Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-18 / 90. szám

1939, április 18.» szombat Bt B P 0 J S Ä tí S Lőrinci párttitkára MAGARÖL NEM TUD be-1 akár a téglahordásnál, akár a szelni Szita József elvtárs, Lő­rinci község párttitkára. Első szavai után azonnal arról szá­mol be, hogy milyen kemény munkát végeztek az elmúlt hetek, hónapok során. — A tagkönyvcsere után na­gyon sokan jelentkeztek a párt tagjai sorába itt, Lőrinciben is — büszkélkedik egy kicsit, hiszen az eredmény a régi párttagok példamutatását is bi­zonyítja. — Most a termelő­szövetkezeti tagok portáját jár­juk, beszélgetünk, tervezge­tünk velük együtt, s ha vala­mi tisztázatlan, azt is együtte­sen igyekszünk rendbehozni. A konyhában, ahol beszélge­tünk, mosóteknőnél áll és dol­gozik a ház asszonya. Kinn az udvar tele apró gyerekekkel. — Megérezték már a tavaszt — mondja mosolyogva az apa — s ilyenkor nem lehet benn­tartani őket. Szitáné egy pillanatra férje felé vág szemével, mintha azt mondaná: miért, és téged, akár tél, akár tavasz van, itthon le­het tartani egy este is? Valóban nehezen. Töredék szavakból tudni csak meg, mi­lyen is Szita elvtárs egy nap­ja. Reggel hattól kettőig a Mátravidéki Erőműnél dolgo­zik. Nehéz munka. A csille­berendezéseket, apparátokat kell rendbentartania, az el­romlottakat üzemképes álla­potba hozni néhányad magá­val. Utána hazaszalad, valamit eszik, rendbehozza magát, s már ismét a falu valamelyik utcájában, házánál, vagy ép­pen a tanácsnál, a párthelyi­ségben látni. A községi tanács végrehajtó bizottságának is tagja, s a járási pártbizottság tagjainak listáján is ott szere­pel a neve. Már megint a gondokról, megoldatlan problémákról be- széli — VAN EGY JÓ KISZ­szervezetünk — mondja — és most az ő gondjaik megoldásá­val küszködünk. Színjátszó csoportot, tánccsoportot alakí­tottak, készülnek a Hámén Kató kulturális seregszemlére, csak helyiségük nincsen, ahol esténként összejöhetnének, szórakozhatnának, tanulhat­nának. A pártházban kaptak „albérletet.” Ott állították fel a ping-pong-asztalt is, pedig legalább a helyiséget megér­demelnék, eddig végzett mun­kájuk után. Most meg a Petőfi Termelőszövetkezet részére is­tállót építenek, úgy, hogy min­den fiatal annyi órát dolgozik, malterkeverésnél, ahány esz­tendős. Csak ülök szemben ezzel az izmoskarú, markánsarcú em­berrel és nem tudom, honnan szerezte erejét, hogy minden este kilenc; tíz óráig a párt ügyeit intézze a napi nyolc órai fizikai munka után már fáradtan, s mégis frissen. Végre mégis sikerül néhány szót önmagáról is hallani, s ez mindent érthetővé tesz. — Mint szabósegéd kezdtem az életemet — emlékezik visz- sza — nem kaptam állást, mi­után felszabadultam. Mehet­tem vissza mezőgazdasági munkásnak, summásnak. Az­tán Hatvanban a vasúállomás­ra kerültem szalagtisztítónak. A következő állomás egy liszt­raktár volt, ahol szállítómun­kásként alkalmaztak. De innen is elkerültem, mégpedig Bé­kés megyébe. Egy gépállomás­ra politikai helyettesnek, majd függetlenített párttitkámak. Az 56-os események után jöt­tem el onnan. Az elvtársak, akik mindvégig hűek marad­tak a párthoz, nem akarjak elengedni. Engem viszont ak­kor már nagyon húzott vissza valami. Lőrinci, szülőfalum, annak környéke, az itt élő em­berek, s az, hogy hátha itt is tudok segíteni a szebb, jobb élet végső megalapozásában. 1957-ben helyezkedett el az Érőműnél. Néhány hónappal később választották meg a község párttitkárául. S azóta él így fáradhatatlanul, örökös munkával nemcsak családja, hanem az egész falu körében. A felesége néha zsörtölődik? Érthető. Hiszen az öt gyermek nevelésében szeretné, ha töb­bet segítene, meg az otthoni gondok rendbehozásához is többször kellene a családfő. SZITA ELVTÁRS ilyenkor nem mérgelődik, nem is vi­gasztalja asszonyát. „Tudod, hogy még mennyi dolgunk van” — mondja készülődés közben, s ezt meg kell érteni. Szeretik a községben? Nem tudja, csak annyit, hogy a párttagsággal mindent közö­sen beszélnek meg, segítik a gyengébbeket, s talán mert mindenkihez emberi módon szólnak itt, Lőrinciben a kom­munisták, s minden tettükkel azt igyekeznek bizonyítani, hogy az egész falu jólétének növelését akarják, hallgatnak rá, megbecsülik a falu legki­sebb házában is. — Egyetlenegy nehézségünk van — mondja búcsúzóul —, hegy nehéz pártmunkára moz­gósítani a tagságot. Igaz, ha egyszer sikerül megértetni mindenkivel, hogy milyen fon­tos a soronkövetkező feladatok gyors és határozott végrehaj­tása, akkor önállóan, segítség nélkül el tudunk végezni min­dent. Így volt ez néhány hét­tel ezelőtt is, s most azt sze­retném, ha ez a tettrekészség nemcsak időközönként jönne elő, hanem állandósulhatna. Gyorsan kezet fog, s már siet is a ház fellé ismét átöl­tözni, hogy aztán néhány perc múlva indulhasson a faluba, a község ügyes-bajos dolgait in­tézni, emberek problémáin se­gíteni, irányítani ennek a tere­bélyesedő, fejlődő községnek p ártszervezetét. ALIG EGYÓRÁS beszélge­tés volt csupán ez a község párttitkárával, s ha nem is akart magáról beszélni, mégis mi mindent lehetett megtudni róla: miért él, milyen célt tű­zött maga elé, egész munkás­életére. S még valamit: azt, hogy ettől a céltól, míg él, el­téríteni senki sem tudja. — ger. Túlteljesítik tervüket — csökkentik a selejtet A Parádi Üveggyár dolgozói, egyet értve a párt Központi Bizottságának felhívásával, miszerint meg kell gyorsítani a szocializmus építésének üte­mét, csatlakoztak a kongresz- szusi munkaversenyhez. Vál­lalásukban többek közt szere­pel, hogy ez évi negyedéves operatív terveiket 100 ezer fo­rinttal túlteljesítik és a selej­tet a tavalyi 24.3 százalékról 23 százalékra csökkentik. A terv túlteljesítésre tett válla­lásuk azért is jelentős, mert nem az 1959-es évi alapterv­hez mérten vállaltak túltelje­sítést, hanem az export-gyárt­mányok miatt felemelt tervük­höz képest. Célul tűzték ki, hogy a ver­seny során a 192 ezer forint értékű elfekvő anyagkészletü­ket 150 ezer forinttal csökken­tik és export-tervüket is mara­Zsákai Zoltán, Pély: Első tudó­sítását megkaptuk, s szívesen vesszük a további leveleit is. Kér­jük, Írjon gyakrabban, írásait munkájáról, a község életéről vár­juk. K. I. Petöfibányas Az Állami Balettintézet elme: Budapest, VI., Népköztársaság útja 19. sz. Kelemen Katalin, Petőfibánya: Érdeklődésére közöljük, hogy utánanéztünk a megyei tanács művelődésügyi osztályán a szó- banforgó iskolai felvételnek és ott azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a miniszter rendélete szerint eb­ben az évben a tanítóképzőben le­velező tagozatot nem létesítenek. Az Egri Pedagógiai Főiskolára va­ló jelentkezéssel még nem késett el, azt terjessze be május 5-ig. Az említett április 4-i határidő az üzemhez adandó felvételi kérelem határideje volt, nem pedig a főis­kolára. As illetékesek figyelmébe t Egy tégla meglazult s leesett Szerdán estefelé az egri Állami Aruház épületének egyik kéményén meglazult s „önállósította magát” egy tégla. Lassan, aztán mind­inkább növekvő robajjal vé- gigdübörgött az épület pala­tetején s nagy lendülettel vá­gódott ki a járda fölé. Hir­telen senki sem vette észre, honnan jön a zaj, s egy rok­kant, idős bácsi is csak alig tudott a fal mellé ugrani a tégla elől, amely egy pillanat múlva közvetlenül mellette ért föld«!. Egy tégla meglazult —■ semmiség az. Mégis majdnem egy ember életébe került. S Egerben nem ez az egyetlen kémény, amely olyan állapot* ban van, hogy bármelyik pil- tanaiban összedőlhet, s da» rabjai a járókelők közé zu­hanhat. Ideje lenne hát, ha az Ingatlankezelő Vállalat alaposan körülnézne a. ház-; tetőkön, s ahol szükséges, ott elvégeztetné a javításokat, amíg a szerdainál tragiku- sabb események nem követ­keznek be. — AZ EGRI Bútorgyárban az elmúlt évben az újítások utókalkulált gazdasági ered­ménye meghaladja a 18 000 forintot. Hatvan város anyakönyviből Születtek: Sallai József, Urbán Ferenc, Csorba Mária, Kürti Győ­ző Benedek, Thuróczy Tibor, Ami? rúzs Ibolya, Szokol Mihály, Csányi Anna, Esés Rózsa Gabriel­la, Katona István. Házasságkötés nem volt. Meghaltak: Matula Bertalan, Rékasi István, Dráveszky Zoltán, Kókai Mihályné (Paraszt Julianna), Bozsik Sándor, Fodor Péter, Sál- lós Eszter. Miért nem kap villanytűzhelyet a Halvaui Konzervgyár napközi otthona? Az évekkel ezelőtt meg­nyílt Hatvani Konzervgyár napközi otthonos óvodája gyorsan megtelt. Most már a megengedett létszámnál jó­val több gyerekre vigyáznak az óvónők, mint kezdetben, hogy a szülők nyugodtabban végezzék gyári munkájukat. A gyerekek gyors kiszolgálását elősegítené, az óvoda dolgozói­nak munkáját nagyban meg­könnyítené, ha végre be tud­nák szerezni a rég óhajtott villanytűzhelyet. Hónapok, hetek teltek el az első kérvény megírásától, és nem történt semmi. A for­ró ígérgetésektől még csak hideg marad a forralásra váró reggeli tej a kis óvodások­nak. Hosszú idő után a kérve- nyékét már visszaigazolták és van remény, hogy év végére meglesz a villanytűzhely. Az üzletekben van tűzhely, csak készpénzes térítésre lehet vá­sárolni, az óvodának pedig csekkje van. I A pénz is megvan, áru is van, csak egy kis emberség, segítőkészség hiányzik. K. J. A szakszervezeti választások előkészítése a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban A KÖZELJÖVŐBEN szak- szervezeti választások zajla­nak le szerte az országban. A munkások döntenek arról, hogy érdekképviseleti szervük­ben, a szakszervezetben kik képviseljék őket. A munkások­kal folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy a régi vezetők neve mellé sok új név kerül a jelölőlistákra, akiket a mun­kások javasolnak, mert úgy érzik, jobban tudják képvisel- nfvőkét» mint elődeik. Ezt a választást tájékoztató előadások, bizalmi választások előzik meg. A megye üzemei­ben már is száz és száz akti­vista dolgozik a választás si­kerességéért. A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyárban is lázas készülő­dés folyik a napi munkák el­végzése mellett. A szakszerve­zeti iroda ajtaját egymás után nyitják rá Vincze Józsefné titkárnőre, hogy valamilyen ügyben segítséget, útmutatást kérjenek. déktalanul teljesítik. A két gyárban kétszáz akti­vista szorgoskodik. A szakszer­vezeti bizottság' jól felkészült az előttük álló feladatok meg­oldására. Tájékoztatást adtak a bizalmiaknak a beszámolóik elkészítésére. Az első szempont, vagyis kérdés így hangzik: Hogyan képviselte a bizalmi csoportja dolgozóinak érdekeit? Erre a kérdésre a választási eredmé­nyek adják meg a feleletet. Akkor lehet majd' meglátni; melyik szakszervezeti vezető dolgozott úgy, hogy méltó le-, gyen továbbra is a szakszer­vezeti bizottsági tagságra. A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyárban 78 szakszervezeti bizalmi végzi az előkészítő munkát és 18 felelős ellenőrzi őket. Oldal Júlia már készen van a bizalmi beszámolóval, az út­mutató 14 kérdése nem ma­radt megválaszolatlanul. MOSTANÁBAN egyre több szó esik a munkahelyeken ts a választásokról. A munkások készülnek rá, beszélgetnek ró­la. A szakszervezeti bizottság helyes és követésre méltó mó­don irányítja a munkásoknak ezt az érdeklődését. Választási munkatervet dolgozott ki, amelyben szinte napról napra meghatározza az elvégzendő munkát. Az összbizalmi érte­kezleten már ismertették az elkészült munkatervet és a bi­zalmi beszámolókhoz meg­adott szempontokat. A munkaterv szerint'* április 15-től 27-ig a gyárban zajlanak le a szakszervezeti bizalmi, a műhelybizottsági és a szak- szervezeti bizottsági közgyűlés küldött-választásai is. Erről ír a munkaterv. És a valóság? Ahogy figyeljük az aktivisták, vezetők: Oldal Jú­lia, Molnár István, Fehér Ist­ván, Böőr Ferenc és Barta An- talné lelkes munkáját, azt le­het látni, hogy a papírra fek­tetett határozatokat a gyakor­latban is érvényesítik, s ha valahol gyengének, bizonyta­lannak mutatkozik a feladat elvégzése, ott öntevékenyen se­gítenek. Ebből a munkából egyaránt kiveszik részüket a gyár fiatal aktivistái és idős szervezett munkásai. Ennek köszönhető, hogy a bizalmi választások za­vartalanul megindultak és ez biztos alapot ad a műhely- és az üzemi bizottsági tagok meg­választására is. Vajda József, a szakszerve­zeti bizottság elnöke, ebben az időben a legelfoglaltabb ember talán a gyárban. Ezernyi kér­dés foglalkoztatja, hogyan le­hetne még jobban, sikereseb­ben előkészíteni a választást. Munkapadtól munkapadig megy, beszél, agitál, segít, ahol kell. Az üzemi tanács tagjai és maguk a szervezett dolgozók is : minden segítséget megadnak nekik és az aktivistáknak, ' mert tudják, hogy az ő érdek- védelmi szervezetük újravá- | lasztásáról van szó. ; A VÁLASZTÁSI előkészüle- ; teket és az eddig elvégzett ; munkát vizsgálva azt lehet ; mondám, hogy a Hatvani Cu~ ; kor- és Konzervgyár szerve- : zett munkásai felkészülve vár- : ják a szakszervezeti válasz- ' tást. Nagyon helyesnek bizo- ■ nyúlt a június 8-ig' összeállított • munkaterv. amely szerint dol- j goznak és nem bizonytalan, I tervszerűtlen kapkodás jel- ; lemzik a szakszervezeti -ikti- ivisták, vezetők munkáját, ha­• nem a határozott cselekedetek. Kovács János A Tanácsköztársaság Heves megyében A tanácsrendszer megszervezése eiális vagy kulturális igénybe­vételére. Több helyen azonban a munkástanácsok és direktóri­umok késedelmesen jöttek lét­re és működésük is sok kifo­gást érdemel. Egerszalókon március 26-án alakult meg a munkástanács 12 rendes ét 4 póttaggal. Négy-öt kivételével közép, vagy gazdag parasztok voltak. A direktóriumnak egy szegény- és két birtokos pa­raszt lett a tagja, tehát a bir­tokosparasztság akarata job­ban érvényesülhetett a diren- tóriumon belül, is, mint asze- gényparasztságé. Űjlőrincfal- ván az történt, hogy a rég" elöljáróságot a proletárforra­dalom után egyszerűen átke­resztelték munkástanácsnak és minden maradt a régiben. A diréktórium tagjait is saját maguk közül nevezték ki. Ti- szaigaron pl. a direktórium a régi bíróból, pénztárunkból és hitesekből állt. Több helyen a direktóriumok csak késve, áp­rilis elején többszöri felszó­lításra jöttek létre. BÁR CSEKÉLY SZÁMBAN, de voltak olyan községek is, ahol teljesen a birtokospa­rasztság akarata érvényesült. Verpeléten a direktórium el­nöke Csorba Mihály kőfaragó lett, helyettese pedig Molnár János útkáparó volt. Csorba mint direktóriumi elnök is teljesen kiszolgálta a helyi földbirtokosok és gazdagpa- rasztók érdekeit. Szorosan együttműködött a régi jegyző­tanácsválasztások is. Áprilisa 2-án megjelent a Tanácsköz-< társaság ideiglenes alkotmá- > nya, amely szabályozta a ta-> nácsok működését is és úgy? rendelkezett, hogy április 17- ? ig minden községben, város-? ban, járásban és megyében? meg kell választani a tanács? szerveit. Heves megyében áp-< rilis 7-től 12-ig történtek meg? a tanácsválasztások. Minden s dolgozónak választójoga volt. > „Választók és tanácstagokká) választhatók nemre való tekin- > tét nélkül mindazok, akik 18. > életévüket betöltötték és a tár- ? sadalomra hasznos munkából ? élnek...” mondja az alkot-? mány 19. pontja. EGERBEN ÉS A MEGYÉ-S BEN április 7-én történt megs a választás. Ez a nap ünnep1? volt a nép életében. Korabeii? leírások szerint a nép, akiknek? nagy része ekkor- választott? először életében, már a kora? reggeli órákban nagy csopor-s tokba verődve állt a szavazó- S helyiségek körül és szinte egy-5 öntetűen adta szavazatát a ta-5 nácsrendszerre. A tanácsvá- ? lasztás az egész megyében^ rendben folyt le, Feldebrő ki-? vételével, ahol a gazdag pa-? rasztok leitatták a választókat? és meghamisították a válasz- ? tást. Az általános választás < után megválasztották a megyei s és járási tanácsok tagjait és as küldötteket az országos ta-5 nácskon-gresszusra. A válasz- > tások után még fokozottabb? erővel folytatódott a szociális-$ ta viszonyok kialakítása. (Folytatjuk.) ' Nagy József > vei és munkatársaikat is úgy választották meg, hogy a mun­kástanács nagy része is a gaz­dagparasztság közül került ki és azok érdekeit képviselte. Formálisan ugyan eleget tet­tek a felsőbb rendeleteknek, hogy ne köthessenek beléjük, valójában azonban minden in­tézkedést szabotáltak. Pl. vég- . rehajtották ugyan a földbirtok szocializálását, de minden nagybirtokon meghagyták az intézőket termelési biztosként és elnézték, hogy ezek to­vábbra is pénzzel és élelem­mel ellássák a volt birtoko­sokat. Ezek miatt állandóan ellen­tét volt a direktóriumon belül Csorba és Molnár János között, aki következetesen képviselte a proletárérdekeket. Molnár követelte a rendeletek követ­kezetes véghezvitelét, a szocia­lizált kastélyok igénybevételét a lakásnélküliek részére, azonban javaslataival mindig egyedül maradt. A direktóri­um és a tanács nagy része Csorba pártján állt. aki kije­lentette, hogy „ő nem kommu­nista, csak szocialista és sem­mi ilyenféle törekvést nem tűr.” Mindemellett megállapít­hatjuk, hogy a direktóriumok a legtöbb helyen jól működ­tek, a szegényparasztság érde­keit képviselték és az általá­nos rendeleteknek megfelelően jártak el. A tanácsrendszer kialakulá­sa után megtörténtek az első igen jól megállták helyüket. Ezt még azok az ellenforra­dalmi jelentések is kénytele­nek nem egy esetben megál­lapítani, amelyeket a tanács­köztársaság bukása után a községi jegyzők, papok, eset­leg tanítók állítottak össze. A szűcsi jelentés azt írja: „a kommunizmus idején közsé­günkben háromtagú direktó­rium volt. Mindhárman a népnek megbízottai voltak, akiknek működése a rendele­tek végrehajtásánál is kifo­gástalan volt.” A szurdokpüs­pöki jegyző azt jelenti, hogy a „proletárdiktatúra alatt az intézkedéseket • tevő katona- és munkástanácsok nem visel­kedtek olyan módon, hogy el­lenük valami súlyos adat vol­na megemlíthető. A TISZAFÜREDI direktóri­um nemcsak addig végezte ki­tűnően munkáját míg a ter­melést kellett biztosítani, ha­nem április végén, mikor az intervenciós csapatok a Tiszá­hoz közeledtek, minden fel­sőbb utasítás bevárása nélkül lovakat, szekereket szedtek össze, takarmányt rekviráltak és bocsátották a vörös hadse­reg rendelkezésére. A hadse­reg kiegészítése céljából to­borzást indítottak és mintegy ötszáz ember állt a harcolók közé, felhívásuk hatására. Sok községi diréktórium 'játszóte­ret létesített a lefoglalt kas­télyok kertjében és terveket dolgoztak ki a kastély?» sab­A PROLETÁRFORRA­DALOM győzelme után a pro­letariátus diktatúrája a mun­kások, szegényparasztok és ka­tonák tanácsaira épült fel. A Forradalmi Kormányzótanács rendélete értelmében minden városban, községben létre kel­lett hozni a helység létszá­mának megfelelő tanácsokat, s ezek saját kebelükből meg­választották a direktórium el­nökét és tagjait. Azokban a községekben, ahol volt jegy­ző, vagyis nem menekült el az őszi, vagy azután bekövet­kezett forradalmi mozgalom­kor, a jegyző is benn maradt a község vezetőségében és a direktórium felügyelete alatt továbbra is intézte az admi­nisztratív ügyeket. Március 21-e után a Heves megyei községekben is létre­jöttek a direktóriumok és a helyi munkástanácsok kezébe került a hatalom. A rendelke­zésünkre álló hiányos adatok «lápján nehéz tiszta képet raj­zolnunk a községi munkásta­nácsok és direktóriumok mű­ködéséről. Minden község élén a községi munkástanácsból vá­lasztott háromtagú direktóri­um állt és ahol jól működtek, ott csakhamar végrehajtották a földbirtok szocializálását, magszervezték és irányították a termelést, gondoskodtak a városi lakosság élelmiszerellá­tásáról és általában elvégez­ték azokat a feladatokat, ame­lyekkel biztosították a község­ben a proletár államhatalom működését. A rendelkezésünkre álló adatok azt mutatják, hogy a községi direktóriumok és mun­kástanácsok számos helyen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents