Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-09 / 107. szám

I

N t; P l; J S A G

1959. inajus 9., szombat

Kgy üzemi könyvtár újra éled

— 1956-BAN, már az ellenfor rad a lom előtt meghalt nálunk. a könyvtári élet — mondja, Nánási Géza, a hat- vam'' Cukorgyár termeltetési csoportjának vezetője, a. könyvtárt örökké dédelgető, rendezgető „atyja”.

Hogyan lehetséges ez — vetődik fel a kérdés — hiszen ha csak az állandó dolgozókat nézzük és a statisztikát böngésszük, így is kétszáz rendszeresen kölcsönző munkás, értelmiségi olvasója volt, még néhány éve a könyvtárnak.

Igen ám, csakhogy a felszabadulás után röviddel megalakított, s néhány évig szépen gyarapítóit könyvtár könyveinek egy része, időközén elavult. Selejtezni kellett volna egy részüket, mert az idő is haladt, mi is nagy léptekkel mentünk előre. Csak a könyvtár nem tudott lépést tartani. Egyszerű okból. Megszűnt a könyvvásárlás. Nem volt rá pénz.

A könyvtáros is kicserélődött. Nánási Géza vette át a vezetést, s azután ő igyekezett rendet teremteni a zűrzavarban. Űj leltár, átrendezés, selejtezés, osztályozás következett, s végre azt mondhatta: van valami rend a könyvespolcokon.

Ez azonban még nagyon kevés. Az idős Svába János bácsi. a festőrészleg munkása, lépten-nyomon megállította a könyvtárost: „Adj már olyan könyvet, ami a máról, ami nekünk, rólunk, a mi életünk. jól az igényeket —, „jött olyan könyv is, amilyent ,. te szeretnél olvasni”.

— Nem kell négy-öt hét, s legalább 50—60 olvasóval gyarapodik az olvasótábor — véli Nánási Géza.

Igaza lesz. A gyár, most olyan, mit egy alkatrész-raktár. Semmi sincs a helyén, minden szétszedve javításra, tisztításra vár.

A nagy feldolgozo-csamok legfelső emeletén, a répafelvonót javítják. Naphosszat zuhog a fogaskerekekre a nagykalapács. Először szétszedik az egész alkotmányt, aztán jön az összerakás. Nehéz munka. Bakii István lakatos is itt dolgozik. A könyv egyik szerelmeseként ismerik.

— Jókai a kedvencem — mondja néhány percnyi ráérő idejében, s aztán hozzáteszi: — De ha Jókairól beszélek. akkor már beletartozik Mikszáth és Móricz is. Évekkel ezelőtt tisztiiskolás voltam. Ott szerettem meg a könyvet. Már van egy kis saját könyvtáram is. Szakkönyv majd mind. A repüléssel foglalkozók, mert a repülőknél szolgáltam...

JÓKAI és repülési szakkönyvek. Persze nemcsak ez a két „elsőszámú kedvenc”. A kartonon ott szerepel Eren- burg, Tolsztoj és több nyugati író neve is. Megdőlt hát az állítás, hogy: csak Jókai, Mikszáth, Móricz — Bakti Istvánnak magának a könyvnek, a szórakoztató, művelő irodalomnak a szerelmese. Mint Kovács Lajos, a cukorraktár dolgozója. Sietne, mert sok a dolga, a kérdésre elgondolkozva, a könyv iránti rajongó szeretettel válaszol:

— Mit jelent számomra a könyv? — kérdi vissza —szórakozást, pihenést, kikapcsolódást, tanulást. 1947. óta vagyok tagja a könyvtárnak, s legjobban a magyar klasszikusokkal ismerkedtem meg. Van két kisfiam. Az egyik ei- sős, a másik öthónapos igyan, de ne nevessen ki érte — ha van egy kis megtakarított zsebpénzem, megveszem azokat a könyveket, amelyen nekem a legjobban tetszettek, hogy majd ők is okuljanak, tanuljanak belőlük sokat.

És még hányán beszélnek így a Hatvani Cukorgyárban! Az öreg kazánkovács, Csikós Józsi bácsi 1914 óta dolgozik kisebb megszakításokkal itt. az üzemben. Nem tanulhatott. Dolgoznia kellett a négy elemi elvégzése után. S amit azóta tudásban gyarapodott, azt a könyveknek köszönheti.

A CUKORGYÁR üzemi könyvtára' újra éled. Ezek után érthető-e, hogy milyen nagy szükség volt helyzetén -a; rendezésére, a Csipkerózsika- álom végetvetésére.

— ger.

1959. május 9, szombat:

A néiriet fasizmus felett aratott győzelem napja.

1.945. Csehszlo-váikia felszabadulásának napja.

V Névnap O

Ne feledjük, vasárnap:

ARMIN

— HARMINC-NEGYVEN százalékban fagytak ki a palánták a hevesi járás kertészeteiben. A palánták legnagyobb részét megfelelő tartalékkal már is sikerült pótolni.

— CSÁNY községben május 12-én, a községi tanács v. b. ülésén a május 17-én, Hatvaniban megrendezendő ifjúsági béke-találkozóra való felkészülést beszélik meg.

— 200 ÉRDEKLŐDŐ tekintette meg két nap alatt az egri Művelődési Házban megrendezett, a termelőszövetkezetek fejlődését bemutató kiállítást.

ről szól,” — hajtogatta, s nem egyedül. Minden régi olvasó, aki ismét szerette volna estéit az üzemi könyvtárból kivett könyvek olvasásával tölteni, valamit kért. Főként magyar írók műveit, társadalmi regényeiket, újabb útleírásokat. klasszikusokat, orosz és külföldi írók műveit. Ezekbői ha tízszer annyi lett volna is, kevésnek mondanánk.

AZ ELMÚLT esztendőben aztán végre, megtörtént a nagy változás. A vállalat 8000 forintot fordított könyvvásárlásra. A könyvtár, a gyári kultúrojjbon egyik szép szobája. ismét kezdett benépesedni. Ma már megint nyolcvannál több a rendszeres olvasó.

Kevés. De lesz több is. Nemrégen megint új szállítmány könyv érkezett. Ezeket elrendezik, s a könyvtáros szol mindenkinek — ismeri

cÁtufÁk-aapi (/ aiicLölatak

Anyák napra. Ezen a napon kislányok és fiúk a május első illatos virágaival köszöntik az édesanyákat. Van-e kedvesebb látvány, mint egy há- lásezíxrű gyermek, aki virágcsokorral kezében csókjaival halmozza el a legdrágább édesanyát? Nincs édesanya, akinek szeméből ne hullana örömkönny, ha magához ölelheti gyermekét, akiért él, dolgozik, fárad.

Ám az anyák napja nemcsak a fiatal édesanyáké, akiknek óvodás, vagy iskolásgyermekük van, hanem azoké is, akik

már szárnyukra bocsátották gyermekeiket és akik félve, aggódó szeretettel nézik továbbra is minden lépésüket. A gondokban őszült munkásasszonyokról beszélek, a parasztasszonyokról, a bányászasszonyokról, a fekete-kendős falusi nénikékről, édesanyákról, akik aggódó szíuvel lesik életünk útját és ünnep számukra az a nap. amikor hazamegy a fiú, vagy levelet ír az unoka. Azokról az asszonyokról szólok, akik nem követelőz- •nek, még csak nem is kérnek, de szeretetre

vágynak, és már yk- kor is boldogok, ha lányukról, fiúkról beszélhetnek valakivel.

Ők azok az édesanyák, akik anyaságuk legdrágább diját fizették akkor, amikor bennünket neveltek. Ők azok, akik nem mindig emberséges időkben, sokszor nyomorban és nélkülözésben, ruhátlan- ságban és munkanél- küliséaben is anyaságuk telies felelősségével nevelték gyermekeiket, legtöbbször ol’ian viszonyok kökött, hogy több volt a gyerek a házban, mint a kenyér.

Soha sem könnyű édesanyának lenni, de különösen nekik volt nehéz. Jóságukat megfizetni, elégszer meghálálni soha sem tudjuk, éppen ezért az édesanyák ünnepén, őket is üdvözölje nagy fiuk, nagy lányuk. És ha a virágot, vagy a kedves ajándékot helyettünk a mi gyermekünk, az unokák adják is át, de reszkető kezüket, mi magunk csókoljuk meg, s legalább-eny- nyit mondjunk:

— Köszönöm, édesanyám.

Szalay

ti

” FILMFORUM

■BBBBBB ■«■■■■■■■ WMBB

Szegény Fernandei

Nem ez a film címe, amelyet a Vörös Csillag Filmszínház tűzött műsorára Egerben, de mégis ezt a címet kell adni é kis filmértékelésnek, mert a világhírű francia filmszínészt csak sajnálni lehet az „Alvajáró Bonifác”-ért. Igaz, hogy nemcsak őt, hanem a nézőt is, aki másfél órán át bizakodik;, hogy talán a végén, az utolsó percekben szívből kinevetheti magát, s aztán csalódottan távozik, együtt sajnálva magát és Fernandelt.

Igaz, hogy a francia filmszínész „egyénileg” mindent elkövet, hogy tehetségével, varázsával filmet alkosson a semmiből, s az is igaz, hogy kivételes tehetsége még igy is, ilyen körülmények között is megcsillan, de mindez mégis kevés, hogy a bárgyú, ötlettelen filmből alkotás legyen. Az áruházi detektív, aki alvajáró állapotban éjszakánként maga lopja meg a rábízott áruházat, s aki éjszakai kalandjaira döbbenve, két háztetőn átfektetett létrán győzi le a rabiakat, álig-alig csal ki mosolyt a nézőből.

Az emberek szeretnek nevetni, azért js nézik meg ezt a filmet. Annál nagyobb hát a csalódás, hogy nevetés helyett gazdagon adagolt unalom, néhány bekent kulimaszos arc, s a végén majdnemhogy ízetleij, befejezés az ára a mozijegynek.

Szegény Fernandel, szegény néző! Kit sajnáljunk jobban?! (gy ... ó)

' a Gépipari Technikum

#

esti tagozatára

Az egri 15. sz. Gépipari Technikum esti tagozatának első évfolyama ismét megkezdődik.

Felvételre jelentkezhet az a dolgozó, aki

a) 1959. szeptember 1-ig 22. életévét betöltötte, de 40. életévét még nem haladta túl.

b) Az általános iskola 8. osztályát (8 elemi) sikeresen elvégezte.

c) Vasipari szakmunkás bizonyítvánnyal, vagy segédlevéllel rendelkezik és a bizonyítvány megszerzése óta legalább 2 éves szakmai gyakorlatot tud igazolni.

d) Akit a vállalat személyzeti osztálya és üzemi bizottsága, fegyveres alakulatoknál

a HM ill. BM személyügyi főcsoport főnöksége felvételre javasol.

e) A felvételi vizsgán sikeresen megfelelt, (magyarnyelv, mennyiségtan, szabadkézi

rajz. A vizsga időpontja 1959. augusztus második fele.)

A jelentkezés ideje május 15-től június 30-ig. Későbbi jelentkezést nem vehetünk fi- gyelmbe. A jelentkezőknek „jelentkezési lap"-ot kell kitöltenie és a vállalat személyzeti osztályának javaslatával, postán vagy személyesen a technikum vezetőjéhez kell eljuttatnia. (Bereczky László, Finomszerelvénygyár. vagy 15. sz. Gépipari Technikum, Eger, Klapka út 7. szám.)

Moziműsor

EGRI VÖRÖS CSILLAG Alvajáró Bonifác űSGRt BRÖDY

Papa. mama, ö meg en (GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Botcsinálta sofőr GYÖNGYÖSI PUSKIN Per a város eUen HATVANI VÖRÖS CSILLAG Apák iskolája HATVANI KOSSUTH 18-as év HEVES

Csendes Don (Hl. reszj PÉTERVASA.KA

Ne várd a májust

FÜZESABONY

Csendes Don (I. részj

Egerben este fél 8 órakor:

NEM VAGYUNK ANGYALIK

(Bérletszünet)

Erdőtelken este 8 órakor: VÁLJUNK EL

I WwW/A

sának imigyen tárja fel sorsát a „Szarvaskői JobbágySZARVASKÖ jobbágyparasztjainak sorsa hasonló volt a nagyhatalmú egri püspök többi alattvalóihoz. Nem lesz azonban, úgy hisszük, minden haszon nélküli, ha lefújjuk a port a múlt századok sárgult iratainak kötegeiről és belelapozunk a múltat idéző írásokba. Itt hevernek előttünk az egri püspökökhöz intézett jobbágylevelek vaskos kötegei, amelyekben bizony akad szarvaskői is. Egy-egy ilyen ákom-bákom betűkkel papírra vetett írás, ablak a múltba, amelyen keresztül feltárul az a keserves jobbágyparaszti sors. amelyben a szarvaskőiek is senyvédték. Lapozzunk, csak bele a jobbágy levelekbe...

Szarvaskőt, ezt a Bükk vadregényes völgyében meghúzódó kicsiny falucskát, az egri várat elfoglaló törökök szétdúlják, népe szétfut, mentve életét. Lassan, nagyon lassan népesül csak be, mert még 1720-ban is csupán 6 jobbágy- paraszt családja van itt az egri püspöknek. Ezeknek és a később betelepedetteknek élete keservesebb, szomorúbb, és kétségbeejtőbb volt, mint pesszimista szemmel is gondolnánk. Erdődy, Barkéczy és Eszterházy püspökök alatt sorsuk nem változott.

ÍGY ESEDEZNEK például Erdődy püspökhöz „a Szarvaskői Szegény Lakosok”: „Az

Alázatos Instantiánk (kérvényünk) által folyamodni kényszerít az mi nagy szegénységünk Excellentiádhoz... kérjük Excellentiádat, tekéntsen az mi nagy éhezésünkre és velünk irgalmasságot tévén, íé- gyen meg az búzának megadása iránt kegyelmes várakozása Excellentiádnak

(ugyanis előzőleg kevéske búzát' kaptak kölcsön a püspöktől és ennek megadására kérnek haladékot.) Mink. kegyelmes jó Urunk, egy kiló búzát nem adhatnánk. Vagyon több olyan közöttünk, ha mindjárt életitül valaki megfosztani kívánná is magát, nem adhatná meg. ÁRPAKENYEREN kínlódunk, kegyelmes Urunk, de már az is nincs. Az kik kiváltképen adósaik vagyunk kegyelmes Urunknak Excellentiádnak, bizonyára koldulni jár az gyermekünk, ki Apátfalvá- ra (ma: Bélapátfalva), s ki más feljebb való falukra és úgy tápláljuk magunkat. Egy szóval kegyelmes jó Urunk olyan szegénységben vagyunk ebben az mi siralmas völgyünkben, hogy senki nincsen aki szánakozásra ne indulna rajtunk, látván az mi kenyeret- lenségünket. Fát nem hordhatunk (tudniillik Egerbe eladásra) mink kegyelmes jó Urunk, hogy megint azzal (a fából eredő bevétellel) is magunkat táplálhatnánk — az szénánk az víz miatt semmi sem maradt — az marháink nem jók ... Úgy környül vetettünk, sok nyomorúságainkkal nem kívánjuk búsítani Kegyelméé1 jó Urunkat Excellentiádat. hanem Instálunk (kérjük) alázatosan vegyen tekintetbe ilyen nagy szegénységünkben és hogy éhen el ne lankadnánk erőnktül — legyen kegyelmes várakozással hozzánk...”

EGY MÁSIK LEVÉLBŐL

az tűnik viszont ki, ^ hogy amikor végre volt valamelyes termés, akkor az úri elnyomás más módján vetettek gátat megélhetésüknek, más módon érvényesült a földesúri kizsákmányolás. így írnak Erdődy püspökhöz „Érdemtelen alázatos együgyü szolgái Szarvaskői Lakosok" egy kérvényükben: „... kénteleníte- tünk... nagy Méltóságú Űri Lábaihoz borulván bocsánatot kérnünk és azzal további elszenvedett nyavalyáinkat panaszoljuk. Mi aztat jól tudják, hogy a szénahordással ‘tartozunk (ez is földesúrnak teljesítendő jobbágy kötelesség volt), de Excellentiád Tisztjei (gazdasági. tisztviselői) éppen most akarnak elhajtani ben- nünköt ezen kis gabonácskánk mellől... ami kicsinyt vetettünk... már most annak feltakarításárul akarnak elhajtani, így éhei (éhen) halók fogunk lenni. Nem csak a szénahordásra, hanem az Udvarban (az egri püspöki residen- tia udvarába) konyhára való fát, a pályinka házhoz tíz öl fát és az árpa gyűjtésre, így tehát... telly ességgel éhei halók leszünk és pusztulásra jut ügyünk.”

Barkóczy Ferenc gróf egri püspök teljhatalmú prefektuság”: „...merészeljük untaszta- ni, nagy alázatossággal követjük, ■ kéntelepíttetünk nyomorúságos életünknek sorsát Te- kéntetes Ür Prefektus Urunk úri színe eleibe terjeszteni. Oly’ ' keserves Ínségben' vagyunk, hogy semminémű élelmünkre való falatunk nincsen, — minden cselédestül (gyerekestül) majd hogy éhe’halók nem vagyunk. Az keserves portió nyakunkon vagyon, az kemény executió (végrehajtás) által szorongattatunk, egy krajcárnak ura nem vagyunk, amely kevés vonómarhácskánk vagyon, ha azt is elvesztegetjük (olcsón eladjuk) minden cselédestül (gyermekestül) éhel- halóvá maradunk... ha csak kegyes irgalmasságát hozzánk nem nyújtja és rajtunk nem könyörül, mindnyájan elpusztulunk. Miért is... rajtunk levő két executiót méltóztassók nyakunkról elvenni, holott annyi tehetségünk sincsen, hogy annak élelmekre valót adhatnánk.”

A KÉTSÉGBEEJTŐ helyzet Eszterházy püspök uralkodása alatt sem javult. 1785. nyarán, Ulrich János mindenható uradalmi prefectusnak így kesereg „Fő hajtó szegény szolgája Pintér Mihály Szarvaskői

Lakos Méltoságos Püspökség Jobbágy«:” „... Keserves Ínségben megesvén, folyamodom az Tekintetes Űrhoz ez végett: Mivel hogy én az elmúlt Szombaton, megvallom lelki- isméretem szerént az Szántó földem szélében lévő fának gályáit levagdalván Egerbe küldöttem (tudniillik eladni), de jobbrésze... az Tekintetes Prefektus Ür Udvarába bé hajtatott (elkoboztatott)... tudván, hogy lábas erdőben legkisebb sérelmet nem tettem, így az nyomorúságos mindennapi éhség szorongat, most is az kíntelenség vitt erre. Melyre nézve instálom az Tekintetes Urat Prefektus Uramat csókolván Kegyes kezeit Mél- tóztasson azon behajtott szekeremet kiadatni, tekintetbe vévén főképen azt, hogy mostani nyári munka s minden féle dolog, magamé és Méltó- ságos Uraságé, nem különben cselédeimmel (gyermekeimmel) naponként való éhség' s Kenyértelenség szorongat.” S-egény jó Pintér Mihálynak kiadták ugyan lovát, kocsiját, de büntetésül s 17 kraj- cárnyi megtérítendő összeg mellett még „12 botot” kellett a deresre húzva, a püspöki hajdúk csapásai alatt elszenvednie.

A szerencsétlen szarvaskői

jobbágyoknak, a terhes és em- berietlen földesúri kizsákmányolás mellett, finom falatokkal kellett kiszolgálnia a püspök főúri asztalát. Amíg éheztek és gyermekeikkel egyetemben nyomorogtak, amíg a parasztoknak megtiltották, hogy rákot fogja, ak a patakból, addig Csépány László oskola- inester kapott megbízatást 1740 körül, Erdődy Gábor püspöksége alatt arra, hogy „Excel- I ént iá ja* Úri konyhája Ne szűkölködne kiváltképen böjti napokon rák és kövi Halak dol- gábul...”

tGY GONDOLJUK, hogy nem szükséges sok kommentár azokhoz, a csak szemelvénykért kiragadott őszinte, korabeli levelekhez, melyekben feltárul a maga riasztó realitásában a feudális földesúri kizsákmányolás, illetve ennek szükségszerű következménye: a kétségbeejtő jobbágyparaszti nyomor és élk;11özés. Nem kell magyarázat . az árpakenyérhez, a kenyértelenséghez es az éhezéshez. Egri püspök, Eszterházy írta le ennek a velejéig rothadt társadalmi. rendszernek a léiyegét: „A JOBBÁGYNAK LÉGIG4ZABB KÖTELESSÉGE A FÖLDES- URÁN AK ROBOTÁZNI... ÍGY ELEITÜL FOGVA UTOLY- LYAIG KÖZÖNSÉGESEN CSAK ROBOTÁZZANAK.”

Szarvaskő parasztsága tanult a múlt keserves példájából és ősei tragikus sorsának füzénél megacélozva, ősi paraszti erejét, fordul szembe azokkal, akik vissza kívánják hozni a múltat, annak minden kínjával, nyomorúságával, és úri elnyomásával. A gyászos múlt. nely most a saját hangján szólalt meg, intő felhívás, és ha kell, harci riadó, a Könyörtelen kizsákmányoló földesúri rendszer ellen.

SUGÁR ISTVÁN