Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-04 / 79. szám
1959. április 4., szombat *£P0JS4G s Tanúkat idézünk, gépóriásokat, frissen festett új gyárakat, megújhodott, régi üzemeket, falait nyújtóztató erős épületeket. Tanúkat idézünk, őket, hogy hatalmas valójukkal bizonyítsák, jó helyre került az adófizetők pénzé, nem hiába hullott a munkás verejtéke: gyárak, a fizikai munkát könnyítő gépek készültek belőle — az adófizetők, munkások, az egész ország javára. Tanúnak idézzük őket, hogy bizonyítsák, mire képes a felszabadult nép, ki alkotó kedvvel dolgozik, saját hasznára, s teremt több ruhát, élelmiszert, acélt, fűtőanyagot, termelő gyárat, mélyít szenet adó bányát, hogy az ország egyre növekvő szükségletét kielégíthessék. Magának teremt immár 14 éve és az egykori elmaradott mezőgazdasági megyéből alig egy évtized alatt korszerű ipari üzemekkel rendelkező megyét alkotott. Szinte évenként avathatunk egy-egy nagyobb üzemet, s ott, ahol a felszabadulás előtt csak hat olyan vállalat működött, amely 100 munkásnál foglalkoztatott többet, most megközelíti a negyvenet, s számuk egyre nő. Az alkotó évek sorát, mint mérföldkövek jelzik az új létesítmények, gyárak, iskolák, kultúrotthonok, Apctól a Berváig, Gyöngyösoroszitól Petőfibányáig, hosszú, nagyon hosszú lenne felsorolni, mennyi üzem jelzi ezt a 14 mérföldes utat. Nehéz lenne meghatározni, melyik a legfontosabb, a gyöngyösi kenyérgyár, vagy a világ sok-részén — mopedjárói, orvosi műszereiről — híres Berva, az oly sok embernek kenyeret adó Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, vagy a híres konzerveket gyártó hatvani üzem. Nagyon hosszú lenne felsorolni, mi épült a felszabadulás óta eltelt idő alatt a megyében, így csak néhányat mutatunk be az „idézett tanúk” közül, hogy bizonyítsák, a dolgozó ember alkotó készségét, a mtgye gazdagodását. Gyöngyös iparosításának óriás hírnöke Üzem az erdőben Gyöngyusorofezi községhez nem messze erdőt irtottak jó néhány éve, s úgy hallották a falusiak, hatalmas bányát és ércdúsítót építenek ott az exdő helyén. A hír igaznak bizonyult, s az 50-es évek elején a környéken soha nem látott építkezés indult meg, völgyzáró gát, utak, monstrum-épü.etek bontakoztak ki a feltúrt erdőben és közel 100 milliós beruházással felépült a megye egyik legnagyobb létesítménye, a gyöngyösoraszd Ércbánya és Ércelőkészítőmű. Ügy tapad a domb oldalához a hatalmas ércelőkészítő mű,. mintha egy óriás kéz simította volna rá az erős épületeket. Ma már hozzátartozik a táj képéhez. Megbarátkoztak vele az orosziak is, mert több mint 400-an találtak munkát és jó megélhetést az új létesítménynél, ahol az idén is havi fizetésnek megfelelő nyereségrészesedést osztottak és az élüzem csillag is felhívja az idegen figyelmét: itt nem akármilyen üzem kapuján lépsz be. Nagy űr itt az ember. Jó fizetést, sok nyereséget kapnak itt a bányászok, munkások, nemrég is félszázezer forint jutalom került szétosztásra, — de nem érdemtelenül. Az elmúlt évi tervüket 113 százalékra teljesítették, exportra 65 százalékkal adtak többet a tervezettnél, most pedig azon iparkodnak, hogy az 1960-ra tervezett termelési színvonalat még az idén elérjék. Annyit máris elárultak, hogy legalább 50 tonna ólommal, s XOO torma cinkkel többet adnak az ors-ágnak, mint tervük előírja. De van még egy olyan jellemvonása az üzemnek, amely méltán bizonyítja, mennyire törődnek itt az üzem gazdáival, a dolgozó emberekkel. Ezt dicsérte Tarr Sándor gépkezelő, s ezt dicsőségre ártalmas munkahelyeken. Hat órai munka. Ezzel a né- hány szóval, mintha a jövő kopogtatna, de ott Gyöngyösri a bánya többszáz dolgozója is. Ez pedig a hatórás munkanap, amelyet az elmúlt év végén vezettek be az egészorosziban ezt már természetesnek veszik: ez már a jelen. Hát nem saját magának alkotja a dolgozó ember rop parit gyárait, bányáit? Ax első hasai rn a né slum kohó . •. •ií meg nem ontja a fehér I üzem majd kétszáz főnyi lémet, még csak a kísérlete-1 munkása bizakodva reméli — Stets időszakát éji az ország ilyen nagyobb kohója, de a jöémökök, műszakiak és az lesz magyar magnézium. Lesz magyar magnézium nemcsak úgy mutatóban, de tonna számra —, ezt hirdeti az ahroncsderekú új kémény, a vadonatúj felvonó, a forgó- és elektromos-kemencék, amelyek türelmetlenül várják, hogy sikerrel járjanak a kísérletek, s termelő morajlással tölthessék meg az óriási csarnokokat. De várják a munkások is, hogy újabb hírnevet szerezzenek ifjú üzemüknek, a magyar iparnak, a selypi medencének, amelynek legnagyobb kohászati létesítménye az Apci Fémtermia Vállalat. Nem nagy gyár a Fémtermia, de híressé teszik kohászai, munkásai, akik fél évtized alatt nyolcszor szerezték meg az élüzem címet, ami ilyen fiatal üzemnél szánté páratlan teljesítményi A Váltó- és Kitérőgyár kapuján egykor a környékbeli parasztság özönlött be, hogy a diósgyőri munkások keze alatt igazi nagyüzemi munkásokká váljanak. Azóta még egy évtized sem telt el, és a fiatal gyár munkásgárdája a legnehezebb feladatokat is képes megoldani. Jobbnál-jobb szerkezetű váltókkal és kitérőkkel látják el az ország vasútvonalait, de a gyöngyösi gyárAz elmúlt évben több milliós beruházással újabb üzemrészt építettek az amúgy is jelentős gyárhoz — sínhegesztő telepet. Itt hegesztik a zakatolásmentes sínekét, amelyeken simán fut a vonat Pest felöl jövet Hort—Csány környékén és az ország más vonalain, ahol a gyöngyösi hosz- szúsíneket már lefektették. Ma még aránylag kevés emberrel dolgozik a sínhegesztő ban készült váltókat más országokban is szeretik, ismerik, hisz az előző években exportra is dolgoztak. üzem, de gépesítése oly gyorsan halad, hogy nemsokára vagonszámra küldhetik a 120 méteres síneket is, s így nemcsak Hortnál, de mindenütt az országban simán gördülnek majd a vasúti kocsik, kényelmesebb, gyorsabb lesz a közlekedés. Ezen fáradozik az üzem műszaki és munkásgárdája és elmondhatni — sikerrel. Gulyás István, a gyár egyik legrégibb dolgozója ezért sorolhatta büszkén a gyár történetének jelentős eseményeit, s azt, hogy milyen nehéz feladatokat oldottak meg a többségükben akkor még képzetlen munkások, akik most ünneolik a harmadik élüzem- avatást Fényes ünnepet tartottak ebből az alkalomból, hiszen az egykori földmunkások és diósgyőri vasasok, 19 társuk kiváló dolgozóvá való avatását, a sikeres elmúlt évet ün- nenelhették, amely több gyártmányt hozott az országnak, a gyár dolgozóiak pedig nyereségrészesedést, jutalmat, megbecsülést. S ebben a közös örömben őszintén osztozik velük mindenki, aki tanúia volt áldozatos munkájuknak, amellyel Gyöngyös inarosításának ezen óriás hírnökét élüzemmé fejlesztették. Ahol a gépek vállán nyugszik a fizikai munka terhe A megyében talán egyetlen új létesítmény sem illusztrálja oly lenyűgözően az ember hatalmas alkotását, mint az ecsédi külszíni szénfejtés. Aki nem látta még gépóriásait, kígyózó gumiszalágjait, az óriási gépvájta ‘ teknő — lignittől barnáló alját, — nehezen tud fogalmat alkotni méreteiről, az ott folyó gigantikus munkáról. Mert ott — az óriási templomtornyot is elrejtő teknőben — 80—90 ezer tonna szén van „letakarva.” Mintha a föld bőrét nyúzták volna le a kanalas-kotrók, s most kilátszódó eleven húsát tépnék a gépek, a bányászok, úgy néz ki a hatalmas kiterjedésű külszínifejtés. Ott, abból az óriási tek- nőből két év alatt kétmillió köbméter földet szedtek ki, hogy szabaddá váljék az út a szénhez. S ehhez a kétmillió köbméter földhöz alig nyúlt ember csak a gépek acélfogai, emelői. A szén lefejtését, elszállítását végzik még egyelőre emberek, de ezt sem sokáig, mert egy-két év múlva ház magasságú gép váltja fel őket, s még néptele- nebb lesz az óriás teknő, amelyet 30 millió forintos költséggel ástak meg, hogy még több, de főleg olcsóbb szenet adjon az országnak. És ez a külszíni fejtés csak egy parányi része annak a hatalmas bányamonstrumnak, amely a felszabadulás óta nőtt ötezer bányászt foglalkoztató bányaüzemmé, amely Ecsédtől Gyöngyösig —Rózsától Szűcsiig jól fizető foglalkoztatást ad a falvak népének. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, mely a megye legnagyobb üzeme és Közép- Európa legkorszerűbben felszerelt bányáit egyesíti, igen jelentős helyet foglal el a selj* pi iparmedencében. Az általa termelt lignit táplálja az ország egyik legnagyobb erőművét, a Mátravidéki Erőművet, két hosszú kötélpályán félezernyi vagon szenet szállítva naElég csak bejárni a hatalmas földkupacokkal övezett fejtést, bárki meggyőződhet róla: ez a jövő az ember felszabadítása a nehéz munka alól. ponta a telhetetlen kazánokba. A lignitbányászat jövője a külszíni Sejtés lesz, hisz veszélytelenebb és olcsóbb, mint a mélyművelés, ezért lesz egyre nagyobb szerepe az ecsédi fejtésnek, ahol egyre jobban a gépek veszik le a fizikai munka terhé. az emberek válláról. Elég csak figyelni az okos, nagy gépek munkáját, meghallgatni a vezetők, munkások véleményét a jövőről, mikor két hatalmas gép félezer ember munkáját végzi majd el — elég ahhoz, hogy bátran elmondhassuk, nagyot léptünk előre 14 év alatt. Tizennégy alkotó év tanúi: a gyárak, bányák, üzemek vallottak tehát, létük bizonyítja, hogy boldogabb jövőt alapoztak meg általuk a megye dolgozói. S az újabb évfordulón újabb tanúk sorakoznak majd mögéjük: az épülő Mátraderecskei Cserépgyár, a gyors fej ödésnek indult Egri Qorgácsológyár, az érkezését jelző Gyöngyösi Erőmű, hogy bizonyságot adjanak: a megye dolgozói élni tudtak szabadságukkal. De nemcsak élni tudtak, hanem biztos alapot akarnak teremteni további e’őrehaladá- sunknak korszerű ipar form íjában is, mert bár az elmúlt 14 év nagy vívmányokat, sok új bányát, gyárakat iskolákat hozott, a jövő tarsolyában még nagyobb lehetőségek rejlenek életünk szebbétételére. S e lehetőségekkel élni is akarunk. Kovács Endre
