Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-18 / 90. szám

i

SfiPCJSAG

1Ö59. április 1*.. stiftttMI

Sólem iteehem:

lóliiás, a lcjesember

(Európai könyvkiadó 1958)

..Tóbiás, a tejesembertősgyökeres népi figura. Hitelesség és szuggesztivitás árad belőle. Mindig maga beszél önmagáról. Balszerencsés kisember, aki örül, ha olyan valakivel akad össze, aki meghallgatja őt; olyan ember, aki szükségét érzi, hogy kiöntse szíve minden keservét. Életét apró történetekre porciózva mondja el egy-egy találkozáskor, miközben „nebbich" lovacskájával buzgón szállítja a tejet a jehupeci gazdagoknak.

— Tudja Reb. Sólem Áléchem — kezdi mindannyiszor elbeszélését Tóbiás a lányairól, meg a falubeliekről, szom- egy szódáiról. Ezek a történetek novellasorozatot alkotnak, amelyeket Tóbiás kitűnően megalkotott figurája kapcsol össze.

Tóbiás rendkívül bőbeszédű, kedvesen tudálékos, naivan bölcs ember, alá gyakran ott végzi mondókáját, ahol elkezdte. Mégis mindez meggyőzően fejezi ki lelki gyötrődéssel teli egyéniségének tragikumát és komikumát.

Tóbiás, a tejesember, feledhetetlen ismerősünk, akárcsak Svejk, Thill Eulenspiegel, Háry János — mint a világirodalom annyi más népi figurája. Tóbiás a tegnapelőtti keleteurópai zsidó kisemberek képviselője, azoknak a többi kisembereknek édes társa, akik az első világháború előtti időben a történelem mélységeiben éltek.

Tóbiás történelmi* hitelesség. Elmondott apró históriáiban megtalálhatók az irodalmi népiesség ismert jegyei is. A szemet megkapóbbak: ízes, zamatos beszéd, találó bemondások, szélások, közmondások, naív világkép, fatalista bölcsesség, jámbor erkölcsök, fur- íangok, meghitt kapcsolat a természettel, az élet menetét uraló kedves műveletek, ceremóniák sokasága. Tóbiás szemléletében és stílusában különös jelentőséget kap a folklór. Tóbiás nem a szájhagyományokból merít, mint a legtöbb népi hős, hanem az írásbeliségből, az ortodox zsidó teológus műveltségből, ez tölti be nála a népköltészet teljes szerepét.

Ám Sólem Áléchem nem egyszerű „népies”! Ő realista író, Gorkij barátja. Hőse, Tóbiás, különbözik a népies romantika minden hősétől. ^Ál- échem rajongva szereti Tóbiást, de semmi illúziót, semmi romantikus várakozást nem táplál iránta. Tóbiást, a lányait, a kérőket és a regényben szereplő többi alakot következetes realizmussal ábrázolja. Ebből fakad — és ebből érthető — a regény végső konklúziója: Tóbiás idejétmúlt

életeszméje csődbe ^it, kiúttalanság a sorsa. Tópiás gyakran mondogatja: ha néha egy időre sikerül is felemelkednie, mindig visszahuliott a sárba. És hét lányának sorsa is csak ez „visszahullás”. Ceil-t. a legnagyobb leányt, egy mészáros akarta a szó legszorosabb értelmében megvásárolni, de Geil a szegény szabólegónyt választotta inkább, s vele a kilátástalan nyomort. Hódi, fiatal forradalmárhoz ment feleségül, követte őt a szibériai száműzetésébe s így örökre elszakadt családjától. Chavve azért halt meg erkölcsileg apja számára, mert elhagyta hitét, keresztényhez ment férjhez; Sprincet egy zsidó millicmos aranyifjú hódította el, de magára hagyja, s ezért a lány vízbeöli , magát. Beilke, a legkisebbik lány végre kifog magának egy dúsgazdag hadiszállítót, de még ez a várva várt házasság sem hozza meg Tóbiásnak az örömet, mert a hadiszállító kevesli apósa alacsony származását és a Szentföldre akarja küldeni Tóbiást. Végül is a zarándokútból nem lesz semmi, mert a hadiszállító vő csődbe jut és feleséges- től Amerikába kell szöknie. Tóbiás családja széthull, 'az öreg magára marad. Átkozza, szidja az úristent, csömöre tökéletes a maga istenfélő világától. Haragszik az Istenre, mert töl téléi lennek alkotta

meg az emberi világot! Mert a szegényember csak gürcöl, szenved, dolgozik a megélhetésért, az igazságosnak vélt Isten

azonban sosem segíti ki elete hullámvölgyéből.

Bármilyen kiúttalan sors vár is Tóbiásra, szomorkás gunyo- rossága a regény végén is töretlen. .Melegíti a derű szerény lángja. A rendíthetetlen eszmény, az igazi jövő-várás a kommunista Hódi leveleiben él; néha-napján levelet ír apjának, az öreg Tóbiásnak Szibériából s egyre gyakrabban, bizakodóbban írja. hogy megváltozik a világ és „azok javára”, akik két kezük munkájával építik az életet...

★

A Béke Világtanács határozata alapján az egész haladó emberiség ünnepli az idén Sólem Áléchem (igazi nevén Sólem Rabinovics) születésének 100. évfordulóját. Nemrégiben a Szovjet írószövetség a Békebizottsággal és a Művelődésügyi Minisztériummal együtt rendezett emlékestet Áléchem tiszteletére. Az ünnepségen Borisz Polevoj mondott megnyitó beszédet és Sólem Áléchem munkásságát Vszevolod Ivanov méltatta.

Sólem Áléchemet, az írót, romantikus rajongás fűzte népéhez, de realista módon látta népe sorsát. Realista humanizmusának 'lényegét leghűbben végrendeletének utolsó szavai mondják el;

— „Bárhol halok meg, ne temessenek arisztokraták, híresek és gazdagok mellé, hanem egyszerű munkások, a nép igazi fiai mellé; hadd ékesítse az én jövendő emlékművem az egyszerű sírokat, és az egyszerű sírok hadd ékítsék az én emlékművemet, ahogyan a becsületes, egyszerű nép ékítette életében a nép íróját.”

PATAKY DEZSŐ

1459. április IS, szombat:

1904-ben megjelent a JTHumanité első száma.

1949. Írország köztársasági ünnepe.

1864-ben halt meg Kazinczy Gábor író.

1849-ben született A. Slaby német. fizikus, a drótnélküli távíró egyik úttörője.

1859-ben született T. Thorild svéd iró és költő, a sajtószabadság hőse és áldozata.

^ Névnap <3

Ne feledjük, vasárnap;

EMMA

lnssf- 113 SZÁZALÉKRA teljesítette a tavaszi munkák tervét az Egri Gépállomás. A tavaszi kampány össztervéből eddig 60,3 százalékot teljesítettek.

Az amerikai irodalom

„megvert nemzedéke“

írta: M. Tuguseva

EGRI YrOROS CSILLAG Apák iskolája EGRI BRODY

Emberek, vágj őrmesterek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Álmatlan évek GYÖNGYÖSI PUSKIN Városi asszony HATVANI VÖRÖS CSILLAG A 39-es dandár HATVANI KOSSUTH Nővérek PÉTERVÁSÁRA

Négy lépés a feHegekben FÜZESABONY

Királyasszony lovagja

műsora

akor:

j Egerben este v* 8 ov* VÁLJUNK EL I (Madáeh-bérlet)

! Gyöngyösön este 8 órakor: i ILYEN NAGY SZERELEM

— AZ EGRI Vegyesipari Vállalat építőipari részlegének dolgozói a kongresszusi munkaversenyhez való csatlakozásuk alkalmával azt is vállalták, hogy a munkahelyeiken balesetvédelmi oktatásban vesznek részt és munkájukat balesetmentesen végzik,

— A KEDVEZŐ időjárás le hetővé tette megyénkben a rizsültetést. A kiskörei Üj Elet Termelőszövetkezet 70 hold újtelepítésű rizs vetését kezdte meg.

— A HEVES megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai közül február hónapban 12 kőműves-brigád, 3 ács-, hat kubikos- és négy segédmunkás-brigád kapcsolódott be a kongresszusi munkaversenybe.

— A HÉTEN megkezdődnek Halmajugrán a tanácstagi beszámolók. A tanácstagok alapos felkészüléssel állnak vá| lasztóik elé, hogy tisztázzák a problémákat, meghallgassák i a~ esetleges panaszokat.

— AZ EGER—Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat dolgozói

i szorgalmas munkájukkal 1958-as év második felében 121,5 százalékos tcrvleljesítést értek el.

— NAGY SIKERREL mutat- | ták be Halmajugrán az ált. j iskolások a Csipkerózsika című | mesejátékot. Az érdeklődésre ! való tekintettel úgy döntöttek,

hogy az előadást többször is ] megismétlikv

— 30 HOLDON végeznek j vegyszeres gyomirtást a detki j legelőkön. A munka elvégzé- j sere szerződést kötöttek a nö- I vényvédő állomással.

A KRITIKUSOK már másfél-két évvel ezelőtt is foglalkoztak az amerikai irodalom „megvert nemzedékével”, Lawrance Lipton amerikai író akkoriban a Costlines című folyóiratban cikket tett közzé ezzel az eredeti címmel: „Az amerikai irodalom illegalitása”, Lipton azt írta, hogy az utóbbi időben számos olyan irodalmi mű látott napvilágot, amely hadjáratot folytat a „társadalmi hazugság” ellen. Lipton azokat sorolta a „társadalmi hazugság” ellenzői közé, akikben még fellelhetők a társadalmi erkölcs, a vallásosság és a jószándékú emberi kapcsolatok ismertetőjelei. E „megvert nemzedék” írói között felsorolta Jack Keruac prózaíró, Kenneth Rex-rooth, Kenneth Patchen, Allan Ginzburg költők és mások nevét is.

... Lapozzuk fel a Look című, szenzációhajhászó amerikai folyóirat egyik friss számát. Az egyik oldalon szakállas, unott arcok tekintenek az olvasóra, akik nyilván már sem örülni, sem szomorkodni nem tudnak. Mellettük egy sötétszemüveges, micísapkás ember képe, aki meztelen felsőtestére takarót csavart. A kép alatti szövegből megtudhatjuk, hogy San Francisco egyik kocsmájában a kíváncsiak mindig találkozhatnak „az amerikai nagyburzsoázia osztályából menekült emberekkel, akik egy időre meg akarnak szabadulni unott életmódjuk nyűgétől. Közöttük találjuk a „megvert nemzedék” egyikmásik képviselőjét is.

Amikor 1957-ben megjelent Jack Keruac „Az úton” című regénye, egyszerre magára vonta a kritikusok és az olvasók figyelmét. A regény cselekménye a jelen század ötvenes éveinek elején játszódik. ... TAVASZ KEZDETÉN néhány fiatalember csavargó körútra indul Amerikában, természetesen amerikai módra — autóval. A fiatalok ide-oda utazgatnak, isznak, egymásután váltogatják szeretőiket, kábítószereket szednek, időnként ködösen filozofálnak az élet értelméről, s naív büszkeséggel idézgetnek különböző vallásos, misztikus és filozófiai művekből.

Az egyik „aranyifjú”, Dean, aki már megjárta a javító- intézetet is, csaknem a teljes idiotizmusig viszi az ivást és a kábítószerek élvezetét, s közben megismeri az élet legsötétebb mélységeit is. De ez már csak a regény végén következik be, addig pedig barátaival együtt vad sebességgel száguld az országutakon, s kihívja a rendőrség és a „tömötterszényes” polgárok gyanúját.

Kik hát Keruac hősei? Harcra képtelen, ■ tragikusan védtelen kis emberkék, akik tehetetlenül nézik a könyörteinti as emlékekből megmaradt

Lapozgatás egri emlékkönyvekben

len, antagonisztikus világot. A regényben van egy jelenet, amikor Trumant másodszor elnökké választják, Washingtonban katonai kiállítást rendeznek. Milyen furcsán és nyomorúságosán hat a bombázógépekkel és a hadihajókkal összehasonlítva a csavargó fiatalok régimódi porlepte kiB autója! És még nevetségesebb a regény hőseinek az a kísérlete, hogy behunyják szemüket az ijesztő valóság előtt. Dean azt tanácsolja barátainak és kedvesének: „Képzeljük azt, hogy a világon minden gyönyörű és nincs semmi olyan, ami miatt nyugtalankodni kellene”, „éljünk, és ne szóljunk bele más emberek akaratába, beleértve a politikusokat és a gazdagokat is”. De ezek a dekadens individualisták fegyvertárából kölcsönzött mondatocskák erőtlenül és hamisan csengenek. A szerző is, meg Paradise, az egyik regényhős is megérti, milyen hazug Dean egzaltált, egészségtelen életvidámsága és úgy látják, hogy az élet „értelmetlen, lidérces út”, „sivatag, amelynek nincs se vége, se hossza”.

A REMÉNYTELEN, pusztulásra kárhoztatottság és bánat érzékeltetése különbözteti meg ezt a regényt az értéktelen bestsellerektől. Az amerikai és az angol kritikusok is beismerik, hogy ez a regény nem a szokásos erotikus könyvecske. A kritikusok *— Liptontól eltérően — csaknem valamennyien „megvetik” ezt a „megvert nemzedéket”, b képviselőit azzal vádolják, hogy a közrend megszegőinek olcsó dicsőségére vadásznak Eze'-’iez a kritikusokhoz tartozik például D. Adams, aki, egy irodalmi folyóiratban „felháborodott” cikket írt a fiatal írókról.

A „megvert nemzedék” emlékeztet a fiatal burzsoá írók egy másik csoportjára, az „elveszett nemzedékre”, amely a második, világháború után született Európában. A „megvert nemzedék” azonban tipikusan amerikai jelenség. Képviselői hangsúlyozottan távol állnak a politikától. Filozófiájuk végtelenül eklektikus és olyanféle elemek keveréke, mint az anarchizmus, az egzisztencializmus és a freudizmus. Nem nagyon érdeklődnek a szociális problémák iránt. Kölcsönvett intellektua- lizmusuk, a miszticizmusra való hajlamuk, az üzlet világában elfogadott erkölcsi kritériumok elutasítása azt az elégedetlenséget tükrözi, ami a második világháború után született az amerikai fiatalság egy részében, a modem valósággal kapcsolatban.

A maccarthyzmus, a „hidegháború”, a „boszorkányüldözés”, a koreai háború, az atomhisztéria, a fegyverkezési hajsza aláaknázta e fiatalság jövőbe vetett hitét, az „amerikai életfonna” iránti tiszteletét.

Miért éppen a „megvert nemzedék” képviselői keltenek bosszúságot és elégedetlenséget a burzsoá kritikusokban?

; Nem azért, mert sok erotikus jelenetet festenek le, néha kli- ! nikai hitelességgel, nem :e • azért, mert sokat és mélyen- ! szántban filozofálnak és a | Nyugaton oly divatos pesszi- ; mizmus sugárzik belőlük. A : „megvert nemzedék” azért lett ; a kritika „hazafis” elégedet- ; lenkedésének tárgyává, mert tagadja a farizeuskodó kispolgári erkölcsöt, mert életszemlélete nem egyezik az amerikai „paradicsom” típus-dicsőítésével.

HOL HÄT A KIÜT? Ezt

nem látják a fiatal írók és költők. A „szürke flanell” (a nagyvilági társasághoz tartozás jele) emberei elleni anarchikus lázadásukban Keruhac és társai a csavargásban és a passzív különállásban keresik az „igazságot”. Azonban a „megvert nemzedék” már létével is azt bizonyítja, hogy a mai Amerika még mindig az a „tragikus Amerika”, amelyet Tehodor Dreiser oly nagy leleplező erővel tárt, a világ elé

méltó lenne ecsetelni mindazt, amit láttunk. Köszönet érte, drága magyar barátaink.” Két szovjet turista — a magyar és szovjet barátságot éltetve, 1958. nyarán így emlékezik: „Ez az út több volt egyszerű ismerkedésnél. Azok a népek, amelyek a maguk gazdagságának és biztonságának tudatában őrzik kincseiket, tán korántsem annyira boldogok, mint önök lehetnek, akik évszázados harcok során érték el mindezt.”

A magyar vendégszeretet,

a hazai vendéglátás is sok elismerést fakasztott. „Wir sitzen in gemütlichen Rundeisteiner schönen Abendstunde” — írja egy Fregin nevű német turista egyszerű versben az Otthon Étterem vendégkönyvében. — Később egy titkos hazai költőnk is rádupláz, s a következő hangulatos, bár Petőfi lírájához még fel nem érő verskísérlettel ecseteli indulatait:

„Szalontüdö, boífrácsguly&s meg halászlé pontyból — Mindenféle jóval szolgál minékiiak az Otthon,"

Egy nagyobb szovjet társa-; ság népeink barátságát élteti; és megállapítja a többször is; hangoztatott aranytörvényt:; „In vino veritas!” — Amiben: csak helyeselni tudunk nekik...: A románok 1958. augusztus: 24-én arról számolnak be,; hogy nem tudják: gyomruk: vagy szemük hódolt-e be in-! kább és végérvényesebben ; Egernek. Egy délamerikai tár-; sasóg mentegetődzik, mond-; ván, most mindenki azt hiszi; majd, hogy dicséreteiket a jó-; féle vörösbor inspirálja, pedig; dehogy... És így tovább, ol-; dalakon, köteteken, — évek so-; rán át. ;

Az emlékekből egy darab —

ez már a miénk, egrieké, vég-; érvényesen, hiába jön a sok< új, elmosva a régit. Az emlék-; könyvek őrzik a nótaszót, a; paprikás halászlé vastag illa-; tát, a vár körül nyíló virágok; színét, a napsugarakét, ame-; lyek valaha a dóm kupoláján; játszadoztak. Itt élnek és bűz-; dítanak ezek a mondatok,; megtanítanak örülni és büsz-s kének lenni arra, ami a miénk,; s még jobban, szenvedélyeseb-s ben szeretni földünket, a ma-s gyár tájat, ;

— pagony — ?

jelenti: „Ne bort. hacsak nem magyart!”

Bastille

és az egri pincék

Pl. Leon Párizsból járt itt 1956. július 14-én és az ismeretlen, de kétségkívül szellemes francia turista a következőket írta: „Ma, július 14-én, a Bastille bevétele napján rohamozom meg az egri pincéket, s veszem be őket! Éljen Eger, éljen Magyarország.” Itt járt a borok bürokráciájának egyik főméltósága, René Protein, a nemzetközi borhivatal elnöke is. Áradozásaiból csak egy lakonikus aláírásra futotta, egyensúlyérzékéből a bejegyzés idejére nem futotta többre.

A város szépségei

ejtették rabul, s ejtik ma is a hazánkat járó idegeneket. Egy francia házaspár 1955. október . 1-én így ír: „Az egri katedrá- lis a legszebb, amit keleteurópai útunkon láttunk.” — 1956. március 26-án a Dubreuil utazási iroda népes csoportja áradozik, „Nincs szó, amely

tollvonások élnék. Egy másik rajzon Svejk a hordón ül, s nem tudni, ki a pityókósabb. A poharat szorongató Svejk, vagy szellemidézője, a játékos, zseniális Trnka?

A magyar bor dicsérete

Több núnt valuta, s ha hozzászámítjuk is azt a pluszt, amit a bejegyzők könnyű mámora érlelt, akkor is csak a jótékony és büszke öröm hangján szólhatunk a megjegyzések ezreiről. Lelkesítő szózatokat rögtönzött a sok kéz, — hazaiak és külföldiek. Itt egy kínai írás, a maga képszerű, de számomra kifürkészhetetlen mondanivalójával, amott száz és száz orosz, ukrán, grúz megjegyzése, lelkes szava. A Park Szálló, a pincegazdaság, az Otthon Étterem, a múzeum vendégkönyve mind telve vannak Egert éltető bejegyzésekkel. Ki tudná feiso- rplni őket? Egy különösen lelkes olasz csak ennyit írt: „Nullum vinum, nisi hungari- cum!” Hóratiüs szájába illő lendületes latin sor ez ég azt

Egy város pezsgő élete olyan, mint a kaleidoszkóp. Emberek jönnek és tűnnek el. hangulatok színpompás szilánkjai rakódnak össze és esnek szét a közöny mindent feledtető ködében. Nemrégiben — 1956., vagy 1957. nyarán — házaspárok,világot járó fiatalok es öregek álltak az egri vár fokán, gömyedeztek a szépasz- szonyvölgyi pincék ászokfái között, szívükből nóta indult, szemük előtt egy feledhetetlen nyár mozdulatlan izzása, aztán elmúlt ez is, új nyarak jöttek, 1958., s- küszöbön az idei, új arcok, új autókaravánok, új nóták, csak a falak maradtak ugyanazok. S mi maradt a régiekből? Néhány sor csupán valamelyik emlékkönyvben.

Sveik, a boríorgalmi pincéjében

A díszes, piroskötésü vendégkönyv egyik oldalán ismerős figura ötlik elém, Svejk, a derék katona, hóna alatt jókora leánykás fiaskóval, kissé ílluminált állapotban, de azért szigorú haptákban. Jyri Trnka, a csehek világhírű rajzolója, a Svejk film és könyv illusztrátora járt Egerben 1958. május 28-án, s biggyesztette e rajzot *£ utókor okulására. A töltő-