár be, mivel sem az üzem, sem a tanács nem tudott eddig számára lakást biztosítani; ÖRVENDETES JELENSÉG, hogy az utóbbi időben egyre több üzemi dolgozó épít saját családiházat. A váltógyáriak Közül 12-en, a XII-es akna bányászai közül 31-en, a Vas- és Fémipari Vállalat munká­saiból pedig öten építettek sa­ját családi házat, jórészt OTP kölcsönnel; A munkások ilyen irányú törekvése igen örvendetes je­lenség, mert a Váltógyár és a Szerszám- és Készülékgyár felépítésével igen nagyszámú munkáscsalád telepedett le, akik nem megfelelő körülmé­nyek között laktak eddig. A városi tanács kimutatása szerint mintegy 6000 munkás dolgozik a város különböző üzemeiben, s az így megnöve­kedett munkáslétszám ellátá­sára elsősorban a kereskedel­mi szerveknek komoly gondot kell fordítaniok. Az alapvető élelmiszerekből (hús, zsír, cukor, liszt) nincs hiány, ugyancsak kielégítő a zöldség- és gyümölcsellétás, ele­gendő mennyiségű textilféleség és kész ruha áll a vásárlók ren­delkezésére. A városok között a gyöngyösi piac mind felhoza­tal, mind a piaci áruk tekin­tetében kielégítőnek mondha­tó. Az idei kedvező időjárás le­hetővé teszi, hogy bőséges és olcsó friss zöldség és gyü­mölcsáru, baromfi kerüljön a piacra, ez is hozzájárul ah­hoz, hogy Gyöngyös munká­sainak életszínvonala tovább növekedjék. A munkások helyzetét vizs­gálva feltétlenül szólni kell a mezőgazdaságban dolgozó munkásokról is. Sajnos, még mindig látható a gyöngyösi piacon munkaerejét áruba bo­csátó mezőgazdasági munkás. Ezek az emberek igen nehéz és fárasztó munkát végeznek, s még mindig jelentős a szá­muk. Napszámbérük 130—140 forint egy napra, de ez válto­zó. Remélhetőleg a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sével ez a probléma egyszer s mindenkorra megoldódik. A VIZSGÁLAT ALAPTAN a városi tanács a legfonto­sabb feladatának tartja a munkások életkörülményeinek további javítását, különös te­kintettel a városban levő sú­lyos lakáshelyzetre. Nagy gon­dot fordít a lakásszövetkeze­tek létrehozására, házhelyek­kel és OTP-kölcsönökkel is támogatja a munkások épít­kezéseit. A város környékén levő ter­melőszövetkezetekkel szerző­dést kötnek a piac jobb ellá­tására, s állandó ellenőrzéssel megakadályozzák, hogy a spekulánsok felhajtsák az ára­kat. Megfelelő áruszállítással biztosítják, hogy a munkás­lakta területeken kifogástalan minőségű és elegendő mennyi­ségű áru álljon a vásárlók rendelkezésére. Á következő években fel­épülő lakásoknál az építKezés előrehaladásával megkezdik a parkosítást, az utcák, járdák rendbehozását is. Tovább folytatják a társa­dalmi munkával építendő sport- és játszóterek létesíté­sét, erre a Következő évek községfejlesztési tervében je­lentős összegeket biztosítanak. A munkások egészségügyi ellátásának megjavítására még ez évben üzembe helye­zik a város belső részén épü ■ lő orvosi rendelőt, bővítik és korszerűsítik a meglevőket. Az újonnan épült lakások elosztásánál előnyben részesí­tik a sokgyermekes munkáso­kat, ugyanakkor különös gon­dot fordítanak arra, hogy a munkások kérelmét és pana szait a törvényes rendelkezé­seknek megfelelően gyorsan és eredményesen intézzék. A TANÄCS VÉGREHAJTÓ bizottsága, s minden egyes tagja arra törekszik, hogy a városban lakó munkásokkal személyes kapcsolatokat épít­sen ki, hogy ezáltal — jobban megismerve életkörülményei­ket — eredményesebben tud­ják végrehajtani a párt és a kormány határozatait a mun­kások, a dolgozó emberek ja­vára. Észak-Bulgá- :ria egyik ter- melőszövetke- tzetének barom­fitenyésztő bri­gádjában dol­gozik Blago- trodna Cvetko- tva, aki mind- lösszé 22 éves, ts máris ország- gyűlési képvi- iselő. i l ♦ ♦ ♦ ! ♦ Egy 22 ezer |hektáros tér­• melőszövetke­tzet elnöke Ivan \Marinov Iva- tnov. A nagy ki­lter jedésű ter­melőszövetkezet ,23 község és tanya egyesülé­séből alakult. A területnek 20 ezer lakosa \van. Ez a ter­t melőszövetke- izet Bulgáric •legjobb szövet ikezetei köz •tartozik.

Next

/
Thumbnails
Contents