Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-19 / 66. szám

1959. március 19. csütörtök NfiPÜJS AG Á SUGAR ISTVÄNj MEMENTO 1944. március 19! i. Egy nép történetének leggyászosabb, legsötétebb kor­szakát mindig azon időszakok képezik, amikor egy ide­gen hatalom politikai és katonai erők bevetésével, erő­szakkal megszállja földjét, hazáját. Ezért marad örökre emlékezetes dátum a magyar nép életében 1944. március 19-e, amikor az évek óta folytatott, a fasiszta német „ba­rátság” gyümölcseként, megkezdte a hitleri fegyveres erő Magyarország megszállását. Pontosan másfél évtized per­gett le az idő homokóráján azóta, de a magyar nép gyű­lölete ma is éppen olyan lángoló a német fasisztákkal és magyar csatlósaikkal szemben, mint annak idején volt. Ügy hisszük, hogy — örök mementóként, — hasz­nos lesz, eredeti okmányok, emlékiratok és újságcikkek nyomán megvilágítani azokat a színfalak mögötti esemé­nyeket, melyek e sötét emlékezetű nappal kapcsolatosak. 1943. VÉGÉN A HÄPORÜ Iá-mérője az elmúltaknál is sú’yosabb harcokat és szinte elképzelhetetlen katonai és politikai erőfeszítést jelez. A három szövetséges nagyhata­lom vezetői. Sztálin, Roosevel* és Churchill, szokásos újévi nyilatkozataikban egyhangúlag kifejtették, hogy az 1944-es esztendő döntő fontosságú lesz a háború kimenetelére. Hitler e-zel szemben a szokásos blöfföket puffogtatja 1944 hajnalán a „végső győzelembe vetett törhetetlen hit”-ről és „a német nép harci elszántsá- gá”-róL A vöröshadsereg 1943. elején megindítja hatalmas téli offenziváját a keleti fron­ton. Március elején új, nagy szovjet támadás körvonalai bontakoznak ki a front déli szakaszán. Szokatlanul nagy erőkkel támad a szovjet had­sereg: kb. húsz gyalogos és páncélos hadosztállyal az alig 150 kilométeres fronts-aks- szon. „A német hadsereg fel­adja a terep egyes részeit”, „A szovjet hadvezetőség legiobb tartalékait vetette harcba, hogy elfoglalja azokat az öve­zeteket, amelyeket a németek amúgyis el akartak hagyni ” Ilyen és hasonló nyakatekert megfogalmazású hazug hírek­kel töltik meg a magyar lapo­kat. hogy iparkodjanak meg­nyugtatni a nép egyre na- gyobbfokú elégedetlenségét. A felsőház véderőbizottságábar, Csatay Lajos honvédelmi mi­niszter hamis információkkal nyugtatja meg a kedélyeket: ,Jí katonai helyzet nem olyan rossz, amint azt Budapesten általában megítélik.” Szómba'- helyi Ferenc, vezérkari főnök pedig németországi lá'ogatása után kijelenti: „A németek az oroszokat nem fogják a Kár­pátokig engedni! Kállay mi­niszterelnök is azt írja: „Meg vagyok győződve, hogy meg tudjuk védeni a Kárpátokat.” A £as;szták és magyar laká­jai akkor is rövidlátók ma­radtak, mikor már szinte a kapukat döngette a vörös­hadsereg. Ugyanolyan bűnösen vakok maradtak, mint évek hosszú során át. Mit is írtak a fasiszta téboly tetőpontján 1941-ben: „Talán még néhány óra már, s Berlin megszólal, hogy bejelentse a gigászi küz­delem hatalmas eredményét, a bolsevista haderő megsemmisí­tését.” (Magyarság.) .Vagy pél­dául a Magyar Távirati Iroda ugyancsak 1941-ben: „...Ami­lyen biztos, hogy a föld a nap körül forog, ugyanúgy bizo­nyos, hogy e nagy küzdelmet Németország és szövetségesei­nek teljes győzelme fejezi be.” Horthy Magyarországának po­litikai és katonai vezetői még 1944. elején sem látták meg azt a nagy pusztulást, melybe hazánkat taszították. Bár a szovjet hadsereg már a Lem­berg—Dnyeper vonalon állott, de elrugaszkodtak nr'nden realitás alapjáról és tovább is szolgálták a náci német recse- gő-ropogó katonai gépezetet. A német kormányzat tudo­mást szerezve a széles néptö­megek egyre erősödő háború- ellenes hangulatáról, megtett mindent, egy esetleges hábo­rúból való kiugrás megakadá­lyozására. Március első heté­ben, a magyar fasiszta moz­galom egyik vezéralakja, End­re László, baráti körben már a■ következő kijelentést teszi: „A németek 2 hét múlva Pes­ten lesznek!” Március 10-e körül Kállay miniszterelnök teáján az olasz követ már nyíltan kijelenti, hogy biztos tudomása van arról, hogy a németek nagy csapatösszevo­násokat hajtanak végre az osztrák-magyar határon. A külügyminiszter nyomban fel­világosítást kér Jagow német követtől, aki arcpirulás nélkül mondja: „Hogy képzel ilyet ennek a baráti országnak (olasz) követe? A csapatössze­vonások abszolúte nem Ma­gyarország ellen irányulnaK, ezeket Olaszországban fogják bevetni az angol—amerikai erők ellen.” A KATONAI HELYZET romlásával, az ország vezetői, Horthyval és Kállayval az élen, egyre jobban nyugtalankod­nak saját pozíciójuk és osz­tályuralmuk pozíciója miatt. Űn. ,,Kállay-kettős”-sel (egyet jobbra, egyet balra), a hírhed* „hintapolitikával” próbálják megmenteni saját és osztályuk exisztenciáját. Kállay leple­zetlenül írja, mondja, hogy célja az, hogy most, mikor már minden veszve létezik, megmentse a „NEMZETI EL7T”-et. Hogv kiket ért ezen a magyar miniszterelnök, fél­reértés nélkül kifejezi a két szó. Neki, nekik nem o magyar nép megmentése volt szívügye, de a „nemzeti elit” uralmának átmentése a háb^—' idő­szakra is! Horthy Magyaror­szága 1941. nyarától, az or­szágnak, a kezdet-kezdetétől fs reménytelennek látszó há­borúba való be’éoésétől kezd­ve, teljes mellszéiességgtl szolgálta a hitleri német célo­kat, kiszo’gáltatván hazánkat az idegen fasiszta célok érde­keinek. Kállay miniszterelnök 1942. április 20-án a kormány­pártban programot ad: „..Et­től a tavasztól kezdve háborúi viselünk. Háborúba mennek a katonák, háborúba száll az egész nemzet. A mi háborúnk­ba. 1848. óta most elevenítjük fel újra a magyar háborút. Magyar háborúba visszük a magyar katonákat, mert olyan háborúba, mely nem a magyar érdek, sem én, sem senki nem engedheti fiainkat. Tudatosan megyünk a háborúba, nem. sodródva, senki által nem kényszerítve. Még egyszer nem megy, hogy rólunk, nél­külünk határoznak... A kor­mány felelőssége tudatában küldi háborúba csapatainkat... Vállalom a felelősséget ezért a háborúért, hiszen felelősnek érzem magam érte népem és a nemzet előtt. Vállalom, mert tudom, hogy miért kell har­colni... Áldozzunk mindent, ami a háború megnyeréséhez szükséges: vérben, katonában, búzában, munkában.” Kállay hűen szolgálta egész miniszterelnöksége alatt a hit­leri háborús cé’okat és ennek keretében ő is je’entős részben részese a 2. magyar hadsereg Don, melletti katasztrofális pusztulásának. És ez az úr, érezve, hogy nagyot fordulván 1944-re a történelem kereke, megkezdte kétkulacsos iátékát, hogy sikerüljön megmentenie magát és benne a nemzeti eli­tet! 1944. márc. 1-én kelt titkos levelében már így ír a kül- fö di magyar diplomatákhoz: „Maga a magyar közvélemény is kezdi érezni, hogy az egyen­súly az angolszászoktól Orosz­ország felé billen.” (Folytatjuk.) .Szép Sopran Korszerű hangár épül Makiáron címmel Sopron város tanácsá­nak Műemlék Bizottsága már­cius 25-én, este 6 órai kezdet­tel színes vetítettképes előadást tart az egri Szakszervezeti Székház nagytermében. A vetítettképes előadáson bemutatják Sopron város mű­emlékeit, majd az egri Műem­lék Bizottság tagjaival megbe­szélik a közös problémákat, a műemlék fenntartásának, javí­tásának körülményeit. A sop­roniak előadása után az egriek is ellátogatnak Sopronba. A* egri S/akízeprezefi Kultúrotthon központi színjátszó csoportja az egri Szakszervezeti Szék­ház nagytermében szombaton este 7 órai kezdettel bemutat­ja Uilleme Szigereitó: Róka meg a szőlő című háromfelvo- násos hősi komédiáját Mint már hírt adtunk róla, a makiári repü­lőtéren — főleg társadalmi ösz- szefogással — korszerű han­gár épül. Képünk a lel­kes fiatalok egy csoportját áb­rázolja, amint éppen Simon József mérnök­nek, az MHS kerecsendi alapszervi tit­kárának irá­nyításával ki­jelölik az épü­lendő hangár helyét. Megkezdődött a nyeresegosztas Elsőnek az Egri Faipari Vállalói dolgozói vélték át a 18 napi részesedést Kedden este, az egri Park Szálló termeiben került sor a megye első nyereségrészesedés­kiosztó ünnepségére. Az Egri Faipari Válla1 at do’gozói az elmúlt évi jó munkájuk alap­ján 18 napi bérüknek megfe­lelő nyereségrészesedést kap­tak. Az ünnepség részvevőit Pagonyi Gyula sz. b.-e’nök üd­vözölte, majd Balázs Sándor, a válla'at igazgatója ismertette: mi tette lehetővé e je’entős összegű nyereségrészesedés ki­fizetését. „1954-ben még csak 800 két­ajtós szekrényt tudtunk gyár­tani, egy év múlva már 1000 garnitúra konyhabútort és 250 hálószoba-bútort gyártottunk, s a múlt évben termelésünk 1800 hálószoba garnitúrára emelkedett, s emellett tízezer hokedlit, 2500 vizesszekrényt és többszázezer forint értékű épületmunkát, üzletberende­zést, háztartási felszerelést ké­szítettünk” — mondotta Balázs elvtárs, majd arról beszélt, hogy milyen nehéz körülmé­nyek között kellett termelniük régi gépekkel, szűk műhelyek­ben. mégis 1953-hoz viszonyít­va 12.5 százalékkal növekedett a termelékenység a fiakai és műszaki dolgozók szervezett és odaadó munkája nyomán. így sikerült elérni, hogy az új árucikkek gyártásának meg­szervezése mellett az elmúlt évi tervüket 104,9 százalékra teljesítették s nemcsak a ter­melékenység növekedett, de a munkások átlagkeresete is. „Az elmúlt évben 247 ezer forint többletnyereséget értünk el, megtakarítotunk többek közt 49 köbméter fér yö-fű­részárut és 46 ezer forint ér­tékű importanyagot, csupán az Erzsébet hálószoba-bútor ké­szítésénél 86 ezer forint rezsi­költséget, s az év folyamán ötezer folyóméter csiszolópa­pírt takarítottunk meg” — is­mertette a vállalat eredményét Balázs elvtárs. Az MSZMP Eger városi bi­zottsága nevében Egri Gyula elvtárs üdvözölte a vállalat dolgozóit abból az alkalomból, hogy ilyen jelentős nyereség- részesedést oszthatnak és sok sikert kívánt további munká­jukhoz. Mielőtt a jutalmak kiosztá­sára sor került volna, felol­vasták a dísztáviratot melyet a Könnyűipari Minisztérium­tól kapott a vállalat e jelen­tős esemény alkalmából. A beszédek elhangzása után az elmúlt év második fe'ében elért kiváló eredményekért ju­talmat osztott ki a vállalat igazgatója a munkaverseny győzteseinek. A Béke-brigád tagjai 2100 forint jutalmat kaptak, mert a legkisebb mi­nőségi kifogásolással készítet­ték el az árukat és a legna­gyobb megtakarítást ériék el. A Kossuth-brigád 1500 forint jutalomban részesült, az anyagmegtakarításban elért sikereiért. Jutalmat kaptak még Balogh Imre, Fodor József, Mézi Fe­renc és Gombás Ferenc 2590 méter csiszolópapír megtaka­rításáért, Bata István pedig a gépek jobb kihasználásáért. Kelemen Istvánt, a vállalat legjobb újítóját is 500 forint­tal jutalmazták. Szűcs Zoltán művezető és Juhász Attila anyagkönyvelő is jelentős pénzjutalomban ré­szesültek. Az ünnepség során került sor a kiváló dolgozó jelvényeit és okleve’ek átadására is. Az el­múlt évi jó munkájuk a’ap’án Pogonyi Miklós, Pogonyi Sán­dor, Molnár Ferenc kiváló dol­gozó jelvényt és kétheti fize­tésüknek megfelelő pénzjutal­mat, Czipó József. Jánosi Sán­dor, Bata István. S~amosvö gyi Ferenc pedig kivá’ó do’gozó oklevelet és egyheti fizetésnek megfelelő pénzjutalmat ka­póit A jutalmak kiosztása után a brigádvezetők átvették a nye­reségrészesedésből járó össze­get, majd közös vacsorával ün­nepelték meg a nyereségrésze­sedés kiosztását. Az ünnepség során a nép­szerű Suhp—Cserniczky zene­kar adott nagy tetszéssel fo­gadott hangversenyt és késő éjszakáig szórakoztatták a vál­lalat dolgozóit és a meghívott vendégeket. R E.- A MUNKAVERSENYBEN legjobb eredményt elért brigá-i dók részére 800, 500, illetve 300 forintos pénzjutalmat tűzött ki a Heves megyei Állami Építő- ipari Vállalat vezetősége és üzemi bizottsága. A munka-« versenyt az MSZMP kongresz^ szusának tiszteletére szervez- ték. 1919. március 21-e rendkívül mozgalmas nap volt politikai szempontból. Délelőtt ülésezett a szociáldemokrata vezetőség, ahol elhatározták, hogy meg­egyezést hoznax létre a kom­munistákkal. Délután 1 és 3 óra között a gyiijtőfogházban megtörtént a megegyezés, de nem úgy, ahogyan a szociál­demokrata vezetők szerették volna, hogy a kommunisták függesszék fel a harcot, hanem úgy. hogy a szociáldemokrata kiküldöttek elfogadták a kom­munisták álláspontját, és el­határozták az egyesülést a proletárdiktatúra kikiáltását. Délután fél négvkor ült össze a szociá’demokrata párt- választmány, hogy döntsön a ve-etőség határozata fölött \ párt vá 'as z* m ány tag- jai általában a konzer­vatívabb nárt és szakszerveze­ti vezetek voltak, olyanok ak'k ed't’g teljesen szemben álltak a kommunistákkal. Ép­pen a forradalom elejére jel­lemző azonban, hogy most még ez a konzervatív testület is teltes lelke=eüóosel csatlako­zott a proletárdiktatúrához és helveselte a kommunistákkal való megegyezést, á pártvá­lasztmány ülése egv szavazat eivn^ben egyhangúlag e1(k> gftete a rtár+veTetőrág d—ri+é^ét. ^ r>^'»'+Tr,Mí:)C'>'+'rn*b'nv lalására ieen naav hatással wait a főváros hangulata, Már­A sxocia!i%ía forradalom feles Az utolsó mini szí er tanács cius 21-én a nyomdászsztrájk miatt nem jelentek meg a la­pok, ugyanakkor városszerte elterjedt a híre a Vyx-jegy- zéknetk és az veit az általános vélemény, hogy az antanttal szakítani kell. Ugyanakkor már az is kitudódott, hogy a Koalíciós kormány nem fogad­ja el a jegyzőket, de nem is utasítja vissza, hanem lemond. Ekkor még úgy nézett ki, hogy szociáldemokrata kormány lesz. A budapesti munkásság azonban tovább ment és kö­vetelte a proletárdiktatúra ki- kiáltását Már délelőtt a 30 000 tagot számláló vasmunkás szakszer­vezet, amelynek döntő súlya volt a szociáldemokrata párt életében, a Vyx-jegyzékről ér­tesülve a kommunistaichoz csatlakozott, a csepeli munká­sok pedig kikiáltották a pro­letárdiktatúrát. Pogány, a Ka­tonatanács elnöke megmozdí­totta a Katonatanácsot és kora döntőn ez is kikiáltotta a pro­letárdiktatúrát k’mondva, hogy híven fogia szolgálni a magvar szovjetkormányt. A Katonaság a Gellért-hegyen három ágyút álútott fel, hogv ellenállás p«'" ■ fogjak a kormányépületek? Az utcán tüntető munkástömegek — kispolgárokkal és értelmiségi­ekkel vegyesen — követeitek a proletárdiktatúra kikiáltá­sát. Nemcsak a munkásság­nak, hamen a kispolgárságnak és az értelmiségnek is az volt a véleménye, hogy a zűrzava­ros bel- és külpolitikai hely­zetből csak a proletárdiktatú­ra kikiáltása adja meg a kive­zető utat. Tlyen hatások alatt hatá- rozta el a proletárfor­radalomhoz és proletárdikta­túrához való csatlakozását a pártválasztmány és ilyen han­gulat hatása alatt ült össze délután 5 órakor utolsó' ta­nácskozásra a koalíciós mi­nisztérium. A polgári minisz­terek nem értesültek a szoci­áldemokrata párt döntésérő] és meg voltak győződve, hogy a kormányt a szociáldemok­ratákból álló minisztériumnak fogják átadni. Végeredmény­ben azonban még a jelenlevő szociáldemokrata miniszterek előtt sem volt egészen vi’ágos, hogy pár óra múlva tulaidon- képpen mi is fog b»következm A M’nisztert°nács békésen ülésezett, legfőbb gondját az kénezte. hogy mint lelépő minisztérium, kiket léptessen elő, milyen személyi pótlékot biztosítson a minisztereknek és államtitkároknak, milyen egyházi személyeket -levezzen ki. A Minisztertanács ülését csupán olyan dolgok zavarták, hogy egészen az ülésteremig hallatszott a dolgozók tünte­tése és olyan hírek terjedtek el, hogy a nép Kun Béla és a többi bebörtönzött kommun s- ta kiszabadítására készül 'Ka­tonák lövöldöztek az utcákon és megkezdték a gépkocsik rekvirálását. Közben megszó­lalt a Gellért-hegyen felállí­tott egyik ágyú is. A kormány tagjai meg voltak győződve, hogy ez a lövés már jeladás volt a kormányépületek elieni támadásra. A z orosz Vörös Hadsereg győzelmei is hozzájárul­tak ahhoz, hogy 1919. márciu­sában a proletárforradalom vihara zúgott végig Magyar- országon. Már a proietárforra- dalom győzelme előtt a polgári lapok is hírül adták, hogy a szovjet ^ hadsereg győze’mesen nyomul* előre Ukrajnában és a magvar határos felé köze­ledek Arról adtak h'rt a la- nok. hogy mér elesett Kijev, Chemon és Nikola’ev, s az orosz előcsapatok már Lem­berg és Odessza előtt állnak. Természetesen adódott, hogy a nyugati hatalmakban csalódott magyar nép további forradal­mi harcában a proletárforra­dalom hazájára kívánt tá­maszkodni és Szovjet-Orosz- országgal kívánt szövetségre lépni. A proletárforradalom meg­osztotta a szociáldemokrata vezéreket is. A szélsőjobbol­dali vezérek még a kommu­nistákkal való megegyezéstől is elzárkóztak, a proletárd k- tatúra kikiáltásába pedig nem nyugodtak bele. Böhm Vilmos leírja emlékiratában hogy Ga­rami Ernő az utolsó miniszter- tanács idején levelet nyújtott át neki, amelyben közölte, hogy a kommunistÓKkal való megegyezés miatt lemond pártvezetőségi tisztségéről. Ké­sőbb megérkezett Rónai Zol­tán (szintén jobboldali szoci­áldemokrata, aki a Tanács- köztársaság idején igazságügyi népbiztos volt) és tudtul adta, hogy a párt nevét is megvál­toztatták és ezentúl a párt el­nevezése Magyarországi Szo­cialista Párt lesz. Ekkor Garami visszakérte Böhm- től a már előbb átadott leve­let és kijelentette, hogy egyáL talán nem kíván tovább tagja lenni a pártnak. Peidl Gyula* aki a koalíciós kormány nép­jóléti minisztere volt, ugyan­csak lemondott minden tiszt­ségéről és kijelentette, hogy visszavonul a munKásmozga- lomtól. A z utolsó minisztertanács laposságában 's tehetet­lenségében semmiben sem kü­lönbözött az előző miniszteri tanácskozásoktól. Itt Kunfiék követelték, hogy a forradalmi hangulatra való tekintettel az igazságügyminiszter rendelje el a kommunista vezetők sza­badon bocsátását Az igaz- ságügymimszter viszont ezt már a következő szocialista minisztériumra akarta ruház­ni. Akkor tehát, amikor a pro1 etárf orrad a1 om már a ka­pukat döngette, a miniszterek még ilyen formális dolgokon vitatkoztak. A nét> azonban most sem várt. Váry Albert főügyész — az ellenforradalmi korszak későbbi hírhedt ügyé­sze — estefelé már kétségbe­esetten kérte a városparancs­nokot, hogy menjenek és bo­csássák szabadon a bebörtön­zött kommunistákat, mert félő. hogy a börtön körül levő ha­talmas tömeg önhatalmúig fogia megnyitni a börtönök kapuit. Nagy jóaw*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents