Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-06 / 104. szám

sfipOJSÁG 1Ö59. alájuft, 6., szetéfe / V» 4 Közepes vígjáték — jó előadásban A Gárdonyi Géza Színház új bemutatójáról — és az unokák között kellene választania. Ebből a darabból — amely talán inkább hasonlít egy részleteiben igen jól megírt riporthoz — kellett a rende­zőnek s a színészeknek egy­séges egészet alkotni, jó, el­fogadható előadást produká1- ni. Kozarúczy József, a darab rendezője, könnyed, vidám előadást tálalt a közönségeié. Jól kihasználva az új családi háromszög ellentéteit, de az öregek szerelmével ő sem tu­dott sokat kezdeni. A rende­ző igyekezett szoros, színpadi egységbe fogni az itt-ott szét­eső darabot, de ezt teljes egé­szében nem sikerült. Ügy érezzük, a szereplők néha csak azért, jönnek be a szín­re, hogy elmondják szerepei­ket. A harmadik felvonásban például a nagymama behívja a szomszédasszonyt, hogy ad­ja oda az írógépet, pedig az írógép ott van a szobában. No, de ha éppen a szomszéd- asszonynak be kellett jönnie: szövege volt! Segíteni kellene a rendező­nek a harmadik felvonás von tatottságán is. Ez a vígjáték a második felvonásban éri el tetőfokát, a harmadikban na­gyot esik a darab. Ezen alap­vetően nem lehet változtatni már, de pergőbbé lehet tenni az utolsó felvonást. S most néhány szót a sze­replőkről. Ne haragudjanak, hogy az íratlan kritikai szabályokat felrúgva a kis Gyurkáról írok elsőnek. Ügy érzem Fehér Klára őt szereti legjobban, s a kis unoka szájába adja a legszellemesebb csattanókat, sőt éppen az ő érdedében írta meg darabját. Ifjú Habis György — aki mint vendég lépett fel — 12 éves, önmagát adta a színpa­don. Viháncolásai, vaskos tré­fái állandóan mozgó keze, lá­ba, s ügyes játéka őszinte di­cséretet érdemel. Verát, a fiatalasszonyt, Ste- fanik Irén alakította. Lendüle­tes játéka az előadás egyik erőssége volt. Különösen jó volt a veszekedési és a kibé­külés! jelenetben. Egy hibára azonban hadd hívjuk fel fi­gyelmét. Egyszer-ketszer el­sírja magát a színpadon, ek­kor nagyon vaskos, rikító, bohózatba illő eszközökkel dolgozik. Nincs erre szüksége, szolidabb módszerekkel is tud ő sikert aratni. Antal László, az ifjú férj szerepét játszotta a tőle meg­szokott rutinnal, kedvességgel mozgott a színpadon ez alka­lommal is. Az első felvonás­ban azonban nem fedte az író elképzelését. Végered­ményben mégiscsak egy ko­moly bírót játszik, aki ugyan a magánéletében lehet jóke- délyű, vidám, de Antal László már több volt ennél az első felvonásban. A rendezőnek is vissza kellett volna őt fogni. A harmadik felvonás kibékü- lési jelenetét ő' is nagyszerű­en csinálta. A nagymama szerepében Olasz Erzsébet lépett színpad­ra. Egy viszonylag fiatal nagy­mamát állított elénk egysze­rű, szívből jövő eszközökkel. Tétovázása s az unokái iránti szeretete, csendes, de igen so­kat mondó, hallgatása, meg­érdemelt sikert biztosított alaki tás ának. Ruttkay Mária szomszédasz- szonya kiemelkedő volt. Pon­tosan olyan volt, mint ahogy a humoristák elképzelik és megrajzolják a mindenbe be­lebeszélő, pletykáló társbérlő nőt. Tamás József nem tudott mit kezdeni dr. Joó szerepé­vel. Az író hibájából lépett ő a színre, s ezen már sem a tehetséges színész, sem ren­dező nem tudott segíteni. összegezve: hibái ellenére is jónak mondható ez a be­mutató. Mégiscsak egy mai témájú darab ez, amely rész­leteiben igazi problémákat visz a közönség elé, s az em­bereik magukra ismernek — látod, te is ilyen vagy — mondogatják egymásnak, s közben nevetnek, jól szóra­koznál;. Igaz, írója túlságosan női szemmel nézi az életet, s a hibákat elsősorban a férfiak nyakába akarja varrni, dehát „nem vagyunk’ angyalok” — mondja az író, s nyilván ezt magára is érti. Márkusz László Moziműsor Egri Vörös Csillag: őfelsége kapitánya. Egri Bródy: Félkegyelmű. 1. rész. Gyöngyösi Szabadság: Alvajáró Bonifác. Gyöngyösi Puskin: Harmadik líceum- Hatvani Vörös Csillag: Az utolsó felvonás. Hatvani Kossuth: Római vakáció. Pétervására: Ügyetlen kapus. Füzesabony: Tegnap. Heves; Csendes Don. U. rész. in ii sorú Egerben, este fél 8 órakor: NEM VAGYUNK ANGYALOK (bérletszünet) Sírokban, este 8 orakor: VÁLJUNK EL 1959. május 6., szerda; 1949 Izrael függetlenségi ünnepe. 1814-ben született Kosztka Károly magyar mérnök, a golyószóró egyik feltalálója. 1859-ben halt meg F. H. Humboldt német természettudós. V Névnap O Ne feledjük, csütörtököm: GIZELLA tí IH üt- A 3-AS SZAMÜ Kőbánya Vállalat recski rakodóállomá- sához, hogy a személy- és teherforgalom zavartalan le­gyen, iparvágányokat építenek a vasúti munkások. — HEVES MEGYÉBEN járt a napokban a Falurádió, és az Állami Biztosító kéré­sére a verpeléti Dózsa, vala­mint az abasári Űj Élet ter­melőszövetkezetekben ripor­tot készített.- TENYÉSZMARHA-vasárt rendez havonként a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya. Minden esetben meghívják az igénylő tsz-ek képviselőit, hogy a későbbi reklamációkat elke­rülhessék. — NÉGYEZER járdalapot vásároltak ez évben Csány községben. A 21 ezer forint értékben vásárolt járdalapo­kat a község lakosai társa­dalmi munkában rakják le.- A JÖVŐ ÉVI VETŐMAG­SZÜKSÉGLET biztosítására megyénk termelőszövetkezetei az idén a meglevő pillangós területnek 35 százalékán akar­nak magfoyást végezni. — SZOMBATON tartják Domoszlón a májusi tanács­ülést. Az ülésen az általános iskola igazgatója az iskola ez évi munkáját értékeli, majd a beszámoló után megvitat­ják az oktatás és neveléssel kapcsolatos, problémákat.- 106 SZÁZALÉKRA telje­sítették félévi tervüket a Nyu­gat-bükki Állami Erdőgazda­ság dolgozói. A globális terv túlteljesítése mellett a tervet részleteiben is teljesítették, így 531 ezer forint nyereséggel zárhatják a félévet. — ELKÉSZÍTETTÉK a gyöngyösi járási tanács mű­szaki osztályán Gyöngyösöm- szí község kultúrházának vázlattervét. A 400 szemé­lyesre tervezett új kultúrház építését a terv jóváhagyása után megkezdik.- AZ EGRI Finomszerel­vény gyárban az 1959-es év el­ső negyedében szakszervezeti segélyezés címén 20 750 forin­tot osztottak ki a dolgozóknak. A kispadon, a zöldbeborult fa alatt ketten ültek. A férfi beszélt: — A szemed olyan igézetes, mint a tó ... Va­jon mit rejt a mé­lye, milyen titkok őrizője... Ó, há­nyán veszhettek bele szerelmet ígé­rő éjszakákon... S a szád, mely hallgatag és mégis oly sokat ígérőén beszédes... Sze­retlek, kedvesem, nagyon szeretlek... A kispadon Miért hallgatsz hát? A nő válaszolt: — ' Túl költői vagy, istennőt akarsz bennem látni, titokzatost... Minek ez? Látod, ezért nem vagyunk egymáshoz valók... Én a földön járok, te az égben, én szavakban, mon­datokban gondol­kodom, te szimbó­lumokban, képek­ben. .. Neked nem olyan a világ, s benne én sem, mint amilyen, ha­nem annak látod, aminek te akto­rod ... De mi lesz, ha egyszer meg­nyílnak szemeid? — ó, ne, ne mowfß ezt .. . Olyáf-ak látlak, amil\ Á vagy .., Látó" téged lát­lak'.! . zerelmem... A fi egye meg, két’' óra, megint né, kapunk ebé­dé — kapott a fe­jéhez a férfi és már szaladt is, Diána a nő! Hó­nuk alatt a szö­vegkönyv, kicsit már gyűrötten. (egri) * 90 Helyreállítják az egri vár tömlöebáatyájának ágyátermeit Az Országos Műemlékfel­ügyelőség, a Művelődési Mi­nisztérium és a megyei tanács pénzügyi támogatása biztosít­ja, hogy az egri vár további feltárása, bástyafalainak állag- megóvása zavartalan, folyama­tos legyen. Idén pl. kb. egy­millió forint értékű munkát végeztet a várban az Országos Műemlékfelügyelőség egri mű­vezetősége. Különösen a régi töm! öcbás­tyánál folyik nagy munka, ahol helyreállítják a hajdani ágyútermeket, melyek a vár védelmének főerősségei voltak. A szakemberek azt remélik,' hogy a tömlöcbástya helyre- állítása közben sikerül bejut­niuk a nyugati kazamátarend- szerbe, amely mélyen a város alatt húzódik. (Búzás) A „Tavaszi hangok" Hatvanban Johann Strauss világhírű ke- ringőjének címével nyitotta meg a hatvani Irodalmi Szín­pad az 1958—59cs évad máso­dik félévét. A megnyitó-bemu­tató a közeli napokban volt, s a műsoron a világirodalomnak a tavasszal foglalkozó legszebb versei szerepeltek. Helyet ka­pott a műsorban a zeneiroda­lomnak néhány, a tavaszi év­szakkal foglalkozó szép műve is. A Tavaszi 'hangok — nagy sikert aratott, a közönség mindvégig kitűnően szórako­zott, olykor vastapssal jutal­mazta az előadókat. A részve­vők véleménye szerint a hat­vani Irodalmi Színpadnak mű- 1’%zi színvonal tekintetében ez volt a legkiegyensúlyozottabb előadása. Valamennyi bemu-' tatott művet szép kidolgozás, tökéletes szövegtudás jellem- : ‘t. Dicséretet érdemel a mű­sor összeállítása. Az első rész­ben magával az évszakkal fog­lalkozó költeményeket hallha­tott a közönség; a második részben a májasról, a szere­lemről hangzottak el költemé­nyek, dalok. Dicséret illeti a Tavaszi hangok valamennyi szereplő­jét és rendezőjét is, közöttük Szívós Józsefet, Kanvö Gábort, Laczik Józsefet, Póta Györ­gyöt, Halmos Tibort, Koltai Évát, Kádár Máriát A zene- számokért a legnagyobb elis­merést Radnóti Tibor és Rad­nóti Tibomé kaptáit, művészi játékukért. Nagy sikert ara­tott a Tavaszi hangok előadá­sával Hatály Mária. A műsor­számokat dr. Rőczey Ödön szellemes összekötő szöveggel fűzte egy csokorba. A hatvani Irodalmi Színpad második féléve — hasonlóan az első félévhez — négy bérleti előadásból áll. Elővételben eddig mintegy 90 felnőtt-bérlet kelt el, 8 ez jelentős mutatója az Iro­dalmi Színpad iránti érdeklő­désnek. Az ifjúsági bérletek! jelentős része is gazdára ta­lált. A hatvani Irodalmi Színpad második bérleti estjét május 10-én, vasárnap este 7 órakor rendezi meg „Hangverseny­est” címmel. Dr. Ripka Kálmán Poharazó-pince nyílt Egerben — MÁJUS 1-ÉN megnyílt és a vendégek körében nagy tet­szést aratott az egri Szép- asszony-völgyben a földműves- szövetkezet új, poharazó pin­céje. A mintegy 40 ezer fo­rintos költséggel készült és berendezett pincében a híres egri borokon kívül égetett sze­szes italok, likőrök, hideg és meleg ételek is kaphatók. Álltja, (ratkf>au Nehezen szánt az újságíró tollú a papíron, amikor az eg­ri Gárdonyi Géza Színház új bemutatójáról, Fehér Klá­ra: „Nem vagyunk angyalok" című vígjátékáról ír. E sorolt írója is, s a közönség is jól szórakozott három órán ke­resztül, sokat derült a szelle­mesen megírt csattanóikon, a gyakran helyzetkomikumra felépített vígjátékon. S most, hogy a harmadik felvonás után legördül a füg­göny s az ember elgondolko­dik a látottakon, úgy érzi, hogy a háromórás jó szórako­zás ellenére sem hágyott iga­zi színházi élményt a néző­ben ez az előadás. Néni adhatott' igazi színházi élményt, mert bármilyen jól ültek csattanói, maga a víg­játéki mag nem reális alapok­ra épült. A darab írója a csat­tanókra, a poénokra fektette a fősúlyt és elnagyolta, s főleg igaztalanul tálalta a víg­játék társadalmi mondaniva­lóját. És ebben van a legnagyobb hiba. Egyszerűen nem igaz, nem lehet igaz ez a történet. Egy értelmiségi családot mutat be Fehér Klára, egy családot, ahol két gyerek van. Egyik túl van a tízen, a má­sik kicsi még. A férj válópe­ri tárgyalásokat vezető bíró, a feleség mérnök, aki város­részeket, ipartelepeket tervez. A család tehát jól keres, sőt igen jól. S mégis, ha nincs á kedves, öreg nagymama, ká­tyúba kerül a családi élet. Itt csak a nagymama se­gíthet — mondja az író, s az unokáját szerető nagymama a fiatalokhoz költözik. Itt újabb bonyodalmak ke­letkeznek. A nagymama rosz- *zul vizsgázik a fiatalok sze­mében, mint háztartási alkal­mazott és mint pedagógus egyaránt. Veszekedés, költöz­ködés, majd a válás veszélye fenyegeti a családot. Persze ismét a nagymama a családi béke niégmentője, aki feltéte­leket szabva ugyan, de visz- szaköltözik. Ezzel aztán be is fejeződik a darab, amely bár felszínre hoz néhány igaz problémát, de egyáltalában nem oldja azt meg. Érzi ezt az író is, s ezért valahogy úgy fejezi be vígjátékát, hogy a társbérlő­vel mondatja el az igazságot, azt, hogy nem jó ez a megol­dás, nem lesz jó a nagyma­mának, de hát jobbat ő sem tud mondani. Mi sem. Mi sem tudunk jobb meg­oldást mondani a darabadta körülmények között, hiszen a vígjáték a levegőben lóg. Ál­lás, vagy gyerek, bejárónő vagy nagymama, erről folyik a szó a színpadon. Ilyen probléma csakugyan van mi- nálunk, de nem egy ilyen jól kereső értelmiségi családnál, akiknek módjukban állana bejárónőt fogadni. És a társadalom segítsége? Napközik, bölcsődék ezrei? Eiről csak úgy beszélnek a szereplők, hogy onnan beteg­séget hoz haza a gyerek. Csak ez az igazság? Nem. Mint ahogy nem igazság az sem, hogy a kis neveletlen, s ta­nulni nem szerető Gyurka nevelése csak az elfoglalt szülőktől és a nagymamától függ. Tudom, nem társadalmi drá­ma. pontosabban tragédia ez, vígjáték csupán, de azéi-t egy könnyű műfajú darabban is helye van — kell hog/ helye legyen — a társadalmi ténye­zőknek, a társadalom nevelő hatásának, a közösség segíteni akarásának. S főleg akkor, ha csakugyan ez is az igazság. Még egy körülményre sze­retnék rámutatni. Dr. Joó alakjáról Van szó, akinek semmi köze az egész darab­hoz. Kétszer jelenik meg a színen, két alkalommal jön a nagymamához, hogy 30 év el­múltával is bevallja nagy- nagy szerelmét. S hogy miért most jön? Nos, az író erre is •válaszol: mert csak mostdisz- szidált a feleségem — mond­ja dr. Joó cinikusan. , Nem, ez a nagypapa, nagy­mama szerelem sehogyan se illik ebbe a vígjátékba, túl opérettes megoldás ez. Sokkal jobb' - és több lenne, ha a nagymamának' — aki pedagó­gus" — csak a hivatásszeretet Kicsi és elegáns kutya volt. Kicsinységén nem kell ma­gyarázkodni, az elegancia meg onnan van, hogy frakkban volt és fehér kesztyűben: négy fehér kesztyűben, vagy ha úgy tetszik, fehér cipőben. Ebből már mindenki tudhatja, hogy a kis kutya fekete volt, mint az Ördög, csak a mellén volt egy fehér folt, mint valami ingmell, meg négy lábán négy fehér pamacs, mint valami kesztyű. A kicsi és elegáns kutya fa­ját ugyancsak nehéz volna ki­deríteni. A kutyaszakértő is legnagyobb tanácstalfLnsággal szemlélhetné foxihoz hasonló szögletes fejét, amelyen akko­ra fülek kegyeskedtek, mint valami daxlin, a lába is gya­nús volt a daxlit illetően, a farka azonban bozontos volt, a teste meg valahogy olyan volt, mint a pulié ... Egyszó­val viharos, nagy kutyaszerel­mek fekete kis, bogárszemű, bogárorrú gyümölcse baktat most az utcán, feltartott fa­rokkal, rendkívül büszkén és megelégedetten. Magas, vékony férfi halad mögötte és nézi, mérgesen né­zi a kutyát. Az meg, ha hátra­pillant, s meglátja a férfi ar­cát, rögtön lefékez, ülepe felett leengedi a zászlót, szőrös po­fáján olyan alázat ömlik el, rugdos halálra... — ezt egy éltesebb korú férfi mondta, s közben öklével hadonászni kezdett. A következő pillanat­ban felordított a fájdalomtól. Szutykos, feledve minden sé­relmét, könnyed mozdulattal mártotta hegyes fogait a hado­nászó férfi lábába. A hangulat egyetlen pilla­nat alatt megváltozott. A ku­tyát szidták, és a gazdáját, de most már azért, hogy miért nem pusztítja el ezt a feneva­dat, egy öregasszony a szívé­hez kapott, hogy jaj, istenem, hátha veszett... A kutya és gazdája fürgén és a lehető leggyorsabban eltűntek egy mellékutcában. Elöl a frakkos kis kutya, fenntartott farok­kal, mögötte a gazdája, akire, időnként visszanézett, mintha azt mondaná: — Nekünk lehetnek vitás kérdéseink egymással, de bán­tani azért téged nem enged­lek ... Hát nem et a helyes? — Derék kis dög vagyl — mormogta vissza válaszképpen a gazda, és ettől Szutykos szí­vébe akkora öröm feó’ltözöíí, hogy azt hangosan, nagyon hangosan ki kellett ugatnia a tavaszi égnek, a fáradt arcú házaknak. Gyurkó Géza amelyből nyíltan kiviláglott, hogy az emberek momentán a kutya pártján vannak. A gazdát végleg elöntötte a veres méreg és inkább talán a nevető embereknek szánva, de csak a kutyának merve, bele­rúgott a frakkos kis testbe. Szutykos felvisított és ijedten talpraugrott, aztán visított, vi­sított, mintha nyúznák. — Nem szégyelli magát... így belerúgni egy kis kutyá­ba... — Nem tudom, mit szólna, ha őbelé rúgnának ekkorát... — Szadista ... Szégyell je ma­gát! ... * — Ilyenek voltak a keret­legények ... — Lehet, hogy ez is az volt... Brutális! A kutya gazdája Csak há­pogni tudott a hangzavarban, amelyet, mint valami furcsa kísérő hangszer, változatlan erősséggel festett alá a kutya visítása, aztán ő is hangra ta­lált. — Fogja be a száját, mit avatkozik bele, ez a kutya... — Fogja be maga . .. Nem szégyelli magát, hogy felnőtt ember létére ilyen kis kutyái gazdája megunta a dolgot, az­tán utánaloholt, hogy nagy igyekezetében majd orra bu­kott ... ... az utolsó pillanatban tu­dott csak ijedt szűküléssel el- ugrani a kis kutya az autó ke­rekei elől. Megint elmaradt egy pár lépést, s aztán csak gazdáját figyelve, ész nélkül rohant utána az úttest másik oldalára. A sofőr káromkodott egy cifrát, ördög fattyának be­cézte a kis kutyát, míg a gaz­dát elöntötte a kegyetlen düh... Ha most ez a négylábú vacak itt elnyúlik, hát a gyerekek kibőgik a lelkűket, az asszony is murizni fog, s végeredmény­ben neki is fájna, ha nem lát­ná többé maga körül ezt a tényleg ördögfattyút .............. — Tak arodsz, haza! — kiál­tott most már rá verpsedö dühvei a kutyára, az meg is­mét lekushadt a földre, be­hunyta a szemét, lecsapta a fülét. — Takarodj haza, mert agyonütlek, le dög! — kiabált rá még egyszer a magasból, de a kutya meg se mozdult. Né­hány ember már megállt, volt, aki csak mosolygott, volt, aki hangosan elnevette magát, s volt, aki megjegyzést is tett, hogy a férfi csak mormogni tud valamit, de szólni már nem. A kutya lemarad vagy három lé­pést, aztán hogy látja, még in­kább, hogy nem érzi saját ma­gán gazdája haragját, újból előrelohol, feledve mindent. tgy folytatódik már a játék egy jó ideje. A kutya gazdája dühös a kis frakkosra, miért nem maradt otthon, s egyálta­lán ügyei intézése közben mit csináljon ezzel a kis vacakkal. Talán vigye be magával az értekezletre? Vagy csapja a hóna alá és úgy vigye hivatal­ról hivatalra? Mert mégiscsak borzasztó, hogy egy felnőtt férfi, akinek szavára százak hallgatnak, ne tudjon parancsolni egy ilyen kis négylábú vakarcsnak. Már vagy ötször ráförmedt, ilyen­kor Szutyltos hihetetlen aláza­tot és ijedtséget tanúsítva, le­kushadt a földre, még a sze­mét is behunyta, fülét is le­csapta, hogy ne lásson, ne halljon ... Nevettek rajta az emberek, amint ott állt hóri- horgas termetével a három­arasznyi kis kutya felett és rikácsolt: takarodj haza! Szutykos nem takarodott, hanem türelmesen Várt, míg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents