Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

I9S9. március 8., vasárnap MEPÜJTSá© 1 esztendő mérlege a poroszlói fíéke Termelőszövetkezet pártszervezetében As illetékesek figyelmébe! Nem lehetne lobban intézni a baromifeladást? MÁR AZ IS ELÉG I ^ !—---------------- ! egy­ma gában, ha az embernek 79 esztendő terhe nyomja a vál­lát, de még nehezebb, ha rá­adásul beteges is. Az ember csak fekszik naphosszat az ágyban, sokszor mondja el ne­kikeseredve: ,az ilyen öreg csak teher már a földön. Nem törődik vele senki”. De hát nem mindig ez az igazság! Erről sokat tudna beszélni a poroszlói Molnár István bá­csi. Tsz-nyugdíjas az öreg, kapja havonta a pénzt, s eh­hez jönne még a 120 munka­egységre járó részesedés, de az öregnek az elmúlt évből nem telt az erejéből csak 34 mun­kaegység megszerzésére. Ez pedig kevés a megélhetéshez. Erről tárgyaltak az egyik tag­gyűlésen a poroszlói Béke Tsz kommunistái, s meg is szüle­tett a döntés: javasolják a tsz vezetőségének, egészítse ki az öreg keresetét a szociális alap­ból, mert egy nyugdíjas tsz- tag n i szenvedhet hiányt. A tsz vezetősége elfogadta a kommunisták javaslatát, s ősz­szel az öreg Molnár Mihály bácsi kamrája sem maradt üres. Ez csupán egyetlen példája annak, hogy a Béke Tsz kom­munistái szívből törődnek az emberek sorsával. Törődnek úgy is, hogy meghallgatják személyes ügyeiket, bajaikat, segítenek azok intézésében, tö­rődnek úgy is, hogy szívükön viselik a tsz-gazdaság sorsát. Jó egy esztendővel ezelőtt a Béke Termelőszövetkezetben is sok problémát okozott, hogy nem járt ki rendesen a tagság egy része a közös mun­kába. Egy-egy nap sokszor húsz ember is hiányzott, anél­kül, hogy szólt volna előre: az ő munkájára másnap ne számítsanak. Sok bajt, problé­mát okozott ez a szövetkezet­nek hiszen sok fontos^munka elvégzését gátolta. Előfordult az is, hogy a beírt munkaegy­ségek mögött nem volt teljes értékű munka, egyszóval elő­fordult munkaegység-higítás. Ez is, az is a munkaegység értékét csökkentette. Termé­szetes, hogy amikor megala­kult a szövetkezet pártszerve­zete, a kommunisták első dol­ga az volt: hogyan vessenek mind a kettőnek véget. | NEVELNI KELL AZ két — egyeztek meg a teendő­ben —, hiszen azzal még senki sem lett öntudatos tsz-tag, hogy aláírta a belépési nyilat­kozatot. Hosszú út vezet odá­ig, hogy ne • lássák sokszor fontosabbnak az otthoni kis munkát a közös nagy ügyért. S mi lehet a legjobb mód­szere a nevelésnek? A példa- mutatás. A kommunisták javaslatára a tsz vezetősége úgy osztotta be a munkacsapatokba az em­bereket hogy minden munka­csapatba, az állattenyésztésben is, a növénytermesztésben is jutott egy-egy párttag. Ezek a párttagok lettek idővel az egész munkacsapat motorjai, ők voltak az elsők a munká­ban, ők tették le legutoljára a szerszámot. Csathó János, Bodnár Ferenc, Kiss Sándor, és a többi kommunista úgy dolgozott, hogy abban nem ta­lálhatott kivetni valót senki sem. A szövetkezet legszorgo­sabb emberei közé tarztoztak ezt a tényt is bizonyítja, hogy valamennyi kommunista több mint 380 munkaegységet szer­zett az elmúlt évben. Arra is találtak időt az ebédszünetben, cigarettaszünetben, hogy meg­magyarázzák a tagoknak, ha rosszul dolgoznak, saját ma­guk is károsodnál: a közössel együtt. Kevesebb lesz a ke­reset. Arról is volt szó, hogy nem elég csak sokat és gyor­san dolgozi, az is baj, ha csak végigszaladnak a soron, zöldre feketét húzva. Hiába lesz sok a munkaegység, ha kevés ter­més jut rá. A személyes példa és a jó szó megtette mindenütt a ha­tását, s ahol nem, ott a kom­munisták javaslatára alkal­mazták a munkaegység-levo­nást a mulasztókkal szemben. Mindez együttvéve meghozta az eredményt. Ősz felé, már alig-alig akadt hiányzó a kö­zös munkából, s aki elmaradt, az is szólt jóelőre, hogy ne számítsanak rá a munka el­osztásánál másnap mert ott­hon van valami sürgős dolga. A Béke Termelőszövetkezet­nek csak jóhírét emlegetik Poroszlón, elismeri mindenki, hogy nemigen akadt gazos földjük, állataik is szépen, rendben vannak. És hogy így úgyszólván csak az elismerés hangján beszéltek róluk, ab­ban igen nagy része van a tsz 11 kommunistájának. SOK ÉS SZÉP MUNKA van a hátuk mögött egy esz­tendő után, de sok még a tennivalójuk is, s az új fel­adatokat igyekeznek éppen olyan lelkesedéssel megoldani, ahogyan egy esztendővel ez­előtt kezdték el a munkát. Több mint két hónapja múlt, hogy a szövetkezet pártszerve­zete megtárgyalta a Központi Vezetőség decemberi határoza­tát, s megszabták önmaguknak a feladatot is: sokkal többet kel] foglalkozni a még kívül­állók felvilágosításával. Ami­kor Poroszlón fokozottan kezdtek foglalkozni a szövet­kezeti mozgalom fejlesztésével, a Béke Tsz kommunistái is ott voltak mindenütt, ahol meggyőző, felvilágosító szóra volt szükség. S most, , ami­kor már a felvilágosító mun­ka eredményeként 220 taggal és több mint ezer holddal megnövekedett szövetkezetük azon munkálkodnak, hogy ezek az új emberek minél ha­marabb megtalálják helyüket a szövetkezetben. Ezt ugyan megnehezíti az, hogy szétszór­tak a földek, de nem akadá­lyozza. A szövetkezet kommu­nistái legutóbbi taggyűlésükre meghívták az új kommunista tagokat is, s ve1 ük együtt tár­gyalták meg: biztosítani kell, hogy a jószágállomány részére a takarmányt, a jövő évi ve­téshez a vetőmagot mindenki pontosan beadja. Szükség van erre, mert a szövetkezetiek nem biztosithatják csak a kö­zösből a megnövekedett állat- állomány takarmányát, és a háromszorosára nőt búza ve­Poroszlón mostanában sok ezó esik Hanza János bácsiról, a Haladás Termelőszövetkezet juhászáról, aki a kétkilométer- nyire levő Zsellérlegelőn lakik apró házikójában. Az történt ugyanis, hogy az egyik langyos, tavaszias estén, mielőtt nyugo­vóra tért volna az öreg. szokás szerint mégegyszer körülnézett a portán, s már éppen vissza­térni készült a házba, mikor észrevette, hogy a ház tetejé­ről fény villan a magasba. Elő­ször azt hitte, talán szemei kápráznak, de később látta, hogy ennél sokkal nagyobb a baj. Tűz ütött ki, veszélyben a ház, veszélyben a közös jószág- állomány. Percet se késleked­ve, tizenöt éves lányát futatta a faluba a hírrel: Tűz ütött ki a pusztán, jöjjenek segíteni, oltani a tüzet. Ő maga feleségével vedreket kaptak és a közeli kútból tésterülethez a vetőmagot. A kommunisták javaslatára hoztak határozatot arra is, hogy rendszeresen foglalkoz­nak az új tagokkal, nemcsak a közgyűlésekre hívják meg őket, hanem külön is megtár­gyalják velük az időszerű prob'émákat. Mindemellett a napokban kezdtek foglalkozni azzal a gondolattal, megvitat­ják alaposabban, hogyan le­het tovább csökkenteni az ön­költséget, a nagy munkáknál ismét megtartják a mezei gyű­léseket, ahol a munkaszerve­zés megjavításáról beszélnek a legtöbbet. Arra is tettek már javaslatot a vezetőségnek, hogy a munkacsapatokat ebben az évben ne válasszák mindunta­lan szét. mert úgy nem lehet kellően ellenőrizni a munka­egységbeírásokat Még arra is kiterjedt a figyelmük, hogy ta­karékosabban kellene bánni a villannyal, a takarmánnyal, mert az mind a közös kárára megy. 111 KOMMUNISTA Él| gozik a poroszlói Béke Tsz- ben. Kevesen vannak, de mint ahogy a kevés élesztő is meg­keleszti a nagy tömeg tésztát, úgy a szövetkezet kis párt- szervezete is nagy lépésekkel segítette előbbre a szövetkezet ügyét. S ez munkájuknak még csak kezdeti eredménye.-d­hordták a vizet az égő házte­tőre, majd pedig a birkahodály szalmatetejét kezdték el locsol­ni. János bácsi jól tudta, hogy ha a hodályba ég az ötszáz jó­szág, akkor legkevesebb két­százezer forinttal károsodik a szövetkezet. Dolgoztak hát. hordták a vizet lélekszakadva, locsolták a hodály tetejét. Megérkeztek a tűzoltók és inr,s+. már ők lé**o.k rennUához. Néhány perc alatt sikerült el­oltani a tüzet, de Hanza János bácsi ruhái, á'^memüi. benn­égtek a kis házban. A maguk holmija bennégett, de megme­nekült a pusztulástól az ötszáz darab birka, a közös jószágál­lomány, ami János bácsi gond­jaira volt bízva. Hanza János bácsi és család­ja önfeláldozó, hősi munkájára büszke az egész falu. V...NÉ Dicsérendő és jó dolog, hogy a MÉK időnként a piaci árnál jóval olcsóbban hoz forgalomba baromfit. Külö­nösen olyankor jő ez, mint az elmúlt napokban, amikor 120 —130 forintot kértek a kofák egy pár tyúkért. A kezdemé­nyezés dicsérendő a kivitele­zés annál kevésbé. Mert ho­gyan is zajlik le egy ilyen vásár? Példának a tegnap reggel története. A baromfipiacon egy csapat elkeseredett asszony áll A kofák — és akadt ott ter­melő is — ismét nein tudják, mit kérjenek a baromfiért. 70—80 forint egy pár csirke, 120—130 forint egy pár tyúk, s meg ráadásul gorombák is az eladók, ha a vevő drágá­nak találja. Valaki a piac fe­lől érkezve, értesíti az ácsor­gó asszonyokat, hogy lesz ma baromfi a szövetkezetnél is. Nem telik bele sok idő. hosz- szú sor kígyózik a bódé mel­lett. Az idő fél hét. Alinak az asszonyok, előbb türelmesen, aztán idegesebben, — érthető, hiszen nagy részük fél nyolc­ra, nyolcra munkába menne, de a vasárnapi ebédrevalót is meg akarja vásárolni. Fél nyolcra mégis befut a kocsi. Hogy miért nem lehetett ha­marabb, arra nem ad választ senki. Ügy látszik, nem ju­tott eszükbe, hogy olyan asz- szonyok is várnak, akik vá­laszthatnak: vagy nem lesz vasárnapra csirke, vagy lesz. de elkésnek a munkából, ha esetleg mégis megveszik mé­regdrágán a piacon. De végre megérkezett a ba­romfi, lerakják a ketreceket. S mire hozzáfognak a mé­réshez, egész sor új vevő ér­kezik — javarészt kofák —, akik fittyet hányva minden Az Egri Állami Zeneiskola végzett növendékeinek lesz hangversenye március 16-án, az iskola Bartók-termében, a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 40. évfordu­lója tiszteletére. A műsoron Mozart, Haydn, kialakult rendre, a túlsó el* dalra állnak. Megkezdőd k * mérés. Egy csirke a sorba- állóknak, egy a kofáknak. Aztán előnyben részedül a lassú méltósággal odaérkező, kifestett régi úrinő. aztán egy fiatal, aki viszont jó ismerős. Az asszonyok természetesen méltatlankodnak, — igazuk is van de erre nem sokat ad az elárusító Borsosné. Méri tempósan tovább a baromfit, most volt igazgatójának. Egy­szer csak az asszonvok feje fölött átnyúl egy kéz egy pénzügyőr fizet vagy kétszáz forintot, — de elmegy csirke nélkül. Hát ez mi lesz? Per­ceken belül kiderül, itt sem történt más, csak egy kis ki­vételezés — a szomszéd pa­vilonból átugrik a7 egyik el­árusítónő, összeszed vagy öt csirkét —, s átadja a pénz­ügyőrnek, a másik sarkon. És ez így megy esetről eset. re. Nem az az első. aki régen vár, hanem az, aki jó isme­rőse Borsosnénak. Az asszo­nyok jogosan háborodnak fel ezen, de már nemcsak az iga­zi hibást, Borsosnét szidják, hanem az egész szövetkeze­tei meg azt is, aki kitalálta. Ügy gondoljuk, igazán jó lenne — túl a sok szóbeli fi­gyelmeztetésen — végre fe­lelősségre vonni a beosztásá­val visszaélő elárusítót, mert semmi szükség arra, hogy rossz munkája miatt, az egész dicsérendő, helyes kezdemé­nyezést, s végső soron a szö­vetkezetei érje vád. S az sem lenne rossz, ha gondolnánk arra, hogy a piacon munkába járó asszonyok is vásárolnak, akiknek nem mindegy, hogy fél hétkor, vagy fél nyolckor hozzák-e a baromfit, . — deák — Chopin, Kodály művei szere­pelnek, amelyeket azok a nö­vendékek tolmácsolnak, akik éveken keresztül tanulói vol­tak az egri zeneiskolának, s most az ország különböző ze­nei szakfőiskoláin folytatják tanulmányaikat. Hare a „voroskr kasa ellen Hangverseny az Egri Állami Zeneiskolában Az elmúlt esztendőben negyvenkét tag­gal, háromszáztizenhat hold földön gazdál­kodott a nagyfügedi Dózsa Tsz. Az elmúlt hetekben a falu úgy döntött, hogy a közös, nagyüzemi gazdálkodás útjára lép és az új gazdasági évet már közösen ösz- szefogva kezdik el. A község dolgozói nem alakítottak külön termelőszövetkezetet, ha­nem valamennyien a meglevő Dózsa Ter­melőszövetkezetbe léptek be. Bár még előttünk áll a nyár, de közeleg trz új gazfü- • : öv. s máris tervezgetnek, t&­Ollári László Néhányan a nagy családból Koch Cyörgyne nácskoznak a nagyfügediek. Elhatározták, hogy egy szakemberekből álló bizottságot küldenek ki, amely kijelöli majd az építendő új tanyaközpontok helyét és megállapítja azt is, hogy mennyi és milyen istállóra van szükség a legsürgősebben. 4856 holdon indul meg a közös munka és nem kis gondot okoz az állatok elhelyezése, takarmányozása sem. Legutóbb úgy döntöt­Fricz Mihályné tek, hogy már most gondoskodnak a közös takarmányalap megteremtéséről és hét— nyolcszáz hold takarmányt vetnek, ami bősé­gesen biztosítja ma.id a jószágok jövő évi takarmányszükségletét Az igényelt állami segítséghez maguk is a lehető legtöbb társa­dalmi munkát adják és bíznak benne, hogy ha nem is lesz könnyű a kezdet, de mégis úrrá lesznek a kezdő év nehézségein. A jövőben különösen az állattenyésztésre helyeznek fő súlyt és juhászatukat is fel akarják virágoztatok A szerződéses növé­nyek, valamint az aprómagvak termelése szintén terve az új tagságnak. Távolabbi ter­veik között szerepel gyümölcsös és szőlőtele­pítés is, amely minden bizonnyal komoly jövedelmet biztosít majd a falunak. Egy szövetkezet, egy falu tervei ezek és Nagyfüged szorgalmas népe a biztosíték arra, hogy a tervek sorra meg is valósulnak. Majlát Nándor Most bemutatunk néhányat az új nagy család tagjai közül, akik a falu többi lake», val együtt valóra váltják a szép terveket. MARKUSZ LÁSZ&Ú

Next

/
Thumbnails
Contents