Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-12 / 85. szám

4 JffPÜJSÄG 1938. áprtfí# 18.; vasáftaap Szabadidőben A kapitalista újságírás sze­rette a szenzációkat. Nem volt fontos: igaz-e, vagy csaik ka­csa, van-e belső logikája an­nak, amit állít, vagy sem, a fő szempont az érdekesség volt.. így adódott, hogy 1936- ban egyik napilapunk beszá­molt egy londoni törvényszéki bíróról, aki kettős életet élt: nappal tisztes pályáját rótta, éjjel viszont felcsapott geng­szternek. A cikk írója így kommentált: „Örök emberi sa­játosság, hogy szabad idejében mindenki azt teszi legszíve­sebben, ami napi munkájának ’ellentéte.” Ha ez az állítás igaz lenne, akkor mi mindnyájan hasadt- ielkű lények vagyunk, akik a napi mun Ica kényszerűségé­nek járma alatt alig várjuk, hogy kitombolhassuk magun- Icat szabad időnkben. De ez nincs így! Á md tár­sadalmunkban egyre több a hivatásszerűen pályát válasz­tott ember, akik nem a sors. szeszélye árán sodródtak egyik vagy másik munkahelyre, ha- j nem ösztönük, érzékük, ambí-; dójuk szerint. Ezekben az em- í berekben nem fejlődhet ki a leigázottság nyomán keletkező romboló, béklyóitól szabadulni akaró ember ösztöne. Ezek az emberek — nem csak fizikai értelemben —, hanem lelkileg is beosztóan élnek. És mert szeretik, amit csinálnak, és mert nem a sorsában csalódott ember kuszáltságával élnek és dolgoznak, annál érdekesebb és izgalmasabb, hogy mit csi­nálnak szabad idejükben. Iz­galmasabb és érdekesebb, mint az egyszeri angol bíró tör­ténete... A FINOMMECHANIKA mo­tor javítói letették a szerszá­mokat. M. G. megmosakszik, megtörli vastagszálú, fekete haját. Süt a nap. Begyújtja 125-ös Csepelét és kimotoro­zik a kerecsendi erdőbe. Lehe- ■ vered ik a fák között Estéiig tanyázik ott gondtalanul. Ké­sőbb Meglátogatja a barátait. Olykor — mi tagadás — • ezépasszonyvölgyi pincéket is. Teheti. Nőtlen, nem tartozik számadással senkinek. Gyak­ran jár nyilvános zenés he­lyekre, de sohasem táncol. Ül és nézelődik. Nem olvas. Néha elmegy a moziba, különösen s háborús filmek érdeklik) A LOBOGD HAJÚ, szerényen öltözött fiatalember az MTH- nál dolgozik. Minden alkalom­mal elcsíp az utcán és érdek­lődik: mikor hall már opera­ismertetést, lemezekkel. Imád­ja a klasszikus zenét Délután­jai szabadok. Ilyenkor leül a rádió mellé és issza a muzsi­kát Mindennap sétál egy-egy órát Észrevettem, hogy lop­va mustrálja a lányokat. Ami­kor rajtacsíptem, elpirult és hevesen tiltakozott. „Hogyisne. Nincs énnékem arra időm. Még annyi mindent kell elol­vasnom, meghallanom. Az asz­szony, család leköt.” 30 éves. Igaza van-e? — „ÉN NEM OLVASOK, en­gem a könyv nem érdekel, csak a futball meg az asztali- tenisz.” — Nem valamelyik olimpikonunk nyilatkozott így, hanem az egyik pincértanuló, kedves, szöszke kisfiú, a Park Szállóban. Ott állt előttem, maga a megtestesült hiedelem és udvariasság, jóindulatú gye­rekszemét rámfüggesztette. A csokornyakkendő, élesre va­salt nadrág, felnőttsorban levő emberkéről árulkodott, és én arra gondoltam, hogy e ked­ves, simáranyalt hajú fej mit- sem tud Csehovról, a Háború és béke csodálatos Natasájá­ról, Hemmingwayről, vagy a Szentivánéji álomról. „Kor­ner!” üvölt benne minden. S mialatt a tányérokat cipeli, egy jólsikerült 11-es ötlik fel benne, Nagyon megsajnáltam. — JAJ, MEG NE ÍRJA a nevem — könyörög egy hiva­talnoklányka, aki a városi ta­nácsnál dolgozik. — A ma­mám délutánonként nem en­ged sehová, azt szeretné, ha otthon mosnék, vasalnék egész nap, táncolni is csak vele mehetek. 20 éves vagyok. Mos­tanában szokásom, hogy — túlórázás ürügye alatt — tele­víziót megyünk nézni a ba­rátnőmmel. Uszodába is szeret­nék járni. KISZ-tag vagyok, az is rendez néha összejöve­teleket. De egész nap otthon ülök, s már minden Gárdonyit kiolvastam. Beszélhetne a ma­mával! Mivel mintegy 10 éve le­szoktam arról, hogy lányos mamákkal beszélgessek, fel­kerestem az SZTK-ban K. M.-et DACOS ARC, SZŐKE, MO­DERN FRIZURA és 19 életév — ez K. M. A mamám? Villan fél a szeme — hogyisne. Egye­dül járok szórakozni. Itt asz- szisztálok napestig, annyi bajt, nyavalyát látok, hogy örülök, ha kiszellőztetem a fejem. Hogy én otthon üljek? Még- csak az kéne. Nem érdekel senkinek a véleménye. Igaz, néha megszidnak, ha későn megyek haza. Mert táncolni já­rok. És legyen szíves, ne gon­doljon rólam semmi rosszat, mert maga is kihúzhatja a lutrit, önálló dolgozó nő va­gyok és kész. Ügy szórako­zom, ahogyan nekem tetszik. Moziba? Csak a „Szerelem, ahogy az asszony akarja”, a „Római vakáció” meg az „Egy idegen telefonál” tetszett. A többi smonca. Smafu. Néha elmegyek a színházba. A „Megperzseli lányok” jó darab volt. Príma bemondások vol­tak az első felvonásban. Nos, hát ilyen is van... HOGY ÉN IS SZÓRAKO­ZOM — mosolyog az idős or­vos a tompítottfényű lámpaer­nyője mögül — nem hiszi el, ha megmondom. Alszom. Érti? Éjszaka annyian vernek fel, a rendelés oly fárasztó, hogy kevés szabadidőmben alszom. Aztán van aranyos kis kertem. Rózsákkal. Abban foglalatos­kodom, mint Gül Baba. És nagynéha írok. No, igen. Ver­seket is. Miért csodálkozik? Hatvan éves fejjel, ilyen pá­lyán már nem lehet lírikus az tmber. Akkor, fiam, maguk nagyon keveset tudnak az életről.* Tényleg, keveset tudunk az életről, de mégis, egyre többet. S nevezetesen azt is, hogy népünk minden dolgozója, a tanulók, a fiúk, lányok, fel­nőttek és öregek derűs, verő­fényes légkörben pihenik ki magukat szabad idejükben — úgy, ahogyan nekik tetszik,* (p—y) EGRI VÖRÖS CSILLAG 12—13-án: Álmatlan évét EGRI BRODY 12—13-án: Gyávaság GYÖNGYÖSI SSABADSAG Í2—13-án: Tisztességtodó utoalánr GYÖNGYÖSI PUSKIN 12—13-án: Apák Iskolája HATVANI VÖRÖS CSILLÁI, 12—13-án: Felfelé a lej ten HATVANI KOSSUTH 12—13-án: Sport és szerelem PÉTERVASÁRA 32-én: Sóbálvány FÜZESABONY 12—13-án: Azon az éjsaakar HEVES 12—13-án? Spanyol kertész EGRI BÉKE 12—13-án: Római vakáció műsora: Egerben; délután 9« 4 órakor: VIKTORIA (Bérietszünet) Este Vs 8 órakor: HARAG NAPJA (Bérletszünet) Hétfőn nincs előadás; Idő járásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: csökkenő felhőzet, az esőzés foko­zatosan megszűnik, holnap már csak néhány helyen lehetséges ki­sebb futóeső. A 6Zél lassan mér­séklődik, nyugaton alig változik. A nappali felmelegedés erősödik. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: 2—5 főik között, he­lyenként gyenge talajmemti fagy. Legmagasabb nappali hőmérsék­let vasárnap: 14—17 fok között. Távolabbi kilátások: a hőmér­séklet emelkedik. (MTI) Álmatlan évek 1959. április 12, vasárnap: 1949-ben halt meg Ftilöp Zsig- mond természettudományi író. 1834-ben született id. Vastagh György festőművész. 1959. április 13, hétfő: 1919: Nagyarányú nemzeti füg­getlenségi mozgalom kezdete In­diában. A nepáli újév ünnepe. 1749-ben született Rát Mátyás, az első magyar nyelvű. újság, a „Ma­gyar Hírmondó” alapítója. 1894-ben született Derkovits Gyula festő és grafikus. 1904-ben halt meg V. V. Vcres- cságin orosz festő. V Névndp O Ne feledjük, hétfőn: IDA kedden: TIBOR liinsi — A SZÖVETKEZETI kul- turcsoportok anyagi alapját erősíti az a rendelet, amely szerint a felosztható nyere­ség egy százalékát lehet kul­turális célokra felhasználni. — HÉTFŐN, április 13-án hat és nyolc órai kezdettel tartja szokásos filmbemutató­ját az egri filmklub a Szak- szervezeti Székház nagytermé­ben, — AZ EGRI Lakatosáru- gyárban a bőröndzárakhoz szükséges kulcsokat gyártó gép tervezését május 31-re befejezik. AZ ELMÚLT napokban a Népművészeti Intézettől és az országos Cigányszöuetségtől küldöttség látogatta meg az egri cigány és az Eger kamara népi együttest. A baráti be­szélgetés ..során számos szak­mai tanácsot adtak mindkét együttes vezetőjének. — A SELYPI Cementgyár­ban a III. negyedévben a jobb és gazdaságosabb terme­lés biztosítására olajból és szénből álló tüzelőkeverék használatára térnek át — VASÁRNAP délelőtt 11 órakor nyílik meg az egri Szakszervezeti Székház képző- művészeti körének kiállítása. A kiállításon mintegy 250 ké­pet mutatnak be. Az Álmatlan'..épek Máriássy Félix rendező legjobb filmje. Tiszta eszmeisége, magasfokú művészisége, kulturált rendezése teszi• azzá. Bár öt történetből áll, mégis egysé­gesnek érezzük a filmet, eggyé kapcsolja a színhely, s az em­berek. A film egy sor kitűnő színészi alakítást nyújt. A filmet az egri Vörös Csillag Filmszínház április 13-ig, a gyöngyösi Puskin Filmszínház pedig április 16-tól 22-ig tűzte műsorára. , : \ ■ Újra megnyílt oz egri 15-ös éukrászda — s mindjárt lesz egy javaslatunk is Az Égerben közkedvelt, úgynevezett ,£enés” cukrász­da, a 15-ös VV-iizem, mint tapasztaltuk, néhány napig zárva volt. A cukrászdát ta­tarozták, szépítgették belül­ről. A munkákat most már befejezték, s ma reggel a szo­kott időben, belülről valóság­gal újjászületve megnyílt új­ra. Javításokra és átrende­zésre jelentős összeget fordí­tott a Vendéglátóipari Válla­lat. A 15-ös cukrászdába új be­rendezés került, eltűntek a könnyen porosdó, piszkolódó, vasvázú asztalkák és székek, s helyettük 20 üveglapom po­litúrozott faasztalka került, asztalonként négy, ugyancsak politúros, műanyag bevonatú székkel. A ; csillárokat is ki­cserélték. V - ■ r.;' Az újjávarázsolt cukrászda minden bizonnyal továbbra is közkedvelt találkozóhelye lesz a fiatalságnak és a mun­ka után egy-egy feketét, egy­két süteményt elfogyasztani akaró dolgozó embereknek. A köztudatban a cukrász­dát „zenés”-nek nevezik ugyan, de a zenét mindössze egy rádió szolgáltatja. Bi- , zony-bizony, vasárnap dél­előttönként, vagy délutánon­ként olyan műsort is kényte­len hallgatni az ember, amelyre — tisztesség ne es­sék szólván — nem igen kí­váncsi. S ha már a mai meg­nyitásról hírt adtunk, hadd jegyezzük most meg: nem lehetne-e esetleg egy mikro­nomnál lemezjátszót „beállt* tani" a cukrászdába, s ezzel biztosítani a hangulatos, szó­rakoztató zenét a közönség­nek. Úgy hisszük, ezt semmi­féle szabály nem tiltja, s re­méljük, hogy az Egri Ven■ déglátőipari Vállalatnak nem is kerülne sokba, cApßUnl kam^ulat FAZEKAS LÁSZLÓ: Havasok világa A Békás-sxorosbaw A Gyilkos-tó északkeleti ol­dalán olyan völgy nyílik, amelyről sok országot bejárt turisták azt mondják, hogy eh­hez hasonló nem akad még egy A kopár, sziklás hegygerinc megtorpan a fenyő-' erdőnél és őrtálló, hatalmas fák közt sétálunk le a völgy­be. A szoros egyre szűkül, a vadul zúgó he­gyipatak mind­jobban meg­közelíti az utat. Az egyik ka­nyarban aztán dühödten rohan neki a keskeny országúttöltésé- nek és tépi, mar­ja az útjába ke­rülő akadályt, öles vastagsá­gú fenyőtör­zseik védik a partot. A 60-70 mé­ter magas szik­lahegyek két­féléi úgy ösz- szeszorították a völgyet, hogy az ember két karjával elérheti a szem­ben levő hegyoldalak mind­két falát Amikor már éreztem, hogy az égnek törő, merőleges sziklafalak össze- roppantják a völgyet, alagút­ba értem. Emberi kéz alkot­ta ezt, vagy patak rágta be magát a hegy gyomrába, nem A csillagos égen keletnek fordult már a Gönczöl-szekér rúdja, a pásztorok ragyogó csillaga is ott tündököl és le se megy onnan egészen András napig. tudom. Szája hatalmas hang­szóróként fokozza fel a sima sziklákon szertefröccsenő víz harsogó jajongását. Az alagút után sok-sok tonna súlyú szik­laóriások lógnak a levegőben. Szívós, fekete fagyökerek mar­kolják azokat, olyanok, mint­ha az ördög uj­jal dermedtek volna ! rájuk, amikor tehetet­len dühükben az egekbe akar­ták dobálni az útjukat álló sziklákat. Délben is csak egy-két percre kukkant ide be a nap. Félhomály és' sejtelmes titok örök birodalma ez a sziklacsodáktól övezett szoros. Egészen félelmetes, de lenyűgözően, csodálatosan szép ez a völgy. (Folytatjuk) A vadludafc gágogva száll­nak el fölöttünk a Tisza felé, és ilyenkor valami ősi ösztön­féle húz bennünket kifelé a szabadba Nézzük csak meg a határt. Soha nem olyan üde a me­ző, mint most. Mindenütt ki­verődik az új fű, s a zöld szín eltakarja a szegényes ga- rád meglevő dísztelenségét is. A városszéli kertekben sü- rög-forog a nép, veteményez- nek. Amott távolabb gyerekek tarkítják az apró házak ele­jét borító zöld füvet, s őrzik a kis libákat, vagy kergetik a fehérszámyú lepkéket \ Topj le, topj le Iipüfae, Tejet adok, vajat adok Ha megiszod, többet adok, Ha nem iszod, babot adok, Topj le, topj le lipüke... Aztán leheveredmek a fűbe, s csámcsogva majszolják a nagy karéj zsíros kenyeret. Mellettük apró suszterbogarak szaladgálnak a pázsiton, mely­ben viola, barna, bíbor, sárga- szín keveredik össze a zöld minden árnyalatával és alig látható piros, fehér, kék csil- lagooskák rezegnek a vékony szárakon: virágzik a fű. A szőlők között kifogyhatat­lanul szól a pacsirtadal, az emberek nyitnak, a pacsirták­kal együtt zengedezik a fe- hémép. S hogy a nap sugarai mind erősebben tűznek alá a ma­gasból, a kapások meg-meg- állnaík, megtörölgetik izzadt homlokukat vagy megtiszto­gatják a kapákat. — Mer nem mindegy a’, mi­kor nyitnak, sógor — mondja egy szép szál barna ember a másiknak. — A régi öregek szerint Józsep hetyibe letjobb nyitni. Mer aki hamarabb nyit, annak Mátyás meg Gergely, a két rossz ember előre leszüre­teli a termésit... Lent a völgyben méhek zsonganak, s messzire sár­gállik a boglárka, piroslik a csalán, lila színben pompázik a tüdőfű. És mellettük szeré­nyen húzódik meg a bokrok alatt néhány szál ibolya. Nem hivalkodik, — illata az árulója. A sziklás oldalban kökörcsin integet az ember felé, szép, kékszínű fejével. A régi nép­hit úgy tartotta: nem jó kö­körcsint a házba bevinni, ha a liba már ül a tojáson. Pedig szelíd, ártatlan virág. Az Eged napsütötte oldala csak úgy sárgállik a kankalin­tól, beim az erdőben növek­szik már a gyöngyvirág sod­rott levele, de levelet hajt mér a csipke, bimbózik a kö­kény, s lassan virágba borul­nak a szőlőhegy összes gyü­mölcsfái. ... A Mátra mögött már le- áldozik a nap, lángbaborul a nyugati ég. Elcsendesül a ha­tár. Még a pacsirta szól a ma­gasban, és a fülemüle ver a sűrűség mélyén, s az ember észre sem veszi: beleolvad az áprilisi természet harmóniájá­ba . . : SOMODY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents