Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-03 / 52. szám

1959. március 3., kedd

NEPŰISle

s

„Jó, ha többet tud az ember"

II Heves megyei pedagógusok aktiva-iilésén

Itiú munkások a Selypi Cementgyár munkásszállásán

AZ MSZMP KÖZPONTI

Bizottsága nemrégen foglalkozott a faluról a gyári munkás- szállásokra kerülő ifjúmunkások helyzetével. A vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy még tovább kell fejleszteni a munkásszállásokon az oktatás rendszerét, mert a gyáraknak egyre több műszakilag fejlett tudással rendelkező munkásra van szüksége. A tanító-nevelő munka talán ott kezdődik el, ahol szabad idejük nagy részét töltik, — a munkásszállásokon.

Fiatalok, faluról felkerült emberek laknak a Selypi Cementgyár munkásszállásain is. Sokan közülük már ebben a rendszerben nevelkedtek, ez a társadalom vigyázza lépteiket, új emberekké neveli őket a gyár és a környezet. De vajon mindenkit? Nem. Vannak még olyanok közöttük, akik megelégszenek azzal, hogy tudják, mit kell csinálni a törőgép megindításakor, de már kevésbé érdekli őket, hogy milyen energia, milyen erővel képes a munka elvégzésére ezeknél a törőknél.

Van ugyan könyvtára is a szállónak, ahol több ezer forint értékű könyv közül válogathatnak a munkások, de nagyon kevesen keresik fel, hogy szépirodalmi vagy esetleg szakmai könyveket kérjenek Homolya Józsefnétől, a gondnoktól.

OLVASNAK A MUNKÁSOK, de milyen könyveket? L. István a legutóbb valamilyen meséskönyvet hozott. A címére már nem emlékszik, de azt tudja, hogy nagyon jó mesék voltak benne a medvékről és a kengurukról.

Szórakoztatók ezek az írások is, ezt nem vitatja senki sem, de témájuknál fogva nagyon messze állnak a cementgyár nyers oldalának problémáitól, ahol L. István is dolgozik.

Mégis úgy beszélnek a gépről, mintha a kisujjukban lenne a géptpn tudománya.

■— Nincs olyan gép, amelynek ne tudnám a kezelését, —r így vélekedett László János. Úgy ismerem már ezeket, mint a tenyeremet.

— És ha új gépeket hoznak?

■— Majd hozzátanulunk ahhoz is, fölösleges erre külön tanfolyamokat rendezni.

Ö úgy érzi, hogy felesleges, de a szomszéd ágyon fekvő Budai János nem így vélekedik. Mellette kinyitva fekszik „A képesített gépkocsivezető” tankönyve. Munkájához nem tartozik hozzá, de — „jó, ha j

többet tud az ember” — ezt tartja Budai János.

A tanulásról a legfiatalabb generációnál is megoszlik a vélemény, — minek tanuljak, úgysem lesz több pénzem. Meg nincs is időm erre. Hazajövök a kőbányából, megmosakszom és lefekszem. így telnek a napjaim — mondja Kaposvári Imre.

Pedig nincs igaza, mert ha elvégezné a lőmesteri iskolát, vagy a gépkezelői tanfolyamot, sokat lendítene a keresetén, a vezetői többre becsülnék, mert látnák, hogy iparkodik.

Megbíznának benne és komoly munkára is beosztanák, mert ő tanulta, értene hozzá De ez csak mind feltételes módban fejezhető ki, mert neki első a pihenés és csak utána jöhetne a tanulás.

PEDIG BARÁTAI KÖZÖTT nem is egy akad. akiről példát vehetne. Hegedűs Ferenc — 19 éves — a lakatos műhelyben dolgozik, mint segédmunkás. Lakatos akár lenni, szorgalmasan tanul — magánszorgalomból, mert a gyárban nincs taft- folyam. Az építő gépkezelők könyvét bújja lankadatlan igyekezettel. Szögek, szögfüggvények, fordulatszámok, erőátvitel — most még kissé ismeretlen fogalom számára, de egyre jobban világosodik az anyag, minél többet forgatja a könyvet.

— Nagy lehetőségek vannak a tanulásra, itt, a munkásszálláson. Kényelmes, barátságos, nyugodtan tanulhat, aki akar — így vélekedik. Tanul és mégis jut ideje szórakozásra is.

Ha egy kis szabad időm van, kezembe veszem a tangóharmonikát és játszom rajta a többieknek. Zenekart akarunk alakítani a munkatársaimmal, a kiszesekkel.

Amikor jó filmet játszanak a moziban, azt is megnézem. Ha beosztom az időt, jut mindenre.

Hegedűs Ferenc barátja a <20, éves Sőregi József, aki közgaz-, dasági technikumot végzett Hatvanban szintén tovább képezi magát. A munkaköre is megkívánja, hogy állandóan tanuljon, ismételjen, mert bérelszámoló a Cementgyárban. Rendszeresen olvassa a szakmájával kapcsolatos folyóiratokat, könyveket. Komolyabb tanfolyamra nincs kedve be iratkozni, mert ősszel katonának megy és nem akarja hogy félbeszakadjon az elkezdett iskola. Kedvenc szórakozása a televízió. Minden adáson ott lehet találni.

Sokszor hármasban mennek a televíziót megnézni, mert magukkal viszik Badi Elemén is, akit nagy sportembernek ismernek a szálláson. Badi Elemér, 21 éves, feketehaiú fiatalember, tele lelkesedéssel és igyekezettel, de csak a sportban. Pedig a sport nem minden.

— Én is igyekszem tanulni, mert belátom, hogy anélkül nem boldogulok az életben Ha elvégzek egy taníőlyamot. vagy iskolát, jobban értem a munkámat, jobban keresek, több jut a ruházkodásra is.

így beszélt a tanulásról, de ő maga se vesz részt semmilyen tanfolyamon. Legutoljára a Pesti lány című regényt olvasta, és még egyet, de ennek a címére sem emlékszik. Fut- ballozik, sportol, „nem jut idő” a tanulásra, pedig hasznát, értékét jól ismeri a tudásnak.

Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy a Selypi Cementgyár munkás- szállásán lakó fiatalokat nemcsak a szórakozás és a sport érdekli, de a tanulás is. De mivel, — ahogy mondják — a gyárban nem tudnak semmilyen iskoláról, tanfolyamról, magukra maradva nem nagy eredményt tudnak felmutatni az önképzésben.

AZ MSZMP KÖZPONTI Bizottságának határozata helyesen intézkedik a munkás- szállásokon lakó fiatalok kulturális életének megjavításáról. A határozat alapján, de a gyár vezetőinek kezdeményezésére is meg kellene szervezni a szakmai tanfolyamokat. Ezt várják a Selypi Cementgyár munkásszállásának ifjúmunkás lakói. Segítséget a tanulásban, mert egyedül gyengének bizonyulnák.

Kovács János

800 hold szőlő egy év alatt

A Mátra alján, a Gyöngyös —visontai borvidéken ez évben mintegy 800 hold szőlő telepítésére számítanak.

A termelőszövetkezetek is jelentős mértékben növelik

szőlőterületüket. Az atkári Micsurin Tsz két év alatt 30 holddal, a gyöngyösoroszi tsz 14 holddal növeli szőlőterületét.

SZOMBAT DÉLUTÁN három órakor, jó pedagógus szokás szerint, hátulról előre haladva, lassan megtelt a Szak- szervezeti Székház nagyterme a pedagógusok aktíváival. Az elnöki asztal mellett fog'altak helyet a szakszervezet megyei vezetőin kívül Péter Ernő elvtárs, a Pedagógus Szakszervezet országos főtitkára, Juhász László elvtárs, ugyancsak a központból, Putnoki László elvtárs. az MSZMP Heves megyei bizottságának e'só titkára, a társada'mí szervek és az iskolák vezetői.

A megnyitó után Brózman János, a Heves megyei Pedagógus Szakszervezet elnöke tartott beszámolót. Kiemelte, hogy az aktívaülés két fontos eseménysorozat, a szovjet- magyar barátsági hónap és a Tanácsköztársaság évfordulójának megünneplésére rendezett ünnepségek egyik láncszemei Ezzel kapcsolatban kegyelettel emlékezett a 19-es Tanácsköztársaság megyei pedagógus mártírjaira

A beszámoló foglalkozott azokkal az eredményekkel, melyeket a Területi Bizottság tagjai, funkcionáriusai munkájuk során eddig elértek. Felvetődött a pedagógusok túlterhelésének kérdése is. Igen helyesen világított rá a beszámoló arra a tényre, hogy általános túlterhelésről nem beszélhetünk, csupán arról van és lehet szó, hogy egyes aktív pedagógusok végeznek aránytalanul több társadalmi munkát, mint a tantestületük többi tagjai. A társadalmi munka arányos elosztása az igazgató és a bizalmi együttes feladata.

A PEDAGÓGUSOK előtt álló egyik legfontosabb feladatként azt jelölte meg a beszámoló, hogy vegyenek részt a falu minden társadalmi és kulturális megmozdulásában, mivel a tanítónak hivatásánál fogva ott a helye Most, a falu szocialista átszervezése idején sem lehet semleges, hanem állást ke'l foglalnia a haladás ügye mellett.

A beszámolót hozzászólások követték. Mészáros József elvtárs az MSZBT megyei titkára méltatta a pedagógusok szervezőmunkáját a magyar—szovjet diákhét megrendezésében Péter Ernő elvtárs a pedagógusok régi és új társadalm helyzetéről beszélt. Szólt arró' is, hogy a pedagógusok tudatát át kell formálni, meg kel szüntetni a tett és szó közötti különbséget.

Iskoláinknak nemcsak formájában, hanem tartalmában is szocialistává kell lenni! — fejezte be felszólalását Péter elvtárs.

Az aktívaü’ésen felszólalt Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is.

Kifejtette, hogy a pedagógusok a hatalmon levő osztály által megbecsült emberek, mert a jövő nemzedék nevelése az ő kezükben van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a munkások osztatlan helyes'éssel fogadták a pedagógusok bérrendezését A munkásosztály ’ bízik abban hogy a pedadógusok olyan munkás nemzedéket oktatnak és nevelnek fel. amelyik jól tudja irányítani majd az országot.

Szólt még arról a fontos és sajnálatos tényről, hogy a mezőgazdaság jelenlegi generációja lassan kiöregszik, s nincs aki átvegye a munkát. A falu fiatalsága iskolába, városba, iparba törekszik. A nevelőkre igen nehéz és felelősségtel- jel feladat hárul azzal, hogy úgy neveljék a falu fiataljait, hogy azok megkedveljék a nagyüzemi mezőgazdaságban előforduló sokrétű munkát, s vonzódjanak hozzá.

— Menjenek csak iskolába! — mondotta Putnoki elvtárs —, hiszen néhány év múlva a kapa, kasza, kétszarvú eke eltűnik, még a szótárból is! Helyüket elfoglalja a kombájn, az univerzál traktor és ezer más gép, amihez mindhez érteni kell valakinek! Falun ma forradalom van! S ebben a jóért folyó küzdelemben a pedagógus nem lehet közömbös! Ma a parasztember a szövetkezet gondolatával, ezernyi problémájával foglalkozik. S ha tanácsot, segítséget akar, akkor biztos, hogy a falu tanítójához fordul elsősorban. S nagyon szomorú az, ha egy pedagógus nem tud annyit az ország soronlevő feladatáról és problémájáról, hogy a kérdésre kielégítő választ tudjon adni!

Végül Putnoki elvtárs feladatként újra csak azt jelölte meg, hogy a pedagógus, különösen a falusi pedagógus vállaljon részt abból a munkából, amit a falu szocialista átszervezése megkíván. Foglaljanak állást, álljanak a mozgalom élére, s mindenben segítsenek a falú népének, fiatalságának.

A hosszú és rendkívül sok konkrét tapasztalatot, feladatot tartalmazó aktíva-ülés Gömböcz elvtárs zárószavaival ért véget. Cs. Ádám Éva

1 jól dobozó, feqye’me/ett. takarékos muksók kaj ák a k váló do gozó oklevelei és jelvényt

Az Egri Dohánygyárban a közeli napokban terjesztik fel a kiváló dolgozó oklevél és jelvény elnyerésére az üzem legjobb dolgozóit. A kiváló dolgozó szintek követelményeit a pártvezetőségi ülés után az üzemi bizottság, a gyár gazdasági vezetői és a művezetők részvételével dolgozták ki, amelyben többek között a gyártás minőségi feltételeinek

folyamatos teljesítése, a minőségi romlás nélkül elért anyagmegtakarítás, a munkanorma mindenkor érvényben levő felső szintjének teljesítése és a munkafegyelem betartása szerepel.

A gyár dolgozói csak ezeknek a feltételeknek teljesítése után kaphatják meg a kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt.

— A papám, sajnos, itthon...

nincs

ATOM-TÜZRIASZTÓ

KÉSZÜLÉK

Az amerikai iparban atomerővel működő, újtípusú tűz- felfedező és riasztó készüléket használnak.

A készülék ionizációs kamrából áll, amelyben rádióizotóp kisugárzásával elektromos áramkört létesítettek. Mihelyt füst hatol a kamrába, a készülék megszólaltatja a riasztó csengőt. A füst ugyanis megváltoztatja a levegő elektromos jellegzetességeit, megszünteti az áramkör egyensúlyát és ezáltal szólaltatja meg a riasztócsengőt.

KEDVES MOSOLYÉ, deres hajú idős veteránhoz ment beszélgetni őrsünk. Kiváncsiak voltunk, mi történt 1918-19- ben. Újságcikkek, könyvek adtak már némi ízelítőt a Tanácsköztársaság idejéből, de még eddig nem találkoztunk olyannal, aki mint szemtanú mesélt volna élményeiről. Idős Kovács Domokos elvtárs örömmel, készséggel tárta fel előttünk a hősi harcok idejét.

1918. novemberében jött haza Győrből Egerbe. Megszervezte a karhatalmat a Szarvaslaktanyában. Ez a karhatalom biztosította a város rendjét. Városparancsnok, majd a 60. vörösdandár politikai megbízottja volt.

Ö mesélte él a következő történetet:

Egerben az ellenforradalmi tevékenység nem szünetelt egy percig sem. 1919. május 1-re a katonaság fehér érzelmű parancsnokai a katonákat részben hazaküldtek szabadságra. részben pedig különféle okokkal, indokokkal elvették fegyvereiket. Bizonytalanság, félelem ülte meg a kedélyeket annál is inkább, mert a cseh front egvre jobban közeledett a városhoz. Május 1- re valóban ki is tört az ellenforradalom. A direktórium elmenekült, az uralmat fehérszalagos tisztek vették át.

A HADÜGYI néobiztosság rendelkezésére felszabadító vörös csapatokat küldtek a tiszai frontról. Ennek a vörös zászlóalinak Tormási Károly volt a parancsnoka.

Tormási vitéz ember volt bétor«á«á+ b:zonyítja az aláfo- M történet is;

Éjjel van. Az egri állomás peronján egy katonaőr sétál. Sapkáján fehér szalag, amely jelzi, hová tartozik. Csendesen fütyörészget.

Az állomás épülete nincs kivilágítva. Halvány fény csak a főnöki irodából szűrődik ki, ahol hárman beszélgetnek összehajolva.

Egy lovas közeledik a sínek között a raktárak felől. Lovát kantárszárnál fogva vezeti. Sejteni lehet, hogy katona.

— Jó estét — köszön az őrnek, és kérdezi:

— Mi újság?

A, őr nem tudja ki. de sejti, hogy parancsnok lehet.

Halkan válaszol, anélkül, hogy igazoltatná az érkezettet. Elmondja, őrparancsnoka bent van a főnöknél, váltótársa bement a városba és ő mégnem kapott váltást. Már a harmadik két órát tölti őrségben.

A lovas nem szól semmit. Megköti lovát a peron oszlopához. s rábízza az őrszemre.

Belép a főnöki irodába. A bentülők meglepetten néznek rá.

— Köszön: — Jó estét! — s így folytatja:

— Tormási vagyok! Zászlóaljam a sorompónál áll.

— Főnök elvtárs! Telefonál ion a laktanvába, hogy a Tormási zászlóalj megérkezett a szállás rendben van-e?

VÁ.LASZT SE VÄRVA, újra így szólt:

— Vegye fel a kagylót, maguk ne mozduljanak, üljenek nyugodtan — és kezében megcsillan a fegyver acélos fénye.

A főnök kényszeredett készséggel nyúl a kagylóért, és a

Az öreg harcos

megyei laktanyát hívja.

— Ismételje a választ — hangzik Tormási szava. Sokára jelentkezik egy hang. A főnök egyre sápadtabban mondja a hallottakat:

— Minden tiszt elment, a katonák nagy része szanaszéjjel, alig van valaki a laktanyában.

Tormási megparancsolja az őrparancsnoknak:

— Menjen be a városba, tudassa, hogy a zászlóalj jó szándékkal jön, s a cseheket nem fogja beengedni.

Az őrparancsnok feláll, felteszi sapkáját, majd lekapja, félfordulatot végez és valamit babrál sapkáján, majd tiszteőr eltűnt.

A főnöki irodából távozik a harmadik személy is. Lámpása gyengén világít. A fűtőház felé halad.

Tormási lovát vezetve, a Vasút utcán végig a Deák Ferenc út felé megy (ma Lenin út). Kétfelől az út szélén, balról és jobbról két katona ballag a járdán vele egyvonalban, mintha nem is hozzá tartoznának

Kovács Domokos elvtárs Schiller Józseftől hallotta ezt a történetet,,aki az egri várba volt bezárva a Tanácsköztársaság bukása után. Innen egy kora reggel megszökött.

Érdeklődtünk tőle, melyek voltak azok az épületek, ahol a Direktórium működött. Válaszában Domokos bácsi elmondotta, hogy a Megyei Direktórium a mai Egészségházban volt. A mai SZOT-székház munkászászlóalj laktanya, a rossztemplom raktár volt. Birtokba vették a Lőw-féle nyomdát is, a líceumot is. A mai megyei—városi tanács épülete körülbelül ugyanazt a célt szolgálta, mint ma, a járási kul- túrházban tartották gyűléseiket.

ELSOROLTA AZOKNAK a

nevét is, akik a vörösőrség tagjai voltak. Persze, nem mindenkit, hiszen 40 év nagy idő, s bizony sok elvtársnak a nevét már elfelejtette: Ankli József, Herendovics István és József, Dolenszki József, Polgár János, Polgár Lajos, Kormos József, Pelle József, Miskolci József, Kosik Károly, Kopasz István, Szitás Mihály, Mácsay József és János, Hegyest Károly, Ankli Sándor, Lajer András, Lájer József, Var gócki Károly, Bóta Ferenc, Oláh Pál, Vályi József, Utes Sándor, Libertinyi Ferenc, Vass Bertalan, Gulyás József, Pekárszki István, Tóth Ferenc, Pénz Sándor, Dancza János, Húsz János, Nelkem József, Túrái Sándor, Schwarcz Adolf, Mester Árpád, Szilvást János, Liptai József, Vass János.

A Tanácsköztársaság bukása

után Kovács elvtársnak is bűnhődnie kellett, mert egy jobb, szebb életért harcolt. Börtönbe zárták, kiengedték, de állandóan szem előtt tartották. Megmutatta azt a papírt, amelyiken értesíti a magyar királyi rendőrkapitány, hogy szabadon engedik, de minden vasárnap jelentkeznie kell a rendőrségen. (Részlet a hivatalos papírból.)

Indok:

„Fent nevezett egyénről u nyomozás folyamán oly konkrét bizonyítékok merültek fel, melynek alapján eljárás indíttatott ellene és ennek folyamaként szabadságvesztésre ítélte. tett. Miután pedig elítéléséből nyilvánvaló, hogy a proletár- diktatúrának exponense volt, indokoltnak látszik rendőri felügyelet alá helyezése és a fenti rendelkezés megtétele.

Miről a szabadlábra helyezés foganatosítása végett az egri csendőrszárnyparancsnok- ságot és fent nevezettet jelen véghatározat kézbesítésével értesítem.

Eger, 1920. március hó 31-én. Dr. HORVÁTH rendőrkapitány.

Bizony, sokat zaklatták, meghurcolták, a Tanácsköztársaságban való részvétele mia*t 25 év alatt 28-szor költözött. Hol felmondták a lakást, mert a házigazdát megfélemlítették, hol munkát nem adtak.

ízelítőnek egyelőre ennyit közlünk Kovács elvtárs életéből. Legközelebb újra beszámolunk kutatásunk eredményeiről.

Rákos Etelka,

VII. o, tanuló

leg és elmegy. Egy ujjnyi széles fehér szalag esett le a földre összegyűrve. Az állomásfőnök áll. Vár. Tormási sapkájához emeli a kezét és kifordul az ajtón. A ló ott áll, az