Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1959-04-22 / 93. szám
3 ss g p o j s a © 1959. április 22,, szerda Az SZKP XXI. kongresszusa és a nemzetközi munkásmozgalom U étéves tervünk — mon- 5»11 dotta az SZKP XXI. kongresszusán Hruscsov elvtárs — a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, s általában a demokratikus erők számára hatalmas erkölcsi támogatás a reakció és az imperializmus erői ellen folytatott harcban. A szovjet nép ugyanakkor, amikor a kommunizmus építése terén újabb győzelmekre törekszik, egyszersmind teljesíteni fogja nemzetközi kötelességét a nemzetközi munkásosztály iránt”. A XXI. kongresszuson nyolcvanhárom országból mintegy 33 millió kommunista képviseletében jelen voltak a kommunista- és munkáspártok képviselői is. A kongresszus munkájában való közvetlen részvétel, az ott határozatba foglalt e’vek, útmutatások hatalmas segítséget nyújtanak a szocialista országok munkás- mozgalma számára éppúgy, mint a kapitalista országok munkásmozgalma számára. A kongresszus foglalkozott a nemzetközi munkásmozgalom legaktuálisabb kérdéseivel, összegezte a tapasztalatokat, s azok általánosításával eszmei fegyvert adott valamennyi kommunista pártnak. Mind a szocializmus építésének viszonyai között, mind pedig a tőkés kizsákmányolás és gyarmati elnyomás körülményei között igen nagy jelentőségű .— hívta fel a figyelmet a kongresszus —, a tömegkapcsolat állandó ápolása, erősítése. Ezt megköveteli a szocializmus építése, a fasizmus elleni harc, a béke védelme, s a munkásosztály egységének a megteremtése. Ennek érdekében le kell küzdeni minden szektás akadályt, dogmatikus nézetet, amely akadályozza a kommunista pártok és a dolgozó tömegek közötti rokon- szenv, kapcsolat további erősödését. fi va' int a kongresszus at- tói, hogy például a kapitalista országokban a szociáldemokrata pártokat aszerint ítéljék meg és Kezeljék a kommunisták, ahogyan azok egyes vezetői megnyilatkoznak a kommunizmussal szemben, a kommunista pártok ellen. A jobboldali beállítottságú szociáldemokrata vezetők ugyanis uszítanak a kommunista pártok ellen, hogy megakadályozzák a munkásegységek megteremtését, ami pedig a tőkések elleni eredményesebb harc egyik legfontosabb feltétele. Egyes szocialista vezetők nyíltan az imperializmus oldalára álltak át, a fasizmus szálláscsinálóinak szegődtek. De Gaulle tábornok jelentős mértékben Guy Mollet árulásának köszönheti hatalomra jutását. Olaszországban Saragat igyekszik ezt a dicstelen szerepel eljátszani. Nyugat-Németor- szágban több szociáldemokrata vezető Adenauer oldalán uszít a Német Demokratikus Köztársaság ellen. Egyes kapitalista országban a választási harcokban a szociáldemokrata vezetők nem a munkáspártok együttműködését segítik, inkább szélsőséges jobboldali pártokkal kötnek szövetséget. A kongresszus azonban e negatív jelenségek mellett is elítélte az olyan szektás nézeteket, amelyek a szociáldemokrata pártokkal folytatott együttműködést akadályozzák. Annál is inkáhb, mert a szociáldemokrata tömegekben megvan az egészséges törekvés a munkásegység megteremtésére, a kommunista pártokkal folytatott együttműködésre. Láthattuk ezt a francia községtanácsi választásokkor is, amikor nagyon sok városban és községben a reakciós pártvezetés elvetve közös listán indultak a kommunistákkal a szociáldemokrata tanácstagok. Ez is bizonyítja, hogy a szociáldemokrata munkásokban erősödik a burzsoáziával való szembenállás. A szociáldemokrata párttagok döntő többsége a béke és a társadalmi haladás híve akkor is, ha számos kérdésben nem ért egyet a kommunistákkal. A munkáspártok között meglevő elvi, ideológiai ellentétek nem akadályozhatják meg a munkás- osztály érdekeit szolgáló közös akciókat. Mindennemű szűkkel űség, szektáns elzárkózás az osztályellenség malmára hajtaná a vizet, gyengítené a fasizmus elleni egységfrontot, a békéért folytatott harcot. J elentős megállapítása a kongresszusnak, hogy az utóbbi években — a XX. kongresszus útmutatása nyomán — a kommunista mozgalom egysége, a nemzetközi munkásmozgalom tovább erősödött. „A kommunista és munkáspártok jövendő sikereinek elengedhetetlen feltétele soraik ideológiai és szervezeti megerősítése, összekovácsolása a marxizmus—leninizmus alapján a testvéri nemzetközi kapcsolatok megszilárdítása” — mondotta Hruscsov elvtárs a XXI. kongresszuson. Látni kell, hogy az imperialisták egyik fő törekvése, hogy megbontsák a nemzetközi munkásmozgalom egységét, ideológiai zavart, ellentéteket idézzenek elő a kommunista és munkáspártokban. Vagyaik azonban nem válnak valóra, ha a kommunisták éberek és idejében leleplezik-, szétzúzzák a marxizmustól idegen revizionista nézeteket. A kongresz- szus ezért hangsúlyozta a két- frontos harc jelentőségét, szükségességét és határozataiban elítélte a kommunista álarcban jelentkező revizionistákat. Már a XX. kongresszus elítélte a reviziomizmust, mint a marxizmus—leninizmustól és a munkásosztály érdekeitől idegen eszmei áramlatot, s annak képviselőit. S e kongresz- szus óta eltelt idő bebizonyította, hogy a kommunista pártok csakis a kétfrontos harcban erősödhetnek, tölthetik be történelmi hivatásukat. Ismeretes, hogy a revizionisták nyíltan szembehelyezkedtek a XX. kongresszus elveivel és a kommunista és munkáspártok 1957. novemberi moszkvai nyilatkozatával. E nyilatkozattal a jugoszláv revizionisták szembehelyeztéK platformjukat. „A revizionisták állításait megcáfolta az élet, a munkásosztály harcának gyakorlata, a társadalom fejlődésének egész menete — hangsúlyozta Hruscsov elvtárs. — A revizionizmus alaptételei, amelyek a kapitalizmus jellegének megváltozását, a Kapitalista rendszer válságmentes fejlődését, a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés átnövését stb. hangoztatják, egytől egyig megdőltek”. A revizionizmus igazi célja az. hogy elterelje a munkások figyelmét az osztályharcról, s olyan vágyálomban. ringassa őket, mintha a társadalmi fejlődés harc nélkül is eljutna a szocializmusba. TV em véletlen, hogy a re1 ’ vizionistákat az imperializmus segíti, s tanításaikat dicsőíti. Mindez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy abur- zsoá lapok a revizionistákról úgy írnak mint szövetségeseikről a hidegháborúban, a szocializmus elleni harcban, mert tevékenységük objektíve az imperializmus terveinek kedvez. Az sem véletlen, hogy a revizionizmus olyan időpontban ütötte fel a fejét és próbálta megbontani a szocialista tábor, a kommunista mozgalom egységét, amikor az imperialisták általános kommunistaellenes támadásba kezdtek, amikor az imperialisták arra készültek, hogy felrúgják a demokratikus szabadságjogokat és a Közel- és Távol- Keleten feszült nemzetközi légkört idéztek elő. Szerencsére azonban a kommunista pártok időben felismerték a revizionizmusban rejlő veszélyt és harcot hirdettek ellene. E harc eredményeként a revizionisták súlyos vereséget szenvedtek, tömegeik jelentékenyen „csökkentek.. A mj ..pártunk is jelentsően. hozzaiárult a revizionizmus vereségéhez. Egyrészt azzal, hogy leleplezte és ártalmatlanná tette a Nagy Imre-féle revizionista csoportot, szétzúzta elvi és politikai nézeteiket. Másrészt azzal hogy az elmúlt két évben a marxizmus következetes alkalmazásával olyan politikát valósított meg, amely elnyerte a magyar nép döntő többségének helyeslését, aktív támogatását. A magvar revizionisták leleplezésével pártunk hozzájárult a nemzetközi revizionizmus vereségeihez, elszigetelődésé- he-/ is. rP ömegkapcsolataikat nö- velve egyre erősödnek a kommunista, pártok. A XXI. kongresszus útmutatásai pedig még inkább meggyorsítják a kommunista mozgalom tekintélyének, tömegbázisánaK. gyarapodását. A kommunista pártok következetesen megvalósítják Lenin útmutatásait és ingadozás, alkudozás nélkül szolgálják a nemzetközi munkásosztály érdekeit — azáltal, hogy saját országukban harcolnak a reakció ellen, a szocializmus győzelméért. A szakszervezeti tagok bátran bírálnak, és hasznos javaslatokat adnak a bizalmi választásokon Négy év telt el a szakszervezeti alapszervek vezetőségének megválasztása óta. Ez elég hosszú idő, főként akkor, ha figyelembe vesszük az ellenforradalmi időszakot. Ez alatt az idő alatt sok szakszervezeti vezetőségi tag, bizalmi eltávozott a vállalatoktól, nem végezte munkáját lelkiismeretesen és így a dolgozók mást bíztak meg a szakszervezeti munka elvégzésével. Most a SZOT határozata értelmében szakszervezeti választások zajlanak le az országban. A szervezett munkások megválasztok azokat a dolgozókat, szakszervezeti aktivistákat, akik fáradságot nem kímélve dolgoznak a munkások érdekeiért. A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók fSsakszervezeténeik megyebizotteága is megkezdte az előkészületeket a választásokra. A választások előkészítése márciusban kezdődött a bizalmi választásokkal. A megyebizottság 104 alapszervnél tart választásokat, ahol 856 aktivistát választanak meg: ebből megyebizottsági tag 23, járási bizottsági tag 65, alapszervi vezetőségi tag 606 lesz, bizalminak százkettőt, társadalmi tanács tagjának pedig 55 dolgozót választanak. A bizalmi választások már befejezés előtt állnak és a pétervásári, füzesabonyi, gyöngyösi járásban ezen a héten véget érnek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tagság aktivitása megfelelő, bátran merik bírálni a volt vezetőséget, a szakszervezet munkáját és jó javaslatokat adnak az új vezetőségnek. A megyei bizottság bízik abban, hogy az újra megválasztott szakszervezeti aktívák a dolgozók érdekvédelmében a lehetőséghez mérten úgy dolgoznak, hogy a szak- szervezeti bizottságok tekintélyét növeljék . a becsületesen elintézett szervezeti ügyekkel. Szacsurl István Ritka molibdén ásványok Üzbég geológusok ritka mohódén ásványokra, ilzemanit- ra és jordizitre akadtak. Eddig úgy tudták, hogy ilyen ásványok csak Kaliforniában bányászhatok. A ritka ásványokat egy Taskent melletti szénmedencében fedezték fel. Feltárás közben olyan ilzemanit koncentrátumok is felszínre kerültek, melyeknek fémtartalma eléri a 20 százalékot. Az Új Kína hírügynökség kommentárja a dalai láma úgynevezett nyilatkozatáról PEKING (Űj Kína): A dalai láma április 18-án nyilatkozatot tett az indiai Tezpurban. A nyilatkozat szövegének angolnyelvű fordításét, az indiai külügyminisztérium tisztviselői a sajtó rendelkezésére bocsátották. Az Üj Kína hírügynökség politikai hírmagyarázója a dalai láma úgynevezett nyilatkozatával foglalkozva rámutat, hogy a nyilatkozat érvelése gyenge lábon áll. Ez a nyilatkozat hazugságoktól és csűrés- csavarástól hemzsegő hevenyészett okmány. Az a tény, hogy a dalai láma nyilatkozata Tibet úgynevezett függetlenségének emlegetésével kezdődik, bizonyítja, hogy a nyilatkozat szerzője az imperialista agresszorok akaratát fejezi ki és teljesen szembehelyezkedik a Tibet békés felszabadítására 1951-ben kötött egyezménnyel, amely abból indul ki, hogy Tibet a Kínai Népköztársaság szerves része. A nyilatkozat azt állítja, hogy a Tibet békés felszabadítására 1951-ben kötött 17 pontos egyezmény „a kínai kormány nyomására jött létre” és hogy a kínai népi felszabadító hadsereg Tibetbe történt bevonulásától kezdve a „a tibeti helyi kormányzat nem élvezhetett semmiféle autonómiát.” Az Űj Kína hírmagyarázója rámutat: A valóság ezzel szemben az, hogy az 1951. évi egyezmény megkötését hosszas tárgyalások előzték meg a Kínai Nép- köztársaság központi népi kormányának és a tibeti helyi kormányzatnak képviselői között. A tárgyalások 1951. április végétől május végéig tartottak. Az egyezmény aláírása után 1951. októberében a dalai látna Mao Ce-tung elnökhöz intézett táviratában baráti alapokon létrejött megállapodásnak nevezte az egyezményt és hangoztatta, hogy a „tibeti helyi kormányzat és Tibet egész lakossága — lámák és világiak — egyhangúlag támogatja azt.” A kínai népi felszabadító hadsereg Tibetbe érkezésétől kezdve betartotta az 1951. évi egyezmény rendelkezéseit. Nem módosították a tibeti politikai rendszert, valamint a dalai láma jogi helyzetét és hatáskörét; a különböző rangú lámák és világi hivatalnokok megmaradtak tisztségeikben; tiszteletben tartották a helyi lakosság vallásos meggyőződését és szokásait; meghagyták a tibeti valutát. Sohasem kerültek viszont megvalósításra az egyezmény azon rendelkezései, amelyek szerint a tibeti helyi kormányzatnak önszántából reformokat kell végrehajtani és fokozatosan be kell olvasztani a tibeti hadsereget a kínai népi hadseregbe. A központi hatóságok 1956. végén tudomására hozták a tibeti helyi kormányzatnak, megengedhető, hogy 1962. előtt ne hajtsanak végre demokratikus reformokat. A központi hatóságok — azzal a céllal,, hogy az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően területi autonómiát hozzanak létre Tibetben, 1956. áprilisában megalakították a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságát, amelynek elnöke a dalai láma lett. Az előkészítő bizottság azért nem volt képes eredményes munkát végezni, mert akadályozta munkájában a volt tibeti helyi kormányzat, amely nem területi autonómiát akart, hanem az imperialisták céljait szolgáló úgynevezett „tibeti függetlenséget’. A dalai láma úgynevezett nyilatkozata egyetlen tényt sem tud felhozni annak alátámasztására, hogy a volt, tibeti helyi kormányzat bármiféle erőfeszítést tett volna az 1951. évi egyezmény megvalósításáfa. Hasonlóképpen egyetlen tényt sem képes felhozni, amely azt bizonyítaná, hogy a központi népi kormány megszegte az egyezményt. A nyilatkozat csupán azt említi, hogy a központi népi kormány 1955-ben leverte a volt Hszi- kiang térségben kitört lázadást, azonban Hszikiang térsége sohasem tartozott Tibethez. Régebben önálló tartomány volt, később pedig Szecsuan tartomány részévé vált. 1955. nyarán a dalai láma és kísérete az országos népi gyűlés ülésszakáról Tibetbe visszatérve, átutazott Szecsuan tartományon. Ekkor történt, hogy a reakciós tibeti felső rétegek összeesküvést szőttek és haladéktalanul zendülésre utasították a khamba-törzset. Ezt a zendülést ürügyül igyekeztek felhasználni saját célkitűzéseik leplezésére. A lázadásra gyors kudarc várt. Leverése közben természetszerűleg károk keletkeztek emberéletben és épületekben, ezért azonban a lázadók, elsősorban pedig azok vezetői felelősek. Nem felel meg a valóságnak a nyilatkozat állítása, hogy „nagy számban gyilkoltak meg lámákat, s romboltak le kolostorokat’. Az* Űj Kína hírmagyarázója rámutat, hogy a dalai láma úgynevezett nyilatkozata elferdíti a valóságot akkor is, amidőn az 1959. március 10. és 19-e között lezajlott eseményekkel foglalkozik. Figyelemre méltó például a nyilatkozatnak az a része, amely utal a dalai lámának Lhaszá- ból való távozására, „... súlyos körülmények közepette parancsoló szükségességgé vált, hogy a dalai láma, családjának tagjai és magasrangú tisztviselők kíséretében eí- hagyja Lhaszát’ — hangzik a nyilatkozat Ebből látszik, hogy nem magra a dalai láma, hanem a „tanácsadók” jutottak arra az elhatározásra, hogy távoznia kell Utászából. Ez ugyanakkor lerántja a leplet arról a tagadhatatlan tényről is, hogy a dalai lámát elhurcolták hhaszából. Vannak az úgynevezett nyilatkozatnak olyan mozzanatai is — mutat rá ezután az Űj Kína hírmagyarázója —, amelyek alapján kétséges, hogy valóban a dalai láma nyilatkozatáról van-e szó? 1. A nyilatkozat tartalma szöges ellentétben áll azzal a sok megnyilatkozással és cikkel, amelyet a dalai láma az utóbbi nyolc évben közzétett, beleértve azt a három levelet is, amelyet a március 10-i lázadás kitörése után sajátkezű- leg írt. 2. A nyilatkozatot úgy adták ki, mintha azt maga a dalai láma tette volna közzé, mégsem lehet azonban egyetlen egy „én” szócskát sem találni az egész szövegben. A nyilatkozat egyes mondatai és gondolatfűzése külföldi eredetre vallanak, így például az úgynevezett „kínai szuverenitás” az angol imperializmus szóhasználata. Az úgynevezett nyilatkozat több mondata nagyon hasonlít egyes külföldi újságcikkekhez és nyilatkozatokhoz, amelyek a tibeti lázadást kommentálták. A fentiekből ítélve, méltán lehet gyanítani, hogy & nyilatkozat nem a dalai lámától származik, hanem azt valaki, vagy valakik kényszerítették rá. Az Űj Kína hírmagyarázója befejezésül hangoztatja: Pekingi megfigyelők rámutatnak, hogy o Tezpurban közzétett nyilatkozat nem befolyásolja a tibeti helyzetet, legfeljebb anyagiban, hogy a tibeti nép még jobban felismerheti az árulók igazi arculatát. A több mint egy hónappal ezelőtt kitört lázadásnak rövidesen vége lesz. A népi felszabadító hadsereg egységei nemcsak Lha- sza térségében verték le nyomban a lázadást, hanem gyorsan szétzúzták a Cangpo-folyó- tól délre tevékenykedő lázadó csoportot is. A népi felszabadító hadsereg egységei nagy győzelmeket arattak a fegyveres lázadás leverésében is az utóbbi napokban ellenőrzésük alá vették a Himalájától északra húzódó egész határvi- déket. A khamba törzsbeli lázadóknak csupán maroknyi csoportja tudott Indiába menekülni. Akik megfélemlítés hatására csatlakoztak a Iá- zadókhoz, azóta tömegesen elpártoltak tőlük és visszatértek otthonaikba, hogy folytassak s termelő munkái. Nemcsak a vérontás, hanem a régi Tibet elmaradottsága, sötétsége és brutalitása is a múlté lesz —* fejeződik be az Üj-Kína hír- ügynökség nyilatkozata, xx A kínai országos népi gyű* lés nemzetiségi bizottsága és a kínai államtanács alá tartozó nemzetiségi ügyek bizottsága vasárnap este fogadást adott a pancsen láma és az országos népi gyűlés, valamint a népi politikai tanácskozó testület nemzetiségi képviselőinek tiszteletére. A fogadáson a pancsen láma, az országos népi gyűlés képviselője és a tibeti autonóm terület előkészítő bizottságának megbízott elnöke hangoztatta, hogy a dalai láma nevében kiadott nyilatkozat a tények teljes elferdítése, elejétől végig puszta koholmány. Nyilvánvaló, hogy nem a dalai láma akaratából, hanem a reakciósok kényszerítése következtében látott napvilágot. A pancsen láma hangsúlyozta: „szilárd meggyőződésünk, hogy az újjászülető tibeti nép az összes többi nemzetiséggel együtt még szorosabban tömörül a Kínai Kommunista Párt, a központi népi kormány és Mao Ce-tung elnök körül”. (MTI) flz Izvesztyija a két neme? kormány áSlásponliárél Időjárásjelentés Várható időjárás szerdán estig: kisebb felhőátvooiulások, az északi szél tovább mérséklődik. Éjszaka ismét lesznek fagyok. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: mínusz 2, mínusz 5, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: 9—12 fok között. Távolabbi kilátások: csütörtökön a hajnali fagy már lényegesen gyengüL (MT1| MOSZKVA (TASZSZ): Az Izvesztyija keddi számában a Német Demokratikus Köztársaságnak és Nyugat-Németoí- szágnak a megnyíló külügyminiszteri értekezleten való részvételét kommentálja. Megállapítja, hogy az NSZK és az NDK képviselőinek meghívása a genfi értekezletre a két német állam létének nemzetközi elismerését bizonyítja. — Milyen szándékkal megy a genfi értekezletre a nyugatnémet kormány küldöttsége? — teszi fel a kérdést az Izvesztyija. Azzal, hogy elutasítja a német békeszerződés megkötését, a két német állam konföderációját, az európai bizottság alátámasztását célzó határozott intézkedéseket, a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetését — hangoztatja a lap. Más szóval, Bonn ismét fel akarja áldozni a német nép nemzeti érdekeit Nyugat-Németország további militarizú'ása és az Északatlanti Szövetségben elfoglalt helyzetének erős'ítése kedvéért. — Ami a Német Demokratikus Köztársaságot illeti — írja a lap — ez az ország hatá- r .zott javaslatokkal megy Genf be, s javaslatai a nemzetközi feszültség enyhítését és a Németországgal való békés rendezést célozzák. Ezeket a javaslatokat a német nép többsége támogatja. (MTÍ)
