Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-03 / 52. szám
2 RÍÉP ÜJSÄG 1959. március 3., kedd FÖLDI PÁL: Beszéljünk a Lukács-kérdésről Népszerű vázlat Macmillan látogatása Leningrádbai LENINGRAD (TASZSZ): Macmillan angol miniszter- elnök és a kíséretében levő személyiségek vasárnap látogatást tettek a leningrádi Mihail Frunze” haditengerészeti főiskolán. Az épület előtt, a Néva partján a főiskola növendékeinek díszszázada sorakozott fel a vendégek tiszteletére. Macmillan és kísérete a haditengerészeti akadémia és az Ermitázs megtekintése után a város történelmi nevezetességed vsl és látnivalóival ismerkedett. Meglátogatták az úttörőpalotát. Az épületben — a választások akalmával — egy szavazókörzet végezte munkáját. A választók nagy csoportjának kíséretében Harold Macmillan és Anasztasz Mikojan végig- iára a palota termeit, Harold Macmillan végignézte a szavazás menetét. Az angol vendégek a lenin- grádi Sugárúton és Körúton végig haladva, megcsodálták az újjászületett Néva-parti várost, amely a háború éveiben 900 napon át ellenséges blokád alatt volt. A város szépsége szemlátomást nagy hatással volt a vendégekre. A leningrádi városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke estebédet adott Macmillan és kísérete tiszteletére. Az estebéden A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese beszédet mondott. Beszédében a többi között kijelentette: — Önök már jártak* néhány városunkban — Moszkvában, Kijevben. Leningrádban — és meggvőződtek a szovjet nép vendégszeretetéről. E hagyományos vendégszeretet mellett azonban, amire büszkék vagyunk, van egy politikai tényező is, mégpedig népünknek az a szenvedélyes óhaja, hogy fenntartsa és megerősítse a békét országaink között és az egész világon. Népünknek az az óhaja, hogy jóviszonyban éljen Angliával és minden más országgal. Az államok között nem kevés vita és nézeteltérés van. Mindez súlyos teherként nehezedik az emberiségre, újabb háború veszélyével fenyeget, pedig a népek nem akarnak háborút. Nem akar háborút a mi kormányunk sem, s úgy gondolom, hogy az angol kormány sem akar. Eisenhower és Dulles, amikor velem beszélgettek, szintén kijelentették, hogy az amerikai kormány sem akar háborút. így hát mi legyen? Hol a kivezető út a jelenlegi helyzetből? A szovjet kormány a kivezető utat a népek, s az összes országok közötti viszony megjavításában, a rrwgrázkódtatási és összeütközési gócok kiküszöbölésében, a békés együttélés politikájának folytatásában, olyan feltételek megteremésé- ben látja, amelyek között, helyesen, a népek érdekeinek megfelelően oldhatók meg a vitás nemzetközi kérdések. — Meghívtam angol vendégeinket. látogassanak el vetem abba a szavazóhelyiségbe, ahol teljesítettem állampolgári kötelességemet, szavaztam az OSZSZSZK Legfelső Tanácsába és a helyi tanácsokba küldendő ielöltekre. Később Sel- wyn Lloyd megkérdezte tőlem, hogyan szavaztam. Nálunk ugyan titkos a szavazás, mégis bevallottam Mr. Lloyd-nak. hogy „igen”-nel szavaztam. Ö ekkor megjegyezte: de mi történik, ha az ön jelöltje hirtelen a konzervatív part hívének bizonyul? Erre azt válaszoltam, hogy Mr. Lloyd túlbecsüli saját pártját. Én F. P. Szó óin élenjáró pártonkívüli építő- munkásra szavaztam, aki Leningrádban házakat épít és annak idején megkapta a legmagasabb kitüntetést, a „Szocialista Munka Hőse” címet, amelyet annak idején én is megkaptam. Vajon lehet-e nem szavazni ilyen emberre? — A Szovjetunió-beli látogatásuk lehetővé tette önöknek, hogy kormányunk és népünk között nincs semmiféle nézet- eltérés. Megegyezünk abban is, hogy senki sem táplál közülünk ellenséges érzületet az angol néppel szemben. Népünk és kormányunk barátságot kíván az önök országával. — Leningrád derült égbolttal és ragyogó napsütéssel fogadta önöket. A londoniaknak nincs gyakran részük ilyesmiben. A leningrádiak azonban figyelembe vették, hogy önök az angol időjáráshoz szoktak, és ma már teljesen londoni időjárást biztosítottak önöknek. Mindez hozzájárult, hogy jó legyen a hangulatuk, és önök ki is jelentették, hogy úgy érezték magukat, mint odahaza. Ez a jó hangulat maradjon is meg látogatásuk végéig és hozzon jó eredményeket. — Engedjék meg, hogy országaink barátságára, a világ békéjére és a két ország kormányának egészségére emeljem poharam. Az estebéden Selwyn Lloyd angol külügyminiszter is rövid beszédet mondott. Az estebéden Macmillan po- hárköszóntőt mondott. — A szó igazi értelmében barátokká csak akkor lehetünk, ha először jobban még’smerjük egymást, — hangoztatta az angol miniszterelnök. — Már volt néhány őszinte beszélgetésünk, vezetőikkel Moszkvában. Nagyon kedves Mikojantól. hogy nagy elfoglaltsága ellenére is itt van ma este. Örömmel várom a szovjet vezetőkkel való további beszélgetéseket, ha holnao visszatérek Moszkvába. — Ügy vélem, hogy e beszélgetések — noha nem eredményezhetnek azonnali döntést, s ez nem is volt céljuk — jelentősen elősegítik az elkövetkező nemzetközi tárgyalásokat. Szilárd meggyőződésem, hogy a tárgyalások nélkül nem hárítják el azokat a, veszélyes helyzeteket, amelyekkel szembetalálkozhatunk. Harold Macmillan elmondotta: nagy hatással volt rá az az általános helyeslés, amellyel a Szovjetunióban mindenütt fogadták azt a megállapítását, hogy mindkét országnak kölcsönösen érdeke a béke. — Meggyőződésem — jelentette ki az angol miniszterelnök —, hogy együttesen megóvhatjuk s meg is óvjuk a békét. Békés úton szorosabb kapcsolatokat létesíthetünk' és barátságot teremthetünk. Harold Macmillan és kísérete vasárnap este különvona- ton Leningrádból visszautazott Moszkvába. Az angol vendégekkel együtt utazott Anasztáz Mikojan, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, Andrej Gromi- ko külügyminiszter és több más személyiség is. A kommunisták és pártonkívülíek tömbjének győzelme a Szovjetunió kilenc köztársaságában MOSZKVA (TASZSZ): Az Oroszországi Szövetségi Szocialista Szovjet Köztársaságban, Ukrajnában, Belorussziában. Üzbekisztánban és Turkméniá- ban vasárnap voltak a legfelső tanácsok és helyi tanácsok választásai. Előzetes adatok szerint az OSZSZSZK területén este hat óráig a választásra jogosultak 99.15 százaléka leadta szavazatát. Ukrajnában ez a százalék 99.82, Kazahsztánban 99.76, Belorussziában 99.8, Üzbekisztánban 99,76, Tádzsikisztánban 99.97 volt. Lettországban hét órára a választók 99.6 százaléka leszavazott. Az egész Szovjetunió területén a helyi tanácsokba, együttvéve több mint 1 800 000 küldöttet választanak. \assxer és Tito közös közleménye Uj amerikai mesterséges holdat bocsátottak tel NEW York (TASZSZ): Mint az AP jelenti, az amerikai le- gihaderő kaliforniai támaszpontjáról egy Thor-rakéta segítségével március elsején mesterséges holdat lőttek fei. A „Discover” nevű meste - séges hold hengeralakú súlya 1100 font, hossza 19 láb, szélessége 5 láb. (MTI) Pengh Tö-huai marsai nyilatkozata PEKING (TASZSZ): Mint az Űj Kína hírügynökség jelenti, Peng Tö-huaj marsall, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökhelyettese, honvédelmi miniszter kijelentette, hogy a Kínai Népköz- társaság az egész szocialista tábor elleni támadásnak tekintene mindennemű imperialista támadást a Német Demokratikus Köztársaság elten és minden erejével támogatná a Német Demokratikus Köztársaságot egy ilyen támadás visszaverésében. (MTI) DAMASZKUSZ (TASZSZ). Nasszer, az EAK elnöke & Tito, a JSZNK elnöke tárgyalásairól közös közleményt bocsátottak ki. MindKét elnök „ismét hangsúlyozta eltökéltségét, hogy folytatja erőfeszítéseit a béke megszilárdítására, és az egyenlőségen, a? állami függetlenség teljes tisz- teletbentartásán. más országok belügyeibe való be nem avatkozáson, a minden államot megillető önrendelkezési jog elismerésén alapuló széleskörű nemzetközi együttműködés megvalósítása végett“. A közlemény rámutat, hogy a berlini kérdést, ,a némeí békeszerződés megkötésére vezető barátságos megegyezés útján” kell megoldan; Mindkét fél szükségesnek tekinti, hogy haladéktalan intézkedések történjenek a fegyverkezési haösza megszüntetése és az atomfegyverek eltiltása végett. (MTI) Az Izvesztyija a csúcstalálkozó kérdéséről MOSZKVA (TASZSZ): A kormányfők tárgyalásának kérdése nem ügyrendi probléma — írja vasárnapi számában az Izvesztyija — hanem olyan lényeges kérdés, amelytől sokban függ a béke sorsa. A lap megállapítja: a nyugati propaganda minden érve, amelyet a csúcsértekezlet ellen felhoz, tulajdonképpen Eisenhower február 25-i sajtó- értekezleti nyilatkozatának változata. Eisenhower — mint ismeretes — kijelentette, hogy „ha üien találkozó nem járna eredménnyel, ez csak fokozná a sötétenlátást a világ közvéleményében.” — A csúcstalálkozó a békeszerető népek reménye — hangsúlyozza az Izvesztyija cikke — és ha valami „fokozza a sötétenlátást” a békeszerető népekben, ez éppen az.ok- nak a köröknek a politikára, amelyek ellenz-k a legmagasabb színtű találkozót, mert félnek, hogy egy ilyen találkozó felolvasztja a hidegháború jegét. VI. I ukács letette a fegyvert a burzsoá ideológia e.őtt. Ugyanakkor ennek a kapitulációnak az ideológusává vált, mert a rev.zionizmus stratégiáját igyekezett elmélet leg megalapozni és igazolni. Mivel? Azzal, hogy szerinte konkrét értelemben nem a kapitalizmus és a szocializmus közötti ellentmondás a jelenkor alapvető ellentmondása, hanem az imperializmus és a demokrácia közötti ellentmondás. Ebből az axiómából kiindulva Lukács fő figyelmét a burzsoázián belüli ellentmondásokra összpontosította. A , harmadik” úton eljutott egészen odáig, hogy kijelentse: a jelenkori viszonyok között, amikor a burzsoázia ideológiája általános válságban van, lehetséges olyan helyzet létrejötte, amelyben a művészek, anélkül, hogy szakítanának a burzsoáziával, valamiféle semleges, „osztályfeletti” haladó álláspontot foglalhatnak el a művészetben. Emellett Lukács fejtegetései a , haladásról“ és a „reakcióról” a politika és a művészet terén annyira elvont jellegűek, hogy abszolút lehetetlen megérteni: voltaképpen milyen osztályokra, vagy társadalmi csoportokra gondol. Lukács a , harmadik utas” k'spolgári ideológia magasztalásával kapcsolatban teret ad a „semlegesség” és a ,,pártatlanság" ideológiájának. Nem lehet ezek után csodálkozni azon, hogy Lukács a nemlétező „harmadik út” keresése közben a burzsoá ideológia útján botorkál. A szerző bírálat tárgyát képező munkájában az egzisztenciálista Sartre-ra hivatkozva azon kesereg, hogy a „marxizmus nem produkál olyan tudományos műveket”, amelyek a burzsoá ideológusok várakozását „valamiképpen is ki tudnák elégíteni“ (uo. 21. oldal). Lukács „egy olyan mindenki által ismert kiváló Jelenségnek, mint Sárt- re-nak” szavait idézve megállapítja, hogy „az egész polgári tudomány válságban van, hogy a polgári filozófia nem képes új gondolatokat termelni, nem képes a tudományok fejlődését termékeny mozgásba hozni", (uo.) Hogyan lehet kijutni ebből a kátyúból? A marxizmus segítségéve! —ígv vélekedik Lukács ugyancsak a „kiváló” Sartre helyzetképe alapján. A marxizmus segítse ki a burzsoá ideológiát a bajból. s az majd hálás lesz érte. De ehhez valamiféle „új” marxizmus kellene, mert az „eddigi“ nem alkalmas erre. Az „igazi” marxizmusra van tehát szükség. Látható ebből, hogy Lukács nagyon-nagyon megszánta a válságba jutott burzsoá ideológiát. De ha már mégszánta, miért ne segítsen rajta. Segített is, ez nem vitás. Revizionista ideológiáját éppen erre szánta: kisegítette vele, a bajbajutott burzscá ideo'ógiát. A burzsoá ideológia nvnden igényét kielégítő „tiszta“ marxizmus ki terebélyesed ősének — Lukács György véleménye szerint — nagy akadálya van: a „sztálinizmus". Ez az, ami „lehetőségeink valóra váltásában utunkban áll” — mondotta Lukács. Nem véletlen tehát, hogy o'y általánosan és kitartóan szidta és mocskolta a „Sztálin halaiéval lezárult korszakot”. Lukács a következő szavakkal fejezte be előadását: „Köte lességünk határozottan leszámolni a most letűnt korszaií kai, ez nemcsak kinek-kines a saját hazája, a salát pártja számára dönt, hanem — s ezt igyekeztem ebb=n az előadásomban világossá tenni — fontos eleme a világ fejlődésének, a haladás győzelmének a reakció mai formái felett.“ (uo. 28. oldal. A kiemelés tőlem: F. P.) Kötelességünií határozottan leszámolni a most letűnt korszakkal — ez vol: Lukács Gvörgv végső mondanivalója. Nekünk pedig ez: a befei°zés tőkésén méltó az előadás szelleméhez, megértettük a célzást, és mdiukazl is hogy sajnos nem volt pusztába kiáltott szó. Az ellenforradalom is éppen ezt szerette volna: „határozottan leszámolni a most letűnt korszakkal.” Nem Lukács Györgyön múlott, hogy ez nem sikerült. Ez egyszer biztos. em lenne teljes a kép, ha nem vizsgálnánk meg, hogy mit tett Lukács az ellen- forradalmi lázadás alatt és után. Hogyan alakult a Lukács-kérdés a jelzett időszakban? Ha röviden akarjuk Lukács magatartását jellemezni, akkor azt lehet mondani, hogy mindvégig hű maradt önmagához. Közismert tény, hogy miniszteri tárcát töltött be a Nagy Imre-féle kormányban, amely végül teljesen ellenforradalmi gyülekezetté vált. Lukács mindvégig kitartott a Nagy Imre-féle opportunista, osz- tályáruíó pártvezetés mellett Az ellenforradalmi lázadás véres napjaiban egyike volt azoknak, akik a leghatározottabban követelték a Magyar Dolgozók Pártjának feloszlatását, s új párt szervezését egyéni tagfelvétellel, ami az ellen- forradalom viharában teljesen egyenlő volt a likvidátorság- gal. Lukács azzal fenyegetőzött, hogy ha az említett követelésének az illetékes pártszervek nem tesznek eleget akkor intézkedéseket tesz a budapesti Tudományegyetem MDP szervezetének feloszlatására, és kilátásba helyez' -> az új párt szervezését egyéni tagfelvétel alapján. Elképzelhető, hogy a Lukács-féle új párt mennyire „forradalmi” lett volna. Lukács minden habozás és fenntartás nélkül csatlakozott azoknak az osztályárulás 1 útjára jutott revizionistáknak az álláspontjához, akik az ellen- forradalmi lázadást demokratikus népmozgalomnak és minden idők legmagasztosabb szabadságharcának minősítették. Lukács György egy nappal a nagybudapesti pártház ellen- forradalmi ostroma után, a tisztaszívű kommunisták és ártatlan emberek százainak ha- láihörgése közepette, a haladó könyvek és kulturális kincsek máglyatüzéről teljesen megfeledkezve, október 31-én az Egyetemi Ifjúság című lapnak adott nyilatkozatában a „legmelegebben üdvözli a demokráciát, amelyben kibontakozhatnak a moeyar világ tradíciói.” Felszólít ugyan „a szörnyűséges sztálini esztendők” .^néhány vívmányának" „a45-ös földosztásnak és a gyárak államosításának” megőrzésére, de a szocialista termelőszövetkezetek védelme helyett, a termelőszövetkezetek ellen indított álta'ános támadás kezdetén, szükségesnek tartja hangsúlyozni a „csupán agitációs nyomásra összeállított termelőszövetkezetek helytelenségét.” T ukács György az ellenforlj radalmi lázadás napjaiban úgy vélte, hogy „végre elérkezett a „tiszta” demokrácia és a „nemzeti szabadság” hajnala. Vajon nem vette észre a fasiszta csőcselék garázdálkodását? De igen, észrevette. Az ■ volt azonban a véleménye, hogy ez csupán felvert szenny, amely minden felkeléssel együttjár, mint a népi ár kísérő jelensége. Szerinte a „demokratikus és nemzeti népmozgalomban” a fasiszta elemek merőben véletlen szerepet játszanak. így ítélte meg Lukács a helyzetet 1956. októberében és ez a véleménye a mai napig. Soha nem értett egyet és jelenleg sem ért egyet abban, hoay hazánkban ellenforradalmi lázadás zajlott le. Ezek után csak természetes, hogy elítélte és elítéli a Szovietuniót, hogy segítséget nyújtott az ellenforradalmi lázadás szétzúzásában. Végül is kiderül, hogy Lukács helytelennek tartja a „népmozgalom” és „szabadságharcnak” keresztelt ePenfor-adpiom ’everősét. így válik érthetővé, hogy Lukács ott volt azok között, akik elárulták a proletariátus diktatúráját, de egy pillanatig sem volt ott azok között, akik megvédelmezték a munkásosztály hatalmát és ■ a szocialista építés vívmányait, akik hősiesen szembefordultak az ellen- forradalmi áradattal. Lukács György 1956. november 4-e után félreállott és azóta sem tisztázta önkritikailag káros szerepét és ennek elméleti alapjait, a magvar munkásosztály és a dolgozó nép színe előtt. Mindez természetesen nem véletlen, hanem szükségszerű folytatása annak az útnak, amelyen Lukács több évtizedes munkássága során végigment. Lukács Györgynek egyszerűen nincs ereje ahhoz, hogy tévedéseit beismerje, mert politikájának és ideológiájának alapvető koncepciója helytelen. Ez a Lukács-tragédia alapja. Uelyesen állapította meg Szigeti József Még egyszer a Lukács-kérdésről c. tanulmányában, hogy az „októberi ellenforradalom és az ellenforradalom ellen vívott élethalál harc eseményeinek fényében a Lukács-kérdés megszűnt félig nyitott kérdés lenni, ma legtöbb vonatkozásaiban a véglegesség igényével lezárható. Nem abban az értelemben, hogy munkásságát teljesen elvetnénk, tagadva mindazt az értékes, időt álló elemet benne, amit az esztétika, irodalomtörténet, filozófia és filozófia-történet terén alkotott. Bármi történt is — s ami történt, bizony nem kis dolog — hangsúlyoznunk kell, hogy munkásságának helytelen fő vonala ellenére vannak komoly értékei. Annál is inkább hangsúlyozni kell ezt, mert egyesek jobbról bírálják nézeteit, s például a polgári dekadencia Lukács által adott, lényeges vonatkozásokban helytálló bírálatát a polgári avangardista művészet álláspontjáról támadják. De lezárható a Lukács-kérdés abban az értelemben, hogy munkásságának helytelen politikai fővonalát és az ebből fakadó általános elméleti hibákat élesebben és átfogóbban kell bírálni, mint valaha, s mint antimarxista, an- tileninista elgondolásokat kell félredobni az útból.” (Szigeti József: Még egyszer a Lukács- kérdésről. Társadalmi Szemle, 1957. november—decemberi száma, 40. oldal.) (Folytatjuk) Szavalóverseny Egerben versenyzők a verseket oroszul és magyarul mondották el. A diákok igen komoly felkészülést tanúsítottak, ami különösen kitűnt az orosz nyelv helyes kiejtésében, valamint a vers hangsúlyozásában is. Az első díjat Szilágyi János IV. osztályos tanítóképzős nyerte Majakovszkij: Részletek a Lenin poémából című verssel. A második díjat: Szabó Márta, a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium tanulója, míg a harmadik díjat Lisztóczki László, a Dobó Gimnázium IV osztályos tanulója nyerte Ezenkívül az öt legjobbat a bíráló bizottság dicséretben részesítette, A magyar—szovjet diákhét keretében február 28-án az MSZBT szavalóversenyt hirdetett meg a Főiskola zenetermében. A versenyen 19 középiskolai hallgató vett részt A Idő járás jelentés Nem változik az idő. Várható időjárás kedd estig: derült, reggel párás idő, helyenként reggeli ködképződés, eső nem lesz. Gyenge légáramlás. Hajnalban helyenként gyenge fagy. Továbbra is erős nappali felmelegedés. Várható legalacsonyabb éjszakai Hőmérséklet: mínusz 1. plusz 2, a legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: 13—16 fok között. Távolabbi kilátások: két-három nap múlva felhősebb idő és a nappali felmelegedés gyengülése, (MTI)
