Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-13 / 110. szám

4 SÉPLJSAb 1959. május 13., szerda Több nőbizottság, nőtanács alakult a gyöngyösi járásban A napokban Gyöngyösoro- sziban gyűlésre jöttek össze az asszonyok, hogy újjáalakítsák a nőtanácsot. Az ülésen Sze­pesi Andrásné, a gyöngyösi járás titkára mondott beszé­det, melyben a nőmozgalom munkájáról, valamint a terme­lőszövetkezetekben végzendő te.mivalókról beszélt. Részt vett a gyűlésen a község párt­titkára, a tanácselnök és a tsz elnöke is, akik felszólalásaik­ban elmondták, hogy a tsz- asszonyoktól sok segítséget várnak munkájukban. Szó ke­rült az asszonyok problémái­ról — óvoda, nyugdíj, családi pótlék — s azok megoldásául az ősz folyamán ez is meg­oldódik. Ugyancsak körülmé­nyes az élelem beszerzése olyan nagy távolságról. Meg­beszélték az asszonyok, hogy segítenek egymásnak, aki el­megy a faluba vásárolni, az többeknek is bevásárol. Persze, ezzel még nincs megoldva min­den, de idővel ez sem fog je­lenteni különösebb gondot. Ismerkedési-est megrendezé­sét tervezik, hogy ösazeás- merkedjenek a lakótelepi csa­ládok. Közös kirándulásokat, színhaz-látogatasokat szervez­nek majd. A gyöngyösi Üj Élet Terme­lőszövetkezetben is megalakult a tsz-nőbizottság, ahol a KISZ- szervezettel együtt készülnek a gyermeknap megünneplésé­re. A gyermeknapon a terme­lőszövetkezet tagjainak gyer­mekeit uzsonnával vendégelik meg majd utána rövid műsort adnak, melynek keretében megtekintik a televízió adását, ugyanis a tsz-nek van saját televíziós készüléke. Szepesi Andrásné Konyhatitkok is. • Ugyanezt-a a napon, a Gyön- gyösoroszi Ércbányában is megalakították a nőtanácsot. Az alakuló gyűlésen a párt­titkár és az ü. b.-elnök is részt vett. Elmondták az asz- szonyok, hogy miben kérik az üzem vezetőcégének a se­gítségét. Többék között a gyermekek iskoláztatása leg­nagyobb problémájuk, hiszen a gyermekek öt kilométerről, a lakótelepről járnak az isko­lába. Igaz, hogy autó szállítja őket, de ígéretet kaptak, hogy Ez a divat l*iaci vásárlás Miután sokan piacról szerez­zük be a tojást, a burgonyát, répaféléket, hagymát és friss fűszeres növényeket, ezek be­szerzésénél vegyük figyelem­be az alábbi álcát: — A jó, friss tojást a színé­ről lehet megismerni. A héja kemény, szemcsés, a belseje nem kotyog s ha a nap felé tartjuk, zavaros foltokat,nem mutat. A meszes tojást csak a végső esetben vásároljuk, ez a tojás fehér, sima, nagyon törékeny. A tartalma vizenyős, lágytojásnak, finom tésztába nem alkalmas. — A burgonyát meg kell ta­pogatni, s inkább érdes, mint nagyon sima héjút válasszunk. Ezenkívül teljesen érettnek kell lennie. Ez arról látr !k meg, hogy a gödröcskéi i n kifejlődtek. Foltok ne legye­nek rajta sehol, nyersen is vágjuk fel, mossunk belőle egy szeletet, tartsuk a vilá­gosság felé. Ha nem nagyon átlátszó, a burgonya jó. — Karalábéból,. retekből ne a nagyot vegyük, mert ezek többnyire fásak. Szép, sima, lös fejeket kell választani. A kék karalábé a legjobb. — A friss főzelékek megvá­lasztása már több gondot okoz — A spárgát úgy válasszuk meg, hogy vastag legyen, üde, zamatos. Legalább ujjnyi vas­tag, jól kifejlett fejjel. Az erő­sen pitykés, ráncosszálú, ke­mény spárgát nem kell meg­venni. — A karfiol sem mindig a nagysága szerint jó, hanem a tömöttsége és üdesége szerint. Kemény, tömött, hófehér a jó. Szakácskönyv RUHÁN TOTT GOMBA A gombát sokfele módon készít­hetjük. Finom mint a kirántott csirke, a kirántott gomha. De eh­hez lehetőleg sampinyon gombát használjunk. A gombát több víz­ben gondosan mossuk meg, de ne tisztítsuk és a szárát se vágjuk ie. A megmosott gomhát szitán le­csurgatjuk, azután lisztben, tojás­ban és morzsában megforgatjuk, úgy, mint á húst szokás. Forró vajban, vagy forró olajban kiránt­juk, s csak akkor sózzuk, amikor elkészült. CITROM-TORTA Tálban habosra keverünk négy tojás sárgáját, 14 deka törött cuk­rot, fél citrom levét, negyed cit­rom reszelt héját, egy csipetnyi sót, s 5 deka mandulát finomra törve, s azután 4 tojás kemény habját és 5 deka lisztet. Vajjal ki­kent formában megsütjük, majd szitára borítjuk. Ha kihűlt, víz­szintes irányban kettévágjuk, fi­nom lekvárral (barack- ribizli, dzsem) megtöltjük és a következő mázzal bevonjuk: Egy csészébe 12 deka porcuk­rot teszünk, öntünk bele egy ke­vés tojásfehérjét, kevés citrom­levet és simára elkeverjük. A zo­mánccal a torta tetejét és oldalát bevonjuk, tetejét díszíthetjük man­dulával. A tortát negyedórára sü­tőbe tesszük, ahol a zománc meg­merevedik. 1959. május 13, szerda: 1944-ben halt meg Gulyás Pál költő. O Névnap él Ne feledjük, csütörtökön: BONIFÁC — AZ EGRI VÁROSI ta­nács május 14-én, csütörtö­kön tart vb-ülést. Az ülésen Kocsmár János elvtárs, a vá­rosi tanács elnöke ismerteti a termelőszövetkezetek fej­lesztésével kapcsolatos fel­adatokat. A beszámolót vita követi. — AZ EGRI állomás április hónapban jó eredményt ért el a kocsik kihasználásánál. Az áprilisi tervét kocsikihaszná­lásból 102,6 százalékra teljesí­tette. — MÁJUS 15-ÉN kezdődik a megye ipari tanulóinak vizsgáztatása az állami vizs­gabizottságok előtt. A vizsga- időszak alatt több mint 180 tanulót vizsgáztatnak 33 szakmából. — JÓL SZEREPELT az eger- szalóki kultúrcsoport az egri járási kultúrversenyen. Gárdo­nyi Géza: Fehér Anna című színdarabjának bemutatásával kiérdemelték a nézők és a bíráló bizottság elismerését és reménykedéssel várják az eredményhirdetést. — HEVESEN 17 000 négy­zetméteres útjavítási munká­latokat kezdtek. Erre mint­egy 50—60 ezer forint értékű társadalmi munkát fordíta­nak. —■ AZ EGRI JÁRÁS terüle­tén legnagyobb mértékben a káli határban ütötte fel fejét a burgonyabogár. A községi tanács a növényvédő állomás­sal közösen azonnal megkezd­te az ellenük való védekezést Kereső csoportokat szerveztek, s megkezdték az irtását. — A NÖVÉNYI kártevők elleni fokozottabb védekezés érdekében a kápolnai közsé­gi tanács hat darab háti per­metezőgépet kapott. A per­metezőgépeket a földműves­szövetkezettől napi 10 forin­tos kölcsöndíj ellenében min­den gazda megkaphatja. Rendőrségünk eredményes segitfti az önkéntes rendőrök A rendőrség nem dolgozhat eredményesen az emberek tá­mogatása, segítsége nélkül. Számtalan tapasztalat bizonyí­totta azt az elmúlt esztendő­ben, hogy a falvak és városok lakossága szívesén segíti rend­őreinknek a különböző bűnö­zőkkel, valamint az osztályel­lenséggel vívott harcát. A pél­dák sokasága bizonyítja, hogy ezt a rendőrséget, a nép rend­őrségét bejelentésekkel és ön­kéntes rendőri szolgálat válla­lásával is támogatják. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa még 1955- ben határozatot hozott az önkéntes rendőri csoportok szervezéséről, s azóta munká­sok és parasztok napi munká­juk befejeztével önként, sok­szor fárasztó, néha különböző veszélyekkel is járó szolgálat­ra indulnak azért, hogy közös erővel, a rendőrséggel vállvet­ve biztosítsák a közrendet, a békés építőmunkát, megelőz­zék, megakadályozzák az osz­tályellenség, és a bűnözők minden kártevő kísérletét. Megyénk területén már több száz önkéntes rendőr dolgozik. Ez igen nagy előny, a rend­őrség számottevő tartaléka, amely megsokszorozza a rend­őrség erejét és fokozott mér­tékben érezteti hatását a jö­vőben a közbiztonság javulása terén is. Erre az utóbbi idő­ben már több példa is van. Juhász József önkéntes rendőr, a poroszlói halászcsár­da pincére, nemrégen felis­merte a községben Simon Pált, akit a rendőrség több rend­beli csalásért körözött. Az ön­kéntes rendőr azonnal értesí­tette a körzeti megbízottat, aki elfogta Simon Pált. Ficsor András sarudi önkéntes rend­őr nyolc orvhalászt fogott el, valamint még három sze­mélyt átadott a körzeti megbí­zottnak, akik a községben ár­vízkárosultaknak adták ki ma­gukat és a lakosságot félreve­zetve, gyűjtögettek. Az erdőtelki KISZ-szervezetr bői nemrégen 1600 forintot el­loptak. Ferenc Gábor és Nagy Sándor helyi önkéntes rend­őrök találták meg a tolvajt. Nem ritkaság már, hogy a rendőrség önkéntes segítői ko­moly tetteket visznek véghez. Egyes községekben még min­dig akadnak forrófejű embe­rek, akik, ha egy kis ital van bennük, azonnal vereke­dést , kezdenek, vagy kezdemé­nyeznek. Ahol azonban önkén­tes rendőrök vannak, ma már ez is egyre ritkábban fordul elő. Báli Ferenc, Szűcsi község önkéntes rendőri csoportpa­rancsnoka, Víg Ferenc és Szá­lai István önkéntes rendőrök segítségével éppen nemrégen akadályoztak meg egy .vare- kedést. Szekrényes Tivadar abasári önkéntes rendőri 'cso­portparancsnok, valamint Ta­kács László és Magyari Pál önkéntes rendőrök az abasári földművesszövetkezet helyisé-» gében ugyancsak megakadá­lyoztak egy verekedést. Ezek a példák is igazolják, hogy a célszerűen foglalkozta­tott rendőri csoportok a szol­gálat különböző szakágaiban komoly segítséget tudnak nyújtani és eredményesen használhatók fel a közrendvé­delmi feladatok elvégzésére Mata Ferenc, rendőrszázados Király-asszony lovagja GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Négy lépés a feUegeJCbec GYÖNGYÖSI PUSKIN Per a város ellen HATVANI VÖRÖS CSILLAG Régi időle mozija HATVANI KOSSUTH Makrancos feleség műsorai Egerben este fél 8 órakor. NEM VAGYUNK ANGYALOK HEVES A fekete dosszié pétervasara Akkor Párizsban (bérletszünet) Recskien este 8 órakora VÁLJUNK EL A nna szép volt, kívána- * tos. Bamásszöke haja fürtökben a vállára omlott, pillája árnyasán rebbent sze­líd hajlatú, bogárfekete sze­möldöke alatt, szeme mélytü­zű kék, mozdulata igéző. Néhány hónapja csak, hogy megismerte Attila. Udvarolga- tott neki. Városi kislány volt, pesti, negyedikes gimnazista. Térdig járta érte a lábát, míg végre rátalált. Tiszta, harma­tos virágot keresett, akit majd ő taníthat a szerelem szavai­ra. Attila úgy érezte, hogy An­nában megtalálta, akit^ kere­sett. Igaz, kicsit érzelgős, ro­mantikus, rajongó, hevülő. mint a legtöbb tizennyolcéves lány, naív és komolykodó — de üde, s oly elragadó, és túláradó fiatalságában olyan bájosan tiszta, mint bimbózó, feslő kis tavirózsa. Elhozta magával az egyetem nagybáljára is. Szerelmesen táncoltak. Édeskés tangó bor­zolta az idegeket, s a zene szédítő, forró melódiája körül­lengte őket, mintha egyedül csak érzéseiknek kísérőzenéje lett volna. Jólesett átfonni Anna derekát, s beleszédülni a forró tömegbe, ameivnek ütemre kavargó áradata csak fokozta vérük lázongását. Lekérték tőle. Szédülten, tétován állt a terem közepén, aztán félre- húzódótt 'az oszlopok mellé. Nézte, leste a párok között át-átvillanó halványrózsaszínű ruhát, amely — azt hitte — ezen az estén is egyedül csak neki világít, szerelmes lobo- gással. Nagyon szerette a iány:.. Féltette minden kollégájától, mindenkitől. Már azt is meg­bánta, hogy elhozta őt ide, az egyetemi bálra. Gyűlölte a fiúkat, akik kívánó, mámoro­sodó, bűnre csábító tekinte­tekkel, leplezetlen állatias- sággal méregették Annát. Gyűlölte azokat a meztelenítö, vetkőztető szemeket, amelyek szomjasan tapadtak Annára. És gyűlölte azt a fiút, aki most Annával táncolt és át­forrósodott tenyere szinte oda­nőtt karcsú derekához. A tangó végétért. A fényes teremre egy pilla­natra sóhajszerű csend borult, a mozdulatok megmerevedtek. Talán azért, mert a szaxofon billentyűi már az új dallamot szűrték. A melódiába az osz­lopok is beleremegtek. A halványrózsaszín ruha i7V szelíd lánggal hívogatta. Éppen indult Anna félé, mi­kor Lukács Imre, évfolyam- társa, ütött a vállára. — Mi van, öreg fiú? hogy­hogy te itt?! — kérdezte gör­be, gyanakvó mosollyal száj­szegletén. — Pihenek. Megunja az em­ber ezt a folytonos lötyögést — válaszolt Attila tartózkodó szűkszavúsággal, mert menni szeretett volna. — Hát igen — bólintott Lu­kács. — És van értelme en­nek az ugrándozásnak? Sói; bolond húzza, tologatja egy­mást. Nevetséges, nemde? ' Attila nem válaszolt. Nézte, kutatta, találgatta: vajon mi tetszhet ezen a fiún a nők­nek? Karakán, fekete gyerek, virgonc, kintülő, égő fekete szemmel. Bolondulnak érte a nők, pedig tudják, mindig van neki kettő-három. Attila nem szerette különösebben. PATAKA' DEZSŐ: (halódás mert mindig viszonyaival di­csekedett és cinikus örömmel arra törekedett, hogy minden­kit lehetetlenné, nevetségessé tegyen a lányok szemében. Ebben lelte legnagyobb örö­mét. — Mi ebben a nevetséges? — türelmetlenkedett Attila. — Mái-haság az egész, öre­gem! Az emberek hazugak, komédiázók, önámítók. Nem azért szeretnek táncolni, mert táncolni szeretnek, hanem azért, hogy így vezessék le érzéki gyönyöreik feszültsé­gét. Táncolnak, hogy maguk­hoz szoríthassák a nőt, érez­zék mellük feszülő ruganyos­ságát, hajuk csiklandozását, hogy beszívják testük illatát és ..: — Mi az isten, már filozó­fiára is bejársz? — vágta el szavait idegesen Attila. — Nem. Miért? — Hogy nagyképűen medi­tálsz itt nekem! — Hm .;. Meditálok? Meg­lehet. Mostanában sokat gon­dolkodom erről, arról. Hidd el, nem rossz dolog. Mit csi­náljon az ember? Neked nin­csen dilemmád? Nálad talán megvan az érzések tökéletes harmóniája? — Nem értelek, miről be­szélsz? Miféle harmónia? — Például vágy és akarat, a cél és az eszköz harmóniá­ja. Nemes vágyak, célok, esz­közök, s a többi Attila csodálkozva meredt rá. — Eddig sosem gondoltál nemes célokra, nem is be­szélve eszközeidről. De meg­változtál egyszerre!? Most át­térsz a plátói szerelemre és csak az eszményeknek élsz? — kérdezte csípősen. I ukács gúnyosan nézett l ^ rá. Torkából éles, bán­tó nevetés szakadt föl. — No nem! Erről szó sincs! Egy gyümölcsöző szerelmet még nyélbeütök.;. Veled van az a kis rózsaszínruhás? — és fejével Anna felé intett. — Tudhatnád! Valamelyik középiskolában ragadt rám nemrég.. Azóta nincs más — mondta vagánykodva, mert hát vagánnyal állt szemben. — Jól teszed. Ez nem is rossz módszer: egyet szeretni! Azért unalmas, nem? Elgondolkozva folytatta: — Nekem is kellene már egy ko­moly, tiszta nő. Unom ezt a lődörgést egyiktől, a másikig. Félek, ktiem találok tisztessé­geset, 1 — Azt már te tudod — válaszolt Attila kelletlenül. - Én táncolok egyet! — s elin­dult, hogy megkeresse Annát. — Hol maradtál ilyen soká­ig? — fogadta a bájos, szigo­rú tekintetet és huncutkodva elhúzódott a fiútól. — Egyik évfolyamtársam­mal beszélgettem. Hogy érzed magad? — Nagyszerűen! Olyan cso­dálatos itt minden — sóhaj­totta. — De mit csináltál a hajaddal? Olyan kócos. A fürge ujjak beletúrtak Attila hajába. A telt, pici száj nevetve szétnyílott, s mint a gyöngyök úgy csillogtak Anna fehér, erős fogai. — Elragadó vagy — sut­togta Attila forró lehelettel. — Ne beszélj csacsiságokat! Az oszlopok mellett tán­coltak el. Lukács az egyik oszlopnak dőlve, hango­san dúdolta a dallamot. — Ki ez a fiú? —- kérdezte Anna, az oszlop felé pillant­va. — Évfolyamtársam. Nagy szoknyapecér... De miért kér­ded? — Csak. Oda udvarolt az osztályunkba, az egyik lány­nak. Egyszer felkért táncolni. Irtózat! — Hogyhogy? Micsoda?! — Ügy szorított magához, hogy lépni se tudtam. Megba­bonáz a szemével. — Megbabonáz? — kérdez­te Attila szótagolva, hitetle­nül. De most már érezte, hogy mire készül Lukács, miért da­lolt olyan hangosan, hogy ok is felfigyeljenek rá. — „Szabad?" — Attilában megdermedt minden. Lukács állt ott mellettük Hódító, elbűvölő volt most. Anna elpirult. Zavartan, ri­adtan mosolygott. A legutolsó nőszemély is így csinálja Me­rev, fagyos mosolyt erőltetnek magukra, hogy rejtsék belső lázukat. Attila dühében felkacagott. Keserű volt a szájíze. Anna mosolyogva táncolt Lukács karjaiban. Kacérkodva kellette maját. Villogott, lán­golt, virult, illatozott halvány­színű ruhájában, mint valami elevpn ékszer. iJ azakísérte, mint más- kor. Csókkal váltak el. Másnap, este hétkor találkoz­tak újra, a Nyugati előtt — így beszélték meg a randevút. Attila késett egy negyed­órát. Anna már várta, de nem volt egyedül. Lukács sür­gölődött körülötte. — Jó pofa maga, Imre! — hallotta Anna kacagását mesz- sziről és Attilába belenyilalt a nevetés. Nem, nem lepődött meg cseppet sem, mégis meg­fájdult benne valami. Köszönt, hogy melléjük ért. — Anni, menjünk egy presszóba, jó? — készségeske- dett Lukács, tudomást sem véve Attiláról. — Mondjuk a „Hangulat”-ba! Remek hely., — Nagyszerű .ötlet — lel­kendezett Anna. — Te is jössz, Attila? — Nem! Anna visszahökkent a lé­pésből Már nem látta, hogyan, rí-, szálta derekát Lukács karján, mert szemét elborította vala­mi fájó, fekete felhő. Meg­szállottan andalgott Buda fe­lé. Az emberáradat ide-oda­lökte. Kabátja csupa mész volt már a faltól. Nem törő­dött vele. Ifiért a Duna-parüra. Ke­AV serű volt a szája. mint. tegnap este, mikor lekérték tőle Annát. Most nem akart gondolni semmire. Nézte a leszállóit este szo­morúságába belegyulladt, hal­ványodó lámpákat, végig * raltgartoMí

Next

/
Thumbnails
Contents