Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-08 / 106. szám

sefcjsau 1959. május 8, péntek — Egy falusi kultúrházban Szóltunk már, vitatkoz- ^ tunk már a kultúrfor- radalomról. A vita keretében jó statisztikusokhoz ülőén — a népi demokrácia valahogy statisztikusokká is neveli egy kicsit az embereket — szá­mokkal, adatokkal bizonyítot­tunk és meggyőzettünk: im valóban kultúrforradalom zaj­lott le hazánkban. Mégis úgy van az ember vele, hogy jól is esik újra és újra meggyő- zetnie magát a szép igazság­ról, hogy ezt a szép igazságot jólesik mindig és újra felfe­dezni. ... és újra meggyőzettem. Egy kis faluban, a siroki vár tövében, egy nem nagy, de szép kultúrházban. Már a kultúrház, már a kultúrházat körülfogó modern lakótelep is lelkesítő érv volt számomra, hisz jártam erre még .1948- ban, amikor a mostani —saj­nos — még meglevő néhány helyett egész falusor húzódott a barlanglakásokból, amikor a falu közepén tökrészeg embe­rek 'kugliztak a kocsma udva­rán, gajdolva, vitázva, majd késre menve. Pedig már 1948, nem 1938 volt! Akkoriban könyvet alig ol­vastak itt, újság csak mutató­ba járt, rádió néhány házban volt csak és a színház majd­hogynem ugyanazt a fogalmat jelentette ebben az akkor el­hagyatott kis községben, mint a cirkusz, abból is persze a a legrosszabb fajta, vándor­társulat. A vizenyős réten, ott ahol annak idején öklörn- nyi gyerekek, kinőtt nadrágos suhancok rugdosták a labdát, amely csak rongyból volt, most zsúfolásig megtelt kul­túrház áll a lakótelep köze­pén. A kultúrház színpadán francia vígjáték megy, a „Vál­junk el", az egri Gárdonyi Színház előadásában. Francia darab, franciás könnyedség, franciás szellem, — ahogy mondani szokás: kifinomult ízlés kell ezernyi csillagszóró poénja megértéséhez.;. j?n nem tudom, hogy a --' tájolás fáradalmai köz­ben gondólnak-e arra a szín­ház művészei, hogy missziót végeznek, hogy ha valahol, hát .ezekben az egykor isten- hátamögötü községekben há- lásabb és jobban nevelhető közönséget, formálhatóbb lel­keket találnak, mint akár a városokban is. Mert ez a kö­zönség, amely ha minden ár­nyalatát még nem is, de „vet­te” ezt a franciás darabor, tapsolt, szórakozott, lelkese­dett, mert ez a közönség most és még mindig kiéhezett a kultúrára: és az éhes ember nagyon hálás tud lenni, an­nak, ki. ennivalót nyújt felé. Figyeltem a közönséget, fi­gyeltem az arcokat. Fejken­dős parasztasszonyók, üzemi munkások, pelyhedző állú fia­talok, komótos öregek ültek valóban csillogó szemmel, te­Hány diákban vetődik fel a kérdés ezekben a napok­ban: milyen pályát válasz-> szanak, hol folytassák tovább életük útját? „Mi búcsúzunk és elmegyünk, A mi időnk lejárt, Itt hagyjuk kedves iskolánk, Indulunk messze már”. Igen, búcsúznak az iskolá­tól, a kedves tanároktól, di­ákpajtásoktól. A most érett­ségitő diákok életük első ál­lomásához érnek, ahonnan elindulva, folytatják majd az iskolában elkezdett életútju­kat. Néhány most érettségiző diákot kerestünk fel az egri Vörös Csillag Kollégiumban, hogy megtudjuk, milyen pá­lyát választanak a vizsgák után. Valamennyien Dobósok. kimtetüket a színpadra füg­gesztve, ültek izgatottan a kultúrház nézőterén. Siker volt? Kétségtelen! De bármi­lyen furcsán is hangziü, most itt nem a siker ténye a lé­nyeges, hisz mondjuk meg őszintén, ma még sajnos egy bárgyú hakni-brigád műsorá­nak is sikere volna, mint ahogy az éhes ember a sava­nyú ciberét is megeszi, ha nem kap mást. A lényeg: hogy ennek a darabnak volt sikere, hogy az „Ilyen nagy szerelem"-neK volt itt és má­sutt sikere, hogy a Szélvihar­nak volt és még számos más művészi alkotásnak, művészi interpretálásnak volt, van és lesz sikere..; Mert ez a lé­nyeg! Egerben is bemutatták az „Őfelsége kapitánya" című színes kalandfilmet. A filmet táblás házak mellett vetítet­ték, pedig a film naív volt, szinte már gyerekes ötletek­kel zsúfolt. Most ebből azt a következtetést levonni, hogy ez kell a közönségnek, ez a naivitás, ez a tartalmatlanság határát súroló tömeggyilkos­ságokat felsorakoztató bóvli, — az enyhén szólva is osto­baság lenne. A közönség, a mi közönségünk városon és falun egyaránt kiéhezett a kul­túrára, a kultúra minden mű­fajára, így a romantikus, vi­dám, kalandtörténetekre is. „Eszik, nem eszik, nem kap mást”, mint m Őfelsége ka­pitányát. Megette! S ha most összehasonlítom — mert az ember akarva, nem akarva összehasonlít dolgokat — a sziporkázóan szellemes Sardóu vígjátékot, egy kis színház fáradságos produkció­jában a monstre kalandfilm­mel, amelyben, s amelyhez semmi se volt drága: azt a bizonyos zászlót a kis színház művészei előtt kell nagyon mélyen meghajtanom, mert „tápláló ételt", igaz szellemi étket visznek magukkal a leg­eldugottabb faluba is. A teátristák, a művészet igaz és őszinte szerelmesei, tolmácsolói mindig kedvesek voltak a nép előtt. Most is azok! Mert a népet egy ideig be lehet csapni, félre lehet vezetni a szellem bóvli árujá­val is; de csak egy ideig! x A színház tájonjáró vala- mennyi művészét elis­merés illeti a Váljunk el elő­adásaiért. Külön elismerés jár Lenkey Editnek, aki Győ­rien és Forgács Kálmánnak, aki Des Prunelles szerepébe ugrott be, Fogarassy Mária vendégművésznő, s a megbe­tegedett Pusztai Péter helyett. Gyurkő Géza „Drótozni, fótozm, drótos­tót! Van-e foltozni való?” Ugye, ismerősek ezek a sza­vak, és e hangok után elénk tűnik a drótostót, bottal a ke­zében, fauról falura vándorol­va, hátán a faládával, benne a csillogó fehér lemez. S ha egy- egy háznál lyukas lábast, fa­zekat nyújtanak át neki, ha „van toldozni, toldozni való”, akkor fakalapácsával csöröm­pölve reperálja a főzőedényt a kíváncsi gyermekek gyűrűjé­ben. Bennem is így élt most azonban tágult a kép. Szerdán délután ugyanis, Egerben, a Széchenyi utcán ta­lálkoztam egy drótostóttal. Ez a találkozás azonban nagyon rövid volt. Drapp mopedjén száguldva, hátán a faládával, benne a csillogó fehér lemez­zel, pillanatokon belül eltűnt a szem elől. Hiába: ha a fejlődés egyre szűkíti is ezt a mind ritkább szakmát, a szakma hódolói igyekeznek versenyben ma­radni, — akár mopedet igény­be véve is. ★ Elhangzik a kérdés, es az osztályfoglalkozáson részvevők hallgatnak. Felhangzik a biz­tatás is: tessék, elvtávsak, ki kezdi el? A válasz ismét hall­gatás. A kérdés mellé apró rajzolt figurák kerülnek, a hallgatok jegyzetein madarak, halak és ki tudná még milyen figurák jelennek meg és a szemek, amelyek oly annyiszor és milyen nehéz helyzetekben bátran •szembenéztek, most le­sütve kutatnak a tarkálló, fe­hér papírlapokon. Mit tegyenek? Bizony nehéz helyzetben van a tanuló, h/i nem készült, nemcsak amikor még kisdiák, hanem ha már meglett férfi is. Mert ilyenkor nincs gyer­mek és nijies felnőtt: csak a kötelességét elmulasztó ember van. ★ Két fiatal ül egymássá!’ szemben: fiú és lány, meny­asszony és vőlegény. Szemük egymásba mélyed, a másikon kívül tudomást sem vesznek az életről, körülöttük megállt a világ forgása. Ha a fiú meg­mozdul, hogy rágyújtson, a lány szerelmes simogatással adja tudtára jelenlétét. Hiába, nagy a szerelem. S megjelenik előttem egy. m^sik kép. Elmúlt öt; év és a két boldog szerelmes, dühösen acsarkodik egymásra, edények röpködnek, a férfi maga varr ja fel inggombját, stoppolja zok­niját, Vagy nem muszáj ennek így történnie? i (P—p.) 1959, május 8, péntek: Nemzetközi vöröskeresztes nap. 1945. A Német Demokratikus Köztársaság felszabadulási ünnepe. 1921-ben alakult meg Románia Kommunista Pártja. 1794-ben halt meg A. L. La­voisier francia tudós, a modem vegytan megalapítója. 1909-ben halt meg G. Meredith angol író és költő. V Névnap O Ne feledjük, szombaton: GERGELY íiiazli — AZ ÖTÉVES TÄVLATI terv során Kápolna község­ben parkosítják a 48-as em­lékmű környékét. E munká­latokra 30 ezer forintot ter­veztek. A munkák jelentős részét a lakosság társadalmi munkában végzi.- AZ EGRI Finomszerel- vénygyárban az első negyed­évben újítási díj címén 10 677 forintot osztottak ki az újítók­nak. — VERPELÉTEN tartot­tak ülést tegnap az egri já­rás termelőszövetkezeteinek vezetői, hogy megbeszéljék a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek új alapszabály­tervezetét, és a soronkövet- kezó feladatokat.- A PARÁDFÜRDÖI turis­taházban a napsütéses májusi időben megérkeztek az első nagyobb csoportok. A debre­ceni Orvostudomány Egyetem­ről és Budapestről érkeztek húszas-harmincas csoportok. — HATEZERNYOLCSZÄZ katasztrális holdon végeztek felültetést megyénk termelő­■ szövetkezetei lucernából, vöt röshVréből, baltacímből, som- kóróbcl és egyéb takarmány­félékből. A felülvetett terület a kalászosok összterületének 45 százalékát teszi ki.- A GYÖNGYÖSI Váltó- és Kitérőgyárba új Siemens sín­hegesztő gép érkezett, amelyet már üzembe is állítottak. Az új gép segítségével a hosszú­sín-hegesztés megduplázódott, mert eddig csak egy hasonló gép dolgozott a gyárban. műsora Egerben este !„ 8 őrekor. NEM VAGYUNK ANGYALOK (Bérletszünetj Matranovákom este 8 órakor: VÁGJUNK EL Május 15-én mutatja be a színház Peter Be jach: A le­hetetlen nő című háromsze­replős zenés vígjátékát, s Kovács Mária, Fontos Magda, Varga Gyula és Horváth Ár­pád a rendező, mától kezdve végre a ' színház színpadán tudnak próbálni. Eddig ugyan­is a legkülönbözőbb helyeken, a városi művelődési otthon­ban, a zeneiskolában, a szak­szervezeti székház különböző termeiben folyt a készülődés. A lehetetlen nő előadása minden bizonnyal felkelti az egri közönség érdeklődését, hiszen különleges helyzetben, egy hegyvidéki menedékház­ban, először két, majd három ember 24 óra alatt lezajló is­merkedéséről, szerelmi és el­vi összeütközéséről szól. A be­mutatóra egyébként a színház műszaki gárdája is erősen ké­szül. A színpadon egyelőre még csak jelzések mutatják a díszletek helyét, Strauss: Ci­gánybárójának gyönyörű ‘dal­lamai azonban már betöltik az üres páholysorokat, a fo­lyosókat, öltözőket. Vitéz Ti­bor, a rendező, az utolsó szék­sorban ül és csendben figyel Még sok helyen van igazítani való, még sokat kell dolgozni, amíg az előadás teljesen meg­érik a bemutatásra. A színház államosítása óta — s ez a másik nevezetesség — . ez az első nagyobb zenei vállalkozás, amire a Gárdonyi Géza Színház művészgárdája elhatározta magát. Mi hát a rendező feladata? — Strauss így határozta meg a Cigánybárót: Comische Oper —- mondia Vité^ Tibor. — s valóban közelebb áll a vígopera műfajához, mint az operetthez. A rendezőnek te­hát elsőrendű kötelessége, az, hogv a játékot, a játék színvonalát felemelje Strauss muzsikájához, klasszikus zené­jéhez, az adott lehetőségek kö­zött. Törekvésünket remélhető-. leg siker koronázza, annál is inkább, mert munkánkban olyan segítőre találtam, mint Gyuricza Ottó, aki három nagy klasszikus táncot tanított be a csupa külső emberből ál-, ló tánckarral. A méretekre egyébként iellemző, hogy szí- njelőadások alkalmával az eg­ri színpadon eddig még soha­sem volt 66 ember, s most több jelenetben előfordul ez a szám. XXX Kolozsvári Nemzeti Színház, Szegedi Nernzei Színház, Kecskemét, Budapest, az ösz- szes klasszikus operett fősze­repe — kivéve éppen a Ci­gánybárót — ez Bajtai Gab­riella, a Strauss bemutatóra Egerbe szerződött primadonna rövid „életútja”. — Egerben még sohasem jártam — mondja, — s annál nagyobb örömmel tölt elv hogy ilyen kedves, szép a vá­ros. Már megnéztem majd minden műemléket, megismer­kedtem a nevezetességekkel, ezután tehát a közönségnek kell bemutatkoznom. A Ci­gánybáróban Szaffit játszom. - Kedves, szép szerep, s annál is izgalmasabb, mert ebben a szerepkörben először egy eddig ismeretlen helyen lépek szííl- padra. A kollégák segítsége, áldozaftcész támogatókészsége azonban minden bizonnyal át­segít a bemutatkozás nehézsé­gein, s remélem, hogy az egri közönség nem csalódik ben­nem. — ger. Moziműsor EGEI VÖRÖS CSILLAG Alvajáró Bonifác' EGRI BRÓDY Papa, mama, ő meg én Gyöngyösi szabadság Botcsinálta sofőr GYÖNGYÖSI PUSKIN Per a város ellen HATVANI VÖRÖS CSILLAG Apák iskolája HATVANI KOSSUTH , lfl-as év HEVES Csendes Doli' tlE. ’Ä)' PÉTERVASARA' Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás Másodízben nyílik meg a pécsi Nyári Szabadegyetem Kiből mi lesz? Pályuvülnsztás előtt a most érettségizőit SZARVAS LÁSZLÓ | Felnémetről került az egri . gimnáziumba. Szülíai egyszerű emberek,, apja kovács, édes­anyja pedig otthon vezeti a háztartást. Egyetlen fiú a csa­ládban és a szülei úgy döntöttek, hogy iskoláztatják. Laci nem is , hozott szégyent szüleire, mert mióta isko’ába jár, min­den évben kitűnő eredmény­nyel végzett. A szőke hajú di­ák kicsit gondolkodik, amikor a pályaválasztásról érdeklő­dünk. — Még az általános iskola hatodik osztályba jártam r- Hxyndja —, mikor elhatároztam;, hogy pedagógus leszek. Sze­retem a gyerekeket, a velük való foglalkozást és éppen ezért szeretnék pedagógus lenni, — Milyen szakra jelentke­zett? — Magyar, törtéaielem, ez a két tantárgy volt mindig a kedvencem és ezeket is szeret­ném tanítani. Természetes, ha nem sikerül pont erre a két szakra kerülnöm, akkor sem mondok le a tanári pályáról. — És ha végez, hol szeretne majd tanítani? — Nem tudom, sikerül-e majd, de Egerbe jönnék a leg- szívesebben.Tetszik nekem ez a kis város, a maga egyszerűsé­gével, romantikájával. A négy év alatt, míg itt jártam gim­náziumba, nagyon megszok­tam. Persze, ha nem sikerül idejönnöm, az sem aggaszt, mert én úgy érzem, hogy az igazi pedagógus nem azt nézi, hogy hol taníthasson, hanem azt, hogy pedagógus hivatásá­nak eleget tegyen. , — Szakmát szeretnék tanul­ni. Jelentkeztem itt Egerben a Finommechanikai Vállalatnál rádió-műszerész tanulónak — mondja. — Remélem, sikerül is. Nekem ez a szakma tetszik, és hogy jól elsajátítsam, az nekem is érdekem, hiszen a jövőm függ tőle. — Mint műszerész, hol sze­retne majd dolgozni? — Az a vágyam, hogy haza­megyek a falumba, vagy leg­alább Pétervásárára. Arra mi­felénk is van nagyon sok rá­dió és sokszor panaszkodnak az ottani lakosok, hogy minden kis hiba miatt Egerbe kell hozniok a rádiót javíttatni. Ilyen kilátások mellett nem félek’ attól, hogy nem lesz majd munkám, csak győzzem. mondja s beletúr tüskés ha­jába. — Ha elvégeztem az egyete­met, szívesen elmegyek vala­milyen termelőszövetkezetbe is, ha éppen ott lesz rám szük­ség. A szü’eim is tsz-tagok a tiszanánai Petőfiben. Mond­tam is legutóbb, amikor azt kér­dezték, hogy mi akarok- lenni. — Mama, ha elvégeztem az egyetemet és a szövetkezet még nagyobb lesz. mint most, eljövök majd elnöknek. Talán most még furcsán hangzik, de ez sem elképzel­hetetlen. Az egyre erősödő szövetkezeteknek va'óban szükségük van és lesz a szak­képzett, tanult emberekre. PROKAI JANOS OROSZ LAJOS IPACS JÓZSEF a pétervásári járásból, Bükk- szenterzsébetről került a Dobó Gimnáziumba ö nem megy egyetemre tovább folytatja majd a ta- nü'mányát. A Marx Károly Közgazdaságtudomány Egye­temre jelentkezett Budapestre. — Az általános szakon sze­retném tanulmányaimat foly­tatni, s hogy mi lesz belő!em, azt még pontosan én sem tu­dom. Ezen a szakon többféle képesítést lehet szerezni. Le­het, hogy főkönyvelő leszek, statisztikus, vagy közgazdász — a fekete hajú, víg kedélyű fiú, a katonai egyenruhának hódol. — Katonatiszt szeretnék len­ni — jelenti ki. Az igaz. ré­gebben mozdonyvezető szeret­tem vqlna lenni, mert mindig szerettem a gépeket, motoro­kat, de úgy gondolom, itt is lesz rá lehetőség, hiszen pán­célos szakra jelentkeztem. — És a szülei hozzájárultak? — Eleinte ellenezték, de ké­sőbb azt mondták, hogy én tw­A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Baranya me­gyei szervezete 1959-ben is megrendezi a már hagyomá­nyossá váló, a múlt évben nagy sikert aratott nyári sza­badegyetemét. A hallgatók a pedagógiai főiskola festői szépségű park­jával övezett kollégiumban nyernek üdülőszerű elhelye­zést és ellátást. Egyetemi és főiskolai tanárok és a legjobb dóm, milyen pályára érzek hi-| vatást. A felvételi vizsgán már voltam, beadtam a papí­rokat is, és azóta már a Ki­egészítő parancsnokságon, is voltunk megbeszélésen. — És a katonai fegyelem? — Attól nem félek, sőt ez tetszik a legjobban. Nagyon új nem lesz,. hiszen itt a kollé- giumban is hasonlóan élünk Természetesen ott még foko­zottabb fegyelmet követelnek. Egyéves csapatszolgálat után megyünk a tiszti iskolára. Ha valami1 yen oknál fogva nem sikerül bejutnom, akkor sincs; vesztenivalóm, mert letöltőm a kétéves tényleges katonai szolgálatot és-- 20 éves korom' ban már mint kiszo’gált ka-: tona, választhatok esetleg va­lami más pályát. Remélem azonban, hogy erre nem kerül sor — fejezi ba. Ha 6 is így akarja és tanul­ni fog, három év múlva bizo­nyára jó tiszt válik a most még érettségire készülő Orosz’ Lajosból. Négy diák, négyféle pálya. Ez csak kis töredéke azok­nak a lehetőségeknek, ame­lyek most a fiatalok előtt áll­nak Tanulhatnak, dolgozhat­nak, ki-ki a maga posztján, hogy értékes és megbecsült emberei legyenek a társada­lomnak Kiss Béla szakemberek előadásai ismer­tetik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát^ történetét, élővilágát, egykori és mai irodalmát, zenei, mű­vészeti és! tudományos életét', a kultúra és . technika nagy­szerű helyi alkotásait (rádió és televízió adóállomás). Egésznapos kirándulásokon megismerik? a megye nagyje­lentőségű történelmi emlékeit: Szigetvárt, Mohácsot, Siklós várát, Pécsváradot és a Me­csek gyönyörű táíait, az aba- ligeti cseppkőbarlangot, a har­kányi és sikondai gyógyfür­dőt, Komló szocialista várost, valamint a Keleti-Mecsek, a Zeneő-környék. vadregényes' vidékeit. Szakszerű vezetés mellett megismerkednek Pécs város, évezredes, egyedülálló építé­szeti remekeivel és a Pécs környéki Mecsek felejthetet­len széoségű kirándulóhelyei­vel. A város strandfürdői, szfoházai. szabadtéri előadá­sai. múzeumai az egyéni szó­rakozásnak is minden masas- rendű lehetőségeit megadják A nyári szabadegyetem 1959. július 13-tól 26-ig tart. A szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nél­kül bárki jelentkezhet, áld üdülőidejét az ország törté­neti emlékekben és tájképi szépségekben gazdag vidékéi» művelődve és szórakozva akarja eltölteni. V A kéthetes szabadegyeteri díja: 780 forint. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás 1 díját, hanem az elő' adások, kiránduláson, város­nézések minden költségét is; Érdeklődőknek részletes tá­jékoztatót küld a szabadegye­tem titkársága. Pécs, Janus Pannonius utca 11. szám. . , Jelentkezési határidő a kor­látozott befogadóképességre való tekintettel: 1959. június 30

Next

/
Thumbnails
Contents