Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-21 / 92. szám

1959. április 21., kedd PJBPOJSÄG 9 Jó, ha ezt Is tudjuk s I dolgozók panaszbeadványainak intézéséről Az 1957. évi IV. törvény 67. §-a így hangzik: „Minden ál­lampolgár joga és kötelességé, hogy feltárja azokat a hibákat és fogyatékosságokat, amelye­ket az állami és gazdasági élet bármely területén észlelt, il­letve, hogy javaslatot tegyen az állami és gazdasági tevé­kenység megjavítására, a hi­bák és fogyatékosságok kikü­szöbölésére.” Kormányunk megállapította, hogy egyes vezetők nem meg­felelően intézik a dolgozók pa­naszait és bejelentéseit. Ezért elrendelte, hogy a miniszterek, az országos hatáskörű szervek vezetői és a megyei tanácsok vb-elnökei a bejelentést, pa­naszt 30 napon belül, a közér­dekű bejelentést soronklvül kötelesek elintézni és ez irá­nyú munkájuk megjavítása ér­dekében szervezzék meg a hozzájuk kerülő beadványok külön kezelését és az ügyek elintézésének kellő ellenőrzé­sét. Az olyan panaszt, amely nem tartozik az állami szerv hatáskörébe, azonnal az intéz­kedésre jogosult szervhez kö­telesek továbbítani. A bejelentések és panaszok érdemi elbírálásánál, indokolt esetben a sérelem orvoslásánál a legnagyobb gondot kell for­dítani a tényállás pontos meg­állapítására és a törvénvesség betartására. De kormányunk felhívja a figyelmet az ügy­intézés gyorsítására és a bü­rokrácia csökkentésére. A panaszra, továbbá a köz­érdekű bejelentésre és javas­latra az elbírálásra köteles szerv a, panasztevőnek (beje- letőnek) minden esetben vála­szolni köteles. Következetesen érvényt kell szerezni a törvény azon ren­delkezésének, hogy a szüksé­ges kivizsgálást nem folytat­hatja le az a szerv, amely el­len a bejelentés irányul. Ilyen esetben a bejelentést az érde­kelt szerv felettesének kell megvizsgálnia. Minden állami szerv vezető­jének kötelessége, hogy a be­jelentésekkel és panaszokkal úgy foglalkozzék, mint a la­kosság véleményének meg­nyilvánulásával. Sokan nem merik észrevé­telüket és panaszukat bejelen­teni, mert attól tartanak, hogy az illetékesek a panaszt saját személyük elleni támadásnak minősítgetik és emiatt a be­jelentőnek baja, vagy hátrá­nya származnék. Törvényünk intézkedik arról, hogy a vizs­gálatot végző szerv nem fed­heti fel a bejelentő személyét, ha ezt a bejelentő kéri, vagy ha az ügy érdeke kívánja. Emlí­tett törvényünk a legmesszebb­menő védelemben részesíti a bejelentőt, mert ha a panasz­tevővel szemben azért, mert az illetékes szervek figyelmét va­lamely hibára, szabálytalan­ságra, vagy fogyatékosságra felhívta, akár munkaviszonya körében, akár egyébként hát­rányos intézkedést tesznek, az ilyen intézkedést tevő' szerv felügyeleti hatósága a törvé­nyes állapotot köteles azonnal helyreállítani. Köteles továbbá gondoskodni arról, hogy a hát­rányt szenvedő személy megfe­lelő erkölcsi elégtételt kapjon és az ügyből eredő anyagi kára is megtérüljön. A szerv vezetője az ilyen intézkedésért felelős személyt köteles a fennálló jogszabályok szerint fegyelmi- leg és anyagilag is felelősség­re vonni, Nem arról vám szó. hogy ezentúl minden apró üggyel az állami szerveket terheljük, egyszerre elárasszuk azokat a bejelentések és főleg a pana­szok özönével. A törvény és a most megjelent rendelet is vi­lágosan bizonyítja, hogy eb­ben az országban minden ha­talom a dolgozó népé. A nép pedig tud és akar is ezzel a hatalommal élni, hiszen ezt kívánja a közérdek. (Az 1957. évi IV. törvény és a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány 1013/1959. (IV. 8.) sz. határozata.) Furcsa világrekord egyesült Államok Dave Hunter után Peter Tripp ráclióbemondó állította fel a leg­újabb világrekordot — az ébrenlét rekordját. A kísérlet, melyet a pszihiáterek nagy érdeklődéssel fogadtak, január 20-án kezdődött. Tripp pontosan végezte szpikeri teendőit, anélkül, hogy a szemét egy pillanatra is lehunyta volna. A rádióműsor szüneteiben a rekor­dert az oklahomai egyetem orvo­sai és ideggyógyászai vizsgálták. A nehézségek a 135-ik órában kez­dődtek, amikor Tripp már kény­telen volt izgató- és ébrentartó- szereket szedni. Dr. West leírása szerint Trippen a 200-ik órában már gondolkodási zavarok és az egyensúlyérzék megbomlásai vol­tak tapasztalhatók. Érzékei is tompán és csekély mértékben mű­ködtek. Mozgalmas napok a Detki Gépállomáson AZ ÁPRILISI NAP szikráz­va hull a Detki Gépállomás udvarára. A parkírozó erő- es munkagépek csillognak, vil­lognak, mintha szemlére ké­szítették volna élő őket. A gépállomás személyzete kint él a földeken. Bent csak a szerelő és irodai részleg tevé­kenykedik oly nagy sebbel- lobbal, mintha kintlevő társa­ik munkáját is nékik kellene elvégezni. Sípos Sándomé, az üzem kitűnő szakácsnője, so­káig melengeti az ízletes ebé­det. Ilyenkor ez így szokott lenni, mert akik itt étkeznek, ékkor szaladnak be ebédelni, amikór éppen az idejük meg­engedi. Boza Ernőt, a gépállomás igazgatóját és Csongrádi Béla főmezőgazdászt, az irodában találjuk. Éppen a kukorica négyzetes vetéséről folyik a szó. A kora tavaszi növény- ápolást sikeresen befejezték és most a soron következő fel­adat a négyzetes vetés. A kör­zetben levő termelőszövetke­zeték 250 holdon vetik négy­zetesen a kukoricát, de az ál­lomásnak mindössze egy gépe van. Ennek az egy gépnek 150 hold a terve, de ha a körül­mények kedvezőek lesznek, „elmegy“ 200 hold is. Ez a bi­zakodás nem rossz, de az ered­mény csak akkor lesz teljes, ha az összes leszerződött terü­leten földbe teszik a magot. Ami a géphiányt illeti, nem ártana ha valamelyik gépállo­más tudna még egy gépet köl­csönadni a detkieknek, mert hiába van meg az iparkodás és a jő szándék, ha nincs meg a megfelelő eszköz e nagyje­lentőségű feladat elvégzéséhez. HA MAR A NÉGYZETES vetésnél tartunk, hadd mon i- juk el, hogy ez a munka fogja alapját képezni a növényápo­lásnak. Az állomás traktoris­tái olyan ütemben és minőség­ben készülnek a növényápo­lásra, hogy azt a múlt évivel össze sem lehet hasonlítani. Erre mutatnak az előkészüle­tek és az eddig végzett gyakor­lati munkák. Például a nö­vényápolás sikeres elvégzése érdekében idejében kiválasz­tották a traktoristákat és azo­kat alapos elméleti és gyakor­lati úton készítették elő. Az elméleti órákat a legjobb mű­szakiak tartották. Az igazgató elvtárs elmondotta, hogy a múlt években nem a legjob­ban sikerültek a négyzetes ve­tések. Emiatt a termelőszövet­kezeteknek megcsappant a gépállomásba vetett bizalmuk. Ezt a bizalmat azzal fogják visszaszerezni, hogy ezen a ta­vaszon nem a szavak, hanem a tettek fognak beszélni. Az emberek oktatásával pár­huzamosan haladt a kultivá- torok és a vonóerők előkészí­tése is. Itt már megfelelő ka­pacitással rendelkeznek, mert a nyolc függesztett kultivátor maradéktalanul ki tudja majd elégíteni a termelőszövetkeze­tek igényét, sőt: nagyon helye­sen még arra is gondoltak, hogy azoknak a szövetkezetekneK nyújtsanak nagyabb segítsé­get, ahol kevesebb a munka­erő. Ezt a tervet úgy fogják végrehajtani, hogy a többi ter­melőszövetkezet rovására ne menjen. AMI A KORA TAVASZI munkásat illeti, elég jó ered­mények mutatkoznak. Elvé­gezték például 680 holdon a műtrágyaszórást, 1200 holdat vetettek be aprómaggal, 500 holdat lesimítóztak, simahen- gereztek 430 holdat és 1000 holdat fogasoltak. Jóllehet eh­hez a teljesítményhez a kitű­nő tavasz is hozzájárult, mé­gis azt kell mondani, hogy a traktoristák lelkes munkája is döntő volt a sikerek kialakítá­sánál. Nem akarunk jóslatok­ba bocsátkozni, hiszen még ez korai lenne, mégis arra jogo­sítanak az eredmények, hogy kimondjuk: a Detki Gépállo­más kollektívája a nyári nö­vényápolási és betakarítási munkák során is állni fogja a sarat Erid János Mi a titka? Akik keserű szájízzel vetlek át a nyereséget A megye üzemeiben mér befejeződött a nyereségosztás. Igen sok dolgozó elégedetten állapította meg, hogy az el­múlt évi munkájának nem­csak a nagyobb fizetésben érezheti eredményét, de az igen jelentős nyereségrészese­désben is. Ám voltak jó néhá- nyan, akik bosszúsággal és el­keseredéssel gondolnak a nye­reségkiosztó ünnepségre, mert jóval kevesebb pénzt kaptak, mint társaik. Az Egri Laika- tosárugyárban is több dolgozó­nak csökkentették nyereségré­szesedését az igazolatlan hi­ányzások miatt. De nemcsak ebben szenvedtek hátrányt a kötelességmulasztók, hanem abban is, hogy nem kaptak ebédpénzt, levontak fizetett szabadságukból is. D. Imre esztergályos két na­^VVVWWVWWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAA/VAAAAAAAAAAAA/VAAAAAAAA/WVVNAíVVWWVAAA/VVVVVS/NA/VWVVVS/ , A „ROSSZ GYEREK« pi igazolatlan mulasztása mi­att 880 forinttal kevesebb ré­szesedést kapott. N. Oszkár la­katosnak négynapi igazolat­lan mulasztása miatt 80 szá­zalékát vonták el nyereségré­szesedésének, s még jó néhá- nyan voltak, akik két-három nap igazolatlan mulasztásuk miatt 6—800 forint kárt szen­vedtek. Az igazolatlan mulasztások azonban nemcsak a dolgozó­kon éreztetik káros hatásukat, de a folyamatos termelést is hátráltatják. Éppen ezért a Lakatosárugyár vezetői, a párt, a szakszervezet és a kiszisták elhatározták, hogy az idén nemcsak az anyagi érde­keltséget tekintik az egyetlen nevelő eszköznek, de széleskörű felvilágosító munkát is végez­nek. hogy minél kisebbre csökenjék az igazolatlan mu­lasztások, fegyelmezetlenségek. Mi a titka? Ezt szeret­nénk tudni mi is. Mi a titka, ezt szeretnék tudni sokan, mindazok, akik megfordul­nak az egri Állami Áruház­ban, megnézik az áruház ki­rakatait, s elismerőleg adóz­nak ízlésnek, csínynek,, gaz­dagságnak, mindaddig... Mindaddig, amíg a cipőket kínáló kirakatrész elé nem ér a kíváncsi halandó. Az Állami Áruház divatbemuta­tóin valóban a legmoder­nebb konfekció-ruhák, női nagy- és kisestélyik láthatói és »kaphatók is az áruház osztályain De a cipők, ame­lyek ott díszelegnek a kira­katban, arra hivatva, hogy hirdessék a választékot, a sikket és miegymást, ezek a cipők ... Hagyjuk a jelző­ket, — ezek a cipők csúnyák, divatjamúltak, nem illenek az Állami Áruházhoz. Ml a titka ennek? Mert biztos, van titka! valami Emberek vagyunk Nem egyeznek Pétervásá­rán az emberek Nagy ellen­tét van még a testvérek kö­zött is, ha egyszer a földről, házhelyről van szó. Bátka Andrásáé arról panaszkodik, hogy több testvér házhely­részét megvásárolta, így az egész teleknek 95 százalékát már férjével együtt ő birto­kolja, mégis, az egyik test­vér miatt, akinek szintén ezen a telken van egy kis háza, nem építhet még egy szobát tüdőbeteg férje szá­mára, mert az nem egyezik bele. Molnár József ugyan­csak telekrészt vásárolt. Az ő esete azonban annyiból más, hogy idegen résztulaj­donossal kell osztoznia a ház­helyen, A helyzet azonban így sem jobb, sőt. mivel az egész telket maga a másik résztulajdonos akarta meg­vásárolni, az idők folyamán talán még jobban elmérgese­dett. .Molnár József ék sem építkezhetnek, mert Ükös István nem egyezett bele, an­nak ellenére, hogy már ré­gen megvásárolták az anya­got, s az most ott romlik, megy tönkre az udvaron. Az első család földművelő, & másodiknál a férj a Bor- sodnádasdi Lemezgyárban dolgozik, nehéz, kemény fi­zikai munkát. Mindketten nyugodt, kényelmes családi fészekre vágynak, s ehelyett csupán kínlódás, örökös per­lekedés. rossz lakás, sőt rá­adásul albérleti szoba jut osztályrészükül. Miért? Csupán azért mert van egy rendelkezés, amely azt mondja, hogy ha a telek­nek kisebb részét bírja is, a másik tuda idonosnak van be­leszólása társa tetteibe, s csak az ő beleegyezésével kezdhet az akármiyen kicsi építkezést is. Nemcsak erről van szó, ha­nem talán inkább arról, hogy itt, Pétervásárán, ilyen esetek­ben mindenki elfelejti azt,hogy emberek vagyunk, hogy kö­zös megegyezéssel, egymást segítve, egymás gondjait megértve, sokkal többre mennénk. Bátka Andrásék s Molnár Józsefék nem kívánnak lehe­tetlent Nem akarják portá­jukról kitúrni sem a testvért, sem Ükös Istvánt, csupán hajlékot akarnak teremteni maguknak. A tanács már két- ízben hozott határozatot ügyükben, úgyhogy ezután már a bíróságon a sor. Egyi­kük, sem nagy jövedelmű em­ber, erősen meg kell dolgoz- niok azért, hogy rendesen él­hessenek, perköltségekre te­hát nincs pénzük. Mégis, le­het. hogy néhány hét múltán már az a. hír fut végig a fa­luban. hogy mindkét ügy a bíróságon folytatódik... Kár lenne. Megviselné Bát- kiékat, s Molnárékat egy­aránt. Ismét elhúzódna az építkezés megkezdése. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy az egymás­sal szemben álló felek között még jobban elmélyülne a szakadék, még nagyobbá vál­na az ellentét. Megegyezni nem lehet? Leülni, elbeszél­getni. nem hivatalosan, ha­nem emberi módon s meg­értetni egymással, hogy így sokkal többre mennének? Az eddigi példák s az események azt bizonygatják, mindez hiá­ba. Próbálkoztak már ezzel is, sikertelenül, Mégis: közö­sen építjük az egész ország szebb holnapját, közösen igyekszünk segíteni a bajo­kon, közösen örülünk az ered­ményeknek. közösségben élünk, tehát ezt az ügyet is így, a bíróság, a hivatalos szervek kikapcsolásával kel­lene elintézni. önző, anyagi érdekek, a magántulajdon ..szentsége.” és „sérthetetlensége”, nagyon erősen élnek ezek még a pé- tervásári emberekben. De ki akarja megsérteni például Ükös István tulajdonát? Ki akarja elvenni tőle a telek­részt, a kis házat, amely azon áll? Molnárék nem. Bátka Andrásék sem azzal a szán­dékkal akarnak egy szobát építeni a házuk elé, hogy a testvért, Bátka Máriát ki­túrják jogos tulajdonából. — Csupán élni akarnak. Szeb­bé, jobbá akarják tenni éle­tüket, s ebbe. mivel emberek vagyunk, társaiknak is bele kellene egyezniök. A napokban a.z ?gyik barátomat láto­gattam, meg. Hooz- szabb időt töltöttem náluk és így módom­ban volt alaposabban megismerkedni négy­íves Jancsikájukkal is, aki szülei egybe­hangzó véleménye szerint a „világ leg­rosszabb gyereke.” Jancsika valóban lűzről-pattant eleven fiúcska és ismerke­désünk második fél­órájában már a tér­demen lovagolt, mit- sem törődve jól va­salt nadrágommal. — Jancsika! Hagyd a bácsit! — paran­csolt rá először any­ja. azután apja ke­ményen, majd hogy a dolgot nyugvópontra hozzam, papírlapot téptem ki noteszem­ből és ceruzát nyom­tam a gyerek kezébe. — Rajzolj csirké­ket, kacsákat, meg kakast, — biztattam, — mire a gyerek tényleg munkához lá­tott. Alig beszélget­tünk azonban néhány percig, amikor Jan­csika újabb és újabb papírokat kért, míg végül is a papa, meg­unva a zaklatást, el­vette tőle a ceruzát és kirakta szűrét a verandára. — Szörnyű ez a kö­lyök, — méltatlanko­dott a kedves mama ép megpróbáltuk foly­tatni a beszélgetést, de újból csak kevés . ideig zavartalanul, mert Jancsika a ve­randán erősen kala­pált valamit játék- kalápácsával. — Jancsika, azon­nal hagy abba! — ri- vallt rá most már dühösen a mama. Igazán nem szép, hogy vendég van a háznál és te nem ha­gyod az embert be­szélgetni. Bevallom, Jancsi­ka ügye most már érdekelni kezdett, különösen azután, hogy a mama alapo­san elfenekelte és ki­rakta őt az udvarra. — Labdázz! — pa­rancsolt rá és vissza­jött a szobába. Vala­mi tíz perc telt el békességben, amikor a labda nekiszállt az ablaknak. Barátom ekkor felugrott és ki­szaladt az udvarra. — Azonnal hagyd abba! — mondta ke­ményen és elvette a gyerektől a szép piros labdát. Jancsika ék­telenül ordítani kez­dett, mire a papa „fegyelmezőt” tartott és átküldte a fiúcskát a szomszédba. — Mégiscsak borr zasztó, — mondta fel­háborodva, hogy az embernek nem lehet egy nyugodt délután­ja és... Ekkor közbeszól­tam és most már va­lóban „nyugodtan” beszélgetni kezd­tünk. János régi, gye­rekkori pajtásom, ki­fejthettem előtte vé­leményemet minden gátlás nélkül, majd megkérdeztem: — Mondd csak, Já­nos? Ennek a gye­reknek tulajdonkép­pen mit szabad csi­nálni? Lovagolni nem. Sokat rajzolni nem. Labdázni nem. Kalapálni nem. akkor hát mit szabad? Hi-{ szén gyerek, négy! esztendős, éppen < olyan, mint mi vol- < tunk akkor, ott abban < a bükkaljai kis falu­ban, amikor... Em­lékszel még Jancsi-\ kám ? Bakszekereket, J fűzsípot csinál- < tunk, lovacskáztunk, < még a Bodrit is be-< fogtuk... és nekünk < „szabad” volt játsza- < ni... pedig mi se< voltunk jobbak a te< Jancsikádnál! Sze­gény édesanyád még j lángost is adott ju-\ talmul, ha kedvére < váló bakszekeret csi-< náltunk, pedig ő < csak egy egyszerű fej­kendős parasztasz- < szony volt és igazán < keveset értett a peda­gógiához ... János barátom el-'< gondolkodott és lát­tam az arcán, hogy a; múlt emlékei között keresgélve Jancsiká-' jára gondol, aki talán nem is olyan világra szóló rossz gyerek.. (szalay) Qeij. ijzídfüzeleji ütői Kezdetben vála a nylon-láz. Vala! Ma már hol van? Ma már lehet kapni nylon­árut, irodalmi szóval élve — dögivei. Ma úgy veszik a nylon-holmit nejeink és lányaink, mint anyáink a vásznat. Következésképpen a nylon ma már nem divat, csak használati cikk, nem sikk, csak praktikus hordaniváló. S egyáltalán, hogy lehet divat és sikk valami olyan, amit kapni lehet? Most o kínai selyem az úr, s a királyfi sem fehér lovon jön a lányok álmában, hanem tíz vég kínai selymen. Életem legvigyorgósabb pillanata lenne, ha a magyar ipar, csak úgy heccből, nem gyártana egy ideig flanelt, vagy még inkább zsákvásznat! ★ Hiába, na, szeretem, ha mindennapi éle­tünk lépést tart korunkkal. Szeretem, ha pél­dául a konyhában is meggyőznek arról, hogy nálunk munkás-paraszt hatalom van... Az­előtt angyalok, galambok és miegyebek hir­dették a családi békét a konyhák falán az odaszögezett hímzett falvédőkön, ma azonban már merőben más a helyzet. Eger egyik kis boltjában, ahol hímzett fal védőket árusítanak, egy parasztlány és egy munkásfiú fog kezet egymással és néz dacosan szembe a világgal. A dac okát nem tudom, lehet hogy nem is ez van az arcukra hímezve, hanem csak öntudat, de azért tetszett a dolog nekem... Hiába, a szocialista realizmus betört a hímzett falvédőkre és rajtuk keresztül a hagy­maillatú konyhákba is. Vagy talán inkább mégis a galambokat? (gyurkó) Egy lakodalmi készülődésről hallottam a minap. A vőlegény egyszerű parasztgyerek, a menyasszony szintén egyszerű parasztszülők lánya, s nem is tartoznak a legtehetősebbek közé. így hát csak egyszerű lakodalomról lesz szó — az egyszerű most falusi . .viszonylatban” értendő. Nem is lesz más, csak 30 kiló mar­hahúsból csigaleves, pörköltnek 60 tyúkot ál­doznak fel. Két 150 kilós hízóból lesz a sült, meg másnap reggel a disznótoros reggeli. Cse-' megének kerek két tucat lakodalmi torta ké­szül, s. számtalan fajtájú sütemény. Mindezt 3—400 liter borral öblögetik le. ..szerényen” ennyit szántak rá az örömszülők. Mindehhez hozzátartozik, hogy nem is ez lesz az illető községben a legnagyobb tavaszi lagzi. mert ..csupán” 120 családot hívtak meg rá, igazán csak a rokonokat, meg néhány közeli szomszédot, barátot. De "’-"'h «• szá­moljuk, a végeredmény mthd?? csak sy: nem is élünk mi olyan rosszui ebben az or­szágban... ★ Eltűnik az utolsó cseléd!r'k*. Détkén — adja hírül egyik levelezőnk Két család la­kott még a régi cselédlakásban — persze már jóval emberségesebb körülmények között de az idén ők is kiköltöznek. Az elmúlt évben annyit kerestek mind a ketten a szövetkezet­ben, hogy új házat építhettek. A régi lakásból pedig az lesz, amire eddig is a legalkalmasabb lett volna: istálló. (békéin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents