Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-24 / 120. szám

4 NfiPÜJSÄG 1959. május 24., vasárnap Merész évadzáró vállalkozás Strauss: Cigánybáró Áz évad bemutatóinak soro­zatát pénteken Johann Strauss Cigánybáró című háromfelvo- násos daljátékával zárja le az egri Gárdonyi Géza Színház. A bemutató közönsége nagy tetszéssel és sok tapssal jutal­mazta az együttes szokatlanul merész vállalkozását. A Gárdonyi Géza Színház idei társulata inkább a prózai darabokra szerveződött és a drámai bemutatók sorra hoz­ták is a sikert. Az operettekkel az idén halványabb eredmé­nyeket könyvelhet el a szín­ház, mint más esztendőkben. Ezért is hatott merésznek az operaszámbamenö Strauss-al- kotás műsorra tűzése. Olyan objektív tények, mint a szín­pad méretei, a zenekar létszá­ma, a begyakorlott kórus hiá­nya, szóltak ellene. Az együt­tes nekivágott a nehéz feladat­nak és nem eredménytelenül végezte dolgát. A halhatatlan bécsi zeneköltő dallamait igye­keztek életrekelteni azzal a romantikus világgal együtt, amely Jókai lelkében fogant, történelmi adatok pilléreire építve fel azt a lelkiállapotot, amely a múlt század utolsó évtizedeiben annyira jellemző volt Magyarországra. Itt jutunk el a három félvo­násra méretezett librettóig. Hogyan is született ez a klasz- szikus operett? Johann Strauss 1884-ben Magyarországon járt. Meglátogatta Jókait, a mese­mondót és a fáradhatatlan me­sélő, aki akkoriban a leghíre­sebb magyar is volt, elbeszélte a Cigánybáró történetét. Az esemény a törökdúlás utáni, a XVIII. században játszódik, de belső feszültségében a szabad­ságharc utáni magyar fájdal­mak is érezhetők. Az ügyes bécsi librettóíró, J. Schnitzler, színpadi munkát faragott a hamvas meséből; sok mindent bécsi szájízre fogalmazott és értelmezett át. Innen az, hogy a darab meséjében és esemé­nyének alakítóiban valószínűt­len érzelmek és hamis pátosz jelentkezik olykor: a mai fül, a mai szív nehezen bírja el ezeket a papírízű készítménye­Ijjgjj Ennél a színházi eseménynél azpnban nem is ez a fontos. Amiért szabad ég érdemes ezt a librettót betaníttatni, az Strauss zenéje. Johann Strauss zenéjét hallgatni, az ő ritmu­saira komponált táncokat néz­ni kettős élvezet. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy a librettóban és a librettóval mókás bukfenceket vetnek a művészek, a színpadon árad az életöröm, röviden máris be­számoltunk a bemutatóról. A Cigánybárót vendég-kar­mester, Vass hajós vezényelte. A rokonszenves, fiatal kar­nagy eddigi pályáján ez az első színházi vezénylése. Nagy erőpróbára vállalkozott, hiszen a körülmények ebben a mun­kájában nem kényeztették el. Hallatlan energiával látott a munkához és fokról fokra hoz­ta közelebb a zenekart és a kórust a straussá zene helyes interpretálásához. A zenekar tagjai érezték: nemcsak azért élvezet Vass Lajos karmester »pálcája alatt zenélni, mert mindent megmagyaráz és ma­gas igénnyel lép fel minden­kivel szemben, hanem azért is, mert Vass Lajos arcán és mozdulataiban, szemén _ látni és érezni lehet a zene átélését. Teljes idegrendszerével ben­ne él a muzsikában. A tizen- egynéhány tagú zenekarból és a nemhivatásos énekesekből álló karból Johann Strauss melódiáit sokszínűén és illúzi­ót keltőén kicsalni — boszor­kányság. Hogy a Cigánybárót a bemutató közönsége végig- tapsolta. abban oroszlánrésze van a vendég-karmesternek. Az operettet Vitéz Tibor rendezte. Helyes érzékkel, a meseszerű — valószínűtlen ele­meket hagyta érvényesülni és rendezői felfogása hol a szatí­ráig. hol az önfeledt móká- zásig engedte játékának hő­seit. Nem sokat törődött, nem is igen törődhetett a dráma kötelező szabályaival, hagyta a zenét és a táncot érvénye­sülni. Igaz, ez az engedékeny ség azzal a veszéllyel is jár, hogy itt-ott öncélúvá válik egy-egy mozdulat, mondat, vagy helyzet. A kisméretű színpadon — amit a díszletek egy kicsit meg is loptak — a tömegjelenetek beállítása ügyes. Az első felvonás gör­dülékeny, a másodikban az ön­célú mókázás és a terjedelmes­re méretezett balett-betét visz- szatartja az egyébként kitűnő tempót. A harmadik felvonás gyorsasága meghökkentette a közönséget: ez valószínűleg az átdolgozás hibája, és a ren­dező kénytelen követni a szö­vegkönyvet. Az előadás harmadik fele­lőse: Gyuricza Ottó, a koreo­gráfus. A darabban — minden felvonásban — jelentős szere­pet játszott a tánc. A kompo­zíciókat élvezettel figyelte a közönség és'azokat tapssal ju­talmazta. A második felvonás­beli cigánytánc cselekmény nélküli, külön élete a darab­ban vitára ad okot. A harma­dik felvonás pantomim-játéká­ból — teljes elismerésünk elő­zetes nyilvánítása mellett — azt a részt lehetne kihagyni, amikor a bécsi utcán a K. u. K. tiszt vezénylésére a huszár feküdjöt csinál. Ez értelmetlen feszültséget okozott a nézőben, hiszen az esemény során szóban és tettben a harmadik felvonás­ban a bécsi utca és a kancel­lária a magyar huszárok hő­siességéről beszélt. Saffi cigányleányt vendég­művésznő, Bajthay Gabriella énekelte. Mint egyik nyilatko­zatában említette, Saffit elő­ször alakította. Játékán a ru­tinos operett-énekesnő biztos­sága látszott, hangja közel fér­kőzött a közönség szivéhez az első felvonásban és a kedves melódiákat meghitt ismerős­ként tolmácsolta. A cigánysors érzékletessé vált dalában: „Nincs nyomorultabb, nincs hívebb teremtés a cigánynál”. S a szerelmes lány odaadását, éneklő szerelmét óhittük neki. Énekesi fejlődésének jelen­tős állomásához jutott el Sza­badi József, a címszerep ala­kításában. Bentjátszott az együttesben és érces tenorjá­val helyesen gazdálkodott. Lendülete nem esett az előadás folyamán és teljesítménye csúcsát a toborzásnál adta. Forrón gratulálunk neki. Somorjai Éva, az öreg ci­gányasszony, Cipra személyét és sorsát elevenítette meg. A sok vihart látott cigányasszany túljár az idegenek eszén, ra­vaszsága segíti a szerelmese­ket, a hazához hű embereket. Alázattal és elmélyültséggel énekelt. A bemutató legegy­ségesebb, legjobban formált alakítását nyújtotta. A gazdag sertéskeresbedő leányát, Arzenát Tót a Katalin alakította. A hűvösen számí­tó és mást szerető lány zárt­ságát jól • éreztette, hangjával egyéniségét fejezte ki. A kotnyeles Mirabella sze­repében Erőss Irént láttuk. Temperamentummal rendezte a fiatal szerelmesek sorsát és maga is megtalálta családjá­ban a megnyugvást. Gábor diák túleszményített figuráját Antal László eleve­nítette meg. Tetteinek, gondo­latainak indokoltsága hézagos. A bécsi librettóíró nem tudott mit kezdeni ezzel a szabad­ságukért küzdő magyaroknak érthető jellemmel és ezért ak­kor és úgy jelenteti meg a színen, amikor és ahogyan a mese kívánja egy konfliktust megoldó férfitól. Antal László a jellem megformálásához rö­vid és járható utat választott: eljátszotta az igazságosztót és a toborzást, mint olyan cselek­ményt, amelyre őt a szerző életrehívta. Pálffy György megbetegedé­se miatt a bemutató előtt két nappal vette át Zsupán Kál­mán, a gazdag sertéskereskedő szerepét Fekete Alajos. A be­ugrás kitűnően sikerült, bő­vérűén mókázott a hosszú ko­mikus. Csak úgy, mint 1943- ban, amikor szinte beugrás- szerűen kellett átvennie ezt a szerepet egy másik társulat­nál. Játékán épp a játékosság volt az érték, talán azzal az egy megszorítással, hogy egy­két helyen öncélúan túl játszás­sal segített időzavarán. Pathó Istvánt láttuk Ottokár szerepében. A fiatal és tehet­séges művész ízléssel formálta meg az elkényeztetett úrifiú alakját, aki a harctéren vere­kedj ki magának az elismerést, de visszavedlik régi önmagává, amikor a régi, elpuhult kör­nyezetbe kerül. Camero Hyppolit, császári biztos, egyben az erények leg­főbb, Becsben kinevezett cső­sze Herédy Gyula. Az etikett és az udvari ravaszság, a ma­gyarokkal szemben tanúsított ellenszenv, a szegénynépet le­néző fennhéjázás, jellemének összetevői. Ezekből a zord és ellenszenves tulajdonságokból azonban csak annyit sűrít já­tékában — igényesen —, amennyi elegendő ahhoz, hogy a színpadon konfliktus legyen. Száraz ez a császári biztos és gyökértelen, zuhanásában még­sem sajnáljuk, mart nincs kö­ze az élethez. A három cigányt, Palit, Jó­zsit, Ferkót — azaz Dánffy Sándort, Kautzky Ervint és Szüry Györgyöt — egy füst alatt kell megemlítenünk. Elei vénén, bővérűén mókáztak és igyekeztek túltenni egymáson. Hárman igyekeztek átvinni a darabot a bohózat korlátla­nabb mesgyéire és ezzel sok kacagást, de lassított tempót kapott a második felvonás. A cigánytánc szólóját Kele­men Márta, a toborzó tánc­szólóját Kelemen Márta, Ko­vács Iván és Víadár Ferenc táncolták, mig a harmadik fel­vonásbeli pantomim-játékban feltűnt Pummer Margit, a csúzlizó utcagyerek alakításá­val. A tánckar teljes névsora idekívánkozik, mert jelentős részük volt a gyönyörködtetés­ben. A tánckar tagjai: Udvar­helyi Anikó, Udvarhelyi Kata­lin, Kuzman Márta, Bukucs Edit, Bíró Erika, Szekesi Ist­ván és a már említett szólótán­cosok. Kisebb szerepeikben részesei a bemutató sikerének Palotai Ferenc, Szendröi Ede, Kocsis László és Horváth Géza. Ütő Endre díszletei nyíltszini tapsot kaptak. Jól szolgálták a darab hangulatát, a meseszerű cselekmény bonyolításában se­gítettek a rendezőnek. Kár, hogy a térrel bőkezűen gazdálko­dott, a rendező rovására. A jelmezeket Rácz Ilona és Nádassy Géza tervezték. A lezajlott bemutató jelentős erőpróba a Gárdonyi Géza Színház életében. Az együttes nagy szorgalommal és lelkiis­meretesen dolgozta ki a be­mutatót és megérdemelten könyvelheti el a sikert, azok­kal a tanulságokkal együtt, amelyek egy ilyen merész vál lalkozás nyomán adódnak. Az évad utolsó bemutatója nem­csak lezárja az idényt, de nyi­tánya annak az újnak, egy bi­zonyos értelemben, amely 1959. augusztusában kezdődik. Hisz- szük, hogy az út töretlenül ve­zet fölfelé. FARKAS ANDRÁS Csodálkozó kislányok Két kislány sé­tál a Népkertben vasárnap kora dél­után. összekarol­nak, ajkukról, mint aranysárga méz, rövid, boldog kacagások pereg­nek, néha rikkan­tanak is önfeled­ten, talán egy is­kolai humorról fo-> lyik a szó ... A nagyobbik lányka, aki hete­dik osztályos le­het, egyszerre csak megállásra készte­ti alacsonyabb ba­rátnőjét és balke­zével egy távoli irányba mutat így bámulnak egy pil­lanatig. Az elhagyott Népkert elhagyott padjainak egyikén szerelmespár ku­corog. Csókolóz- nak önfeledten, mámorosán... A két lányka elindul — figyelem őket — nem törődnek hir­telen mással, csak tisztes távolból körözgetni kezde­nek a szerelmesek körül. Keringnek sétálva és úgy bá­mulják a csóko- iódzó párt. Piciny kuncogások száll­nak fel ajkukról, ahogy bebarangol­ják a Népkert csendben gubbasz­tó öreg fáit. Még mindig nem men­nek. tovább, pedig jó'ideje már, hogy így tart ez az álla­pot. Csak körbe mennek, megáll­nak, megint men­nek, majd megint megállnak és ne­vetnek. Mintha va­lami új csodát lát­nának, érdekeset és számukra még megfoghatatlant. Fazekas István 1959. május 24, vasárnap: 1744-ben született Jean Paul Marat, francia forradalmár. "'A bolgár kultúra napja. 1959. május 25, hétfő: 1810. A májusi forradalom évfor­dulója az Argentin Köztársaság­ban. Argentína nemzeti ünnepe. 1946. Jordánia függetlenségi ün­nepe. 1944. A fasiszta megszállók meg­gyilkolják a rigai földalatti Kom- szomol-szervezet vezetőit, I. Szud- malisz-t és D. Bankovics-et. V Névnap O Ne feledjük, hétfőn: ORBAn kedden: FÜLÖP = A PÉTERVÁSÁRI járás termelőszövetkezetei elkészí­tették egyhónapos operatív tervüket. — HATÁRIDŐ előtt átad­ják az új kazánházat az épí­tők a Mátraderecskei Tégla­gyárnak.- ÁTADTÁK HEVESEN az öt helyiséggel bővített járási tanács épületét. Az új helyi­ségben az egészségügyi, műve­lődési, népi ellenőrzési csoport és a személyzeti osztály ka­pott helyet. — A MÄTRAVIDÉKI Fém­művek szerszámüzemének if­júmunkásai a kiváló dolgozó cím elnyerését tűzték célul a kongresszusi munkaverseny­ben. *» ELKÉSZÜLT Pétervásá- rán 250 méter járda és 950 méter villanyhálózat-bővítés a községfejlesztési alapból. — ÖTSZÁZEZER forint költséggel új kultúrház épí­tését tervezik 1962-63-64-ben Kereesenden. Napirenden ... as értekezlet napirendje Itt a szép nyár... Még akkor is itt van, ha a pesszi­misták azt mondják, hogy ez csak a tavasz vége, különben is jön még kutyára dér és május után alig néhány hónap­pal itt van a szeptember. Itt a nyár és itt a május, s ezt legjobban onnan lehet tudni, hogy megszokott értekezleteink is tavaszi, illetőleg nyári köntöst öltenek. A fűtött, füstös, zsibongóan álmosító termekből a természet lágy ölére kerül az értekezlet: ha nem is minden napirendi pontja. Hiába, aki a természetet szereti, az rossz ember nem lehet. A közelmúltban országos értekezlet volt Egerben. Szá­mottevő napirendi pontja volt a szalonnacsurdítás. az aba- sári borpincék meglátogatása, az utóbbi ugyan zárt helyi­ség, de az ajtót nyitva lehet tartani, s más egyéb, azonban az előbbi két napirendhez felettébb hasonlító program. Nem akar ez világért sem szőrszálhasogatás lenni, csak bizo­nyos aggodalom, bizonyos olyan kérdésekben, amelyek oda­vezethetnek, hogy... Hogy például Országos fejősankétot tartanak majd Mátrafüreden a Sportszállóban... A Domoszlói Pincegazda­ságban gyűlnek össze legkiválóbb atomtudósaink, hogy meg­vitassák, milyen hatása van a domoszlói muskotálynak a fény elektromosságra. A festői szépségű Síkfőkúton, a tó mellett gyűlnek össze majd a — nem... nem a halbiológu­sok — hanem, az Alföld Szikeseit Megjavító Bizottság, vala­mint a Homokjavító Intézet munkatársai... A Balatonról, Lillafüredről, a Vidróczky-csárdáról, az egri borpincékröl már ne is beszéljek, mert ezek is ragyogóan beillenek majd a programpontokba. S mivel szocialista állam lévén, nálunk első a dol­gozói nép érdeke, természetes, hogy az értekezleten rész­vevő dolgozó nép érdekeinek megfelelően az értekezleten nem részvevő dolgozó nép zsebére, az állam pénzéből ve­szik a nyársat a csurdításhoz, a poharat a pohárazgatáshoz, a villát a tizennégyfogásos ebédhez... A szalonnát, bort, ételt a vállalati keretből veszik, s ugye az nem a dolgozók és az állam pénze! (gy...ó) Moziműsor EGRI VÖRÖS CSILLAG 24—25-én: Kard és kocka EGRI BRÖDY 24—25-én: Nincs előadás EGRI KERTMOZI 24—25-én: Szent Péter esernyője GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 24- én: A boldogság vasárnap jön 25- én: Játék az ördöggel GYÖNGYÖSI PUSKIN 24 _25-én; Fé nyek a föld alatt HATVANI VÖRÖS CSILLAG 24- én: A harangok Rómába mentek 25- én: Az élet visszavár HATVANI KOSSUTH 24—25-én: Akkor karácsonykor HEVES újca-4py. PÉTERVASÁRA 24- én: . Chaplin-parádé 25- én: Nincs előadás FÜZESABONY 24—25-én: Tájfun NagaszaW felett Egerben este fél 8 órakor: Cigánybáró (Bérletezünet) Domoszlón este 8 órakor: Nem vagyunk angyalok Gyöngyösön este 8 órakor: A lehetetlen nő Vázlat emberekről A vezeklők A düh lobbant ki szeméből, valósággal vörösre vált indu­latoktól remegő arca. Szája minősíthetetlen szavakat röpí­tett a vele szemben álló asz- szony — minden valószínűség szerint testvére — felé, aki hasonló módon válaszolt. Erre a közeli rokonságra könnyű volt abból is következtetni, mert úgy hasonlítottak egy­másra, mint két tojás, másrészt oly sokat tud­tak egymásról, hogy biztos le­hetett felőle az ember: nem most találkoz­tak össze elő­ször, s hogy valaha minden titkukat el­mondhatták egymásnak. S íme évek múltán az em­berek tucatja előtt *— kit megbotránkoztat­va, kit örvendeztetve — gyil­kosságot, tolvajlást, hűtlensé­get vágnak egymás fejéhez, se szülőt, se rokont, se test­véri szeretetet nem tisztelve. A vádözön nem akart apad­ni még negyedóra múltán sem a két 40—45 éves asszony­testvér szájából. Olyan sza­vakkal ócsárolták egymást a nyílt utcán, mindenki füle hallatára, melyet leírni is tisz­teletlenség. S mikor kifogyott szitok­szókincsük, mikor úgy érez­ték, elmondtak minden rosz- szat egymásról, az emberek legnagyobb csodálkozására együtt indultak tova, legalább­is egy irányba. Kíváncsi sze­mek követték lépteiket, mi­közben még nagyobb megle­petést okozva a körülállóknak, gyilok erejű pillantásokat lö­vellve egymásra, beléptek a Minorita-templom ajtaján Erőt gyűjteni, vagy leróni a szitok-áradatot? Ki tudja. A szerénytelen ... Személyesen nem találkoz­tam vele, amit igen sajnálok, de a történtek után mégis van némi — nem éppen kedvező — véleményem róla. Csak az általa írt papírt volt szeren­csém látni, melyben segélye­zését kéri a szakszervezettől, kevés táppénzére hivatkozva. Megvallom, akkor kicsit megrendített a dolog, hogyis­ne, mikor egy munkában megbetegedett ember olyan helyzetbe kerül, hogy anyagi gondjai támadnak. Megrendí­tett és felháborított, mikor a következő levélben azt olvas­tam, hogy a szakszervezet el­utasította kérelmét. Ám a felháborodás ezúttal korai volt, mert a szakszerve­zet válasza után, amelyet ez ügyben kaptam, haragom rög­vest a kérelmezőre hárult. Ott állt ugyanis fehéren feketén, hogy: X. Y. napi táppénze csak néhány forinttal keve­sebb 100 forintnál, s ez jóval több mint amennyit igen sok munkás kereshet egynapi munkájával. Majd száz forin­tos táppénz! Már megbocsát, kedves kérelmező, hogy én is a szakszervezet elutasító vála­szával értek egyet, hisz kérel­me megüti a szerénytelenség mértékét is;: j A filozófus ... — Van úgy, hogy egy-egy esemény szinte ugyanúgy megismétlődik az ember éle­tében — magyarázza legutóbbi találkozásunkkor egy filozofá­lásra hajlamos ismerős — mégsem egyformán reagál rá az ember. — Ilyen esemény történt vélem most is — mutat kissé poros nadrágjára. Az történt ugyanis, hogy évekkel előbb jókorát csúszott egy eldobott almacsutkán, majd kezét szétcsapva elterült a betonon. Nagyon restellte a dolgot, s miután leporolta ma­gát, dühösen odébb rúgta a bajt okozó almacsutkát. — Ezúttal is majdnem ugyanígy történt — mondja tovább. — Most is jókorát csúsztam, ugyanúgy elterültem a beto­non, de mikor feltápászkod- tam, s megláttam „bukásom” okozóját, egy széttaposott na­rancshéjat, nem rúgtam to­vább. — Mert — emelte fel ujját — nem mindegy, min csúszik el az ember, almacsutkán-e, vagy narancshéjon: Az utób­bin csak akkor lehet elcsúsz­ni, ha kapható s vásárolható, ha már az utcán is fogyaszt­ják az emberek, nemcsak ott­hon, ünnepélyes, mint ritka, becses gyümölcsöt szokás. — Ez jó az embereknek, te­hát én sem panaszolhatom fel, hogy már az utcára is jut be­lőle s én elcsúsztam a héján — így szólt és a filozófus elé­gedett mosolyával hagyta el hanyattesésének színhelyét. Kovács Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents