Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

2 NÉPÜJSAG 1959. május 29., péntek Nyugat-Berlin nem lehet tűzfészek Európa szívében Walter Ulbricht nyilatkozata az UPt amerikai hírügynökség elnökének BERLIN (ADN): A Neues Deutschland csütörtökön első oldalon közli azt a nyilatkoza­tot, amelyet Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egy- eégpártia Központi Bizottsá­gának első titkára adott szer­dán a legnagyobb amerikai hírügynökség, az UPI elnöké­nek, Frank H. Bartholomew- nek. Arra a kérdésre: Mikor kötné meg a Szovjet­unió az NDK-val a különbéke- szerződést, ha a négy nagyha­talom nem egyezne meg a bé­keszerződés kérdésében? — többek közt kifejtette: A szovjet tervezet elvein nyugvó békeszerződés megkö­tésében látjuk a döntő fordu­latot a két német állam köze­ledése és affelé, hogy létrejöj­jenek a Németország — ne­künk annyira fontos — békés egyesítéséhez szükséges felté­telek. Ha a bonni kormány és Couve de Murville külügymi­niszter úr úgy vélik, hogy Nyugat-Németország a párizsi szerződéseket máris békeszer­ződésnek tekinti, akkor termé­szetesen nincs más mód, mint hogy a Szovjetunió és más ál­lamok megkössék a Német De­mokratikus Köztársasággal az igazi békeszerződést, azt a bé­keszerződést, amely az egész német nép érdekeit szolgálja. Ezt a kérdést már mérlegelték, s adott időpontban megtartják a kormányok közötti hivatalos tárgyalásokat. Arra a kérdés­re, hogy a békeszerződés meg­kötése esetén az NDK a nyu­gati hatalmaknak miiven jo­gait ismerné el Nyugat-Berlin- ben? — Walter Ulbricht kije­lentette: A nemzetközi jog szerint _ a békeszerződés megkötése vég­legesen megszünteti a nyugati hatalmak minden különleges nyugat-berlini jogát, amelyre még igényt tarthatnának. Re­méljük, hogy a csúcsértekezle­ten sikerül megegyezni a de- militarfzált Nyugat-Berlin sza­bad város státusában és ez a megegyezés magában foglalja a kérdés békés megoldásának valamennyi biztosítékát. Ha a nyugati hatalmak a békeszer­ződés megkötése után kifeje­zésre juttatnák óhajukat, hogy bizonyos ideig még Nyugat- Berlinben akarják1 állomásoz- tatni csapataikat, erre vonat­kozóan az NDK-nak és a nyu­gati hatalmaknak külön kel­lene megállapodniok. Véleményünk szerint a nyugati hatalmak csapa­tainak jelenléte Nyugat- Berlinben nem csupán tel­jesen felesleges, hanem káros is, mivel a nyugat-berlini front­tankáttörésekről, stb. Senki a világon és minden bizonnyal egyetlen amerikai sem akar meghalni Nyugat-Berlinért, s erre nincs is szükség. A nyugati hatalmak nyilván nagyon jól tudják, hogy már­is ellenőrizzük mindazoknak a szállítmányoknak 95 száza­lékát, amelyek akár a Nyu­gatról, akár a Keletről Nyu- gat-Berlinbe tartanak. Ez ne­hézségek nékül bonyolódik le, — tehát nem érdemes az öt százaléknyi , katonai jellegű szállítmányok miatt konflik­tust előidézni. Háborúval, hidrogénbom­bákkal fenyegetőzni ami­att, hogy ki ellenőrizze a Nyugat-Berlin felé tartó szállítmányok öt százalé­kát a legnagyobb őrültség, s egyetlen épeszű ember sem veheti komolyan. A demilitarizált Nyugat-Ber­lin szabad város megteremté­sével ki akarjuk küszöbölni a háborús veszélyt. Milyen körülmények között egyeznék bele az NDK, hogy az újraegyesített Németország a NATO tagja legyen? Ez a kérdés egyáltalán nem reális. Az újraegyesített Né­metország sohasem lehet a NATO tagja. Készek vagyunk azt az engedményt tenni, hogy az újraegyesített Németország ne maradjon a varsói szerző­dés tagja. Az újraegyesített Németország NATO-tagságát azonban minden körülmények között elutasítjuk. Az újraegyesített Német­ország nem tartozhatik semmiféle katonai szerző­déshez, amely akár a ke­leti, akár a nyugati hatal­mak ellen irányul. A Kelettel és a Nyugattal egyaránt baráti és békés kap­csolatokat kell fenntartania. Az NDK az újraegyesítéshez vezető egyetlen lehetséges út­nak a német konföderáció megteremtését tartja? Igen, a konföderáció a nem­zet újraegyesítésének legrövi­debb és szavatoltan békés út­ja. Eddig még senki sem mu­tatott más utat, amely mind­két német állam számára egy­aránt elfogadható lenne — felelte Walter Ulbricht. A másik választás csak Né­metország kettéosztottságának fenntartása és elmélyítése le­het és egy borzalmas testvér­háború, amely általános atom­háborúba sodorná az összes többi államokat. A németek és minden más nép szempont­jából a konföderáció a békés, a legrövidebb út Németor­szág újraegyesítéséhez. Min­den egyéb csak kalandorpoli­tika, amely mellett, sajnos, még kiállnak Adenauer hívei a CDU-ban és a szésőséges nyugatnémet militaristák. Hozzájárolna-e az NDK egy nyugat-berlini ENSZ-főhadi- szállás felállítása esetén ahhoz, hogy ott a nyugati jogok fenn­maradjanak és biztosítva le­gyenek? Ha Nyugat-Berlin megkapja a szabad város státust, sem az egyik, sem a másik hatóság­nak nem lehetnek különleges jogai. Ha az ENSZ részt óhajt venni Nyugat-Berlin demilita­rizált szabad város státusának szavatolásában, nekünk ez el­len nincs elvi ellenvetésünk. A nyugat-berlini ENSZ-intéz- ményeknek gondoskodnia kell róla, hogy Nyugat-Berlinben egyszersmindenkorra véget vessenek a provokációk, a za­varó mesterkedések politikájá. nák, az NDK ellen irányuló aknamunkának. Milyen körülmények között járulna hozzá az NDK a nyu­gati szövetségesek csapatainak további nyugat-berlini tartóz­kodásához? — Szükségesnek tartjuk az összes idegen csapatok kivoná­sát, nemcsak Nyugat-Berlin- ből, hanem egész Németor­szágból. A szovjet békeszerző­dés-tervezet, amelyet támoga­tunk, a békeszerződés megkö­tése után egyéves határidőt je­löl meg a külföldi csapatok itt tartózkodására. Nyugat-Berlin megszállási rendszerét mindenesetre meg kell szüntetni, Nyu­gat-Berlin nem lehet tűz­fészek Európa szívében. Ez érdeke a nyugati hatal­maknak is. Bartholomew utolsó kérdése ez volt: Fennmaradnának-« a közle­kedési kapcsolatok Berlin ke­leti és nyugati része között, ab­ban az esetben, ha az NDK kü- lönbékeszerződést köt? — Igen, Berlin keleti és nyugati része között fennma­radnak a közlekedési kapcso­latok — válaszolta Walter Ulb­richt. — Szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy az ameri­kai nép megértéssel veszi tu­domásul a német nép békesze­rető erőinek a mindkét német állammal kötendő békeszerző­dés aláírására irányuló óhaját. Az amerikai népnek is érdeke megakadályozni, hogy a német militaristák valamilyen ka­landba sodorják — mondotta végül. (MTI) Waller Ulbricht meghívta a négy nagyhatalom külügyminiszterét a Német Demokratikus Köztársaságba Semmilyen ellenségtől nem félünk, amíg testvéri együttműködés van közöttünk N. Sz. Hruscsov beszéde Shkodrában SHKODRA (TASZSZ) A szovjet párt- és kormány- küldöttség albániai látogatása alkalmából Shkodrában ren­dezett nagygyűlésen Mehmet Shehu az Albán Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnö­ke üdvözölte a szovjet párt­ós kormányküldöttséget, majd beszélt a nemzetközi helyzet­ről. Szavai utón N. Sz. Hrus­csov, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetője mon­dott beszédet. A szovjet kormányfő köszö­netét mondott a rendkívül szívélyes vendéglátásért, s Mehmet Shehu üdvözlő sza­vaiért, majd hangsúlyozta: Albánia és a Szovjetunió népeinek, az összes szocialis­ta országok népeinek barát­sága erős és megbonthatatlan. Ez a biztosítéka annak, hogy országaink magabiztos szilárd­sággal haladnak a szocializ­mus és a kommunizmus épí­tésének útján. A kommunizmus ellensé­geinek jól meg kell fon- tolniok, milyen következ­ményekkel járna, ha me­rényletet követnének el bármelyik szocialista or­szág békés építőmunkája ellen. Hruscsov ezután arról be­szélt, milyen hőstettet hajtott végre a szovjet nép a szovjet hatalom éveiben, milyen sike­reket érteik él a szocialista országok népei, amelyek or­szágaik gazdái, a szabad élet alkotói lettek. Az egész szov­jet nép — mutatott rá Hrus­csov — önfeládozóan dolgozik, hogy teljesítse a Szovjetunió hétéves népgazdasógfejlesztésj tervét. A szovjet emberek — foly­tatta Hruscsov — őszintén örülnek testvéreik, az albán dolgozók sikereinek. önök nagy haladást tettek Zogu ki­rály ideje óta. Az Albán Nép- köztársaság gyorsan fejleszti szocialista gazdaságát. Évről- évre növekszik a nép jóléte és kultúrája. Szólott az albán föld gazdag kincseiről, s ki­jelentette: — mi segíteni fo­gunk, hogy a feltárt természeti kincsek hasznossá váljanak az albán nép számára. Hruscsov ezután arról be­szélt, hogy minden erővel meg kell szilárdítani a békét. Az Albán Népköztársaság nem határos a szocialista tábor többi országával, amelyek tag­jai a varsói szerződésnek De oldalán áll' a szocialista tábor egész ereje. Csúfos kudarc vár uz imperialistákra, ha merény­letet kísérelnek meg Albánia szabadsága és függetlensége ellen. Tökéletes technikánk lehe­tővé teszi, hogy elegendő erő­vel támogassuk önöket, anél­kül, hogy csapatainkat közvet­lenül Albánia területére kül­denénk — hangsúlyozta. — Szeretném még egyszer meg­ismételni, amit tegnap a tira­nai gyűlésen mondtam. Ész- szerűtlenül cselekedett az olasz kormány, amikor orszá­gának területét az Egyesült Államok rendelkezésre bocsá­totta, hogy ott önök ellen és a Szovjetunió ellen rakétatá­maszpontokat létesítsenek. Ezzel ugyanis az olasz kor­mány hallatlan veszélynek te­szi ki saját területét. Ha tá­madás ér bennünket, igyek­szünk mindenekelőtt az elle­nünk irányuló rakétatámasz- pontokat megsemmisíteni. És mit jelent ezeknek a támasz­pontoknak a megsemmisítése? E támaszpontok nem kopár sziklákon, hanem lakott terü­leteken vannak; Azok a kormányok tehát, amelyek saját területüket rakétatámaszpontok céljá­ra kiszolgáltatják tenge­rentúli hatalmaknak, nem számolnak népeik létérde­keivel. Amikor Albánia és Görögor­szág viszonyáról beszélgettünk Enver Hodzsa elvtárssal, ő a következőkben iellemezte ezt a viszonyt: — Sem béke, sem háború. — Hát önök hadat viselnek Görögország ellen? — kérdez­tem. — Nem. De a görög kor­mány azt tartja, hogy Albánia harcolt Görögország ellen. Mi a dolog lényege? Az, hogy a görög kormány körül­belül így gondolkozik: Musso­lini megtámadta Görögországot és a görögök kezdték verni az olasz fasisztákat. Mussolini hadseregei azonban még ko­rábban elfoglalták Albániát és ezen az alapon a mai Görögor­szágban egyesek úgy vélik, hogy Görögország hadiállapot­ban volt Albániával is. Ez a logika igen meglevő, mivel ép ítélőképességű emberek soha nem érthetnek egyet ilyen megfontolásokkal. Igen — folytatta Hruscsov — a görögök valóban szenvedtek a háborúban az olasz fasiszták­tól. De nem kevésbé szenved­tek tőlük az albánok. Miért akarják ezt most bizonyos gö­rögországi körök az albánok rovására írni? Hát logikus ez? Enver Hodzsa elvtárs el­mondta nekem, hogy a görög király most Olaszországnak, vagyis annak az országnak a vendégszeretet élvezi, amely mind Görögországot, mind Al­bániát megtámadta. A görögor­szági vezetőkörök azonban egé­szen más viszonyban vannak Olaszországgal, mint Albániá­val. Ennek az egész problémá­nak tehát osztályszínezete van és nem felel meg az államok közötti normális kapcsolatok­nak. Kérem, értsék meg w mi magunk is szigorú osztályér­zékkel rendelkezünk, de jót tudjuk, hogy az államok közötti vi­szonyban nem lehet csak osztályelveket szem előtt tartani. Hruscsov ezután kitért a je? lenlegi nemzetközi helyzet né­hány kérdésére, s beszélt az államközi békés tárgyalások kilátásairól. Végül ismételten köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért, s hangsúlyozta: — A szovjet emberek min­dent megtesznek, hogy erő­södjék és fejlődjék a Szovjet­unió és Albánia, a szocialista tábor «linden népének barát­sága és testvéri együttműkö­dése. Semmilyen ellenségtől nem félünk, amíg megvan kö­zöttünk ez a testvéri együtt­működés — jelentette ki Hruscsov. (MTI) Dull es temetése város politikusai abban bíznak, hogy a nyugati csapatok jelen­létét kihasználhatják az NDK ellen folytatott provokációs po­litika céljaira. Viszont semmi­féle tárgyi alap nincs rá, hogy az Egyesült Államok saiát ha­táraitól több ezer kilométernyi távolságra Nyugat-Berlinben csapatokat állomásoztasson. Ragaszkodna-e az NDK ah* tooz, hogy tárgyalásokat foly- 1 ásson a nyugati hatalmakkal az NDK területén át Nyugat- Berlinhez vezető közlekedési útvonalak használatáról? — Ha valaki megállapodás­ra akar jutni olyan közlekedé­si útvonalak használatáról, amelyek kizárólag az NDK fel­ségjoga alá esnek, természete­sen az NDK kormányával kell tárgyalásokat folytatnia. Ha valaki tőlünk akar valamit, nyilván nekünk kell javaslatait megtennie és velünk keli ezekről a javaslatokról tárgyalnia — válaszolt Walter Ulbricht. Milyen intézkedéseket tenne az NDK, ha a négy nagyhata­lom nem tudna megegyezni ab­ban, hogy Nyugat-Berlint de­militarizált szabad várossá vál­toztassák? Mi reálisan gondolkodó op­timisták vagyunk. Azt remél­jük hogy Nyugat-Berlin kér­désének rendezésénél is érvé­nyesül a józan ész és a fe­szültség enyhítésének álta'á- nos óhaja. Hiszen egyebek kö­zött ebből a célból hívták össze a genfi külügyminiszte­ri értekezletet. Felelőtlen ele­mek máris túl sokat fecseg­tek a Nyugat-Berlin miatti hidrogénbomba háborúról, Szovjet professzor a nyugati hatalmak jogi érveinek tarthatatlanságáról rűen elintézni? Miután a kül­ügyminiszterek Nyugat-Német- országban tájékozódtak a hely­zetről, vajon a négy külügy­miniszter, mint olyan ember, aki objektív képet akar nyer­ni, nem látogathatná-e meg a Német Demokratikus Köztár­saságot is és ennek alapján nem hasonlíthatná-e össze a két német állam fejlődését? A Német Demokratikus Köztár­saság kormánya örömmel ven­né, ha Herter, Gromiko, Sel- wyn Lloyd és Couve de Mur- ville külügyminiszter urak együttesen meglátogatnák a Német Demokratikus Köztár­saságot.” (MTI) BERLIN (ADN): Walter Ulb­richt a Frank H. Bartholo- mew-nek adott interjú után az amerikai újságíróval foly­tatott beszélgetésében még a következőket mondotta: „Nem­zeti szempontból a német nép számára csak egy út van: a következetes békepolitika atomfelfegyverzés, rakétatá­maszpontok stb. nélkül. Ezért kérjük, hogy a négy hatalom segítse hozzá a német népet egy ilyen békés megoldáshoz, azzal, hogy előkészíti a béke- szerződést a két német kor­mány képviselőivel. Tudjuk, hogy sok az elfogultság. Nos, nem lehetne az ügyet egysze­követségeík képviselői is. A gyászszertartás mindössze fél óráig tartott mert Dulles özvegyének kérésére minden gyászbeszéd elmaradt. A rövid gyászszertartás után a gyászmenet megindult az Arlington-temető felé ahol Dullest az ismeretlen katona síremlékének közelében temet­ték el. (MTI) it tartalmazó tek ki Amerikában leti telepen kilőttek egy Jupi- ter-típusú rakétát, amelynek orrészében két élő majmot he­lyeztek el. öt perccel a raké­ta fellövése után bejelentet­ték, hogy a kilövés sikerült, a rakéta három percig volt látható. Az amerikai hadsereg kísérleti telepén arra számí­tanak, hogy a rakéta 15 perc­nyi út után a tengerbe zuhan, Az orrészt külön ejtőernyő­vel látták el és remélik, hogy a majmokat élve találják meg. A közelben hajók áll­nak készen a kutatásra. (MTI) Idő Járás Jelentés Várható időjárás pénteken estig; Felhős, az ország déli felében helyenként borult idő. Több he­lyen, elsősorban délnyugaton eső. Mérsékelt, változó irányú szél A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: északon 5—«, délen 8—11, legmagasabb nappali hőmér­séklet pénteken: 17—20 fok között. Távolabbi kilátások: hűvös idd esőkkel. (MTI) kor nemzetközi szerződéseket éppen azokkal az államokkal kötöttek, amelyek a háború­ban részt vett állam területén alakultak. Tipikus példa erre Ausztria-Magyarország esete. Harmadik érv: A nyugati ha­talmak felteszik a kérdést, hogy ha a jelenlegi körülmé­nyek között kötik meg a bé­keszerződést, ki teljesíti majd a kötelezettségeket Németor­szág részéről? Erre a kérdésre a békeszer­ződés szovjet tervezete adja meg a választ — írja Tunkin professzor. — A két német ál­lam. amely aláírja a békeszer­ződést, felelős lesz a feltételek teljesítéséért. (MTI) Couve de Murville francia, Selwyn Lloyd brit és Fuzsija- ma japán külügyminiszter, Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, Hammarskjöld az ENSZ főtitkára, ' Spaak NATO-főtdtkár és a temetésre Washingtonba érkezett több külföldi külügyminiszter. A gyászszertartáson megjelentek a Washingtonban akkreditált Elő majmoké Jupiter-raketát löt CAPE CANAVERAL (MTI) Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy csütörtökön reg­gel a Cape Canaveral-i kísér­WASHINGTON (MTI) Szer­dán, magyar idő szerint 19 órakor megkezdődött a was­hingtoni székesegyházban Dul­les temetési gyászszertartása. A gyászszertartáson — mint a nyugati hírügynökségek je­lentik — több mint háromezer államférfi, diplomata és ame­rikai közéleti személyiség vett részt. Dulles özvegye és három gyermeke mellett foglalt he­lyet Eisenhower elnök, felesé­gével, fiával és menyével. A külföldi diplomaták ré­szére fenntartott széksorokban ültek Adenauer nyugatnémet kancellár és Robert Menzies ausztráliai miniszterelnök, hez az NSZK teljesen megfe­lelő fél, s ebben az esetben el­ismerik teljes jogú nemzetközi jogalanyként. Amikor viszont békeszerződés megkötéséről van szó, akkor az NSZK nem nemzetközi jogalany. Második érv: Az NSZK és az NDK sem külön-külön, sem ketten együtt nem képviselik Németországot, ezért nem le­het velük nemzetközi szerző­dést kötni, mert egy ilyen szer­ződés nem Németországgal kö­tött szerződés lenne. Ezzel az érvvel kapcsolat­ban Tunkin professzor megál­lapítja: a nemzetközi jogban ez az állítás sem tekinthető megalapozottnak. A történelem több olyan példát ismer, ami­szükségük a nyugati hatal­maknak, hogy felhasználják a békeszerződés megkötéséről szóló javaslat ellen. Ebből a tételből kiindulva, bármely nemzetközi szerződést, tehát nemcsak a békeszerződést, csak Németország egészével lehet megkötni. A nyugati ha­talmak viszont egész sor szer­ződést kötöttek az NSZK-val. Méghozzá milyeneket! Közöt­tük vannak a párizsi és bonni egyezmények, amelyek meg­gyorsítják Nyugat-Németország fegyverkezését és katonai cso­portosulások tagállamává te­szik. Ügy fest a dolog, hogy amikor katonai szövetségesek­ről és fegyverkezési hajszáról szóló szerződést kell kötni, eh­MOSZKVA (TASZSZ): Tun­kin professzor, a Genfben tar­tózkodó szovjet nemzetközi jo­gi szakértő az Izvesztyija ha­sábjain válaszol az olvasók kérdéseire, s megcáfolja a nyugati hatalmaknak a genfi értekezleten előterjesztett há­rom nemzetközi jogi érvét. Első érv: A hadviselő az egységes Németország volt, te­hát nemzetközi jogalanyként létezik. Csakis ezzel a Német­országgal lehet békeszerződést kötni. Következésképpen az NSZK és az NDK nem nemzet­közi jogalanyok és ezért jelen­leg nincs kivel békeszerződést kötni. Erre az érvelésre — mutat rá Tunkin professzor — azért volt

Next

/
Thumbnails
Contents