Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

1959. május 8., péntek REPOJSAG « Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya küldöttségének a Kínai Népköztársaságban tett látogatásáról PEKING (MTI): Kína Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának és a Kínai Nép- köztársaság kormányának meghívására a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának küldöttsége dr. Münnich Fe­rencnek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága politikai bizottsága tag­jának, a Magyar Népköztársa­ság forradalmi munkás-pa­raszt kormánya elnökének ve­zetésével 1959. április 27-től május 7-ig baráti látogatást tett a Kínai Népköztársaság­ban. Mao Ce-tung, Kína Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának elnöke, Litt Sao- csi, a Kínai Népköztársaság elnöke, valamint más párt- és kormányvezetők találkoztak a magyar párt- és kormánykül­döttség tagjaival és szívélyes eszmecserét folytattak velük. A kínai és a magyar párt- és kormány vezetők megbeszé­lést folytattak a két felet ér­deklő nemzetközi kérdésekről, a két ország szocialista építé­sének helyzetéről, a két ország és a két párt baráti együtt­működésének fejlesztéséről. A tárgyalások testvéri, baráti légkörben zajlottak le, a meg­vitatott kérdésekben a néze­tek teljes azonossága nyilvá­nult meg. A tárgyalások eredménye­ként a két ország között ba­rátsági és együttműködési szerződés jött létre. Mind ma­gyar, mind kínai részről meg vannak győződve arról, hogy a szerződés nyomán tovább fej­lődik és mélyül a két nép szo­ros, baráti együttműködése. A magyar párt- és kormány- küldöttség látogatása alkalmá­val örömmel állapította meg, hogy milyen nagy eredménye­ket ért el a kínai nép pártja és kormánya vezetésével a szo­cialista építésben és a Kínai Népköztársaság szuverenitásá­nak és egységének védelméért vívott harcban. A kínai nép örömmel látja és nagyra érté­keli a magyar népnek pártja és kormánya vezetésével a né­pi hatalom megszilárdításá­ban, a szocialista építés meg­gyorsításában és a béke védel­mében elért eredményeit. A dr. Münnich Ferenc ve­zette magyar párt- és kor­mányküldöttség látogatása a Kínai Népköztársaságban je­lentősen hozzájárult a két nép baráti kapcsolatainak erősíté­séhez és fejlesztéséhez, s to­vább szilárdította a Szovjet­unió vezette szocialista tábor egységét. Sólyom László: Közöljük, hogy Eger és Környéke Kiskereskedel­mi Vállalat a nyereségrészesedés feltételeit nem teljesítette, és így kifizetésére nem kerülhetett sor. Varga László, Szűcsi: Megkaptuk írásait — a két novellát —, s an­nak elolvasása után megírjuk a bírálatot írásairól. Fejes János, Rózsaszentmárton: ..Sötétségbe vész, ami sötétségből jött...” című írását megkaptuk, s azt lapunkban felhasználjuk. „Kőbányász neje”: Névtelen le­véllel nem áll módunkban foglal­kozni. Kérjük, írja meg pontos nevét és címét, hogy ügyében in­tézkedni tudjunk. Bóta Sándomé, Eger: A pana­szos levelében foglaltakat kivizs­gáljuk, s az eredményről „Szer­kesztői üzenetek”-ben értesítjük majd. Kísérje figyelemmel lapun­kat. Vastag Anna. Tamazs ad ány: írá­sát megkaptuk, sajnos, azt már használni nem tudjuk, mert az esemény megtörténte után későn küldte be. Kérjük, máskor koráb­ban küldje be tudósítását. Serényen folyik a munka Tocsef Tamás gyöngyösi kertészetében. A nyári munkával egy időben már tervezgetik, szervezgetik a jövőt is. Ősszel már termelőszövetkezetben dolgoznak a gyöngyösi bolgár- kertészek és szakismeretük s munkaszeretetük nyomán bi­zonyára virágzó nagyüzemi gazdálkodást alakítanak majd ki. Barátsági és együttműködési szerződés a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság között A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa és a Kínai Népköztársaság elnöke, a nemzetköziség eszméjétől vezéreltetve, a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szilárdítani és fejleszteni kívánja a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköz- társaság baráti, testvéri együttműködését. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Kínai Népköztársaság elnöke mindezek alapján elhatározta, hdby a jelen szerződés megkötését, s e célból teljhatalmú meghatal- mazottaiként kijelölte dr. Münnich Feren­cet, a Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormányának elnökét, illet­ve Csou En-lajt, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökét, akik kellő alak­ban és teljesen rendben talált meghatalma­zásaik kicserélése után az alábbiakban álla­podtak meg: 1. cikkely: i A szerződő felek az őszinte együttműkö­dés szellemében és az ENSZ alapokmánya elveinek megfelelően részt vesznek minden olyan nemzetközi tevékenységben, amelynek célja a világbékének és a népek biztonságá­nak megőrzése. 2. cikkely: A szerződő felek testvéri együttműködés szellemében tanácskoztak a két államot ér­deklő minden fontos nemzetközi kérdésről. A tanácskozások során különös figyelmet szentelnek a két állam területi épsége és biz­tonsága megőrzésének. 3. cikkely: A szerződő felek megerősítik azt az elha­tározásukat, hogy a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elvei alapján fejlesztik és szilárdítják a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködését. 4. cikkely: A jelen szerződés nem érinti a Magyar Népköztársaság és a Kínai Népköztársaság más országokkal szemben vállalt kötelezett­ségeit. 5. cikkely: A jelen szerződés mindaddig érvényben marad, amíg a felek meg nem egyeznek a szerződés módosításában, illetve megbünte­tésében. ' 6. cikkely: A jelen szerződést meg kell erősíténi. A szerződés a megerősítő okmányok kicserélé­sének napján lép életbe. A megerősítő ok­mányok kicserélése Budapesten történik. Kelt Pekingben, 1959. május hó 6-ik nap­ján, két példányban, magyar és kínai nyel­ven. Mindkét példány és mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának meghatalmazásából: Dr. MÜNNICH FERENC s. k. A Kínai Népköztársaság elnökének meg­hatalmazásából: CSOU EN-LAJ S. k. ifjú egészségőrei között A megye A Magyar Vöröskereszt sok­rétű tevékenységének nem kis jelentőségű hányada esik az ifjúság egészségügyi nevelésé­re, oktatására. Ennek a szel­lemnek a jegyében kerültek megszervezésre az általános iskolákban az ifjú egészség­őrök csapatai. Ezek a fiúk és leányok rendszeres és szak­szerű oktatásban részesültek, illetve részesülnek, hogy az iskola közösségében, a család­ban és egyebütt is ügyeljenek a maguk lehetőségei között a tisztaságra és szükség esetén szakszerű elsősegélyben tud­ják részesíteni, amíg orvos érkezik, vagy orvoshoz szállít­ják a baleseti sérületet. A Vöröskereszt Heves me­gyei titkársága, Csokros Stefá­nia vezetése alatt megszervez­te az ifjú egészségőr csapato­kat. Most, hogy már elsajátí­tották a legszükségesebbeket, v’Srséhyfe' TcSWék egymással az egyes általános iskolák csapa­tai, A verseny első részéből — nevezhetnénk selejtezőnek is — kilenc csapat került ki győztesen: Istenmezeje, Torná­méra, Hatvan, Gyöngyös, Verpelét, Ecséd, Domoszló, a Mátravidéki Erőmű és az egri IX. sz. ált. iskola ifjú egész­ségőr csapata. Ezek a csillogó- szemű fiúk és leányok mérték össze a múlt héten erejüket, jobban mondván: gyakorlati tudásukat Egerben, hogy el­döntsék, melyik helység csa­pata képviseli majd megyénk színeit az országos döntőben. A feladat nem volt könnyű. Különböző típusú baleseti sé­rültet kellett ellátniok. Volt a balesetesek között áramütött, ájult, comb- és alkarcsont tö­rött, zúzódások és súlyos vér­zéses „beteg”, akiket kis paj­tások helyettesítettek. A leá­nyok és fiúk zömében ügyesen és tudásukban bízva, nem kis öntudattal oldották meg a ne­héz feladatokat, pedig igen szigorú és kritikus szemű bí­ráló bizottság figyelte minden mozdulatukat. A bizottságban helyet foglaltak: Ettre István. Szabó Ferenc és Missura Jenő orvosok. Déliéi Jánosné, a me­gyei kórház osztályos nővére. Nincs szebb dolog, mint ad­ni és nincs jobb érzés, mint örömet okozni azoknak, akik ngrp., _tudjiáls érezni,. g.,családi tűzhely melegét és szeretem. Népi demokráciánk nem hagyja magára az elhagyatot­takat és magával tehetetlen öregeket, gondoskodik mind­azokról, akiket nem tud, vagy nem akar befogadni a sző­kébb, vagy tágabb családi környezet. Május 1-én kettős ünnepet ültek az andomaktályai szo­ciális otthon lakói. Ünnepel­ték a nemzetközi munkásosz­tály nagy napját és ünnep volt számukra, hogy ellátogat­tak hozzájuk a járási Nőta­nács, a Vöröskereszt szervezet képviselői, hogy szerény, de szeretettel gyűjtött ajándéku­Kardos László megyei légd* parancsnok és Hegyi Ferenc kórházi főápoló. A nemes versengés első he­lyezettje a gyöngyösi 4. számú csapat lett. Fehér Valéria ve­zetésével Másodiknak a do- moszlóiak végeztek, a VIII-c* Szabó Veronika parancsnoksá­ga'alatt. Harmadiknak az egri IX. sz. általános iskola kis­lányai kerültek ki, Bóta Erzsé­bet vezetése alatt A verse­nyen részt vettek szép és érté­kes jutalmakban részesültek. SUGÁR ISTVÁN kát átadják nekik. Az aján­dékok között volt az egercse- hi, szarvaskői, nagytályai és az ostorosi nőbizottságok ál­tal vásiárolt Dia-Vetítőgép, mely némi szórakozást nyújt majd az öregeknek, ezenkívül az egerszóláti és a felsőtárká- nyi nőtanács két-két szép függönyt vitt az otthon szá­mára. Volt az ajándékok kö­zött több kiló cukorka, süte­mény és a férfiaknak cigaret­táról is gondoskodtak. Nehéz volna leírni az örö­met és megelégedést, mely a könnyes arcokon tükröződött, amikor átvették az ajándéko­kat. A küldöttek Ígéretet tet­tek, hogy ezután többször meglátogatják őket. Stadler Jánosné, Eger A szeretet ajándékai MÁR AHOGY FELFELÉ megy az ember a i Beniczky- akna irányába, az úton meg­szűnik az érdeklődése a fel­szín, a természet iránt. Amit Szarvaskő körül még csodálva bámult, a virág, a rét, a bok­rok, a fák, itt Egercsehiben már fel sem tűnnek. Pedig itt is szép ám a környék, egy pillanat elég, hogy megálla­pítsuk, csak éppen foglalkoz­tatni nem tudja az embert, mert a képzelet már lent jár a bányában. Alattunk 300 mé­terre ott az igazi élet, itt fent a végtelen csend talán azt a nyüzsgést ellensúlyozza. Jó volna megállni és lenézni egy résen a bányászokhoz. Hogy szédülnék a mélységtől:.. Mekkora földtömeg fekszik a bányán, s Kihozzák alóla mégis a szenet. Csodákra ké­pes az ember. A Beniczky-akna sem va­lami mozgalmas és nagv hely, láttam az Alföldön ennél na­gyobb tanyaudvart. Néhány felvonó-szerkezet. házépítke­zések környékéről ismert fel­vonulási épülethez hasonló kis ház. ennyi az egész. Át Kell öltözni teljesen: bőrsapka, bányászruha. gumi­csizma. s egy kis karbidlám­pa a felszerelés. A felvonóban állünk. Antal János bánya- m'esfer szertartásosan köszön. — Jó szerencsét. — Jó szerencsét — mondja a liftkezelő és a szerkezet megindul, süllyedünk lefelé — Járt már bánvában? — kérdezi a bányamester: — Nem, nem jártam, <—• mondón», — Akkor Kapaszkodjon meg felül — int felém — ha ki­esik a felvonó feneke, mi azért itt maradjunk. Ezen mosolyogni kell, de nehezemre esik. Szorongat a félsz. Ezembe jut, hogy a fel- szabadulás előtti biztosító ügynöK bányásszal nem köt­hetett biztosítást. Sokat fizet­tek volna, nem vállalták. Most már bányászt is bizto­sítanak. Tűnődöm, hogy a bá­nya változott-e többet azóta, vagy a biztosító intézet. LENT EGYSZERRE elmú­lik a bátortalanság. Megyünk a csillesínek közt, mellettünk csatornán csorog a víz, fe­jünkkel egy magasságban a vontató drótkötél halad. Kel­lemes meleg van, a gerendák szilárdan állnak, tartják a földet erősen, biztosan. Szem­ben bányászok jönnek, barát­ságosan köszönnek: jó szeren­csét. Egyre nagyobb a bizton­ságérzet, már igyekszem úgy viselkedni, hogy bányásznak nézzenek. Szeretném, ha kö­zéjük tartozónak látnának. A biztosító ügyre gondolok. Hát igen, a bánya is sokat változ­hatott. Mi itt a veszélyes? Sehol sem látom. Jó itt. Az északi ereszkébe tar­tunk. három bányászt kere­sünk. a szocialista munkabri­gádot. Az út egyre nehezebb, de sehol sem éreztem veszé­lyesnek. A fejtéshez :svek- szünk. a raboló csoporthoz. Menet közben . egvre több munkacsoporttal találkozunk. A bánv? mester utasításokat ad. majd tovább búikáhmk, most már a szűkebb és mele­Három jó barát gebb alagutakon lefelé. Északi-ereszke — az „eresz- kedő"-ből származhat a szó. Munkások alkották, gazdagí­tották vele a nyelvet. Nagyon szép, magyar ez a kifejezés. Milyen találó a másik szó is: rabolni. Visszarabolják a föld­től az anyagot. Kibányásszák a szenet, utána megy a ra- boló-csoport, kiveszik a vas tartógyűrűket és a föld lesza­kad a front mögött. A föld erősen fogja a vasakat, való­ban csak elrabolni lehet. A víz kilépett a kis csator­nából, felér a csizmaszár kö­zepéig is olykor, meleg van, nehezebb lélegzethez jutni. Végül kiszélesedik a folyosó, gépek zakatoló zsivajában több izzadt bányászt? találunk. Elértük a frontot. A falra akasztott karbid-lámpák fénye tompán törik meg a szénen. A bányamester három em­berhez vezet. — A szocialista munkabri- gád — mondja. Robbantanak, félreeső kis zugba vonulunk és leülünk a falak tövébe. A bányászok így közelről — úgy tűniK —, olyanok, mint fent a moz­donyvezetők. Erős, izmos kar­juk szabadon van. Legerősebb­nek a legfiatalabb Horváth Nándor 'átszik Magas teR 30- as ember. Szívesen nevet. íze­sen és bőven beszél. Szecsko d. Ignác, a brigád vezetője, barátságos, csendes ember. Arcán több a mély karakte­res vonás, mögötte több az idő is — 40-hez közeledik. A harmadik, Melnyik Lajos a leg­idősebb. Negyven esztendős. Alacsonyabb mint a többiek, vékonyabb is, csontjain tiszta izom feszül még a hosszúkás arcán is talán. — Nehéz munka ez — mon­dom mindjárt, ahogyan körül­nézek. — Nehéz, de szép — vála­szol a vezető, aki a legöre­gebb bányász. — Nekem már nem volna másutt maradásom. — A bányász már úgy szü­letik — bányásznak — mond­ja Horváth Nándor. Volt itt egy fiatalasszony, aki lent dolgozott a bányában. Mikor gyereket várt, kijárt az ak­nához bányalevegőt szívni Azt kívánta. De tán nem is ő, inkább a kicsi. Mert ilyen a bányász, még meg se szü­letik, máris a bánya levegője után vágyakozik. Nevetünk mindannyian, ez a történet több mint egy csat- tanós adoma ... MONDJÁK KÉSŐBB, hogy kiszámítot+ák és körülbelül 20 féle szakmához értenek hár­man. Cipész, fotós, meg még sok nrnden válhatnék belőlük gúláid ónképpen azért is ala­kult a szocialista munkabri­gád. mert ők még ennél is többet akarnak. Már rég, elfelejtettem, hogy fölöttem vastagabb a föld 300 méternél. Hallgatom a bányá­szokat. — Az, hogy mi szocialista munkabrigád vagyunk, az annyit jelent, hogy először is többet dolgozunk, — mondja Melnyik Lajos. — Mert kiszámítottuk, — veszi át a szót Horváth Nán­dor —, hogy egy év alatt 500 gyűrűt szedtünk ki és egy darab kétezer forint, tehát összesen egymillió forint hasz­not hajtottunk. Visszakaptunk ebből százezret, mint munka­bért. Ezért már érdemes dol­gozni. Nos hát, termelünk. Át­lagban naponta két gyűrűt ra­bolunk. És tanulunk is, mert ez is kell, ha már ilyen szé­pen megbecsülnek bennünket. Példát mutatunk a többiek­nek — szól csendben Szecskó d. Ignác. — Azt szeretnénk, ha úgy beszélnének rólunk rövidesen, mint a legműveltebb, legkép­zettebb bányászokról — mond­ja Melnyik Lajos. i Példák sora következik, hogy mit tesz ez a brigád, ami több, mint a tervekben foglal­tak. Az egyik elvégzi az álta­lános iskolából hiányzó két osztályt és megtanulja a villa­mos robbantást. A másik ak­nagépkezelőnek tanul, míg a harmadik megszerzi a közgaz­dasági technikum érettségi ok­levelét. A bányából nem vá­gyik el egyik sem Példát mu­tatni — ez vezeti őket. Találnak egy csavart a sár­ban, felveszik, mert ez 15 fo­rint az államnak. Találtak egy összehorpadt csillét, kikötöt­ték, három telt csillével neki­hajtottak, addig-addig, míg ki nem egyenesedett az oldala. Öröm számukra, hogy szállí­tanak a megjavított kocsin. Három jó barát, ki mindig együtt jár. A másik kettő násznagy volt Horváth Nán­dor esküvőjén, ezt családi kapcsolatnak tartják. Kézről- kézre jár köztük a könyv, ez a szellemi kapcsolat. Horváth Nándor Jókait, Villont kedve­li. Most viszont a Svejk ván­dorol köztük, azelőtt Karikás Frigyes Járatos emberét olvas­ták. Szecskó d. Ignác vadászni iár. benne van a vadásztársa­ságban, míg Melnyik Lajos a fotózást kedveli. Ezeket tudtam meg három bányászról lent az északi ereszkékben, a szénbányában. Derű, az élet napos oldala fent a felszínen, és a bányában, ahová nem iut le a napfénv, ott nehéz, de kitartóan, becsü­letesen végzett munka — ez jellemzi az életüket. Megér­tették a kettő kapcsolatát, ezért alakult a ’ szocialista munkacsapat. Megbecsülésért adiák a becsületet. A bányából felfelé már ügy jöttem, mintha már sokszor jártam volna ott. Fent a na­pon sok ember állt már az udvaron, egvre másra hallom — jó szerencsét. KÉSZÜLTEK A MÁSODIK műszakra, le a bánvába, ahon­nan nemsokára feljön munka végeztével a szocialista mun­kabrigád. Kiss János /

Next

/
Thumbnails
Contents