Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-01 / 76. szám
19S9. április 1., szerda ®ígP10 JSÄ© § Harmadszor is éliízem lett a gyöngyösi Váltógyár Szómfoaton a kora esti órákban ünneplőbe öltözött munkások siettek a gyöngyösi Váltógyár felé. A hét többi munkanapjain oly hangos nagy csarnok daruja csendben állt, a vezetőfülke fölött zászlók lobogtak. Ünnepi díszbe öltözött a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár is, a gyár kollektívája jó munkája eredményeként harmadszor is elnyerte az élüzem címet. Az ebédlőterem is átalakult erre az alkalomra. A hosszú asztalok mellett egyre gyülekeztek a munkások, hogy részt vegyenek az élüzem cím átadásának ünnepélyén. Fél hét felé járhatott az idő, amikor a vörös drapériával leterített asztalnál helyet foglalt az elnökség, a gyár igazgatója Heisler Vilmos, Papp Károly MÁV igazgató, hat szakosztály főmérnöke, Gróf József, a vasutas szak- szervezet központi vezetőségének titkára és a gyár munkásai közül a kiváló eredményt elérők. A gyár munkásait a gyöngyösi Il-es számú iskola úttö- rőküldötteége nevében Antal Erzsébet VII. osztályos tanuló köszöntötte. Megköszönte azt a segítséget, amelyet iskolájuk a patronáló üzemtől az úttörőotthon felépítésében kapott, és további sikereket kívánt a gyár dolgozóinak. Glocsek Bálint, a gyár szak- szervezeti vezetője tartott rövid tájékoztató előadást. Elmondotta, hogy a gyár harmadszor lett élüzem, pedig a munkát sok gátló körülmény akadályozta. Az ez évi tervek fokozottabb teljesítmények elérésére ösztönzik a munkásokat. A termelékenység kétszázalékos növelése, az önköltség csökkentés két százalékos javítása csak minőségi munkával lehetséges. A 480 perc kidolgozása azt eredményezi,. hogy a gyár kollektívája továbbra is megtartja ezt a büszke kitüntetést. 1959-ben jól indult a munka. A technológiai folyamatok a különböző újítások bevezetésével ögyre módosulnak — mondotta Glocsek Bálint és beszéde végén üdvözölte a jó eredményt elérő munkásokat, további munkájukhoz erőt és egészséget kívánva. Papp Nándor, a gyár dolgozója átéléssel tolmácsolta Juhász Gyula, „A munka” című versét. Ezután az ünnepség előadója, Papp Károly elvtárs tartotta meg beszámolóját. — A pályafenntartás 40 ezer dolgozója nevében üdvözlöm a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár munkás-kollektíváját. Köszöntőm önöket az 58-ban elért kitűnő eredményeikért, a harmadik élüzem kitüntetés elnyeréséért. Pár évvel ezelőtt rossz kollektív szellemről beszélhettünk ebben a gyárban. Fegyelmezetlen hiányzások csökkentették a termelékenység ütemét. Természetes, hogy ez nagy hatással volt a dolgozók keresetére és a gyár teljesítményére is. A mostani kollektíva merő ellentéte a réginek. A vezetők és a fizikai dolgozók kapcsolata. kitűnő. A munka, mint ahogy ezt a kitüntetés is mutatja, a legjobb irányban halad. A gyár mindig megtermeli a szükséges kitérőket. Beszélt a továbbiakban a felszabadító szovjet hadsereg baráti segítségéről, a közelgő felszabadulási évforduló méltó megünnepléséről. — A Váltógyár előtt nagy feladatok állnak, — folytatta beszédét Papp elvtárs. — Nagyobb segítséget kell adni az új, sínhegesztő üzem munkásainak. A Váltógyár érezze sajátjának ezt az új üzemrészt, fokozottabban számoljon az ottani problémákkal is. 1960. után a magyarországi vasúti pályák javítása válik szükségessé, — addig befejeződnek a kitérőcserék — és ez ismét nagy feladatot jelent a gyárnak. Harmadszor csillog a kapu fölött az élüzem kitüntetés. A gyár munkás-kollektivája a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajáért dolgozik. Remélem, ezt a zászlót a váltógyáriaknak sikerül megszerezni. A következő beszédet Gróf József tartotta. Rövid beszédében a gyár szervezett dolgozóinak eredményes, odaadó munkájáról beszélt, méltatta a* felszabadító szovjet hadsereg április 4-i győzelmi évfordulóját. A gyár párttitkára, Herceg István, az üdvözlő táviratok felolvasása után tartotta meg beszédét, majd Papp Károly adta át a kitüntető oklevelet Heisler Vilmosnak, a gyár igazgatójának. „Kiváló dolgozó” jelvényt kapott a gyár igazgatója, Varga József főmérnök és Tamás József főkönyvelő. Ezután a gyár igazgatója 97 dolgozónak osztott ki pénzjutalmat, összesen 22 ezer,forint értékben. 500 forintos pénzjutalmat kapott Szabó Imre üzemvezető, Varga Lénárt GEO művezető 300 forintot, Páka Kálmán szerelő lakatos 200 forintot, Bognár János villanyszerelő és Skultéthy Ba- lázsné darus szintén 200—200 forint jutámat kaptak többek között. A pénzjutalmak kiosztása után a gyár dolgozóit disznótoros vacsorával vendégelte meg a gyár vezetősége. Még éjfél után is fényesen világítottak az ebédlő ablakai, vidám hangulatban szórakoztak az élüzem elmet elért gyár munkásai. K. J. Külföldi vendégek Egerben A húsvéti ünnepek alatt a megyei tanács meghívására 12 tagú kínai csoport látogatott Egérbe. Rajtuk 'kívül 16 tagú 'lengyel kiránduló társaság és a külkereskedelmi minisztérium meghívására, a Román Népköztársaság külkereskedelmi miniszterhelyettese és több munkatársa látogatott el megyénk székhelyére: A külföldi vendégek megtekintették a város nevezetességeit: a várat, a székesegyházat és több műemléket, s nagy elismeréssel nyilatkoztak arról a gondoskodásról, amivel Egerben igyekeznek megvédeni a történelmi nevezetességű építményeket, házakat As illetékesek figyelmébe — Még 1957. nyarán megbízást kaptam a füzesabonyi járási tanács mezőgazdasági osztályától a mezőszemerei Nincs akadály Termelőszövetkezet 50 férőhelyes tehénistállójának befejezési munkáira, amit el is készítettem, de a munkabér tíz százalékát biztosítékként egy évig visszatartották — írja Földvári Károly kőműves Ke- recsendről. — Miután az egy év letelt, már számtalanszor voltam az illetékes szerveknél, de mindig csak ígéretet, biztatást kaptam, hogy megkapom a pénzemet, de azóta sem történt intézkedés. Szeretném, ha panaszomat meghallgatnák és jogos keresményemet kifizetnék az illetékesek — fejezi be levelét Földvári Károly. Véres verekedés MűtrabaXlán Március 29-én, vasárnap, a mátraballai földművesszövetkezeti italboltban véres verekedés volt. Az italboltban tartózkodó Forgó g. Imre, Forgó g. Márton, Forgó g. Sándor, Forgó g. Jenő ittas állapotban verekedést kezdtek. A verekedés során hárman könnyebb, egy ember pedig súlyosabb sérülést szenvedett, A verekedők több száz forintos kárt okoztak az italbolt berendezésében, székeket és poharakat törtek össze. A rendőrség a verekedést határozott közbelépéssel megszüntette, a verekedőket előállította. A verekedés ügyében a rendőrség tovább folytatja a vizsgálatot. amely kicsalja a virágokat és a szépiákét, a tavasz, amely nemcsak szerelmet hoz, de enyhülést is a tüzelőgondokban .., A tavasz, amely most azért került napirendre, mert óhatatlanul összehasonlításra késztet a régi és mostani áprilisok között ... Vagy másfél évtizeddel ezelőtt a tavasszal vette kezdetét falun a küzdelem az éhhalállal szemben, mert eddig még csak valahogy, de ezután, az újig, hogyan is bírja ki a summás, napszámos ember, amikor húsvétra kikotorta a kis ládából az utolsó csepp lisztet is ... Vagy másfél évtizeddel ezelőtt ilyentájt, tavaszkor, nagyot lélegzett a munkás, mert csak más télen éhezni, amikor még hideg is van, mint tavasszal, amikor ha kilakoltatják is, mégse fagy már meg az ember... Mert sok vers, dal született a tavaszról annak idején is, mint a szerelem évszakáról, de érthető okokból annál kevesebb a tavasz — ha szabad ezt a szót használnom — osztálytartalmáról. A tavaszi divat sem érdekelte különösebben a munkásasszonyokat és summáslányokat, lévén, hogy tudták: a divat nekik tavasszal és nyáron, télen és ősszel egyaránt a rongy és az éhezés, s ehhez divatlap sem kell.' ehhez elég volt maga a Horthy-rendszer. Nem kezdtek tervet szövögetni, hogy nyáron az üzem üdülőjébe menjenek-e kétheti pihenésre, minthogy legszívesebben normális ruhát szerettek volna szövögetni magukra, a lerongyolódott gyerekeikre A < j,édhá. lakóit sem úgy érdekelte, mint a ma egyéni gazdáját, szövet kezeti parasztját hogy vaj’ hogyan telelt a búzám, a szólóra, milyen lesz a termésünk... A birtokos viszonyt nem nagyon ismerték akkor, már ami a milliókat illeti, s a tenné;, irétm érdeklődés emiatt sem terjedt túl a kommenció terjedelmei 'A szikrázó kék éggel, madárdallal, mézízű it kilókkal akkor sem volt baj, megvolt az mind, szépen a heh;: ... ég a magasban, a madár kicsit lejjebb, a mézíz a levegő bei,, ff- földön pedig a kisemmizett ember, ugyancsak a magé helyért: egysorban rangban, helyben a jószágokkal... Egy nevezetes tavasznak, egy áprilisi tavasznál ahhoz jönni, hogy minderről most úgy írhassunk, n; és kegyetlenül rossz emlékről, hogy e sorokat lege nyok olvasva, megcsóválják fejük... és legyintsen igaz se volt... Hát csak ezért került napirendre a tavasz! Mert igaz volt! Mert már: volt! Újabb szocialista munkabrigád alakult Egercseh << A legutóbbi közlésünk szerint Egercsehiben megalakult az első KISZ szocialista munkabrigád, Nagy H. Pál vezetésével. A KISZ szocialista munkabrigád versenyre hívta Papp István III. KISZ-fiatalokból álló brigádját. A 20-as számú elővájási csapat Papp István III., Papp Ignác, Balog E. Ber- nát, Meleg Kálmán II., Bartus László és Barta L. Balázs I. közös . elhatározás alapján KISZ szocialista munkabrigá- dot alakítottak. A szocialista brigád védnökségét Antal János bányamester elvtárs vállalta. Vállalták, hogy a technológiai fegyelem betartásával 1959-es évi tervüket 111 százalékra teljesítik. Még ebben az évben egy vájárt nevelnek és három harmadvezető vájár elvégzi a villamos robbantó lő- mesteri tanfolyamot. A brigád egyik tagját párttaggá, kettőt pedig KISZ-taggá nevelik ebben az évben. Azt is vállalták a fiatalok, hogy tanulmányozzák a XXI. Pártkongresszus anyagát. Részt vállalnak a párt, a szakszerv« ti & KISZ-munkában. A iárom tagja 1959-ej > n megkezdi a nyolc é ■ kola anyagának t< és két éven belül vizs .:•/ nek. Ha a brigád :elyU tagja megsérti a éta munkaerkölcsöt, azé j u.*ot maguk közül kiközös 'k. Ezeket a vállala.:«r megbízatásként fo; ák teljesíteni az egerese :>diKISZ szocialista viunkabri gád tagjai. szély, hol van halaszthatatlan szükség körmönfont ködösítésre. A szocialista realizmus és a kommunista pártosság elleni dühös kirohanásuk — biztos jele annak, hogy korunkat a szocialista realizmus pártos szellemének előretörése, újabb és újabb nemzetközi térhódítása jellemzi. A BURZSOÁZIA NYÍLT vagy leplezett kiszolgálói kétségbeesetten igyekeznek gátat szorítani a munkásosztály művészi hatalomra jutásának. Megkísérlik a szocialista realizmus ellen kijátszani a szocialista eszményektől függetlenített „realizmust”, vagy a realista valóságlátástól megfosztott „szocialista” művészetet. Hol a kritikai realizmus, vagy éppenséggel a naturalizmus, hol pedig a polgári avantgardiz- mus álláspontjáról támadják a szocialista realizmust. És mikor már ez sem, segít — mint mr. Borbándi esetében — hisztérikus visongásba csapnak át és el akarják hitetni a világgal, hogy a szocialista realizmus egyáltalában nincs, hogy a szocialista realizmus „vágyálom, f ~y képzeletbeli írói magatar- és irodalmi irány, amely sehol sem valósult meg”; atják, hogy valakik va- egyszerűen kitalálták, ’.en, a semmiből „megák” s az élő gyakor- ny elvont paragrafus ibbonyába erősza- rbándi szerint a szo- ilizmust a „sztálini z „úgynevezett öko- íbjektivizmus” szül- 4 ökonomikus szub- elmossa a szemé- xrntú kívánatosság stív valóság közötti nnek megfelelően a romantika (értsd: realizmus! A szerk.) Jóságot adja vissza, hanem azt, amit egyesek valóságnak szeretnének látni, azaz, amit kívánatosnak tartanak”. Az effajta handabandá- zás és a szemérmetlen, pirami- dális hazudozás mindig egy célt szolgál: a polgári művészet és végső fokon a polgári világ rehabilitálását. Annak a nyugati művészetnek rehabilitálását, melyet még Lukács György is ekként ítél meg — idézek Borbándi cikkéből —: „ ... a mondanivalóval nem törődik, csak a formát, a technikát, a művészi tökélyt és az írásbeli virtuozitást tiszteli. Ez az irodalom — hátat fordítván a valóságnak, a mai társadalmat képtelen helyesen ábrázolni, nem tud feleletet adni a kor által felvetett kérdésekre és amit az írók művelnek, lényegében intellektuális szemfényvesztés. Ha ennek az irodalomnak van mondanivalója, akkor ez nem más, mint az ember egzisztenciális magánya, a nihilizmus, a dekadencia, a pusztulásban lelt gyönyör.” Ezekre a megállapításokra Borbándi csak ennyit tud mondani nekirugaszkodásától kifulladtam „Bizony, sivár és reménvtelen ez a kép.” IGEN ÉRDEKES, egyénien eredeti az az igaztalanság — enyhén szólva, hazugság — amit Mészáros István önmagából kiirigál. Nemzeti hagyományok és a sztálinista önkény — ezt a címet biggyesztette írása fölé. Csoda, hogy nem jajdul fel a papír, nem színte- lenedik el a nyomdafesték, ennyi képtelenség, ennyi hamis és arcátlan hazugság özö- nétől! íme: „Még a Szabad Nép 1945—49-es évfolyamait is zárolták, hogy ne lehessen ellenőrizni az ígéretek és megvalósításuk közti nyilvánvaló ellentmondást. Elkészítették az irodalmi tilalomlistát-., olyan szerzők kerültek tilalomlistára, mint Herczeg Ferenc, vagy Szabó Dezső ... Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán és sokan mások.” Kommunista társadalomban élünk, kommunista nemzedéket nevelünk, minket felváltani, a jövőnek! Kérdem én, vajon mi szüksége van a mi ifjúságunknak arra, hogy Herczeg Ferenc idióta, arisztokratikus, limonádé-regényeit olvassa, mikor Shakespeare, Verne, Shaw, Mark Twain, Rolland, Nexő és Móricz lehet a tanítómestere?! És Szabó Dezső? — az ő glóriás nimbusza sem töretlen! Az irodalmat és a politikát mi más egyéniségek tollából szerettük meg! Többek között Mikszáth és Gárdonyi regényeiből, akik — becses urak — soha, a népi demokrácia 13 éve alatt indexen nem voltak. Ekecs Géza a külföldi filmek magyarországi sorsáról ír. Ekecs szörnyűmód sajnálkozik és bosszankodik közízlésünk érthetetlen szimptómái fölött. Bosszankodik a szovjet filmek sikere miatt. (Siker? Hát ez is lehetséges?) Sajnálkozik az amerikai filmek fogadtatásán, különösképpen a „Marty” bukása keseríti el. Írása végén Ekecs érdekes statisztikát közöl a filmszínházak számszeri állományáról. Az ő statisztikája szerint 1957-ben a normál- filmszínházak száma vidéken 291 volt és zárójelben rögtön megjegyzi: 1938-ban 420 normál-mozi működött vidéken! Kevés a mozi Magyarországon — kesergi. Ezért van az, „hogy az előadások reggeltől estig zsúfoltak, a jegyekért már napokkal előbb sorbaállnak”. HADD IDÉZZEK én is egy statisztikát, a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1958-as népgazdasági évről: »A filmszínházak száma az elmúlt évben mintegy 200-zal emelkedett. 1958. év végén meghaladta a 4350-et. A mozilátogatók száma 131 millió fő volt. Az 1958. évben 130 új filmet mutattak be a filmszínházakban, 15-tel többet, mint 1957-ben. A filmgyárakban ugyanezen idő alatt 13 játékfilm készült el.” Eddig kevés sző esett a folyóirat irodalmi zöngéiről! Halvány, vérszegény, hullafoltos ez az oldal. Dilettánsok tehetségtelen lelkendezései ezek az írások, amik „irodalom” jelige alatt futnak. Márton László Édesapám árnyéka címmel írt novellát. Ez az — Istenke és Jézus Krisztus nevétől hemzsegő — írás sem egyéb, mint a novella beteg, kuszán-torz árnyéka. Annak is igen gyengécske. Mártont személyesen ismerhettem — harmadéves újságíró szakos bölcsészhallgató volt, mikor én az egyetemre beiratkoztam, mint zöldfülű, tapasztalatlan gólya. Ügy ismertem meg, mint a legvadabb, legtúlzóbb „balost”. Lélektelen, könyöklős, törtető karrierista volt — egyetlen eredeti vonása volt ez. A zavaros október előtti időkben más oldalát is megmutatta nekünk: fő-f őhangoskodó, hőbörgő, elégedetlen, esztelen anarchistát játszott, önérzetes ember volt nagyon: „Második Maupassant leszek!” — mondta többször is. 1956. novemberében disszidált, a hírhedt Szabad Európa rádió egyik munkatársa lett és a gyávaságáról ismert Márton ontani kezdte magából a heroikus történeteket, amelyekben hősöknél-hősibben festette magát. Egyik riportjában valahogyan ezt írta: „Fekszem a barrikádon ... töltök, lövök. Tárat cserélek. Káromkodok és köpök. Valaki megveregeti a vállamat: „Hivat Nagy Imre!” Felállók és megyek.” Mondanom se kell, milyen furán, nevetségesen hangzik mindez. Odakint elhitték neki! Most azt olvasom az Űj Látóhatár szerkesztőségi megjegyzéseiben, hogy Oxfordban tanul és az Eszmélet című folyóirat kiadója. Márton azt mondotta magáról, hogy második Maupassant lesz! Mi az ilyen ázalék- emberekre, politikai véglényekre csak egy kifejezést ismerünk: hazááruló! BEFEJEZÉSÜL HADD idézzem itt Máté Imre „versét”, hogy valami ízelítőt adjak a „költői” nagyságokból is: VÍZI MŐNÁR LÁNYA Vízi mónár lánya, gólahír virága kinyitotta szirmát folyó mohos martján, szoknyája lobogván- szél fuvallatára. Le is szakították, harmattal mosdatták mogyoró bokorban gólahír virágát, mónár szép leányát meg is szorongatták. Hogy nem szép a vers? Hogy - nem is vers ez a vers? Ugyan! Akkor igen furcsa ízlésük lehet olvasóinknak és Ekecs Géza újfent megereszt Parker- töltőtollából egy fenemód nagy cikket; és szint-azonképp elsiratja a magyar közízlést a müncheni köztemetőben. Érthetően, mert mindene megvan ennek a versnek: címe, sőt két strófája is. Van ebben a versben minden, ami az új disszi- dens irodalmi kibontakozáshoz kell és ami a népieskedés kelléktárában megtalálható. Még- pediglen: gólahír virága, folyó mohos martja, szoknya-lobogás, szélfuvallatOK., harmat« mosdatás, mogyoróbokor, szép mónár lyánykának megszoron- gattatása! Érthető hát, hogy Ki- bédi Varga Áron így lelkendezik: „új, keményebb, építeni akaró nemzedék ír ma verseket!” Joggal teszi, ha ezt mondja, ő a kritikusuk! Néhány intimitást is hadd áruljak még el, ezeket is az Űj Látóhatár szerkesztőségi megjegyzéseiben olvastam. „Máté Imre jelenleg egy na- gyobblélegzetű költői művön, Hunor és Magor legendáján dolgozik. Ezenkívül nyelvészeti tanulmányokat is folytat.” — „Domahidy Miklós Magyarországon több színdarabot és hangiátékot írt.” TALÁN KIVÁNCSIAK az Űj Látóhatár fogadtatására is. Erről ezeket írja a szerkesztőségi megjegyzés: „Az Űj Látóhatár első számát azzal a kéréssel küldtük meg régi előfizetőinknek és baráti társaságunk tagjainak, hogy ha nem kívánnak rá előfizetni, küldjék vissza. Két példányt már meg is kaptunk. Két barátunk pedig — Fenyő Miksa és Tábori Pál — a lapot megtartva, levélben fejtette ki idegenkedését, illetve rosszallását. . Külön hálával tartozunk Fellner Vilmosné Korek Valériának, aki a címére küldött Űj Látóhatár egyszerű visszaszármaztatásával nem érve be, lapunk címlapját két lendületes ceruzavonással keresztül húzta és az Űj Látóhatár címét gyöngéd leleménnyel „Pfúj Látóhatár”- ra egészítette ki. Neki és azoknak az olvasóinknak, akik nem ily közvetett formában, hanem közvetlenül buzdítottak munkánk folytatására, ezúton mondunk köszönetét.” Ezzel mi is egyetértünk: „Pfúj, Látóhatár”! PATAKY DEZSŐ
