Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

1959. május 6., szerda

NEPÜJSÄG

»

Gárdonyi Géza műveinek idegennyelvű fordításairól és az írói hivatásról

Aki'k azt hiszik, hogy a Gárdonyi Gézára vonatkozó irodalomtörténeti kutatás már lezárt egészet képez —, hogy az „egri remeté”-ről újabb, érdekes és értékes adatot találni nem lehet — az téved. Egy író életművét nemcsak irodalmi alkotásai alapján lehet megismerni, de egyéb irányú megnyilatkozásai alapján is. Az erre vonatkozó kutatás legutóbb igen becses eredményre vezetett: sikerült megtalálnunk Gárdonyinak e« eddig ismeretlen nyilatkozatát, melyet egv Egerben megjelent lapnak, a „MAGYAR SZÓ” „K” betűvel jelzett riporterének adott. Az értékes nyilatkozat az említett újság 1922. július 9-iki számában látott napvilágot. Gárdonyit, ezt a sokrétű egyéniséget, új, eddig nem isméit oldalról ismerjük meg nyilatkozata alapján.

Ügy hisszük, hogy érdekelni fogja olvasóinkat, ha közreadjuk Gárdonyi Géza eddig ismeretlen megnyilatkozását, olyan formában, amint az akkor megjelent a lap hasábjain.

A riporter a cikk elején plasztikus képet fest arról a szinte bántó közönyről, melyben a nagy író itt Egerben élt.

„Magyarországnak talán minden városában többet gondolnak gárdonyira, mint Egerben. Pesti és vidéki lapokban olvastuk, hogy írók, újságírók, művészek jártak nála és beszélgettek a nagy íróval egri Tusculánumában. Mi, egriek, csak ilyenkor eszmélünk rá, hogv a magyar nemzetnek egyik nagy kincse, egyik nagy büszkesége, az „Egri csillagok”, „A láthatatlan ember”, „Az a hatalmas harmadik” és sok világhírű regény írója, itt

él nálunk, velünk és egri ember.”

Az újságíró, a magakezdeményezte beszélgetés során később rátért a lényeges témára. Erről így írt:

„Egerről és Egerből indult írókról esik szó. Nagy elismeréssel említi Kállay Miklós műfordításait. Szívesen beszél Damó Oszkárról is, ki miután Egerből került Miskolcra és ma ott a REGGELI HÍRLAP szerkesztője.

Mikor műfordításokról forgott szó, azt is emlegettük, hogy milyen nehéz a magyar műveket idegen nyelvre fordítani. Mennyire vannak például Petőfi verseinek német fordításai.

Itt megkérdezem Gárdonyit, vájjon ő talált-e hibákat lefordított műveiben.

— Ó, de még mennyit — mondotta —, éppen ezért nem szeretem, ha munkáimat fordítják, mert kifordítják az értelmét.

Ezután elmondotta, hogy „Az a hatalmas harmadik” című regényének címét sem tudták lefordítani franciára, mert „Le troisiéme puissance” csak „A harmadik hatalma”-t jelenti és inkább politikai hatalomra gondolnak, mikor olvassák. „Az a...” kifejezés, ilyen nincs a franciában.

Ugyancsak a franciák fordították a „vércseszemű” kifejezést „bagolyszemű”-nek, ami egészen mást jelent és a férfiasán erős, éles nézésnek sehogyan sem felel meg.

„A dugóhúzó” című novellájáról beszéli el Gárdonyi, hogy a falusi elbeszélés végén a bíróság kihirdeti a legény előtt az ítéletet, mely

ötévi börtönről szól és megkérdezi a bűnöst, megnyugszik-e az ítéletben. A legény azt feleli, hogy ő nem tudja, hanem hadd kérdezhesse meg a Katit. Megengedik.

— Kati, hát megvársz-e? Kérdezi a legény?

— Meg — feleli félig nyögve Kati, ki a fájdalomtól alig tud beszélni.

Hát ezt az utolsó „meg” szót, mely egész mondatot fejez ki, a német így fordította le: „Ja, ich werde dich erwarten.” (Igen, én megfoglak téged várni.)

Ezek után megkérdezem a mestert, hogy gyümölcsöztek-e neki ezek a fordítások. Alig fizettek valamit. A francia például 200 koronát küldött egy regényért.

Gárdonyi Géza nemigen élvezi alkotásainak jövedelmét. Ha üzletember volna, most háziúr lehetne Budapesten. Gazdag lehetne, mint Molnár Ferenc. De Gárdonyi sohasem nézi iparágnak a művészetet. Ingyen, engedély nélkül fordítják le munkáit idegen nyelvre. • ö nem törődik vele. „Az egri csillagok", „A láthatatlan ember" megjelentek amerikai kiadásban is, novelláit, regényeit > közölték többször is az amerikai magyar lapok. És míg más silány tudósításokért, szürke versekért és könnyű tárcákért, egyre-másra kapták az amerikai pénzt, a nagy Gárdonyit a kiadók is csak azért tudták ennyire kizsákmányolni, mert nem üzletember még színét sem látta a dollárnak.

Tagadja, hogy az írónak és általában a művésznek el kell adnia magát — a megélhetéNehés a választás

Igenis, kávét fog inni. Az orvos ugyan a leghatározottabban megtiltotta, hogy cigarettázzon, kávét igyon, vagy szeszesitalt fogyasszon —ne. vetett is akkor: már az öregasszonyokról is feltételezik, hogy bagóznak, meg ru- moznak —, de most azért is iszik egy duplát. Nem szimplát, duplát. Vagy inkább fagylaltot

egyen? Nagy adagot, málnát, citromot és

mindig fáj ■ a torka, dehát egyszer, egyetlen egyszer miért ne tehesse meg, amit kíván, amit szeretne. Az új nyugdíjat meg kell ünnepelni... S kivel ünnepelje nagy egyedüllétében, mint saját magával... Tehát legyen igaza az orvosnak, nem lesz kávé, hanem helyette fagylaltot fogyaszt majd ... Fogyasztani fog! És ha francia krémest enne? Kettőt. Szép, barnahátú, magas, szemre is cső- \

dálatos francia krémest ...

Elgondolkodott egy pillanatra. Istenem, de régen is sütött már valamit: minek és kinek? Egy egész tepsi tészta egymagának a kicsi nyugdíjból, pazarlás. Drága mulatság is, meg nem is tudna megenni egy tepsivel. Ügy van, francia krémest eszik majd, utána nagy pohár igazi málnaszörp, körülötte sok ember a cukrászdában, fel is veszi a világos színű kalapját, öregasszony is hordhat világos kalapot, nem igaz?

S vasárnap délelőtt a cukrászda sarkában pici, fehérkalapos öregasszony ült és fogyasztott: nagy

adag fagylaltot, két francia krémest és egy duplát, — utána szódavizet kis pohárból.

Hiába, nehéz a választás!

így... ó)

sért. Azt mondja, hogy áldozatnak kell felfogni az életet. Aki a közönségnek dolgozik, az iparos, még ha egetverő siker kíséri is munkáját.”

Eddig szól a páratlanul érdekes riport, mely újabb adalékkal járul hozzá mindahhoz, amit eddig Gárdonyiról tudtunk.

Az 1922-es egri újság hasábjairól, mint tükörből, éles vonalakban rajzolódik elénk a nagy író alakja, aki az írói tevékenységet hivatásnak, áldozatnak vallotta, — aki megvetette azokat az írótársait, akik pillanatnyi sikerekért, dollárokért, „iparágnak nézik a művészetet” és felcsaptak ,.iparos”-nak. Az idő, a mellőzésben, s elfelejtettségben dolgozó „egri remeté”-t igazolta és azokat, kik valami- j kor hatalmas összegeket, dollártételeket vágtak zsebre, — elfeledte a feledés homálya, — de Gárdonyi neve ma még fényesebben ragyog az irodalom egén, mint valaha.

SUGAR ISTVÁN

Visszaélés egy törvénnyel

„Piszkos kommunista-csemete” — ezt az egyáltalán nem udvarias megjegyzést egy nyolcéves kislány mondta a másiknak. Ismét egy nyolcéves kislány belerúgott megint egy másik kislányba, bizonyos valláserkölcsi vitát lezáróan. Tévedés ne essék, nem akarunk olyan messzire menni, hogy az „osztályharc” kiéleződését keressük nyolcéves lányok egymásközti vitájában, de... De azért akadnak itt elgondolkoztató dolgok. Elgondolkoztató, hogy ez a vita most éleződik ki, amikor a vallásszabadság jegyében első áldozásra készülnek a hittanra beiratott lányok és fiúk, s éppen e vallásszabadság jegyében provokálnak nyolcéves gyerekek olyan vitát társaikkal, amely — enyhén szólva is — túlnő a második általános iskolások szellemi színvonalán.

Elgondolkoztató ez! Elgon* dolkoztató, annál is inkább, mert ebben az országban szabad hittanra járni és szabad a vallásgyakorlás, s éppen azok — s itt a szülőkre kell gondolni és másokra is —, akik e szabadsággal élnek, most már ezzel vissza is akarnak élni. Nem nagy kö- vetelődzés, ha elvárjuk az iskoláktól, hogy a lehető legkeményebben lépjenek fel az ilyen esetekben, ha elvárjuk a szülőktől, akik vallásosan nevelhetik egy marxista párt vezette országban gyermekeiket, hogy legalább lojálisak legyenek...

Ügy gondoljuk, hogy az első áldozásra való készülődésnek nem kell okvetlenül együltjárni a vallásszabadság törvényével való visszaéléssel.

Ötven növendék-üszőt vásárol má;usban a makiári Uj Élet Tsz

A makiári Űj Élet Termelő- szövetkezet még csak az őszszel kezdi el az igazi közös munkát, de máris jelentős lépést akar tenni az állatállomány megalapozására.

A tagság úgy határozott, hogy még ebben a hónapban 50 növendék-üszőt vásárol, amelyek számára már gondoskodtak legelőről és biztosították a jószágok elhelyezését is.

a síroki bajokat orvosolni keli

Sírok. Egyforma, fehérre meszelt házak sorakoznak a tovafutó út mentén. Távolabb több, emeletes épület is magasodik. A közeli Fémművek munkásainak lakásai. Milyen szépen, milyen nagyot fejlődött ez a község is az elmúlt néhány esztendő alatt! Lakossága is megszaporodott, egészségesebb lett, mindenki örül a vidám, tavaszi napsütésnek, az életnek. De lám csak, ott, a hegy alján, még mindig egy sor barlanglakás, s itt, az új házak mögött is többen élnek ezekben a levegőtlen, sötét, pinceszerű helyiségekben.

De sok dolga van itt még az emberi egészség őrzőjének, az orvosnak, a védőnőnek. Sokkal több mint egy ugyanekkora, de valamikor el nem hanyagolt községben. S dr. Szigeti Béla orvos és Wagner Gézáné, a védőnő, nem tudnak együtt dolgozni. Mindegyikük azt mondja, hogy a másik a hibás. Wágner Gézá- néra 120 csecsemő, 240 nagyobbacska gyerek, 100 TBC-s gondozott, s 25—30 rákos felügyelete van bízva. Ezenkívül rendszeresen látogatja az öt iskola növendékeit, valamint az óvodásokat. Ez azonban nem elég. Együtt kellene működnie a község orvosával, együtt kellene megbeszélni a következő tennivalókat, a viszony azonban körülbelül másfél esztendővel ezelőtt nagyon megromlott közöttük, intrikák, pletykák járják be a falut, az egyik az orvost bántalmazza, a másik a védőnő ellen irányul...

Wágner Gézáné öt esztendeje dolgozik a községben, mint védőnő. Amint mondja, már a második hónapban összevesztek dr. Szigeti Béla orvossal, igaz, hogy akkor az ő kezdő ügyetlensége miatt. Utána nem történt semmi különösebb, egészen a legutóbbi időkig, amikor viszont már teljesen tarthatatlan lett a helyzet. Minden második szava az orvost okolta a bajokért, minden tette, cselekedete arra irányult, hogy azt bizonyíthassa is: valóban dr. Szigeti Béla a hibás.

S mit mond az orvos?

— Egyengettem az útját, segítettem a munkáját, amint lehetett, s ameddig lehetett az első időben — mondja. — Azt hittem, sikerül jó viszonyt teremteni a védőnővel, hiszen elég sűrűn váltották egymást elődei. Nem sikerült.

Vajon miért? Ki a hibás abban, hogy Sírokon az egészség

Olaj a Szaharában

300 millió tonnás ólai mező — Izzásig felmelegedett levegő — Nagy mennyiségű földgáz — Dühöng a Szahara! sirokkó

A SZAHARA SIVATAG

nem mindig volt ilyen veszélyes és kihalt, mint amilyennek most ismerjük. Valaha, a történelem előtti időben, amikor Európa nagy részét vastag jégtakaró borította, a Szaharát folyók és tavak tarkították. Mezőin a negroid népfaj vadászai kóboroltak.

Egyes vidékein még most is találnak régi fegyvereket, nyilat, baltákat stb. A barlangokban pedig a kezdetleges fajzok zsiráfokat, elefántokat, orrszarvúkat, struccokat stb. ábrázolnak.

A jégkorszak múlásával a jégtakaró is mindinkább kisebbedéit, visszahúzódott az Északi- és Déli-sark irányába. A Szahara éghajlata mind forróbb lett és idővel a forró levegő felszippantotta a pá- racseppeket, mielőtt ínég azok a földre hulltak volna. A sivatag legnagyobb részén évente csak három-négyszer esik. Van olyan vidék is, ahol hétévenként egyszer van eső.

Ez az éghajlat nem kedvez az életnek, embernek sem. s a vidék őslakossága mindjobban délre és északra, tűr- hetőbb éghajlat alá vonult. A Szaharát az utóbbi ezer évben nomád népek kezdték látogatni. Ezek még azt a kevés víztartályt is, vízvezetéket is elhanyagolták, amiket

valaha a rómaiak és bizánciak építettek. Ma a sivatag északi részében arab beduinok, délen pedig tuaregek élnek. Sokáig az a hit élt, hogy a Szaharában csak a délibáb szép. Megnézéséért odamenni viszont fáradságos és veszélyes.

AZ UTÓBBI IDŐBEN új

hódítói vannak a homoksivatagnak. a geológusok. 1922- ben Conrad Kilian francia geológus örömmel újságolta, hogy szerves anyagokat és olajakat tartalmazó kőzetekre bukkant. Bejelentésére senki sem fordított figyelmet. A Szahara messze volt, csak teveháton közlekedhettek és ki gondolta volna, hogy ott a forró nap égető hevében kutassanak olaj után. Elvégre volt elég olaj, biztosabb forrásokból, a Közép-Keletről.

A második világháború után Franciaországban beláttán, hogy a megnövekedett olajfogyasztás temérdek pénzbe kerül, különösen, ha az olajat külföldről viszik be. Ezért több olajkutató társaság alakult azzal a céllal, hogy az országban és a tengerentúli gyarmatokon olajat keressenek:

1956. végén Eszak-Szahará- ban 3 kilométer mélyen olajat találtak, a Messaoud Hissi

oázis közelében. Mindjárt hozzáláttak a fúráshoz, a kitermeléshez. A franciák önállóan dolgoztak és csak kevés felszerelést vásároltak az USA-tól. Ma már tizenegy fúrótorony áll, tíz ontja az olajat. Egy-egy fúrótorony napi teljesítménye 250—300 tonna nyersolaj. Az év végéig még tíz tornyot akarnak munkába állítani. A geológusok úgy számítják, hogy az olajmezők tartaléka 300 millió tonna körül van. Ez pedig több, mint 10 évre elegendő Franciaországnak.

Az olajat a fúrótornyoktól olajvezetéken keresztül Tu- gurtig vezetik. Az olajvezeték napi teljesítőképessége 1200 tonna. Tugurtban vasúti tartályokba engedik és vonaton viszik tovább a Földközi-tengeri Philippeville kikötőig. Megkezdték egy nagyobb olajvezeték építését is. Jövőre kész lesz és évi teljesítménye 14 millió tonna olaj. Az új olajvezeték lefektetése nagyon körülményes, mert út iában ezer méter magas hegyek is tornyosulnak.

NAGT NEHÉZSÉGEK is

voltán és vannak a vizel1 á- tással, az éghajlattal és a szállítással. A vállalkozásokban volt szerencse is: az olajkutak közelében, az olajréteg felett három víziréteget találtak

két őre, az emberek gyógyítása, a gyerekek egészségvédelme helyett, ideje legnagyobb részét azzal kell eltöltenie, hogy új haditervet dolgozzon ki a támadásra és a támadás megindítása után a másik azzal töltsön álmatlan éjszakákat, miként védje i a döféseket. A támadó fél eddig legtöbb esetben a védőnő. Néhányszor ugyar dr. Szigeti Béla is kénytelen volt visszavágni, s végül a járási egészségügyi csoporttól egy olyan ígéretet kicsikarni, hogy Wágner Gézánét a lehető legrövidebb időn belül elviszik a faluból. Ennek már jó néhány hónapja. S azóta sem történt semmi. Hiszen a védőnőnek is vannak jó emberei...

Egy-két ügy már a megyei orvos-etikai bizottság, elé is került. A végeredmény az lett, hogy dr. Szigeti belát semmilyen vétség miatt nem tudták elmarasztalni. De hisz nem is ő miatta írnak feljegyzéseket, jegyzőkönyveket a község egyszerű emberei ilyen tartalommal, hogy: Wágner Gézá- né többet be ne tegye hozzánk a lábát, még kisgyermekünket megnézni sem — hanem a védőnő miatt. Dr. Szigeti Béla tizenkét esztendeje él, dolgozik Sírokon. A falu lakói nemcsak ismerik, hanem szeretik is az orvost — ha nem így lenne, nem tűrték volna meg a sirokiak ennyi ideig maguk között —, s nemcsak orvosi, hanem emberi tanácsokért is fordulnak hozzá. Nem így a védőnőhöz. A'csecsemő tanácsadási forgalom még alig egy esztendővel ezelőtt is havonta, 150—200 volt. Az elmúlt hónapban viszont mindössze 29- en kérték a védőnő véleményét valamilyen csecsemőegészségügyi dologban. Mit mutat ez a két szám? Egyáltalán nem azt, hogy Sírokon kevesebb a kisgyerek, mint egy esztendővel ezelőtt volt, ha- ; nem azt, hogy a község lakói- ;nak bizalma megrendült a vé- Időnőben, nemcsak munkája, hanem emberi viselkedése mi- I att is. Éppen ezért a siroki í bajokat a lehető legrövidebb

■ időn belül orvosolni kell, még- '■ pedig nem úgy, hogy ismételt figyelmeztetésben részesítik ; Wágner Gézánét, — mert eb- ; ben már többször volt része,

| eredménytelenül —, hanem ; i • hogy az illetékes egész- légügyi szervek gyökeresen ; változtatnak a helyzeten. Ha ; mélyebben, alaposan vizsgálják ugyanis a siroki ügvet,

I rá kell döbbenniök, hogy itt : nem két ember, két egészségügyi dolgozó ellenségeskedéséiről van szó csupán, hanem két ! ember szembenállása miatt Si■ rok egészsésü<n,ének. és főleg isyermekegégzségügyének elhanyagol ásáról. Márpedig ez ép- ; pen ebben a még sok problémával, megoldatlan dologgal

; küszködő, fejlődő, de még mindig nem elég egészséges faluban nem engedhető meg.

Weidinger László

berben a sirokkó, a jellegze-< tes afrikai szel dühöng. Per-? cek alatt befújja az autót, az; utast és ilyenkor bizony hosz-< szú időre is veszteglésre kell; berendezkedni. Ezért minden; sofőr elég sok vizet és egy; hónapra való élelmet visz ma- < gávaL i

Legújabban a líbiai határ? közelében 300 méter mélyen? találtak olajat. A fúrás elég? gyorsan halad, egy-egy kút? üzembehelyezésére két hét is? elég, de a szállítással m4r< több baj van. Az olajtartale-í kot százmillió tonnára becsű-< lik. Harminc torony már mű-; ködik, 1960-ig pedig 200—400« olajkutat akarnak üzemeltet-« ni. Az olaj elszállítása célja- < bői, vágy olajvezetéket fek-< tetnek le a már meglevőig,« vagy a tuniszi, illetve líbiai« tengerpartig új olajvezetéket; építenek:

A francia geológusok azt! mondják, hogy az eddig fel-« tárt olajmezők csak csekély! része a Szahara mélyében! rejlő olajtartaléknak. A sza-< harai olaj iránt más országok; olajtársaságai is érdeklődnek.;

Az olaj mellett nagy meny-; nyiségű földgáz is található.; Ezt egyelőre még nem tudják; teljesen kihasználni. Ügyszá-; mítják, hogy a gázt vezeték-; kél a Földközi-tenger partján; épülő villanytelepekig vezetik,; és onnan tengeralatti kábelek; segítségével, mint áramot; Szicíliába és Dél-Olaszország-J ba továbbítják.

EZÉRT KÜZDENEK tehát; a franciák olyan elkeseredet-; ten Algériáért, és ezért akar-; ják Algériát Franciaország; szerves részévé nyilvánítani.?

A legfelső réteg alig 70 méter mélyen van. Vize hús, hideg, ivásra alkalmas. 120 méter mélyről már meleg artézi víz tör fel, 2500 méter mélyen pedig sósvizet találtak. A nagy mennyiségből á víz 580 kg négyzetcentiméterenkénti nyomással tör fel. Ha szabadon engedik, 100 méter magasra is felszökik a vízsugár.

Az éghajlat viszontagságait nehéz elviselni. A munka szakadatlanul három váltásban folyik. Nappal az óriási hőség miatt a munkások sok vizet fogyasztanak, és sóstablettákat szednek. Az élelmet (húst, főzeléket; stb.) naponta szállítják repülőn. A repülőnek délelőtt 10 óra előtt meg kell érkeznie, mert később a szinte izzásig felmelegedett levegőben rosszak a látási viszonyok és nem képesek megtalálni a repülőteret.

A munkások hozzátartozói nem élhetnek a munkahely közelében, s minden három hétben szabadságot kapnak, hogy meglátogassák Francia- országban. vagy Algériában élő családjukat és kipihenhessék magukat, felfrissüljenek.

Az autóforgalom is körülményes. Az autók csak karavánokban haladhatnak, katonai őrségen mellett, de még így is gyakran aknára fut egy-egy autó. A 300 mérföld hosszú aszfaltozott út tisztítására, söprögetésére, sok száz munkást tartanak alkalmazásban, mert az utat a legkisebb szélvihar is homokkal fújja be és használhatatlanná teszi.

NOVEMBERBEN és decem-