Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-25 / 147. szám

1 NÉPCJ8ÄG 1950. junius 25., csütörtök Itt a nyár, üdülnek megyénk dolgozói Vógreritt a nyár. A ragyogó napsugarak, az árnyas erdők, a strandok és a Balaton has viÄ» oly hívogatóan csalogatja már egy esztendei munka után néhány hetes' pihenésre a dol­gozókat. Egyre nagyobb szám­ban élnek is a szakszervezetek adta üdülést lehetőséggel me­gyénk dolgozói. Az Építő, Fa és, Építőanyagjpari Dolgozók Szakszervezetének Heves me­gyéi Bizottsága ebben az év­ben • az állami vállalatoknál dolgozó munkások hét százalé­kát üdülteti. 340 szakszervezeti kedvezményes beutalójegyei használhatnak fel a tagok az ország különböző üdülőibe való beutalással. Az év első és második ne­gyedében eddig már 135 be utalót használtak fel a szak­szervezethez tartozó dolgozók. A nyári szezonra is nagy az érdeklődés. A szakszervezet elnökségének határozata sze­rint azonban az az elsőrendű feladat, hogy jó munkájuk ju­talmaképpen főleg olyan dol­gozok jussanak el üdülőbe, akik eddig még nem vették igénybe a kedvezményt. Ez ä határozat azért váit szükséges­sé,.’mert a tapasztalat azt bizo­nyította, voltak akik öt-hat éven keresztül is rendszeresen, a szakszervezet útján utaztak nyaralni, másokat kiszorítva ebből a lehetőségből, s ezáltal a kedvezményes üdültetés .ju­talomjellege is kezdett elsik­kadni. A szakszervezet a SZOT El­nökségének határozata értel­mében brigádüdültetéseket is szervezett. A bélapátfalvi ce­mentgyárból egy öttagú női brigád Balaton-partf üdülőben tölti szabadságai, az egri Bú­torgyár hattagú brigádja szán­tén a magyar tengier partjára kapott beutalót. Ehhez hasonló csoportos üdülés- szervezése több vállalatnál is folyik. Az Építők Szakszervezete természetesen nem feledkezik meg a műszaki és adminisztra­tív dolgozókról sem. Azokról, akik a rájuk bízott feladatokat példamulatóan hajtják végre. Az ő részükről Is nagy az ér­deklődés a Mátra, a Mecsek, a Bükk, a Bal a ton-palái üdülő­jegyek iránt, vagy több eset­ben a hévízi, parádi, balaton­füredi Szanatóriumi beutalók iránt. Ezen a nyáron nemcsak a szülők, hanem á gyermekek számára is kedvez a szakszer­veziet:. Mintegy negyven gyer­meket üdültet a Balaton kör­nyékén és a szép fekvésű bonyhádi üdülőben. Most mái- csak az a kérdés, ki mikor tudja kivenni szabad­ságát. Az üdülők várják a He­ves megyei dolgozókat, akik a Balaton mellett, a Mátrában, Bükk ben nemcsak a táj szép­ségeiben gyönyörködhetnek két-három hétig, nemcsak kel­lemes szórakozást találnak üdülő társaik körében hanem, az elkövetkezendő szabadság utáni nagy- munkához erőt gyűjthetnek, • s pihenten tér­hetnek vissza a kőműves áll­ványokra. a téglagyárakba, bútorgyárakba. Erdélyi Bertalan 'tSP.iliT tti“ kocsivul a dzsungelben L, M. Parizek csehszlovák néprajzkutató, a Csehszlovák Híradófilm Társaság egyik operatőrjének kíséretében „Spartak"-kocsijával április­ban elindult, hogy felkeresse a guinea! őserdő egyik kevéssé ismert vidékét. A kutató most közölte, hegy céljához érke­zett és elkészítették az első felvételeket a bennszülöttek életviszonyairól. szokásairól. Megörökítették az ott élő törzs ősi dalait és legendáit. Pari­zek közölte, hogy a dzsungel­ból el akar jutni a Niger fo­lyó forrásáig. kimrrítliefetlc*n itőolujturiúK a Ven Hson A világ tudósai felvetik a kérdést, igaz-e, hogy a Vónus bolygó kimeríthetetlen ,.kő- olajtartály“? Fred Hoyle an­gol asztrofizikus ugyanis azt állítja. Szerinte a Föld és a Vánus ugyanazon a módon keletkezett. A naprendszer többi égitesteihez hasonlóan ugyanabból a kozmikus felhő­" ........— /------------— EG JfU VÖRÖS CSILLAG A dzsungel könyve EGRI ti KÖP V «Nincs oloacUis EGRI KERTMOZJ Csixi<*^$er<ikek- (.szelep va^zi i u) GYÖNGYÖST SZABADSÁG Bogáncs GYÖNGYÖSI PUSKIN Nővérek HATVANI VÖRÖS ’ CSILLAG ./Nincs előadás HATVANT KOSSUTH Fények a föld alatt FÜZESABONY1 Féleségem A sztár PLTERVAS^RA Nincs előadás HEVES Kék sirály niu&ora Pétervásárán este 8 órakor: Majd a papa Sir okban este 8 órakor: Megperzselt lányok bői képződtek. amelynek részecskéi hideg halasára ösz- szesürűsödtek. Később, a felmelegedés ha­tására a két bolygót alkotó anyagok differenciálódtak. A Földön a Nap sugarainak hatá­sára megkezdődött a víz kivá­lasztódása. A hidrogén köny- nyű fajsülya miatt részben a világűrbe távozott, a súlyo­sabb oxigén féltöltötte az at­moszférát. A mi bolygónkon, amelyet nagy víztömegek bo­rítanak, tehát maradt még hidrogén is, oxigén is. A Vénuson viszont, ahol már kezdetben is kevesebb volt a vízmennyiség, Hoyle szerint á víz 'íéfjesén felbom­lott és kőolaj borítja a boly­gót. ­A Vónus ma a csillagászok­nak egy fékevesztett világ ké­pét mutatja. Heves mágneses viharok dúlnák ezen a boly­gón és vad szelei: söpörnek végig a kőolaj-óceánokon. A sárgás színű felhők Fred Hoy­le szerirtt maguk is finom kő- olaj-cseppekből állnak. 1939, június Z5, csütörtök; 1864-ben született Gyónl Géza költő. 1929-ben halt meg G. Courtellne francia író, 1874-ben megindult a Szabadság­hegyi Fogaskerekű VaBÚt: idő­rendben a harmadik ilyen vasút a világon. V Névnap V Ne feledjük, pénteken: JANOS, PAL limit- KÖZEL 100 MÁZSA tar karmányt hordtak már eddig a közösbe a besenyőtelki Szabad Föld Tsz új tagjai. Őszre, ami­kor megkezdik az igazi közös munkát, már elegendő takar­mánya lesz a. megnagyobbodott szövetkezetnek.- HATSZÁZ MÉTER hosszú drótkerítéssel kerítik körül a mezőszemerei Üj Világ Tsz ma- jorját. A munkát maguk a szö­vetkezet tagjai végzik.- SZIHALMON a két új ter­mel őszövetkezet biztosítani akarja a már közösbe bevitt takarmányát. A takarmánybe- hordás jő ütemben halad. A két új tsz már több mint W00 mázsa takarmányt szállított be a közös szérűre. — HATVANBAN szomba­ton este 8 órai kezdettel a Búzavirág kerthelyiség megnyitásával egybekötött cigánybált rendeznek. A ze­nét a Rádióból közismert Mezei Gyula és zenekara szolgáltatja. — AZ EGRI JÓZSEF AT­TILA Lánydiákotthon ki- szistái a papírgyűjtési hónap alkalmával 17,23 mázsa pa­pírt gyűjtöttek. (Vereb Anna)- 10 VAGON zöldborsót ex­portált Kál környékéről a HUNGAROFRUCT. A felvá­sárolt borsót főleg az NDK-ba, Csehszlovákiába és Nyugat- Németországba szállították. — JÓI, SIKERÜLT bált rendezett a Parádl'ürdői Álla­mi Gyógyintézet KlSZ-szer- vezete szombaton este az ét­terem előtti feldíszített tera­szon. A szerencsétlen Hummer A részvét szorí­totta össze a szí­vemet és az őszin­te együttérzés, amikor hírül vet­tem, hogy a sze­rencsétlen Artur B, Hommernek te­temes összeggel csökkentették a fi­zetését. Homme r- né, a szerencsét­len, gyanútlanul ült otthon a frigi- derben és Coca- cólával kevert rá­gógumit szopoga­tott a meleg ellen, azt tervezte, hogy este megnézi a Sing-sing revüt, melynek kereté­ben öreg bérgyil­kosok és bankrab­lók streeptiese is lesz, amikor halál- ravált arccal be­toppant az Artur. — Helló, Artúr! — csicseregte ki a frigiderből Hom- memé. — Hello, my dar­ling! — hörögte vissza Artur és mert nagy bajá­ban sem feledke­zett meg felesége iránt érzett csem­pészett whisky- erősségű szerel­méről, mellébújt a frigiderbe. — Baj van, darling — mondta megtört arccal és vízipisz­tolya után nyúlt, hogy főbespricceli magát. — Ne csináld, szívem, rádfagy — mondta aggódó hitvese és lefogta férje remegő ke­zét, A remegésen amúgy sem lehet csodálkozni, mert a frigiderben hi­deg van és Artur nem szokott úgy hozzá, mint Hom- memé, aki egy jégszekrénygyáros lánya volt. — De- liát mi baj van, darling? — vette ki Hommerné a rágógumit és ked­veskedve férje fü­le mögé ragasztot­ta, Máskor ilyen­kor a darling könnyedén elmo­solyodott. magá­hoz ölelte asszo­nyát és 4,5 száza­lék osztalékot ígért a Betlehem Steel Corporation részvényeiből. Te­hette, ő volt az el­nöke. Most azon­ban még mindig vízipisztolyát nyo- morgatva, sötét arccal mormogta. — Mi baj van? Nagy baj van... Levették a fizeté­sem ... — Honnan? — kérdezte ártatlan arccal Hommerné és kimászott a fri­giderből, hogy egy kicsit átüljön a fű- töszekrénybe. Ezt szokta csinálni, mióta hallott a finn szaunáról. — Ne ostobás­kodj, darlingl *» mászott utána Ar» túr vacogva és csö­pögve^ — Levették a fizetésem W0 ezer dollárral... Orvos ... Orvos... Segítség! — ordí­totta kétségbees­ve, mert Hommer- né elájult a fűtő- szekrényben. Az­tán, hogy vem jött se orvos, se cse­lédség, kihúzta és visszadugta a fri­giderbe. — Darling, ez rettenetes! — tért magához Hom­merné, az elnök felesége. — Hogy fogunk mi megél­ni abból a rongyos évi 511 ezer dol­lárból? — Nem tudom — mondta sötéten Artur, az elnök, majd hozzátette: — Nyomorogni fo­gunk, darling... Nyomorogni. A jégszekrény- gyáros lánya arcá­ra ráfagytak ci könnyek. Artur, a szerető férj, oda­ment a frigidér­hez. letördelte fe­lesége arcáról a könnycseppeket, s aztán felsóhajtott: — Vigasztaljon, darling, hogy van­nak ám sokan, akik évi 2—ioo ezer doilárból kénytelenek meg­élni! (egri) Ötven éves érettségi találkozó a 325 éves gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumban Vasárnap déluátn 69-70 éves öreg diáitok kopogtattak be a gyöngyösi Vak Bottyán Gimná­zium kapuján. Tizennégyen jöttek el azok közül, akik 50, illetve 51 évvel ezelőtt érettsé­giztek a nagymúltú ősi intézet falai között, öreg diákjain ke­resztül az öreg iskola két ju­bileumi esztendeje nyújtott egymásnak kezet. Fennállásá­nak 325. esztendejében üdvö­zölte az alma mater a 275. jubileumi esztendő még élő diákjait. Az iskola fennállásának 325 éve népünk e hazában eltöl­tött idejének csaknem egy- harmada. A 14 deres fejű férfi éppen azoknak az-esztendők­nek emlékét hozta a jubiláló intézetbe vissza, amikor az állami kezelésbe vett intézet teljes erővel indult a súlyos múlt sok fogyatékosságát meg­szüntetni. Ezekben az eszten­dőkben nevelte az intézet a Galilei-kör titkárát is. Megha­tó volt hallani és látni őket. Hetven esztendővel a hátuk mögött, fehér hajjal a fejükön járták végig a régi kedves ter­meket. Tördelték, morzsolták vissza a szép diák-emlékeket,' 50 év távlatából emlékeztek, — Ez volt az I, b. — Ebben a teremben érettségiztünk. — Ez volt a történelmi kabinétum. — Itt volt a könyvtár. — Sok ked­ves és azóta kedvessé vált tör­ténetet elevenítettek fel a vi­dám „öregek”, Még az egykori tanári kart is képviselte valaki, Sebes Gyula tanár úr, a haj­dani érettségi bizottság törté­nelem szakos tagja, áz 1909. évi érettségi bizottság nevében köszöntötte a megjelenteket. Többen voltak 1908-1909-ben negyvennél, s már, sajnos, csak tizennégyen jöhettek össze. Mindenki itt volt, aki él, ki­véve egyet, aki súlyos trombó­zisa miatt nem jöhetett cl. A régi teremben, a padokban ülve hallgatták az iskola jelen­legi igazgatójának „intelmeit”. A deresedett fejű sok életta­pasztalattal rendelkező gimna­zisták szemében őszinte még­ha tódottság könnyei csillogtak, amíg a fiatal. 30 éves igazgató Ady Endre „Vén diák üdvöz­lete” című versével köszöntöt­te a nagy iskolacsalád legöre­gebb tagjait. Ahogyan az ilyen­kor szokás, beszámoltak az 50 év eseményeiről. Közösen ör­vendeztek annak, hogy közü­lük nyolcán még ma is min­dennapi aktív tényezői társa­dalmunknak. Az egykori ka­pások. kisiparosok,. vagy kis ilivalalnokok gyermekei lega­lábbis azok. akik megjelentek, sok gazdag tapasztalatról és szép eredményekről számoltak be egymásnak Elhatározták; hogy három- évenként újra összejönnek egy baráti kézszorításra. A találkozó végén felcsen­dül mégegyszer a régi búcsú­szó ..Ballag mái a vén diák, ovább... fel búcsúcsókra cimborák... Serey Jasumí azért nem találtunk, mert? ilyen nincs..; A töményital helyett gyü-< mölcslevet, szörpöt és gyógy-? vizet fogyasztanak az embe- 5 rek — néhányan persze ott- ? hon főzött gabonaipái inkát is.< Miért esik az eső ? búcsúzáskor Bárhogy is halogattuk az 5 indulás napját, mégis elérke-5 zeit. Ráadásul reggel óta esett é az eső, vigasztalanul, sűrű fá-> tyolt vonva az ismerős utcáK? fölé. ? A Kijevszkája állomáson,? ahonnan vonatunk indult, a? Krasznája Presznya gyár? munkásaival. beszélgettünk.? Meghívtuk őket: jöjjenek el? Budapestre... Címeket est-? réltünk, évődtünk, de a han-? gúlát sehogy sem akart ja-? vulni. Az elválás gondolata? nyomasztóan hatott ránk. Esz-? nevették ezt a vendéglátók is,? s próbáltak vigasztalni ben-? nünket. ? A gyár fiatal diszpécsere,? Rájecska, aki kedvence volt? csoportunknak, örökké m - ? solygós arcával a tolmács ke-? zét megfogva magyarázott va-S lamit. ? — Azt mondja Rajecska:? tudják-e az elvtársak, miért? esik az eső, ,s mivel magva-? rázzák ezt a moszkvaiak? > Természettudományos fej te- > getésekbe bocsátkoztunk. de? Rajecska sokat sejtetően m,.- > solygott, majd elárulta: > — Mi, moszkvaiak úgy tart-? juk, valahányszor kedves ven-? dégelc, barátok búcsúznak a? várostól, megered az ég is.? hogy osztozzék a búcsúzó«? fájdalmában. ? Tudtuk nem így van de? mégis jó volt ezt elhinni. ? S hazaindultunk ? (Vége.) > vh/SA/V*\AAA/VVVVVV'v*\/V*\^*S/VSAA/VVVVNAA kozót a moszkvai szerelmesek, mint magyar „kollégáik” a Nemzeti órája előtt. S a SZverdlov téri szökőkút évti­zedele óta, s ki tudja még hány évtizedig vonja mágnes­ként magához a fehérarcú, ár­nyékolt szemű, selyembe öltö­zött moszkvai lányokat, a tengerésznadrágos, kihajtott ingű vidám fiúkat, akik épp­oly izgatottan nézegetik órá­jukat a Késő lány miatt, mint bárhol a világon. Nagyon kevés az a külföldi, aki néhány órát ne töltene itt gyönyörködve a fiatal párok sokasága láttán, boldogságuk­ban osztozva. Irigykedve, vagy megértő mosollyal. Búcsúestet tartanánk Miután éreztük a napok fu­tásán, hogy moszkvai tartóz­kodásunk rövidesen véget ér, elhatároztuk, kevés rubelunk­ból szerény búcsúestet rende­zünk vodkával, s más nemze­ti italokkal. Mivel kevés a pénz, nem ülhetünk be vendéglőbe, ke­resünk hát egy „talponállót” — határoztuk el, ám hiába kóborogtunk a végtelen hosz- szúságú utcákon, kristályvizet árusító „csárdánál”, Kvászos kocsiknál többet nem ' talál­tunk. A szovjet földet tehát kénytelenek voltunk két po­hár kvasszal búcsúztatni, ame­lyet 30 kopejkáért kaptunk meg. és meg is szereztük a receptjét: fekete kenyérből, cukorból készül, amelyet bi­zonyos ideig erjesztenek és gyenge házi sörhöz hasonló — a sofőrök is ihatják. A tolmács félvilágosított bennünicet, hogy nem érdemes a pénzt vodkára költeni, hi­szen egy liter árán néhány rubel híján villanyborotvát vehetünk, talponállót pedig mondták, hogy szentelésre vi­szik. amely érdekes és régi szertartás a görögkeletieknél. — S ez csali nekünk tűnt fel, ott, a Lomonoszov Egye­tem árnyékában, ezt termé­szetesnek vették; vallássza­badság van. Blokk helyett fagolyós számológép Itt sok minden természetes, ami nekünk furcsa, vagy ne­hezen hihető. Nem győztünk például csodálkozni azon, miért használják minden üz­letben a nálunk is ismert fa­golyós számológépet, amelyen itthon a gyerekek tanulták az összeadás, kivonás „művésze­tét”. Kezdetben mosolyogtunk rajta. Régimódinak, kezdetle­gesnek tűnt, ám később ki­próbáltuk használhatóságát. Mikor a vásárló bemondta a számokat, mi papíron, az el­adó pedig a fagolyós számoló­gépen végezte el az összeadást, bármilyen hihetetlennek tűnt... alulmaradtunk a fagolyókkal való vetélkedésben. Az eladók és pénztárosok valósággal fö- kélyre vitték vele a számo­lásit, zsonglőr ügyességével ke­zelik egyszerű, de hasznos „gépüket”; »Hétre ma várom..." — Tehát találkozunk este 7 órakor a Szverdlov téri szö- kőkútnál, — így adnak talál­' szegezett újságok, amik igen nagy népszerűségnek örvende­nek. Hárman-négyen álldogál­nak mindig a Pravda, a Trud, a moszkvai Pravda előtt. Ez a megoldás egyrészt azért is ötletes, mert igen nagy keletje van az újságoknak és ha fon­tosabb eseményről adnák hírt a lapok, délelőttre szétkap­kodják. s így aki mégis érte­sülni akar az eseményekről, az utcai újságokhoz bátran fordulhat felvilágosításért. Ksnyér-szentelés a Lenin-hegyen Sokan kérdezték: vannak-e a Szovjetunióban vallásos em­berek, s szabadon gyakorol­hatják-e vallásukat? A kérdés bármilyen naivnak is tűnik azok előtt, akik ismerix a Szovjetunió politikáját a val­lás kérdésében — mégis vá­laszra érdemes. Ott is vannak vallásos em­berek, nem is kevesen. Ámbár a fiatalok körében egyre Ke­vesebb a vallásos meggyőző­désű. az öregek egy része azonban — különösen az asz- szonyok — ma is részt vesz­nek az egyházi szertartásokon. Ottlétünkkor, amely a gö- rögkeletiex húsvétjával esett egybe, a Lenin-hegyen levő kápolna mellett elhaladva ar­ra lettünk figyelmesek, hogy fehér, mintás abroszokkal le­takarva kenyereket vittek az idős asszonyok. Mikor érdek­lődtünk a miértje felől, el­IX. — Ki hallott ilyet — je­gy ezlüK meg utazgatásaink során, hogy a moszkvaiak még „bliccelni” se szeretnek. Ugyanis Ha valaki véletlenül elhaladt az ülőkalauz mellett (a járművek többségén ülőka­lauz-rendszert vezettek be) s nem tudott jegyet váltaná, a tömeg közepéből egymásnak adogatva juttatjáa el a pénzt a kalauzhoz, hogy senki se maradjon „bilét” nélkül. Mikor erről kérdeztük a moszkvaiakat, azt felelték: — becsület dolga ez, de külön­ben is — tettéit hozzá — po­tyázni azért sen» érdemes, méri a közlekedés igen olcsó. Az autóbuszon, trolin 40 ko­pek a jegy ára, a Metrón pe­dig i— ha az utas nem jön fel a felszínre — élete végéig is Utazhat 50 kopejkáért. Utcai újságok Nagyon ötletes színfoltja ez a moszkvai utcáknak. Majd minden forgalmasabb részen, de még a külvárosokban is megtalálhatok a falitáblára

Next

/
Thumbnails
Contents