Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

NÉPÚJSÁG 1959. május 14 csütortSfe 4 Fischer Annie Egerben Bármerre jár az egész vilá­gon, bármelyik nagy városban lép fel: neve hallatára zsúfo­lásig megteliK a hangverseny- terem zenerajongókkal, a zon­gora muzsika szerelmeseivel. Törékeny alakját a világhír megérdemelt dicsősége sugá­rozza át: az olyan kiváló mű­vész-zsenit megillető hódolat, aki a hangszer technikai bo­nyolultságán már felülemelke­dett, és így salaktalanul tud­ja egy-egy nagy zeneszerző kottába álmodott vallomásait megszólaltatni. Egerben hangversenyezett Fischer Annie — a világ egyik legnagyobb élő zongoraművé­sze. Keveseket illet meg ez a kitüntető cím, és kevés ember tudja a szépségnek, harmóniá­nak olyan ajándékait adni embertársai részére, mint ami­lyennel hétfőn este ő örven­deztetett meg minket. Beethovent játszott, — szo­nátákat. A művész legnehe­zebb feladatára vállalkozott: megszólaltatni, vallomásra bír­ni azt a zsenit, akinek súlyos mondanivalója még a nagy' zenekar száz nyelvén, száz hangszerén is elvont, mély tartalmú •— elmondani egy zongorán mindazt, amelyhez éppen Beethoven-nek a IX. Szimfóniában már a hang­szerek szava is kevés volt, és az emberi szóhoz fordult se­gítségért, hogy zsenije kellő­kép megnyilatkozhassál«. Beethoven neve egyébként is többet jelent az alkotó mű­vésznél, a világ egyik legna­gyobb zeneszerzőjénél: 5 már szimbólum, jelképe annak a gigászi küzdelemnek, amelyet az ember vív a porból való felemelkedésért, az egyre sú- lyosodó akadályokon való győ­zedelmeskedésért — azért, hogy' emberebb legyen az em­ber és szebb legyen a világ. Beethoven négy szonátájá­nak, a Cisz-moH, a Fisz-dur, C-moll és C-dur szonátáknak, ezeknek a súlyos, sokszor ne­hezen megközelíthető, de mélységes emberséget, szere­teted és“ sok-sok szépséget tar­talmazó költeményeknek elő­adására vállalkozott aművész- nő. Könnyű dolga van Itt a kri­tikusnak — gondolhatják. A világ egyiK legnagyobb zon­goraművésze játszik a világ együk legnagyobb zeneszerző­jének műveiből — minden eszébe jutott dicsérő és díszí­tő jelzőt tegyen felső fokba és az biztosan jó lesz. Alti így gondolkodna. — igaza, is lenne. Kényelmes és az Igazságnak is megfelelő volna részletezni, hogy a mű­vésznő különlegesen muzsikált és a műsor darabjai nagyon szépeit voltak — de ezzel még nem mondtunk volna, sokat, hisz a zeneszerző és előadó személye erre úgyis biztosíték. Az sem segítené elő ezt a kis írást, ha a játszott dara­bok formai, vagy tartalmi elemzésével foglalkoznánk. Hiszen a forma csak a mon­danivalónak a kerete, hordo­zója — a mondanivalónak prózai leírása pedig éppen a legértékesebb részétől, a köz­vetlen élmény jellegétől foszt­ja meg az ismertetett darabot. Aki ilyenre kíváncsi, szak- könyveit száraz — vagy né­ha ihletett — oldalain megta­lálhatja ezeket is. De még ez­zel sem jutottunk volna sok­kal előbbre. Más, több történt itt. Kiáltó, feszült ellentét rob­bant a néző szemébe a füg­göny felmenetelekor: a fekete háttér, feketén csillogó hatal­mas zongora, és a fehér bil­lentyűk, majd a művésznő csillogó fehér ruhája — a két legtávolabbi szín, fehér és fe­kete, a várakozás fókozta fe­szültségében. És a zongora első hangjainál ezüstös lila- holdfény párázott szét, sötét­zöld tavaszi réteken suhanó szellő üdített fel, édes, bim­bózó szerelem hangja hajtott színes virágot, és hiába tom­bolt a fanyűvő vihar, zuho­gott zápor, csillogott villám — megint csak virágok virul­tak a zongora zengésében. Szerelmesek sóhajtoztak, csó­kok csattantak, vidám cseve­gés üdített, komoly kérdések kavarogtak, amelyekre a vá­lasz csengése: ember, higgyj a jóban, a szere tét ben, a szép­ségben, így leszel emberebb! Ne félj a munkától, még ha nehéz is, és ne félj a kudarc­tól, ha keserű is, dolgozz, küzdd le a nehézségeket, és akkor — mint ahogy a rá­adásként adott Rondo Capric- ciosó fellegekig ható boldog jó kedve hirdette —. akkor meg­elégedett leszel, boldog leszel, ember leszel. Ezeket beszélte el a zongo­ra Fischer Annie keze alatt — ezt mondta Beethoven, az emberiség egyik büszkesége, és ezt élvezte, ezt hallgatta ünnepélyes csendben a lenyű­gözött közönség. Mert élmény, lenyűgöző él­mény volt ez a hangverseny. Zeneértők és zenekedvelők egyaránt ünnepnek érezték ezt a napot, ünnepi ruhában fo­gadták a hangok varázsai. Foglalkozni kell még a kö­zönséggel is, amely színültig megtöltötte a színház nézőte­rét. Sok évtizedes átka volt kultúrpolitikánknak, hogy a ko­moly, színvonalas zenei él­ményeket csak egy kiválasz­tott — gazdag — rétegnek tar­totta fenn, amely legnagyobb részénél a hangversenyek lá­togatása inkább divatból, vagy illemből történt, a nagy tö­meg pedig — akár igényelte volna a zenei élményeket, akár még nem — kimaradt a parádés hangversenyekről. Ennek aztán sajnálatos követ­kezménye az lett — mint ahogy városunknak tetszhalálba süly- lyedt zenei életében is szo­morúan mutatkozott —, hogy a nagy tömegek zenei igénye szinte teljesen megszűnt, vagy pedig olyan sekélyessé posvá­nyosodott, amelynek kielégíté­se szinte már nem is a mu­zsika keretébe tartozik. Annál örvendetesebb a mos­tani irányzat: minél több ko­moly, tartalmas, színvonalas hangversenyt rendezni, a na­gyobb tömegek számára. Évek óta figyelve a hang­versenyek közönségét, állíthat­juk, egyre látogatottabbak lesznek ezek, és a közönség egyre hájasabb a kapott mű­vészi élményekért. Nemcsak a közönség száma, de zenei befo­gadóképessége is növekszik. (Talán kissé túlzóan is, mint ezt a Mondschein-szonáta köz­ben helytelen felhangzó taps is jelezte.) Ügy hiszem, minden zene­kedvelő egri nevében kérhet­jük az illetékeseket: ne állja­nak meg ezen az úton. hanem még többet tegyenek! Fejlesz- szék tovább a zene igénylését — ha lehet, tevőlegesen is, hi­szen Egerben zenekar is, ének­kar is volt nemrég! Nyújtsa­nak még több szépet, még több zenét, mert hiányzik már, mert keil! — és ez jó. És — köszönjük ezt a szén estét, ezt a csodás élményt is. Köszönjük, hoj?y. a Fischer Annie uiiái' alatt zengő zon­gorából ismét megértettük: embernek lenni fáradságos, de szép és megéri. s. n. EGRI VÖRÖS CSILLAG FÜZESABONY Kapitány lánya (szélesvásznú) Csendes Don (H, rész) EGRI BRODY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Kettőnk titka GYÖNGYÖSI PUSKIN A harangok Rómába mentek HATVANI VÖRÖS CSILLAG Tisztessé gtudó utcalány HATVANI KOSSUTH Egerben eiite ya 8 órakor; Gyávaság HEVES A fekete dosszié PÉTERVASÁRA Nincs előadás NEM VAGYUNK ANGYALOK (bérletszünet) i Apcon este 8 órakor; VÁLJUNK EL 1859. május 14, csütörtök: 1955. Varsóban aláírták a barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést: Albánia, Bulgária, Magyarország, Német Demokratikus Köztársaság, Len­gyelország, Románia, Szovjetunió és Csehszlovákia megbízottai. 1921-ben megalakult a Csehszlo­vák Kommunista Párt. 1811. Paraguay függetlenségi ün­nepe. V Névnap V Ne feledjük, pénteken: ZSÓFIA Ggy adat hiányzik Egy francia természettu­dós kiszámította, hogy föl­dünkön csaknem 75 mil­liárd madár éL Megfigyelései szerint egyes madárfajták száma évről évre csökken, másoké, különösen a mocsári mada­raké, valamint a galambo­ké és verebeké — emelke­dik. De mi van a jómadarak­hal? ... — A GYÖNGYÖSI XU-es akna bányászai között jó szakszervezeti felvilágosító, nevelő munka folyik, ezt bi­zonyítja az is, hogy a dol­gozók 95 százaléka tagja a szakszervezetnek. — A HERÉDI falusi KISZ- szervezet 20 tagja az elmúlt szombat délutánján, önkéntes társadalmi munkával segített a helybeli tsz építkezésében. A herédi kiszisták továbbra is támogatják a szövetkezett épít­I —‘ MÄJUS 19-én kezdik meg a vámusgyörki Űj Élet ■■ Termelőszövetkezetben egy 50 férőhelyes új istálló építé­sét. Az építkezéshez szüksé­ges anyagok előregyártót* elemekből készültek. — MEGALAKULT a gyön­gyösi járásban egy útépítő részleg. Az első kőzúzót Gyön- gyöstarjánban állították fel, amely hétfőn már meg is kezdte a munkálatokat. A részleg a járás területén levő utakat újítja fel. — MEGKEZDTÉK a do­hány ültetését a komlói ter­melőszövetkezetek. A munka igen jól halad, az összes do­hány 70 százalékát már ki is ültették. — A MEGLEVŐ pillangós i terület 35 százalékán fognak magot az idén a megye terme- | lőszövetkezeteiben. FILM: A kapitány lánya MAGYARUL BESZÉLŐ SZOVJET FILM, Grinyev, lányos arcú fiatalember, fázósan húzza ösz- sze bundáját a szánon, mellyel az erődítménybe igyekszik, ahová apja parancsára megy katonáskodni. Belogorszkaja erődben szívesen fogadják Grinyevet, a fiatal tisztet, csak Svabrin, a másik tiszt nem szíveli, mert vetélytársat lát benne, pedig ő szeretné elérni a kapitány lánya, a szép Ma­sa kezét. A két vetélytárs és Masa történetét meséli el a film, mely Puskin elbeszélése nyornán íródott. A filmet az egri Vörös Csillag filmszínház május 14— 17-ig mutatja be. ff önkiszolgáló II bolt Alig néhány hónappal ez­előtt nyílt meg az első önki- szolgáló bolt megyénkben. He­vesen, s az ott szerzett tapasz­talatok felhasználásával már­is egész sor újabb önkiszolgá­ló bolt nyílt a megye községei­ben. Hevesen a meglevő mellé még egy ilyen boltot nyitottak. Füzesabonyban kettőt, Kálban. Verpelétien, Gyöngy ötssoly­a megyében moson, Atkáron, Gyöngyöspa­tán, Pétervásárán egy-egy bol­tot. A későbbiekben a MÉSZÖV űjabb községekben nyit ön- kiszolgáló boltot. Remélhetően, példájukat követi majd a kis­kereskedelmi vállalat is. s ha­marosan megnyitja kapuit va­lamelyik városban is egy ilyen modem üzlet. EBADTA ­■áVVhA^VVVVV%%'V\'VVVV%\-VNŐ^/VVVVVVVVVVVNAAAéVVV^^»«VVV%VVVV^ MA/WW Kuncog az igazság Hiúba minden magyarázkodás, felesleges a szépítgetés, igenis Orbán lopott. Maga Or­bán is tudja — ha igyekszik is másként fel­fogni a dolgot —, mert a gondolatai mögött végül is ott kuncog az igazság. Kuncog, még­hozzá a gondolatain és igen szemtelenül Or­bán ugyanis igyekszik menteni maga előtt is szerény személyét, holott ráadásul odafajult a helyzet, hogy ezt a mentési műveletet most már másokkal szemben is folytatnia kell. A rendőrség kezébe került az ügy és természe­tesen vele együtt Orbán is. Itt, ezek a hiva­talos szervek, azt mondják: sikkasztott. Kint, nem hivatalosan a többség azt állítja, hogy lopott. Orbánnak egyik sem tetszik. Megmar gyarázza. _ Tulajdonképpen rosszul számoltam és anyagi különbség mutatkozott. Naná, eltet­tem a különbséget. Nem volt kedvem a pán- célkassza nehéz ajtaját nyitogatni. Fáradt voltam. Egyelőre a zsebembe tettem a kü­lönbséget, Hogy később elköltöttem? Hát istenem, gyerekkorom óta feledékeny va­gyok, Mit tudtam én egy óra múlva, hogy miért van nálam tízezer forint. Ezen a gondolatsoron kuncog az igazság. - Hehe — ‘mondja olykor —, tudtad te, hogy rosszul számolsz, nagyon is jól tudtad. És feledékeny vagy. mi? Óh, egyem a szived. Azt azért nem felejtetted el, hogy melyik motort nézted ki magadnak már hetekkel előbb. Mert azt vetted meg. Azt bizony. — Ugyan, ez nem ide tartozik — legyint ilyenkor nagy mérgesen Orbán. — Igenis, nem loptam, és nem sikkasztottam. Egysze­rűen . egyszerűen.. No igen, mit is csi­náltam egyszerűen? Egyszerűen... hivatalos mulasztást követtem el. Megvan. Igen. Mu­lasztottam. És tessék megfedni engem, mint gyerekkoromban, ha mulasztottam. Bár le­gyünk azért tárgyilagosak, már ez is más­fajta mulasztás. Most már olyat sem csinál­nék, mint régen az iskolában. Mennyit jelen­tene az az államnak, ha én nem mennék be dolgozni, akár egyetlen nap is? Én minden­nap bemegyek. Ne károsodjon az állam. Ez a mostani mulasztás inkább olyan, mint ami­kor Hirsch elvitte véletlenül a magyar köny­vemet. Mit is mondott akkor Morócz tanár úr, mikor jelentettem, hogy nem tudtam ké­szülni? „Ejnye, ejnye, Hirsch, máskor ne tedd ezt, fiam, ne vidd el szegény Orbán könyvét, látod, most nem tud Madáchból semmit.” Igen, mondják nekem is azt: „ej­nye, ejnye, Orbán.” Ahogy Hirsch vissza­adta a könyvem, én is visszaadom a motort. Ott van. Vigyék. Csináljanak vele amit akar­nak. Akkor néztünk volna jól ki, ha az öreg Morócz is elkezdett volna okoskodni, mint ezek. Áh, kihalt már a nagyvonalúság. Tud­nak is ezek olyan nagyvonalúak lenni, mint az öreg Morócz volt. Tudnak a frászt. De mindig is utáltam az egyenruhásakat. Még- hogy azt mondja nekem az a hosszú főhad­nagy: „Most már hagyjuk a mesét.” Miféle mesét? Egyáltalán miféle beszéd ez. Kiké­rem magamnak. Kétségbevonja egy úriem­ber állítását. Hej, próbált volna régen így beszélni velem. Pfuj, hogy utálom őket. És ezek szolgáltatnak igazságot. Igazság ... ha­ha... nevetnem kell. Van is ma ilyen. Mi­csoda rend ... Szadisták, militaristák, detek­tív kontá... És itt abbahagyja. Egy rendőr szalad fel a lépcsőn, tekintete végigsepri a folyosót és meglátja a nyomozó iroda ajtaja előtt vára­kozó Orbánt-- Nem látott itt felmenni huligán külsejű alakokat? — Nem, erre nem jöttek, kérem tisztelet­tel biztos elvtárs — igyekszik abban a pilla­natban rendkívül készséges válaszával Or­bán. A rendőr a végét már nem is hallja a készséges válasznak, rohan lefelé, amerről jött, Orbánt viszont felvillanyozza az eset. — Áhán, huligánokat keresnek. Nyomo­rult, erőszakos huligánokat. Vajon mit csi­náltak már megint? Biztosan tisztességes családanyákkal erőszakoskodtak. Lefogták kezét, lábát a családanyának, s miközben az kiáltozott, ocsmány vicceket meséltek neki... Pfuj, az ilyeneket mind felakasztanám. Vagy talán a tisztességes munkát kerülték? Szere­tőjük volt, s abból a pénzből éltek, amit az keresett házasságtörő sikkasztóktól? Vagy pornográf képeket árultak az ócskapiacon? Szép ügy lehet, mondhatom. Igen, ez a huli­gánokra vall. Ezeket már ki kell irtani a XX. századból. Tűzzel-vassal kell pusztítani őket. Mit is olvastam a múltkor az újságban, a legembertelenebb gaztettüket? Ja, igen; „Betört és 1500 forintot lopott a részeg huli­gán.” Ilyenek, betörnek és lopnak. Elviszik a pénzt, amit más fáradságos munkával ké­rés. Barátom! Amiért a dolgozó vért izzad, ők abból isziiak. A betyár mindenit a disz­nóknak. No, de most lesz nekik nemulass. Most aztán horogra kerülnek. Mi, a munkás- osztály, karhatalmunkkal karöltve, kemény öklünkkel odacsapunk nekik. De oda ám. Mert, a betyár mindenit, diktatúra van, és hiába, ilyen a diktatúra. Törünk és zúzunk. Igaz ugyan, hogy én elkövettem egy mulasz­tást, azért én ide tartozom. Üldözöm a bűnt. Hogy az apám mi volt, nem mindegy az? Én már munkás vagyok, a szívemben legalábbis az. Utálom a népünk ellenségeit, a huligá­nokat, mint a... Van egy kis botlásom. Is­tenem, kinek nincs? Azért én mégsem va­gyok ellenség. íme, most is mit tettem? He­lyes útra tereltem a huligánok utáni nyomo­zást. Miért? Mi másért, minthogy én tudom, mi a társadalmi kötelezettségem. Igenis, én nem érzek együtt az ellenséggel. Egyből megmondtam a rendőr elvtársnak, hogy a huligánok nem mentek felfelé. Tőlem tudta meg, hogy valamerre másfelé kell keresni őket, mert fent nincsenek. Mert ha én törté­netesen egy olyan vagyok és azt mondom, felfelé mentek — mikor ez nem is igaz —, akkor a huligánok egérutat nyernek. De ke­rek perec, megmondtam, hogy fent ne is ke­resse őket, mert én itt figyelek órák óta és erre nem jöttek. Nálam nincs mese. Nem akarok dicsekedni, de ez szép munka volt. Becsületes, törvénytudó emberhez méltói Mulasztottam? Ugyan, kérem ... tőlem visz- szakapják azt a tízest, megvan a motorban mind. Nem adtam oda a feleségemnek, mini ahogy azt a huligánok tennék. Azok oda­adják a pénzt az asszonynak és milyen az asszony? Elherdálja, ügye. Nem, nálam ilyen nincs. Én befektettem mind a tízezret. Szá­mítottam rá, hogyha kell, vissza tudjam adni. Mindig előrelátó ember váltam. Hiába, nem tehetek róla, én már ilyen vagyok. Ef most is, kérdem én mit csináltam megint? Segítettem, ügye. Segítettem a rendőrségnek elfogni a huligánokat. Na, hát most tessék megmondani őszintén, milyen ember ez a szegény, rossz Orbán? Kopogás hallatszik belülről, onnan, ahol az_ ügyét vizsgálják. Szólítják is. Orbán ki­húzza magát. Arca csupa fennkölt törvény- imádás. csak az igazsáa vigyorog, valahol leghátul a tudat legalján Kuncog? Nem, mindjárt nevet, pár pillanat és egészen ki­derül. Orbánt zavarja ez a szörnyű derültség. Kiss Jár a*

Next

/
Thumbnails
Contents