Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

1959. március II., szerda

Äfpüjsse

S

Csendes délelőtt a baleseti sebészeten

Á folyosón az ápolónők a lecserélt ágyneműt rakják nagy halomba, a kötözőben nagy ritkán megjelenik egy- egy gyógyuló beteg — régi ismerősök itt — s az orvosok több időt tudnak szentelni ezeknek és a kórtermekben fekvőknek egyaránt. Ez az úgynevezett csendes nap a Megyei Kórház baleseti sebészetén. Dr. Vályi Sándor osztály- vezető főorvos kis szobájában néma a telefon Az épület portása az utasítás szerint úgyis felszólna, ha új beteg érkezik a vizsgálóba. ..Sérültet hoztak — orvost kérek”, sérü’tet hoztak, orvost és műtőst kérek”, „súlyos sérü’tet hoztak orvost és műtőst kérek, azonnal”. Ezekből az értesítésekből röviden megtudni milyen nagy lehet a baj, 'mi'yen felkészülést igényel az el'átás. A negyedik fokozat, amikor maguk a mentők szólnak be telefonon: „tömegszerencsétlenség történt, több súlyos sérülttel félóra múlva érkezünk”.

— Ez számunkra a legmegrázóbb értesítés — mondja Vályi főorvos hiszen az emlékekben sokáig él az előző balesetek hatalmas életmentő erőfeszítése. Nem régen is, Recsken kiránduló kislányok a’att leszakadt a vasúti fe’ül- járó és 15-en megsérültek. Többen súlyosan, nagyrészük azonban csak könnyebben. Egy kislány azonban tüdőrepedést kapott s hat hétig volt kénytelen a kórházi ágyat nyomni.

Nagy, s felnl^sségte’jes munka hárul ennek az osztálynak orvosaira, ápo'óira. Visszaadni az emberek, a balesetek áldozatainak egészségét úgy, hogy lehetőleg ismét visszanyerjék teljes munkaképességüket, épségüket. A kórtermekben a legkülönbözőbb munkák sérüRjei. Az egyik ágyon egy kőbányász, szabadságát kihasználva, ki akart dönteni egy fát. Az ráesett s most több hete szenved gerinctöréssel. Egy férfit a ló rúgott lábon úgy. hogy mindkét csontja eltörött A következő kórterem idős betege szintén lórúgás áldozata, csakhogy ő a fején sérült meg súlyosan. A kis rövid folyosó két kórtermében azonban éppen ezen a délelőttön nagy az öröm. Ismét lábra állt Kiss néni, a 88 éves öregasszony, akit combnyaktöréssel hoztak be, s akinek felépü'éséhez már nem sok remény fűződött, magas korát tekintve. Bölhényi Sán- domé meg szinte Kiss néninél is jobban örül, hiszen súlyos hasi sérülés után csaknem két hónapig feküdt s egy ápolónő segítségével ma először körül tudta járni az ágyat.

— Ilyen a mi munkánk — folytatja a beszé’getést a főorvos. — A hasi sérülések, a gerinc-, lábtörések nyilvántartásán kívül szinte naptárt állíthatnánk össze magunknak a balesetek sorából. Az üzemi sérüléseken kívül tavasszal megkezdődnek ugyanis a mezőgazdasági esetek is. Először a szántás, vetés sérültjei jönnek, aztán gyümölcsérés ide- j jén a fáról leesők sora következik, később pedig sok ágyat foglalnak el az aratás-cséplés munkásai. Rengeteg még a vigyázatlan ember, aki túlságosan bízva magában, félredob minden elővigyázatossági rendszabályt á a kórházban köt ki.

Az egészségügyi intézmények lehetőleg ott segítenek, ahol tudnak. Ezért is hívták létre 1953-ban önálló osztá’yként a baleseti sebészetet és fejlesztik azóta is: végre önálló műtővel rendelkeznek, s olyan gyógytorna termet szereltek fel, amellyel kevés kórház dicsekedhet az országban. De szükség is van mindkettőre, hiszen a kórház felvevő területe 240 ezer lakost számlál, s egyre több az ipari üzem is, ahol ma még mindig előfordul kisebb-nagyobb baleset. Éppen ezért, az osztály nem szorítkozik csupán a szeren- csét’enül jártak gyógyítására kezelésére, hanem azokon a helyeken, ahol gyakran fordul elő sérülés, vizsgálatot is tartanak. így például Bé’apátfal- ván egy ízben az új szénpor Srlő malom mindjárt az indulásnál felrobbant, súlyos balesetet okozva. A baleseti sebészet orvosai javaslatára a malom elé betonfa’at emeltek és azóta nincs is különösebb baj ezen a munkahelyen.

De ha már itt tartunk — mondja a főorvos — beszéljünk azokról, akiken eddig nem sikerült, de a jövőben is nehéz lesz segíteni. A motorosokról, gépjárművezetőkről, az a’ koho’ istákról van szó. Ö miattuk nincs nálunk soha ,holtszezon”.

íme egy kis statisztika: 1958-ban 231 olyan sérültet

ápoltak, műtötték, láttak el a baleseti sebészeten, aki a „köz’ekedés áldozata”. Ezek 5,1 százaléka menthetetlen volt, 5 2 százaléka pedig alkoholfogyasztás után ült járműre, s esett, vagy ütközött össze fával, szembejövő gépkocsival, lovas-szekérrel. A legtöbb sérült a kerékpárosok közül került ki. Utánuk a motorkerékpárosok következnek A traktorok még a „legszelídebb” jószágok. A balesetek 6 4 százaléka köszönhető felbontásuknak, árokba csúszásuknak.

S ezekből a balesetekből hány tragédia, hány család összeomlása következik! Az elmúlt esztendőben egy asz- szony vállalkozott a cséplőgép etetésére. Alig kezdett munkához, a dob tőből leszakította egyik lábát. A bab ti sebészetre került. Két rap múlva a férje is követte. Ö meg felborult a traktorral, amit vezetett, s ugyancsak súlyos sérüléseket szenvedett. Rövidesen bele is halt sebeibe. De hogy a tragédia teljes legyen, a család szemefénye, a fiú is kórházba kerül t. tüdőgyu”a- dással. A belgyógyászaton

nagy nehezen tudták megmenteni életét. Az anya azonban nem tört meg sőt jelenleg is dolgozik a szövetkezetben — műlábbal.

Az egyik kórteremben most is fekszik egy asszony, a pé- lyi Tóth Lajosné, aki ugyancsak szívszomorító dologról tud beszélni. Mehkasi, tüdő. hasi. és gyomorsérüléssel szállították kórházba. A sebek ké=szárásoktól eredtek. A tanyán, ahol lakik, gyermekeivel, özvegyen a szomszédok támadtak rájuk három hete Még most is ideges sírás vesz erőt rajtuk, anvkor vissza- em’ékezik a történtekre

Nem vétettem én senkinek semmit — mondja —, csak éltem csendesen a csa’ádom- mal, s dolgoztam az állami gazdaságban, ezeket meg. akik rámtámadtak, alig egy évvel ezelőtt mindennel segítettem, amíg kiköltözésük után he’y- revergődtek. Talán az fáj nekik, hogy még mind’g csak kínlódnak a saját hibájuk miatt,” nekem meg megvan mindenem, ami ke’l a gyerekeknek és magamnak?

Sebe lassan begyógyul, mint mindenkié itt ezen az osztályon. Az orvosok, ápo’ók eon- goskodnak róluk. örködnek éjjel-nappal a kórtermekben, az ügyeletes szobákban, hogy ha kell, segítsenek a bajba- iutottakon, mentsék a balesetet szenvedők életét.

És ilyenkor egy csendes délelőttön? Betegeikkel együtt örülnek, hogy lassanként mindegyik visszakapja erejét, életkedvét, egészségét, és visszatérhet megszokott, s itt a kórházi ágyakon, már oly sokszor áhított csa’ádi tűzhelyéhez, munkájához...

Weidinger László

Jól halad a tavaszi vetés a hatvani járásban is

t

A hatvani járás termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó parasztjai teljes ütemben végzik a tavaszi munkákat. A vasárnapi langyos eső jó hatással volt az őszi vetésekre is és csaknem mindenütt megindulhattak a talajmunkák.

A kerekharaszti termelőszövetkezet 60 százalékban áll a tavaszi vetéssel, de Horton. Csányon is szépen megy a munka. Az új és a régi termelőszövetkezetek mindenütt teües erővel láttak a kertészkedéshez is, különösen Hor' községben, ahol többen a messzi vidékeket járó dinnyések közül beléptek a termelőszövetkezetbe és most már otthon, falujukban, a maguk földjén láttak munkához. A megnövekedett taglétszám lehetővé teszi, hogy a horti termelőszövetkezet ez idén jóval nagyobb területen kertészkedjen, mint az előző években.

— HUSZONÖT HOLD szőlőt metszett már meg a kisnánai Dózsa Terme'őszövetkezet. A sző’ők általában jól teleltek és fagykár sehol sem tapasztalható.

— TOVÁBBKÉPZŐ tanfolyamot szervez dolgozói részére a hatvani járási tanács. A hat előadásból álló tanfolyamon a tanács dolgozóinak szakmai és politikai képzettségét igyekeznek gyarapítani.

— EDDIG 15 KISZ kultúr- csoport nevezett be Gyöngyösön a Hár- in Kató kulturális seregszemlére. A benevezett tánc- és színjátszó csoportok szorgalmasan próbálnak, hogy méltóan képviselhessék Gyöngyöst.

Apró ügyek...

Az úgynevezett apró ügyek is nagy fontosságúak az emberek előtt, hiszen az adott pillanatban annak az elintézése számít a legsürgősebb feladatnak vagy annak az el nem intézése bosszantja őket legjobban.

Nem országos ügy, csak el- rom’.ik a villany a lakásban, s napokig arra sem néz a villanyszerelő, az idő veszélyes gödröket váj a műhely padlójába, vagy egyhangú a koszt az üzemi konyhán, esetleg kés!k a munkaruha, s tovább kell használni a régit, vagy üdülni kellene küldeni a gyermeket, máris kész az apró ügy, melynek elintézését legalább úgy elvárják az emberek mintha országos na~yfontosságú ügyről lenne szó.

S vajon ilyen fontosnak tartják-e ezeknek az úgynevezett apró ügyeknek az elintézését azok, akikre ez a fe'adat vár, ak'ken mú,!k a kisebb, nagvobb kéréseknek az elintézése?

A tapasztalat azt mutatja, hogy a hivatalok, gyárak vezetői, a kommunisták lelki- ismereti ügynek tartják az úgynevezett apró ügyeknek az intézését is, az egercsehi bánya főmérnökétől kezdve, a Selypi Cementgyár igazgatójáig.

Ez erősíti a bizalmat a vezetők, a kommunisták, s általában szocialista rendünk iránt, mégis előfordul, helyenként bizonyos fokú türelmetlenség az apró ügyekkel szemben. Bizonyos lebecsülés tapasztalható a nem országos, vagy nagyfontosságú ügyek iránt, pedig az emLázitó bíró a törvényszék előtt

1923. július 21-én érdekes ügyet tárgyalt Prettenhoffer Ödön királyi törvényszéki tanácselnök elnöklete alatt ösz- szeült bíróság Egerben. GŐ2 András, 63 éves tiszaszölősi törvénybíró állott a vádlottak padjában. A vád súlyos, nagyon súlyos volt: lázítás! Méltán érdeklődést kelthet, hogy egy, a község lakossáaának bizalmából és szeretettből választott ember, a falu első embere, bíráia miként került a rettegett Prottenhoffer-tanács elé?

1921-ben javában működött az adóprés. Iparkodott a kormányzat minden fillért kisajtolni a parasztságtól. Tis-a- szőlősön is augusztusban nyújtották be a falubeliek az adóvallomásaikat. Schmól Dezső, adóügyi jegyző irodájában

gyűltek össze az adóíveket benyújtó parasztok, ahol jelen volt Gőz András, a község bírója is. Nagy lehetett a zúgolódás a súlyos adóterhek miatt, mert így s’ólt a tekintélyes öreg törvénybíró: „...nem kell vallomást adni, mert nincs egyetlen parasztember sem, akinek egy fillér jövedelme is lenne. Könnyű azoknak a sok ingyenélő és semmittevő uraknak mindenféle elviselhetetlen adót a szegénv varaszt- ember nyakába sózni!”

Ugyanezen év decemberében, az ún. ingatlan vagyonváltság elrendelésekor imigyen tört ki a falu törvénvbírája: „...minden csak az urakért van. El kell jönnie az időnek, amikor minden úr hatalmát letörik, megsemmisítik, mert addig nem lesz nyugalma a szegény

Agnes boldog, gyermekes

örömkacagása betöltötte a kis tisztást, a szemben levő sziklákról megerősödve verődött vissza a hang és leözönlött a keskeny, mély völgyön. Ebben a pillanatban a Tarkő mögött felütötte fejét a nap, erre a hold — bár magasan állt még az égen — irigyen elsápadt és egyszerre gyönyörű, verőfényes, szép tavaszi reggel lett.

Az évszázados tölgyek álmosan nyújtózkodtak, hosszú téli álomtól elgémberedett törzsük meg-megroppant és bódultán fordították fejüket az új életet adó nap meleg fényözöne felé.

Előbb bátortalanul, mintha csak tavalyi hangját próbálgatná, itt is, ott is megszólalt egy mátyásmadár, aztán erőre kapott és harsányan jelezte, ébredj, erdő, s madárvilág, itt a tavasz. Halljátok, megérkezett a tavasz. Hurrá, itt a tavasz! Erre a seregélyek irigykedve csúfolódni kezdtek. Hiúfiú, hiú-fiú! — kiáltozták. Vidám, füttyös cinkék röppentek a magasba, aztán jókedvűen lecsaptak a fák gallyaira, a hajladozó bokrokra. Pajkosan játszottak, hintáztak és énekeltek önfeledten, telitüdövel. Karmester is akadt e csodás tavaszi koncerthez. Fakopács verte a taktust egy öreg tölgyfa odvas derekán.

Ágnes és Tamás percekig álltak mozdulatlan. Fogták egymás kezét, érezték, hogy bennük, a levegőben és az egész Bükkben zsong, dalol &

bolond, mámoros tavaszi szerelem.

Észre sem vették és szinte összerezzentek, amikor rájuk köszönt egy magányos turista. Az 50 év körüli férfi keskeny, tüskés bajusza alatt kicsit kaján, de megértő mosoly bujkált. Öles lépteivel hamar elhaladt volna mellettük, de megkérdezték, melyik út vezet Bánkúira.

— Hát errefelé is úgy van, mint Rómában. Minden út Bánkúira vezet — mondta.

— Jó pár évvel ezelőtt én már jártam itt, de nem emlékszem, hogy innen melyik úton kell tovább menni — mondja az ifjú férj.

— Ez itt északnak, ez a legrövidebb. Emez kelet felé kanyarodik, de szintén Bánkúira vezet. Valamennyi közt legszebb az a rejtett ösvény, amerre én haladok.

— Megengedi, hogy magával tartsunk?

— Szívesen, engem ugyan nem zavarnak.

Ezen aztán mindhárman jót nevettek és megindultak egy hegyre kanyarodó gyalogösvényen.

Nemsokára mély, messzefutó völgyek, meredeken felszökő gyönyörű hegyoldalak tűntek fel. A fákon, bokrokon még nincs lombsátor, szabad kilátás nyílik mindenfelé. Pár perc múlva a völgy fölé messzire előrenyúló furcsa, nyereg alakú sziklához értek.

— Ezek az úgynevezett vad*

dolgozó parasztembernek!”

1922. októberében a földadó kivetési és előírási munkálataival volt elfoglalva a községi elöljáróság. Gőz András is ott volt, mint a község bírája. Mint maga.is parasztember — látta, érezte, tapasztalta, hogy a rendszer súlyos adóterhei miként nehezednek, miként sanyargatják a falubeli parasztságot, — imigyen fakadt ki: „...minek az a sok irka-firka. Tiszaszőlős községből senki sem lesz olyan bolond, hogy azt megfizesse!”

A korabeli sajtó így kommentálta az esetet: „A leromlott és meglazult felelősségérzet, a magyar meggondolatlanság és bűnös szenvedélyesséa megdöbbentő képe bontakozik ki előttünk a törvénybíró lázi- tó szavaiból.” Meggondolatlan,

! Nászút 1

ugrató sziklák — magyarázta az új útitárs,

— Olyan lenyűgöző ezekről a kilátás, hogy muszáj itt megállni egy kicsit.

— Látják, ez itt lent, az Ab- lakoskő-völgy, az a hegy ott túl: a Málnabérc, amott fent, az a nagy, komoly hegy, a Bálvány, emerre, a völgy végénél, Nagyvisnyó község kezdődik, itt, balkéz felől a Gerennavár néz le a völgybe.

— Csodálatos! Itt lent, olyan lilásvörös az erdő, mintha tűz- tenger lenne az egész, amott a Málnabérc olyan szürkés, mintha hamuval szórták volna be, amarra feljebb meg milyen komor, ünnepiesen sötét a hegy — ámuldozik a fiatal asszonyka.

— Ó, látná csak nyáron, vagy ősszel. Nincs az a művész, aki ezt hűen le tudná festeni.

— Jaj, egy jegesmedve! — sikolt az asszonyka.

— Valóban, innen úgy látszik, mintha amott a sűrűben egy jegesmedve terpeszkedne. Ha jegesmedve nem is. de jég, meg hó feljebb aztán akad bőven.

Tényleg, pár méterrel ar- réb, szikrázó fehér szőnyegen át csodálatos tavaszból felséges télbe sétáltak. Ágnes jókedvűen ugrált, a legcsodálatosabb puhaságú „perzsasző*

felelősségérzetnélküli és bűnösen s~envedé!yes embernek állították be tehát azt a nyílt- szavú parasztot, aki meg merte mondani, falusi tekintélye telies súlyával, nem többet és nem kevesebbett, csak az igazai!

Egyévi börtönt kapott büntetésül Gőz ^ándrás, a tiszasző- lősi bíró az egri törvényszéki tárgyaláson, de politikai érettségből és dolgozó paraszttársai melletti kiállásból jelesre vizsgázott. Akik börtönbe juttatták a 63 éves, nyíltszavú parasztot és a sajtó hasábjain politikai pecsenyéjüket akarták sütögetni, azok voltak politikailag éretlenek és nem is képviselték a nép érdekeit.

SUGAR ISTVÁN

berek ezeknek az apf# ügyeknek az elintézésén mérik le sokszor a vezetők munkáját, sőt bizonyos fokig a társadalmi rendet is Pedig legtöbbször egy telefon- beszélgetés, vagy szóbeli intézkedés elegendő, hogy villanyszerelő menjen a kért helyre, hogy fűtőtesteket szereljenek az autóba, hogy gyümölcsöt kapiansk télen a vájártanulók, s üdülni mehessenek a gyerekek, vagy épnen megjavítsák a gödrös padlót.

Mit lehet tehát tenni hogy az úgynevezett aprómunkákat is mindenütt lelkiismeretesen végezzék, hogy az apró ügyeknek is nagyobb megbecsülést adjanak, azokat „országos” ügyként kezeljék.

Elsősorban is alkalmat, lehetőséget kell teremteni ahhoz, hogy az emberek elmondhassák azokat. A gyakorlat szerint erre legalkalmasabbak a nyilvános taggyűlések, különböző rendezvények mellen részt vett az üzem, vagy hivatal dolgozóinak dön*ő többsége de jő alkalmak az úgynevezett apró ügyek megismerésére a dolgozókkal folytatott beszélgetések is. Ez azonban nem minden, mert hiszen nem elég lehetőséget adni az apró ügyek őszinte fel tárcsához, sokkal fontosabb azok megvalósítását lelkiismeretesen segíteni. Mert ha látszólag nem is olyan nagy ügyek ezek, mégis fontosak. Ezt bizonyítja a Központi Bizottság határozata is, mely egvik fontos feladatként említi: „Odaadó figyelmet kell fordítani a dolgozók m’ndenna- pi gondiaira, a velük való bánásmódra, a dolgozók körében végzendő úgynevezett aprómunkára”.

K. E.

Harc a trachoma ellen

Jeruzsálemből jelentik: a Hadassza orvosegyetem tudósainak sikerült kitenyészteniök a trahocma vírusát. A trachoma sok millió embert érintő súlyos szembetegség.

Az egyetem által kiadott nyilatkozat, amely közli a fenti eredményt, rámutat arra, hogy a tudósok most már a trachoma elleni immunizálást akarják megvalósítani. A nyilatkozat megállapítja, hogy Eszak-Afrikából és a közel- keleti országokból Izraelbe érkező emigránsok 15—20 százaléka szenved súlyos trachomában.

nyegen”, de egyszerre féllábszárig süppedt a hóba. Itt, ezen az északi fekvésű hegyoldalon, ahová nyáron is csak vizitbe kukkant be a nan, így március elején mozdulatlan tél honol, egyáltalán nem olvad még a hó.

A fiatalok kergetőzni kezdtek. Hirtelen térdig huppantak a hóba. elestek, hajuk, szemük tele lett hóval. De ezen is csak kacagtak.

Öt perc múlva a déli lankákra értek, eltűnt a hó, melegen tüzelt a nap és egyszerre olyan tavasz lett, hogy legszívesebben ledobáljak volna minden pulóvert és kabátot. Az „öreg” turista jóval előttük járt, itt is, ott is lehajolt, kis idő múlva hatalmas hóvirág- csokorral ajándékozta meg a jókedvű asszonykát. Űtközben kétszer-háromszor kijöttek a, télből és rájuk tört a tavasz. Itt zuzmarás fák, odébb tavaszi verőfény. fagyos tenyőtobozok, maid teltszírmú hóvirágok, M a fákon hosszú jégcsapok ülnek. amott a madarak már új szerelemről dalolnak. Tél és tavasz, árnyék és fény váltogatta egymást. A három vándor sok helyen megállt és rajongó csodálattal nézte a természet pajkos iátékát.

A bánkúti turistaház dere- sedő fejű, de örökifjú gondnoka igazi vend6rszeretettel fogadta az érkezőket. Az újjáépített turistaház több embernek adhat hajlékot, mint pár

évvel ezelőtt leégett elődje. A sí-szezon már elmúlt, a tavasz meg éppenhogy csak megmutatta magát, így a fiatal pár külön szobát kapott.

Az asszonyka gyorsan kipakol ta a hátizsákot, aztán szobájuk ablakából ismerkedtek 8 környékkel. Jobbra a Bálvány* ra láttak, a kilátótorony hatalmas felkiáltóielként bólintott feléjük, a másik oldalon, haj- ladozó hatalmas tölgy- és fenyőfák felett messzire elláttak,

— Ágnes, ne haragudj, de be kell vallanom valamit.

Az asszonyka riadtan nézett fel ifjú férjére és halk. kicsit bizonytalan szóval biztatta:

— Mondd... kedvee...

— Tudtam, hogy mennyire rajongsz a hegyiekért. Azt ígértem, hogy gyönyörű vidékre utazunk nászúira. A Tátrába szerettelek volna elvinni, de az IBUSZ az utolsó nap értesített» hogy már minden jegyet eladtak.

— Ó. hát ennyi az egész? Jaj, de megijesztettél! Egyszer majd eljutunk a Tátrába is. Talán nem is illő, hogy külföldre vágyunk, amíg hazánkat sem ismerniük eléggé. Sohasem fogom elfeledni — mai túránkat, az erdő tavaszi ébredését. Ügy érzem, itt nagyon boldogok leszünk.

Fenn az éaen fényesen ra- ayngfak a "sillagok. a véatelen nagy erdők felett leszállt az est.

Fazekas )f