Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-02 / 77. szám

1959. április 2., csütörtök üifiPÜJSÄG 3 Bizalom az élet anyja A sorok között olvasni: politikailag ínyenc, vagy még inkább politikailag kaján em­berek szíves foglalatossága ez: Mindig mást, s „csodáK- csodája” társadalmukkal, igazságukkal” mindig el­lenkező dolgot kiolvasni a sorok mögül! Most az egyszer olvassuk így a sorokat, hasz­náljuk e módszert, mert a so­rok mögött több és mélyebb az. igazság, mint a tárgyila­gosan megfogalmazott, min­den patetizmustól mentes mondatokban. És a sorok mö­gött ott találjuk majd azt a pátoszt, amelyet íróink egy része volt bátor sematizmus­nak nevezni, ha más részénél találta az életünkről szóló írásokban, amelyet, helyeseb­ben: amelynek okát érteni csak az értheti, aki ismeri életünket, elmúlt évtizedes történelmünket. . 1959. végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának — a szocialista ipar termelésé­nek, a termelési költségek­nek, a beruházásoknak, a termelékenységnek, s nemzeti jövedelemnek — a hároméves tervben 1960-ra tervezett szín­vonalát .. Így szól a mondat, amely nögött most olvasni akarunk, mondat, amely a párthatá­rozatából való, a mondat, amely így egész ország számára lyen bevezetővel kezdődik: A Központi Bizottság, mint negvalósítható célt ajánl- a.;.“ Ez a hang, amely így árgyal dolgozó népünkkel, lem egyszerűen a vezető hangja, hanem az olyan ve­zetőé, amely tisztában van >első erőforrásaink lehetősé­geivel, tisztában azzal a bi­zalommal, amelyet dolgozó népünk érez iránta. Mert a bizalom nagy úr, nagy hatalom. E hatalom bir­tokában vált reálissá az a csoda, amelyet barátaink se­gítségével csak a legutóbbi két esztendőben megvalósítot­tunk ebben az országban. An­nak idején, az ellenforrada­lom leverése után az ország teljes gazdasági taipraállásá- hoz legalább két esztendőt jó­soltak a szakértők, a legtelje­sebb jóhiszeműséggel és rea­litással ... S most két eszten­dővel később, a hároméves terv gyorsabb, sikeresebb megvalósítását ajánlja a Köz­ponti Bizottság, — teljes ok­kal és joggal. Hát mi történik ebben az országban? Csodák manapsag nincsenek. Vagy nem is volt olyan katasztrófa az ellenfor­radalom? Vagy a szakértők egyszerűen nem értik „szak­májukat”? Az ellenforrada­lom véres időszakáról, amely katasztrófa volt a magyar nép életében, erkölcsi is, gazdasá­gi is, már jelentek meg alko­tások, — de arról az időszak­ról, amely az élet stabilizáció­ját hozta, amely a bizalmat szülte a vezető és vezetett, a vezetett és vezető között, ar­ról még nem ... Pedig lehet­ne! A számok csalhatnak, a kibernetika is tévedhet, de amik, vagy akik a tömegekre építenek, a dolgozó emberre, kinek alkotó tehetsége gazda­gabb, mint Dárius kincseshá­za, —■ az semmiképpen sem. S az ország vezetői számítot­tak a dolgozó népre, bíztak eszében, szívében, két terem­tő kezében. S ki bizalmat él­vez, az bizalmat ád! A párt és a kormány nem ígért ka­csalábon forgó várkastélyt, a mi vezetőink mindig annyit és azt ígérteit, amit és ameny- nyit meg tudtunk valósítani... Fizetésrendezés és a családi pótlék, határozott harc a re- vizionizmus és a szektariániz- mus ellen, a ' szövetkezeti mozgalom támogatása, a köz­szükségleti cikkek termelésé­nek emelése, lakásépítés, reá­lis beruházások.:. sorolni is lehetetlen mindazt, amit kö­zösen megvalósítottunk az el­múlt alig több, mint két esz­tendő alatt Velünk volt eb­ben a felszabadulás óta eltelt évek minden tapasztalata, eredménye, velünk volt az el­lenforradalom véres tanulsá­ga, velünk barátaink, az in­ternacionalizmus segítő ereje: íme, ez a recept, amelyet kö­zösen írtunk meg magunk számára.- s. Pedig az eltelt két eszten­dő nem volt éppen a csendes évek időszaka. Fújták a vér- rehívó halalit a nyugati va­dászberkekben, ENSZ-ügyet koholtak népünk dolgából, az uszítás, minden faját és esz­közét felhasználták a bukott ellenforradalom hullája élet- rekeltéséhez, vagy legalábbis konzerválásához. Keményen le kellett csapni a hazad re- ákcióra, vitázni, érvelni kel­lett megzavarodott fejekkel, számos, már évek óta húzódó irodalom-, kultúrpolitikai, gazdaságpolitikai elvi kérdést kellett végre tisztázni, — hogy megint csak töredékét említsük mindazoknak a té­nyeknek, amelyek végigkísér­ték a határozat megjelenéséig utunkat . De mindezt következetesen, őszintén, népünkre támasz­kodva megvalósította és a megvalósítással a honi és kül­ső reakció minden támadását, vádját, uszítását kivédte ál­lamunk, pártunk. Azt monda­ni, hogy hurrá, nálunk már haj — de — minden rendben van, — nos az éppen olyan ostobaság volna, mint csak egy jottányit is elhallgatni mindabból, mit tettünk eddig. Miért szégyellnénk azt, amin csak büszkélkedni lehet, ami­ért ellenségeink is csak irigyel­nének, s miért éppen ezek­kel az eredményekkel altat­nánk el magunkat az új, még nagyobb eredmények kivívá­sa előtt? Most, amikor megjelent a határozat, hogy 1959-re érjük eí az 1960-as évre tervezett színvonalat, sehol és senki nem ütődött meg, nem csodál­kozott, nem szisszent fel... Mindenütt és mindenki úgy vette ezt tudomásul, mint ter­mészetes ‘és reális dolgot, amelyet nemcsak meg lehet, de kell is, vagy ha úgy tet­szik, nemcsak meg kell, de meg is lehet valósítani. Ez a természetesség igazolja, hogy pártunk helyesen látja belső erőtartalékainKat, s tovább- menve egy lépéssel innen: az utóbbi igazolja, hogy pártunk ismeri népünk minden prob­lémáját. A probléma-ismeret alapja pedig az, hogy népünk bizalommal beszél és nyilat­kozik gondjáról, reményeiről, bizalommal azokról a tervek­ről. amelyek foglalkoztatják. Kölcsönösség, — ez az alap­ja mindennek, amelyet most könnyű csak így egy mondat­ban leírni, de amelvben ben­ne van egész életünk, jele­nünk, jövőnk: ez minden erő­forrásunk, minden tervünk megvalósításának legszilár­dabb alapi a. Egy mondattal kezdtük á március 6-i határozatból. S im ennyit lehetett kiolvasni a sorokból, az egyetlen mon­datból. Dehogy csak ennyit: sokkal, de sokkalta többet, most csak ennyire, egy töre­dékre telt erőnkből. Csak annyira, hogy kimondjuk: bizalom az élet anyja. Gy. G. Amikor az édesanya havi ötven forintért perli fiait "A h-i járásbíróság egyik ■y.-'-rke tárgyalási napján az \ %: tárgyalóteremben egy­t :Á után peregnek a kitűzött irgyalások. Egyik vita épp ijgy, mint a másik, megoldást 1 ^er, vagy bírósági ítélettel, I 'gy egyezséggel. j -Egy hetven felé közeledő öz- I jgyasszony, fekete özvegyi ászban, fejkendőben, sző­rű szemekkel, nagy zavar- váll a bíróság előtt. Ő a r ires, de- jóval nagyobb za- ! <il és belső megindultság- g®u küzd mind a három alpe­res, az asszony fiai. A koránál fogva nagyrészt munkaképtelen özv. K. János- né azért fordult a bírósághoz, hogy a fiai fizessenek neki a köteles szülőtartás címén ha­vonta ötven forintot. Az alperesek közül a legidő­sebb fiú védekezik legelőször. Hajlandó megfizetni a havi ötvenet, ha... Ez a „ha”, ez a kétbetűs szó olyan kegyetlen tud lenni, mint a legélesebb solingeni penge döfése. Azt mondja a legidősebb fiú: ak­kor fizetek, ha az anyám kire­keszti az örökségből a negye­diket, a lányát, aki ismeretlen helyen tartózkodik és nagyrit­kán azért jön haza az anyjá­hoz, hogy minden megtakarí­tott fillérjét és mozdítható holmiját elvigye — felélje. Ő, a fiú, tudja, mit akar az ő anyja: annak a céda és sem- mirekelő lányának, aki hitvá­nyul csavarog, „odasegítsen” mindent. Nem is a saját lányá­nak, hanem inkább a lánya lányának — unokájának —, akit szeret és akiben megbí­zik. akitől szépet és jót remél. Ö, a legidősebb fiú és a má­fizetésükből tiltatja le az ösz- szeget a bíróság. És a tárgyalásnak még nincs vége, mert az egyik fiú azt ké­ri, hogy ő inkább havonta ma­ga adhassa postára a pénzt: szégyelli a munkahelyén, hogy a bíróság ítéletileg kötelezi őt anyjának eltartására. Az édesanyja előtt nem sze­gyein magát, a bíróság előtt sem! önmaga előtt sem fogja ezt sohasem szégyelleni?! (/. ... hogy a nyugat-németor­szági 120 bánya közül 103- ban úgynevezett „munkanél­küli műszakokat’ vezetnek be. Ez az intézltedés 279 800 bányászt érint, akik 5,9 mil­lió márka keresettől esnek el. Ezen nem lehet csodálkoz­ni, hiszen Nyugat-Németor- szágban egyre nagyobb mére­teket ölt a munkanélküliség és mindinkább szaporodnak a militarista csoportok. A felállított Wehrmacht­egységek csizmáinak dobba­nása sokkal nagyobb zajt vert, mint á kőszénbányák felvonói, ahol dolgoznak. Növekedő munkanélküliség, fegyverkezés — ez jellemző Nyugat-Németországra. Vajon meddig? K. J. — VISZNEKEN a falu ha­tárában 500 négyzetméter te­rületű füves gyepet körülkerí­tenek, játszóteret létesítenek a gyermekek részére. A munká­latokat a jövő hónapban kez­dik meg. A választott választói között A szovjet nép választott képviselői rendszeresen be­számolnak választóiknak végzett munkájukról, arról, hogyan és miképpen felelnek meg a megtisztelő bizalomnak. Ké­pünk egy ilyen kötetlen beszámolóról készült, Pjotr Szinya- govszkij, a tagyevkai Sztálin-bánya kiváló vájára, a szocia­lista munka hőse. a Szovjetunió Legfelső Tanácsa képvi­selője beszélget a műszakban bányásztársaival. Hadüzenet a burgonyabogáénak, sáskának Mi is az a rovar prognózis? — Munkában a Heves megyei Növényvédő Állomás — 1954. Áprilisa óta műkö­dik megyénkben a Növényvédő Állomás. Az elmúlt öt eszten­dő bebizonyította, hogy az ál­lomás munkájára igen nagy szükség van és annak szerepe különösen megnő a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek idején. Martinecz Miklós főagronó- mus szívesen beszél munká­jukról, feladataikról. Elmondja többek között, hogy az állo­másnak háromirányú tevé­kenysége van. Első és igen fon­tos feladata a kötelező, állami védekezés, ami a burgonyabo­gár és a szövőlepkék irtását, a sáskapusztítást foglalja magá­ban. A Növényvédő Állomás ezeket a feladatokat díjmente­sen végzi a megye területén és vannak olyan munkák is, ame­lyeket szintén Ingyenesen vé­gez el a termelőszövetkezetek­nek. Így például a termelőszö­vetkezetek részére a gabona- futrinka irtását is ingyenesen végzik. Másik irányú tevékenységük a közérdekű védekezés. Ez lé­nyegében azt jelenti, hogy azo­kon a helyeken, ahol a gazdák, vagy gazdaságok elhanyagol­ják az állami védekezést, a ha­tóságok elrendelik a közérdekű védekezést az illető tulajdono­sok terhére, illetve költségére. Ilyen közérdekű védekezést vé­geztek az idén a demjéni 60 holdas egyéni gazdák kezén levő összefüggő gyümölcsös­kertben is, valamint az erdő- kövesdi 65 holdas, szintén egyéniek birtokában levő gyü­mölcsösben. A HARMADIK IRÄNYÜ te­vékenysége az állomásnak az üzemi jellegű védekezés, amely­re a gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, illetve egyéni gaz­dák szerződéseket kötnek a Növényvédő Állomással. Martinecz elvtárs hangsú­lyozta, hogy az üzemi jellegű védekezés — mint például a vegyszeres gyomirtás — évről évre szaporodik és ma már nemcsak állami gazdaságok és termelőszövetkezetek, de egyé­ni gazdák is megértették, hogy a vegyszeres gyomirtással ma­gasabb termést érnek el és sok munkát takarítanak meg. Né­hány adat a fejlődés illusztrá­lására. 1955-ben az állomás 320 holdon végzett gyümölcsfa-vé­delmet, az idén 1625 holdon. 1955-ben 2400 holdon végeztek vegyszeres gyomirtást és most több mint 4000 holdra van szerződésük. Az idén a Növényvédő Állo­más közel egy hónappal kezd­hette meg hamarabb a mun­kát, mint az elmúlt esztendő­ben. A kedvező időjárás hatá­sára már február 23-án kiin­dultak a gépek és legelőször a kiskörei és dormándi termelő- szövetkezetekben kezdték el a munkát. Az állomásnak 24 Ze- torja van és munkagépparkjuk is megfelelő, úgyhogy minden vállalt, vagy kötelező munkát pontosan képesek elvégezni. KÜLÖNÖSEN MEGNŐTT a tekintélye a vegyszeres gyom­irtásnak — mondja az agronó- mus —, hiszen míg tavaly há­rom holdon, az idén 1900 hold legelőn végeztetnek el vegy­szeres gyomirtást termelőszö­vetkezetek. illetve legeltetési bizottságok. Igen jelentős mér­tékben nőtt még a kukorica vegyszeres gyomirtása is, hi­szen ezzel az eljárással a ku­rangozások szerint — Éva fügefalevél-kosz­tümben parádézó szépség, Kain viszont egy hollywoodi huli­gán. Az ö- és újtesta­mentum azonban igen gyér és szegény for­rásmű, kevés fény­képszerűséggel, kevés játéklehetőséggel. Ezen könnyen segí­tenek: kiegészítik hát, a szentíráshoz egyál­talán nem illő, sze­mérmetlen — részlet­tel. Bőségszarunak ígérkezik tehát ez a legújabb Biblia: ero­tika, gengszterkedés, erőszakoskodás, bán­tó és nyers pikanté­ria — mindez megta­lálható benne. És mit szól mind­ehhez a Vatikán, a katolikus egyház? Hivatalos áldását ad­ta „jóhiszeműen’’ mindenre, mint an­nak idején Hitlerre is rászentelte a minden­ható úristen „szoli­daritását!” Ez termé­szetes dolog. Miért ne adta volna áldá­sát? Ha isten házai­hoz, a templomokhoz, a hívek csalogatására mozikat és biliárdszo­bákat építenek — ezt a „bibliai kezdemé­nyezést” is támogatni és helyeselni kell eb­ben a romlott erköl­csű, istentelen világ­ban. Templom és mo­zi — nagy divat most ez Olaszországban. Mért lenne hát ártal­mas a Biblia fényké­pekben? Persze, korántse higgye senki, hogy minden ilyen népsze­rűsítés ilyen „veszély-, télén”. Jean Eff el „A világ teremtése” cí­mű rajzfilmje például nagyonis veszélyes. A vatikáni állam sietve és rögtön kimondotta rá a pápai átkot, mert bűnösnek találta a művészi rajzkölte­mény tendenciáját, szellemét. Éffel film­jét ma tilos Olaszor­szágban játszani. De a milánói utcai for­gatagban már kiál­tozzák a rikkancsok: — „Szenzációs újdon­ság! Megjelent a ké­pes Biblia!" Helyesebb és so­katmondóbb lenne ez a másik elnevezés: képtelen Biblia. így már stílszerűbb! r-pataky— korica egy kapálását megtaka­ríthatják a gazdaságok. A biz­tató eredmények láttán Adá. csőn és Atkár községekben a termelőszövetkezetek már 50— 50 hold kukoricára kötöttek vegyszeres gyomirtási szerző­dést. A védekezés a Növényvédő Állomásnak csak egyik mun­katerülete, mert ezen kívül az állomás laboratóriumában tu­dományos kutatásokat is vé­geznek. Termények és zöldsé­gek vizsgálata, elbírálása, ve­tőmagvak minősítése és a belső zárszolgálat ellátása — mind az állomás dolgozóira vár. Ezen túlmenően a megye 17 helyéről vesznek fel rovarprognÖzist, de foglalkoznak peronoszpóra megfigyeléssel is. Azokon a helyeken, ahol a jelentések szerint valamilyen kártékony rovar üti fel a fejét, vagy pe~ ronoszpóra-veszély mutatkozik a szőlő-területeken, az állomás dolgozói azonnal figyelmezte­tik a gazdákat, illetve megkez­dik a szükséges védekezést. HAZÁNKBAN 19 ILYEN, a Heves megyeihez hasonló Nö­vényvédő Állomás működik. Valamennyi komoly hivatást tölt be és most, amikor a nagy­üzemi gazdaságok egymás után kezdenek munkához, a felada­tuk méginkább megsokszorozó­dik és még nagyobb jelentősé­get kap. Nincs messze az idő, amikor már megyénk szántó­földjein, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek táblái fölött megjelennek a repülőgé­pek és azok végzik el a szük­séges porzást, vagy permete­zést. A Heves megyei Növény­védő Állomás dolgozói szív­ügyüknek tekintik, hogy ter­ményeinket, növényeinket megvédjék a veszedelmes kár­tevőktől és ezzel sok milliós kártól szabadítják meg a nép­gazdaságot. sik kettő is, azt akarja, hogy az anya az alig 400 négyszögöl szántó örökségből tagadja ki a lányát, rendelkezzék az ő ja­vukra, aztán fizetnek havonta ötvenet. A bíróság kioktat ja az ^al­peresekké” ' vedlett fiúkat, hogy ilyen feltételezés a köte­les szülőtartás esetében nem lehetséges, de ők változatlanul „alperesek” maradnak és ra­gaszkodnak álláspontjukhoz: addig nem fizetnek, amíg... A bíróság tanácskozásra vo-; nul vissza, az anya és fiai ki- jönnek a tárgyalóteremből. Az! anya szepegve kitántorog, ho-! mályos szemmel keresi, hol ül- ! hét le addig, amíg az ítéletet < meg nem hozzák, a fiúk pedig,; akik valaha azt mondták jó,; ízes falusi szokás szerint, hogy ; édesanyám!, most rá sem néz-; nek az öregasszonyra, elmen-1 nek mellette, átsétálnak a fo- I lyosó másik sarkába, ott rá-1 gyújtanak, nem szólnak egy- ■ máshoz sem, mert ők szavak • nélkül is „egységben” vannak. • Az anya, a halála felé köze-; ledő öregasszony, szomorú; szívvel, szomorú szemetükré-; vei néz a folyosón túl, a vég-; telenbe, vagy a semmibe, vagy: a közeli halál képébe. Hiszen! a fiai a tárgyaláson úgyis any-1 nyiszor emlegették: ha majd meghal, a lány öröksége le-j gyen a miénk! Mi tudhat ilyenkor összecsavarodni az anyaszívben? Hiszen ő szülte- nevelte őket. A bíróság beszólítja a peres feleket, kihirdeti az ítéletet: kötelezi mindhárom fiút a havi ötven forint szülő-tartás meg­fizetésére. Miután mindhárom állami alkalmazásban van, a Egy újsághír margójára: Fényképes Biblia - Kain hollywoodi huligán - a vatikáni áldás - Jean Effel, a kitagadott Acélcsap a gyomorban Spangler dr., a bécsi I-es számú sebészeti klinika orvo­sa a sebészek társaságában bemutatott egy fiatal mun­kást, akinek gyomrábql eltá­volítottak egy acélcsapot, amely a májon át hatolt bda be A fiatalember veszélyes munkát végez: egy pisztoly­szerű eszközzel acélcsapokat kell belőnie egy betonjaiba. Biztonsági szempontból szem­üveget, kesztyűt, és bőrkötényt kellett viselnie, az utóbbit azonban nem használta. Mun­ka közben az egyik acélcsap visszapattant, behatolt a mun­kás testébe és a májon át a gyomorba került. A súlyosan sérült fiatal munkás a bécsi klinikán vég­zett műtét után teljesen meg­gyógyult; Üj irodalmi műfaj­jal kísérleteznek, próbálkoznak Nyuga­ton: a fénykép^re- génnyel! Az utóbbi időkben igen gyak­ran adnak ki ilyen kivonatos — és több­nyire eltorzított — formában klasszikus regényeket. A szenzációt haj­szoló olasz bulvár­sajtó most arról tu­dósítja lelkendezve a keresztény világot, hogy — a Bibliát fog­ják illusztrálni ilye- ténképp. Hetvenkét folytatást terveznek, huszonnégyezer kép­pel; az egyes jelene­teket filmszínészek játsszák. Ebben az újszerű fényképes Bibliában !-> az előzetes beha-

Next

/
Thumbnails
Contents