Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-26 / 97. szám
MOLNÁR JENŐ: Májusi köszöntő Elmosódtak már az évek ..; Harmme, harmincegy? Ki tudná megmondani? Úgyis egyre megy... Tavaszi volt, de a tavasz nem mindig ragyogás, nem ibolya hozza, hanem nég valami más. Tavasz volt — mondom — akkor j&. fekete tavasz, didergett a szív, a szájra . - fagyott a panasz. Kovács ‘ Pétert sem fagy, sem sa: nem temette be, a tavasz csak serkentette: .,'Tenni kellene!" Piros virág nyílt szívében, . májusi virág: elsejére készülődött szerte a világ. ..Tenni kell és most Kell tenni, hogy a proletár szürke napok közt erezzen ünnepet is már!"-Nagyot gondolt és utána fejére ütött. ,,Ez a tavasz!” — és a Nap máj szivére sütött. Estét várta, az éjszakát, aztán csendesen padlásra ment. Volt már célja, tudta, mit tegyen! ■ Jól fent, perpírba göngyölve a tetők alatt, zászló pihent, ne lássa szem ne lássa a Nap. Ne lássa szem, ne lássa Nap. mert ha híre kel, Kovács Pétert megvasalva csendőr viszi. el... Tizenkilencből őrizte, drága volt nagyon .. . Ereklye, de mindegy, mert mos itt az alkalom! Leporolta, nézegette, a melle dagadt, aztán indult lapulva ar - éj leple alatt. Lopva ment, mint kinek útja a tilosba vitt, csillagok őrizték féltőn \ fürge lépteit. •Aludt a telep, aludtak a kolóniák. Csendőr járkált, őrizte a május-éjszakát. Csendőr járkált, mert. új nap jött, május elseje, vörös ünnep, sok bányászszív lobogott vele. Péter ment. és ezer füle. ezer szeme volt, • árok mélyén a lomb árnya föléje hajolt. Ment. vitte a tiltott zászlót Bátor volt s kemény. ..ünnep lesz itt ha a Nap jön az ég peremén!" ..Vörös ünnep, tiltott ünnep, hiszen erre vár szíve mélyén minden bányász, minden proletár!" Dombtetőn feküdt a sakta. Péter oda ment, árok mélyén figyelte, hogy mit takar a csend. Aludt már a régi kémény, a fák, emberek, • s a kémény súlyos árnyéka Péterre esett. Nehéz volt. de nem nyomta le. cipelt eleget, egv-két ugrás, s a tövéből nézte az eget. Isten bizony csalogatták fent a csillagok. Nem is volt rest, Péter rögtö j mászáshoz fogott. Bánvász volt, eddig a mélység, bánva nyelte el, most meg ment a csillagokhoz Fel. szerencse fel! Volt ugyan vas a lábának s másik is. nagvohb, , karika a háta mögött, támaszkodhatott. De a fél kéz fél kéz maradt az is bal csupán. .Többióban a zászlót vitte féltékeny puhán. Ment és azt hitte, hogy vég. nem lesz sohasem a k'tnt.nv karcsú fejével csillagot seper. Ment és a szél is feltámad: erre valahol. Péter azt hitte, hogy orkán, a kémény hajol. Magát tartsa, vagy a zászló’ Állott, lihegett..: Fújt a szél, hőséget hozott. aztán hideget.. i Messze a föld. messze a cél. ég és föld között nem merenghetett sokáig, a szíve ütött. Jó, hűséges bányász szíve úgy seperte el kétségét, mint szél a pelyvát Fél, szerencse fel! X E e 11 JSáG 1959. ápi ilis 26., vasára»* KÖLTŐK ES VERSEK Fel! Fel! És mozdult a lába. Fokról, fokra fel! Percek, vagy tán órák teltek” De elérte! El! Fent hegyes villámhárító szúrta az eget: emellé tette most Péter a zászlónyelet. Drót hajolt és a zászlónye Keményen feszült: vörös zászló a szél karján Düszén szétterült. • Lobogott a vörös zászló bátran, magasan, Higgyen, ki tud, remegje: . k: hinni nem akar! Május lett, szép vörös ’ünnep, május elseje: a zászlóval lett a sakta. a telep tele. .,Vörös zászló!” Égő selyme >üszkén lobogott. Megtörtekbe, csüggedőkbe új hitet lopott. Jött száz csendőr, hangos nyelvük szórta a tüzet s tehetetlen harag rágta tapló-szívüket. Topogtak és tanakodtak, percből óra lett. a végén a büszke. zászio a földre esett, leszedhették, téphették a vörös lobogót, csoda esett, a szívekbe: tovább lobogott. Ott látták a hű szemek a kémény tetején, tiltott zászló vörös selymén sarjadt a remény! SZITA ZSUZSA: Áprilisi sétán A szőlőhegyről jöttem, kora-es le, az égen, még fehér felhőrajok, s a gyenge napsugárnak nem volt mersze. atbujkálni e vatta-paplanon. A fény szűrten szitál a széles útra, hol narancssárga porgomoly haladt, a pajkos szél csúnyán arcomba fújta s bőröm szurkálva meg-megzavart. Hasztalan gyerekként karistoltam utamban, végig, minden kertfalat, és pattogó kis indulót dalolva, menetelt bennem sok új gondolat. Oly tiszta, könnyű volt a szívem, mintha az élet április lenne csupán, s barackvirágként a kertekben nyílna, mindenkinek, e késő délután. Pőrén, s parázva nyújtóztak a földek. Uinyit\a mind a szőlősorok, s bolyhos .levélke-csokrok ezüstzöldre piperézték maguk, az ágakon. Mint óriás, áttetsző bársonyköpeny, mindent bepólyált a csend, a béke, A szél se hullajtott kóbor vízesöppet. s lilába fordult az égbolt fénye. Halvány, hosszú árnyékon ű-v nyújtózott t kicsit nedves földcsomók felett, mint megtért gyerek, rögökbe fogódzott. ‘Néztem, hogy foltján, pár fűszál remeg, és úgy éreztem, puha. meleg főidben, magtestvérkék mellett, kis mag nagyok, s kemény burkon feszítve égre-törnélt indulat-csírák, virág-holnapok. ✓ WoSA/WNAAAAAAAAAAAéX/VWAAAA/VN^WV^AA/VV^V vW * VVv'vVVxA/W'W’-r ^y^í,^vvV‘sA/V^^V^AAAAAA<tV^AA/V^lVWWVVVVVV/W . > i Stephen Leaeoek ; Anyák napja ^ különféle ünneplések ~ közül, amelyek az utóbbi időben szokássá váltak, nekem az anyák napja a legkedvesebb. Azt hiszem azonban, hogy ez nem csoda. Különösen kedves az anyái? napja az olyan népes családban, mint a mienk is. Már előre úgy tervezzük, hogy ennek az ünnepnek az egész család számára felejthetetlennek kell lennie. Azon törjük a fejünket, hogyan tudnápk anyánk számára minél kedvesebbé, felejthetetlenebbé lenni. Apánk ezen a napon nem megy hivatalba. Nővérem és én — úgy tervezzük, — itthon maradunk, anyánknak segíteni, nem megyünk barátainkhoz. Mary és Bili nem megy iskolába, lakásunkat felvirágozzuk, és egyáltalán, karácsonyi, ünnepi hangulatot teremtünk ... A lányok, akik erre a napra különösen kicicomázzálc mar gukat, új kalapokat vásárolnak, amelyek arcukhoz legjobban illenek. Apám Bilinek és nekem új nyakkendőt vesz, anyánknak mi kalapot akartunk venni, de kiderült, hogy a régi szürke kalapjához mennyire ragaszkodik, s minthogy a lányok ennek alapján úgy találták: az valóban jól is áll anyánknak, nem veszünk másikat... Ehelyett más meglepetést terveztünk .anyánknak. Arra gondoltunk: gépkocsit bérelünk, s mindjárt ebéd után kimegyünk valahová a zöldbe. Hiszen máskor egyébként is túlságosan leköti a háztartás anyánk minden idejét, nincs ilyesmire sem alkalma, sem ideje. Ebben a pompás tavaszi időben valószínű örömmel jön majd velünk... Reggelre tervünk megváltozott Apám úgy gondolta, hogy anya talán jobban örülne egy horgászpartinak, mint egy közönséges autókirándulásnak. Mint mondta, az autót úgyis meg kell fizetni: ugyanannyi erővel a folyóhoz • mehetünk, hiszen mindenki' tudja, hogy az utazás határozott céllal mindig sokkal érdekesebb. IT elyeseítük: anyánk is 11 biztosan szívesen beleegyezik... Apánk erre elsietett, és vásárolt egy új horgászfelszerelést — anyánk rru- I att... Anyánk pedig mosolyogva nézte a nagy -készülődést a szén ünnepre... Végül is a nagy napon, anyánk korán reggel felkelt, s mire mi felöltözködtünk, már előkészítette1 a reggelit, be is csomagolt egy kosárra valót azon esetre, ha megéheznénk — jóllehet úgy határoztunk, hogy ebédre hazatérünk. Amikor a gépkocsi végre megérkezett, rájöttünk, hogy nincs annyi hely, amennyi kellene... nem utolsósorban, mert apám halászszerszámai- val és az élelmiszeres kosárral nem számoltunk. Egyszóval: nem volt mindannyiunk számára hely... Apám, hogy megoldia a kérdést, azt mondta; szívesen otthon marad, hiszen úgvis van munkája bőven, a kertben dolgozgatna, ahol sok munka vár reá... arra ne lesven gondunk, hogy ő nem lesz velünk, neki megnyugvás az is, ha mi szórakozunk .. Ez azonban nem látszott jó megoldásnak, mert tudtuk, hogy ha egyedül marad itthon, valami biztosan tönk ... Anna és Mary szívesen maradtak volna az ebédet előkészíteni, de az idő csodaszépnek leérkezett. az űi ka'anúikat nedig feltétlenül be kellett mutat- niok ... De, ha csak eev szóval is rnondia anya, ők szívesen maradnak. Az n x magától értetődő, ho°v Bili és én is szívesen maradtunk volna, de mi igazán, a legjobb akarat mellett sem tudtunk volna segíteni az ünnepi ebéd elkészítésénél... Végül is: anya maradt otthon. Legalább jól kipiheni magát, és az ebédet nyugodtan el tudja készíteni... különben is nem nagyon kedveli a horgászást... De meg egyébként is, bár süt a nap, meglehetősen hűvös az idő. s apánk aggódott, hogy autózás közben esetleg megfázna. Mint mondta, soha nem tudná megbocsátani • magának, ha éppen egy ilyen kirándulás alkalmával fázna meg, ahelyett, hogy alaposan kipihenné magát, nekünk pedig kötelességünk neki ezt a lehetőséget megadni azért a sok fáradságért, amit értünk tesz... ajd még megjegyezte, x x hogy a horgászatot különösképpen azért tervezte ki. mert anyának könnyebb egy ilyen kirándulásról lemondania, viszont neki feltétlenül szüksége van egy kis kikapcsolódásra. A fiatalság nem akarja belátni, mit ielent az idősebbek számára: kikapcso- > lódni. Ö egyébként is könnyen kibír egy ilyen fáraSztó utazást, de anyát kímélni kell... Nos, végül is egy háromszoros hurrával anyára, elindultunk, és még hosszan láttuk, hogy anya az ajtóból integet utánunk. Apám is egyre integetett, és integettünk ml is, míg egy kanyar után abbahagytuk a zsebkendő-lenge- tést. A nap pompásan telt el. Apánk olyan nagy halakat fogott, hogy anya ha velünk jön, egyedül nem bírta volna partra húzni. Bili, és én sántán horgásztunk, de jóval kisebb sikerrel, mint apánk. Egyébként a lányok jó néhány ; ismerőssel találkoztak, és a fo- : lyóparton mi is összeakadtunk néhány barátunkkal, akikkel I pompásan elszórakoztunk. Késő este tértünk haza. Hét- ; óra körül járhatott az idő, ; anyánk szerint éppen jókor érkeztünk, mert az ebéd elké- szü't. Mielőtt aszta’hoz ültünk; volna, apánknak fürdőt ké-; szített, tiszta ruhát, miután az egész csuromvizes és piszkos lett ' horgászás közben, I majd a lányoknak segített azj átöltözködésnél — végül is asz- I tálhoz ültünk.' A vacsora fejedelmi volt. Sü t . pulyka és más pompás ! fa’átok. éppen, mint rkará- ‘ csonykor. A vacsora alatt jó < néhányszor kifutott anyánk, hol ezért, hol azért, majd vé-; gül is a maradékot hordta ki.; Apánk felköszöntötte anyán- ; kát és felállt, hogy személye-; sen hozza be a cukrozott diót. 1 II osszan elnyúlt az ünnepi; 11 vacsora, és mindenki; igen vidám volt. Vacsora után; mindannyian fela’án'ottuk; anyánknak, hogy a lerámolás- ; nál segítünk, és részt kívá-; nunk venni „ mosogatásban is. Anya azonban hallani sem: akart róla. Mi pedig nem ra-' gaszkodtunk álláspontunkhoz. J elvégre az embernek időnként; engednie kell... Végül is, amikor jó éjt kö-; szöntünk anyánknak. azt I mondta: ez volt a ’egszebb I napja életének Én azt gondo-1 lom: e szavaknál könnyek voltak a szemében, és mi úgy ! éreztük, hogy bőségesen meg! vagyunk juta'mazva mind-! azért, amit érte tettünk... (Fordította: ANTALFY ISTVÁN) PATAK* DEZSŐ versel; Kora tavasai vázlatok A Dunánál Lépcsőfokonként, szüntelen dagad, gyűrűzteti a hullám-izmokat. Tél derekán, ha olykor erre jártam, félve lestem: a kavics-görgeteg púpos halommá nő a lépcsők alján, s elfogy a víz e vad viaskodásban. Most március van. A fürge napfény a vízre vet csillámló koszorúkat Rézöblű kürt búg... S a karcsú hajócskák, terhes uszályok! mint a hullámok, suhanva tovaúsznak. 4 gzabadnaghidról Acél cirádák. Betonba, vasba öntött ívelő álma dolgos embereknek. Komolykodva partnak feszülnek az izmos gerendák; felhők vonuló árnyékát figyelik a szélben, a tavaszi szélben, isszák az ég csobogó aranyat (a vasakban apró ütések égnek) Csepel felől gyárkéményekből táncos, karcsú füstök iramlanak az égnek... Intermezzo Nyitva a szobánk ablaka s a koratavasz sugara anyám fáradt kezére hull. .. Már hetek óta hív haza s engem vár, boldogtalanul! Tán apró fiát becézi most szemefényét — az unokát. Szöszi fejét ölébe vonja és homlokán felhő fut át.., A piciny gyermek most elindul, tipegve lép. gügyög. — Bölcsen, megértőn társalog. — S a barna szem könnyel telik, mert látja már a téren át ..Kisfia" jön a fák között. Ablak Malterszagu ház. — A szárnyas ablakot fényre csapódnak, mint vízbe a fürge hálók; és alkonyaikor égő-pirosán meglobbannak, mint harsány ünnepi zászlók. Rendőr Soroa Kihunynak az ablakszerűé* .., Egy maga áll a késő esti utcán, oldalán fegyvere. Lobbanjon rá a fények, a megbecsülés kandeláberé: éber figyelés minden éjszakája, feszült készenlét, esőbe, hóba, sárba posztot, ha a fáicnak lombját- vihar Jobbsorsú emberek, gyengéd szerelmeseK ■ tiszta jövőjű álmait vigyázza .. ÍBp., 1959. március) PAPI* MIKLÓS versei: Születésnapodra Kis, két évvel totyogtam az udvaros', és követelsz nagy, zöld üvegeket, és „dudó-sapkát” rájuk; friss szemed felcsillan, ha együtt van a halom új játék s a sok régi, ócska lom, s akkor boldogan összekevered homokkal, s könnyel, hogyha elveszett valami, mit szerettél nagyon, s újra kacagsz ’és a zöld gyepen közéjük bújsz anyás-kedvesen átöleled az autót, karikát: aztán meg sorba elrakosgatod (akár a szót én) s úgy ölellek át, mint verset a páros rímkarok. Vallomás * Eltörött csigahéjba búltam, gilisztaként az árnyék-földbe, menekü’tem ízes tavasztól bezárkózva gyűrűnyi körbe ........... s a rany helyett kavicsot találtam: nem látta arcom a tükör-világ, kis határok közt szaladgáltam s parány dombokra másztam, legalább külömbke legyek; de a szorításból kibújtam, mint aki győzni akar, először maga s a világon aztán, s k’ben tudatos büszke, fiatal erők feszülnek; dolgozom és írok már nem magamért, értetek; lehet nehezebben könnyebb sorsúnktól de veletek, küzdő emberek! v
