Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-11 / 59. szám

25 tsrepeisÄG 1959. március 11., szerda SZÁNTÓ IMRE: Eger a Rákóczi szabadságharc korában Hruscsov és Walter Uibriclit beszélt a berlini dolgozók nagygyűlésén IL Rákóczi kiáltványa Heves megyében sem hangzott el ha­tás nélkül. Az egész vidéken megindult a mozgalom és fel­kelő csapatok szervezkedtek mindenfelé, melyek Eger felé közeledtek. A Gyöngyösön megmdult kuruc mozgalom csakhamar magával ragadta az egész vármegyét. Almásy János 1703. őszén a kurucok­hoz állott, s október 4-én mint Bercsényi Miklós meghatalma­zottja közfe'kelést hirdetett Almásy a föld népét felke­lésre szólította fel és Eger ost­romára hadba parancsolta a Gyöngyös környéki falvakat. Annak hírére, hogy a befolyá­sos nemes úr a kurucok párt­jára állott, a megyei nemesség­ből is mind többen csatlakoz­tak Rákóczi zász'aia alá. A felkelő gya’ogcs és lovas sereg október 21-én indult el Gyön­gyösről és Sáron, Vlsontán, Halmaion át fiáiba érkezett. A kuruc felkelőket október 26-án már Andomakon talál­juk, ahol egyesülve a Borsod megyei felkelőkkel, Andornak és Makiár között az Eger vize két partján tábort vertek. Lét­számuk kb. kétezer főt szám­lált. Telekesy püspök-főispán a megyei tisztikar egy részével a német katonasággal megrakott Egervára tövében, a városba zárkózva várta ak események további alakulását. Az egri várban ekkor Pfeffenkofer epredének egy része tartózko­dott. Október 16-án parasztru­hába öltözködve, kerülő uta­kon érkezett Budáról a várba gróf Zmzeindorf Ferdmánd és vette át annak védelmét. Al­másy Egert megadásra szólí­totta fel. de eredmény nélkül. Erre elrendelte a város körül- zárását. A körülzárást a kato­nai fegyelemhez nem szokott megyei hadak garázdálkodások közepette hajtotta végre. Mi­vel a DÜsoök ellenállott a ku­ruc felkélő seregnek, október 29-én megtámadta a város hatvani kapuját. A városba zárkózott fegyveres erő segít­ségével azonban a püspöknek sikerült visszaűzni őket. Rá­kóczi Bercsényi Miklóst egy válogatott, 8—9000 főnyi dan­dár élén azzal az utasítással küldte Eger alá. ho°v eskesse fel a város népét a fejedelem hűségére, a püspök-főispánt pedig bírják rá. hogy ne hagy­ja el püspöki székhelyét, mert a felkelés célja nem a katoli­kusok elnyomása. Bercsényi olyan értelmű parancsot is ka­pott Rákóczitól, hogy Eger la­kosait — akik maguk jelentet­ték be hódolási szándékukat — vezesse ki a városból, mert a város kiürítése esetén a várat könnyebb lesz megadásra kényszeríteni. Az események azonban más­kép alakultak, mint ahogyan Rákóczi eltervezte. Bercsényi október 20-án Andorn akra ér­kezett seregével. Innen a vá­ros közelében levő egyik ma­lom mellé vonult és letáboro­zott. Ezt látván, az egriek le­mondtak a város további vé­delméről, Bercsényivel meg­egyezés jött létre az egri ma­gyarság útján, kik a városból kivonulván, a németek és rá­cok a várba zárkóztak be. így Bercsényi Miklós generális megérkeztével Telekesy püs­pök és a város részéről meg­szűnt nv'nden ellenállás; a vá­ros kapui megnyíltak a kuru­cok előtt. A magyar katonaság azonnal felcsapott kurucnak Telekesy püspök nem kívánt tovább maradni Egerben; a szerzetesekkel együtt Budára igyekezett, de „megárestálta- tott”; először Füzesabonyba vitték, ahol hetekig hetesen feküdt, azután pedig Cserép­várába internálták. Miután Eger városa ilymó- don a kurucoknak meghódolt, a vár védelmére oda zárkózott fegyveres sereg gróf Zin"en- dorf vezérlete alatt tovább folytatta az ellenállást. Ber­csényi generális november 8-a körül — az egri magyar kato­naságot magával vivén — el­vonult a vár alól, hogy átve­gye a felvidéki hadműveletek irányítását. A vár körülzárását és ostromát Almásy János al­ispánra bízta. Amint a város magyar népe a püspökkel és a megyei tisztikarral elhagyta a várost, s a németek és a rácok bevették magukat a várba, az erőséget körülzáró kuruc fegyveres felkelők november 9-én berohantak a városba, s jelentős részét, — úgy látszik, a német és rác telepeket — felgyújtották és kifosztották. Felégették a püspöki lakot is. Egernek több mint a fele a lángok martaléka lett. A diilás november 15-ig tartott, amikor a vár német-rác őrsége lecsa­pott a felégetett, kirabolt vá­rosra és kiverte belőle a kuru- cokat. Ezután Eger várának labanc őrsége többször intézett kirohanásokat az ostromlók el­len. A várbeliek kitörései folytán a kuruc felkelő sereg december 13-án kénytelen volt a várost kiüríteni. Míg az egri vár labanc őr­sége keményen tartotta magát, Heves megye legnagyobb ré­sze behódolt Rákóczinak. Eger város megadása után a magyar katonaság csa’ádjukat Heves és Borsod vármegyék falvai­ban szál’ásolták el, ők maguk pedig Bercsényivel együtt a harctérre vonultak. Hiába próbálta Telekesy püspök kü­lönféle ígérgetésekkel eltán­torítani a kurucok ügyétő Eger város magyar lakosságát, az egykori végbeli katonasá­got. A püspök sem ígérgeté­sekkel, sem kemény esküve1 nem tudta megtartani őket a Habsburg király hűségén, ugyanakkor , minden erőszak nélkül”, lelkes hazaszeretetül indíttatva, sorakoztak fel Rá­kóczi zászlaja alá. Bercsényi Mik’ós generális 1703 november 7-én már azt írta Károlyinak; „Az egriek holnap Kegyelmetek mellé föl ülnek”. Az egri magyar őrségből a’akult lovas regi­ment ezereskapitánya, az az Ordódy György lett, aki csak a város kapitulációja után szá’lt a kuruc táborba. Az ez­redében harcoló egri vitézek derekasan helytálltak amikor Ausztria és Morva szélein ha­dakoztak. 1703—4. telén az ostromló ku­ruc had mindössze az egri vár körü’zárására szorítkozha­tott. A várbeliek, akiknek élelmiszere fogytán volt, idő­közben sikeres kirohanásaik­kal töltötték meg sovány élés­táraikat. Egervár tulajdonkép­peni tervszerű ostroma csak 1704. tavaszán vette kezdetét Rákóczi Ferenc vezetésével. Rákóczi március 7-én már a várat körülzáró táborban tar­tózkodott és 9-én 13 nagy ágyúval és öt mozsárral meg­kezdte a vár 'övetését. Emlék­irataiban így emlékezik meg az egri vár ostromáról: „... Egert szándékoztam meg­támadni, ágyúkat és mozsara­kat hozattam Tokajból és márciusban elhagytam miskol­ci té’i szállásomat. Eger vá­ra régimódi erődítmény volt, a város felé öreg tornyokkal, a szőlők fe'ől pedig igen ma­gas, kiszögellő védművekkel, melyeket a németek még a háború előtt leromboHattak. Így csak az erősfalú belsői vár maradt meg, Zinpendorf gróf. a parancsnoka, s a heivőrség elég gyenge vo’t... Az ostrom kezdetén a várba húzódó rácok néhány magyarral együtt elég élénken kirohantak sáncaim­ra, de miután mindig vissza­nyomtam őket, s legjobb vi­tézeiket elvesztették, nyugod­tan megmaradtak fa’aik kö­zött. Középszerű ágyúim egy­általán nem ártottak az öreg falaknak, de szökevényektől megtudtam, hogy a bombák okozta rázkódtatásoktól meg­repedtek a víztartók, s kezdett a víz kiszivárogni be’ölük. Minthogy ilyen módon vízszű­ke fenyegette a várat, azza! biztattam magamat, hogy a helyőrség nemsokára megadás­ra kényszerül”. (Folytatjuk) Berlin (MTI). Hétfőn délután a Német Szocia'ista Egységpárt Köz­ponti Bizottsága, a Német De­mokratikus Köztársaság kor­mánya és a Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontiának Országos Tanácsa tömeggyű­lést rendezett a berlini Wer­ner Seelenbinder csarnokban. Óriási lelkesedés fogadta mindenfelé N. Sz. Hruscsovot és kíséretét, A nagygvűlést Correns pro­fesszor, a Demokratikus Né­metország Nemzeti Frontja Országos Tanácsán' elnöke nyitotta meg, majd N. Sz. H-uscsov mondott nagy beszé­det. Hruscsov szavaira óriási, p-rcekig tartó taps és v'haros éljenzés tört ki a teremben. A gyűlés részvevői felá'ltaK helyükrő1 és lelkesen ünnepel­ték a német—s wjet barátsá­got és a békét. Ezután Walter Ulbricht, a ómét Szocialista E,. -égpárt Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet, ame­lyet ugyancsak naev taps kö­vetett, majd a j“len’evők él­őn-’ 1 ik az internacionálét. (MTI) Hruscsov beszéde BERLIN (TASZSZ): N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke a berlini nagygyűlésen mondott beszédében mindenekelőtt kö­szönetét mondott a Német Szocialista Egységpártnak, az NDK Minisztertanácsának és a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának, azért, hogy mégegyszer találkozha­tott Berlin lakosságával. A Szovjetunió dolgozóinak szív­ből jövő üdvözletét tolmácsol­va, Hruscsov áttért a német problémára. Hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet egészségesebbé tétele szem­pontjából igen fontos lépés lenne a német kérdés békés rendezése. A német békeszer­ződés megkötése és a nyugat­berlini megszállási rendszer megszüntetése előmozdítaná a két német állam közeledését, lehetővé tenné egész Németor­szág békés fejlődését. A béke- szerződés megkötése sok olyan tépyezőt kiküszöbölne, ame­lyek bizalmatlanságot kelte­nek az államok között, egy­szersmind megszilárdítaná a békét; és a népek biztonságát. — Ügy tűnnék — mondotta Hruscsov —, hogy mindenkinek érdeke fűződik a békeszerző­dés megkötéséhez. A nyugati hatalmak azonban, amelyek a hitleri Németország ellen foly­tatott háborúban szövetsége­seink voltak, most a Német Szövetségi Köztársaság kormá­nyával együtt elleneik a béke- szerződés megkötését. A nyugat-németországi re- vans-politkusok igyekszenek halogatni a békeszerződés alá­írását, hogy atomfegyverhez j ihassanak, és — ha sikerül — jobban megyúrhassák a né­met ''özvéleményt egy újabb háború céljára. De Nyugat- Németországban most izmo­sodnak a háborúellenes erők. A német nép valóban a béke biztosítását akarja. A berlini kérdésre áttérve Hruscsov a következőket mon­dotta: A békeszerződés aláírása egyszer=mind a nyugat­berlini kérd ;s megoldását is jelentené, Nyugat-Berlin, mint Naey- Berlin része, a Német Demok­ratikus Köztársaság területé­hez tartozik. Józanul szerűé1 hét jük a dolgok állását és megértjük, hogy Nyugat-Berlin bekap­csolása a N ‘1 -mkratikus Köztársaság összetételébe, a nyugat-berlini lakosság kia’a- kult é’etmAdiának fájda’mas megváltoztatását okozná Ezért terjesztette elő a Szovjetunió azt a javaslatot, hogy adják Nyu'T~+ Béri1----’ ■» -zabad vá­ro s státusát Indítványoztuk, hogy a nagyhatalmak szava­tolják a szabad város függet­lenségét és szabad fejlődését. Egyetlen államnak — be’eért- ve a két német á'lamot is — sem szabad beavatkoznia b“lső ügyeibe Még azt sem elle­nezzük, hogy az ENSZ is részt vegyen a garanciák nyújtásá­ban. Amennyiben szükséges, még azzal is egyetértünk, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjet­unió vagy semleges országok valamilyen minimális csapa­tokat tartsanak Nyugat-Ber- linben, ame’yek biztosítanák a szabad város státusának be­tartását. de nem lenne joguk beavatkozni a város belső éle­tébe. Mi csak egyet akarunk: megszüntetni a feszültség ve­szélyes tűzfészkét Európa kö­zepében és megteremteni a nyugodt és egészséges élet fel- té+e’eit Nyugat-Berlinben. Ha a nyugati hatalmak — mondta N. Sz. Hruscsov — nem szavakkal, hanem tettek­kel kívánnak jót Nyugat-Ber­lin lakosságának, akkor csat­lakoznak a szoviet javaslat­hoz, annál is inkább, mert va- lóraváitásénak megvan min­den reális lehetősége. Csodálkozást kelt az a tény. hogy a nyugatberlini szenátus egyes olyan vezetői, akik — mint mondják — isteni rendel­tetéssel védik a város és la­kosságának érdekeit — síkra szállnak Nyugat-Berlin külföl­di csapatok által való meg­szállásának fenntartása mel­lett. Engediék meg, hogy fel­tegyem a kérdést, kinek az ér­deke* vezérük őket? Szé'eskörű támogatásra ta­lált az a javaslat, hogy Nyu- gat-Berlin legyen demilitari- zált, szabad város. De akadnak oVan emberek is. „akik úgy vélik, hogy nemcsak Nvugat- Berbnt, hanem Berlin keleti rés-ét is szabad váróinak kel­lene minősíteni. Ezek az urak nyilván elfe­lejtik, hogy Berlin a Német Demokratikus Köztársaság fő­városa. Étvágyuk kitűnő. Szem'á'omást azt szeretnék, ha Kelet-Berlin után a Német Demokratikus Köztársaság egész területét is a szabad vá­roshoz csaholhatnák. A mi véleményünk szerint az ilyesfajta vé’ekedések nem bírják el a kritikát irreálisak és csak megnehezítik Nyugat- Berlin szabad város létreho­zása kérdésének megoldását. Azt akarjuk — mondotta Hruscsov —, hogy mindenki világosan megértse: a két né­met ál’ammal kötendő béke- szerződésre és a nyugat-berlini megszállási rendszer megszün­tetésére vonatkozó javaslta­ink abból a gondoskodásból fa­kadtak, hogy elkülöní+sük egy­mástól a két tábor fegyveres erő't, és rendezzük a helvze+et a világ e térségében. Mi ezt megtesszük, függetlenül attóL, hogy te+szik-e ez Adenauer úrnak, vagy sem. És akkor maid politikájáról végképp le­hull az álarc, mint a háborús készülődés politikájáról. Hruscsov utalva az Ollen- hauerral, a Német Szociálde­mokrata Párt elnökével történt találkozásra, ezeket mondta: a jelen körülmények közepette a német szociáldemokratáktól elvárják, hogy józan megér­tést tanúsítsanak a kialakult helyzet iránt. Amennyiben azonban nem tanúsítanak ilyen megértést, nem teszik meg mindazt, amit a nép ja­vára, a béke érdekében meg kell tenniök, a történelem soha­sem bocsátja meg nekik azt! Walter Ulbricht beszéde Hruscsov legúfabb javaslatának és Ol Sen hauerral folytatott megbeszélésének visszhangja a nyugati fővárosokban WASHINGTON (MTI): Egyes washingtoni diplomáciai meg­figyelők úgy vélik, hogy a „ szabad város”-ra vonatkozó szovjet elgondolás valószínűleg elfogadhatatlan az amerikai . kormány és szövetségesei szá­mára. Ennek ellenére a szovjet miniszterelnök javaslatát, ame­lyet megelőzött az a kijelenté­se, hogy május 27-ét nem kell ultimátumszerű időpontnak te­kinteni, újabb jelnek minősí­tik a feszültség enyhülésére. LONDON: Diplomáciai meg­figyelők azért tart iák fontos­nak Hruscsov kijelentését, mert most először tekintett el attól a feltételtől, hogy a nyu­gati hatalmaknak ki kell vo- nulniok Nyugat-Berlinből. Ügy látják, Hruscsovnak ez a javas­lata szintén» példa arra, hogy Macmillahnek Moszkvában si­került enyhíteni a helyzetet. A Reuter szerint Hruscsov már Moszkvában közölte Macmil- lannel. azt az elgondolását, logy a nyugati szövetségesek és a szovjet csapatok biztosít­sák Nyugat-Berlin szabad vá­ros iellegét. BERLIN: Hruscsov talán megnyitotta az utat a berlini válság kompromisszumos meg­oldásához — írja az AP. — Az új javaslat első látásra Moszk­va által adott engedménynek látszik. A nyugati diplomaták­nak hosszan és alaposan kell tanulmányozniok az új szovjet javaslatot. BONN: Bonni vezető körök­ben érdeklődéssel fogadták Hruscsov új javaslatát. Tájé­kozott megfigyelők szerint ez a javaslat megerősíti azt a be­nyomást, hogy az oroszok akarnak tárgyalni Berlinről. Egyes megfigyelők úgy vélik, Hruscsov úgy látszik, olyan megoldást javasolt, amely „megmenti a látszatot” minden érdekelt fél részére. NEW YORK: A New York Times azt írja, hogy míg Hrus­csov különböző tervekkel áll elő a német kérdésben, a nyu­gati hatalmak még mindig csak az előzetes tanácskozásokat folytatják. Elkerülhetetlenül felmerül a kérdés, hogy a Nyugat nem mozog-e túlságo­san lassan? A nyugati szövet­ségesek között már kezd meg­nyilvánulni a félelem, hogy a határozott program hiánya mi­att a „rugalmasság” és a „köl­csönös visszavonulás” újabb „megbékéléssé” válhatik — ír­ja a lap. (MTI) (MTI) Wolter Ulbricht hang­súlyozta, hogy a békekonfe­renciára vonatkozó szovjet ja­vaslat teljesen megfelel a né­met nép érdekeinek és vágyai­nak. A békeszerződés meglesz — mondotta, majd Adenauer és De Gaulle titkos megbeszé­léseivel foglalkozott. Utalt rá, hogy egyesek azt kérdezik, nem élhetne-e a német nép to­vábbra is békeszerződés nél­kül. Ez — mondotta — súlyos veszélyeket rejtegetne magá­Jelenleg a nyass*afö’di helyiéiről BLANTYRE (Reuter): A Blantyre közelében levő Mlan- je térségében hétfőn kormány-1 csapatok vonultak fel a benn­szülöttek ellen. E térségben — hír szerint — körülbelül 300 bennszülött vonul a nagy luje- ri teaültetvények felé, de az ellenük végrehajtott katonai intézkedésekről nem adtak ki jelentést. Nagy titokban folyt le Bla- tyre repülőterén Welensky, a föderáció miniszterelnöke, Ehitead dél-rhodéziai minisz­terelnök, Armitage nyassza- földi kormányzó és Metcalf brjt főbiztos vasárnapi megbe­szélése is. Egyes találgatások szerint az afrikai nemzeti kongresszus ellen irányuló of- fenzíva egybehangolását be­szélték meg, valamint azt, hogy Kenyából vagy Ciprusról brit csapatokat szállítanak a Nyasszaföldre. E kérdésben azonban még ellentétek van­nak katonai körökben. Kanyama Chiume, a nyasz- szaföldi bennszülött kongres­szus egyetlen le nem tartózta­tott vezetője, hétfőn Sajtóérte­kezletet tartott Londonban. Ki­jelentette, hogy Nyasszaföld, amint visszanyeri független­ségét, hajlandó lesz belépni a brit nemzetközösségbe. A benn­szülöttek ellenállásának célja­ként a következőket jelölte meg: A csapatok visszavonulá­sát, a rendkívüli állapot meg­szüntetését, a foglyok szaba- donbocsátását, független igaz­ságügyi vizsgálóbizottság ki­küldését Nyasszaföldre és olyan alkotmány megteremté­sét, amely szavazójogot bizto­sít a protektorátus minden polgárának. (MTI) ban, mert Nyugat-Németor- szágban és Nyugat-Berlinben veszélyes háborús tűzfészkek jöttek létre. Adenauer ugyan azt állítja, hosv újraegyesítést akar, de mindeddig még, egyet­len javaslatot sem tett erre vo­natkozólag. Sőt azt is mondja, hajlandó a külügyminiszteri konferenciát is támogatni, de hogy ott milyen érveket akar előterjeszteni, azt mindeddig nem árulta el. Nyilván annyi­ra népel'enesek ezek a tervek, hogy nem hozhatók nyilvános­ságra. Ezután Walter Ulbricht Adenauer nyilatkozataiból vett idézetekkel bizonyította, hogy Nyugat-Németország és a NATO támadó háborúra ké­szül, és hangsúlyozta, akinek ilyen tervei vannak, annak ter­mészetesen nem érdeke a bé­keszerződés aláírása sem. Ulbricht hangoztatta: Nyu- gat-Németországban atom- és rakétafegyverek vannak elle­nünk fordítva. Mi azonban az atomfegyverek megtiltásának, a békeszerződés megkötésének javaslatával felelünk. A német népnek és a világ népeinek ma az a feladata, hogy elzárják a militaristák útját, mégpedig a békeszerződés kiharcolásával. Segítsetek nekünk, segítsetek a német népnek, hogy meg­kapja végre ezt a békeszerző­dést és hogy meg tudjuk aka­dályozni a harmadik világhá­borút! — emelte fel szavát Walter Ulbricht a világ népei­hez, azután így folytatta: — Adenauer politikája zsák­utcába jutott, helytelenül mér­legelte a világ erőviszonyait, s ennek hatásai nem maradtak el. Az erő politikája kudarcot vallott, ezt ma már Nyugat- Németország polgárai is lát­ják. Reméljük, hogy ehhez a felismeréshez jelentősen hoz­zájárultak N. Sz. Hruscsov lip­csei és berlini beszédei is. Walter Ulbricht ezután kö­szönetét mondott a Szovjet­uniónak a német r békeszerző­désre vonatkozó javaslataiért és kijelentette: — A békeszerződés azt jelen­ti, hogy a német nép életé­ből mindörökre eltűnik a há­ború gondolata. A nyugat­német atomfegyverkezés a. német nép részére csak sze­rencsétlenséget hozhat. Ezt meg ke’l akadályozni, a béke- szerződés megkötését ki kell erőszakolni, a militaristák ke­zét meg kell kötni. Itt van a békemozgalom döntő nyugat­németországi áttörésének le­hetősége. Ma kimondhatjuk: ha szereted hazádat, harcolj a békeszerződésért. Elérkezett a nyugat-német lakosság számá­ra az idő, hogy megvonja a két háború mérlegét, hogy levonja a szükséges következ­tetéseket. A békeszerződés megadja a ’ehetőséget, hogy a német nép saját kezébe vegye jövőjének irányítását.

Next

/
Thumbnails
Contents