Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

1959. április 7., kedd S8PÜJSÄÖ Tízezrek ünnepeltek nagy lelkesedéssel a felszabadulás 14. évfordulóiát Agyúsortűs Egerben Ragyogó napsütés köszöntöt­te április negyedikén a zászló­díszbe öltözött megyei székhe­lyet, Egert. Már a kora reggeli órákban, ünneplőbe öltözött emberek igyekeztek a város központja felé. Fél tízkor a Pedagógiai Főiskolával szem­ben levő emlékműnél helyezte el koszorúját a megyei, városi és járási pártbizottság, az ál­lami- és tömegszervezetek képviselői, s ezután a szovjet hősök Vorosilov téri emlékmű­véhez vonultak az ünneplők. Az emlékmű környékén a város dolgozóinak ezrei gyűl­tek össze. Pontosan tíz órakor felhangzott a Rákóczi induló és Szabó Géza, a honvédség helyőrség parancsnoka üdvö­zölte a felsorakozott dísz­századokat. Zúgott a hajrá, felhangzott a magyar és a szovjet himnusz és a honvéd­ség ágyúsortűzzel köszöntötte felszabadulásunk ünnepét. Ez­után Szabó Géza elvtárs lépett dunk felszabadítónknak és fo­gadjuk, hogy a nagy Szovjet­unióval, a testvéri népi de­mokráciákkal együtt örök szö­vetségben küzdünk a népek békéjéért, a nemzetközi mun­kásosztály erősítéséért, • a szo­cializmus felépítéséért. Szabó elvtárs üdvözlő be­szédét a magyar és szovjet nép barátságának, s a Szovjet­unió, a szovjet hadsereg és áp­rilis 4-ének éltetésével fejezte be. Szabó elvtárs beszéde után a pártszervezetek, állami szer­vek, tömegszervezetek, és a város dolgozói elhelyezték ko­szorújukat a szovjet hősök emlékművénél, kegyelettel adóztak azok emlékének, akik életüket áldozták népünk sza­badságáért. A koszorúzási ün­nepség után a honvédség dísz­századai és a munkásőrség egy­ségei vonultak el az ünneplők előtt. A mártírok emlékművét avatták Hatvanban Már a kora reggeli órákban nótától, muzsikától hangos Hatvan városa. A zenekar ze­nés ébresztővel köszönti a város dolgozóit, majd kilenc óra tájban a városi tanács előtti téren gyülekeznek az emberek. Üzemek, iskolák, vállalatok dolgozói, munkás­őrök és katonák vonulnak fel a térre, hogy részt vegyenek hazánk felszabadu­lásának 14, évfordulója alkal­mából rendezett ünnepségen. Tíz órára több ezres tömeg gyülekezik össze, amikor be­fut a felszabadulási staféta, amelyet a hatvani fiatalok in­dítottak a nagy nap tisztele­térte. Ünnepség, koszorúzás zajlik le a téren levő szovjet hősök emlékműve előtt, majd felhangzik a szovjet és a ma­gyar himnusz, valamint á honvédség dísztüze a szabad­ságunkért hősi halált halt szovjet harcosok tiszteletére. A dörgő ágyúszó alatt megil- letődve állnak az emberek és azokra gondolnak, akik ma­gyar földön hullatták vérüket szabadságunkért. A szovjet hősi emlékmű mellett egy másik emlékmű is emelkedik, amelyet a város és a járás dolgozói azoknak az 1919-es vöröskatonáknak tisz­teletére emeltek, akiket ke­gyetlenül meggyilkoltak a fe- hértérrór idején. Az emlékmű most készült el és ez alkalom­mal, felszab adu 1 ásun k 14. év­fordulóján avatták fel. Az emlékmű előtti emelvé­nyen foglal helyet az ünnep­ség elnöksége. Meg'elent az ünnepségen Putnoki László elvtárs a Heves megyei párt- bizottság első titkára, vala­mint a megye, a járás, a vá­ros vezetői és azoknak a hő­söknek hozzátartozói. akik mártírhalált haltak 1919-ben Helyeit foglaltak az elnökség­ben idős veteránok, a Tanács- köztársaság régi harcosai. Az ünnepi beszédet Putnoki László elvtárs tartotta. Bevezető beszédében hang­súlyozta, hogy az a hadijelen- tés, amely tizennégy esztendő­vel ezelőtt arról számolt be, hogy a dicső szovjet hadsereg végképp kiverte a fasiszta hordákat Magyarország terü­letéről, egy történelmi kor­szak lezárását, a magyar nép számára egy új élet kezdetét jelentette. A városok, a falvak nepe, — folytatta beszédét Putnoki elvtárs, — jól tudta,^ hogy a szovjet hadsereg dicső győzel­mével nemcsak a vérontásnak, a bizonytalanságnak, a hol­naptól való rettegésnek lett vége, hanem ez a hadijelen­tés egyben azt is jelenti, hogy megvalósulnák végre azok a célok, amelyekért Petőfi. Kos­suth, ' Táncsics, a negyvennyol­casok és az 1919-es ^ Magyar Tanácsköztársaság hősei har­coltak, azok a mártírok, akik­nek a hála soha el nem múló jeléül Hatvan város dolgozó népe emlékművet állított. Tizennégy évvel ezelőtt új ■szelek, a szabadság szele söpört végig a magyar ró­nákon és kicsalta a szoci­alizmus friss hajtásait a magyar városokban és fal­vakban. Ezek az új hajtások erőseb­bek voltak a Hörthy-rendszer korhadt korszakánál, mert ez maga volt a magyar nép. És ez a nép érettnek bizonyult arra, hogy kezébe vegye saját sorsának irányítását és végre­hajtsa évszázados perének ítéletét. Birtokba vette a bá­nyákat, a gyárakat, a földe­ket, az egész országot. Beszéde további részében Putnoki elvtárs 1948. dicső hőseiről, eszméiről beszélt, amelynek folytatói volta«. 1919. bátor fiai, akik meg­alkották áZ" első Magyar Ta­nácsköztársaságot, amelynek százharminchárom napja a magyar történelem legfénye­sebb korszaka. Először teremtettek a ma­gyar történelem folyamán olyan államformát, amely­ben a dolgozóké volt a föld, a gyár, az egész or­szág. 1919-ben kétkezi munkások, gémberedett ujjú parasztok, görnyedt hátú tisztviselők ra­gadtak fegyvert a szabad­ságért. Ök voltak az 1919-es vö­röskatonák, politikai biztosok, direktóriumi tagok egy cso­portja, akik itt nyugszanak ennek az emlékműnek tövé­ben, akik valóra váltották a munkásmozgalom nagy taní­tóinak tanítását. Ok voltak azok, akik negyven évvel ez­előtt a Szovjet Köztársaság mellett magasra emelték az emberiség vörös zászlaját, és még fényesebben csillogtatták az ötágú vörös csillagot, ök, akik már negyven éve halottak, örökké élni fog­nak az apák, fiúk és uno­kák szívében. Azt, amiért harcoltak, kivív­ták ugyan, de megtartani nem tudták. A nemzetközi imperi­alizmus szervezett erejével szemben, a belső ellenség áru­lásával párosult ellenséges érők pillanatnyilag erősebb­nek bizonyultak és véget tud­tak vetni a munkásság hatal­mának. Véget vetettek a nép hatalmának, bár az egész vi­lágon tiltakoztak a munkás­ság legiobbjai a nemzetközi imperializmus ■brutális beavat­kozása ellen. Megjelent Horthy és vállalkozott arra. hogy tűz­zel, vassal vérbefottja a pro­letariátus forradalmát. Ez a magát magyarnak nevező hó­hér és pribékjei Súgóktól Or- goványig, Sátoraljaújhelytől Budaoestig a maavar nén leg­jobbjainak vérében _ gázolva vonult végig az országon.^ Beszéde további részében Putnoki elvtárs 1945. jelentő­ségéről, a szovjet nép felbe­csülhetetlen testvéri segítsé­géről beszélt, arról, hogy né­pünk élni tudott a szabadság­gal. — Amikor számvetést te­szünk felszabadulásunk nagv nemzeti ünnepén a megtett útról, emlékeznünk kell arra hogy nem lettünk volna ké­pesek egyedül, magunkra ha­gyatva ezeket az eredményeket elérni, — mondotta Putnoki elvtárs. A hatalmas szovjet nép, a szocialista országok dolgozó népe hatalmas segít­séget biztosított számunkra. Putnoki elvtárs foglalkozott az ellenforradalom gaztettei­vel és kihangsúlyozta, hogy ezekben az időkben, ha nem álltak volna mellettünk bará­taink, — elsősorban a hatal­mas Szovjetunió, — újra tort ültek volna rajtunk elűzött, dölyfös, bosszút állni vágyó uraink. A későbbiek során Putnoki elvtárs részletesen beszélt ipari és mezőgazdasá­gi eredményeinkről és arról, hogy a testvéri népek segít­ségével, erőnk teljes összesze- désévél sikeresen kihevertük az ellenforradalom 22 milliár­dos kárait. — A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradal­mi munkás-paraszt kor­mány vezetésével népünk ma nagyszerű sikereket ér el és gyors ütemben ha­lad a felemelkedés útján. Megyénk ipari üzemei terme­lési tervüket 1958. évben 133 százalékra teljesítették és is­meretesek a mezőgazdaság szocialista átszervezése során elért eredményeink is. Hogy megyénkben az elmúlt hóna­pok alatt harmincezer család választotta a szövetkeze:: gaz­dálkodás útját, az annak a bizalomnak köszönhető amely népünket, parasztságunkat is áthatja pártunk és kormá­nyunk iránt. A továbbiakban a megyei pártbizottság első titkára szó­lott a XXI. pártkongresszus jelentőségéről és a Szovjet­unió nagyszerű hétéves tervé­ről, amelyre felfigyelt az egész világ, barát és ellenség egyaránt. — Biztos vagyok benne, — mondotta befejezésül Putnoki elvtárs, hogy jövő évi felsza­badulási ünnepségünkön újabb sikerekről és eredményekről számolhatunk majd be, ami egész népünk boldogulását és előrehaladását szolgálja. Putnoki elvtárs beszéde után lehullott a lepel az 1919-es mártírok emlékműve előtt és a díszszázad tisztelgése, a gyászinduló hangjai «őzben dörgő ágyútűz hangzott el a mártírhalált halt harcosok tiszteletére. Az emlékművet lassan el­lepték a vörös szekfű- és ró­zsakoszorúk, amelyeket a párt- és tömegszervezetek, a községek küldöttei helyérték el a kegyelet és hála jeléül. Nagyszabású ünnepségsorosat Gyöngyösön Bensőséges ünnepség kere­tében em'ékeztek meg Gyön­gyösön is felszabadulásunk 14. évfordulójáról. Az ünnepség- sorozat már az évforduló elő­estéjén, április 3-án kezdődött. A délutáni órákban a KISZ- bizottság hálastafétát indított a szovjet emlékműhöz. Az esti órákban pedig a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség rende­zett motoros felvonulást. A város diákifjúsága is, ki­Gyöngyösről jelentjük Több ezer ember vett részt Gyöngyösön a szovjet hősi emlékműnél rendezett koszorúzási ünnepségen. mw tw. m Megérkezett a staféta a gyöngyösi emlékműhöz. A sportolók egyperces néma tisztelgése után indultak tovább a felszalagozott stafétabotokkal a Kékesre, ahol a K1SZ- fiatalok hálatüzet gyújtottak. vette részét az ünnepségből. Nagyszabású lampionos, fák­lyás felvonulást rendeztek. A nagyszámú diákifjúság fák­lyákkal, lampionokkal , vonult végig a városon, lelkesen, ze­neszóval. Negyedikén reggel a bá­nyászzenekar ébresztette a vá­ros lakóit. Délelőtt 10 órakor már több ezres tömeg vette kö­rül a szovjet hősi emlékmű­vet. Felsorakoztak a honvédség és a munkásőrség díszszázadai, majd felharsant a kürtszó és kezdődött az ünnepség. Az emlékmű előtt Molnár Gusztáv elvtárs. az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet, majd utána a párt, az állami és tö­megszervezetek, valamint az üzemek, hivatalok képviselői elhelyezték koszorúikat az em­lékműnél. A koszorúzás után a város vezetői elfoglalták helyeiket a dísztribünön s ott fogadták az előttük elvonuló díszszázadok tisztelgését. Felszabadulásunk ünnepe Füzesabonyban9 Hevesen Széij, napsugaras reggelre virrad^-: hazánk felszabadulá­sának 14. évfordulóján falva- ink. Már korán reggel ünnep­lőruhába öltözött férfiak, nők, idős férfiak és fiatalok igye­keztek legtöbb helyen az ez alkalommal megrendezésre kér rülő kedves ünnepségek szín­helye felé. Füzesabonyban a hősök emlékművének meg­koszorúzásával kezdődött a felszabadulási ünnepség. Az emlékmű talapzatánál elhe­lyezték a megemlékezés virá­gait a párt- és tömegszerveze­tek képviselői, a termelőszö­vetkezetek tagjai, állami és tanácsi intézmények dolgozói és az ifjúság. A KISZ-fiatalok elhozták a stafétabotot is, amelyen már ott díszelgett a járás valamennyi vörös, nem­zetiszínű, vagy fehér szalagja, amit kora délután motorosok vittek a kékestetői hálatű zhöz. A koszorúzási ünnepség után a Népházban gyűlt össze a fa­lu lakossága, a Petőfi és Sza­bad Nép Termelőszövetkezetek tagjai, munkásőrök, vasutasok, dolgozó parasztok és fiatalok. Először az általános iskolások adtak rövid műsort, utána Hti- dák. Imre, a Termelőszövetke­zeti Tanács megyei megbízott­ja mondott ünnepi beszédet. Az ünnepség végével a rész­vevők többsége közös ebéden vett részt, amelynek végén so­káig együttmaradtak még a község lakói. Az ifjúság este a kékesiétől hálatűz meggyújtásával egy időben, a Hősök terén ugyan­csak hálatüzet gyújtott felsza­badulásunk emlékére. A ked­ves, meghitt s emlékeztető per­cek után együtt vonultak fel a Népházba, ahol reggelig tar­tó bálon szórakoztak mind­annyian. Hevesen is zászló- és virágdísz köszön­tötte április 4-e ünnepét. A község lakossága már koi*a reggel ünneplő ruhában gyü­lekezett a fő-téren levő szov­jet emlékmű és feldíszített emelvény kerül. A szovjet hősi emlékműnél megrendezett koszorúzási ün­nepség fél 10 órakor kezdődött meg. A járási pártbizottság, a járási tanács, valamint a helyi párt alapszervezet és tanács, valamint a különböző társadalmi és tömegszerveze­tek egymás után helyezték el koszorúikat az em'ékmű talap­zatán. Hazánk felszabadulásá­nak 14. évfordulója ünnepén 30 szebbnél szebb, vörös vi­rágokból összefűzött koszorú díszítette azoknak a szovjet hősöknek az emlékművét, a.Uk életüket adták a hazánk fel- szabadulásáért vívott hősi harcban. A község dolgozóinak meg­emlékező ünnepségére délelőtt 10 órakor került sor. A fel­díszített emelvényen helyet foglaltak a járás, a község ve­zetői, közöttük Sallós Gyula, a járási pártbizottság titkára. Az ünnepi beszédet Vaskó Mihály elvtárs, országgyűlési képviselő, a járási párt-végre­hajtó bizottság tagja, a Mi­nisztertanács és a SZOT ván­dorzászlajával kitüntetett He­vesi Állami Gazdaság igazga­tója tartotta meg. Beszédében vázolta azokat a nagy eredmé­nyeket, amelyeket a község az elmúlt szabad 14 esztendő alatt elért, majd ismertette azokat a feladatokat is, ame­lyek pártunk március 6-i ha­tározata alapján, a szocializ­mus gyorsabb léptű építésé­ben a község dolgozóira, az állami gazdaság dolgozóira várnak a közeli és távolabbi jövendőben. Az ünnepségen részvevő mintegy 1000 ember nagy fi­gyelemmel hallgatta a beszé­det, s nagy tapssal adott ki­fejezést ünnepi hangulatának. Az ünnepség estéjén a köz­ség KISZ-szervezete a piacté­ren tábortűzzel köszöntötte hazánk felszabadulásának 14. évfordulóját. Pétervásárán is méltóképpen ünnepelték meg hazánk felszabadulásának 14. évfordulóját, A község la­kosai a kultúrotthonban gyűl­tek össze, hogy meghallgassák Kelemen Ferenc elvtársnak, a járási, tanács végrehajtó bi­zottsága elnökének ünnepi megemlékezését. Az ünnepi beszéd után az újonnan ala­kult énekkar, valamint a KISZ-szervezet és az úttörők kultúrműsorral kösz' ntötték az évfordulót. Ezután a járási, községi pártbizottság, , vala­mint a iárási és községi tanács és a tömegszervezetek képvi­selői elhelyezték koszorúikat a szovjet emlékműnél. A fiatalok este jói sikerült táncmulatsággal zárták áprilií 4-e ünnepét. a mikrofonhoz, s köszöntötte Eger dolgozóit, a felszabadulás ünnepe alkalmából. Üdvözlő beszédében többek között a következőket mondotta: — 14 évvel ezelőtt, a dicső­séges szovjet hadsereg kiűzte hazánk területéről a Hitler- és a Horthy-fasizmus hordáit. Nagy barátunk, testvérünk, a Szovjétunió, nagy áldozatot hozott azért a szabadságért, amelyet nekünk, munkások­nak, parasztoknak, és dolgozó értelmiségieknek ajándékozott. Munkásosztályunk élt a lehe­tőséggel, — szövetségben a dolgozó parasztsággal — ke­zébe vette a hatalmat. Ezt a hatalmat segítette megvédeni s adta másodszor is népünk kezébe 1956-ban, az ellenfor­radalom leverésével az önzet- 1 len, baráti szovjet nép... Mi, magyar dolgozók, mun­kások, parasztok, értelmisé­giek és a fegyveres testületek tagjai, szívből köszönetét mon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents