Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

b

N E P ti J s A o

1U59. április 12., vasárnap

fATAKY DEZSŐ:

l allomáitnali . .»

(Ars poetica)

Falum küldött dalolni engem.

Apám, Anyám, a gyár, a föld.

Az új idők neszét szívemben Ok szülték dalra, — nem ledőlt Ütszéli szentek, kőkeresztek, Panaszkodó vén krisztusok — Hangomban hangjuk érce reszket. Véremben vérük forr, buzog’.

Te vagy a pártom: munkásosztály! Bocsáss meg, hogyha tévedek... Űröktől a fiad vagyok már.

A bűnöm is tisztán, veled.

A lőpor szagát már megszagoltam — Nem ellened törtem soha!

Hűtlen a vérhez sose voltam,

Eszméhez gyáva, mostoha.

\z utolsó szívdobbanásig fin híven küzdeni fogok Evek vihara meg nem masit. lángoló szívem fennlobog,

Mert van szítója; a szívemnek Van dobbanása: új világ!

Lelket kaptam tőle, lelket,

A jövőnk fényében — a Mát.

Alig húszéves lángszívembe Konok tűz ette be magát. —

A vallomásom megizente Anyám, s a táj, mely dalra vart!

... Mindent mihez kezemmel értem. Legszebb nevén neveztem én;

Érzem, tudom: hazám egészen Minden kincsével — az enyém!...

Szavam talán még visszarebben.

Nem tudom merjek, szóljak-e?

Tudok-e szólni sokkal szebben.

Mint tegnap? Meghallgatnak-e? Szívemben láng él, proletárok! Szivetekig száll melege —

Ügy akarom a valóságot.

Ah gy még senki, sohase!

Ez legyen mércém. Erre oktat,

Népem, osztályom és hazám.

Sokat vár tőlem. Szászor jobbat!

Száz gondját, álmát bízta rám.

Nem állhatok hát tévedezve.

Dadogva életünk előtt!

Győzelmünk biztos, nincs már messze! így zengek szépséget, erőt!!!

PAJPP MIKLÓS:

FIAMHOZ

Az udvaron most egyedül tipeg mint régen én, próbálja lehet-e magunkban állni, s füst-fogó keze semmit szorít s támaszért liheg; a forró lábas, azt hiszi: hideg, s hogy minden jó itt, így gondolja, de kis kavicsok buktatják, mert szeme a célt nézi csak. S felgügyög: „tiedA s mondom én is: tied minden itt, karácsony-szülők játékaid mind neked hozzák s megfogják kezed, mint apádét majd az emberek: egy-szájunkból száll igaz szavunk: nehéz az út, de együtt haladunk.

K OLTOK ES

VERSEK

ANTALTY ISTVÁN:

Találkozás

Már messziről megismert, a porfelhőn keresztül is, amelybe burkolózva szántott az alföldi határban.

Megállóit a barázda szélén, a traktorával, mint egy óriás, úgy emelkedett fel a gépen, ás integetett lelkesen.

Az arca csupa por volt,

— nem úgy, mint a festményeken! — a foga villogott fehéren, és a szeme...

de az inge, — az csupa fekete, s merő olajfolt a ruhája.

Csak a hangjáról ismertem meg. mert a hangja az tiszta volt..

A motort le sem állította, • de széles mosollyal az arcán, s szemében fényes csillogássá] úgy üdvözölt,

hogy traktoráról földre ugrott, a svájci sapkáját lekapta, nadrágjához csapkodta párszor, hogy csak úgy szállt a por belőle, és mert tenyere olajos volt, felső karját nyújtotta nékem baráti jobbként... A szememben s szivem mélyén valami égett, míg egymás kezét ráztuk, ráztuk, úgy éreztem, hogy fenn az égen, és körülöttem, s szerte a világon olyan béke van, mint kettőnk szívében ..

INem is oly regen történt, hogy a mozgóképszínházak egyik-másik alkalviazottjával, pénztárosokkal, stb. -folytatott beszélgetéseit során arra a meghökkentő megállapításra jutottunk, hogy a filmek látogatottságát illetően furcsa < helyzet állott elő. Néhány év- l vei ezelőtt még alig lehetett > a magyar filmekre jegyet kap- j ni, s most a közönség érdek1

> lődése — legalább is a legutolsó időkig — elfordult a hazai filmektől s inkább a ^ külföldiek felé orientálódé.. í tiem volt, véletlen ez. Az > elmúlt évek során ugyanis i gyártottunk nem egy sikerü- / letten, elvileg kátyúba jutott > filmet, mint pl. a Külvárosi | legendát, amelyet a munkás- 1 sáp egyenes követelésére kel- $ lett a műsorról levenni. Azt < az egyébként művészileg ma- j gas színvonalú, de a munkás- i ság életét hamisan ábrázoló j filmet a Máriássy-művészpár < készítette, s éppen ezért iz- < gatottan vártuk az Álmatlan < évek bemutatóját, vajon si- s kerül-e a rendkívül tehetséges > gyártóknak, a filmíró Máriássy 5 Juditnak és a rendező Mári- > ássy Félixnek törlesztenie a > Külvárosi legendával kapcso- > latban.

> Az Álmatlan évek 5 család i sorsán át mutatja be népünk > életét 1916. és 1944. között. > Színhelye Csepel. A UömyeFILMFÓRUM

ílmutlan évek

\

zet, a gyár, a kiragadott munkásportrék eleve kötelezik a szerzőt és rendezőt, hogy hamisítatlanul és pártosan munkástárgyú filmet készítsenek. 1916. a mozgolódó munkás- osztály időszaka volt, 1932. a nyomoré, 1944. pedig a készülődő felszabadulásé. 28 év nagy idő. Ennyit felölelni, s megannyi sorsot villanásszerűen ábrázolva hitelesíteni, az idők papírusztekercsem nem köny- nyű feladat.

Az írók ezt úgy oldották meg, hogy — hellyel-közzel — egymásbaolv osztották a történetek szálait. A munkásromantika Ruttkai Évája találkozik a befejező képsor tragikumában ellenállóvá edzett Bulla EImával, Zenthe és Tö- rőcsik falevélként sodródó, a proli élet tragikumából olykor tragikomikumba vesző élete Agárdy Gábor illegális harcosával. S akik idejekorán kiestek — mint Makláry Khé- zich bácsija, ajjt a fehérek halálra etettek, azok is me- mentóként lebegtek a kockák légkörében, az egész filmen át.

Egységes, meggyőző erejű dokumentum ez a film, nagy művészi alakítások filmje (Bulla Elméé, Makláryé, Ruttkaié), és ami a fő: teljes értékű törlesztés, a munkásosztállyal szemben a hamis Külvárosi legenda után. Igen, ez a munkásság igazi arca, ilyen tiszta a szerelme, ilyen könnyes a ragaszkodása, ilyen végzetszerűen erős a keze, ilyen sótlan- borstalan, ha kell, az élete, ha áldozatokról van szó. A Külvárosi legenda lumpen- proletárjai helyett most végre a proletárhatalom későbbi gyakorlóinak erényei, gyengéi, ágy és kemény vonásai rajzolódtak ki, szóval maga a magyar munkásosztály.

Kár azonban, hogy az eszközeiben, alakításaiban, rendezői ötleteiben és fényképezésében oly kimagaslóan sikerült film belső arányait illetően bizonyos hullámszerűség látható. Nem minden története hiteles és egyenértékű. A magasfokú belső izzástól hevített. Bulla Elma által elevenített történetet az Agárdy— Vass pár történetének sokat látott Sablonja övezte, s & megdöbbentő Makláry-jelenetet és Zenthéék erőltetett víkend- házas deus ex machinája. Nem akarjuk azt mondani, hogy e gyengébben sikerült történetcsomókban nem volt elég báj, vagy fordulat, de úgy érezzük, beépítésük nem volt elég expanzív erejű, nem feszítette tovább a film mondanivalóiból szőtt vitorlát, nem mondott újat, erőteljeset.

E film azonban így is méltó párja a 39-es dandárnak.

—pala—

MOLNÁR JENŐ:

Egyszerű minden

Rágódtam én is eleget, most inkább énekelgetek, tgazabb, kinek orra lóg, s nem talál kedvére valót?

Kinek a rózsa csak tövis, ragadozó az ökör is, kinek az ősz csak temető, nem jókedvű szüretelő, a föld nagy, ócska ravatal, az ég szemfödél, betakar, ki minden kint magára kent?

Hát annyi biztos, fura szent! Nekem mást mutat két szemem a rózsát szívemre teszem, ökör nem riaszt és az ősz telt kancsó, mámor, enyhe gőz, a föld bárhogy is! — egyre szebb, fény pásztázza a kék eget, Egyszerű minden és csudás, nem pedig bölcs megalkuvás.,» .

FORGÁCS KAROLY:

A piucehe^en

A Hold: rézcsapra ütött hordo Nem fényt: bort sugároz le ránk.

Ha elfúlnak a nap-csatornák És sok legény vár sok leányt.

Megrészegüi az ég, g a föld is. Párosán tántorog a sín,

Tehervonat kígyózik rajta Az előbb járó nyomain;

Széttárt karú telefonpóznák Dűlnek a mély árok fölött.

Dudáló porcelán kürtökkel.

Űzik a felbukott ködöt;

Szőlővégen egy bozás kunyhó Diófára támaszkodik.

Szalmakalapja félrecsapva.

Berúgott ajtaja vonít,

Tört ablakával rákacsint az Égi hordóra és pipál:

Rozzant kéménye kéken füstöl.

S a nyűtt vértelek komyikál.

Kitárt ablakon fény ugrik ki Egy táncos árnyék .vállain,

S végighasal a dülőúton:

Rázza a láz, rázza a kín;

Árokparton görnyedt eperfa Motoz, kutat, panaszkodik:

Nem leli meg — óh. hogy is lelné! ■— Lemetszett redves ágait;

Nótát penget a telefondrót.

Borban fürdik, hát muzsikái. Lefekszik elém a sorompó.

S reám kiált: Te is igyál!

Én is iszom. S e bűvös este Borát amíg kortyolgatom:

A tükörből reám bunyorgat Borzas fejű víg alakom.

Két hete nyúzza az asszony megállás nélkül Két hete, hogy földbe- lették az apját, hogy megtörtént hivatalosan is a hagyatkozás, amely szerint Csapó Gáspár nagyabbik fiúra hagyja a perjesi dűlőben levő három holdját, a kisebbikre pedig a házat, jószágait, összes gazdasági felszerelését. Az asszony a földért perel, mert ház az van, jószága is akad: föld kellene. Csapó János már menekül hazulról és ott belül, ahol a szívnek van a helye, nagy mérgek sűrűsödnek az egész világ ellen, legfőképpen a bátyja ellen, aki akarva, akaratlanul mégiscsak oka az otthoni viharnak.

— S a föld, az mégiscsak föld. [gaza van az asszonynak. A bátyja már az asszony szüleitől is jussolt. amúgyis mindig szerencsés kezű, meg természetű ember volt. Az apja kedvence, ezt nem lehet letagadni ...

— Mert körülnyálazta, mint tehén a borját, azért lett övé a föld... Minek neki annyi, azért az egy gyerekért... Neked Kettő van, a föld is hitvány,... Hogy milyen jó földet kapott... Minek nekünk ez a rozzant ház? Fel kellene gyújtani, hogy ott égjen benne minden — így az asszony nap mint nap, estéről estére.

Csapó János most ül a kocsmában, amely hideg, mint a jégverem és soha ki nem szellőztethető szá- goK dideregnek a levegőjében. Előtte a fröccs, benne a méreg az asz- szony iránt, aki kizavarja a házból átkaival a bátyja iránt, aki így behízelegte magát az apjánál, s még az apja iránt is, isten nyugosztalja, aki halála után sem tudta szeretetét megosztani a két fiú között. Körülötte néhány asztalnál folyik a diskurzus, ökölre támasztott fejek vitat ják a világot, a serKenő tavaszt, vaskos viccek csapódnak a falakhoz és meg-meglibbenve az ajtónyitástól, kéken úr'kál a füst a légypettyes lámpa körül.

Csapó Já'os gondolkodik. Arat. Telthasú, acélos búzát, amely sárga, mint az irigység és így dől a

GYURKÓ GÉZA:

földre a kasza után, mint apja rogyott a földre a halál kaszája alatt. Arat a perjés! dűlőben, amely most már soha nem lehet az övé, mert törvény van rá, az apja és az állam törvénye, amelyre pedig titokban maga is számított, mint ahogy már egy kicsit számított özvegy apja halálára is. S a nyáron a bátyja arat majd ott, övé lesz a búza, meg a kukorica, övé már a föld ... Ö meg nézheti a rozzant házat, a koszos tehenet... Egy hajtásra felhajtotta a fröccsöt, másikat rendelt...

Amikor megnyílt a kocsma ajtaja, behallatszott a szél zúgása Vihar Készül. Tavaszi vihar. Talán ágakat is tör, fákat is kicsavar. Vad, fekete fellegeket hajt a sötét égen, úgy hajtja maga előtt, mint valami riadt nyájat.

— Szerbusz — köszönt rá valaki.

Felnéz. A bátyja áll előtte, kezében a pohár. Várakozóan néz.

— Szerbusz... Te vagy? — Kérdi Csapó János sötét arccal, aztán megrúgja lábával a széket — ülj le, ha itt vagy.

Csapó Gáspár, az apja neve hordozója, leül, koppan a pohár, ahogy leteszi. Hallgatnak. K ömlött ük az iménti pillanatnyi csend után úrra felmorajlik a kocsma. Sós János rekedt nevetése még azt is túlharsogja. Gáspár megérinti öccse poharát, aztán inni kezd. János nézi a nagy darab embert, amint ádámcsutkája ütemesen mozog, ahogyan nyeli a bort, aztán ő is felemeli a poharát.

— Jön a tavasz, nem fázis már majd apánk — töri meg a csendet Gáspár és nekikönyököl az asztalnak.

— Neki már mindegy, bátyám ... Csak az élőknek nem.

— Neki igen ... Igazad van ... Eső lesz tán, kellene már nagyon a földnek,

cA i'iliai'

A föld, ez a szó, belehasít János szívébe. Eső kellene, a három holdnak. Jégeső. De aztán, csak ennyit mond:

— . Kellene!

Int a kocsmárosnak, kikéi Két fröccsöt.

— Hagyd,- majd én — teszi a karjára kezét a bátyja, de János felhorkan.

— Én rendeltem! Telik azért nekem is, bátyám, nem vagyoK azért én se kódis.

Gáspár összehúzza a szemét. Tudja, mi fáj az öccsének. Elmondták már nem eggyen. A föld! Dehát tehet róla, hogy az apja ráhagyta? Különben is, mit ért ez a János a földhöz? Csak tönkremenne a keze alatt. Tudta az apja, mit csinál, mikor hagyatkozott...

A saroKban Jani, a cigány, cin- cogni kezd. Nem játszik még, csak nyikorgatja hegedűdét, hátha felfigyel rá valaki. Egyelőre azonban még nem érkezett el a hegedű ideje, a beszédé, tréfáé, férfipletykáé a szó...

A kocsin áros •* odahozza a két fröccsöt. megáll egy pillanatra az asztalnál, zsébredugott Kézzel:

— Még tegnap, ólvan. mintha tegnap indult volna Gáspár bácsi — csóvál i a a fejét tettetett nagy szánakozással — és már nincs . . Hiába, ez az élet. Vagyunk és aztán már nem vagvunk — bölcse lked5 k a kocsmáros. de hogy nem kan szót a horogra, visszaballag a pult mögé.

Ű1ból összekoccan a két pohár, aztán üresen koonan az asztalon Jókora este van már menne haza mind a kettő de egvik a más;k miatt marad Nem tudnak, hogv elválni, nem tudnak mit mondani azt meg, smH mondani «rprotnéneK. nem mondhatlak. U(óvóg-o édes- testvéreK, egy anya szülte őket

— Szép ám az a ház, öcsém. Nagy porta, gyümölcsös is — tön meg a csendet végül is Gáspár-, akaratlanul is vigasztalva Jánost.

— Szép ház. Másnak különb az istállója is. Nem ház az, te, miért mondod, hogy szép ház... Vigasztalni akarsz? — mondja sötét arccal János és ebben a percben úgy érzi, hogy tényleg fel kéne gyújtani azt a rozzant viskót.

— Már ilyet ne mondj, öcsém, hogy istálló... A jó egit neki, ott nőttél fel te is, ott halt meg anyánk is, apánk is ... Ház az... Sok ember örülne, ha olyanban lakhatna

— mérgeskedik Gáspár.

János felemeli a poharat, iszik, s csak aztán néz fel a bátyjára. Halkan válaszol, inkább suttog:

— Engémét leckéztetsz? Engem ne leckéztess hallod-e?

Gáspár ismeri öccsét. Amig ordi- bál, kiabál, baj nincs, csak akkor veszélyes, ha ilyen halkan beszél, akkor már nagy indulatok forrongnak benne, olvan nagyok hogy azt kiordítani nem is lehet Nem akar feltűnést, hallgat hát ‘ Nem válaszol De János nem hallgat, tovább folytatja:

— Mert leckéztetni én is tudnálak... Három holddal lehet tam'ta- hi a rozzant házat, három holddá', amelyet...

— ... hagvd öcsém. Anánk hagyta rám m!nt rád a házat. A földön te ne kereskedj én se kereskedők a házon, amit te másoltál... Mindig ijv°n irigy természetű voltál!

— Én-e? Hogy én irigv9 Hát ki volt az. ak> bMorvta magát az apámhoz. kedveskedtél te is, a feleséged is. sült hús sütemény csizma . . M1'? Csak hoov a faia^ megiegvm. hogy még több földöd leaven mi°

— szevri+ia n-r °«rtal sarkát János, hogy bel of ebz-rod'k a keze.

Kívülről behallatszik a szél zúgása. É6Ő veri az ablakot, mintha ezernyi ököl dörömbölne az üvegein bebocsátást kérve.

— Felböilérezett téged az asszony — próbál nyugalmat magára erőltetni Gáspár, idősebb, megfontoltabb lévén, meg az igazságot is a háta mögött érezve.

— Azt a magasságost;.. Még hogy engem? Hát mit gondolsz, én is az asztalt táncolom otthon körül, mint te? Azért, mert eloroztad tő-- lem a földet, a családi életembe nem taposhatsz, érted-e, bátyám?

Gáspár előrehajol, hogy maga is érzi öccse leheletét:

— Most már elég legyen, te tak- nyos! A föld az enyém, ha megpukkadsz asszonyostul, fiástul... Az enyém, mert rámhagyta az apám. meg ideadta a törvény is... Érted?

Az egyik pohár csörömpölve törik szét a padlón. Az emberek felfigyelnek. Sós János megfordul a széken, s vigyorogva jegvzi meg, hogy az egész kocsma hallja:

— Ni, Kain és Ábel .. összevesztek a jusson, meg hogy ki gyászol jobban!

A két testvér felkapja a fejét, mindkettő hátradől a széken Eleresztik az asztalt, amelyet úgy markoltak eddig, mintha a másik lett volna, és rágyújtanak.

Nvílik az ajtó valaki ruháját csapkodva, vizet prüszkölve ígvek- szik be ra:ta. Az eső már csak cse- pereg. elállt a szél. elcsendesült a vihar. Mert a vihar se olyan már, mint régen — mondanák az öregek. Azelőtt tört. zúzott, pusztított embert ölt, most már csak fenyeget.

Ámbátor ki tudja?

A Két testvér kilép 4 kocsma ajtaján. Megállnak egy pillanatra, mélyet szippantanak az' -’-st.;. cs" utáni levegőből, aztán elindul ki jobbra ki balra Viszi mindegyik szivét, s szívében nagy ., nagy haragját.

A felhők eltűntek az égről vidáman hunvomsnak a csülagok De vihar mindennap jöhet, olvan is, amely tör, zúz, pusztít, embert öli