Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-30 / 125. szám

2 NÉPÚJSÁG 1959. május 30., $zomh«£ Nem szabad játszani a tűzzel Hruscsov beszéde Korcsában KORCSA (TASZSZ): N. Sz. Hruscsov, az albániai Korcsá­ban csütörtökön tartott nagy­gyűlésen beszédet mondott. Őszintén megköszönte az albán dolgozóknak a szívélyes fogad­tatást, kitért Albánia szocialis­ta építésének sikereire, majd foglalkozott a nemzetközi hely­set néhány kérdésével. Hangsúlyozta, hogy Görög­országban és Albániában más­fajta rend uralkodik, ennek azonban nem szabad megbon­tania a két ország jószomszéd­ságát. Mi csak azt akarjuk — folytatta —, hogy Görögország békeszerető ország legyen, ne engedjen imperialista rakéta­támaszpontokat létesíteni terü­letén, ne fenyegessen bennün­ket és ne fenyegesse barátain­kat, az albánokat. Ha a görög kormány még­is elköveti ezt a hibát, ez igen súlyos következmé­nyekkel járhat mind a gö­rög kormányra, mind pe­dig a görög népre. Á kormányok nem örökké- valóak, az egyik megy, a má­sik jön. De a népeknek gyak­ran kell vérükkel fizetniük egy kormány rossz politikájá­ért. Még egyszer szeretném fi­gyelmeztetni a görög kormányt, hogy ne veszítse el józanságát és ne engedje meg területén rakétatámaszpontok létesíté­sét. Ha mégis lesznek ilyen tá­maszpontok Görögországban, nekünk nyilván meg kell álla­podnunk majd Albánia kor­mányával, hogy az önök he­gyeiben megfelelő helyet vá­lasszunk ki és rakétafegyvere­ket állítsunk fel. Ehhez nincs is szükség nagy területe. Megfelelő következtetéseket kell levonnunk az önök másik szomszédja, Olaszország kor­mányának magatartásából is ■— mondotta Hruscsov. — Az olasz kormány komoly hibát vétett, amikor megengedte, hogy területén az amerikaiak rakétatámaszpontokat létesít­senek a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. De va­jon azok, akik a támaszpontok­ra vonatkozóan megállapodtak az amerikaiakkal, gondolkoz- tak-e azon. milyen következ­mények várhatók? Hiszen ezek a rakétatámaszpontok meg- semmisíthetők a Szovjetunió területéről felbocsátott raké­tákkal. A velünk baráti Albá­nia területéről pedig egyszerű, szárnyas rakétákkal teleszór­hatjuk egész Olaszországot. Fel kell ismerni a szocialista tábor országainak erejét —je­lentette ki Hruscsov és nem szabad játszani a tűzzel. Ml a hidegháború meg­szűntetésének és a nem­zetközi feszültség csökken­tésének útját ajánljuk. A népek azt akarják, hogy az államok egyezzenek meg a nukleáris fegyverek betiltásá­ban, a velük folytatott kísér­letek azonnali beszüntetésé­ben, a fegyveres erők csök­kentésében. A népek azt akar­ják, hogy ne legyenek atom­fegyverek, rakéták, sem a Bal­kán-félszigeten, sem Olaszor­szágban, sem másutt. Mi tettünk javaslatokat ezekről a kérdésekről, és azon leszünk, hogy e kérdések meg­oldódjanak. Véleményem sze­rint mind a görög nép, mind az olasz nép megértéssel fo­gadja ezeket a javaslatokat. Ügy vélem továbbá, hogy az ilyen javaslatainkat támogat­ják Jugoszlávia és más orszá­gok népei is, nem is szólva barátainkról és szövetségese­inkről, Bulgáriáról és Romá­niáról. A balkáni és Földközi­tengeri atomfegyvermentes övezet megvalósítása számot­tevő lépés lenne Európa és a világ békéjének megszilárdítá­sa útján. Ma olvastam Brentano űr nyugatnémet külügyminiszter beszédét —folytatta Hruscsov, <— Brentano azt mondja, hogy a Szovjetunió nem tágít ja­vaslataitól és ezért nyomást kell rá gyakorolni. Ha, sze­rinte a Szovjetunió nem en­ged, ne is legyen kormányfői értekezlet. Felvetődik a kér­dés, vajon Brentano úr dönt erről? Továbbra !s tántoríthatat- Ianul harcolunk a béke megszilárdításáért — foly­tatta —, s akár tetszik po­litikánk Brentano úrnak, akár nem, szilárdan és hajthatatlanul megvalósít­juk. Politikánkban a béke biztosí­tásának érdekeit tártjuk szem előtt. A német békeszerződés megkötése mindennél jobban szolgálja ezt a célt. Ha ön, Brentano úr, és az ön kormá­nya nem írja alá a békeszer­ződést, mi aláírjuk a béke- szerződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal, aláírják más országok is, amelyek akarják, és eljön az idő — ami­kor Brentano úr is aláírja. A nyugat-németországi né­metek ugyanúgy nem akarnak háborút, mint a többi nép — hangsúlyozta a szovjet kor­mányfő. — Ezért, ha a jelen­legi nyugatnémet kormány nem írja alá a békeszerződést, a nyugat-németországi néme­tek idővel majd olyan új mi­nisztereket állítanak kormá­nyukba, akik jobban megértik a békeszerződés megkötésének szükségességét és aláírják a békeszerződést. — Kilátásaink igazán jók — folytatta Hruscsov —, tehát to­vábbra is dolgozunk, fejleszt­jük gazdaságunkat, tudomá­nyunkat és kultúránkat, fokoz­zuk a nép jólétét. És ha a nyugati országok képviselői meghosszabbít­ják a hidegháborús álla­potot, ha rövid időn belül nem lesz kormányfői talál­kozó, ml várunk, amíg be­érnek a feltételek. — Önök - bizonyára tudják a sajtóból — mondotta Hruscsov —, hogy tizenkét napot szán­dékozunk Albániában tölteni. Külföldön megkezdődött a szó­beszéd: mi van emögött? — Egy kis ország és a szovjet küldöttség mégis ilyen hosszú időt szándékozik ott tölteni? Nyilván nehézségek vannak Albániában. Semmiféle nehéz­ség nincs és nem is volt. A bennünket kölcsönösen érdeklő ügyeket már régen elintéztük, minthogy egybehangzóan ér­telmezzük mind országaink belső eseményeit, mind pedig a nemzetközi forradalmi mun­kásmozgalom helyzetét. Hruscsov végezetül megje­gyezte, hogy Albániából haza­térve, esetleg megszakítja út­ját Magyarországon. (MTI) Hruscsov albán termelőszövetkezetekben tett látogatást TIRANA (TASZSZ) A kor- Korcsába visszatérve a szovjet csai nagygyűlés után Hrus- párt- és kormányküldöttség csov, valamint a szovjet párt- tagjai részt vettek az Albán és kormányküldöttség xísére- Munkapárt kerületi bizottsága tében levő tagjai látogatást és a városi tanács által tiszte- tettek a „Maliéi" állami gaz- létükre adott ebéden, daságban. A szovjet vendégek Csütörtökön este Hruscsov ezután felkeresték a „Bulga- és kísérete visszatért Tiraná- rec" Termelőszövetkezetet, ba. (MTI) Csehszlovák—boSgár közös közlemény a bolgár párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásáról PRÁGA (MTI): A bolgár párt- és kormányküldöttség csehszlovákiai látogatásáról és a két ország képviselőinek tárgyalásáról közös közle­ményt adtak ki. A közlemény megállapítja, hogy a rendkívül szívélyes légkörben folytatott tárgyalá­son valamennyi kérdésben megmutatkozott a nézetek tel­jes azonossága. A nemzetközi kommunista mozgalom ideológiai egységé­nek további megszilárdítását, a revizionizmus elleni harcot, pítja, hogy a Csehszlovák Köz­társaság és a Bolgár Népköz- társaság népei megelégedéssel fogadták a külügyminiszterek genfi konferenciájának össze­hívását. A két ország képvise­lőinek megítélése szerint a nyugati nagyhatalmak Géni­ben előterjesztett terve nem nyújt alapot sem a német kérdésnek, sem az európai biztonsággal és leszereléssel kapcsolatos egyéb kérdések­nek a megoldására. Ezért a Csehszlovák Köztár­saság és a Bolgár Népköztár­saság helyesli és támogatja a szolgálja. A bolgár Kormány messzemenően támogatja a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Köztársaság kép­viselőinek részvételét a genfi értekezleten. A nyilatkozat el­ítéli a genfi értekezleten részt vevő egyes országok agresszív köreinek azt a kísérletét, hogy a konferenciát eredménytelen­ségbe fullasszák. Elítéli a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának 'revansista, mi­litarista politikáját is, továbbá a szocialista országok ellen irányuló amerikai támaszpon­tok építését Nyugat-Német- országnak, Olaszországnak és más tőkés államoknak a terü­letén. Megbélyegzi a revansis­ta és, neofasiszta szervezetek ausztriai tevékenységét. (MTI) a marxi—lenini tamtas tiszta­ságának megőrzését mindkét párt elsőrendű feladatának te­kinti. A közös közlemény megálla­szovjet kormány javaslatait és a szovjet küldöttségnek Géni­ben kifejezett álláspontját, amely valamennyi nép érde­keit és a béke megerősítését Nyugati körökben derűlátással tekintenek a genfi értekezlet további fejleményei elé GENF (MTI): A Reuter sze­rint washingtoni hivatalos kö­rökben kijelentették, nem/len­ne meglepő, ha a genfi külügy­miniszteri értekezlet a követ­kező tíz napon belül megegye­zést érne el. A fenti körökben derűlátóan nyilatkoztak a csúcsértekezlet megtartásának lehetőségéről is. Eisenhower elnök, aki csü­törtökön megbeszélést folyta­tott a négy külügyminiszterrel, kijelentette, reméli, hogy a genfi tárgyalások eredménye­képpen „jobban megközelíthet­jük azoknak a problémáknak a megoldását, amelyek Euró­pában előttünk állnak.” A DPA jelenti, hogy a kül­ügyminiszterek Eisenhowerrel folytatott beszélgetésüket „ba­rátságosnak és hasznosnak” minősítették. A külügyminisz­terek kijelentései és Eisen­hower nyilatkozatai alapján Genfben remélik, hogy a közeli napok ülései „a frontok fella­zítását” eredményezik. A külügyminiszterek visszaérkeztek Genfbe GENF (MTI) Nyugati hír- A külügyminiszteri érte&ez- ügynökségek jelentik, hogy a let zárt ülése pénteken, ma­négy külügyminisztert szállító gyár idő szerint 16 órakor ül repülőgép magyar idő szerint össze az angol delegáció által 12,53 órakor megérkezett bérelt villában? Genfbe. Szovjet jegyzék Iránhoz MOSZKVA (TASZSZ): A Szovjetunió külügyminiszté­riuma május 28-án jegyzéket nyújtott át Irán moszkvai nagykövetének, s felhívja a fi- -gyelmet o Szovjetunió tehe- ráni nagykövetsége ellen inté­zett provokációkra. Az iráni rendőrség ugyanis ok nélkül feltartóztatta a nagykövetség iráni állampol­gárságú két alkalmazottját, akik hivatalos címekre és a teheráni lapok szerkesztőségei­be szállították a nagykövetség közlönyét és a „Szovjetszkij Szojuz” •című folyóiratot. A jegyzék megemlíti a Dzcahan című lap kirohanása­it, amelyek arra buzdítanak, hogy „küldjék akasztófára” a szovjet nagykövetség munka­társait. A jegyzék rámutat, hogy a szovjet nagykövetségre azonos típusú, nyilvánvalóan sugalmazott levelek érkeznek, amelyekben fizikai megsemmi­sítéssel fenyegetik a nagykö­vetség munkatársait. A Szovjetunió külügymi­nisztériuma — hangzik a jegy­zék — durva provokációnak tekinti az iráni hatóságok ilyen akcióit, amelyek célja a szov­jet—iráni kapcsolatok megron­tása, s elvárja, hogy az illeté­kes iráni szervek haladéktala­nul hozzanak intézkedéseket a provokációk megszüntetésére, és teremtsék meg a nagykövet- cég munkájához szükséges fel­tételeket. (MTI) Diplomáciai megfigyelők Valószínűnek tartják, hogy a nyugatiak a zárt ülésen olyan egyezmény elérésére töreksze­nek majd, amely lehetővé ten­né, bogy csapataik továbbra is Nyugat-Berlinben maradja­nak.^ Biztosra veszik egyéb­ként, hogy a zárt ülések a legnagyobb titokban folynak, majd és csak nagyon kevés fog kiszivárogni a vita anya­gából. (MTI) Idő j árás jelentés Várható időjárás szombat estist Erősen fellhős idő, sok helyen esővel. Mérsékelt északkeleti-keleti szél. Az éjszakai lehűlés keleten gyengül. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 8—11, legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton? 16—19 fok között. Távolabbi kilátások: felhős, hű­vös idő, további esőkkel. (MTI) >^^^^^^^^^^VVVVVVVA/VVVVVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/SAAAAA/VVVAAA^AA^/VVVV/NAAA/VV\AA/VNAAA^VA»VV\/VVVV'AAAAA/VAAAAAAAAAA/^^VAAA^AAAAAAAAAA^\AAAAAAAAAAAAAAAA^VV\AAAAAAA/VVSAAAAAAA«^AA^AAAAA^ A lenlnizmus ékessége (Otven éves a Materializmus és empíriokriticizmus) ‘jp’él évszázaddal ezelőtt je­1 lent meg először Lenin Materializmus és empíriokriti- cizmus című zseniális műve, amely ezt a szerény alcímet kapta: Kritikai jegyzetek egy reakciós filozófiáról. A könyv megírásának és kiadásának történelmi körülményeiről rö­viden a következőket tartjuk szükségesnek megjegyezni: Az 1905-ös orosz forradalom Vereséggel végződött. A sztoli- pini reakció nehéz évei követ­keztek. A fegyházak, várbör­tönök és száműzetésl helyek megteltek forradalmárokkal. Teljes erővel dühöngött a fe­keteszázas terror. Mindez sú­lyos csapást jelentett a forra­dalmi proletármozgalomra. De a forradalom veresége nemcsak ezt eredményezte. Bomlást és züllést idézett elő a forradalom „útitársai” köré­ben is. Az ideológiai zűrzavar és a dekadencia különösen az értelmiség körében erősödött. Az ún. útitársak jelentős ré­sze, hátat fordítva a forrada­lomnak, iparkodott a reakció­hoz alkalmazkodni és a cáriz- mussal megférni. Az ellenfor­radalomhoz csatlakozott úti­társak az ideológiai fronton támadást indítottak a marxiz­mus ellen. A divatos írók egész raja lépett fel a marxizmus kijavításának” és .,megsem­misítésének” igényével. A marxizmus „kritikája” divattá lett. A kishitűség és a dekaden­cia megfertőzte a Bolsevik Párthoz tartozó értelmiségiek bizonyos részét is. Ezek, bár marxistáknak tartották magu­kat, de sohasem álltak szilár­dan a forradalmi marxizmus talaján. Közéjük tartoztak olyan ideológusok, mint Bog­danov, Bazarov, Lunacsarszkij (akik 1905-ben csatlakoztak a bolsevikokhoz), Juskevics, Va- lentyinov (akik mensevikiek völtak). Ezek úgyszólván egy­idejűleg kezdték „kritizálni” a marxizmus filozófiai elméleti alapját: a dialektikus és tör­ténelmi materializmust. Egy­szóval tehát különösen a filo­zófia terén a marxista elmélet revidiálásának igényével lép­tek fel. Ezt a revizionizmust Lenin a következőképpen jel­lemezte: „Egyre körmönfon­tabban hamisítják meg a marxizmust, egyre ügyesebben tálalnak fel antimarxista tano­kat marxizmus gyanánt — ez jellemzi korunk revizionizmu- sát a politikai gazdaságtan­ban is, a taktikai kérdésekben is és általában a filozófiában — az ismeretelméletben és a társadalomtudományban egya­ránt.” (Lenin Művei 14. kötet, 343. oldal. Szikra, 1954.) ÍT.z a képmutató revizioniz­J“1 mus különösen azért volt veszedelmes, mert az egyszerű pártmunkások és a proletár­tömegek becsapására irányult, s alkalmas volt arra, hogy megtévessze őket. Lényegében véve ez a marxizmus elméleti alapjait támadó kritika a leg­szorosabban egybekapcsolódott a reakciónak a párt és a for­radalom ellen indított általá­nos hadjáratával. A forradalmi marxizmustól elpártolt értelmiségi csoport egy része egészen odáig ment, hogy új vallás alapításának szükségességét kezdte hirdetni (ezek voltak az ún. „istenkere­sők” és „istenépítők”). A revizionizmus azonban nemcsak orosz, hanem egy­szersmind nemzetközi jelenség is volt ebben az időszakban. A nemzetközi munkásmozgalom­ban ekkor jelentkezett a Bren- stein-féle revizionizmus. A re­vizionisták azt erősítgették, hogy a marxizmust külöriösen a filozófia terén „revízió alá kell venni”, meg kell tisztítani a dialektikától, amelyet Hegel „káros hagyatékainak” minősí­tettek. Azt hirdették ugyanak­kor, hogy a marxista filozófiát „ki kell egészíteni” a neokan- tianus, valamint a machista filozófiával. A nyugat-európai burzsoá- filozófiában ebben az idő­ben igen elterjedt egy rend­kívül reakciós idealista filozó­fia: az empíriokriticizmus (a „tapasztalat kritikája”), vagy — ahogy fő képviselőjéről, az osztrák Ernst MachróJ, nevez­ték — a machizmus. A machis- ták tagadták a tárgyak és je­lenségek objektív létezését, ta­gadták a természet és a társa­dalom objektív törvényeit, és azt állították, hogy voltakép­pen semmit sem ismerhetünk meg, csak saját érzékelésein­ket. Az empiriokritikusok te­hát az idealizmus és az agnosz- ticizmus talaján álltak. A re­vizionisták azonban meglepő módon a tudomány legújabb vívmányának nevezték ezt a filozófiát, mely valójában ál­cázott papi népbutítás volt, és azt állították, hogy ez a filozó­fia összeegyeztethető a marxiz­mussal. A revizionisták azt hangoztatták, hogy a marxista filozófiát, amelyet „fogyaté­kosnak” minősítettek, ki kell egészíteni a machizmussal. T eninre várt az a halaszt­-Lí hatatlan feladat, hogy megadja a kellő választ a re­vizionistáknak, lerántsa róluk az álarcot, teljesen leleplezze őket, s megvédje a marxista párt elméleti alapjait a revi­zionista aknamunkával szem­ben. Ezt a feladatot Lenin a Materializmus és empíriokriti­cizmus című híres könyvében végezte el, amely 1909. május 12. és 17. között látott nap­világot. ★ Lenin műve, mely szerkeze­tileg a Bevezetésen kívül hat fejezetet foglal magában, tar­talmi szempontból négy — egy­mással a legteljesebben össze­függő és egymáshoz igen szer­vesen kapcsolódó alaprészekre osztható. Ezt a felosztást Le­nin végezte el a könyv Befe­jezésében. Ennek megfelelően kell tehát a mű tartalmát meg­ítélni és tárgyalni. Melyek ezek a tartalmi alaprészek? 1. Lenin mindenekelőtt ösz- szehasonlítja az empíriokriti­cizmus és a dialektikus mate­rializmus elméleti alapjait. Ez az összehasonlítás, mellyel az első három fejezet foglalkozik, az ismeretelméleti kérdések egész vonalán azt mutatja, hogy a machizmus, amely új csodabogarakkal, szócskákkal és mesterkedésekkel palástol­ja a szubjektív idealizmus és az agnoszticizmus hibáit, me­rőben reakciós filozófia. Ép­pen ezért csak az beszélhet komolyan az empíriokriticiz­mus és a marxista filozófia „egyesítéséről”, akinek fogal­ma sincs arról, hogy mit je­lent általában a filozófiai ma­terializmus és mit jelent Marx és Engels dialektikus mód­szere. Lenin az empíriokriticizmus mélyreható elemzése során ki­mutatja: a machisták minden bölcsessége kimerül a filozófia két kibékíthetetlen főirányá­nak összetévesztésében és ösz- szekeverésében. A materializ­mus és az idealizmus kibékí- tésére és egybeolvasztására irányuló törekvés, amely a machizmus egyik fő jellem­vonása, igen határozottan szemben áll a proletár ideoló­giával, s egyben a burzsoá ideológia erősbítését jelenti. A machisták azt állították magukról, hogy „egészen új” filozófiát hoztak létre. Ez­zel szemben Lenin bebizonyít­ja, hogy a machisták „eredeti nézeteiben” szinte egyetlen olyan gondolat nincs, amely ne lett volna meg már Berke­ley püspöknél is, aki viszont színtiszta szubjektív idealista volt. Ezen a tényen mit sem változtat az a körülmény, hogy az empiriokritikusok bizonyos új filozófiai és egyéb műsza­vakkal, lényegében semmit­mondó szókifejezésekkel ope­rálnak. Ez a zavaros új termi­nológia arra hivatott, hogy lep­lezze Berkeleyvel való rokon­ságukat. A machizmus tehát nem más, mint szubjektív idealizmus, amely a sokszoro­san reakciós imperialista bur­zsoá osztályérdekeit tükrözi. A részletes elemzés igénye nélkül kívánunk rámutatni, hogy a lenini mű első alapré­sze főleg ismeretelméleti prob­lémákat tartalmaz. Ez termé­szetesen nem véletlen. Ennek az a leglényegesebb oka, hogy a könyv megírásának időpont­jában a burzsoá filozófia tá­madása elsősorban a materia­lista ismeretelmélet ellen irá­nyult. Ezt a támadást vissza kellett verni. Lenin könyve megsemmisítő csapást mért az empíriokriti­cizmus ismeretelméleti sko­lasztikájára, amelynek lénye­ge az agnoszticizmus és a re­lativizmus. Az agnoszticizmus- sal szemben, amely szerint nem lehet tudni, van-e objek­tív valóság, melyet érzeteink visszatükröznek, Lenin aláhúz­za, hogy a dialektikus mate­rializmus ismeretelméletének alapja a külső világnak és az emberi fejben való tükröződé­sének elismerése. Nem nehéz megérteni, hogy itt a tükröző­dés! elméletről van szó. Ezek szerint tehát a dialek­tikus materializmus Ismeret- elméletének alapja a tükröző­dés! elmélet, amelyet Lenin részletesen kidolgozott a Ma­terializmus és empíriokriticiz­mus című munkájában. Egye­bek között rámutatott arra, hogy „az ismeretelméletben — mint a tudomány minden más ágában — dialektikusán kell gondolkodnunk, vagyis isme­reteinket nem szabad készek­nek és változatlanoknak felté­telezni, hanem meg kell vizs­gálnunk, hogyan keletkezik a nemtudásból a tudás, hogyan lesz a nem teljes, nem pontos tudás teljesebbé és pontosab­bá”. (Uo. 98. oldal.) Végül pe­dig kiemelte, hogy az ismerek

Next

/
Thumbnails
Contents