Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-15 / 63. szám

Hatalmas varjúcsapatot riaszt fel a traktor dohogása. Sűrű fekete felhő kerekedik belőlük, amikor tovarebben­nek, de nem szállnak messzire, csak a szomszédos táblára. So­Gyorsabban megy a munka ilyen segítséggel. A sarud! gépállomás két traktoristáia, Nagy Fauszt és Veres György a Május 1. föld­jét szántják. Ahol nagyobb a táb la, ott ők váltják fel az igákat. ká ugyan ott sem tanyázhat­nak, nem telik bele egy fél óra, s már oda fordulnak a traktorok. Sürget az idő, s az újlőrincfalvaiak úgy érzik, máris késtek a munkával. Jár­tak is eleget a földrendezők „nyakára”, hogy valamennyire hozzák már rendbe a dolgokat, mert vetni kell. Éppen tegnap volt egy hete, hogy végre nagyjából rendeződött, hol lesz a két szövetkezet földje, s ne­kiláthattak a munkának. Az oldás, de elkerülni nem tud­ták, valahol el kell kezdeni a tábla-kialakítást. Az idén kalá­szost aratnak, de a napokban már megkezdik a felülvetést, lucerna- és vöröshere-tábla lesz itt jövőre. Gondolni kell a közös állományra már most Már megegyeztek abban is, hogy a táblába került vetést amit ősszel még ki-ki magá­nak vetett, munkaegységben számolják eL így nem lesz vitai Kifogyott a vetőmag. Nem telik bele sok Idő, Szarvas József és Csor= gő Bálint, a Szőlősi-brigáű két tagja gondoskodik az utánpótlásról. elsö napon 100 iga, meg há­rom traktor vonult ki a föl­dekre, s azóta :s szakadatlanul folyik a munka. Közben esett ugyan egy kis hó, de amint kibukkant az első napsugár a felhők mövül, megint csak kint találta mind a két tsz embereit a ha­tárban. A Május l Tsz-ben — majd kétezer holdat bíró szövetke­zet — az árpa vetésével igye­keztek az el­múlt napok­ban. Szőlősi Imre brigádja vetette oda, ahol már őszi kalászosok is vannak. A na­gyobb parcel­lán gépekkel, a kisebbeken ló­val szántottak. 4—5 pár ló bal­lagott egymás után, az ekét húzva. Gyor­sabban is ment így a munka. Mire napvilá­got látnak e képek, már be lesz vétve a ha- Jövöre itt hatalmas luceraaróM* mss^. lyik vet el gyorsabban. De bent a majorban sem múlik tétlen­séggel az idő. Hozzáfogtak egy rossz istálló lebontásához, rész­ben annak anyagából, részben újból még a nyárra fel akar­ják építeni az új 40 férőhelyes istállót. Kozma Orbán, az épí­tő-brigád vezetője dirigál itt. Most kell igyekezniük, hogy mire bejön a növényápolás ideje, a munka nag.yjával meg is legyenek. hogyan is lesz tovább. Figyelik a másik szövetkezet munkáját is, annak kétezer holdja van, ennek ezer, de le­maradni a világért sem akar­nának. Még előnyük is van, ősz óta már jobban összeszo­kott a tagság egy része. Igaz, a többiek sem szoktak még el túlságosan a közöstől, hiszen az ellenforradalom előtt vol­tak ők már együtt. S nem egy sajnálja közülük, hogy akkor mert i amíg a gépállomás nem vonhatatlanul d tud olyan segítséget adni, hogy üzemi gazdáik feleslegessé váljon az iga, — meglátva, hogy Vége a dél! pihenőnek. Felszerszá mozzák a lovakat, dúlnak vissza a földre, mert sürget a tavasz, sür Dőli pihenő. Jól esik a fárasztó munka után leülni szélvédett helyen, • Jéi esik az asszony friss főztje is. Nem messze az istállótól, ké­szül a melegágy. Dohánypalán­tát nevelnek benne, mert arra is kötöttek szerződést. Nincs ugyan még készen a szövetke­zet terve, de nagyjából már kialakult, mit hogyan termel­nek, mit hová vetnek. Egy ter­vük azonban bizonyos: úgy akarnak dolgozni, hogy ősszel több legyen a kamrákban. S a megindulás biztató ehhez, itt is és a község másik szövetke­zetében, az Üj életben is. abbahagyták. Ha akkor meg­állnak a sarkukon, előbbre vol­nának. Nem lenne félig befeje­zetlen istállójuk, — melynek tövében ebédeltek —, nem vol­na még arra is külön gond, hová tegyék az állatokat. De ha már így történt, változtatni nem lehet rajta, — csak meg­fogni a munka végét, hogy minél hamarabb rendbejöjje­nek. A szorgalomban pedig nincs hiány. Még gyorsan meg­beszélik, hogyan legyen dél­Az Űj Élet Termelőszövet­kezet tagjait éppen délidőben értük. Ott falatozgattak az is­tálló tövében, ez az egyetlen enyhe hely itt a határban. Még a nap is odasüt egy kicsit, ki­gomboltat ja az embereken a kabátot, ami egyébként nagyon felfér, mert bolond szél van kint. Ügy átfujkálja az em­bert, ahogy a vetőgép után ballag, hogy jól esik utána a déli verőfény. Falatoznak, beszélgetnek. Van miről. Ha el is ült már a nagy izgalom a faluban, azért újra ás újra megtárgyalják, Egy kis haditanács. Rajna József, az Cj Elet Tsz elnóke, Boda Al­bert és Besenyei János fogatosok’cal, meg Alázatos József fuvaros­sal megbeszélik a délutáni munkát. után. Afféle kis haditanács ez, munka közben. Mert hogy ki hová megyen dolgozni, azt még előző este el szokták dön­teni. Tudja mindenki a dolgát, csakhát az elnök, Rajna József nem az az ember, akit soká tud ottfogni az iroda. Igyekszik ki a földre. — Aki délelőtt vetett, az délután borona elé fogjon — mondja az embereknek. Egyet­ért is vele mindenki, kímélni kell a jószágot, nehogy az egyiket túlságosan megeről­tessék. Egyformán osztják el a munkát, s vigyáznak rájuk. Ké szül a hasúra.. ahol arra szükség A tervek java r csak a fejekben ' de nagyjából már tűk, hogy hogyan tovább. S megv szorgosan dolgozni kítás napja óta, már igazán ebben jüket. DEÁK RÖ5 &IÁ&KUSZ I bár teljesen sohasem válik az­zá —, addig vigyázni kell a lovakra. Nagy segítséget jelen­tenek még most. Megbeszélnek mindent, az­tán nem is nyújtják tovább az ebédidőt. In­dulnak újra ki­felé a határba. Árpát, borsót vetnek, s akkor még úgy ter­vezték, hogy a hét végére be is fejezik. Per­sze, közbeszólt az időjárás, — de azért nincs aggasztó lema­radás így sem. Indulnak ki­felé a fogato- sok, csak az öreg Szilágyi Károly marad az istálló mel­lett. Ö a do­hánykertész, s most készíti a melegágyat a dohánypalán­táknak. Ta­pasztalt, régi szakember eb- < ben, 32 eszten­deje csinálja, — s most a szö­vetkezetben sem akar szé­gyenben maradni tudományá­val. Hat holdról átlagosan 10 mázsa dohányt akar. Szorgos munka folyik a má­sik kertészetben is, a Laskó- patak partján, Molnár Gábor „birodalmában”. Fonják a me­legágyra a ta­karót, készíte­nék az ágyakat is, de nincs ke­ret ígéretet ugyan kaptak már sokfelé rá, de abba nem lehet palántát nevelni. Bántja is az öreg Mol­nárt nagyon, a hátán is kihoz­ná már a ke­retet Egerből, csak dolgozni tudna. Mert ho­gyan álljon a tagság elé. Más években primő­röket termelt, most meg, ami­kor a közösben mindenki töb­bet akar, nincs keret Remélhetőleg, mire e sorok megjelennek, akkorra mégis meglesz a ki­utalás, hozzá­láthatnak á munkához, a háromholdas öntözéses ker­tészet megala­pozásához. Nagy terveik vannak ezzel is. Fel akarják duzzasztani a Laskót, így három holdat tud­nak öntözni. Egyelőre papri­kát, káposztát, karalábét ter­meinek, s azt közvetlen, vala­melyik ipari üzemnek szállít­ók majd. Egy hónap telt el mindös?- sze, hogy Ojlórincfalva népe most vár véglegesen és viaszai­ban az igazi jöví nap nem telt el jezték a leltáro- idő engedte, lehetővé tét tavaszi mi alatt már mind a zetben elvégezté árpa és a borsó t az Űj Életben méi idejük, hogy rent legelőt, kiszórták rá, meg az őszi k A másik brigád, Bede Imre brigádja, borsót vet. 20 holdra kötöttek szerződést, szép pénzt várnak érte. „Mozog a határ”, a két bri­gád, ha kimondatlanul is, ver­senyzik egymással, hogy me­talmas tábla. Őszi és tavaszi kalászos sorakozik egymás mellett. Ahol tarlóba került a vetés, ott több műtrágyát kap majd, gondosabb ápolást Igaz, nem egészen szerencsés meg­

Next

/
Thumbnails
Contents