Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-30 / 125. szám

1959. május 59., szombat NÉPŰJSÄG s A Term elősző veik ezeti Tanács ülése (folytatás as 1. oldalt ót) szövetkezetét javasolja juta­lomra az elnökség. Dobi István ezután a terme­lőszövetkezeti mozgalomban végbement mélyreható válto­zásokról beszélt. Ez év március 31-én a már közös gazdálkodást folytató, valamint a nyárvégi kezdésre alakult mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és termelőszö­vetkezeti csoportok együttes száma: 4517. Összes közös földterületük: 4 013 835 ka­tasztrális hold. amelyből szán­tó: 3 120 587 katasztrális hold. A termelőszövetkezetek összes földterülete és szán­tóterülete 1958. december 31-éhez viszonyítva több, mint kétszeresére növeke­dett. A mezőgazdasági termelő­szövetkezetekben és termelő­szövetkezeti csoportokban kö­zös gazdálkodást folytató és belépett családok száma az 1958. évi december 31-én nyil­vántartott 143 229-ről 446 229- re, a tagok száma pedig 168 920-ról 512 062-re emelke­dett. A belépő családok túlnyomó többsége földdel rendelkező, ezen belül is igen jelentős rész a középparaszti család. Amíg az elmúlt év végén az összes szövetkezetben gazdál­kodó család 49 százalékának volt saját földje és 51,1 száza­léka földnélküli volt, addig je­lenleg az összes család 82 szá­zaléka földdel rendelkező és csupán 18 százaléka a földnél­küli. A múlt évi december 31- től ez év március 31-ig a 0—7 katasztrális holdig terjedő földterülettel rendelkező szö­vetkezeti családok aránya 31,3 százalékról 50 százalékra, a 7—15 holdasoké 15 százalékról 27 százalékra, a 15 holdon fe­lülieké 1,4 százalékról 5 száza­lékra növekedett. Jelenleg a mezőgazdasági termelőszövetkezetek átlag- területe mind összes területü­ket. mind szántóterületüket vé­ve alapul, közel kétszeresére növekedett és jelenleg egy szö­vetkezet átlagterülete szántó­ban 743 katasztrális hold. E szép eredmények elérését a munkás-paraszt hatalomnak az ellenforradalom után tör­tént .megerősödése tette lehe­tővé. A Magyar Szocialista Munkáspárt megalapozott, helyes és eredményes ag­rárpolitikája találkozott a parasztság széles rétegei­nek érdekeivel és akara­tával. A szövetkezetek ellenforra- dalorh utáni fejlődését az jel­lemezte hogy megnövekedett a tagoknak a szövetkezetekhez való ragaszkodása, szorgalmas munkával rövid idő alatt eltüntették az ellen- forradalom következtében, kö­zös gazdaságaikat ért károso­dásokat. Az utóbbi években, különösen növénytermelésben az országos átlagot lényege­Két hír a rendőrségtől Május 23-ról 24-re virradó éjszaka az egri Park Szálló előtt, ismeretlen fiatalok, he­ves szóváltás közben, késsel megszurkálták Lendvai De­zsőt, a budapesti Goldberger SE vezetőségének egyik tag­ját. Lendvait a mentők kór­házba szállították, s ott meg­állapították, hogy két szúrás nyakának baloldalán, egy pe­dig jobb lapockája alatt érte. Mivel a sebek 8 napon belül gyógyulnak, a rendőrség az ügyet áttette az egri Járási- Városi Bírósághoz. ★ Május 26-án 21 óra tájban Tihamér és Egervár állomás között Pető Sándor mezőkö­vesdi lakost, az egri Finomsze­reivénygyár dolgozóját, az ar­ra haladó vonat elütötte, s a fiatalember azonnal meghalt. A holttestet Bozsik Antal, Ró- kusz u. 5. szám alatti lakos es­te 10 óra tájban fedezte feL Jelentése nyomán a rendőrség azonnal megindította a vizsgá­latot és minden kétséget kizáró bizonyítékok alapján megálla­pította, hogy bűncselekmény nem forog fenn és a fiatalem­ber szerelmi bánat következ­tében lett öngyilkos. Ezt az ál­lítást igazolja a rendőrorvos jelentése is, aki a boncolás al­kalmával az agykéreg táján olyan kóros elváltozást észlelt, amely az öngyilkosságra valló alapvető hajlamra enged kö­vetkeztetni. sen meghaladó eredményeket .mutattak fel. Mindezek ered­ményeképpen megnövekedett a szövetkezetek és a szövetke­zeti parasztok tekintélye az egyénileg dolgozó parasztság előtt. Parasztságunk mind széle­sebb rétegei ismerik fel, hogy a modern nagyüzemi mezőgazdasági termelés az egész világon utat tör magának, s hogy ha meg akarjuk állni helyünket a nemzetközi gaz­dasági küzdőtéren, mi sem ma­radhatunk meg elaprózott kis- parcelláink keretei között. Az eddigiektől jelentősen el­térő és általános jellemzője volt az ez évi gyors fejlődésnek a szövetkezeti községek alakulása. A mezőgazdaság szocialista átalakulásának ez a módszere már az eddigi tapasztalatok alapján is kedvezőnek értékel­hető. Egy-egy községnek, tele­pülésnek a szövetkezeti gaz­dálkodásra egyszerre történő áttérése lehetővé teszi szá­munkra a szövetkezeti nagy­üzemi táblák kialakítását, köz­beeső tagosítások végrehajtása nélkül; A szövetkezeti községek ala­kításának módszere összeha­sonlíthatatlanul jobb, kedve­zőbb feltételeket nyújt az ér­dekelt községekben a szövet­kezeti közhangulat kialakítá­sát, a szövetkezeti gazdálkodás megindítását, a gazdálkodás feltételeinek megteremtését, saját erőforrások mozgósítását illetően. A termelőszövetkezeti moz­galom előbbiekben említett, nagyarányú számbeli fejlődése csak akkor jelenthet végleges sikert és hozhat megfelelő eredményeket, ha a megala­kult és nagyobb mértékben megnövekedett a szövetkeze­tek szervezetileg és gazdasá­gilag a lehetőséghez mérten rövid időn belül megszilár­dulnak. — Ez év elején a szövetke­zeti községek százainak meg­alakulása során a fejlődés gyors üteme miatt, az ellen­ségnek nem volt lehetősége a munka akadályozására, zava­rására. Azóta a mezőgazdaság szocialista építésének ellenségei, a szo­cializmus falun történő előrehaladásán érzett elke­seredésükben, a nyugati hírügynökségek, rádiók tá­mogatásával, imitt-amott igyekeznek zavart kelteni. Egész sorát hallani sokszor egészen ostoba, de mindenkép­pen kártékony szándékú hí­reszteléseknek. Természetesen az esetek túlnyomó többségé­ben ezeket a híreszteléseket a termelőszövetkezeti tagok és a dolgozó parasztok maguk is el­ítélik, munkájukat a párt és a kormányzat két és fél éves őszinte, világos és emberséges politikájából nyert bizakodás­sal, Zavartalanul végzik. — A termelőszövetkezeti mozgalom már tíz évre tekint­het vissza, mégis a most szö­vetkezetbe lépő dolgozó pa­rasztoknak sok, bár nem tel­jesen ismeretlen, de számukra új fogalommal kell megbarát­kozniuk. Az, hogy a szövetkezeti élet­tel járó, számukra új jelensé­gekkel, mint igazgatóság, el­nök, agronómus, brigádvezető, munkaegység, milyen gyorsan és eredményesen ismerkednek meg, sokban függ attól, tu­dunk-e az új községekben olyan szellemet kialakítani, amelyben minden egyes tsz- tag érzi, és érti, hogy a ter­melőszövetkezet gazdája, tu­lajdonosa. — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az új szö­vetkezetek vezetői, akiknek nagyüzemi vonatkozásban gya­korlati tapasztalataik még nincsenek, határozottan igény­lik és*'nagyon szívesen fogad­ják régebbi termelőszövetke­zetek tapasztalt vezetőinek se­gítőszándékú javaslatait; Az ilyen segítségnyújtásban és ta­nácsadásban mindig töreked­jünk arra, hogy az új szövet­kezeti vezetők már most szok­janak hozzá a termelőszövet­kezeti élet természetéből, lé­nyegéből folyó alapvető tör­vényhez, ahhoz, hogy a szö­vetkezet a tagoké. Ahol a vezetőség minden­ben szorosan a tagokkal együttműködve, vélemé­nyükre és ennek alapján segítségükre támaszkodva dolgozik, a szövetkezet éle­tében a még esetleg elő­forduló rosszindulat sem tehet kárt. — Az őszi kezdésre alakult szövetkezetekben hasznosíta­nunk kell minden olyan kez­deményezést, amely a közös gazdálkodás megindítására és megalapozására irányul. Kor­mányzatunk a termelőszövet­kezetek tömeges megalakulása után, a rendelkezésre álló anyagi eszközök mozgósításá­val, a népgazdaság erejéhez mérten mindent elkövetett és a jövőben is el fog követni, hogy megfelelő támogatást nyújtson az új, közös gazda* súgok elindításához. Népgaz­daságunk korlátozott teherbí­róképessége megkívánja, hogy a szükséges anyagi eszközök előteremtése céljából minél szélesebb körben mozgósítsuk a szövetkezetbe tömörült parasztság saját erőforrásait, melyhez, mint alaphoz, az ál­lam, erejéhez képest, hozzá­járul. —• Szép számmal vannak már nemcsak a működő, na- nem az őszi kezdésre alakult szövetkezetek között is, ame­lyek igen okosan, már most felkészülnek a gazdálkodás zökkenőmentes megindítására. Kadarkúton például a közgyű­lés határozata alapján a tagok egyenként három­száz forinttal járulnak hoz­zá katasztrális holdanként a közös gazdálkodás meg­indításához. Ezen túlmenően már most kö­zös értékesítést szerveznek és az így kapott felárat a szövet­kezeti alapra fordítják. Dobi István példaként még megemlítette több más, újon­nan alakult termelőszövetkezet őszi felkészülését, majd így folytatta: — . Helyesnek tartjuk az olyan kezdeményezéseket is, amelyek szerint a közös gazdál­kodás feltételeinek megterem­tése érdekében dolgozó veze­tőknek és tagoknak munkaegy­séget imák jóvá, amely a kö­zös gazdálkodás megindulása után, a jövő gazdasági évben kerül kifizetésre. Feladatunk, hogy az ország különböző vi­dékein fellelhető, hasonló kez­deményezéseket a legmesszebb- menően támogassuk, s minél több helyen megvalósításra ja­vasoljuk. — A feladatok megoldásá­ban, a párt és állami szervek dolgozói mellett, nagy segít­séget nyújthatnak a Termelő­szövetkezeti Tanács tagjai és megyei megbízottai is. Ezért nagy jelentőséget tulajdoní­tunk. annak hogy a tanács tag­jai, megbízottai mindenütt be­kapcsolódva a munkába, az illetékes szervekkel a legszo­rosabban együttműködve dol­gozzanak. Mozgósítsák minél több, ' a körzetükbe tartozó termelőszövetkezet erre alkal­mas elnökét, vezetőjét és ve­lük együtt nyújtsanak haté­kony, konkrét támogatást az új, vagy a közös gazdálkodóst még nem folytató termelőszö­vetkezeteknek — fejezte be beszédét Dobi István. (MTI) Ezerszáz végző mérnököt kétezerkétszáz munkahely, kétszáz új közgazdászt négyszázötven állás vár Az ország összes felsőokta­tási intézményeiben az idén végző hallgatók száma meg­közelíti a négyezerötszázat. A műszaki egyetemekről több mint ezeregyszáz fiatal mér­nök kerül ki ebben az évben. A bejelentett munkahelyet száma meghaladja kétezer- kétszázat. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemet eb­ben az esztendőben csaknem kétszáz fiatal közgazdász hagy­ja eh Részükre több mint négyszázötven munkahely áll rendelkezésre, körülbelül egy- harmaduk Budapesten, a töb­bi vidéken. A tudományegyetemekről kikerülő tanárok közül csas kevesen helyezkedhetnek el a fővárosban, elsősorban a vidé­ki általános és középiskolák­ban van szükség pedagógu­sokra. (MTI) elmélet első és fő szempont­jának az élet, a gyakorlat szempontjának kell lennie, amely elkerülhetetlenül a ma­terializmushoz vezet, s kímé­letlenül félrelöki a professzori skolasztika végnélküli Mesze­léseit. 2. Lenin a könyv második alaprészében (IV. fejezet) meg­határozza az empíriokriticiz- musnak, ennek a szakfilozó- íusokból álló igen kicsiny isko. lácskának a kor többi filozó­fiai iskolái közt elfoglalt he­lyét Ezzel kapcsolatban meg­állapítja, hogy Mach és Ave- narius a XIX. század hetvenes éveiben léptek a filozófia pont­jára, amikor divatos jelszó volt: Vissza Kanthoz! Éppen ezért a machisták közvetlenül K kantizmusból indultak ki. \ kantizmus azonban igen-*■ sajátszerű filozófia. ,.Kant filozófiájának fő voná­sa — Lenin szavaival szólva — a materializmus és az idealiz­mus kibékítése, a kettő komp­romisszuma, különféle, egy­mással ellentétes filozófiai irá­nyoknak egy rendszerben való egyesítése.” (Uo. 201. oldal.) Kant tehát materialista és idealista volt egyszemélyben. E felemás volta miatt mjnd a következetes materialisták, mind pedig a következetes idealisták kíméletlen harcot folytattak ellene. A materia­listák balról bírálták Kantot, s azt rótták fel bűnéül, hogy engedményeket tesz az idealiz­musnak. Az idealisták viszont jobbról bírálták, s azt rótták fel Kant bűnéül, hogy teret en­ged a materializmusnak. Most már csak az a kérdés, hogy a machisták melyik oldalról bí­rálták tanítómesterüket: bal­ról Vagy jobbról. Erre a kérdésre válaszolva, teáin kiemeli, hogy a machis­ták nem balról harcoltak Kant ellen, mint _a materialisták, hanem jobbról, mint a szkep­tikusok és az idealisták. Az empíriokriticizmus hívei nem Kant agnoszticizmusa ellen harcoltak (az agnoszticizmus az érzeteinkben feltáruló ob­jektív valóság tagadása), ha­nem egy tisztább agnoszticiz- musért. Ez azt jelenti, hogy Kantból kiindulva, nem a ma­terializmus felé, hanem az el­lenkező irányban, Hume és Berkeley felé haladtak. Egyéb­ként maga Mach egészen hatá­rozottan elismerte, hogy Kant­ból kiindulva, Berkeley és Hu­me vonalán haladt. 3. Lenin a könyv harmadik alaprészében (V. fejezet) igen meggyőző módon kimutatja, hogy a machizmus a modern természettudomány egyik ágá­nak (a fizikának) egyik isko­lájával (a „fizikai” idealizmus­sal) van kapcsolatban. Ez a rész behatóan tárgyalja a „fizi­kai” idealizmus problémáját. A „fizikai” idealizmus a XX. század első felében ala­kult ki. Keletkezése a modern fizika válságával függ össze. A fizika válsága pedig akkor kö­vetkezett be, amikor a termé­szetbúvárok a makró-világból (a nagy testek birodalmából) a mikro-világba (az atom bel­ső szférájába, az elemi részecs­kék birodalmába) hatoltak. Eb­ből kifolyólag az történt, hogy az anyag szerkezetére és tu­lajdonságaira vonatkozó régi törvények és alapelvek jelen­tős része megdőlt. A modem fizika eredmé- nyeihez tartozik az elekt­romágneses hullámok, a katód- mágneses hullámok, a katód- sugárzás, a röntgensugárzás és radioaktivitás felfedezése. Ez viszont tarthatatlanná tette azt a korábbi mechanikus mate­rialista koncepciót, amely sze­rint a tömör szerkezet, az át- hatolhatatlanság, az állandó tömeg, a közvetlen érzékelhe-, tőség stb. abszolút anyagtulaj­donság. Kiderült pl., hogy az elektronok tömegüket sebessé­gükkel együtt változtatják: ha megnő a sebességük, növekszik a tömegük is, azaz minél gyor­sabban mozognak, annál job­ban ellenállnak a sebesség to­vábbi növelésének. Abból a tényből, hogy a sebesség csök­kenésének eredményeképpen az elektron tömege is csökken, egyes fizikusok azt az idealis­ta következtetést vonták le, hogy bizonyos ponton „az anyag eltűnik”, „az atom de- materializálódik”. A „fizikai” idealizmus tehát elveti a tudaton kívül létező objektív valóságot. „Az anyag eltűnt” — így fejezhetjük ki a „fizikai” idealizmus lényegét. Valójában persze, mint Lenin írja, nem az anyag tűnt el, hanem az a határ, ameddig az anyag megismerésében ezideig eljutottunk, eltűntek az anyag olyan tulajdonságai, amelyek korábban abszolútnak, válto­zatlannak, eredendőnek lát­szottak (áthatolhatatlanság, te­hetetlenség, tömeg stb.), s amelyekről kiderült, hogy vi­szonylagosak, hogy csak az anyag bizonyos állapotainak a jellemzői. „Mert az anyag egyetlen „tulajdonsága” — ír­ja Lenin —, amelynek elisme­résével függ össze a filozófiai materializmus, az a tulajdon­ság, hogy objektív valóság, hbgy tudatunkon kívül léte­zik.” (Uo. 269. oldal.) Miért került a modern fizi­kusok bizonyos része az idea­lizmus lejtőjére? Főleg azért, mert általában a fizikusok nem ismerték a dialektikát. Harcra keltek a metafizikus materia­lizmus ellen, de. a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is. Tagadva az anyag eddig ismert tulajdonságainak válto­zatlanságát, oda jutottak, hogy tagadták magát az anyagot, vagyis a fizikai világ objektív valóságát. 4. Lenin a könyv utolsó alaprészében (VI. fejezet) az empíriokriticizmus ismeretel­méleti skolasztikája mögött felfedi a filozófiában küzdő pártok harcát, mely végered­ményben a kapitalista társa­dalom ellenséges osztályainak tendenciáit és ideológiáját fe­jezi ki. A jelenkori filozófia éppoly pártos, mint a kétezer évvel ezelőtti — ez Lenin tanítása. A két harcoló bárt napjaink­ban is lényegében véve a ma­terializmus és az idealizmus. Az idealizmus csak kifino­mult, fortélyosabb formája a fideizmusnak, mely állig fel van fegyverezve, hatalmas szervezetekkel rendelkezik és ma is szívós kitartással hat a tömegekre. „Az empíriokriticiz­mus objektív osztályszerepe — írja Lenin — kizárólag abban áll, hogy kiszolgálja a fideis- tákat a materializmus ellen, s különösen a történelmi mate­rializmus ellen folytatott har­cukban”. (Uo. 372. old.) Ez a tény az empíriokriticizmus tényleges osztályszerepének tu­dományos meghatározásán túlmenőleg arra is rávilágít, hogy a machizmus ideológiai megsemmisítésével Lenin fel­becsülhetetlen értékű munkát végzett. ★ H a összefoglalóan meg akarjuk határozni a ma­terializmus és empíriokriticiz­mus történelmi jelentőségét, akkor a mű következő alapvo­násaira kell főleg rámutat­nunk: Lenin könyve felülmúlha­tatlan mintaképe a marxista filozófia ellenségei ellen vívott engesztelhetetlen harcnak, ra­gyogó példaképe a kommunis­ta pártosságnak. A könyv min­den szempontból megsemmisí­tő bírálatnak vette alá a bur- zsoá idealista filozófia leg­újabb mesterkedéseit. Lenin bebizonyította, hogy a machisták filozófiájában volta­képpen nincs semmi új, való­jában réges-régen elavult idealista lim-lomot ráncigáinak elő, csak új cégért akasztanak rá. A kiagyalt „empíriokriti­cizmus” elnevezés alatt, némi­képpen megszépítve, Berkeley- nek a XVIII. századbeli angol püspöknek, a népbutítás konok védelmezőjének filozófiáját keltik új életre. Ezért tehát a machizmus filozófiájának ki­indulópontja és lényege: a szubjektív idealizmus. Az empíriokritikusok odáig süly- lyedtek, hogy. állításuk szerint, az agy nem szerve a gondolko­dásnak, tehát lehetséges a gondolkodás agy nélkül is. Ezt a „filozófiát” Lenin megvető gúnnyal agy nélkülinek nevez­te. Lenihnek ez a zseniális mű­ve egyszersmind a marxizmus elméleti alapjának: a dialekti­kus és történelmi materializ­musnak védelme, és tudomá­nyos materialista összesítése mindannak, ami fontos és lé­nyegbevágó eredmény volt ab­ban. amit a tudomány (első­sorban a modem természettu­domány) egy egész történelmi időszak folyamán — Engels halálától Lenin könyvének megjelenéséig — elért. Lenin könyve tovább fejlesztette és előrevitte Marx és Engels fi­lozófiáját: a dialektikus és tör­ténelmi materializmust, a kommunizmus elméleti funda­mentumát. Lenin nagyon erősen hang­súlyozza, hogy a marxizmus filozófiája egységes egész, s ki­mutatja. hogy minden olyan kísérlet, amely a marxista filo­zófia szétdarabolására irányul, elkerülhetetlenül az egész marxizmus eltorzítására vezet. Ezzel kapcsolatban a követke­zőket írja: „A marxista filozó­fiából. ebből az egy acéldarab­ból öntött filozófiából egyetlen alaptételt, egyetlen lényeges részt sem lehet kitörölni anél­kül, hogy el ne távolodnánk az objektív igazságtól, hogy ne szegődnénk a reakciós burzsoá hazugság szolgálatába.” (Uo. 338. oldal.) tudomány jelenlegi álla­pota — különösen az atomenergia felfedezése — nagyszerűen igazolja Leninnek az anyagról, az atom kimerít­hetetlenségéről szóló zseniális tételeit. Azok a nagyszerű tu­dományos eszmék, melyeket Lenin a Materializmus és em­píriokriticizmus című művében kifejtett, mind a mai napig él­nek és hatnak az egész világ haladó tudományában. Ezek a tudományos eszmék legyőzhe­tetlen fegyverül szolgáinak a haladó tudósok kezében a reakciós burzsoá filozófia ellen vívott harcban. Lenin műve nélkülözhetetlen segítséget nyújt mind a tudományos, mind pedig a gyakorlati-poli­tikai munkában. A Materializmus és empírio­kriticizmus szelleme élni fog századokon át! FÖLDI PÁL a TIT filozófiai szakosztály tagja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents