Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

1959. május 24., vasárnap NEPOJSAG Kömlő előbbre ••• Hétköznapi csendesség honol Komlón. Otthon alig van va­laki, az emberek kint vannak a határban. Osudaszép az idő és sok az elvégzendő munka a földeken. A parasztember számára a ta­vasz sok munkát hoz — és ez még csak a kezdetet jelenti, mert hiszen még csak ezután jön igazán a java dolog: a nyár, a betakarítás... Azután újra ősz jön, amely már a jövő esztendőnek szól... Járkálunk a falu csendes ut­cáin. Szekér ballag a főutcán, rajta különféle szerszámok. A gazda — köszönésünkre — os­tort tartó kezével bök a kalap­ja széléhez. — „Adjon Isten!'’ — mondja s amíg el nem bal­lag mellettünk a két jámbor ökör a szekérrel, közömbös­nek mutatkozó kíváncsisággal néz ránk. — Szövetkezeti tag az öreg is — jegyzi meg kísérőnk, a gazda felé intve. — .A tavasa- szal lett tag... Igen, ő is, és még sokan a faluban, a tavaszi „nagy moz­golódás” idején. Kömlő az idei tavaszon lett termelőszövetke­zeti község, mint annyi más falu a megyében. Amikor tavasszal a hegyek­ben megkezdődik az olvadás, megduzzadnak a vizek. A cseppekből erecskók, az erek­ből patakok, a patakokból fo­lyók, folyamok lesznek, így ke­rül az egy csepp víz a tenge­rekbe, így lesz milliárd és százmilliárd harmatból hatal­mas tenger... Valahogy így volt ez az emberek lelkében Komlón is. Az emberek felemelték te­őszén már 117 család mondja magát a Kossuth Tsz tagjá­nak Három évvel a Kossuth Tsz megalakulása után 1953-ban Szabadság, Haladás, Rákóczi és Petőfi néven új négy szö­vetkezet alakult; 1956-ban pe­dig a Dózsa Termelőszövetke­zet. A múlt év őszére már 362 család járt a közös gazdálko­dás útján Komlón. A hat tsz összesen 2430 katasztrális hold földet munkált meg. Eredményeik évről évre nö­vekedtek. A Kossuth Termelő- szövetkezetnek, gazdálkodása első esztendejében, mindössze kilencmázsás volt a holdan- kénti átlagos búza termése — tavaly már 11 mázsa. A zab holdankénti átlaga 1958-ra csaknem két és félszerese volt az 1950. évinek. Cukorrépáju­kat holdankénti 99 mázsáról 150-re emelték. A Haladásban a búza átlagtermése kilenc má­zsáról 14-re növekedett 1953. és 1958. között. A Petőfi Tsz két év alatt kétmázsás hol­dankénti átlagnövekedést tu­dott felmutatni búzából, s amíg 1956-ban csupán négy mázsát termett egy hold zab, 1958-ra ez a szám tizenegy mázsára nőtt. Természetesen az eredmé­nyek növekedésével együttjárt a szövetkezetek tagjainak élet­nívó-növekedése is. Itt a szá­mok hosszú sorát lehetne idéz­ni, a lényeg azonban az, hogy a tagok minden évben többet kaptak, többet részeltek a kö­zös jövedelemből, mint az A Petőfi Termelőszövetkezetben iVt ezer forintos költséggel •ertésfiaztatót építenek. Ez az épl tkezés már a jövőnek szól.., kintetüket a keskeny parcel­lákról s meglátták a határ végtelenségét. Felemelték a fe­jüket és elindultak... Először csak néhányan, azután mind többen — s a többiek ezek nyomán. Az első szövetkezeteket csak nézték — sokan még ellenséges érzülettel is. Ugyan mit akar­nak, vajon mire mennek?... Legelsőnek a Kossuth Ter­melőszövetkezet alakult meg Kömlőn. Hetven taggal. Nem sokkal volt többjük, minit a bizakodásuk abban, amit a párt mondott akkor is: a pa­raszti jövendő egyedüli útja a közös gazdálkodás. Bátran kezdtek hozzá a munkához — az évek egymásután múltak el felettük és megannyi telve volt különféle nehézséggel, problé­mával, amelyeket mind le kel­lett küzdeni, amelyeket mind el kellett hárítani annak érde­kében, hogy előre mehessenek egy-egy lépést. S a munka, a bizakodás, a kitartás nem ma­radt eredmény nélkül. 1958. adott évet megelőző esztendő­ben. Mindez persze nem ment egyszerűen és könnyen. Sok gondjuk, bajuk volt — s ért­hetően, hiszen olyan úton jár­tak a szövetkezetiek, amilye­nen azelőtt még egyáltalán nem. Maguknak kellett kita­pasztalni: hogyan lesz jobb, hogyan lesz helyesebb, hogyan tudják jobbra, szebbre formál­ni az életüket. És ott volt 1956. októbere, novembere; a vihar nem múlt el nyomtala­nul a kömlői termelőszövetke­zetek fölött sem — ha nem is okozott nagyobb bajokat. S hogy nem okozhatott, az azt mutatja, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom mély gyöke­reket vert Kömlőn, azok a gazdák, akik a szövetkezeti gondolatot nemcsak hangoztat­ták, hanem a szívükben, a lel­kűkben érezték, nem hagyták cserben — önmagukat. S az 1958-as esztendő is jól sikerült a termelőszövetkeze“ teknek. Az őszi gazdag beta­karítás után valamennyi tsz hozzákezdett az új gazdasági év megalapozásához. Szántot­tak, elvetettek, várták a ta­vaszt... Ez volt a helyzet 1959. tava­szán, amikor a rügyfakadással együtt megpezsdült valami a kömlői gazdákban isv Azoknak a tavaszi napoknak az emléke hosszú-hosszú ideig fe’edhetetlen lesz az emberek­nek. Mennyi-mennyi apró és nagyobb vívódás, gond rezdült zös gazdaságokat: megerősíte­ni, megszilárdítani magukat az embereket a maguk válasz­totta új helyzetükben. S ez a munka legalább olyan nagy és felelősségteljes, mint a tsz-mozgalom számsze­rű fejlesztése. Nézzük csak milyen tapasz­talatok mutatkoztak ezen a téren Kömlőn az elmúlt hóna­pokban, hetekben? Az első tevékenység — an­Huszonegy ökröt vettek hizlalásra a meggyarapodott Haladás Termelőszövetkezetben. A hizlalás jó jövedelmet hoz. meg az emberekben a végleges elhatározásig. Nem arról volt szó, hogy a kömlői gazdák nem látták volna jövendőjüknek a közös összefogást. Látták és a józan ész is azt diktálta: hoz­zá kell fogni, inkább előbb, mint utóbb. De az ésszerűség felismerése — ha mögötte erő­sen állnak a régi szokások, a ragaszkodás ezekhez a régi szokásokhoz, a tartózkodás az újtól, s mind ezen kívül a csa­lád is visszahúz egy kicsit — még nem minden. A szövetke­zés útja még valóban kevéssé járt út és azoknak, akik eddig csak kívülről nézték, bátorság kell és bizalom is ahhoz, hogy elinduljanak rajta. Ezt az elhatározó bátorságot és bizodalmát öntötték az em­berekbe a párt népnevelői, akik azokban a tavaszi napok­ban Kömlőn voltak és segítet­ték az átalakulást. A nagy tavaszi megmozdulás idején nem kevesebb, mint 773-an léptek be a község ter­melőszövetkezeteibe. A Kos­suth Termelőszövetkezetbe 93, a Szabadságba 140, a Haladás­ba ugyancsak 140, Petőfibe ugyanennyi, a Rákócziba 155, a Dózsa Termelőszövetkezetbe pedig 105 kömlői gazda kérte felvételét. Az új belépőkkel együtt ekkor a termelőszövet­kezetek tagjainak száma jóval meghaladta az ezer főt. Nagy munka volt ez, nem ment minden nehézség nélkül — végülis sikerült. Számosán úgy írták alá a belépési nyi­latkozatot, hogy nem jelölték meg melyik szövetkezetnek lesznek a tagjai — azt majd később gondolják meg. Ez a dolgok könnyebb része volt már, hiszen maga az alap-el­határozás volt a lényeg: az, hogy rálép a közös gazdálko­dás útjára; S a 773 új belépő azt jelen­tette, hogy 1959. tavaszon Kömlő termelőszövetkezeti község lett. És ezzel kész is volt min­den? Szó sincs róla. A munka ne­heze ezután következett és kö­vetkezik: megerősíteni, meg­szilárdítani a létszámban és területben meggyarapodott Hó­nak rendje és módja szerint — a leltárak elkészítése volt. A község hat termelőszövet­kezetében összesen 288 lovat, 33 tehenet, 34 ökröt, 184 ko­csit, 40 vetőgépet vettek lel­tárba az új tagoktól. Erről a 40 leltárba vett vetőgépről járta az a mondás a tavasz közepén: hogyha hozzá teszik majd az ősszel a tsz-ekben le­vő 20 vetőgépet és a gépállo­más által rendelkezésre bocsá­tott gépeket — mindössze hat nap kell arra, hogy a község határában teljes egészében el­végezzék a vetéseket a nagy táblákon. A 'leltározásnál az is kide­rült, 1 így * termelőszövetke­zetek lóállománya igen nagy. Sok a ló. A szövetkezeteknek — egy kivételével — vala­mennyinek van Zetorja (Van amelyiknek kettő is), s a szál­lítást nem lóval, hanem gépi erővel végzik. A szövetkezetek közgyűlésén döntöttek arról, hogy mi legyen azzal az 50— 60 lóval amire — a felméré­sek alapján — nem lesz szük­ség a jövőben. Abban állapod­tak meg, hogy ezeket a lova­kat eladják. Az értékesítést a volt gazdák is elvégezhetik, de a közgyűlés határozata ér­telmében az eladási ár 30 szá­zalékát kötelesek lesznek be­fizetni a szövetkezet pénztárá­ba. A szövetkezetek új tagjai el is fogadták ezt a határozatot. De felmerült egy kérdés: van- e most keletje a lovaknak a vásárokon? Van. Egyrészt a járás más Községeiben levő termelőszövetkezetek egyike- másikának van szüksége lo­vakra az állomány kiegészíté­sére, másrészt pedig vállala­tok is vesznek lovat. Az is ki­derült, hogy lesz 30—40 darab tehén — főleg üsző — eladó, amit hasonlóképpen értékesí­tenek majd a szövetkezetek. A közgyűléseken egyöntetűen arról is döntöttek, hogy azo­kat a korábbi szövetkezeti te­heneket, amelyek nem alkal­masak továbbtenyésztésre, be­cserélik olyan egyedekkei, amelyeket az új tagok hoztak be a közösbe és megfelelnek továbbtenyésztésre. Befejeződött a községben a tagosítás is. A bizottság mun­kájával kapcsolatban semmi­féle panasz nem merült fel, a szövetkezeti tagok közgyűlése­ken beszélték meg, hogy s mint lesz a helyzet. A község határát a hat termelőszövet­kezet között úgy osztották fel, hogy mindegyiknek jutott a jobb, s a kevésbé jó földek­ből is. A tagosítással egyidő- ben kijelölték a gazdaságok központjait is. Ügy, hogy a tagosítás alapján — a kaszáló nélkül — a Dózsa Termelőszö­vetkezetnek 370-ről 801 hold­ra, a Haladás Tsz-nek 274-röl 1095-re, a Kossuthnak 1064-ről 1688-ra, a Rákóczi Tsz-nek 263-ról 1112-re, a Szabadság­nak 408-ról 1187-re, a Petőfi Termelőszövetkezetnek pedig 361 holdról 1192 holdra nö­vekszik meg a Közös földterü­lete. Mindezek a megszilárdítás adminisztratív jellegű vonat­kozásai, amelyek nélkülözhe­tetlenek ugyan a kezdethez, de nem jelentenek mindent. Az embereknek egy-egy cso­portját akkor nevezhetjük iga­zán közösségnek, ha valami összefogja, összeköti őket. Ez: a közös munka. Ez is megkezdődött az új tagokkal meggyarapodott köm­lői termelőszövetkezetekben. A tavaszi pillangósok vetésé­ben minden tsz-ben részt vet­tek az új tagok. A szövetke­zetek összesen 600 holdat — ebből az új tagok — 430-at vetettek el pillangóssal. A Dózsa Tsz-ben volt úgy, hogy egyszerre nyolc új tag volt szövetkezetnél született meg az a kezdeményezés, hogy az ősszel már a közös silókba rakják a cukorrépa nyers-sze­letet. Ezt a kezdeményezést remélhetőleg a többi tsz-ben is követik majd. Egyik-másik szövetkezetben megkezdődtek a közös építke­zések is. A Petőfi egy 23 fé­rőhelyes sertésfiaztatót, a Sza­badság Tsz tagjai ugyancsak egy ekkora nagyságú sertés­fiaztatót építenek, és mindkét helyen az új tagok is jelent­keztek munkára. A Szabadság Tsz-ben közgyűlésen hoztak határozatot arra, hogy az új tagok két-három munkanap­pal vesznek részt a közös épít­kezésekben. Üj istállókat nem építenek ebben az évben a termelőszövetkezetekben; az új tagok nagyobb istállóit használják majd fel az álla­tok öt-hat darabonkénti elhe­lyezésére. Az elmúlt közgyűléseken egészítették ki új tagokkal a termelőszövetkezetek veze­tőségeit is. Minden termelő­szövetkezetben négy új tagot vontak be a vezetésbe. így került többek között a Dózsa Tsz vezetőségébe Szombati András, Cseh István, a Petőfi vezetőségébe Kiss J. Gábor, a Kossuth Tsz-nél Német Ele­mér... Valamennyi új vezető­ségi tag nagy felelősségérzet­tel vette megbízatását és ígé­retet is tett a közgyűlés előtt a becsületes, jó, szorgalmas munkára. A községben a Ha­zafias Népfront most tanfo­lyamot is szervezett a terme­lőszövetkezetek vezetőségei Nyírják a juhokat a Dózsa Tsz-ben. A munkában a szövetke­zet új tagjai is részt vesznek. kint a közös földön. Itt a ve­tőmagot maguk adták össze — összesen négy mázsát. Annyit hozott mindenki, amennyit tu­dott. Nagy Gábor például 80 kilót adott át a szövetkezet­nek. S a közös munkában — hogy csak nehány nevet em­lítünk — ott volt Szombati András, Lórán József, Jakab József, a Petőfi Tsz-ből Szabó Pál, Kiss Béla, Godó Ignác... A termelőszövetkezetek már új tagjaikkal együtt gondos­kodnak a megnövekedett kó­rós állatállomány takarmány­alapjának biztosításáról. Az új tagoknak annyi takarmányt kell bevinniök, amennyi biz­tosítja a megnövekedett állat- állomány ellátását. Azoknak a tagoknak is hozzá kell járulni ehhez, akik egyébként állatot nem vittek be a közösbe, csak bizonyos földet. A takarmány- szükségletet a bevitt föld egy- egy holdjára osztották el — ki mekkora területtel lépett be, annyi takarmányt köteles beszállítani. A szövetkezet ter­mészetesen a takarmány árát megfizeti. A Dózsa Termelő­számára. Ezen a tanfolyamon az új mintaalapszabályt ta­nulmányozzák. Megismerked­nek a pénz- és hitelgazdálko­dással, a 7. számú törvény- erejű rendelettel... és így to­vább. A tanfolyam munkájá­ban részt vesznek a község pedagógusai is, akik az elő­adásokat és a magyarázatokat tartják. Folyik a termelőszö­vetkezetekben a brigádok, munkacsapatok kiegészítése is az új tagokkal, úgyhogy mire eljön a közös munka ideje, már csak bele kell áll­ni a barázdába, oda kell állni a föld végébe, s hozzákezde­ni .-s. ★ Amikor Kömlőről hazaér­keztünk, s megkérdezték tő­lünk: nos, mi újság a község­ben? — azt válaszoltuk: csend van, az emberek szorgalma­san dolgoznak és bizakodva, nagy kedvvel néznek a jövő elé. Most, a riport befejezésekor sem mondhatunk mást. DÉR FERENC Málló — »S3, május, (Kiss Béla felvétel**)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents