Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-14 / 111. szám
19S9. május 14., csütörtök SlPBjSäS Í Ä hallgatás „titka" Valaki ezt mondta nekem: iJVem tudom miért, de valahogy olyan közömbösek ezzel a dologgal szemben hz emberek ..Ez a dolog történetesen a szakszervezeti jelölőgyűlés, amelyet — úgymond — meg kell tartani, bár teljesen felesleges, mert az emberek úgyis ráhagynak mindent a jelölőbizottságra. Még talán hozzá se szólnak! Első hallásra úgy néz ki, hogy valóban — most például ezzel a szakszervezeti választással, és éppen abban az üzemben, amelyről szó van — passzivitás tapasztalható. Az emberek tudomásul veszik, hogy kiket jelölt a jelölő bizottság, bólogatnak, szavaznaK és kész. ; ; Fordítsuk meg a dolgot. Nincs jelölő bizottság, nincs szakszervezeti jelölő gyűlés, nincs választás: egyszerűen közlik a szakszervezeti tagokkal, hogy ez és ez a szaktárs, kartárs, vagy munkatárs lesz a te bizalmid, üb-éd és így tovább. Gondolni se jő arra, hogy milyen mélységes felháborodás lenne, egeket ostromolna a tiltakozás, mindenki jogairól, a szakszervezeti demokráciáról beszélne, nemegy és nem is két ember fordulna szóban, írásban felsőbb szak- szervezeti, vagy pártszervekhez, a felháborító sérelem orvoslásáért; Nos, ez a példa semmiképpen sem kívánja azt igazolni, hogy annál a bizonyos vállalatnál. vagy esetleg más üzemeknél, ahol a jelölőgyűléseik, általában az értekezletek „csendben, rendben” telnek el, helye® és valamiféle követendő magatartást tanúsítanak a dolgozók, a szakszervezeti tagok. De azt mindenképpen igazolni kívánja, hogy holmi közömbösségre célozgatni, őszintén, vagy álriadtsággal közömbösségtől tartani enyhén szólva is túlzás lenne. Az emberek többsége általában úgy van, hogy először őszinte szívvel lelkesedik elért vívmányaiért, aztán az idők folyamán tudomásul veszi, mint — elnézést a hasonlatért —1 hal a vizet. Különben is meglehetős naivitás kell ahhoz, hogy az emberek — nem egyes emberek — közömbösségéről beszéljen valaki. Nemcsak a külpolitika égető kérdései, a béke és háború problematikája iránt tapasztalható soha nem látott érdeklődés valamennyi társadalmi rétegben, de a mindennapi élet belpolitikai vonatkozású kérdései iránt is. A kereskedelem eredményei és hibái, a szövetkezeti mozgalom fejlődése, az ipar, a mezőgazdaság termelésének alakulása, új iparcikkeink honi és külföldi sikerei, a bürokrácia maradványai, eredményeink és még meglevő hibáink általában egyértelmű és pozitív állásfoglalásra késztetik megyénk dolgozó népét is. Hogyan is lehetett volna „közömbös“ emberekkel megvalósítani gazdasági életünk konszolidálását, hogyan is lehetne a hároméves terv feladatait határidőn belül végrehajtani? Korunk egyébként sem ad lehetőséget a közömbösségre, az érdektelenségre, s különösen nem, mikor hazánk forradalmi változásai közvetlenül és közvetve is hatnak az egyén, a család életére. El lehet képzelni, hogy akad termelési értekezlet, ahol nincs hozzászólás — néhány bányaüzemünkben is tapasztalható ez —, ahol nincs vélemény: egyszóval érdektelenek itt az emberek. Valójában, ha egy kicsit mélyebben vizsgáljuk meg a dolgot, rögtön kiviláglik, hogy azok, akik nem szóltak a termelési értekezleten, akiknek nem volt véleményük a beszámolót illetően, rendkívül gazdagon fejtik ki véleményüket az értekezlet után, munka köziben, baráti körben és másutt. A kutya ott van elásva, hogy ezeken a helyeken a vezetők azok, akik nem tudják megteremteni azt a légkört, amelyben a dolgozó érdemesnek tartja elmondani ■ véleményét, amelyben úgy érzi, hogy szavának nemcsak hitele, de foganatja is volt, van és lesz. Azok, akik fejcsóválva panaszolják, hogy „olyan közömbösek az emberek", azok akarva, vagy akaratlanul maguk fölött mondanak verdiktet, azok lebecsülik a tömegeket, a dolgozókat, beosztottjaikat, saját hibájuktól nem látják a történelmi tényeket: a 15 év minden eredménye ezeknek a „közömbös“ embereknek köszönhető.;. Szó sincs róla, akadnak ma is üzemben, hivatalban, termelőszövetkezetekben, tudományos intézetekben egyaránt olyanok, akik látszólag valóban érdektelenül szemlélik korunk, századunk vajúdását, a hazánkban végbemenő nagy forradalmi változásokat. De csak látszólag! Mert lelkűk mélyén, így vagy úgy, de állást foglaltak az alapvető, sőt még a nem alapvető kérdésekben is. Az ember, aki minden tudás hordozója, az élet formálója, újraalkotója, a történelmi korok egyikében sem tudta, éppen mert ember, nem tudhatta magától elvonatkoztatni az őt magában foglaló társadalom életének változásait. Ismert marxista tétel: a lét határozza meg a tudatot! S ez á tétel nem valamiféle elvont fikció, szépen hangzó filozófiai definizáció, hanem a marxista tudomány bebizonyított igazsága. Ez a lét pedig — kit mennyire — befolyásol, átalakít, részvéteit követel mindenkitől, állásfoglalást, ha nem is hangos, ha nem is mindennapos, állásfoglalást, de nagy kérdéseinkben feltétlenül azonnali reagációt. Lehet, hogy ázom a bizonyos szak- szervezeti jelölőgyűlésen nem esett különösebb szó a jelöltekről, az is lehet, hogy egyesek idegesen fészkelődtek he- lyüKön, hogy jó volna már hazamenni. De az nem lehet, az biztos, hogy ugyanezek teljes joggal háborodtak volna fel, ha ez a jelölő gyűlés nem történik meg, ha nélkülük, megkérdezésük nélkül döntenem. Ha az előbbiben nincs is igazunk, de az utóbbiban feltétlenül. Az emberek megtanulták, hogy jogaik vannak, s nemcsak megtanulták, de tapasztalják is. Nincs hát igaza annak, aki ezt mondta nekem: „Nem tudom miért, de valahogy olyan közömbösek ezzel a dologgal szemben az emberek...” Az emberek nem közömbösek, legfeljebb vannak tények, amit tudomásul vesznek, s vannak, amely mellett, vagy ellen szót emelnék. S ez nagy különbség; Gyurkó Géza • •. az lélekben mindig fiatal marad Barnasérga színű, agyagos földdel megrakott kocsik igyekeznek szaporán a falu központja felé. Az iskola melletti térségen szinte ott tevékenykedik a falu * apraja-nagyja. Lázas munkával és nagy igyekezettel csinosítják községüket, parkosítják ezt a kis ligetet a sarudi lakosok. Az egyik kocsit, legalább öt ember is körülállja, és kapával, lapátokkal húzogatják le róla a töltésnek való földet. A munkálkodó emberek között van Berényi Márton bácsi is, a községi tanács elnökhelyettese. Nem mai gyerek. Ötvennyolc esztendő ezernyi gondja-baja nyomja a vállát, de még most is korát meghazudtoló munkabírással serénykedik. Berényi elvtárs idősebb kora ellenére is vállalkozó és tettrekész ember, ezt bizonyítja a legújabb vállalkozása is. Ügy kezdődött — mondja —, hogy a tél végén Sarudon is megmozdult a föld. Február 24-én megalakult a Petőfi Termelőszövetkezet, és az alakuló gyűlésen egyre másra mondogatták az emberek, hogy Márton bácsi legyen az elnök. Éreztem az egyszerű emberek, a szövetkezeti tagság bizalmát és megbecsülését, s nem lett volna szép dolog, ha bizalmatlansággal, visszahúzódással válaszolok a bizalomaÉlfogadtam hát a megtiszteltetést, és utána elnökhelyettesi teendőim mellett hozzáláttam az új, közös élet sok-sok gondjának intézéséhez. A további beszélgetés során az is kitűnik, hogy az új tsz- elnök élettapasztalata, és gyakorlata révén nagyonis alkalmas lesz új hivatása betöltésére Életének eddigi története szintén erről tanúskodik. Mint helybeli származású fiatalember, annak idején nem ■okra vihette, hiába volt megáldva jó képességekkel, nagy testierővel, és határtalan szorgalommal. Huszonnyolc éves, és még mindig csak a cselédsorsig tudott eljutni a szatmári püspökség uradalmában. Cselédként kellett élnie, pedig tudta és érezte, hogy képességei révén többre is vihetne. A szegénység és a tettvágy új terveket érlelt meg benne. 1929-ben a megtakarított utolsó fillérein hajójegyet váltott, s elindult az új remények földjére, a tengeren túlra, Kanadába. A fejlettebb kapitalista ország az itthoninál jobb életet tudott neki biztosítani, de egy kis idő elmúltával Berényi Mártonnak éreznie kellett, hogy itt, az álmai földjén sem lehet más, mint a farmerek, tőkések robotgépe. Dolgozott ő az égvilágon mindenhol. Eleinte egy építkezésnél kapott munkát, majd farmon, a háború ideje alatt pedig egy gyárban. Itt edződött igazi harcosságra és osztályöntudatra. Az egykori szegény sarudi cselédember figyelte a nagyvilág eseményeit, eljárt a munkások gyűléseire, s néhány éven belül már tudta, hol a helye. Künn Kanadában lépett a Kommunista párt tagjai közé, s ezt az elvet vallja azóta is. A világháború után arról is értesült, hogy odahaza az ó- hazában más szelek fujdogál- nak, hogy nincsenek már grófok és bárók, hogy sarudi parasztok szántogatják a szatmári püspökség birtokát. Életében ekkor fogta csak el a legnagyobb, és a legigazibb honvágy. Minden kis porcikája, minden kis gondolata csak azt sugalmazta, haza, csak haza. Tevékenyen részt akart venni az új élet építésében, ahol a felszabadult magyar nép maga alakítja boldog jövendőiét. így került ismét hazai földre 1947-ben. Hogyan került kapcsolatba a szövetkezeti mozgalommal? — Idehaza egyre több és több szó esett a nagyüzemi, közös gazdálkodásról, Tudtam én azt jól, hogy nem bolondság, hisz a nagy gazdaságok, gépi munkák fölényéről már odakinn, Kanadában meggyőződtem. Persze, ott azért más a helyzet, mert az ilyen helyeken csak egy gazda, a farmer, a tulajdonos parancsol. Megalakult Sarudon is a Kossuth Termelőszövetkezet, és Berényi Márton lett az elnöke. Az ellenforradalom után tanácselnökhelyettes lett, most pedig újra csak a termelőszövetkezetbe húzta vissza a szíve, és a tagság közös akarata. Az új szövetkezet még csak az ősszel kezdi meg a közös életet, de elnöke máris sokat tett érte. A tsz-szervezés folyamán egyike volt a legszorgalmasabb agitátoroknak. Az ő hívó szavára választotta az új életet Seres György, De- ge Gáspár, Bakos Ferenc, Fe- rencz János, és még igen sok, tekintélyes jó gazda. A megalakulás után nemsokára hozzá is fogott az új vezetőség az új élet előkészítéséhez. S az idős elnökük fáradságot nem ismerve, örömmel intézi 121 tag és 1200 hold föld minden gondját-baját. Most is örömmel és büszkeséggel újságolja, hogy már nemsokára épül az 50 férőhelyes tehénis- tálló, hogy már 35 hold siló- kukoricát vetnek el közösen, hogy a tagság már a földek trágyázásához is hozzákezdett. S a beszélgetés után valóban igaznak éreztem azt a mondást, hogy az ember fiatalságát nem csupán az évek száma határozza meg. Mert aki így tudott és tud élni, ilyen lelkesedéssel tud harcolni a születendő új győzelméért, Lélekben mindig fiatal marad. CSÁSZÁR ISTVÁN A fala ellátásának megj avílásáért A földművesszövetkezeti áruellátásról, s a nagykereskedelmi vállalatok és a szövetkezeti boltok kapcsolatáról tárgyalt a MÉSZÖV igazgatósága. Az értekezletre meghívták az illetékes nagykereskedelmi vállalatok vezetőit és a megyei tanács kereskedelmi osztályánaK vezetőjét is Az értekezlet részvevői megvitatták, milyen hibák vannak még az áruellátás, szállítás terén, s a meglevő hibák kijavítására hasznos javaslatokat tettek. Elhatározták, hogy elevenebbé, közvetlenebbé teszik a nagykereskedelmi vállalatok és a földművesszövetkezetek kapcsolatát, hogy a felmerülő vitás kérdésekben mielőbb helyes döntései történjenek. Részletesen foglalkoztak a megyében egymás után sorra megnyüó önkiszolgáló boltok kiszerelt áruval való ellátásának biztosításával is. — A PARÁDFÜRDŐI kórházban tegnap kezdték meg a szakszervezeti választásokat. A jelölő bizottságok megválasztása után a második nap választják meg az új szakszervezeti vezetőségi tagokat. Pénz — kamattal /Mentsük meg a szabadságot — ez a neve a szerve- zetnek. Ahol meg kell mentenie a szabadságot ennek a szervezetnek, az Nyugat-Németország, s akiknek a szabadságát meg kell védeni, menteni, óvni — azok közé tartozik Spaak, a NATO főtitkára, Ritter von Lex, a bonni belügyminisztérium államtitkára, Gerhardt Schröder, az egykori SA tiszt és még néhányon mások. Mondani sem kell, hogy a szabadságot a kommunistáktól kell megmenteni, s természetesen csakis ez a szervezet mentheti meg, hisz a nevében is benne van, hogy azt mondja... Nem tudom, miért, de nekem mindig gyanús, ha a szabadságot meg akarja menteni egy szervezet, különösen gyanús, ha ezt a szabadságot egy olyan szervezet akarja megmenteni, amelynek tagjai, vezetői volt nácik és ma is nácik. Akkor nekem mindig az jut eszembe, hogy hátha sajtóhiba ennek a szervezetnek a neve, hátha így kellene bejegyezni a belügyminisztérium nagykönyvébe: „Mentsük meg a szabadság tói...” S akkor mindjárt világos, hogy kiket kell megmenteni a szabadságtól, és kik mentik meg, s egyáltalán tudja az ember, hogy hová tegye ezt a szervezetet, amely tudja, hogy hová tegye a nyugatnémet államtól kapott 85 ezer fontot... Mert Nyugat-Németországban könnyű pénzt keresni: csak egy szervezet kell a szabadság megteremtésére a kommunisták ellen. Csakhogy ennek a pénznek kamatai is vannak ám! (látó) Ellenőrző úton a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Iparengedély nélkül dolgoznak — Panasz az építőkre - 900 ezer forint veszteség az egercsehi ktsz-ben — Vége szakadt a eélnélküli utazgatásoknak a gyöngyösi Fatömegcikk Ktsz-nél Ma már a dolgozóknak az a jogos követelése, hogy a kisipari termelőszövetkezeteknek az állami ipar kiegészítőjeként kell dolgoznia — törvény. Ez természetes, rengeteg probléma megoldása elé állította, s ma is állítja a ktsz-eket, hiszen olyan árucikkeket kell elsősorban készíteniük, amely a helyi igényeket százszázalékosan kielégíti az export- és import-pótló kötelezettségének teljesítésével. A kisipari szövetkezetek legnagyobb feladata ma az, hogy a helyi lakosság igényeit, a megrendelésre készült munkákkal, szolgáltatásokkal és javításokkal teljes mértékben olcsón ellássa, — ezzel és konkurrensévé váljon az egyéni kisiparosoknak, akiknek egyrésze, sajnos, ma is burkoltan felemelt árakkal, „csillagászati” összegekért hajlandók dolgozni Milyen szervezettségről adnak tükörképet ktsz-eink? Milyen volt gazdasági és adminisztratív életük 1958-ban? Hogyan valósították meg 1958- ban a párt és a kormány azon intézkedéseit, amely a helyi problémák megoldását segíti elő, s e feladatokból mindazokat amelyek az ő vállukra jutott? Hol követtek el szabálytalanságot, hol lépték túl hatáskörüket, miben hibáztak? — ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársai. 73-an vettek részt az ellenőrzésben és ez idő alatt megyénk területén levő szövetkezetek körülbelül 39 százalékát látogatták meg, tanulmányozták szövetkezeti életüket, folytattak mindenre kiterjedő vizsgálatot ... A megvizsgált szövetkezetek közül többen nem rendelkeznek iparjogosítvánnyal» —■ szögezi le mindjárt az első sorokban a vizsgálat befejeztével készült 17 oldalas jegyzőkönyv. Példának álljon itt a hatvani Vas és Szabó Ktsz, amely 1957-ig együtt működött a Vegyes és Cipész Ktsz-el, azonban a „szétválás” után annak ellenére, hogy teljesen önállóan dolgoznak, ez ideig senki nem kifogásolta az iparjogosítvány és a működési engedély hiányát. Jó volna, ha a járási tanácsok ipari-műszaki csoportjai az elkövetkezendő napokban (hta eddig nem tették volna meg), más munkák végrehajtása során csak úgy „szúró ellenőrzés” szerűen meggyőződnének a hatáskörükbe tartozó ktsz-ek iparjogosítványáról és működési engedélyéről. Több helyen az alapszabályban szerepelnek olyan tevékenységek is, mint a tetőfedés, gumijavítás, sfcb., amelyekre azonban a ktsz-eknek sem iparengedélyük, sem szakemberük nincs. Ebből viszont csak a kontár-munka, a dolgozók becsapása, a ktsz jó hírének a lerontása származik. Panasz és panasz az építőkre Az utóbbi években, főleg 1957. óta rohamosan megindult a kislakás építés szerte az országban, így a mi megyénkben is. így érthető, rengeteg munkája akad a kőműves szakmában dolgozó embereknek, — ktsz-eknek. Ez az ok viszont az égvilágon senkit nem jogo- síthat fel arra, hogy selejt, elnagyolt munkát végezzen. Még a ktsz-eknek sem! A mi dolgozóink ma már igen igényesek, így érthető, hogy a péter- vásári Vegyesipari Ktsz építő részlegével nem szívesen dolgoztatnak, mert sok a reklamáció munkájukra. Ez semmiképpen nem emeli a ktsz-ek tekintélyét és káros is, mivel a lakosság kénytelen magánkisiparosokkal dolgoztatni. Örvendetes, hogy építőink túlnyomó többségében betartják a MT 1954-ben kiadott határozatát, amely leszögezi, hogy a közületeknek 50 ezer forintig végezhetnek munkálatokat. De azért itt is akad szabálytalanság. Illene már a hatvani Építőipari Ktsz, a naqy- fügedi Vegyes Ktsz, a recski Vegyesipari Ktsz is megjegyezné ezt a határozatot, hogy máskor ne fordulhasson elő. olyan eset, mint a hatvani Jéggyámál, a tódebrői Földművesszövetkezeinél végzett munkáknál is. Jóval túllépték a megszabott összeget. Vizsgálat alatt az anyagtakarékos ság A füzesabonyi Cipész, gyöngyösi Agromechanikai, Eger és Környéke Építőipari Ktsz-ek- nél kisebb hibától eltekintve, nincs nagyobb baj az anyagtakarékossággal. Ezzel szemben az egri Vas- és Fémipari Ktsz-nél több dolog a rovásukra írható. Vajon milyen nagy megerőltető munkát jelentene az a ktsz-nek, ha a megmaradt anyagot a műhelyből a munká befejeztével visszaszállítanák a raktárba és nem használnák fel más munkák elvégzésére anélkül, hogy annak további sorsát figyelemmel ne tudnák kísérni. Nem engedhető meg a jövőben az sem, amit az ellenőrzés a poroszlói Vegyes Ktsz-nél is tapasztalt. Nincs anyagkönyvelése, sem anyag nyilvántartása, a meglevő anyagokról mennyiségben nyilvántartást nem vezetnek. A szövetkezet központi raktárral nem rendelkezik, raktári anyag bevételezés á vásárolt anyagok esetében sem történik meg, így érthető, hogy raktári anyagkiadás sincs. Egyszerűen, a szövetkezet nem használja a bevételi és kiadási jegyeket. Az anyagok kezelése vagyonvédelmi szempontból nincs biztosítva. Az anyagok és szerszámok részben az udvaron, az irodában és egyéb munkahelyeken szanaszét hevernek és bárki eltulajdoníthatja. A vizsgálat megállapítja azt is, hogy a ktsz-ek ellenőrző bizottságai rosszul, vagy egyáltalán nem működnek. A bizottságok csak formálisan lettek létrehozva, de azóta lényegesebb munkát nem végeztek. Ebben ludas a KISZÖV vezetősége is. A KISZÖV ellenőrei többször tartottak a ktsz-eknél ellenőrzést, de az ellenőrök által észlelt hibákat még a mai napig sem szüntették meg és a KISZÖV sem ellenőrizte annak kijavítását. Baj van a gyöngyösi Fatömegcikk Ktsz-nél A gyöngyösi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a lakosság bejelentése alapjául vizsgálatot folytatott a gyöngyösi Fatömegcikk Ktsz-nél. A vizsgálat megállapította, hogy a ktsz vezetői több alkalommal jóformán cél nélkül járnak kiküldetésre különböző helyekre. A kiküldetési költség 1957-hez viszonyítva 1958-ban csaknem háromszorosára emelkedett. Az iroda dolgozói nem vezetnek jelenléti ívet, így nem lehet ténylegesen megállapítani a munkában eltöltött időt. Nagy a lehetőség a lopásra, mert rossz a bizonylati fegyelem, hiányos a könyvelés. Ügy hisszük, itt a ktsz vezetőségében kell keresni a hibát. Maga az elnök, két társával, a szövetkezet készletéből három mázsa fát vitt el 1956-ban, amiért akkor ugyan leváltották mindhármukat, de ma ismét régi beosztásukban dolgoznak. Mit szól ehhez a KISZÖV vezetősége, amikor a ktsz elnök durva, agresszív a dolgozókkal szemben és nem tűri a bírálatot, sőt, személyes intrikának veszi. ★ A hibák ellenére is bátran elmondhatjuk, hogy ktsz-eink nagyrésze jó munkát végez, megfelel hivatásának. A kts£ dolgozói túlnyomó többségükben becsületesen látják el azt a feladatot, amit az állam rájuk bízott. Munkájuk viszont csak ákkor lehet teljes, ha minden segítséget megadnak a szövetkezeti életet sebző szálkák eltávolításához. S ez mindnyájunk közös feladata. Ezt mutatta a népi ellenőrzési bizottságok munkatársainak odaadó felülvizsgáló munkája. akik köszönetét érdemelnek azért, hogy társadalmi munkában lelkiismeretesen végezték el feladatukat a kezekben. FAZEKAS ISTVÁN
