Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-21 / 92. szám

«GPÜJSAG 1959. április 21., kedd Április 4 híd C aeszeiyes, 'ínint az április, — szoKták ■ mondani némelyik ember kedélyére. Valóban így van, azzal a különbséggel, hogy nemcsak némelyik emberre lehetne ezt mon­dani, hanem általában a legtöbbre. A kedély, a hangulat észrevétlenül szívódik fel bennünk, átjárja egész valónkat, s mi már csak azt érezzük, hogy olyan a hangulatunk, mint az áprilisi időjárás: derült, napsütéses, vagy bo- rongós. talán elkeseredett, sokszor szinte két­ségbeejtő. Valóban, az időjárás' is oka a hangulat változásának. Szép, napsütéses tavaszi regge­len vidámabban indulunk munkába, zivatar után' is elmúlik belőlünk a vihar előtti fe­szültség. A reménytelenül elborult ég, a szi­táló, hideg eső, a meleg tavaszi zápor, a nagy pelyhekben hulldogáló hó, a. csípős, hideg szél, vagy a fújdogáló szellő, mind-mind ját­szik idegzetünkön. Ez természetes is. A hiba nem az, hogy átengedjük magunkat a nap­sütéses, szép idő kellemes kedélyhangulatá- nak. hanem hogy elfogadjuk a kedélytelen- séget, a nyomasztó hangulatot, mintha aka­ratunkkal nem tudnánk ezeken felülkereked­ni. önmagunknak a fölösleges őrlésével, mun­kánk nehezebb végzésével fizetünk rá gyen­geségünkre, amellyel befolyásolni engedjük magunkat az időjárás szeszélyedtől. A kedélyhangulat változásainak azonban legfőbb irányítója az egymással való érint­kezés. Az emberség, az ezzel járó finom mo­dor, egymás bajának, örömének, fájdalmának megértése, abban való osztozkodás megkét­szerezi az örömet, felére csökkenti a különböző okokból származó rossz kedélyhangulatot. A durvaság, a más becsületébe való belegázolás, a lekicsinylés, a modortalanság, embertársunk érzés világának a kigúnyolása, pellengérre állí­tása bűn társadalmunkkal szemben, mert nem előbbre viszi a munka szépségét, hanem hát­ráltatja. Emberségünk tehát ne áprilisi időjárás legyen, hanem mindazt a szépet, jót hordozza magában, amit megtalálhatunk a tavaszban, * nyárban, az őszben, de a télben is... 'T'dlán már nem is emlékszünk, hogy J- milyen Volt a régi; a roncsokra sem, amelyek a kegyetlen robbantás után dermed- tén meredtek ki a csendesen fölydogáló Eger patak mély szakadékéból. A fahíd van még előttünk, amelyen annyit átjártunk. Hogy ko­pogott lépteink alatt a vastag padló, milyen dübörgő hangot adott, amikor átment rajta egy-egy jármű. Némelyik már meg is rokkant, s ijedten billent meg, ha ráléptünk. Aztán jöttek a munkások és szétszedték a hidat. Idő kellett, míg megszoktuk, hogy nem járhatunk arra. Hányszor elmentünk a kór­ház mellett, s csak a patak partján vettük észre, hogy nincs híd, kerülnünk kell. De szívesen tettük, mert tudtuk, hogy készül már az új, nekünk készítik a munkáskezek. Jött a tél. Havaseső verte a hídépítőket, fagyos szél csípte, marta az arcukat. A mun­ka mégsem állt meg. Betonóriások verődtek a mélybe, derékvastagságú oszlopok vetették meg lábukat, hogy megtartsák az épülő vas­beton hidat. Dolgoztak a szivattyúk, sárban, vízben jártak a munkások, a két parton pedig nőttek a kavics- és homokhegyek, hogy tavasz nyíltán elnyelje őket' a keresztül-kasul ágazó vasrudak rengeteg, éhes torka. Hányszor megálltunk sietős utunkban, hogy nézzük, lássuk, mennyit haladt a híd... Hányszor kerültünk csak azért, hogy — ha csak néhány percre is — mi is részt vehessünk a hídépítésben, mint néma figyelők... Meny­nyi érzés,' mennyi gondolat támadt ilyenkor bennünk. Érzések, gondolatok, amelyeket nem mondtunk ki, amelyeket magunkkal vittünk, míg csendesen folytattuk utunkat tovább... Már nemsokára készen lesz. A derékvas­tagságú oszlopok kikerültek a híd alól. Köte­lességüket teljesítették, a vasbeton híd már önmaga tartja fönn magát. A gyalogjárók előtt hetek óta nyitva az út, s szinte már megszoktuk, hogy vasbeton hídon járunk. Siet mindenki, alig látni néhány percre megálló embereket. Pedig most lenne érdemes meg­állni és néhány pillanatig elgondolkodni: épí­teni, alkotni csak a Béke tud nekünk... HÖRVÖLGYl ISTVÁN 1Ä59. április. 21, kedd: 1799-ben született Táncsics Mi­hály. 1926-ban született n. Erzsébet angol királynő. 1774-ben született J. B. Biot fran­cia fizikus, az elektromosság egyik jelentős kutatója, az elektromos áram mágneses hatásának nagy­ságát kifejező törvény egyik fel­találója. 1699-ben halt meg J. Racine fran­cia író. £..YiLA'G MINQÍJNta’ja'hóíj A DEFA stúdiójában német- lengyel koprodukeiós tudomá­nyos. fantasztikus film készül Gulliver utazásai a mikro- és makra kozni oszhan címmel. * A Nők gyengék a címe annak t. kedves francia—olasz kopro- dukciós filmnek, melyet nem­rég mutatták be Rómában nagy sikerrel A film értékét növeli a három női főszereplő, Jacqueline Sassard, Myléne Demongeot és Pascalé Petit játéka. Eddig több mint 150 francia filmet készítettek híres fran­cia regények alapján. Balzac regényeiből 3, Dumas művei­ből 7, Victor Hugo Nyomorul­tak című regényéből 10 film- változat készült. Ugyancsak 10 Zola-regényt filmesítettek meg. * Csehszlovákia az idei can- nesi filmfesztiválon Jiri Tmka Szentivánéji álom című, szé­lesvásznú, színes bábfilmjével jelentkezik. EGRI VÖRÖS CSILLAG Svejk a derék katona (I-n. rész) EGRI BRÖDY Az ötlábú birka GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Álmatlan évek GYÖNGYÖSI PUSKIN Kémek a Tiszánál hatvani vörös csillag Többé nem balkezes HATVANI KOSSUTH Vasvirág FÜZESABONY Csempészel! pétervasAra Bomba HEVES Szerelem és fecseges *3 Névnap Ne feledjük, szerdán: CSILLA iiincli — MARLAK szövetkezeti községben példamutatóan teljesíti a dolgozó parasztság adófizetési kötelezettségét. A mai nappal a község 100 szá­zalékig teljesítette esedékes tervét. — AZ EGER — Salgótarjáni TÜZÉP Vállalat, hogy az egy­re gyorsabban épülő lakóháza­kat, állami épületeket el tudja látni ajtókkal, ablakokkal, a megyében levő asztalosipari vállalatokkal szerződést kötött ezek gyártására. — JÓL HALAD * borsó kapálása az egri Balázs Ignác Termelőszövetkezetben. A nö­vény szépen fejlődött és a hét végére már befejezik el­sői kapálását. — AZ ÉPÜLŐ hatvani kór­ház kazánház-épitésénél dolgo­zó Lehőcz Lajos kőműves-bri­gádja vállalta, hogy szeptem­ber 30-a helyett augusztus 20- ra befejezik a kazánház épi- hesétvék munkálatait, «-ií — BEFEJEZÉSHEZ köze­ledik á szőlő első kapálása az egri Nagy József Termelőszö­vetkezetben. Az esős idő ha­tására megszaporodtak a gyomok is, így jövő héten megkezdik a növényápolást is. műsora t I Egerben eete fél 8 órakor. váljunk el (Petőfi-bériet) : Füzesabonyban este fél 8 órakor: ILYEN NAGY SZERELEM ,VSA/VW'A/yVW\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVVVVVNAA/V\A<V\A/WWVNAAA/VVV\AAA^ JÓ SZERENCSÉT! Kit .tet­szik keresni? — szólít meg Egercsehi-bányatelepen egy kisfiú, mert látta, hogy igen tanácstalanul tekingetek. — Sulyok Tibor tanár bá­csit — feleltem. — A csapatvezetőnket? Tes­sék jönni, majd elvezetem a nénit! — s már szedi is apró lábait előttem a gyerek. — Elég vacak idő van! — kezdi a beszélgetést amúgy felnőtt módon. — Hát igen. — . ; s — Hová viszed azt a vöd­röt? — próbálok én is mele­gedni. — Megyek a moslékért Mert tetszik tudni — csillan fel egyszerre a szeme — van a csapa tunknák egy malaca, és abból akarunk táborozni a nyáron... hát azért viszem a vödröt. — Malacotok? Hm. Es hon­nan szereztétek? — Tetszik tudni, az úgy volt, hogy... de itt is van már a tanár bácsi! Tessék csak tőle megkérdezni! Az én jíis idegenvezetőm él­köszön és szapora léptekkel elsiet. Sulyok Tibor mosolyog­va fejezi be a történetet, va­lóban szépen gömbölyödő, csaknem 110 kilós a hízócská- juk. A bányásznapra kapta az üzem a verpeléti Dózsa tag­jaitól. s átadta a gyerekeknek az akkor alig tíz kilós malacot. MÍG BESZÉLGETÜNK, el­nézem a csapatvezetőt, akinek nemrég adták át a Központi Tisztiháaban a „Kiváló úttörő­Egy kitüntetés, és ami mögötte van vezető” kitüntetést. Vajon mit csinál egy csapat, mivel töltik idejüket a gyerekek, hogyan törnek egyre jobban az élre?! — Ennek a munkánair a lé­nyege a szervezés — mondja Sulyok Tibor. — A gyerekek­nek ezer ötlete van, öntevé­kenyek, ügyesek, csak j6 irányba kell terelni képessé­geik kibontakozását. — Az őrsök foglalkozását távcsővel kell keresni a domb­oldalakon — veszi át a szét Kimecz Istvánné igazgató. — Sulyok kartárs már mindent összeszerzett a csapatnak, így aztán fogják a sátrat, kivonul­nak, foglalkozás után bejön­nek, és itt a saját kis csapat­konyhájukban ha mást nem, legalább teát főznek, de nem egy esetben komolyabb ké­szítménnyel is megkínálják egymást! — És hát minél jobban de­rül az idő, annál jobban ké­szülnek a nyári táborozásra — mondja a csapatvezető. — Tavaly 50 fővel nyaraltunk két hétig a Balatonnál! A nevelőtestület nő tagjai főztek, az „aranykezű” Reményiné irányításával, öröm volt néz­ni, hogy gömbölyödött, bámult a kis Sereg! Remélem, az idén még jobban sikerül! — S mindezt a malackából tervezik? — kérdem kétkedve — Dehogy* — neveti el ma­gát Kimeczné igazgató. — Van még itt mihez nyúlni! Sulyok kartárs már összeállított egy sportműsort, amivel április 26- án már meg is indulnak Eger- bocsra. Tavaly is ez hozott a csapatnak a legtöbbet! — És nem szabad megfeled­kezni árról a komoly segítség­ről sem, amit Gubán Gyula elvtárson keresztül a pártbi­zottságtól, Veszelovszky János igazgató elvtárs révén pedig a bányaüzemtől kgpunk. Nem beszélve arról, hogy például a bányász szakszervezettől két­ezer forintot kapunk táboro­zásra! A gyerekek rendszere­sen gyűjtik a vasat és hulla­dékot. Az elmúlt héten is 53 mázsa vasat adtunk át üzemi segítséggel, és kétezer forin­tot kaptunk érte! LASSAN KIBONTAKOZIK a kép a járás egyetlen körzeti úttörőcsapatáról. Arról a csa­patról, ahol a vezető nincs magára hagyva. Ahol éneit, tánc, színjátszó, barkácsoló, elektrotechnikai szakkör mű­ködik a nevelők közreműkö­désével. Ahol a pártolótagsá­got komolyan veszik a felnőt­tek, ahol a munkásőrség se­gítségével májusban meglehet rendezni a . c&lövőversenyt, és még sorolhatnánk sok min­dent amit a jé csapatvezető és a segítségre kész nevelők, üzemi és társadalmi szerveze­tek közösen értek el. S a gyerekek? A gyerekek valóban megtalálták ebben a csapatban azt, ami kielégíti, lelkesíti, tettekre ösztönzi őket, s kifejleszti bennük a társadalmi együttélés írott és íratlan törvényeit. A kisdobo­sok sem panaszkodhatnak! Van két őrs, amelyik saját öt­letéből -bábcsoportöt alakított, s minden vasárnap elszóra­koztatják a kicsiket. A csa­pat tagjai igen büszkék arra, hogy ők még mindenfajta ver­senyre beneveztek. Most el­múlt vasárnap is. a járási re­gősversenyen hét pajtás in­dult. Elhoztak két első, egy harmadik és két ötödik he­lyezést. Vidám csapat, valóban rá­juk illik: munkára, harcra kész! Nem csoda. Jó példát látnak maguk előtt. Sulyok Tibor, a már többszörösen ki­tüntetett csapatvezető, ahogy kívülállók mondják: „szinte ’ bent lakik az iskolában.“ Ma­ga is vidám, ha kell, s ko­moly, ha feladatot kell végre- . hajtani! AZ EGERCSEHI édesapa nyugodt szívvel szállhat le a bányába, mert munkahelye fölött az állított új társada- mi rend új emberei kovácso- lódnak, s csengő hangjuk száll a lejtakna felé: ,Mi vagyunk az úí seregek. Bátran nézünk a jövőbe. Büszke zászlónk fenn > hirdeti jelszavunkat, csak ELŐRE!” (Ádám Éva) ... a dgcLfttta és a női egyenjogúság, amely lehet ugyan egymástól eléggé távol álló két fogalom, de amely most mégis napirendre kerül, — s megvan az oka, hogy miért. A világért se akarom én azt mondani, hogy ne dohányozzanak a nők, tudomásul veszem és vettem már rég, hogy a piros ajkak olyanok tud­nak lenni néha, mint a számadó juhász pipán kerekedett szája; hogy a gyengébb nem számos képviselője gyakran erősebb dohányos, mint sok férfi ... Mondom, tudomásul veszem én ezt mind... Csak egyet nem, kedves szülők és kedves fiatal lányok: miért a cigaretta jelenti a nagylány- ságot? Annak idején — úgy tudom — a hosszú szoknya jelen­tette, hogy a kislány nagylány lett, most a cigaretta. Nincs bennem semmiféle nosztalgia a „jó békebeli” idők után, de valahogy mindig ökölbeszorul a szívem, amikor 17—18, sőt 16 éves leányokat látok nyilvános helyen, udvarlóik társa­ságában, vagy egymás között hanyag eleganciával rágyúj­tani, s úgy pöfékelni, mint a putnoki „gyors”. Nem hiszem, hogy a nikotin női egyenjogúságot je­lent, de ha jelent, üsse kő, azt azonban már végképpen nem vagyok hajlandó elismerni, hogy a büdös Kossuthtől lesz a „bimbóból rózsa”, különben is ki látott még nikotinszagú rózsát. Eszem ágában sincs, holmi társadalmi üggyé tenni a fiatal lányok antinlkotinizmusát (nem rossz szó ez!), de százat egy ellen, hogy csak azért kapnak köhögési roha­mot a cigarettától, mert az olyan komoly dolog... S a „ko­moly” dologból aztán olyan dohányon érett nő fejlődik ki, hogy vetekszik ujján a sárga nikotin a köröm lakkjával. Vajha elérnénk, hogy a női egyenjogúság ne az elszí­vott cigaretták mennyiségében jutna kifejezésre ... Dekát ez csak fantasztikus elképzelés, a reális: ne dohányozzunk, lányok, amíg nem muszáj.., Nem a cigarettától lesz asszony a nő, még kevésbé a füst-nikotin egyvelegtől egyenrangú a férfival. Legalábbis így vélem! (gy...ó) az üíű amiaí Ott ültem a sarkcsillagon és a hidrogénatomokat számoltam szor­galmasan. Mun­kám nem volt kü­lönösebben fá­rasztó, minden egyes hidrogén- atomnál egy csil- lagocskát dug­tam a tej útból az ! előttem levő ko­sárba, így hát va­lójában még szá­molnom sem kel­lett. A hidrogén- atomok ott vonul­tak el előttem, ud­variasan meg­emelték proton­jaikat, igazán jól neveltek voltak, látszott;, hogy a Nap volt az ap­juk, anyjuk pedig a Sirius. Néha- néha, úgy ezer évenként, egyi­kük, másikuk megállt egy kis tercierére, elejtett egy-két neutront, akarom mondani szót, s aztán in­dult dolgára to­vább. Kedves, szim­patikus kis ato­mok voltak, öröm volt nézni őket, amint egyik csil­lagrendszerből a másikba igye­keztek, értekez­letre, vagy egy­szerűen fényévvé­gi vikkendrs. Annyi rosszat hallottam róluk eddig, hogy ami­kor a Kozmosz Intézet megbí­zott ezzel a fel­adattal, még hú­zódoztam is egy ideig... Most nem bántam már a dolgot, sőt, tet­szett is a csend, a nyugalom, ez a munka, ahol iga­zán van idő filo- zofálgatásra, néz- gelődésre, s csend is van, füst sincs és narancshéj se a tej úton. Mondom, így nézgelődtem, szót váltottam ezekkel a derék és serény kis hidrogénato­mokkal, , amikor egyszer csak meg­hökkentem. A sok szerény és fino­man viselkedő atom mögött, egy furcsa szerzet tűnt fel... Pro­tonjai kidülledtek, neutronjait ./ráz­ta, mintha fenye­getőimé, s olyan csúnyákat sugár­zott, hogy majd elpirultam... Erő­szakos is volt, ál­landóan nekiüt­között más hidro­génatomoknak. za­vart és nyüzsgést keltett, hogy fel kellett állnom a sarkcsillagról, rendre intve * renitenskedőt. A hidrogén­atom, dülledt pro­tonjaival rám­bámult, rámsugár- zott néhány alfa« részecskét, < % szemtelen hangon rámförmedt: — Maga csak net ’ pofázzon,- mert könnyen ellátom a baját.., Nyifc* haj... Megdöbbentem. Ehhez a hanghoz, itt a sarkcsillag környékén, a sok' kedves és szelíd hidrogénatom után, igazán nem voltam szokva.- Ha jól meggondo­lom, 14 trillió év­vel ezelőtt hal­lottam ehhez ha­sonlót az egyik közért-eladótól... . — Há... há...hát micsoda hang ez? — háborodtam fel én is. — Honnan jön maga? — kér­deztem most mar dühösen. — Hirosimából! vágta oda hetykén és pimaszül, s pro­tonjai hátsó részét mutogatva elro­hant, hogy neki­ütközzék néhány békés. Napból sza­kadt hidrogén­atomnak. (egri) Hogyan valósul meg az iskola ós az úttörőcsapat helyes kapcsolata Iskolánk életében fontos szerepet tölt be az úttörőcsa­pat. Szép ós sokoldalú mun­káinkban nem hagynak ma­gunkra. Segítségünkre van az iskola vezetősége, de mellet­tünk áll a párt és a munkás­őrség is. Az iskola és az- úttörőcsapat helyes kapcsolata tette lehető­vé azt, hogy részt vehettünk a járási tomaversenyen. az asztalitenisz és a sakkverse­nyen, ahol szerepeltünk és szép eredményt értünk el. Az iskola biztosítja a szükséges felszereléseket, helyiséget. Az iskola segítségével siKe­rült megvalósítanunk és létre­hoznunk egy modellező szak­kört, amelyen belül politech­nikai oktatásban részesülnek az úttörők. A kulturális nevelésünKét segítette elő az is, hogy sza­valóversenyen vehettünk részt, melyet a kultúrház rendezett, A versenyre sok úttörő bene­vezett, s az első helyezéseket ők érték el. Jelenleg a Csip­kerózsika című háromfelvoná- sos mesejáték előadására Ké­szülünk. A rendezés és a szer­vezés az iskola és az úttörő- csapat együttes munkája, s reméljük, hogy az erkölcsi si­ker mellett anyagiakban ’S gyarapodunk Hisszük és reméljük.' hogy,; összefogásunknak, közös mun­kánknak meglesz a gyümöl­cse. Ledniczki Nándor úttörő-osapatvezetd­I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents