Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-14 / 111. szám

1959. május 14., csütörtök NEPOJSÄG A pártoktatás ez éri mérlege a gyöngyösi járásban Szívből jövő köszönet a mestereknek Az SZKP XXI. kongresszu­sa anyagának feldolgozásával a gyöngyösi járás területén befejeződött az ez évi pártok­tatás. Ilyenkor érdemes meg­nézni, hogy a kitűzött felada­tokat hogyan sikerült végre­hajtani, milyen új eredmények születtek a párttagság politi­kai továbbképzésében. Az eddigi gyakorlattól elté­rően és a múlt esztendőben szerzett tapasztalatok alapján nem a hallgatók jelentkezésé­től függően szervezték meg a járásban az oktatást, hanem az oktatási formákat elsősor­ban a községekben levő pro­pagandista fejlettségétől álla­pították meg. Ott, ahol szer­vezett pártoktatás nem volt, a párttagság politikai tovább­képzése érdekében, előadásos propaganda munkát szervez­tek. Sajnos ez az oktatási for­ma a beindulás lendülete után nem töltötte be feladatát, s csak a XXI. kongresszus anya­gának tanulmányozása során Vált igazán eredményessé. A párttagságnak mintegy 45 százalékát vonták be a járás területén a szervezett pártok­tatásba. Az SZKP XXI. kong­resszusa anyagának feldolgo­zása idején ez a szám elérte a 60—70 százalékot is. Ez is mutatja, hogy a párttagság kö­rében megnőtt az elméleti képzés jelentősége. A tanulás iránti érdeklődés, amely álta­lánosnak mondható, új feladat elé állította a járási pártbizott­ságot. Azt követelte, hogy a meglevő propagandisták mel­lett újabb, ilyen munka elvég­zésére alkalmas elvtársakat kutassanak fel. Az eddigi propagandisták többsége jól megoldotta fel­adatát. Rendszeresen részt vettek a számukra rendezett oktatáson, s minden alkalom­mal felkészültek a foglalkozá­sokra. Előadásaikat igyekeztek színvonalasabbá, színesebbé tenni, keresték azokat a mód- »zereket, amelyekkel a hallga­tókat jobban érdekeltté tették a tanulásban. A baj e téren abban mutatkozott, hogy főleg a marxizmus—lenin izmus tan­folyam propagandistáinak nem tudták megadni azt a segítsé­get, amire szükségük lett vol­na. A tapasztalat az, hogy az egynapos előkészítő, amely lé­nyegében három—négy órára zsugorodik le, a vonat- és busz- menetrendhez való kötöttség miatt, nem elég a továbbkép­zéshez. E hiányosságok elle­nére azonban nyugodtan el­mondhatják a gyöngyösi járás­ban, hogy a propagandisták jó munkája révén tovább erősö­dött az ellenforradalom után kialakult oktató munka leg­főbb pozitív vonása, elsősor­ban az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása. Ennek legsi­keresebb megnyilvánulása és erőpróbája á választások ide­jén következett be. A válasz­tási tömegpolitikai munka elő­készítése és a pártoktatási évad megindulása ugyanis szervesen egybekapcsolódott. Kígyómarás ellen novokain-blokád ősidők óta különféle eszkö­zöket alkalmaztak, hogy meg­mentsék azokat, akiket a kígyó megmart. A marós helyét iz­zó vassal kiégették, savakkal kezelték a sebet, kiszívták a marás helyét, sőt a megmart testrészt gyakran amputálták. A legtöbb esetben a segítség későn érkezett, mivel a méreg már elterjedt a szervezetben. Nemrég kitűnő védekezést találtak ki kígyómarás ellen: novokain-blokádot. A novoka- in oldat néhány- perccel, mi­után a szervezetbe került, bomlani kezd. — A bomlás- termékek fájdalomcsillapító és ellenméreg hatásúak. A novo- kain-bífekád ezenkívül norma- lizálja az agykéreg tevékeny­ségét is, mivel megszünteti a marás helyéről érkező fájda­lom-impulzusokat. Ez jó volt. mert az oktatás elméleti alapot adott a politi­kai tömegmunkához. Az élet bebizonyította, hogy a párt politikáját népszerűsí­teni, a helytelen nézetekkel szembeszállni, vagy az ellensé­ges nézeteket leleplezni csak azok tudják, akik elméletileg képezik magukat. A politikai tömegmunka során a választás időszakában, a tavaszi tsz- szervezés idején találkoztak olyan helytelen nézetekkel is, amelyek ellen azonnal fel kel­lett venni a harcot, mert el­lenkező esetben akadályozták volna ' a tömegfelvilágosító munkát, a pártonkívüli dolgo­zók megnyerését. Ilyen volt például az a kijelentés, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van. Az elmúlt pártok! atási év­ben tovább nőtt a pár! tagok­ban a proletár nemzetköziség eszméje, melyhez nagy mér­tékben hozzájárult az SZKP XXI. kongresszusa anyagának feldolgozása, a szocialista or­szágok és a kommunista és munkáspártok kapcsolatával foglalkozó beszámolók, hozzá­szólások. Habár az idei pártoktatási év befejeződött, a párttagság és a propagandisták előtt újabb fel­adatok állnak. A Központi Bi­zottság márciusi határozata ér­telmében a termelőszövetkeze­teket meg kell szilárdítani. Ez nemcsak gazdasági megerősí­tést, hanem politikai munkát is jelent. A propagandisták előtt tehát most az a feladat áll, hogy a községekben, fez­ekben létrehozandó agitációs gárda élére álljanak, mint a párt politikájának legjobb ismerői, tartsanak kisgyűlése- ket, csoportos és egyéni beszél­getéseket az új és régi fez- tagok között, vagyis szocialis­ta gondolkodásra neveljék a termelőszövetkezetek új tag­jait. NAGY JÓZSEF a gyöngyösi járási pártbizott­ság ágit. prop. felelőse. Egy édesanya levele Egy fogadónap a gyöngyösi földmüvesszüvetkezetnél A pancsen láma Pekingben A kínai országos népi gyűlés nemzetiségi bizottsága és az államtanács nemzetiségi ügyi bizottsága fogadást adott a pancsen láma és Ngapo Ngavang Dzsigme, valamint az or­szágos népi gyűlés nemzetiségi képviselői tiszteletére Peking­ben. Képünkön középen Ulanfu, az államtanács alelnöke, a nemzetiségi bizottság elnöke, balról a pancsen láma és Ngapo Ngavang Dzsigme a fogadáson. vácsolt vaskapuk, csatornák, szekerek, két gyönyörű autó, villamossági berendezésen, ki­csi ruhák, uszál.vos menyasz- szonyi ruha, kiskosztümök, kabátok, apró próba-bobákon sorakoztak egymás mellett. Azután csiszolt üvegek, tálak, vázák következtek és látvá­nyuktól én még mindig olyan boldog vagyok, hogy sírni és nevetni szeretnék egyszerre. Sírni, ha eszembejut az az idő, amikor még mi ,'oltunk „inasok” és nevetni, amikor magam előtt látom fiamat, aki harmadéves villanyszerelő tanuló és nemsokára ugyan­csak felszabadul. Csak szívből jövő köszöne­tét tudok mondani a tanító mestereknek, akik átadják kézügyességüket, tapasztala­taikat. módszereiket fiaink­nak. leányainknak, s ugyan­ezt mondhatom az iparitanuló­iskola oktatóinak, tanárainak.. akik fáradhatatlan szeretettel és odaadással gyarapítják a tanulók elméleti és gyakorlati ismereteit, majd később elin­dítják az élet útján, hasznos emberré. szakmunkássá, a gyerekeket.“ így szól a levél, s ha vala­ki elolvassa először, azt mondja: Szinok Lajosné a ma­ga nevében írt. De mégsem. Sok más édesanya nevében is, akik ha szóban, vagy írás­ban nem is, de gondolatban ugyancsak sokszor mondanak köszönetét azoknak az embe­reknek, akik a társadalom hasznos tagjaivá nevelik, for­málják. tanuló gyermekeikét. — A HEVESI járásban több községben, így Atány- ban, Komlőn, Pélyen, Tarna- bodon kultúrházat építenek, újítanak fel, közel 800 ezer forint költséggel, melyhez több ezer forint értékű tár­sadalmi munkával is hozzá­járulnak. Háziasszonyok... A SZÖVOSZ és a Heves me­gyei KPVDSZ közös megegye­zés alapján úgy döntött, hogy a megye több alapszervezeté­nél fogadónapot tart. Ezt az tette szükségessé, hogy egyes fmsz-eknél még ma is elég sok a törvénysér­tés és a szabálytalan intézke­dés. A szakszervezetünk ezen úgy akar segíteni, hogy hely­színen kívánja meghallgatni a dolgozók által felvetett sérel­meket, és ha lehetőség van rá, akkor a gazdaságvezetők­kel megbeszélve, azonnal meg­próbáljuk az elkövetett aibá- kat kijavítani. Példaként csak egy párat tárunk az olvasók elé. Buckó elvtárs, a Gyöngyösi Vendéglátóegység vezetője, el­mondta, hogy a múlt év má­sodik felében három dolgozó kiesett a munkából és ezek helyett túlnyomó részt ő vé­gezte el a munkát. Hat hóna­pon keresztül napi 14—16 órát dolgozott, ezen idő alatt szabadnapot sem tudott ki­venni, és ami a legsérelme­sebb, térítést sem kapott. Buckó elvtárs január ele­jén a szövetkezeti egyeztető bizottsághoz fordult jogos pa­naszával, az január 7-én le is tárgyalta az ügyet, s kötelezte a szövetkezeti vezetőséget, hogy a plusz munkáért a dol­gozó részére a térítést fizesse ki. A szövetkezet vezetősége a hozott határozatot helyben hagyta, mert nem fellebezte meg, de még a mai napig sem fizetett. Egy másik panaszos Feke­te József, aki a szövetke­zet belső ellenőre a prémium feltétel kiadásának határide­jét reklamálja, s megjegyzi, hogy a múlt év utolsó ne­gyedévi prémiumának feltéte­leit decemberben kapta meg, ahogy megállapítottuk dátum nélkül; Teleki Istvánná, a vasbolt pénztárosa 6 éve dol­gozik pénztárban és jó mun­kája jutalmául kitüntetésben részesült, de a fizetése mégis a minimum, 760 forint, pedig le­hetne 1100 forint, ö nem azt kéri, hogy a maximumot adja meg neki a földművesszö­vetkezet, de úgy gondolja, és szerintünk is igen jogosan, hogy a középarányt megkap­hatná, annál is inkább, mert ugyancsak annál a földműves- szövetkezetnél van egy másik pénztáros, aki két éve dolgo­zik a szövetkezetnél és a Kö­zéparányt kapja. Ha mást már nem is néz a szövetKezet vezetősége, a szociális hely­zetet figyelembe véve le­hetne méltányosabb, mert a fent nevezett elvtársnő két nagy gyermeket isko­láztat és ruház, senki más keresője nincs. Igaz a föld­művesszövetkezet vezetősége azt mondja, hogy ők szívesen emelnék, a MESZÖV-nek tet­tek javaslatot, de az nem en­gedélyezte. Csak néhány ügy egy pa­nasznapon egy földművesszö­vetkezetnél. Vajon ha minde­nütt megjelenhetnének, meny­nyi jogos panasz jönne fel­színre? Ha az alapszervezeteK vezetői felülvizsgálnák saját területükön a törvényesség be­tartását és a helyszínen in­tézkednének, nem kellene a dolgozóknak hónapokig várni, amíg egy-egy panasznapon el­mondhatják sérelmeiKet. Szacsuri István A Szent Lőrinc tengeri csatorna 1959. április végén egy jég­törő hajó az Ontarió-tóból megérkezett Montrealba és ez­zel a Szent Lőrinc tengeri csatorna (St. Lawrence Sea­way) megnyílt a hajóforgalom számára. Az ünnepélyes meg­nyitást ez év júniusára terve­zik. Az 1954-ben megkezdett közös amerikai—kanadai vál­lalkozás keretében Montreal- tól az Ontarió-tó keleti bejá­ratáig 190 kilométeres szaka­szon mederszabályozási mun­kálatokat végeztek a Szent Lőrinc folyón, új csatornákat és zsiliprendszereket építettek. A csatorna megnyitása kö­vetkeztében óceánjáró hajók közvetlenül elérhetik a Nagy- Tavak legfontosabb ipari köz­pontjait, többek között Chica­gót, Detroitot, Clevlandot, Buffalot az ÜSA-ban és a ka­nadai Torontot, A hajóforgalom felfejlődése nagyban hozzájárul a kanadai búzavidék termékeinek, vala­mint a Duluth környéki vas­érctelepek és Sudbury nikkel és színesérceinek — vasúti át­rakodás nélküli — olcsóbb szállításához. El nem hanyagolható ténye­ző, hogy a csatorna földrajzi helyzetéből következően a feli hónapokban használhatatlan, mert befagy. Az ilyen nagy technikai lé­tesítmény, mint a Szent Lő­rinc tengeri csatorna megnyi­tásánál sem maradt el a hi­degháború mellékzöngéje. A csatorna használati szabályza­tának egyik pontja kimondja, hogy a szovjet és kínai lobo­gó alatt hajózó kereskedelmi, valamint személyszállító óce­ánjárók nem használhatják a csatornát. — Terra — A Makiári út egyik lakóhá­zának kis konyhájában nagy a forgalom. A mama a tűzhely­nél őrzi a bablevest. Lánya, a copfos Marika mellette áll. •— Elkések, félóra múlva az iskolában kell lennem, a szak­körön — mondja a kislány. — Félig főtten akarod meg­enni a húst? — kérdi a mély- hangú. kövérkés asszony. Csu­pa jókedv, rendíthetetlen nyu­galom. — Mamaaa... — süvít egy gyermekhang a szobából. — Mi baja már ennek is? — mondja, s leteszi a fakanalat, majd a szoba felé siet. — Ez a legkisebb, a Józsi­ka, még csak ötéves, de vele van a legtöbb baj — szól visz- sza magyarázón, s benyit a szobába. — Ki van itt? — hangzik bentröl. — Egy bácsi. — Ismerem? — Nem. — Akkor jöjjön be — kö­veteli az ötéves apróság. Bemegyek. A szobában egy csupanátha fiatalember. — Ne tessék közel menni, mert elkapja a járványt — szól közbe a mama. Józsika a sezlonon felszik. Ezen kívül a szépen takarított és képekkel díszített szobában még négy fekhely. A mamáé, a papáé, Marikáé és még egy fiúé, Pistáé. Miután Józsi­kával megismerkedtem, kien­ged. Közben a konyhában szemé­lyi változások történtek. Ma­rika elment, s helyette egy 14 év körüli kamasz pancsol a mosdótál mellett. Hábuckolva mosta az arcát. Hirtelen nagy zaj, s a lavór lebillent a szék­ről. A mama tempósan a fiú­hoz lépett, rácsapott. Csak úgy figyelmeztetőül... — Nem tudsz vigyázni — mondja szigorúan. — Jaj, de sok bajom van velük — meghalni sincs időm — mondja magyarázón —, olya­nok ezek, mint a tűz. Az uram gyárban dolgozik, de nem győz rájuk eleget keresni. Eszik a ruhát. — Látja — mutat a le­vest szürcsölő fiú nadrágjára — most adtam rá, s már hogy néz ki. Hol jársz te, te gyerek!! — Motoroztunk Palival, s defektet kaptunk. A ragasztás közben lett biztos olajos a nadrág — válaszol Pista la­pítva, s az olajfoltos nadrágját mustrálja. — Ilyenek ezek. látja, reg­gel az ember felkel, rendbe- teszi őket, utána meg szalad­hat a piacra az ebédnek való­ért. Közben ki kell takarítani is, habár Marika sokat segít, de nagyobbrészt csak nekem kell elvégezni. A háziasszo­nyok tudják legjobban, hogy itt nincs megszabott munka­idő. Mindig akad valami ten­nivaló. Persze csak keresni kell. De azért én már meg­szoktam. Nekünk, szülőknek ez a hivatásunk, hogy aztán meg- köszönik-e a gyerekek, az majd elválik. ★ Egy másik háziasszonyt a Petőfi tér egyik lakásában kerestünk fel. Egyszoba, kony- hás kis lakás, de szépen taka­rítva. Hárman lakják, a mama. a férj és a négyéves Józsika. A kisfiú most is ott csüng anyja nyakán. — Anyuci, adjál zsíros ke­nyeret — nyafogja. — Jó, jó, kapsz — válaszol a fiatal, 28 év körüli mama, s néhány perc múlva már jó­kora szelet zsíros kenyérrel a kezében tűnik el az apróság — Hétéves házasok vagyunk — kezdi —, s az én esetemben elég nehéz jó háziasszonynak lenni. A férjem 1100 forintot keres, amit bizony nagyon be kell osztani. Nekünk, akik ál­tálában a piacról élünk, mert nincs konyhakertünk, egy-egy bevásárlás megapasztja a pénztárcát. — Nekünk is, meg a gye­reknek is kellene új ruha. mert már elég régen vásároltunk, de talán majd utolérjük ma­gunkat, ha sikerül elmennem dolgozni. — És hol lesz a gyerek? — Egyelőre még nem me­gyek, majd ha nagyobb lesz. Akkor beadom az óvodába, ott jó helyen lenne. Persze nem véglegesen dolgoznék, csak ad­dig, amíg utolérjük magunkat. — Szórakozni jámak-e? — Ha a férjem idehaza van, akkor általában moziba járunk és igen ritkán színházba. A legtöbb estét beszélgetéssel vagy olvasással töltjük el. ★ A harmadik háziasszonyt az Almagyar utcában látogattuk meg. A konyhában kellemes meleg, tisztaság. Nem hiába van kiírva a falvédöre: „Az én konyhám nagyon fényes, mert az uram nagyon kényes". — A férjem most ment el — mondja —. motorkerékpárt szeretne vásárolni Felnémeten. Persze hirdetés után, hasz­náltat. A motorról a házi­munkára terelődik a szó. — Általában hat, félhét felé szoktam felkelni. A férjem ugyan hatra jár dolgozni, ő korábban kel, de a gyerekhez — mert van egy tízéves fiam — fel kell nekem is kelni, hogy elkészítsem az iskolába. Ha ő elment, rendbehozom a lakást és a bevásárlás után kezdek a főzéshez. — Szeret főzni? — Ha van mit — válaszolja mosolyogva. — Na azért, biztos akad min­dig főznivaló. — Persze, hogy akad. 1700— 1800 forintot keres általában a férjem, s elég szépen ki­jövünk belőle. Jut ruhára is, élelemre is. szórakozásra is, sőt motorkerékpárra is. Ami a szórakozást illeti, nagyon szeretünk moziba járni, szín­házba már ritkábban, mivel az utóbbi hónapokban kicsit spóroltunk, hogy meg tudjuk venni a motort. Ha meglesz, akkor Balaton körüli útra me­gyünk, mert ha már meglesz, akkor lássuk valami hasznát. ★ Három család életébe pil­lantottunk bele. Sokan mond­ják, könnyű háziasszonynak lenni, a főzés az nem munka. Tévedés. Nekik is vannak ne­hézségeik problémáik, hogy a keresetből megteremtsék a mindennapi ebédet, vacsorát, ruhát. Az ő hivatásuk és fel­adatuk; a napi munka mellett a szép, harmonikus családi élet megteremtése... Kiss Béla Néhány nappal ezelőtt leve­let hozott szerkesztőségünkbe a postás, Szinok LÍajosnétól, az Egri Dohánygyár dolgozó­jától. Egyszerű szavak sora­koznak egymás mellé a papí­ron, s mégis mindegyikből ér­ződik: egy édesanya szívből jövő köszöneté ez azoknak az embereknek, tanáraknak, mes­tereknek, akik szakmunkást faragnak gyermekeikből. „A Szakszervezeti Székház­ban megnéztem az iparita- nuló-iskola kiállítását”, — így kezdődik a levél. — „Megnéz­tem egyszer, kétszer, aztán még többször és nem tudok szabadulni a látványtól, oly szép volt. Mintha a törpék or- j szágába tévedtem volna, gyö nyörű kis kombináltszekré- : nyék, hálószobabútorok, fote- ; lek, rekamiék. fürdőszoba be- : rendezés, ablakok, ajtók, ko­Kileneen Mindenfelől érkeznek hi- i rek arról, hogy a fiatalok ! lelkes munkával vesznek ; részt a szövetkezetek erö- I sítésében, segítenek min- \ denütt, ahol a régi vagy új ; szövetkezetnek segítő kézre i van szüksége. És ez nem- | csak az új termelőszövetke- ; zeti falvak fiatalságára vo- | natkozik, hanem úgyszól- ! ván minden község kiszis- I fáira, Nagyrédén például az | idei tavaszon nem volt na- [ gyobb méretű felfejlődés, — de a fiatalok nem nézik tét- | lenül az eseményeket. Az í elmúlt napokban kilenc [ fiatalt küldött a nagyrédei 1 KISZ-szervezet, hogy segít- [ senek a gyöngyöshalászi í Kossuth Tsz építkezési í munkájában. \ Dicséretet érdemelnek érte a kiszisták! I -d.­i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents