Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-19 / 66. szám
4 S £ P 0 A S A G 1959. március 19. csfitfettfc Vándorló pedagógusok A z egyik falusi általános ' iskola igazgatójával beszélgettünk az elmúlt napok egyikén. A beszélgetés során sok mindenről szó esett, többek között arról, hogy a mostani fiatal pedagógus-generáció mennyivel más körülmények között kezdheti meg munkáját, mint azok, akik 15—20—30 évvel ezelőtt kerültek ki a képzők, főiskolák, egyetemek padjaiból. Régen, a fiatal pedagógusoknak — az öregek emlékeznek erre a leg- ótiban — hosszú-hosszú éveiig kellett várniok arra, hogy e". helyezkedhessenek; kérelmeztek, kilincseltek, pályázatokat küldtek vég nélkül, amíg uagynehezen álláshoz jutottak — ha csak segédtanítói, óraadói álláshoz is. S a fizetésük? Xagyon kevés volt. Az elmúlt társadalmi rendszer valójában nem sokra becsülte őket. A ..nemzet napszámosai” — így nevezték őket és életük nem is igen volt jobb falun, mint egy munkához jutott erős izmú napszámosnak. És a szegénységet, a felettes jó uraktól való i! elmet — érzéseikben és lel- ’ világukban hatvány ozottab- n fogták fel, mert ,,látó emelt” voltak, műveltek, akik gondolkozni akartak és Itak, előbb-utóbb felismer- t azokat a társadalmi igaz- ital anságokat, amelyek a oitalista viszonyok között létek. S ha egy hajdani pe- gógus egyszer álláshoz ju- t, helyét nem hagyta volna semmiért sem. Legnagyobb '.ük letelepedett, családot pított, berendezkedett, be- jült testileg-lelkileg a falu- . Miért? Egyrészt azért, mert ilt, hogy álláshoz juthatott, srészt pedagógusi hivatásba kötötte a helyhez. Nem akkori uralkodó eszmék, s abból adódó pedagógiai adatok iránt érzett hivatásiatok (bár ilyenek is voltak, tény), hanem az egyszerű j nevelése, tanítása iránti elősségérzet. Ilyen öreg tojók többen vannak a megyéin is. Nagyrédén Nagy János, i öngyöspatán Leblanc Zsolt, öngyössoly moson .Tihanyi József... — és így tovább. Pe- •erka Etel tanító néni annak idején Mezőszemerére került, most onnan is ment nyugdíjba... Nagyon szép dolog ez. V megye ilyen öreg peda- ' gógusainak példáját említve, szinte akaratlanul is adódott a lehetőség, hogy biso- nyos összevetést tegyünk a községükben egy életre gyökest vert tanítók és a ma fia- ü pedagógusai között, akik- sk sorában bizony igen •lentős mértékben fellelhető alamiféle és sok szempontból város „vándorlási hajlam”, edv, vagy tünet Mi az oka, hogy egy-egy tanév elmúltául a megye pedagógusai közül — és elsősorban a fiatalokról van szó — több százan vándorútra akarnak kelni, ott akarják hagyni és ott is hagyják munkahelyüket annak ellenére, hogy helyzetük összehasonlíthatatlanul jobb minden szempontból, mint volt a /égi, 20—30 éve tanító pedagógusoknak? A kérdésre — ha őszinték akarunk lenni — igen sokrétű a válasz. Nézzünk sorba néhány okot. A legnagyobb probléma: a lákáskérdés. A végzett fiatal pedagógus elhelyezkedik egy lehetőleg általa kiválasztott községben. Üres pedagógus-lakások, vagy megfelelő szolgálati lakások nincsenek, albérletbe kell költöznie. A lakbér nem olcsó; sok főbérlő még ki is használja a fiatal pedagógus lakásgondját és borsos összeget szab meg lakbér fejében. De nincs mást tennie, el kell fogadni, mert nem lehet lakni a szabad ég alatt. Ez az albérlet sohasem [jótólja a saját otthont, az tény. És ehhez a nehézséghez sorakozik a rossz kosztolási lehetőség is. Mi történik egy-két év elmúltával? A fiatal pedagógus megúnja ezt a helyzetet és elindul oda ahol jobbat remél, vagy tud. Más ok: A falura került pedagógus nem minden esetben tudja megfelelően kielégíteni a városban, a főiskolán bizonyos magas színvonalat elért és növekvő kultúrigényét. Vitathatatlan tény, hogy a város és falu kulturális lehetőségei között még mindig és még hosszú ideig lesz különbség — a város javára. Távol a várostól — ez azt is jelenti: távol lenni a megszokott kultúr- pezsgéstől, a több mozitól, színháztól, könyvtáraktól... és így tovább. Ezek után vágyik a fiatal pedagógus, és ha nem kapja meg, egy-két év múlva elindul... Az is sok helyen problémát jelent e tekintetben, hogy a falusi iskola igazgatója, de maguk a helyi vezetők sem tesznek meg mindent, hogy a fiatal pedagógus a lehetőséghez képest a legmegfelelőbb körülmények közé kerüljön. Nem törődnek különösebben a fiatal kolléga belső problémáival, meg sem kísérlik megismerni azokat, elégségesnek tartják, hogy megérkezik körükbe, .elfoglalja munkáját és dolgozni kezd. És egy-két év múltán ugyancsak ott van a fiatal pedagógus, ahol az előbbiek... Ili a tninden kommentár-*-*■ nélkül összefoglalnánk az eddigi vándorlási okokat, abból az derülne ki, hogy a falura került fiatal pedagógusoknak valósággal mártírom- ságot kell vállalniok, amikor hozzákezdenek falusi pedagógiai tevékenységükhöz. Nem erről van szó. A felsorolt nehézségek kétségkívül fennállnak, de nem olyanok, hogy előbb vagy utóbb ne lehetne könnyíteni rajtuk, vagy kedvezően megváltoztatni azokat. Amikor a fiatal pedagógus falura megy, a nehézségekkel is, de ugyanakkor azok megoldásának lehetőségeivel is számolnia kell. Aki csak a problémákat látja, tovább nem néz és azoktól megijed, világos, hogy meg is hátrál. Vándorolni egy-két évenként, egyik helyről a másikra, legfőképpen arra törekedni, hogy otthagyni a falut és lehetőleg a nagyobb városokba, járási székhelyekbe, vagy kijárási lehetőséggel azok közvetlen közelébe kerülni még akkor is, ha tényleg yannak komoly nehézségek -— sok fiatal pedagógusnál nem mást mutat, mint a hivatás- tudat alacsony színvonalát, kispolgári kényelemszeretetet, a nehézségek menekülésszerű elkerülését, az áldozatvállalás nagymértékű hiányát. „Miért tanítsak én falun, az Isten háta mögött, amikor X vagy Y, aki nem jobb képesítésű, mint én, Egerben, vagy más városokban tanít?” — kérdezik, mondják sokan, és már írják is az áthelyezési kérvényt... Az ilyen emberek bizony ön- maguktól nem látják hivatásuk lényegét. Nem látják, (vagy nem akarják látni?) azt, hogy ma a pedagógus a falu valamennyi emberének, kicsinyének és felnőttjének egyaránt elsőrangú értelmi nevelője. Ha jól dolgozik, valósággal megforgathatja a falu életét, élharcos lehet az emberek szocialista nevelésében, annak az új világnak a megteremtésében, amely nemcsak az ország térképét, az emberek életmódját változtatja meg, hanem az emberek lelkivilágát, gondolkozását, felfogását is. A pedagógus — a jó pedagógus! — a falu szocialista nevelésének élő lelkiismerete. Aki ezt nem látja, az hivatását nem másnak, mint kenyérkereseti lehetőségnek tekinti s ez több, mint elítélendő. TTgy hisszüK, e probléma^ körben kell keresni arra a kérdésre a választ, hogy mi az alapvető oka a — különösen fiatal — pedagógusok vándorlásának: önző kicsinyesség a hivatástudatban és az áldozat- vállalás Kölcsönössége dolgában. Igen, az áldozatvállalás kölcsönösségét mondtuk! Népi államunk — amely már azzal sokat adott, hogy lehetővé tett; tanulásukat — szüntelenül segíti a pedagógusokat. Frázisként hat, de kézzelfogható igazság, hogy népi demokráciánkban lettek a „nemzet napszámosaiból’1 — a nemzet megbecsült és nagyra hivatott nevelői a pedagógusok. Apróság? —, hogy az elmúlt két esztendőben kétszer emelték a pedagógusok fizetését. Bizony nem az, hanem államunk nem kismértékű áldozatvállalása, hogy tovább javítsa a pedagógusok életkörülményét. Apróság? —, hogy a fiatal pedagógus, aki vasúttól távolabbi háromezer lélekszámún aluli lakosságú községben vállal munkát két évre, akkor kétezer forint külön költséget és havonta száz forinttal több fizetést kap? Bizony ez sem az. És így sorolhatnánk tovább államunk sokirányú és sokoldalú segítségnyújtását. És jogos-e, ha mindezek után — a vándorló pedagógusokra gondolva — az áldozat- vállalás kölcsönösségének szegényességét és olykori teljes hiányát felvetjük? Feltétlenül! Azzal fnég nem meg.' mesz- szire egyetlen fiatal pedagógus sem, hogy csak a nehézségeket iátva visszariad — és köitöz- ködiK... Ha hivatástudata mély, a szívében és a lelkében él valóban, akkor arra törekszik, hogy azok megszűnjenek, nem pedig arra vár, h_gy majd magától, az állam, vagy talán isten akaratából jóra fordul minden. Megyén* számos községében született jó kezdeményezés a pedagógus lakáshiány enyhítésére. Maguk a lakosok vállalták, hogy a községfejlesztési hozzájárulás egy részéből és társadalnú munkával építenek lakást, vagy hoznak rendbe egyik-egyik tanítójuknak. Több Községben fordítják hasonló célokra a községfcjlesztési alap egy. Vágy jelentős részét. Arra is van lehetőség, hogy több falusi pedagógus összefog és OTP-kölcsön segítségével közösen épít magának lakást. Ahol a helyi vezetők nem, vagy pedig keveset törődneK a pedagógusok problémáival ezen is lehet segíteni. Ha ön- maguktól nem jönnek rá magatartásuk helytelenségére, a felsőbb szerveknek van módjuk arra, hogy változtassanak a helytelen magatartáson. És falvaink fejlődése azt is jelenti, hogy egyre inkább magasabb színvonalra emelkedik a kulturális élet is, kitágulnak a lehetőségek. Pedagógusainkon is múlik, hogy mennyire és hogyan. 4 z indokkal és ugyanígy, a különösebb ok nélkül vándorló pedagógusok — akar- va-akaraüanul is — lényegesen kisebb értékű munkát végeznek. Ez magától értetődő, hiszen a nevelés egyik alapfeltétele a nevelendők és azok környezetének sokoldalú és közvetlen ismerete. Beszélhet-e ilyen ismeretekről olyan pedagógusi, aki egy-, vagy kétévenként másutt tanít, vagy csak „vendégként” jelenik meg az iskolában? Amíg meg nem állapodik valahol — addig sohasem. Munkája előbb-utóbb lélektelenné, sablonossá válik, — s ez hatásában, más és mái, de mindenképpen negatív vonatkozásban érezhető lesz a nevelendő fiatalokon is. Már csak ezeket tekintve is: meddig mehet ez a vándorlás. Sokáig talán — mert hiszen mindenkinek jogában áll megválasztani munkahelyét —, de nem vezethet semmiképpen jóra. Tenni kell ellene valamit: a munkát — jogos igényeknek, a lehetőségekhez mért kielégítésén kívül — a pedagógusok hivatásérzetének elmélyítésével, a nehézségek leküzdésére való felkészítéssel, a kispolgári kényelemszeretet kigyomlálásával kellene kezdeni. Ezt pedig már az egyetemeken, a főiskolákon és megfelelő középiskolákban kell kezdeni. Az ifjú pedagógusok hivatásukra való felkészítését már ott kell kezdeni, és akkor kell megkezdeni, amikor az első órán helyet foglalnak a főiskola, vagy egyetem padsorában,^ folytatni kell lankadatlanul mindaddig, amíg diplomával a kezükben ki nem lépnek a kapukon. Világos dolog: ma elsősorban a falunak kell nevelni a pedagógusokat. 4 szó talán kemény — de igaz. Mert az emberek — most a pedagógusokról van szó — tiszta hivatástudatára a szocializmus építésében fokozottan szükség van. S a hivatástudat, ha az őszinte, le tudja küzdeni a nehézségeket. Dér Ferenc 1959. március 19, csütörtök: 1944. A fasiszta német csapatok megszállják Magyarországot. 1929. Meggyilkolták Kakim Zade Hamaát, az iizbég szovjet irodalom megalapítóját. O Névnap O Ne feledjük, pénteken: HUBERT — 90 EZER forintos költséggel korszerűsíti az Üdülőhelyi Állandó Bizottság Mát- rafüred. Mátraháza és Kékes üdülőhelyek közvilágítását. A munkálatokat előreláthatólag ez év második negyedévének végén fejezik be. — A JÖVŐ hónapban rendbehozzák Tamaörsön a gyermek-játszóteret. Az 5000 forint értékű társadalmi munka mellett a községfejlesztési alapból 10 ezer forintot fordítanak a munkálatok elvégzisére — GYÖNGYÖSÖN a városi KISZ-bizottság március hó 21-én. a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója tiszteletére, öreg kommunisták és KISZ-fiatalok részvételével, találkozót rendez. A találkozót fehér asztal melw lett tartják, ahol az idős kommunista elvtársak elmesélik élményeiket. — ZARÁNKON nagy összeget fordítanak járdaépítésre és vízlevezető árkok ásására. A község lakosai eddig 25 ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. — SZÁZHATVANEGY családi házat építettek a felszabadulás után Atkáron. Az idén 20—25-en kezdtek új családi otthon építésébe. — AZ EGRI VÁROSI Művelődési Ház kamara-táncegyüttese ma délután, fél négy órakor előadást tárt a járási kultúrotthonban. A bemutató keretében Heves megyei táncokat mutatnak be. — HANGVERSENYSOROZATOT rendez az Országos Filharmónia a gyöngyösi Állami Zeneiskola nagytermében. Szerdán este ^ órakor Török Erzsébet, Kossuth-dí- jas énekesnő tartja dalestjét. Közreműködik Komlós Péter hegedűn, zongorán kísér Arató Pál, EGRI VÖRÖS CSILLAG Az árban (szélesvásznú) EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Felfelé a lejtőn GYÖNGYÖSI PUSKIN 18-as év HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fekete zászlóalj HATVANI KOSSUTH Bomba flz Antigoné diákeléadásáré! Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium nagy sikemf mutatta be március 7-én és 8-án Sophokles Antigoné c. drámáját. Képeink a dráma egy-egy feszült jelenetét mutatják be. A hírnök — Hidy Péter — elbeszéli Eurüdikének — Sve- titska Éva — Kreon, Antigoné és Haimon hármas tragédiáját a sziklabarlangnál. A hírnök szavai megrendítik á királynőt és a tragédia hírére maga is véget vet életének. Kreon — Jaksi István — parancsot ad a liatonáknak, hogy a királyi törvényt megsz egö Antigonét — Szabó Magda — vigyék a sziklabarlangba, hogy ott az éhség pusztítsa el engedetlenségéért. Antigoné nem a végső kétségbeesésbe menekül, hanem vállalja a tragikus megoldást. Az élettől búcsúzik és hívja az Olympuszon lakó istenek segítségét. lelkesedéssel készülnek máreiiis 5£1 -re m falusi fiatalok Mar csupán néhány nap választ el március 21-től, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulójától. Szerte a megyében, városokban és falvakban tart az előkészület az évforduló méltó megünneplésére. Hatvanban, Zagyvaszántón, FÜZESABONY Fekete dosszié HEVES Apák és fiúk pétervasAra A világ teremtést Egerben este fél 8 órakor: ILYEN NAGY SZERELEM (Kisfaludy-bérlet, középiskolás) Hevesen (Állami Gazdaság) BÁSTYASÉTÁNY 75 Kerecsenden, Xoszvajon, Pé- tervásárán és másutt a fiatalok is kiveszik részüket az ünnepi előkészületekből. A legtöbb helyen színdarabokkal, szavalatokkal és táncokkal készülnek, lampionos felvonulásokat terveznek. Számos úttörőcsapat, KISZ-szervezet időé veteránokat lát vendégül, akik elmondják élményeiket, tapasztalataikat a régi han* cokról. Tóth P. Mária. Hatvan, Bajra Gimnázium: Levelét megkaptuk, s közöljük, hogy írásait szívesen fogadjuk. Küldjön tudósításokat a gimnázium életéről az ifjúsági rovat számára. Leveleit várjuk. Halász Lajos, Poroszló: Kislánya ügyében forduljon az egri Közgazdasági Technikumhoz, vagy a Szilágyi Erzsébet Leánygimnáziumhoz. Dohány kertésze ti Technikum Heves megyében tudomásunk szerint nincsen. A reális pesszimizmus Julius Caesar, miután átlépte azt a bizonyos folyót és elvetette a kockát, elhatározta, hogy Rómát nemcsak naggyá, de tisztáyá is teszi. Ekkor készítette el, igenis 5, a duodecim tabulae-t, a tizenhét- táblás törvényt, amely szerint a Forum Romanumon és környékén szemetelni, köpködni hatóságilag tilos. A törvény sikerét legjobban azok az ásatások bizonyítják, amelyek az ó- kori Róma tetemes részét vastag föld- és piszokréteg alól hozták felszínre. Később a jónevű Kis Pipin, aztán a francia Henrik és Angliában az Oroszlánszívű Riehárd indult tetfes mellvértben harcra a tisztaságért, Riehárd névé- hez méltón küzdött és hullt a porba, amellyel meqküzdeni nem tudott. A Code Napoleon is foglalkozott ezzel a kérdéssel, csak később kihúzták belőle, nehogy ezt a sikertelenséget is a káplár nyakába varrják a, történészek... Jöttek a Bourbonok, akik semmit se tanultak és semmit se felejtettek, s ilyen minőségben nem felejtettek el hadat üzenni a piszoknak is, s a heti fél szappanról egy egész szappanra emelték a királyi ház havi mosdószerszükségletét, jó példát akarván ezzel is szolgáltatni. Minden maradt a régiben. Teltek az évszázadok, elindult az első vonat, amelynek falán ott volt a tábla, hogy szemetelni és köpködni tilos, megindultak a gőzhajók, a kabinok falán ott volt a tábla, hogy szemetelni és köpködni tilos, megindult a légi közlekedés. s az utasfülkék falán ott volt a tábla, hogy ...Holnapután, délután kettő-harminckor indul a menetrendszerű Marsjárat, az űrhajó falán ott a tábla, hogy... S még vannak, akik azt merik mondani, hogy az ember mindenek felett képes diadalmaskodni! Azt hiszem, előbb fognak gyermekeink atommerklinből új naprendszert csinálni az óvodában, mintsem, hogy Julius Caesarnak igaza lesz Megmondom őszintén, rendkívül borúlátó, pesszimista vagyok ezen a téren... ...a mindenit, már meoint a földre hamuztam! (««dl
