Népújság, 1959. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-21 / 92. szám

1959. április 21„ ftedd NEPOJSAG s Tíz éve, harcban edzve •■T^iz esztendeje, hogy a A legújabbkor történelmé­nek egyik legnagyszerűbb összefogása a Béke Világ­tanács megalakult. A történe­lem folyamán nem egyszer kísérleteztek államszövetsé­gekkel, diktátorok jöttek és tűntek el, akik nemzeteket és országokat próbáltak erőszak hajtotta igában egyesíteni. Ra­vasz diplomaták próbálták meg — pl. a múlt század Mettemichje, vagy a mostani idők háborús agresszorai —, hogy rábeszéljék az államo­kat: lépjenek érdekszövetségre és küzdjenek vállvetve vala­mely célért, mely igazában sohsem volt az övék, legfel­jebb egy-két akamoké. De a történelmen nem lehet erőszakot venni, s amióta a világ világ, egyszer sem sike­rült tartósítani ezeket a kény­szer 'társulásokat. Szétbomlot- tak, mert szét kellett bomla- niok, hiszen nem tartotta őket össze semmi, ami az emberek lelkében közös lánggal ég. Széthullottak, mert a cél, mely létrehozta őket, nem a nem­zetek, • emberek és csalódok célja volt, hanem a nyerész­kedőké, szétestek, mert az erőszak lánca fűzte őket egy­be, mely mulandóbb a leg­romlandóbb földi anyagnál. A II. világháború hatalmas vérveszteségei, az új világhá­ború, az atomfegyverek réme azonban valami újat oltott az emberekbe, valamit, ami or­szághatárok sorompóitól, nyel­vi különbségektől, gazdasági rendszerektől függetlenül* él minden emberben, mely erő­sebb a vallásos hitnél, mely fontosabb és elsődlegesebb emberi érdek minden másnál, s ez a béke, a békés élet utáni vágy. Az emberek nem akar­nak háborút. Az emberek nem akarnak több Hirosimát és Nagaszakit, napalm égette asszonyokat és harmincmillió halottat, az emberek — a ma­guk ösztönös, életerejű irtózá- .sával taszítják maguktól a há- . •borút. És ez a taszítás — szö­gezzük le most-- mindjárt — nem azonos az I. és II. világ­háború ,»bárány lelkű” pacifis­táinak erőtlen, egységrontó, ostoba handabandázásával.- Ez a taszítás ma hatalmas és egy­séges erő,' mély — mint a ko­reai háború is megmutatta — zúzó ökölként tud felemelked­ni, s ha kell, egy-egy agresz- szív ország akcióképességét is megbénítja! És ezt az erőt képviseli ma a Béke Világtanács. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG kikiáltásával, a parasztság föl­dért folyó harca maximális méreteket , öltött. A tavasz be­köszöntésével nem lehetett to­vább halasztani a mezőgazda- sági munkát, a föld kihez tar­tozása azonban még mindig nem dőlt el. A proletárdikta­túra kikiáltásának híre csak napok múlva jutott el a kis, eldugott mátrai falvakba és ez­alatt a pár nap alatt forradal- i mi megmozdulások is játszód­tak le különösen az egri és pétervásári járás községeiben. : A Forradalmi Kormányzóta- 1 nács egri sajtómegbízottjának jelentése is kiemeli, hogy a 1 „Mátravidéken rendkívül izga- : tott a hangulat. Tízezrével áll- : nak az emberek munka nél- : kül, csupa napszámosok, akik ! azelőtt az Alföldre szegődtek ; el munkába. Egyetlen íemény- 1 ség tartja még bennük a lel- két és ez az, hogy a föld bir­tokba vétele minél hamarabb ( meg fog történni. Az egri nép- , biztosság sürgős intézkedést j kér a .kormánytól, hogy a föld j megmunkálása és birtokba vé- . tele érdekében milyen intéz- ; kedéseket tegyen.” A nyugta- \ lanságnak azonban a helyű di- 1 rektóriumok csakhamar véget < vetettek, mivel agitátorokat ] küldtek ki a falvakba, akik j megnyugtatták a szegénypa- < rasztságot, hogy a feudális j nagybirtok uralma meg fog ; szűnni. s 1919. április 4-én megjelent a Forradalmi Kormányzóta- 1 nács földbirtokrendeiete. Ez ■ azonban nem földosztást jelen- i tett, hanem a száz holdon fe- j lüli íöldbitokok szocializálását. 1 A szegényparasztok, földműn- j JJ ajdan — s ez ma már kultúrtörténeti tény — egy-egy nagy tudós, vagy mű­vész szinte minden esetben Korának éltető, a csúcsokon járó eszményeit testesítette meg, műveiben azokat énekel­te meg, s neve — egy Janus Panhoniusnak, Dantenak, Rousseaunak, Puskinnak, Pető­finek — az eljövendő szelével együtt érkezett. Megfordítva is áll ez: ha egy-egy nagy moz­galom élén a szellemi élet nagyjait látjuk, eleve felké­szülhetünk arra, hogy e meg­mozdulás korunk nagy áram­lata lesz. S vajon Picasso, Ara­gon, Joliot Curie, Saillant, Fa­gy ejev, Ehrenburg, Amado, Sartre jelenléte, géniusza, szóval mindazoké, akik a Bé­ke Vilógtanácsa eszmei műkö­désében rendszeresen, vagy sokszor csak alkalomszerűen részt vesznek nem azt jelen- ti-e, hogy elemi erejű mozga­lomról van szó, hogy a „Béke” jelszava már túlnőtt a sóhaj­tásszerű vágy állapotán, s sok­kal inkább e század második felének uralkodó eszméje, mint bármi más. Ha századokkal később meg­írják e kor történetét, akkor a Béke Világtanács úgy fog majd szerepelni, mint a népek ítélőszéke, mely elégeti a fel­forgatás, pusztulás boszor­kánymestereit. Ha az előző századok történelme egy-egy nép, vagy személyi nagyság géniuszán nyugodott, akkor a mi korunk a népek összefogá­sának nagy szimbóluma. Ha valakit netán emlékez­tetni kellene azokra a politi­kai, vagy katonai mozzana­tokra, amelyeknek alakulásá­ba a Béke Világtanácsa bele­szólt az eltelt 10 év alatt, s amelyek a béke erőinek össze­fogása nélkül bizonyára más, trasikusabb ’ fordulatot vettek volna, talán soroljunk fel né­hányat belőlük: A béke erői befejezésre kényszerítették az ag­resszív koreai háborút, meg­fékezték a franciák és hollan­dok vietnámi és indokínai ag­resszióit, görög és algériai, il­letve délamérikai szabadság- harcosokat mentettek meg és kieszközölték egy részük ki­szabadítását. S ha megesett, hogy az agresszorok feneket­len dühükben mégsem hallgat­tak a népek követelő, intő sza­vára, ez csak még szorosabbá kovácsolta a béke erőit. Gon­doljunk csak arra a hatalmas nyomásra, melyet a béke tá­borának országai, de mind­azok, akik a békemozgalom hívei a francia kormányra gyakoroltak a francia kommu­nista párt vezetői, Stil elvtárs letartóztatása idején. S nem hiába. Közel egymilliárd ember, az emberiség kerek egyharmada áll szemben a. Béke Világtaná­csának zászlaja alatt az impe­rialista tömbbel. S a hatalmas, megálljt intő erő olyan hata­lomra támaszkodik, mint a Szovjetunió legyőzhetetlen ka­tonai. ereje, s Kína kimeríthe­tetlen gazdagsága. S a béke erői mégsem szegezett szu­ronnyal, hanem lábhoz tett fegyverrel, egyetlen fenyegető szó, egyetlen fegyvercsattog- tatás nélkül érik el eredmé­nyeiket. S ma már az imperia­lizmus mindenütt visszavonu­lóban van: közel-keleti terveik dugóba dőltek, Egyiptom füg­getlenítette magát, Irakban a haladó erők győzedelmesked­tek, Adenauer és nyugat-euró­pai erőpolitikája letűnőben van. IVf indez nem a békéért való lu küzdelem végét, hanem új, diadalmas szakaszát jelen­ti. Még súlyos harcok vannak hátra, még sok időbe telhetik, amíg a pusztítás és terror ezer fejű hydráját megsemmisít­jük. De a harcok első szaka­sza győzelmesen zárult, s mi büszkén és lelkesen köszönt­jük a Béke Világtanácsot, né­peink haladó erőinek vezérka­rát e 10 éves jubileum alkal­mából. PAGONY LAJOS Vizet kap a recski óvoda, és orvosi lakást Recsk község szélében, a régi -grófi kastélyban kapott helyet a község óvodája, majd később ideköltözött a falu or­vosa is. A régi épületben víz­vezetéket szereltek fel, de en­nek nem sok hasznát vették a kastély lakói, mert műszaki hibák miatt a szivattyúmotor nem tudta felnyomni a hegy­oldalban levő kastélyba a vi­zet. Az óvodának és az orvo­si lakásnak is sürgősen szük­sége lenne a vízre. Simon Antal, az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat igaz­gatója szerint május első nap­jaiban az érintett hálózati szakaszt megerősítik, hogy megfelelő energiával üzemel­ni tudjon a vízellátó berende­zés. A szivattyú további za­vartalan működéséhez elen­gedhetetlenül szükséges a mo­torvédő berendezés karbantar­tása és megerősítése. Ezeket a munkákat is sürgősen el kell végezni, hogy Recsk község kis óvodásai továbbra is jár­hassanak a volt Károlyi-kas­télyba, és az orvosi lakás is vizet kapjon minél előbb K/ J. 12 ezer holden termelnek hibrid kukoricát Megyénk termelőszövetkeze­tei ismerve a hibrid kukorica jó tulajdonságait a kukorica­vetőterületüknek 100 százalé­kát hibrid anyaggal vetik be. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya 20 vagon hib­rid kukorica vetőmagot — 15 vagon Mv 5-ös és 5 vagon Övári 5-öst — bocsátott a ta­vaszi vetőmag-akció keretében a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok rendelkezésére, melyből már 18 vagon cseréjét befejezték, így az idén megyénkben 12 ezer holdon hibrid kukorica terem. A jövő évben kétszer ennyi hibrid kukorica vetésére szá­mítanak. Í Leninre emlékesünk 1870. április 21-én született az emberiség nagy ve­zére, akinek eszméi, művei, alkotásai milliók szívében és agyában örökké élnek. Ma ünnepeljük Vlagyimir Iljics Lenin születésének 89. évfordulóját. Ö írta: „A marxizmus mindenható, mert igaz”, s e tanítások szellemében dolgozunk, építjük szebb, boldogabb holnapunkat mi is, éppen úgy, mint Lenin népe. S amit Lenin a marxi tanról mond, az teljes mér­tékben érvényes napjainkban a lenini eszmékre. Lenin életművében ugyanis teljesen megtestesült az elmélet és a gyakorlat egysége. Ö volt az újtípusú forradalmi mun­káspárt, a marxista párt megteremtője, s szervezője, a szovjet állam megalapozója, a szocializmus építését biz­tosító gazdasági, politikai, és gazdasági terv megalkotója. Lenin a tudomány lángelméje, aki minden egyes gyakor­lati lépést mélyreható elméleti kutatásokra alapoz, aki a társadalomtudomány egész területén új eszmékkel, új gyakorlati jelentőségű következtetésekkel gazdagította. Ma, amikor születésének 89. évfordulóján dicső em­lékét felidézzük, halhatatlan eszméinek kimeríthetetlen gazdagságából szinte kiemelni nem is tudunk. Munkái­nak tanulmányozása azonban nagymértékben megköny- nyíti számunkra, hogy megismerjük és elsajátítsuk pár­tunk politikájának tudományos alapjait is. Írásainak ta­nulmányozása előmozdítja számos nagyfontosságú feladat 5 megértését és sikeres megoldását szocialista építőmun- < kánkban, hiszen a kapitalista országokban is a kommu- I nista pártok ugyancsak Lenin útmutatásai alapján vé­lj delmezík elszántan a városi és falusi dolgozók érdekeit, vezetik az egész nép harcát a békéért, a demokratikus jogokért. A gyarmati népek felszabadító harca, a nem­zeti függetlenségért folyó küzdelmek szintén a lenini út­mutatások szerint bontakoztak ki és ezek alapján érnek el napjainkban is újabb sikereket. Lenin a szocializmus építése során Oroszországban i felmerülő kérdések és feladatok nemzetközi jellegét már j annak idején felismerte. „Az a feladat, — írja 1921-ben i — amelynek megoldásán most fáradozunk, — egyelőre — l ideiglenesen — csak egymagunk, merőben orosz feladat- 1 nak látszik, de valóságban olyan feladat ez, amely min- í den szocialista előtt fel fog merülni... Az új társadalom, j amely a munkások és parasztok szövetségén fog alakulni, j elkerülhetetlenül el fog érkezni előbb, vagy utóbb. Húsz J évvel előbb, vagy húsz évvel később, de el fog érkezni és mi e társadalom részére segítünk kidolgozni a mnn- j kások és parasztok szövetségének formáit, amikor új gaz- 5 dasági politikánk megoldásán fáradozunk. Ezt a felada- í tot meg fogjuk oldani, s megteremtjük a munkások és j parasztok olyan szilárd szövetségét, amelyet a világon c semmiféle erő sem lesz képes megdönteni”. Mi 40 esztendővel ezelőtt, 1919-ben megprőbálkoz- j tunk azzal, hogy egy olyan társadalmat építsünk ma- | gunknak, amilyen a szovjet államban akkor már kibon- 5 takozóban volt. Akkor nem sikerült. Most azonban Lenin j születésének 89. évfordulóján, amely egybeesik a béke- J viiágm/izgalom létrejöttének tízesztendős jubileumával, i elmondhatjuk: szilárdan, következetesen küzdünk T.enln 1 eszméinek megvalósításáért, szocializmust építő munkánk I és a világbéke megvédésének során. ! ( < í Négy tsz-ncl vezették be a kettős köny velést az egri járásban Köztudomású dolog, hogy a jól működő szövetkezet egyik elengedhetetlen követelménye a kifogástalan, magasszínvo­nalú könyvelés. Enmek érdeké­ben az egri járás területén négy termelőszövetkezetben vezetik be a kettős könyvelést és a tervek szerint jövőre a tsz-ek felénél térnek már át az „új” könyvelési módra. A négy tsz könyvelője a na­pokban tapasztalatcserére jön össze a verpeléti Dózsa Tsz- ben, ahol járási szakember irányításával megbeszélik az előttük álló feladatokat Mi magyarok, ott menetelünk a békét akarók millióinak sorában — Megyei békekonferencia Egerben — (Folytatás az 1. oldalról) dését. Kínában a tibeti nép fiai is tanulnak, akikből pél­dául majdan orvosok lesznek, hogy így szolgálják hazájuk lakosságát. A Tanácsköztársaság Heves megyében A Tanácsköztársaság foldbirtokpolitikája Heves megyében szegényparasztoknak az igé­nyét kielégítse. Egerszalókon terült el 280 hold káptalani föld. Ezt a helyi direktórium 158 földnélküli paraszt között osztotta fel. Egerszalókon még egy hold házhelyet is akartak juttatni az arra rászorulók­nak. A FÖLÖTTES TANÁCSI szervek nem helyeselték a földosztást, de ha már meg­történt, rendszerint kénytele­nek voltak belenyugodni. Van azonban arra is példa, hogy eljárást indítottak a földosz­tók ellen. A Tisza-menti része­ken, Poroszló környékén Nagy József, a „debreceni terrorcsa­pat” parancsnoka osztotta a földet. Ez a hadseregfőpa­rancsnokság tudomására jutott és több alkalommal felszólí­tották a 39. dandár parancs­nokságát Nagy József letartóz­tatására. Végül Karikás Fri­gyes, a dandár politikai bizto­sa kiment, hogy letartóztassa, s egyik elbeszélésében leírja a földosztó tevékenységet: „Kitűnt, hogy Jóskáék föl­det osztottak annak rendje és módja szerint, még írást. is adtak róla. Pecsétes írást. (Égy régi uradalmi címeres pecsét­ből csináltak pecsétet.) Ez az egész kataszteri operáció igen egyszerűen oldódott meg Jós- káéknál. Egy cetlire, vagy né­ha egy újságpapír szélére rá­írták, hogy adatik például ko­vács János elvtársnak 15 kh. Beszéde további részében a háború előkészületeiről szólt. — Kik akarnak háborút? Azt hi&zem, ez mindenki előtt világos és nem kétséges, hogy a monopolkapitalisták, a ki­szántóföld, ennyi meg ennyi; legelő, ennyi meg ennyi erdő; stb. Aláírva: a debreceni kom­munista terrorcsapat parancs-; noksága, Nagy József parancs­nok és Temesi István agitátor; (mert hogy egy ilyen termé-; szetű operáció nem mégy ági-; tátor nélkül). Erre a papirosra; aztán ráütötték a pecsétet, s; isten és ember előtt a földosz-; tás végre volt hajtva. Ilyen! cédulát találtunk mi igen! nagy számban. Sőt az is ki-: tűnt, hogy az ilyen Kovács: Jánosok kaszálták is már ví­gan a finom, gyönge életet: ezen vagy azon az urasági le-: gelőn.” NEM VOLT HELYES a Ta­nácsköztársaság földbirtokpoli-: tikája. Ugyanakkor azonban: nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy a Tanácsköztársaság; számos kérdésben teljesen új; úton, töretlen úton haladt. Ép.: pen ezért szükségszerűek vol-' tak a hibák is. A Tanácsköz- ; társaság vezetői azonban már< 1919. nyarán felfigyeltek erre; és gondoltak is a földbirtok-; és parasztpolitika megváltoz-; tatására. A gazdasági cselé-; deknek, akiknek emberi meg-; élhetést teremtett 'a Tanács-; köztársaság, így is igen jelen-; tős eredményeket hozott. Az< ezen a téren elkövetett hibát; a Tanácsköztársaság már a; közbejött kül- és belpolitikai; bonyodalmak miatt nem tudta; kijavítani, s .ez alkalmat adott; az ellenforradalmi rendszer; számos, politikusának arra, > hogy megpróbálják szembe­fordítani a parasztságot a Ta-$ nácsköztársaság érdekével. > Nagy József < (Folytatjuk.) i zsákmányoló földesurak, akik ma is fegyverkeznek. És, hogy miért fegyverkeznek? — an­nak két oka van. Az egyik a világuralomra való törekvés, a másik, nem akarpak belenyu­godni a Szovjetunió hatalmas fejlődésébe, abba, hogy nap, mint nap sorra döntik a kapi­talista „paradicsom” hazugsá­gait. Nem kell messze menni bizonyítékért. Amikor a Szov­jetunió fellőtte a mesterséges bolygókat, hatalmas csapás volt az az imperializmusra, de ugyanakkor a nemzetközi bé­kemozgalmat erősítette. Közeledik május 1, a béke, a munka és szocializmus ün­nepe. A munka — a szocializ­mus építése, maga a szocializ­mus teremti meg a békét Hetven éve, hogy május else­jét nemzetközi munkaünneppé nyilvánították, s ma már a kommunizmus valóságában menetelnek a dolgozók száz milliói. Mi, magyarok boldo­gok és büszkék vagyunk, hogy ott menetelhetünk a többi békét akaró emberiség sorai között. Készülünk május else­jére és utána az alkotó hétköz­napokra, a munkára, hazánk építésére. Gondoljunk a fal­vak népére is, akik most gyürkőznek a szocialista át­alakulással, segítsük őket munkájában. Erősítsük a munkás—paraszt szövetséget és együtt kiáltsuk a háborút szító nyugati imperialisták fe­lé: békét a világnak! — fejez­te be ünnepi beszédét Szaka- sits elvtárs. Ezután a hozzászólások kö­vetkeztek, majd a megyei bé­kebizottság, ■ megyénk kiváló békeharcosait plakettekkel, arany- és ezüstérmekkel, vala­mint díszoklevelekkel tüntet­te ki. A békekonferencia után díszebéden látták vendégül megyénk békeharcosait. elégedetlenség, hogy a kikül­dött szocializálási biztos látva a közhangulatot, mindenkinek a kezében hagyta a földet, úgy, ahogy azt már előzőleg felosztották. Sok helyen azonban már áp­rilis elején létrejöttek a ter­melőszövetkezetek, ezek mű­ködéséről azonban bővebb adatok nem állnak rendelkezé­sünkre. Mintegy 300 füzesabo­nyi földműves az érseki ura­dalom ottani 2400 holdas bir­tokán kívánt szövetkezetét lé­tesíteni. Április közepén már egyre több község lakossága választotta a szövetkezeti gaz­dálkodás útját. Makiáron, Nagytályán és más községek­ben a földművesek szövetke­zetei létesítettek és megkezd­ték a közös gazdálkodást. A fejlemények azt mutatták, hogy a parasztság kezdett megbarátkozni a szövetkezet gondolatával. Ennek ellenére kétségtelen, hogvha a paraszt­ság teljesen szabadon dönthet a földkérdésben, akkor a föld­osztást választotta volna. Általában megállapíthatjuk, hogy azokon a helyeken, ahol földosztás történt, a paraszt­ság sokkal lelkesebben támo­gatta a Tanácsköztársaságot, mint azokon a helyeken, ahol igyekeztek következetesen megvalósítani a szocializálásra vonatkozó rendeletet. Nagy- fügeden például a tanács el­foglalta az urasági legelőt, hogy a törpebirtokosoknak és kások, törpebirtokosok, akik­ben már nem egyszer szinte csak a földosztás reménye tar­totta a lelket, pillanatnyilag nem kaptak semmit a forra­dalomtól. A régi nagybirtok- rendszer keretei megmaradtak és ezeket kellett volna most szocialista tartalommal kitöl­teni, de nem olyan emberek­kel, akiknek a szocialista ter­melésről halvány fogalmuk sem volt. Ezek a falusi szegé­nyek úgy érezték, hogy a szocialista forradalomtól sem kaptak semmit, ugyanakkor azonban viselniök kellett a forradalom és a forradalmi há­ború minden terhét. A NAGYÜZEMI gazdálko­dás, a szövetkezeti forma egyedül a volt cselédek érde­keinek felelt meg, akik addig is hozzá voltak szokva a kö­zös gazdálkodáshoz. Mivel azonban a régi gazdatiszt vagy intéző rendszerint megmaradt továbbra is a birtok élén, még ők sem éreztek túlságosan je­lentős változást. A földreform ilyen formájú megoldása nem elégítette ki a földéhes sze­gényparasztság érdekeit és nem járult hozzá a munkás-paraszt szövetség megerősítéséhez. A községekből beérkezett különböző jelentések arról számolnak be, hogy a kisbir­tokos és szegényparasztság elé­gedetlenséggel fogadta a föld- birtok-rendeletet. . Kiskörén például olyan nagy volt az

Next

/
Thumbnails
Contents