Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

NÉPÚJSÁG

1959. május 14

csütortSfe

4

Fischer Annie Egerben

Bármerre jár az egész világon, bármelyik nagy városban lép fel: neve hallatára zsúfolásig megteliK a hangverseny- terem zenerajongókkal, a zongora muzsika szerelmeseivel. Törékeny alakját a világhír megérdemelt dicsősége sugározza át: az olyan kiváló művész-zsenit megillető hódolat, aki a hangszer technikai bonyolultságán már felülemelkedett, és így salaktalanul tudja egy-egy nagy zeneszerző kottába álmodott vallomásait megszólaltatni.

Egerben hangversenyezett Fischer Annie — a világ egyik legnagyobb élő zongoraművésze. Keveseket illet meg ez a kitüntető cím, és kevés ember tudja a szépségnek, harmóniának olyan ajándékait adni embertársai részére, mint amilyennel hétfőn este ő örvendeztetett meg minket.

Beethovent játszott, — szonátákat. A művész legnehezebb feladatára vállalkozott: megszólaltatni, vallomásra bírni azt a zsenit, akinek súlyos mondanivalója még a nagy' zenekar száz nyelvén, száz hangszerén is elvont, mély tartalmú •— elmondani egy zongorán mindazt, amelyhez éppen Beethoven-nek a IX. Szimfóniában már a hangszerek szava is kevés volt, és az emberi szóhoz fordult segítségért, hogy zsenije kellőkép megnyilatkozhassál«.

Beethoven neve egyébként is többet jelent az alkotó művésznél, a világ egyik legnagyobb zeneszerzőjénél: 5 már szimbólum, jelképe annak a gigászi küzdelemnek, amelyet az ember vív a porból való felemelkedésért, az egyre sú- lyosodó akadályokon való győzedelmeskedésért — azért, hogy' emberebb legyen az ember és szebb legyen a világ.

Beethoven négy szonátájának, a Cisz-moH, a Fisz-dur, C-moll és C-dur szonátáknak, ezeknek a súlyos, sokszor nehezen megközelíthető, de mélységes emberséget, szereteted és“ sok-sok szépséget tartalmazó költeményeknek előadására vállalkozott aművész- nő.

Könnyű dolga van Itt a kritikusnak — gondolhatják. A világ egyiK legnagyobb zongoraművésze játszik a világ együk legnagyobb zeneszerzőjének műveiből — minden eszébe jutott dicsérő és díszítő jelzőt tegyen felső fokba és az biztosan jó lesz.

Alti így gondolkodna. — igaza, is lenne. Kényelmes és az Igazságnak is megfelelő volna részletezni, hogy a művésznő különlegesen muzsikált és a műsor darabjai nagyon szépeit voltak — de ezzel még nem mondtunk volna, sokat, hisz a zeneszerző és előadó személye erre úgyis biztosíték.

Az sem segítené elő ezt a kis írást, ha a játszott darabok formai, vagy tartalmi elemzésével foglalkoznánk. Hiszen a forma csak a mondanivalónak a kerete, hordozója — a mondanivalónak prózai leírása pedig éppen a legértékesebb részétől, a közvetlen élmény jellegétől fosztja meg az ismertetett darabot. Aki ilyenre kíváncsi, szak- könyveit száraz — vagy néha ihletett — oldalain megtalálhatja ezeket is. De még ezzel sem jutottunk volna sokkal előbbre.

Más, több történt itt.

Kiáltó, feszült ellentét robbant a néző szemébe a függöny felmenetelekor: a fekete háttér, feketén csillogó hatalmas zongora, és a fehér billentyűk, majd a művésznő csillogó fehér ruhája — a két legtávolabbi szín, fehér és fekete, a várakozás fókozta feszültségében. És a zongora első hangjainál ezüstös lila- holdfény párázott szét, sötétzöld tavaszi réteken suhanó szellő üdített fel, édes, bimbózó szerelem hangja hajtott színes virágot, és hiába tombolt a fanyűvő vihar, zuhogott zápor, csillogott villám

— megint csak virágok virultak a zongora zengésében. Szerelmesek sóhajtoztak, csókok csattantak, vidám csevegés üdített, komoly kérdések kavarogtak, amelyekre a válasz csengése: ember, higgyj a jóban, a szere tét ben, a szépségben, így leszel emberebb! Ne félj a munkától, még ha nehéz is, és ne félj a kudarctól, ha keserű is, dolgozz, küzdd le a nehézségeket, és akkor — mint ahogy a ráadásként adott Rondo Capric- ciosó fellegekig ható boldog jó kedve hirdette —. akkor megelégedett leszel, boldog leszel, ember leszel.

Ezeket beszélte el a zongora Fischer Annie keze alatt

— ezt mondta Beethoven, az emberiség egyik büszkesége, és ezt élvezte, ezt hallgatta ünnepélyes csendben a lenyűgözött közönség.

Mert élmény, lenyűgöző élmény volt ez a hangverseny. Zeneértők és zenekedvelők egyaránt ünnepnek érezték ezt a napot, ünnepi ruhában fogadták a hangok varázsai.

Foglalkozni kell még a közönséggel is, amely színültig megtöltötte a színház nézőterét. Sok évtizedes átka volt kultúrpolitikánknak, hogy a komoly, színvonalas zenei élményeket csak egy kiválasztott — gazdag — rétegnek tartotta fenn, amely legnagyobb részénél a hangversenyek látogatása inkább divatból, vagy illemből történt, a nagy tömeg pedig — akár igényelte volna a zenei élményeket, akár még nem — kimaradt a parádés hangversenyekről. Ennek aztán sajnálatos következménye az lett — mint ahogy városunknak tetszhalálba süly- lyedt zenei életében is szomorúan mutatkozott —, hogy a nagy tömegek zenei igénye szinte teljesen megszűnt, vagy pedig olyan sekélyessé posványosodott, amelynek kielégítése szinte már nem is a muzsika keretébe tartozik.

Annál örvendetesebb a mostani irányzat: minél több komoly, tartalmas, színvonalas hangversenyt rendezni, a nagyobb tömegek számára.

Évek óta figyelve a hangversenyek közönségét, állíthatjuk, egyre látogatottabbak lesznek ezek, és a közönség egyre hájasabb a kapott művészi élményekért. Nemcsak a közönség száma, de zenei befogadóképessége is növekszik. (Talán kissé túlzóan is, mint ezt a Mondschein-szonáta közben helytelen felhangzó taps is jelezte.)

Ügy hiszem, minden zenekedvelő egri nevében kérhetjük az illetékeseket: ne álljanak meg ezen az úton. hanem még többet tegyenek! Fejlesz- szék tovább a zene igénylését — ha lehet, tevőlegesen is, hiszen Egerben zenekar is, énekkar is volt nemrég! Nyújtsanak még több szépet, még több zenét, mert hiányzik már, mert keil! — és ez jó.

És — köszönjük ezt a szén estét, ezt a csodás élményt is. Köszönjük, hoj?y. a Fischer Annie uiiái' alatt zengő zongorából ismét megértettük: embernek lenni fáradságos, de szép és megéri.

s. n.

EGRI VÖRÖS CSILLAG FÜZESABONY

Kapitány lánya (szélesvásznú)

Csendes Don (H, rész)

EGRI BRODY

Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kettőnk titka GYÖNGYÖSI PUSKIN

A harangok Rómába mentek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tisztessé gtudó utcalány HATVANI KOSSUTH

Egerben eiite ya 8 órakor;

Gyávaság

HEVES

A fekete dosszié PÉTERVASÁRA Nincs előadás

NEM VAGYUNK ANGYALOK

(bérletszünet) i Apcon este 8 órakor;

VÁLJUNK EL

1859. május 14, csütörtök:

1955. Varsóban aláírták a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést: Albánia, Bulgária, Magyarország, Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Románia, Szovjetunió és Csehszlovákia megbízottai.

1921-ben megalakult a Csehszlovák Kommunista Párt.

1811. Paraguay függetlenségi ünnepe.

V Névnap V

Ne feledjük, pénteken: ZSÓFIA

Ggy adat hiányzik

Egy francia természettudós kiszámította, hogy földünkön csaknem 75 milliárd madár éL

Megfigyelései szerint egyes madárfajták száma évről évre csökken, másoké, különösen a mocsári madaraké, valamint a galamboké és verebeké — emelkedik.

De mi van a jómadarakhal? ...

— A GYÖNGYÖSI XU-es akna bányászai között jó szakszervezeti felvilágosító, nevelő munka folyik, ezt bizonyítja az is, hogy a dolgozók 95 százaléka tagja a szakszervezetnek.

— A HERÉDI falusi KISZ- szervezet 20 tagja az elmúlt szombat délutánján, önkéntes társadalmi munkával segített a helybeli tsz építkezésében. A herédi kiszisták továbbra is támogatják a szövetkezett építI

—‘ MÄJUS 19-én kezdik meg a vámusgyörki Űj Élet ■■ Termelőszövetkezetben egy 50 férőhelyes új istálló építését. Az építkezéshez szükséges anyagok előregyártót* elemekből készültek.

— MEGALAKULT a gyöngyösi járásban egy útépítő részleg. Az első kőzúzót Gyön- gyöstarjánban állították fel, amely hétfőn már meg is kezdte a munkálatokat. A részleg a járás területén levő utakat újítja fel.

— MEGKEZDTÉK a dohány ültetését a komlói termelőszövetkezetek. A munka igen jól halad, az összes dohány 70 százalékát már ki is ültették.

— A MEGLEVŐ pillangós i terület 35 százalékán fognak magot az idén a megye terme- | lőszövetkezeteiben.

FILM:

A

kapitány

lánya

MAGYARUL BESZÉLŐ SZOVJET FILM,

Grinyev, lányos arcú fiatalember, fázósan húzza ösz- sze bundáját a szánon, mellyel az erődítménybe igyekszik, ahová apja parancsára megy katonáskodni. Belogorszkaja erődben szívesen fogadják Grinyevet, a fiatal tisztet, csak Svabrin, a másik tiszt nem szíveli, mert vetélytársat lát benne, pedig ő szeretné elérni a kapitány lánya, a szép Masa kezét.

A két vetélytárs és Masa történetét meséli el a film, mely Puskin elbeszélése nyornán íródott.

A filmet az egri Vörös Csillag filmszínház május 14— 17-ig mutatja be.

ff önkiszolgáló II bolt

Alig néhány hónappal ezelőtt nyílt meg az első önki- szolgáló bolt megyénkben. Hevesen, s az ott szerzett tapasztalatok felhasználásával máris egész sor újabb önkiszolgáló bolt nyílt a megye községeiben. Hevesen a meglevő mellé még egy ilyen boltot nyitottak. Füzesabonyban kettőt, Kálban. Verpelétien, Gyöngy ötssolya megyében

moson, Atkáron, Gyöngyöspatán, Pétervásárán egy-egy boltot.

A későbbiekben a MÉSZÖV űjabb községekben nyit ön- kiszolgáló boltot. Remélhetően, példájukat követi majd a kiskereskedelmi vállalat is. s hamarosan megnyitja kapuit valamelyik városban is egy ilyen modem üzlet.

EBADTA ■áVVhA^VVVVV%%'V\'VVVV%\-VNŐ^/VVVVVVVVVVVNAAAéVVV^^»«VVV%VVVV^ MA/WW

Kuncog az igazság

Hiúba minden magyarázkodás, felesleges a szépítgetés, igenis Orbán lopott. Maga Orbán is tudja — ha igyekszik is másként felfogni a dolgot —, mert a gondolatai mögött végül is ott kuncog az igazság. Kuncog, méghozzá a gondolatain és igen szemtelenül Orbán ugyanis igyekszik menteni maga előtt is szerény személyét, holott ráadásul odafajult a helyzet, hogy ezt a mentési műveletet most már másokkal szemben is folytatnia kell. A rendőrség kezébe került az ügy és természetesen vele együtt Orbán is. Itt, ezek a hivatalos szervek, azt mondják: sikkasztott. Kint, nem hivatalosan a többség azt állítja, hogy lopott. Orbánnak egyik sem tetszik. Megmar gyarázza.

_ Tulajdonképpen rosszul számoltam és anyagi különbség mutatkozott. Naná, eltettem a különbséget. Nem volt kedvem a pán- célkassza nehéz ajtaját nyitogatni. Fáradt voltam. Egyelőre a zsebembe tettem a különbséget, Hogy később elköltöttem? Hát istenem, gyerekkorom óta feledékeny vagyok, Mit tudtam én egy óra múlva, hogy miért van nálam tízezer forint.

Ezen a gondolatsoron kuncog az igazság. - Hehe — ‘mondja olykor —, tudtad te, hogy rosszul számolsz, nagyon is jól tudtad. És feledékeny vagy. mi? Óh, egyem a szived. Azt azért nem felejtetted el, hogy melyik motort nézted ki magadnak már hetekkel előbb. Mert azt vetted meg. Azt bizony.

— Ugyan, ez nem ide tartozik — legyint ilyenkor nagy mérgesen Orbán. — Igenis, nem loptam, és nem sikkasztottam. Egyszerűen . egyszerűen.. No igen, mit is csináltam egyszerűen? Egyszerűen... hivatalos mulasztást követtem el. Megvan. Igen. Mulasztottam. És tessék megfedni engem, mint gyerekkoromban, ha mulasztottam. Bár legyünk azért tárgyilagosak, már ez is másfajta mulasztás. Most már olyat sem csinálnék, mint régen az iskolában. Mennyit jelentene az az államnak, ha én nem mennék be dolgozni, akár egyetlen nap is? Én mindennap bemegyek. Ne károsodjon az állam. Ez a mostani mulasztás inkább olyan, mint amikor Hirsch elvitte véletlenül a magyar könyvemet. Mit is mondott akkor Morócz tanár úr, mikor jelentettem, hogy nem tudtam készülni? „Ejnye, ejnye, Hirsch, máskor ne tedd ezt, fiam, ne vidd el szegény Orbán könyvét, látod, most nem tud Madáchból semmit.” Igen, mondják nekem is azt: „ejnye, ejnye, Orbán.” Ahogy Hirsch visszaadta a könyvem, én is visszaadom a motort. Ott van. Vigyék. Csináljanak vele amit akarnak. Akkor néztünk volna jól ki, ha az öreg Morócz is elkezdett volna okoskodni, mint ezek. Áh, kihalt már a nagyvonalúság. Tudnak is ezek olyan nagyvonalúak lenni, mint az öreg Morócz volt. Tudnak a frászt. De mindig is utáltam az egyenruhásakat. Még- hogy azt mondja nekem az a hosszú főhadnagy: „Most már hagyjuk a mesét.” Miféle mesét? Egyáltalán miféle beszéd ez. Kikérem magamnak. Kétségbevonja egy úriember állítását. Hej, próbált volna régen így beszélni velem. Pfuj, hogy utálom őket. És ezek szolgáltatnak igazságot. Igazság ... haha... nevetnem kell. Van is ma ilyen. Micsoda rend ... Szadisták, militaristák, detektív kontá...

És itt abbahagyja. Egy rendőr szalad fel a lépcsőn, tekintete végigsepri a folyosót és meglátja a nyomozó iroda ajtaja előtt várakozó Orbánt-- Nem látott itt felmenni huligán külsejű alakokat?

— Nem, erre nem jöttek, kérem tisztelettel biztos elvtárs — igyekszik abban a pillanatban rendkívül készséges válaszával Orbán. A rendőr a végét már nem is hallja a készséges válasznak, rohan lefelé, amerről jött, Orbánt viszont felvillanyozza az eset.

— Áhán, huligánokat keresnek. Nyomorult, erőszakos huligánokat. Vajon mit csináltak már megint? Biztosan tisztességes családanyákkal erőszakoskodtak. Lefogták kezét, lábát a családanyának, s miközben az kiáltozott, ocsmány vicceket meséltek neki... Pfuj, az ilyeneket mind felakasztanám. Vagy talán a tisztességes munkát kerülték? Szeretőjük volt, s abból a pénzből éltek, amit az keresett házasságtörő sikkasztóktól? Vagy pornográf képeket árultak az ócskapiacon? Szép ügy lehet, mondhatom. Igen, ez a huligánokra vall. Ezeket már ki kell irtani a XX. századból. Tűzzel-vassal kell pusztítani őket. Mit is olvastam a múltkor az újságban, a legembertelenebb gaztettüket? Ja, igen; „Betört és 1500 forintot lopott a részeg huligán.” Ilyenek, betörnek és lopnak. Elviszik a pénzt, amit más fáradságos munkával kérés. Barátom! Amiért a dolgozó vért izzad, ők abból isziiak. A betyár mindenit a disznóknak. No, de most lesz nekik nemulass. Most aztán horogra kerülnek. Mi, a munkás- osztály, karhatalmunkkal karöltve, kemény öklünkkel odacsapunk nekik. De oda ám. Mert, a betyár mindenit, diktatúra van, és hiába, ilyen a diktatúra. Törünk és zúzunk. Igaz ugyan, hogy én elkövettem egy mulasztást, azért én ide tartozom. Üldözöm a bűnt. Hogy az apám mi volt, nem mindegy az? Én már munkás vagyok, a szívemben legalábbis az. Utálom a népünk ellenségeit, a huligánokat, mint a... Van egy kis botlásom. Istenem, kinek nincs? Azért én mégsem vagyok ellenség. íme, most is mit tettem? Helyes útra tereltem a huligánok utáni nyomozást. Miért? Mi másért, minthogy én tudom, mi a társadalmi kötelezettségem. Igenis, én nem érzek együtt az ellenséggel. Egyből megmondtam a rendőr elvtársnak, hogy a huligánok nem mentek felfelé. Tőlem tudta meg, hogy valamerre másfelé kell keresni őket, mert fent nincsenek. Mert ha én történetesen egy olyan vagyok és azt mondom, felfelé mentek — mikor ez nem is igaz —, akkor a huligánok egérutat nyernek. De kerek perec, megmondtam, hogy fent ne is keresse őket, mert én itt figyelek órák óta és erre nem jöttek. Nálam nincs mese. Nem akarok dicsekedni, de ez szép munka volt. Becsületes, törvénytudó emberhez méltói Mulasztottam? Ugyan, kérem ... tőlem visz- szakapják azt a tízest, megvan a motorban mind. Nem adtam oda a feleségemnek, mini ahogy azt a huligánok tennék. Azok odaadják a pénzt az asszonynak és milyen az asszony? Elherdálja, ügye. Nem, nálam ilyen nincs. Én befektettem mind a tízezret. Számítottam rá, hogyha kell, vissza tudjam adni. Mindig előrelátó ember váltam. Hiába, nem tehetek róla, én már ilyen vagyok. Ef most is, kérdem én mit csináltam megint? Segítettem, ügye. Segítettem a rendőrségnek elfogni a huligánokat. Na, hát most tessék megmondani őszintén, milyen ember ez a szegény, rossz Orbán?

Kopogás hallatszik belülről, onnan, ahol az_ ügyét vizsgálják. Szólítják is. Orbán kihúzza magát. Arca csupa fennkölt törvény- imádás. csak az igazsáa vigyorog, valahol leghátul a tudat legalján Kuncog? Nem, mindjárt nevet, pár pillanat és egészen kiderül.

Orbánt zavarja ez a szörnyű derültség.

Kiss Jár a*