Népújság, 1959. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-21 / 144. szám

'

2

NGPEJJS AG

1959. június 21., vasárnap

A Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülése

(Folytatás az 1. oldalról) gazdasag szocialista átszervezését és lehetőleg ne veszítsünk se időt, se tempót. Van egy másik ok is: Egész népgazdaságunk érdeke.

A fejlett agrotechnika, a

gépek korszakában egyedül a nagyüzemi gazdálkodás biztosítja a magasabb terméseredményeket.

Hogy megyünk hát előre? Állítsuk vissza a nagybirtokot, hívjuk vissza a grófokat, föld- birtokosokat? Az az érzésem, hogy még a kulákok egy része is azt mondaná erre: nem kell! Hát még a dolgozó parasztok! Nekünk tehát a • másik utat kell járnunk, azt az utat, amelyen a parasztság nem a koldusa lesz a világnak, amikor megszületik a nagyüzemi mezőgazdaság, hanem ura életének földjének, amikor kialakítjuk a modem, szocialista mezőgazdaságot. Mi ezt az utat járjuk, úgy ahogyan a többi szocialista ország is. Itt nem szabad félreértést hagyni senkiben, de meg kell mondani, hogy kötelező gondossággal, lelkiismeretességgel fogjuk időről időre megszabni, hogyan, miképp haladunk tovább, mi a tennivalónk.

— A döntő természetesen az előrehaladás politikai feltétele. Az elmúlt év decemerében ez adva volt — ezt bizonyítják az eredmények. És a gazdasági feltételek? Voltak olyan nézetek, ho«y előbb meg kell teremteni a termelőszövetkezetek gazdasági feltételeit és csak ezután szabad megalakítani a szövetkezetei. Élég jól hangzik ez, azonban a termelőszövetkezeti mozgalomban, az életben ilyen nem létezik. Hogy lehetne odamenni a nép egy részéhez és kérni: adjatok nekünk néhány milliárdot, hogy megteremtsük a tsz-ek valamiféle gazdasági alapját, utána paraszttestvéreink belépnek a szövetkezetbe. Az életben semmi sem történik így, nem helyes gondolkodás ez. Mi volt hajdan a paraszti álom? A parasztember szeretett volna a maga kis birtokán élni, az egyik hat holdról álmodott, a másik nyolcról, legyen két lova, vagy ökre, tehene., hízzon egy pár disznaja, stb. Megvalósult ebből valami? Valami, igen, hiszen a nagybirtok ijiel- lett, a nincstelen, szegényparasztok milliói mellett volt néhány tízezer parasztember, aki valóraváltotta álmát. Először ment a rokonsághoz hitelért, kölcsönért, uzsoráért a bankhoz. Elkezdett felesben dolgozni: bérelt is valamit, és amikor végre megvolt az a néhány nyomorúságos hold, akkor az ő egész élete, sőt néha még a fia egész élete munkájával is, megszületett a kisparaszti álom. S ha egyszer nem ment a szezon valamilyen nagy mező- gazdasági, vagy piaci krach

következett, akkor egy év el is vitte, azt az „álmot”, amit talán 70 esztendő alatt apa és fia vérrel, verejtékkel hozott ösz- sze magánalt.

— El kell tehát kezdenünk. Ha ugyanis előbb mindent megálmodtunk és csak akkor csináljuk, ha már minden együtt van, akkor úgy járunk, mint az a paraszt, akinek egy nadrágon kívül soha nem volt semmije. Meg kell teremteni a szocialista formát, mert a parasztok is tudják már: ha az állam egy görbe sarlót sem adna, akkor is ötven—száz százalékkal nagyobb erő a közösség ereje! Az értelmes közös döntés, az egy akarat, az együttes erőfeszítés megsokszorozza azt az erőt, ami különben volt, ami a kezetekben van! Ez az élet útja, az állam is segít nektek. Ti is segítsetek magatokon és mindent meg fogunk teremteni egy év alatt, két év alatt, öt év alatt.., tehát ezt az utat kell járni!

Mind ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági feltétel mellőzhető, természetesen fontos, de nem lehet előfeltétele a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy csak altkor lépjünk előre, ha minden gazdasági feltétel kézben van. Viszont, amikor előreléptünk, rögtön jelentkezik a kötelesség:

anyagilag gyorsan megszilárdítani és megerősíteni9 — olyan tempóban, ahogyan csak lehet!

A gazdasági feltételeket tehát nem szabad a mozgalom fejlődésének útjába állítani, viszont utólag bűn lenne megfeledkezni róluk. Vigyük a

gépeket, adjunk meg minden támogatást, ami elősegíti a termelőszövetkezetek- megszilárdítását, erősödését. Mi ezt az utat járjuk. Ebben kifejezésre jut központi bizottságunk politikája és az a módszer, ahogyan ezt a politikát megvalósítjuk,

A termelőszövetkezetek

fejlesztése — az ellenséges

rágalmakkal ellentétben

— nem megy az életszínvonal rovására.

Mi természetesen nem dobálózhatunk milliókkal, még ezrekkel sem nagyon, de a termelőszövetkezetek erősítésére fordított összeg nem csökkenti, hanem ellenkezőleg, évről évre növeli majd az életszínvonalat. A fiatal termelőszövetkezetek megerősítésére fordított milliók népgazdaságunk egészséges vonásait erősitik és nem az életszínvonalat csökkentik. Az a népgazdaság, amely oly rövid idő alatt kiheverte az ellenforradalom okozta megrázkódtatást és ma már szép eredményekkel dicsekedhet, képes jelentékeny összeget fordítani a mezőgazdaság erősítésére, anélkül, hogy az életszínvonal rovására menne. Politikánk egyenes, világos, a mezőgazdaság fejlesztését, az egész nép érdekeit szolgálja.

Kádár János beszéde további részében kitért arra a kérdésre is, amely a termelőszövetkezeti mozgalommal kapcsolatban úgy hangzik, hogy „mikor megyünk tovább, mikor lesz befejezve?”

— Mindig teljes őszinteséggel mondom a kérdezőknek — legyenek jóindulatú parasztok, vagy itt járó nyugatiak —, miért kellene nekünk jósolgatnunk? Most meglevő termelő- szövetkezeteinket fejlesztjük, s ez is haladást jelent, mert ez is szilárdítja a termelőszövetkezeti mozgalmat. Most ez a feladatunk. Utána majd megnézzük a politikai, a gazdasági feltételeket. Nem vagyunk jósok, kommunisták vagyunk, elhatározásunk alapja helyes politikánk. Az egyik ilyen nyugati érdeklődőnek azt mondottam:

„Nem tesszük meg maguknak azt a szívességet, hogy a széles dolgozó rétegekkel elrontsuk a párt viszonyát azzal, hogy gyorsabban megyünk előre, mint a tényleges helyzet azt lehetővé teszi. De azt a szívességet sem tesszük meg, hogy egy helyben topogjunk, ha előre tudunk menni. A tényeket most úgy vizsgáljuk, ■milyenek. Egy időben volt nálunk egy olyasfajta betegség, hogy a tényeket nem olyannak láttuk, amilyenek a valóságban, hanem amilyeneknek szerettük volna látni. Ebből kigyógyultunk. Legjobb volna, ha már senki sem szenvedne ilyen betegségben, de ha már valakinek szenvednie kell, még mindig jobb, ha egyes amerikai közírók szenvednek ebben a betegségben, mintha mi, kommunisták.” — „Most maguk nem képesek úgy nézni a tényeket — mondtam a látogatónak ahogy vannak, hanem megpróbálják olyannak látni, amilyennek szeretnék. Látszik ez kritikájukból, szitkozódásukból is. Nincs azonban befolyásuk a magyar népre. Korábban, sajnos, volt egy részére, de csak akkor, amikor a nálunk tényleg meglevő bajokat piszkálták és mi hallgattunk azokról. Mi most nem hallgatunk saját hibáinkról, maguk meg olyan bődületes ostobaságokat írnak, mondanak, hogy teljesen elvesztették hitelüket. • Ha nem akarják a pénzt hiába kidobni, akkor mondják meg .dicső’ munkatársaiknak, hogy okosabban hazudjanak.” (Derültség.) Ami a dolog lényegét illeti:

teljes felelősséggel, elvi szilárdsággal és egy ország vezetésére hivatott párt körültekintésével vizsgáljuk a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődésének kérdéseit.

Politikánk más, jellemző vonásairól szólva, hangsúlyozta: tovább erősítjük és mélyítjük közéletünk egészséges vonásait. Azt szeretnénk, hogy amikor valahol — például a népfront-tanácskozásokon — összeülnek, megtárgyalnak fontos közügyeket, a tanácskozás hasznos, tartalmas és eredményes legyen. Halljanak a részvevők állásfoglalásokat, vitatkozzanak, beszélgessenek, fejtsék ki álláspontjukat, s ha olyan megegyezésre jutottak, amely a közösség javára van, akkor egységesen dolgozzanak. Általában

szüntelenül mélyíteni akarjuk rendszerünk demokratizmusát.

Népfront szerepével foglalkozott, s többek között kijelentette: nagyon komolyan vesz- szük a Hazafias Népfront munkáját, számítunk rá és támogatjuk. A kommunisták és a párton kívüliek politikai szövetsége hasznosan szolgálja a szocializmus ügyét, meggyorsítja előrehaladásunkat. A kommunisták és a pártonkívüliek együttműködése, a népfrontmunka, a népfront-politika komoly sikereket hozott.

Ezt a politikát folytatjuk továbbra is

Aztán nekünk, kommunistáknak megvan a ' magunk gondja is. Mi sokat foglalkoztunk a fczemélyi kultusz kérdésével. Nemcsak azt tudjuk, ami volt. hanem azt is, ami lehet. Nehéz helyzetben elkezdenek becsületes szándékú emberek dolgozni, lassacskán egyet-mást jól csinálnak, sikerek, eredmények születnek, elkezdenek erről beszélni, becsülik is őket. hogy jól dolgoznak, s lassan kezdik azt hinni magukról, hogy mindent tudnak. nem veszik figyelembe az emberek szavát. A kongresz- szusi előkészületek időszakában azt kérjük saját embereinktől:

vizsgálják meg újra munkamódszereiket, az emberekhez való viszonyt, mélyítsék tovább kapcsolataikat a tömegekkel, hogy vissza ne térhessenek a régi hibák.

Növelni a szocializmus vonzóerejét, hatásosabban szítani a szocialista lelkesedést, —fontos dolog és sikerülni fog! Nekünk az a kötelességünk, hogy legyünk méltóak — nem különben, csak méltóak népünkhöz, ahhoz a harchoz, amit a magyar dolgozó tömegek az utolsó negyven esztendőben megvívtak. Ha a néphpz méltóak leszünk, akár a pártról, akár a népfrontról van szó, biztos, hogy jól szolgáljuk a haladás ügyét. Hosz- szantartő taps.)

A vitában felszólalt még Barcs Sándor, az Elnöki Tanács tagja, aki a Hazafias Népfront-mozgalom eredményeiről szólott, majd Darvas József, a Hazafias Népfront és a békemozgalom kapcsolatáról beszélt. Bognár József egyetemi tanár. Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese pedig a termelőszövetkezeti mozgalommal foglalkozott. Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, ugyancsak a termelőszövetkezetek megszilárdításának jelentőségéről beszélt.

A vitában elhangzottakra Kállai Gyula válaszolt, maid a tanácskozás Herrer Ferenc zárszavával ért véget. (MTI)

— Ehhez hozzátartozik a parlamenti élet színvonalának emelése is. Rendszerünk demokratizmusa ma sokkal magasabb színvonalon áll, mint bármilyen kapitalista országé. S ezt igenis továbbfejlesztjük.

De, ha ezzel kapcsolatban olyan gondolata támadna valakinek, hogy vajon jövőre, vagy azután, nagyobb szabadságot élvezhetnek a rendszer ellenségei, akkor azt megnyugtathatom, hogy semmivel sem fognak nagyobb szabadságot élvezni, sem jövőre, sem az* után, mert amennyire kötelességünk rendszerünk demokratizmusát állandóan erősíteni a nép javára, ugyanúgy érezzük felelősségünket a népért, az ország sorsáért, kötelességünket a rendszer ellenségeivel szemben.

Van politikánknak néhány egyéb jellemzője is, amit csak azért említek meg, hogy megerősödjenek abban a meggyőződésben, hogy ezek meg fognak maradni, sőt. némelyiket igyekszünk még erősebbé tenni; önök ismerik például bűnügyi politikánkat. Az elvisel- hetőség határán túlment embereket börtönbe csukták, s akik olyan bűnt követtek el, amit egy nép ellen nem lehet elkövetni, — történelmi büni — azok a legszigorúbb büntetést kapták. Amire azt mondottuk népiesen, hogy hő- börgés, azt eltörültük, mondván: téri észre, dolgozz.

Helyes politika volt, az eredmények is bizonyítják ezt, mert hőbörgó nem kevés volt,

Közös közlemény közzétételével napolták el a genii külügyminiszteri értekezletet

GENF (MTI) A genfi külügyminiszteri értekezleten részvevő delegációk vezetőinele helyettesei szombaton délelőtt tíz órakor összeültek, hogy közös közleményt fogalmazzanak meg. Nem sokkal később sor került a Nemzetek Palotájában a külügyminiszterek hivatalos ülésére.

A külügyminiszterek néhány perces tanácskozás után elfogadták a helyetteseik által kidolgozott közleményt, amely a következőképpen hangzik:

— A május 11-én kezdődött genfi külügyminiszteri értekezleten széleskörű eszmecsere folyt az értekezlet részvevői között a napirenden szereplő kérdésekről. A külügyminiszterek úgy vélik, hogy még további megbeszélések és tárgyalások szükségesek. Éppen ezért megállapodtak abban, hogy az üléseket elnapolják és 1959. július 13-án folytatják a konferencia munkáját Genfben. (MTI*

flz NDK kormányküldöttsége tagjainak nyilatkozata a genfi konferencia elnapolásáról

GENF (MTI): Bolz külügyminiszter és a Német Demokratikus Köztársaság kormány- küldöttségének több tagja beszélgetést folytatott az ADN és a Neue Deutschland munkatársaival. A Német Demokratikus Köztársaság kormány- küldöttségének véleménye szerint a konferenciát olyan körülmények között napolták el, amelyek lehetővé teszik a termékeny tárgyalások újraf elvételét — jelentették ki.

Kudarcba fulladt Adenauer- nek az a terve, hogy felrobbantsa a konferenciát — hangoztatták a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségének tagjai —, bebizonyosodott, hogy a bonni rendszer aknamunkájának is vannak határai. A három nyugati hatalom közül egyik sem akarta megkockáztatni azt, amire Adenauer törekedett, vagyis a konferencia levegőbe röpítését.

Fennállottak ugyanakkor az

objektív feltételei annak, hogy a tárgyalásokat megszakítás nélkül folytassák. A konferencia elnapolását csakis az okozta,' hogy a nyugati hatalmak ragaszkodtak ehhez. A nyugati hatalmak e magatartását valószínűleg két tényező magyarázza: egyrészt még nem tudnak megválni attól az elképzelésüktől, hogy örökössé lehet tenni a megszállási rendszert Nyugat-Berlinben, másrészt időnyerésre törekednek, hogy áthidalhassák az ellentéteket saját táborukban. A megegyezés legfőbb akadálya azonban továbbra is a bonni kormány politikája.

A Német Demokratikus Köztársaság kormánydelegációjának tagjai végül azt a reményüket fejezték ki, hogy a nyugati hatalmak a most rendelkezésükre álló három hét alatt alaposan fontolóra veszik majd a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság javaslatait. (MTI)

Japán lapvélemény as átalakított kormányról

PEKING (Üj-K£na) Az ‘Aka- hata című japán lap pénteken cikket közölt az átalakított Kisi-kormányról. Megállapítja, hogy az új kormány reak- ciósabb és még inkább Ameri- ka-barát, mint a régi volt.

A cikk kiemeli, hogy a kormány átalakításának és a liberális demokrata párt vezető tisztségeiben történt változásoknak az a céljuk, hogy egyengessék az utat a japán- amerikai „biztonsági szerződés” felülvizsgálásához.

A lap megjósolja, hogy az új Kisi-kormány az említett szerződés erőltetett felülvizsgálását arra használja majd

fel, hogy még nagyobb nyomást gyakoroljon a népre. Ezzel párhuzamosan a japán nép még elkeseredettebben száll szembe . a japán—amerikai biztonsági szerződéssel. (MTI)

Időjárásjelentés

Várható Időjárás vasárnap estis:.

Változó felhőzet, több helyen záporeső, zivatar. Mérsékelt szél. A meleg az ország északi felében mérséklődik.

Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: északon 10—13, délen 14—17 fok között. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: északon 23—26, délen 27—30 fok között. (MTI)

de állítom, hogy azoknak a< hőbörgőknek nyolcvan száza-í léka az elmúlt két esztendő-< ben becsületesen, tiszteségesen< dolgozott.

Itt volt az amnesztia. Meg-; mondottuk az amnesztiával; kapcsolatban hivatalosan is! egynéhányszor, még nem hí-' vatalosan is, hogy

egy teremtett lélek nem kaphat kegyelmet ebben az országban, mindaddig, amíg kívülről, vagy ellenséges körökből minket erre kényszeríteni próbálnak.

És ha azt akarják, hogy 'ne legyen amnesztia Magyaror-; szágon, akkor csak próbáljanak nyomást gyakorolni ránk. Majd ha az megszűnik és mi úgy ítéljük, hogy elérkezett; az ideje, akkor lesz. majd bizonyos amnesztia. Az idén is; volt és nem is olyan jelentéktelen, a megbüntetetteknek igen jelentős része került ki a börtönből, mert ott is az a szabály, hogy az egekig mászó gazember a kevesebb és a kisebb gazember a több. Mitől függ az amnesztia? Az ország általános helyzetétől, a hatalom erejétől. A népfront győzelmet aratott a választáson és a magyar nép nagyszerűen vizsgázott. Ez egv olyan dolog, ami maga után vonja, hogy a nép megtévedt fiaival szemben ilyenkor illik és helyes is elnézönek lenni. Ez a tavaszi amnesztia magyarázata.

Beszéde végén a Hazafias

AA/WW'AAAA/\A/VW\AMAAMAA/\AA^A^AAAAAAAAAAAAWNAA/WWWVWWWVWWWWVWWWŐVWWWVAAAA^

Hatvan népi ellenőr és egy újságíró jelenti

az étlapok „világából"

Nem könnyű dolog vendéglátó szakmában dolgozni. Nehéz sok ember szája íze szerint főzni és tálalni az ételeket, no meg a vendéglőkben mindenki rohan, siet. A városba érkező turista, aki órákat időz egy-egy műemléknél, néhány bércét szán csupán az ebédre. S a vacsorára, vagy frissen csapolt sörre várakozó ember óráknak hiszi a perceket.

Az utóbbi években, hónapokban a vendéglátóipar nagyon sokat tett, hogy kielégítse a vendégek igényeit. Űj éttermek, kisvendéglők, cukrászdák nyíltak, javult az ellátás, a választék. S szebbek, csdnosabbak lettek a régi üzletek is.

A fejlődés elvitathatatlan. S most, amikor hatvan népi ellenőr véleményéhez az újságíró a saját tapasztalatát is hozzáadva vetíti papírra ezeket a Isorokat, mégis főleg a hibák kerülnek az olvasó elé. A hiányosságokról írunk, mert azt ma már mindenki természetesnek tartja, hogy tiszta legyen ’az asztalterítő, s csak akkor szól, ha nem találja annak. Azért se szokás szólni, ha félédért pálinkába, féldecit kapunk, Ez természetes, Így kell

lenni! De ha kevesebb, akikor már szólunk.

S amíg ilyen és ehhez hasonló dolgok történnek, addig szólunk róla, írunk róla.

Nagyobb választékot, olcsóbb ételeket

A vendég azt az éttermet, vendéglőt szereti, ahol bő vá-' laszték áll rendelkezésére, s olcsó ételek, italok is szerepelnek az étlapon. De nem mindenütt lehet ilyet tapasztalni;

Az Egri és a Mátravidóld Vendéglátóipari vállalat egységeinél nem- tartják be a szabályokat. Az előírt kétféle menü helyett csak egyfélét készítenek. Kevés a választék levesekből, főzelékekből és salátákból. A földművesszövetkezeti vendéglők egy része előszeretettel kihagyja az étlapokból a zónaadagokat, s kifogásolható a választék is.

Nagy hiányosságok vannak az italellátásban is. A megvizsgált vendéglátó egységek 90 százalékánál csak egyféle szörpöt lehet kapni, s folyóborból is csupán kétféle van a legtöbb helyen.

Nem elégíti ki a vendégek igényeit a cukrászdák és ital- boltök ellátása sem. A cukrászdákban nem kapható tea, tejeskávé, az italboltokban pedig csupán egy-két féle hidegételt lehet találni. Az utóbbi időkben hiányoznak az étlapokról az olcsóbb ételek. Csupán a kisvendéglőkben találkozhatunk azzal a tiszta szándékkal, hogy jól és olcsón étkezzék a vendég.

Tallózás

az étlapok titkaiban

Ül az ember a vendéglőben kezébe veszi az étlapot, átné zi és rendel. S amíg az ételri vállalkozik, alaposabban megnézi azt a sok mindent eláruló de ugyanakkor sok minden takaró és titkoló papírlapot.

Van néhány elgondolkoztató dolog ezeken az étlapokon. A különböző éttermekben egy és ugyanazon ételeknek egészei' más árai vannak. Igaz, nem egyformák a vendéglők, s nem egyformán főznek a szaka cső', sem. Az, utóbbi időben azonban olyan árhullámzás mutatkozik, amely teljesen indoko latlan.

Főleg a II. osztályú éttermekről lesz itt szó, egyrészt azért, mert ebből van a legtöbb, másrészt pedig mert itt tapasztalható a legnagyobb