Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-29 / 124. szám

1959. május 29., péntek NÉPÚJSÁG s ... Hogy a munkások fóruma jobban betölthesse hivatását Galamb-tragédia az országúton Üzenet a Bl-139-8. számú postagalamb volt tulajdonosának Legtöbb üzemben csak ne­gyedévenként ülnek össze ter­melési tanácskozásra a műhe­lyek, üzemrészek dolgozói, mégis egyik legfontosabb üze­mi fórumnak számít ez, ahol a termeléssel kapcsolatos ügyekről tárgyalnak a mun­kások, műszakiak és az üze­mek vezetői. A termelésről, amely kihat mindennapi éle­tükre, amely gondtalanabb jövőjük alapja, megélhetésük biztosítéka. Nem közömbös tehát a mun­kások többsége előtt a terme­lés alakulása, az, hogy javas­latukat, ötletüket valóra vált­ják-e a tanácskozás után, vagy adnak-e lehetőséget ész­revételeik közlésére. Nem kö­zömbös azért sem, mert fele­lősséget éreznek a gyár ügye iránt és a termelés helyes szervezésével életszínvonaluk növelését akarják lehetővé tenni. A munkások e fontos fóru­mának előkészítésében, szer­vezésében jelentős szerep há­rul az üzemi tanácsokra. Kü­lönösen abban, hogy előre is­mertessék a dolgozókkal a ter­melési tanácskozás célját, azokat a megtárgyalandó kér­déseket, amelyek a termelési tanácskozás napirendjén sze­repelnek. Igen helyes az a gyakorlat, hogy az üzemi ta­nácsüléseket a termelési ta­nácskozások előtt tartják meg s ezeken az üléseken a gazda­ságvezetők beszámolnak a vég­zett munkáról, s a következő negyedév feladatairól. Az üzemi tanács tagjai így már kész ötletekkel, elképze­lésekkel vehetnek részt a ter­melési tanácskozáson, sokat tehetnek a termelési problé­mák megoldásáért. A termelési tanácskozások sikerének egyik feltétele, hogy olyan kérdésekben induljon vita, amelyek érdeklik a mű­hely, vagy üzemrész dolgozóit, ami a legjobban foglalkoztat­ja az embereket. Ezek közt elsőrendű fontos­sággal bír: lesz-e elegendő munka a következő negyedév­re. tudiák-e a dolgozók, milyen munkákat .,. kell elvégezniöK, hogy arra megfelelően tudja­nak felkészülni. De fontos az is, hogy megismerjék, milyen lesz az anyag- és szerszám- szükséglete az elvégzendő munkának s annas; biztosítása miként van megoldva az üzemvezetőség részéről. Igen fontos, hogy az üzemi tanácsok megvizsgálják: mi­ként áll az üzemben az anyag-, szerszámpazarlás, gépállás, üresjárat, s miként lehet biz­tosítani ezek csökkentését. Egyszóval, a munkások fi­gyelmét mire fordítsák a ter­melési tanácskozáson, mire kérjenek megold ásthozó ja­vaslatot a munkásoktól, mű­szakiaktól. Ezen túlmenően vizsgálni kell: megfelelőek-e a munkafeltételek, a fűtés, szel­lőztetés, világítás, a védőbe­rendezések állapota. A terme­lési tanácskozások lehetőséget adnak arra is az üzemi taná­csok tagjainak, hogy fellendít­sék az újítómozgalmat, hogy a dolgozók figyelmét a legfon­tosabb műszaki és szervezési problémákra irányítsák. | NEHÉZ IDŐBEN került a gyöngyösi MÁV Váltó- és Ki­térőgyártó Ü. V. pártszerveze­tének vezetőségébe Herczeg István. Körülötte forrongott minden, a nemzet „megváltá­sára” készülődtek a hirtelen nagy erőre kapott garázda ele­mek. Zajos tüntetések, botrá­nyos jelenetek zajlottak le 1956-ban Gyöngyösön is. De ennek ellenére, pártta­gokból álló csoport gyülekezett s az összegyűltek a pártról, az összefogásról és a munkásha­talomról beszélgettek. Herczeg Istvánt is ott lehe­tett látni, ahol legnagyobb szükség volt a párttagokra. Agitált, szervezte a pártot. Gondolatuk magja volt, hogy lenni kell pártszervezetnek a gyárban is. A kis csoport, a pártszerve­zet egy^e erősödött. A fiatal hajtás lassan erős fává nőtt, amelyet a hirtelen támadt vi­harok nem tudnak derékbetör­ni soha többé, mert ezernyi gyökere van és a munkások táplálják erejükkel. Ezért a pártért dolgozott Herczeg Ist­ván is. Először mint pártveze­Ugyanitt lehet felhívni a fi­gyelmet a termelést gátló, vagy fékező tényezőkre, hogy a dolgozókkal megvitatva, azok javaslataival, ésszerű el­gondolásaiknak segítségével, vagy újításokkal a hiányossá­gokat megszüntethessék. A termelést segítő szakmai és műszaki tanfolyamokról, előadásokról, a legjobban be­vált munkatapasztalatok el­terjesztéséről is igen helyes a termelési tanácskozáson dön­teni. Az minden szakszervezeti és üzemi tanácsi vezető előtt világos, hogy a sikeres terme­lési tanácskozás alapja a jó beszámoló, amely konkrét té­nyeken alapul, amely hasznos ötleteket, javaslatokat tartal­maz a megoldatlan termelési problémákra, amely minden dolgozót érdeklő problémáról szól. Éppen ezért az üzemi tanácsoknak segíteniök kell a gazdaságvezetést abban, hogy a beszámoló ne csak általá­nosságban foglalkozzék a ter­melési ügyekkel, hanem hat­hatósan segítse a tervek tel­jesítését, a műszaki, termelési problémák megoldását. Ezért helyes az a gyakorlat, misze­rint az üzemi tanácsok tagjait is bevonják a beszámoló elké­szítésébe, mint azt jó néhány üzemben már régóta megte­szik. A termelési tanácskozások szervezésénél egyik legjobban vitatott kérdés még ma is, hogy milyen időnként hívják össze azokat. Ezzel kapcsolat­ban a forradalmi munkás-pa­raszt kormány és a Szakszer­Gyöngyösorosziban az elmúlt évben hat órára csökkentették az egészségre ártalmas helyen dolgozó ércbányászok munka­idejét, de most is a védőbe­rendezések egész sorát szere­lik fel azért, hogy elzárják a bányászbetegség, a szilikózis tőség! tag dolgozott, majd 1958. júliusában az alapszerve­zet titkára lett. ELEINTE KICSIT félt, hogy nem tud teljes értékű munkát végezni, mert hiába 1947. óta tagja a pártnak, nincs elég ta­pasztalata a szervezeti munká­ban. De az idősebb kommunis­ták eloszlatták aggodalmát, mellé álltak és segítették a munkában. Ö maga is érezte, hogy sokat kell még tanulni. Sokszor késő éjszakába nyúló tanulás következett. — Már az asszony is meg­sokallta néha, amennyit tanu­lok. Zsörtölődött egy kicsit, de megmagyaráztam, hogy szük­ségem van a tanulásra, — hát belenyugodott. Sokat látják Herczeg Istvánt a gyárban beszélgetni a mun­kásokkal. Különösen a gyalu­soknál áll meg hosszabb ideig — idehúzza a szíve — vissza a gépéhez, ahol valamikor ő is mint gyalus dolgozott. Ilyen­kor a legkülönfélébb problé­mákkal keresik meg a munka­vezetek Országos Tanácsának Elnöksége 1068-as számú ren­delet» előírja, hogy az üzemi szakszervezeti szervek és gaz­dasági vezetők kötelesek leg­alább negyedévenként terme­lési tanácskozásokat tartani. Ugyanakkor kiemeli a rende­let, hogy ezen túlmenően a dolgozók kérésére, vagy a szakszervezeti bizottság javas­latára rövidebb időközönként is összehívhatnak termelési ta­nácskozást, ha azt az üzem, a népgazdaság, vagy a dolgozók érdeke megkívánja. Vita folyik abban a kérdés­ben is, hogy a termelési ta­nácskozásokat üzemenként, vagy üzemrészenként, vagy műhelyenként tartsák-e? Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy legeredményeseb­bek a kis egységenként meg­tartott tanácskozások, mivel így bátrabban elmondják vé­leményüket az üzemrész dol­gozói s hasznosabb, konkre­tebb javaslatot adhatnak a termelési problémák megoldá­sára. Bár az egymással koo­peráló üzemrészek így nem nagyon tudják közös problé­máikat megvitatni, ezért eb­ben a kérdésben sem lehet se­matikusan állást foglalni. To­vábbra is érvényes az az elv, hogy minden üzemben a he­lyi adottságoknak megfelelő módon kell a termelési ta­nácskozásokat összehívni. A munkásoknak e fontos fórumát csak akkor becsülte kellőképpen, csak akkor érzik magukénak a dolgozók, ha bí­rálataikat, javaslataikat hasz­nosítva látják a termelési ta­terjedését, egészséges munka- körülményeket teremtsenek. Most is nagyteljesítményű ventillátort építenek a gyön- gyösoroszi ércbánya Péter-ak- nájában, hogy véglegesen meg­oldják a ércbánya tökéletes szellőztetését. párttitkár társai, személyi kérdésben is kérnek tanácsot tőle. Nemegyszer olyan esetben is fordulnak hozzá kéréssel, ami már nem az ő feladata lenne, hanem valamelyik szakszerve­zeti bizalmira tartozna, de ha tud, szívesen segít, bármivel fordulnak hozzá a dolgozók. Beszélgetés közben élesen felberreg a telefon. A KISZ- titkár érdeklődik a termelőszö­vetkezeti brigád napi munká­járól. — Szólj a gyerekeknek, szükség lesz rájuk munka után... Intézkedik, hogy rendben legyen minden, lelkiismerete­sen felkészüljenek a KISZ- szervezet tagjai a gyöngyösha­lászi munkára, ne kelljen szé­gyenkezni a váltógyári kisze- sek munkája miatt. MOST EZ A legjelentősebb munkája Herczeg Istvánnak, ebbe kezdett bele nagy lendü­lettel, alighogy hazaért Salgó­tarjánból a háromnapos isko­láról nácskozás után. Ezért igen fontos feladata az üzemi ta­nácsnak, hogy ellenőrizze: mi történik a termelési tanácsko­záson elhangzott javaslatok­kal, bírálatokkal. A rendelet szerint a dolgozók javasltai­ra, kérdéseire nyolc napon belül írásban kell válaszolni- ok, vagy a következő termelé­si tanácskozáson kell beszámol­ni, miként hasznosították az előző tanácskozáson elhang­zott javaslatokat, s milyen eredmények mutatkoznak e javaslatok felhasználása után. A rózsaszentmártoni IX-es aknánál igen hasznos módját alkalmazzák a javaslatok el­lenőrzésének. A termelési ta­nácskozások után kifüggesz­tik az ott elhangzott javasla­tokat, megjelölik, ki a felelős a javaslat végrehajtásáért, s annak megvalósítását is ellen­őrzik. Ez ösztönzőleg hat, hi­szen a dolgozók láthatják, ja­vaslatuk, észrevételük nem volt pusztába kiáltott szó, azt kellőképpen értékelik, s meg is valósítják az üzem vezetői. A termelési tanácskozások ilyen előkészítése, szervezése sokat segít abban, hogy ne unalmas szócséplés de hasz­nos, a termelést jobbátevő ta­nácskozás legyen, ahol érvé­nyesülhetnek a dolgozók ötle­tei, javaslatai, ahol fórumot kap a dolgozók alkotó kezde­ményezése, vagy éppen hibá­kat feltáró bírálata. Ez a biz­tosítéka hogy a munkások e fontos fóruma valóban betölt­hesse hivatását. A magyar hadiipar kapacitásának jelentős részét Németország foglalta le 1941 nyarán megállapodás jött létre, amely szerint: „Min­den olyan kapacitást, amelyet Magyarország német segítség- ' gel a közeljövőben kiépíthet, : 70 százalékban minden időben a német szállítások számára kell fenntartani.” Csupán 1942. áprilisáig a ki­szállított hadianyag értéke 425,8 millió pengő, s emellett nem kész hadianyag formájá­ban egyéb katonai szállítás 319,2 millió pengő értékben történt. Ehhez hozzá kell még számítani a hatalmas összegű légügyi szállításokat. Úgyszintén komoly össze­gekre rúg a német hadsereg számára végzett bérmunka ér­téke. A bérmunka rendszere nemcsak német ellenőrzést je­lentett a magyar hadiipar fe­lett, hanem alárendelést és ki­szolgáltatottságot is. A német fasiszták ugyanis nyersanyagot csupán a bérmunka elvégzésé­hez adtak, de sok esetben azt sem, hanem a szükséges nyers­anyagot egyszerűen a magyar tartalékokból vették „kölcsön”. — Segíteni kell a szövetke­zeti gazdaságokat. A termelő­szövetkezeti munka segítése a munkások ügye is — ezekkel a gondolatokkal kezdte szervezni a patronáló brigádot. Hárman-négyen már a kora tavasszal lejártak Gyöngyös­halászra segíteni a falusi kommunistáknak. Ha valami érdekes gyűlés, vagy beszélge­tés a késő estébe nyúlt, akkor gyalog, — irány Gyöngyös. Ha­zafelé jövet még mindig vi­tatkoztak valamin, észre se vették a kilométereket. Most, amikor a termelőszövetkezet az építkezésbe kezdett Gyöngyös­halászon, az építők között ott találjuk Herczeg Istvánt is a kommunistákkal, a kiszesek­VASARNAP délután, ami­kor a váltógyári munkások futballmeccsen szurkolnak kedvenc csapatuknak, amikor az atkári úton viszi a kultúrgár- dát az autó, vagy Jászárokszál- láson tapsolnak a gyöngyösi váltógyári kultúrcsoportnak, ott is meg lehet találni Her­czeg Istvánt. Kovács János Tegnap reggel Egerből gép­kocsival Gyöngyösre utaz­tunk. Valamivel Kápolna előtt észrevettük, hogy az út­test közepén egy lógószámyú, fáradt galamb ül, amely kürtielünkre sem mozdult meg, csupán egy kicsit emel­te fel a fejét. Amikor gépko­csink elsuhant mellette, a madár földre lapult. Vezetőnk fékezett és mintegy 25 mé­terrel odébb azzal a céllal állt meg, hogy visszamegy a galambért. Amint kiszállt a kocsiból, velünk szemben az úton egy világosszürke Popeda gépkocsi tűnt fel, amely nagy sebességgel köze­ledett. majd elrohant mel­lettünk. Akaratlanul is az út­test közepén lapuló kis ga­lamb felé néztünk és láttuk. MÁJUS 29-én fél 5 órai kez­dettel a megyei bíróság 32-es szobájában az MSZBT. a Ma­gyar Jogászszövetség, valamint az ügyvédi Kamara rendezé­sében dr. Ringelhann György előadást tart Bűnözés elleni küzdelem címmel. ★ A MATRADERECSKEI Hazafias Népfront és az MSZBT vasárnap béke és barátság napot rendez. Ez alkalomból meghívták Gorbacsov elvtársat, a szovjet nagykövetség másodtitkárát és Hídvégi István elvtársat, az MSZBT külügyi osz­tályának vezetőjét is. hazánkban A kölcsönt aztán természete­sen nem fizették vissza, sőt nemegyszer a bérmunkáért járó összeggel is adósak ma­radtak. Annak idején, az első szer­ződés megkötésekor, a néme­tek kötelezték magukat, hogy a magyar kivitelt áruszállítá­sokkal, vagy egyéb formában kiegyenlítik. Nyilvánvaló, hogy már ez a szerződés is az or­szág kifosztását célozta, hiszen egyenlőtlen értékű cserén ala­pult. A márkának a pengőhöz viszonyított felértékelése és a német importcikkek árának felemelése a háború alatt, ezt a helyzetet még inkább súlyos­bította. Az export- és az im­port-árak arányának saját ja­vukra történő megváltoztatá­sával a német militaristák már 1941 első kilenc hónapjában, a külkereskedelem minden 100 millióján a magyar gazdasági életnek 5 milliós ráfizetést okoztak. Ez a szám a háború végéig állandóan fokozódott, olyannyira, hogy minden 100 millióra 29 millió volt a rá­fizetés. A magyar kiszállításokat és a bérmunkát a németek egyre kisebb arányban egyenlítették ki A növekvő tartozások kifi­zetését a magyar államra há­rították át, mondván, hogy a magyar szállítások zömét „... tulajdonképpen ... a kö­zös háborúhoz való kontrabú- ciónak kell tekinteni, melynek ellenértéke el lesz könyvelve. Az ilyeténképpen felírt össze­geknek mikénti rendezése a háború után felmerülő és elin­tézendő kérdés”. 1941. végén 141 millió már­ka volt az adósság, ez az ősz- szeg 1942-ben már 506 millió márkára (800 millió pengő) emelkedett. 1943-ra azonban még ez az igen tetemes ösz- szeg is több mint megkétsze­reződött, 1035 millió márkát tett ki. Mint már említettük, a ma­gyar kormány az infláció se­gítségével a dolgozókra hárí­totta ezeket a kiadásokat. Az uralkodó osztályok készsége­sen elfogadták, sőt elősegítet­ték a kialakult helyzetet. Arra számítottak, hogy ez a befek­tetés gazdagon megtérül a há­ború győzelmes befejezése után a leigázott országok ki­rablásából. hogy a robogó Pobeda az Wt jobboldaláról kicsit balra tért és szándékosan rárohant ffl meg sem moccanó galambra. A tragédia egy másodperc töredékéig tartott: a fáradt, magával tehetetlen madár szétzúzott testtel ott vergő­dött az úttest közepén. Oda­mentünk és láttuk: posta­galamb volt. amely valamely röptetésen vehetett részt vS 02 úton elfáradva megpihent. Gyűrűjét levettük, száma: Bl •—139—8. Gazdájának — aki minden bizonnyal szerette madarát — sajnálatunkat fe­jezzük ki. A robogó Pobeda vezetőjéről csak annyit: lel­ketlen, barbár embernek tart­juk. (—r) VASARNAP a Hazafias Népfront és az MSZBT rendezésében a fü­zesabonyi kultúrházban, az ünnepi könyvhét alkalmával „A szocialis­ta irodalom” rímmel dr. Bihari József, az egri Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára tart előadást. ★ MÁJUS 30-ÁN, az egri TIT- klubban Dobozy Imre és Simon István írók részvételével dél­után 5 órai kezdettel a TIT és az MSZBT szervezésében klubdélutánt rendeznek. A ta­lálkozó alkalmával a két író előadást tart szovjetunióbeli útjáról. Az eddig ismertetett modora okozott súlyos veszteségeken kívül a német imperializmus számláját terhelik mindazok a károk, amelyek hazánk had­színtérré válásának következ­tében keletkeztek. A második világháború során elpusztult a magyar nemzeti vagyon 40 százaléka Hazánk háborús kára as6 1946-ban végzett statisztikai felmérés és egyéb nem teljes becslések szerint 21,95 milliárd 1938 évi értékű pengő. Ennek az összegnek a nagyságát ak­kor mérhetjük fel igazán, ha tudjuk, hogy Magyarország 1938. évi nemzeti jövedelmé­nek kb. ötszörösét teszi ki. A gyáripar létesítményeinek és termelőképességének majd­nem felét, anyag- és gyárt­mánykészletének pedig még nagyobb hányadát veszítette el. 3602 gyárat — az összes gyárak 90 százalékát — érte kisebb-nagyobb háborús kár. A mezőgazdaság károsodásá­ból 1507,1 millió pengő esik az állatállományra, 1320 millió pengő pedig a terményekre. Elhurcoltak, illetve elpusztulta 1 249 798 szarvasmarha és bi­valy, 531 117 ló, 2 168 224 ser­tés, 1412 880 juh, 9638 kecs­ke, 494 öszvér és 18 347 934 baromfi. A közlekedést ért károkból a vasútra 2,9 milliárd pengő esik. A vasút 68 337 járművé­ből 48 800 külföldre került Elpusztult, illetve megsérült: a vágányzat 35,6 százaléka, az alagutak 10,4 százaléka, a rá­csos hidak 99,4 százaléka, a vasgerenda hidak 27,5 száza­léka. Különösen súlyos kár érte hídjainkat; 8373 közúti hídból elpusztult 1704, az összes hi­dak 20 százaléka. A németek felrobbantották a Duna és a Tisza valamennyi hídját. Igen jelentősek voltak az épületkárok, amelynek teljes összege több mint 4 milliárd pengőt tett ki. Az országos la­kóházkár kétharmada Buda­pestet sújtotta. 25 975 lakószo­ba teljesen megsemmisült, a szobák 23.7 százaléka pedig használhatatlanná vált. E hatalmas anyagi károso­dásokon felül a német impe rializmus világhódító terv nek a második világhát időszakában, a jelenlegi letre átszámítva, 1 400 000 magyar esett tuL Jó étvágyat! Jó levegő, ízletes, tápláló ellátás, nem csoda hát, ha jó egészségnek örvendenek a kékesi szanatórium dolgozóinak gyermekei. Képünkön: Zsuzsika, Klárika és Éviké jó étvágy- gyal fogyasztják az ebédet. Gyalusból Nagyteljesítményű ventillátor épül a gyöngyösoroszi ércbányában Kovács Endre A német militarizmus pusztításai A Magyar—Szovjet Baráti Társaság hírei C

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents