Népújság, 1959. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-21 / 117. szám

1939. május 21., csütörtök NEPDJSAG 3 Másfélmillió Tf z á szám majdnem any- Lj nyi, minit Budapest la­kossága. Egy új főváros né­pességével szaporodunk az el­következendő, gyorsan rohanó két évtized alatt. így tervezik a statisztikusok, s félreértés ne essék ez a tervezés nem holmi magánéletbe való bele- turkálást jelent, hanem sok­kal inkább a népesség fejlő­désének üteméiből, az életszín­vonal növekedése visszahatá­sából kikövetkeztetett, talán még alacsony számot is. Ez a másfélmillió ember nyilván­valóan ruházkodni akar, mert csak a Bibliában jártak ős- szüleink fügefalevél kosztüm­ben, s csak a „kezdetben volt’1 aranykorban teremtek maguk­tól a földek, adtak gyümöl­csöt maguktól a fák, halat a vizek, húst, tejet az állatok." Mässzöval ennyi ember ru­házkodásáról, ételéről, italá­ról, kulturális és szociális el­látottságáról kell gondoskodni majd és kell gondoskodni fo­kozatosan, számúit növekedése arányában. Nos, ha ehhez hozzávesszük, hogy a ma élő. s egyre hosszabb életet élő ember igényei is növekednek, hogy a születési arányszám- mal fordítottan csökken a ha­lálozási arányszám, könnyű kimondani a verdiktet: gond ez, gond lesz. amelyre már most kell gondolni. A földterületet nem növel­hetjük, de növelhetjük a ho­zamokat. Gyárakat se építhe­tünk a végtelenségig, de nö­velhetjük a technikát, a ter­melékenységet: s ez a kettő mindennek az alapja. Sokszor szóltunk már a termelés nö­velésének fontosságáról, talán kicsit szárazán is a termelés mutatóiról, a mezőgazdaság napirenden levő, de koránt­sem csak napjainkat érintő problémáiról. Próbáljuk most meg ezt az úgynevezett „szá­raz” kérdést egy kicsit más oldalról, a másfélmillió szem­szögéből, a mi gyerekeink, unokáink, s későbbi sajátma- gu.nk problémája oldaláról is megvizsgálni. Van rá hivatalos statisztika, de most meg nem mondom pon­tosan, hogy hány és hány ezer tonna gyümölcsre és húsra, mennyi tejre, vajra, ruhára, autóra, könyvre, téglára lesz szükségünk a szükségleten túl. Gondolom csak ezer és tíz­ezer tonnákban lehet kifejez­ni! A magyar nép tervszerű ti­zedelését nemcsak a sét vi­lágháború hajtotta végre, de ■%z is, ami a kettő között, s az is, ami az első előtt volt. Az osztrák, majd német gyarmat­országban nemcsak a tüdőbaj volt az elsőszámú kaszás, de a magyar betegség szálláscsi- nálója az éhezés, a rossz koszt... Rossz koszt? Hiszen az állatnak, a földesúr agará­nak jobb volt, zsírosabb és több volt a napi étke, mint a cselédnek, vagy éppen a váro­si munkásnak. A népkonyhák zsírtalan löttye — már akinek jutott — nem a kilók számát növelte az emberi testen, de sírok számát a temetőben. Hogy ez így volt, s hogy ez volt, úgy vélem nem kell kü­lönösebben igazolni. Host, anno 1959-ben — ha tréfásan is szól — más „betegség“ ve­szélyezteti a magyar dolgozók Csökkent a kenyérfogyasztás, de nem azért, mert kevés a kenyér, hanem mert sok húst, nagyon sok húst eszünk, sok zsiradékot. Európában, de ta­lán az egész világon is az el­sők között vagyunk a táplál­kozás mennyiségében és kaló- riaértékében egyaránt. S ami a tréfában komoly: a túlétke- zés is veszélyes. Ez viszont azt igazolja, hogy hallatlan mér­tékben megnőttek az igények, s legyünk igazságosak nem­csak az iránt, ami a i gyomor­ba, de az iránt is, ami a test­re kerül, s az iránt is, ami a szellemet gazdagítja, a ké­nyelmet szolgálja: egyszóval a kultúra, a civilizáció vívmá­nyai iránt is. S így van ez jól, többek kö­zött ez is igazolja a m.i társa­dalmi rendünk fölényét. Dehát ezeket az igényeket ki kell elégíteni, ma jobban, mint tegnap, holnap jobban, mint ma, hogy ne is beszél­jünk a holnaputáhról. Miből és hogyan? Két holdon, öt holdon, de még tíz holdon sem lehet annyit termelni, hogy egy idő , után ne torpan­jon meg a mezőgazdasági ter­melés volumen je, hogy egy idő után. elmaradjon a mező- gazdaságban megtermelt áru mennyisége, de minősége is a megtorpanni egyáltalán nem akaró és nem tudó igényei mögött. Csak a mostani lélekszám növekvő igényét sem tudjuk majd elavult mezőgazdasággal nyomon követni, s mi van még a felnövekvő másfélmili- óval. Ezt csakis nagy táblá­kon, korszerű, nagyüzemű me­zőgazdasággal lehet megolda­ni Vagy amerikai úton, a ka­pitalista nagybirtokok útján, amely végeredményben ter­mékbőséget hoz egyik oldalt, de nyomort a másik oldalon, olyan nyomort, hogy a bő ter­mést lehet vásárló hiánya mi­att, meg árak fenntartása mi­att is a tengerbe önteni. Nyil­vánvaló, hogy ez nem lehet járható út számunkra. A szo­cialista nagyüzem, az összefo­gás, a termelőszövetkezet a mi utunk, hrnely ugyan egy­millió holddal nem növeli meg a magyar mezőgazdaság ter­mőterületét — ennyi kell a másfélmillióhoz, de miből de megnövelheti két millióral is, már ami a term' eredemé- nyeket illeti. Azok a gazdák, akik a szö­vetkezés útjára léptek, nem­csak egyszerűen a maguk élei színvonalát emelik, a maguk jövőjét gondozzák a szövetke­zés most kibújt palántáiban, de gyermekeikét is', az egész nép, az egész ország jövőjét. Nem egyszerűen azért a jövő emberei, mert a fejlett techni­ka útját járják, vagy teszik meg éppen most ezen az úton az első lépéseket, hanem azért is, mert éppen ennek a más- félmilliónak a sorsáról is gon­doskodnak: saját szülötteik élete gazdagságát teremtik most meg. S ez legszentebb emberi, természetből fakadó kötelességünk.;: De a kenyérhez kés is kelj, amivel szeljük, asztal, amin eszünk. Az ebédhez tűzhely, lehetőleg később villanytűz­hely, amelyen megfőzzük, az ebéd után jól esik a pohár sör, a pihenő napokon mozi, színház, szabad időben köny, vagy kirándulás autóval, mo­torral. Ez is természetes. A fiatalok lakni akarnak, egye­dül, s ha eddig hatodmaguk- kal laktak szoba-konyhában — sajnos, nem mi tehetünk róla —, akkor most másod-, harmadmagukkal két ' szoba összkomfortba. Mindezt azon­ban a szögről leakasztani le­hetetlen. Régi mondás: ahol nincs, ott ne keress. Legyen! Tessék dolgozni, jobban, ötle­tesebben. Ebben az országiban, amely a dolgozó nép állama, ez a tétel nemcsak abban jut kifejezésre, hogy jogai van­nak parasztnak, munkásnak, értelmiséginek, de kötelessége is: ahogy dolgozik, úgy él. 3 ez a törvény — mert ez tör­vény — lemérhető közvetve is, de közvetlenül is. Közvet­lenül: több fizetést kap, köz­vetve: a több fizetésért több és jobb árut kap. Mit ér a pénz, ha nincs rádió, ha nem tudok motort venni, mert nincs, vagy olyafi drága a televízió, hogy ahhoz hatalmas lottó nyereség kell. S napról napra több televízió kell, meg több bútor, meg több laüás. De miből? Csakis a munkánk­ból, amely megteremti közvet­lenül magunk számára is a termékbőséget; de megteremti annak a másfélmilliónak is, amely most nő majd fel utá­nunk, velünk együtt ebben az országban. Nem száraz és elvont fogal­mak a „termelékenység”, az „önköltség'1, a „technikai szín­vonal“, — hanem téglát, du­gattyút, ablaküveget, női ru­hát, férfi szövetet jelent. Ér­dekes, hogy ezt milyen sokan tudják, de sajnos mégis még mindig kevesen ér­tik. Pedig a megértés, a meg­értés szellemében való dolgo­zás az élet minden mukaterü- letén lehet csak egyedüli tá- lo^a cL mi, & sí másfélmillió boldogságának. A boldogságért pedig mégis­csak érdemes dolgozni, hisz az emijpi munkára é- boldogság­Bővítik az óvodát Kálban Kál Község lakosainak dön­tő többsége a közös gazdálko­dást, a termelőszövetkezeti életét választotta, s így mun ka- és időbeosztásuk lényege­sen megváltozott. Több idő jut pihenésre, szórakozásra. A nagy változások szükségszerű­en magukkal hozták a község­fejlesztési tervek módosítását is. \ Több kulturális lehetősé­ger, mozit, kultúrtermet, könyvtárat kell biztosítani, á ugyanakkor nagy gondot keli fordítani a termelőszövetkeze­tekben dolgozó szülők gyer­mekeinek elhelyezésére. A most meglevő, 70 férőhe­lyes óvoda kicsinek bizonyul; A községi tanács ezért 80 000 forintos költséggel, több- ezer forint értékű helyi anyag fel­használásával az óvoda bőví­tését kezdte meg, s 50 férő­hellyel növeli befogadóképes­ségét. A község lakosai társa­dalmi munkával segítenek, hogy az őszi kezdéskor biztos helyen tudják gyermekeiket. i I Mindenki gyanús... < A z év tavaszán a Szovjetunióba látogatott TVlout­■lI gornery tábornagy. Ez üdvözlendő lépés volt a J brit hadügyi szervektől és nagy érdeklődést váltott ki ( akkor. Most újabb jelentések szerint a tábornagy ellen > különböző támadásokat indítottak, s gyanúsítgatják a i moszkvai útja miatt. | Ügy látszik, a nyugati körökben mindenki gyanús, i aki él, hát még az, aki Moszkvában békés beszélgetések- ) kel töltött két hetet. ,Zendülés Magyarországon" j fP zt a hírt nem egy nyugati újság és rádió röpítette világgá május 2-án. A Hindusztán Times című indiai lap is újabb magyarországi felkelésről számolt be olvasóinak, ahol több ezer munkás, asszony és fiatal tüntetett a magyar kormány ellen. Erről cikkeztek heteken keresztül, egészen addig, amíg ezt a „ke át” maguk a Budapesten tartózkodó nyugati tudósítók meg nem cáfolták. Szerintük csupán „egy kis” tévedés történt, mert május elsején valóban volt tüntetés Budapesten, ahol félmillió ember vonult fel. De a felvonulók a világbékét követelték és a magyar kormány mellett, s nem ellene tüntettek. De lehet csodálkozni azon, ha éppen így „tévedtek” a nyugati tudósítók? ’ (látó) \ Feltámadó nácizmus fenyegetése WWWWWWWVWWVVVWWVWVWWWNAAővW/WWW * V WWVAA'^ Az újító nem fiatal már, így év van még és nyugdíjba négy. Magas ember, bár hal­ott, kissé sokat görnyedhetett i könyvek fölé. Haja alig van, íogy régen milyen volt, nem s sejteni, Juhász Lajos őszül s. Ha ránéz az emberre, szí­nesen mosolyog, szemei hun- :utúl összehúzódnak a szem- iveg mögött, ha magyaráz, ninden eszközzel igyekszik negértetni magát, ilyenkor comoly, körültekintő és kí­nért. Műszaki ember. A hu­szas évek elején kezdte. — Nem vagyok mérnök — nondia. — Szigorló koromban ibbahagytam. Kilátástalan dókét éltünk. Havat lapátol­jak a diplomások, a mérnökök ízrévei szaladgáltak állás itán. Inkább hátrányt jelen­jeit a diploma. Kiléptem ak- ior, mert bármilyen nevetsé­ges is, így könnyebb volt el­helyezkedni. Az élelmiszer- ipar területére mentem, ami akkor még gyerekcipőben iárt. Nem egy helyen ugyan, de azóta a szakmában dolgo­zom. Két esztendeje vagyok itt Gyöngyösön, a Vágóhídon. Elmúlt tehát a szr’rrrúban majd negyven te-. . /át­ázott az idő, a k par. z ember — vá len. \z embernek rag.. -epe 'an mindezek ^ úan. le otthagyta nyomait z an- peren is az idő O bi­zony. úgy. hog otta As újít a hátat és ellopta, átfestette a haját, meg-meggyűrögette az arcot is. Marad azért öröm annak az öröme, amit már az ember megváltoztatott. Az újítót ez az öröm hajtja. Kár­pótolja magát. Ke ; v-alami megoldást, mást, mint ami eddig volt. Megtalálni — az egyén győzelme. Saját magá­nak boldogság, megnyugvás az, ami a köznek új és előnyös változás. Nem ezt fogalmazta meg Juhász Lajos, egészen másról és másképpen beszélt. Míg hallgatja az ember, ekkor azonban ott motoszkál a fej­ben: „Miért csinálta? Miért kell neki gondolkodni? Ki szólna egy rossz szót, ha 6 nem akarna újítani? Köteles­ségé? Nem kötelessége.” A szavai árnyalata, az az enyhe büszkeség, amely nem sze­rénytelen ugyan, de megvan, ebből olvasható a felelet. A vágóhíd sok vizet fo­gyaszt. Vízzel hűtenek. Órán­ként 15 köbméter vízre van szükség, a vízmű nem bírja. Más megoldást kell találni, item lesz elég víz a lakosság részére. A vízmű fenyegető­zik: elzárják az üzem csapjait. Juhász Lajos, a vágóhíd mű­szaki vezetője tudja, hogy nem zárják el. Dehogy is zár­iak, ilyen üiau. ...... húsz ködnek és valami valóban nincs rendben. Más megoldást kell keresni. Könyvekben la­pozgat és gondolkodik. Van egy kút a vágóhídon, de kevés vizet ad, óránként másfel köb­métert. Hogy lehetne ennji vízből gazdálkodni? Meg keil csinálni, hogy az is éleg le­gyen. Kibontakozik lassan egy lehetőség. Fel Pestre megmu­tatni. Két mérnök: Komloncz János és Szinnyei Gábor vál­lalják az elgondolás kivitele­zését. Elkészülnek. A tervraj­zok megérkeznek Gyöngyösre, kezdődik a szerelési munka. Juhász Lajos irányítja. A víz­mű tehermentesül, á másfél köbméter víz elég most már. Megmutatja a kutat, a szi­vattyúkat, a csöveket, ahol a víz megy, s végül a gépet, az újat, az elgőzölögtető konden­zátort. — Ez a gép azt tudja — magyarázza —, hogy másfél köbméter vizet használ tizenöt helyett. Eddig átfolyt a*víz, s az hűtötte bent a spirál-csövet, az ammóniát. Ehhez sok víz kel­lett. Most alólra befolyik, fenn van egy ventilátor, por­iasszuk a vizet, elgőzölögtet- iük, a gőz sokkal több hőt von el. Tetszik érteni? Tehát... Magyaráz, ceruzával a falra A MÁSODIK világháború után Németország városainak egy része romokban hevert. A legvirulóbb korosztályok meg­tizedelve, megötödölve foghat­tak a békés élethez. Alig volt család, amely ne viselt volna gyászt. Természetes tehát, hogy a német nép kiábrándult a háborúból, a nagy német eszmékből és békét akart. S valóban, a háború utáni első években — akárcsak az első világháború után — a német közélet telve volt a kiábrán­dultság és , a békevágy szóla­maival. De már a háború utá­ni első években is tapasztalha­tó volt, hogy az ország két ré­szében, a keleti és a nyugati megszállási övezetben, a ké­sőbbi Német Demokratikus Köztársaságban demokratikus fejlődés vette kezdetét, s az ország vezetése olyan kezekbe került, akik a nép legsajáto­sabb érdekeit érvényesítik az állami életben. Ennek követ­keztében vált lehetővé, hogy a történelemben először béke­szerető és demokratikus né­met állam alakuljon meg — miután megalakulása a Német Szövetségi Köztársaság létre­jöttével szükségessé vált. Ez az új német állam, az NDK tagja a szocialista tábornak, szilárd bázisa a békének. Ezzel szemben a nyugati hatalmak megszállási övezetei­ben a fejlődés pontosan az el­lenkező irányba vezetett. Az indulás azonban csak­nem azonos volt. Történelem- hamisító volna az, aki azt ál­lítaná, hogy a piai Német Szö­vetségi Köztársaságban ezelőtt tizennégy évvel a nép nem WVWWVVWVWVVVVVVWWM\V ■ rajzolja a régi és az ifi eljá-: ■ást. Elgondolkodtató. A lé-; veg íz, hogy évente 85 ezer: -öbméier. kevesebb víz: kell, ez 182 ezer forint megta­rtást jelent. A városban nem lesz vízhiány. Elkészült: az újítás. • * ,, — Anyagiakban mit Jelent ez az újítóknak? — Azt hiszem hétezer forin-: tot kapunk érte hárman — mondja. — Lehetne talán több is. — Higgye el, kérem, nemi azért csináltuk. Az elismerés, s hogy sikerült, már ez is so-: kát jelent — válaszol Juhász; Lajos. Most már az ország több: helyén is alkalmazzák az el­gőzölögtető kondenzátort. Nemcsak' Gyöngyösön, másutt! is. Elismerés ez és erkölcsi; győzelem. Miskolcon . ig voll egy újítása: a világító-gáz' füstölés, most itt ez a hűtőbe-! rendezés.., Segített az élelmiszeripar­nak ő is, hogy ki tudott lépni: abból a hajdani gyerekcipők-: bői. Egy év múlva nyugdíjba megy. Pihenni a műszaki könyvei közé. Szép könyvtára van. a könyvek jó barátai. Hogy is ne volnának, hiszen megérdemlik. Segítették Lajos! bácsit, hogy munkája végezte-: vei boldog, magával elégedett, nyugodt ember lehessen ... KISS JÁNOS hosszú békét akart. Ám az ál­lamhatalom a tőkés osztály kezébe került. Talán még pontosabban olyan körök ke­zébe, aki ezt az országrészt rettentő következetességgel vitték és viszik a háború felé és ezzel az egész világ, de el­sősorban Európa békéjét ve­szélyeztetik. ... 1945-ben békés, s mi több: pacifista szólamok hangzottak eh amelyek hallani sem akar­tak a háborúról. Akkoriban azonban nem lehetett másként beszélni, mert aki a temérdek vér és anyagi áldozat után újabb háborúra uszított volna, azt elevenen széttépték volna. Akkoriban a nyugati nagyha­talmak is igyekeztek — saját érdekükben — leszerelni a náci hadsereget és a katonai szervezeteket. Akkoriban úgy látszott, hogy egész Németor­szág a békés fejlődés útjára lép. Ezt írta elő a nagyhatal­mak között megkötött potsda­mi egyezmény is, mely szerint végre kell hajtani Németország teljes lefegyverzését, teljes hadseregének, minden katonai alakulatnak leszerelését, min­den, katonai Szervezet, a né­met vezérkar és minden, a né­met katonai hagyományokon alapuló egyesület teljes felosz­latását. Ugyanezen egyezmény intézkedéseket írt elő a fegy­vergyártás és minden katonai vagy fasiszta tevékenység meggáüására... Ma pedig? Tekintélyes kato­nai hadereje van a Német Szövetségi Köztársaságnak, megkezdték a fegyvergyártást és ismét működnek — még egyelőre ugyan csak fedőne­vek alatt — a feloszlatott fa­siszta szervezetek... az Átmenet fokozatos volt, alkalmas arra, hogy a nyugatnémet tömegeket félre­vezesse ... Ma már azonban hatalmas szervezetek tömörí­tik egybe a volt náci katoná­kat: „Katonaviseltek Érdekvé­delmi Szövetsége”, „Nyugdíj- jogosult Volt Katonák és Hoz­zátartozóik Szövetsége”, „Volt Ejtőernyősök Szövetsége”, stb stb. összesen 1172 hasonló szervezet van az NSZK-ban. E szervezetek élén náci tábor­nokok állanak: Hansen ten­gernagy, Ramcke, Mannteuffel, Cruewel tábornokok például. Ezek a szervezetek legfőbb feladatuknak tartják a német katonai hagyományok ápolá­sát, a nagynémet eszmék ter­jesztését és a revansot — Hit­ler szellemében... Blücher volt alkancellár így foglalta össze e törekvéseket: „Németország csak gazdasá­gi térségének kiszélesítésével részesülne olyan tartós jóváté­telben, amely feledtetni tudná az 1918-as kellemetlenkedése­ket.” Jól jegyezzük meg, 1955- ben beszélt az 1918-as kelle­metlenségekről. De menjünk tovább. Ober­länder miniszter sokkal vilá­gosabban beszél: „Ott, Oroszországban vár ránk a terület. Ott kell gyö­keret eresztenünk. Ezt be kell oltanunk ifjúságunkba, ame­lyet elő kell készítenünk erre.” Mintha magát Hitlert halla­nánk! De nemcsak Oberländer miniszter beszél így, hanem csaknem minden vezetője az NSZK-nak. Maga Adenauer is. „Meg kell mondanunk a ke­letről elűzötteknek, hogy ha­zájukra vonatkozó igényüket, ezt az örök érvényű jogot so­hasem adjuk fel.” 1957. június 17-én Mün­chenben új mozgalmat indí­tottak el, vissza akarják sze­rezni a Szudétaföldet, s a há­borúban „elveszett”: többi te­rületet. A mozgalom egyik ve­zetője dr. R. A. von Auen ki­jelentette, hogy „a szövetsége­seknek (NATO — a szerk.) erőszakot kellene alkalmaz- niok az oroszokkal szemben, hogy kikényszerítsék e terüle­tek visszaadását Németország­nak.” Adenauer, ahelyett, hogy megtette volna a szükséges in­tézkedéseket von Auen ellen, táviiratot küldött neki: „Szívből jövő üdvözletemet küldöm. A szövetségi kormány támogatja a szülőföldjükhöz és az önrendelkezéshez való jo­gukat.” Ez nem 1938-ban, hanem 1957-ben történt! így készülnek nyíltan hábo­rúra a Német Szövetségi Köz­társaságban a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia ellen. Nem titkolják, hogy céljuk a német élettér megte­remtése. Meddig terjedjen az élettér? Erre is felelnek. „Amikor iskolába jártam, azt tanultam, hogy Európa ke­leti irányban az Uraiig ter­jed ...” ■— mondotta Hallstein, Adenauer bizalmasa. Hallstein Európájában ter­mészetesen Németországé a vezető szerep — akárcsak a Hitler által elképzelt Európá­ban .., MIT TETTEK, mit tesznek az ilyen eszmék terjesztése, az ilyen célokra való szerve­zés ellen a nyugati megszál­lók? Semmit. 1949-ben létrehoz­ták a Német Szövetségi Köz­társaságot, most pedig a hábo­rúba legkevesebbet szenvedett Egyesült Államok atomfegy­verekkel szereli fel. S mi több: bevették az ál­lamot szövetségesül az Észak­atlanti Szövetségbe is. Talán a francia uralkodó körök meg­feledkeztek Oradourról? Az angol kormány pedig hamar elfelejtette Coventryt és a számyasbombákat? Mi, magyarok nem felejtet­tünk, pedig sajnos, „csupán” szövetségesei voltunk a nácik Németországának, de így is annyit szenvedtünk, mintha ellenálltunk volna. Hazánkat kirabolták és a pusztulás ör­vényébe taszították, virágzó fiatalságunkat a mészárszékre vitték... Mi nem felejtünk, nem tudunk felejteni. Ezért küzdünk minden lehető mó­don a német békeszerződés megkötéséért a Szovjetunió javaslatai alapján, mert a ja­vaslat elfogadása, és béke- szerződés megkötése véget vetne a nyugat-németországi fenyegetéseknek. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents