Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

A,;:v:V

1959. március 8., vasamap

NÉPÜJSAö

Munkásasszonyok

HA NEM IS LÁTNI, de

érezni, hogy ezekben az épületekben, a legeldugottabb zugban is meggyűlt már a finom dohánypor. A szivar-, vagy cigarettakészítők közül azonban senki sem törődik vele. Nincs idő arra, hogy észrevegyék, meg aztán már úgy meg is szokták. Csak a kezeik járnak itt, a szivarkészítő teremben, gyors egyformasággal, s a piros-pettyes kendővel bekötött asszonyfejek a munkaasztal fölé hajo'nak. Készül a Csongor, az Árpád, a Jáva, a Dózsa szivar. Mind más szín, más íz, zamat. Mindezeknek a szorgalmas, néha- néha szót váltó asszonyoknak kezemunkája után kerül a dohányzás rabjaihoz, ínyenceihez.

Vagy ott van a szivarkagé- pek terme. Olyan sebesen fut a vékony fehér papírszalag tekervényes útján s ér máris kész cigarettaként a szapora szállítószalagokhoz, hogy egy elszedőnő alig győzi a munkát, mégis itt-ott felcsattan egy-egy kacaj, a vidám, megelégedett asszonyok, lányok ajkán. De valóban elégedettek-e ezek a munkásasszonyok itt, *z Egri Dohánygyárban?

' Csízik Istvánná keze egy pillanatra sem áll meg. Ragasztja a Jáva szivarok zöld, aranyfelírásos „gyűrűit”, s úgy beszélget.

— Nincsenek különösebb gondjaim — mondotta. — A férjem is, én is jól keresünk, megvan minden, ami kis gyermekünknek és nekünk kell. Színházba megyünk ma este is, s ha kedvünk támad, moziba, szórakozni járunk esténként. Csak egy baj van. Oly soká késik már az a rendes lakás, amire vágyunk.

Ennyi az egész? No hiszen, ami azt illeti, nem csekélység az a lakás dolog, de mégis, mi ez az egy — előbb- utóbb megoldódó — gond, a régi 30 év előtti munikásasz- szonyokéhoz képest!

NÉZZÜNK KÖRÜL. Mindjárt itt van Nagy Mária, a szivarcsomagoló terem vezetője.

— Február 16-án jubiláltam — újságolja mosolyogva. — Ezen a napon múlt 32 esztendeje, hogy először léptem a gyárba.

Tizenhat és féléves volt akkor, s nem azért jelentkezett a gyárba, mert nem volt kedve tovább tanulni. Kellett a

pénz a kilencgyermekes vasr utas családnak. Aztán az öt gyerekkel magára maradó anyának. Ki segítsen rajtuk? Az, aki már érez magában annyi erőt, hogy munkát vállalhasson.

S hozzá milyen munkát. Azt, amit végeztettek vele, nem pedig azt, amit szeretett volna. Tizenhét esztendeig fizikai dolgozó volt, a szivar-készítőknél. Csak azután lehetett átvevő. De hogyan?

— Egy pillanat alatt megtudták az egész gyárban hogy egy átvevő helye megüresedett — emlékezik vissza Nagy Mária. — Én nem akartam pályázni, pedig jó lett volna — de 16-an jelentkeztek előttem. Mind protekcióval, vagy más előnnyel. Nekem nem volt ajánlóm, csupán kolleganőim biztatására, az elhatározásom. S mégis — ma sem tudom, hogyan — nekem sikerült.

Sikerült. De 17 esztendőt kellett rá várni. Ma meg, a kis Liktor Erzsi, aki alig töltötte be 17. esztendejét, a szi- varkagyártó gép mellett, miközben arra vár, hogy egy halom Terv összegyűljön előtte, a gépkezelőségről álmodik.

— Hány év kell, hogy az lehessen?

— Még vagy két-három — mondja. — Azért, hogy jól megismerhessem a gépet, tanulhassam a működését, javítását.

És addig? Addig is jól akar dolgozni, mert kell a sok pénz. Menyasszony, így érthető is. Liktor Erzsébet egy azok közül, akik nem azzal jöttek ide annak idején: ma itt dolgozom, holnap ott — mindegy. Jól érzi magát a dohánygyárban és nem akar munkahelyet változtatni.

— Erről annak idején szó sem lehetett köztünk — emlékezett néhány perce Nagy Mária. — Hiszen mindannyian olyan saegónysorsúak voltunk, hogy örültünk, ha valahol állandó munkát kaphattunk. Most meg, ha új munkaerő kezd dolgozni, kipróbáljuk minden helyen, hogy megállapíthassuk, hol érzi magát a legjobban, és ott is hagyjuk, csak ne kívánkozzék el.

Az idős, 38 éve a szivarkészítő terem levegőjét szívó Bőgi Györgyné szavai is emlékeket idéznek.

— A NŐK HELYZETE a gyárban régen és most, valami

óriási különbség! — mondja. — Most beleszólunk a termelésbe, nemcsak azért mert többén vagyunk, mint a férfiak, hanem mert szükség is van véleményünkre. Akkor még azt sem tudtuk kiharcolni, hogy azok, .akik nem töltötték le az öt esztendőt itt, szabadságot kapjanak. Ma a 18 éven aluliak 24 napot, mások 12 napot kapnak egy évben. És a gyerekek! Hatéves korukig oly szerető gondoskodással vigyáznak rájuk a bölcsődében, napköziben, mintha otthon édesanyjukkal lennének. Én egyetlen kisfiámat egy esztendeig hordhattam csak be.

Kaszás Imréné cigaretta elszedőnő is ezzel kezdi:

— Jó helyen van a kislányunk, amíg mi dolgozunk a férjemmel.

Néhány esztendős házasok. Ha áz öregebbek hallják, mi mindent vásároltak már közös keresetükből, egy kicsit eszükbe jutnak ifjú éveik, s elszorul a szívük. Hogy is tudtak volna ilyen gyorsan konyha- és szobabútort vásárolni, teljesen berendezkedni szőnyeggel, függönnyel, mindennel együtt. Hogyan is oldódott volna meg ilyen gyorsan kezdődő házaséletük minden gondja!

Gond? Azt azért nem tudták még száműzni Kaszásék.

— Nemrégen vettünk egy házhelyet és építeni szeretnénk nemsokára — mondja az asszonyka.

Ez a legnagyobb gondjuk most, s ezen maga is mosolyog. Meg még valami:

— Tanácstag, állandó bizottsági tag vagyok a városnál, s ma, a nemzetközi nőnapon ki szeretnék látogatni az egri szociális otthon öregjeihez.

MUNKÁSASSZONYOK. — Idősebbek, fiatalok ülnek munkaasztalaiknál, vagy végzik dolgukat a gépek mellett és megelégedettek, vidámak. Hosszú évtizedeken át mást sem kértek, mint emberséget, s a felszabadult hazában mást is kaptak hozzá. Megbecsülést, szeretetek Annyit, hogy azoknak is tudnak adni belőle nemcsak ma, ünnepükön, hanem az év minden napján, akiknek az arcába a keserű múlt ráncai már végképp bevették magukat, s akik akkor örülnek igazán, ha látják: a fiatalokra végre más, boldogabb öregség vár...

Weidinger László

Megkezdte a munkát a Növényvédő Állomás

A Növényvédő Állomás dolgozói az elmúlt héten megkezdték a rüp^fakadás előtti, téli lemosó permetezést, a kiskörei Dózsa Tsz gyümölcsösében. Az állomás másik brigádja a közeli napokban az Éger-környéki gyümö1 esősökben kezdi meg a növényvédelem időszerű munkáit.

Má?us elsején nyitják meg a ligetet Sarudon

Sarud község dolgozói még az elmúlt évben megkezdték a falu központjában levő egyik lapályos rész féltő! tését, s most a napokban tovább folytatják a munkát. A feltöltött részen ligetet létesítenek, csemetéket ültetnek, az utakat sóderrel - szórják fel, s a pihenni vágyók részére padokat is csinálnak. A gyermekeiknek játszótér! lesz, egy 4x4 méteres homokozó és hinta. A fiatalok ré- részére lebetonoznak egy részt í bevezetik a villanyt, ott tán-; colni lehet majd a nyári esté- j ken. A túlnyomórészt közös társadalmi munkával készült j kis ligetet május elsején nyitják meg.

Ex idén is megrendezik az j

Országos

Mezőgazdasági j

Kiállítást és Vásárt

Ez év szeptember 4—20. között újból megrendezik az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. A kiállításon mezőgazdasági árumintavásárt is tartanak, amelynek keretében a híres magyar tenyészállatokat, világszerte ismert minőségi vetőmagvakat, kiváló zamatú gyümölcsöket, gépeket, borászati cikkeket is bemutatnak.

— A PEDAGÓGUS Szakszervezet nő tagjait és aktíváit szeretettel köszöntjük a nemzetközi nőnap alkalmából. Igen fontos iskolai és társadalmi munkájukhoz erőt, jó egészséget kívánunk. A Pedagógusok Szakszervezete Megyei Bizottsága.

NEHÉZ FELADAT

(Nagy Károly felvétele)

4 magvai*—szovjet barátsági hónap hírei;

Március 10-én a Tanácsköztársaság 40. évfordulójáról tart előadást Nagy Sándor tanár, MSZBT elnökségi tag a Dobólaktanyában.

*

Március 10-én Dr. Patakfalvi István Petőfibányán tart előadást a szovjetunióbeli útjáról.

*

Március 10-én Egerben, a Dohánygyárban „Milyen gazdag a Föld egyhatoda” címmel előadást tart Kormos Antal, a Il-es számú gyakorló iskola tanára. * *

Március ll-én a Vöröskereszt szervezésében Gyöngyösön Kárpáti József, a Vöröskereszt főtitkára nagygyűlésen számol

be a szovjetunióbeli útjáról.

*

Március ll-én szovjet vendégcsoport találkozója lesz a Főiskola leánydiákotthonában. *

Március 12-én a III-as számú iskolában Bárány Tibor, a Dohánygyár MSZBT titkára élménybeszámolót tart szovjetunióbeli útjáról.

*

Március 12-én „Milyen gazdag a Föld egyhatoda” címmel előadást tart az Útfenntartó Vállalatnál Kristóf László, a városi tanács elnökhelyettese. *

Március 12-én a szovjet festőművészetről tart előadást Kocsis Arpádné tanárnő a Főiskola rajztanszékén.

1919. tavaszán hatalmas méretekben ívelt felfelé a magyar munkásság forradalmi mozgalma. A jobboldali vezetőkkel szemben, akik a forradalmi mozgalom meggátlására, fékezésére törekedtek, a munkások az „orosz utat” akarták követni, mely bár megpróbáltatásokon és nehézségeken keresztül, de a kizsákmányolás megszüntetéséhez, a szocializmus felépítéséhez vezetett. A munkásosztály, látva a bel- és külpolitikai helyzetet, készült _ a burzsoáziával való leszámolásra és saját kezébe akarta venni sorsának irányítását. Márciusban már egyre általánosabbá kezdett válni nemcsak az üzemekben, hanem közigazgatási téren is, hogy a munkások elűzték a városok, vagy megyék éléről a polgári vezetőket és direktóriumot állítottak a helyükre.

Az ilyen irányú mozgalomra e jelt Szeged adta meg. A szegedi kommunista pártszervezet, mely igen sok tagot számlált, március 9-én nagygyűlést tartott, ahol követelték a letartóztatott kommunisták szabadon bocsátását és követelték a proletárdiktatúra kikiáltását is. Másnap ugyancsak a kommunista párthoz tartozó leszerelt katonák tartottak gyűlést, követelve az 5400 koronás végkielégítést és azt, hogy a kommunistákat vegyék be a munkástanácsba, a szociáldemokrata pártvezetőség pedig mondjon le és adja át a helyét másoknak.

lí nnek ellensúlyozásaképU pen a helybeli szociáldemokrata pártvezetőség március 11-re általános sztrájkot és tömegtüntetést hirdetett a kommunisták ellen. A nagyit munkásság vörös tavasul

gyűiés valóban meg is történt és a gyűlés alkalmával összetűzés keletkezett a szociáldemokraták és a kommunisták között. Az összetűzés hatására Szegeden kihirdették a statáriumot. Az összetűzés ellenére azonban a helybeli szociáldemokrata szervezet egyre jobban balra tolódott és március 13-án a Szegedi Munkástanács már úgy határozott, hogy a város minden vezető posztját szociáldemokratákkal tölti be és ezt a határozatát végre is hajtotta.

Ezzel csaknem egy időben Somogy megyében is megtörtént a hatalom átvétele. A szociáldemokrata párt kaposvári szervezete ugyancsak kihirdette az általános sztrájkot, s ez mindaddig tartott, amíg a munkástanács határozatának megfelelően egy háromtagú direktórium — melynek egyik tagja Latinka Sándor volt — át nem vette a polgári igazgatási szervektől a hatalmat Március 15-én Tolna megyében, Szekszárdon is megtörtént a hatalom átvétele. A munkásság hatalmát öttagú direktórium gyakorolta. Március 19-én a miskolci munkás- tanács elhatározta, hogy eltávolítja a főispánt és mindaddig, míg a kormány új, szocialista főispánt nem nevez ki, a megye élére háromtagú direktóriumot állítanak. De nemcsak megye székhelyeken és ilyen jelentősebb városokban történt meg már március 21-e előtt a hatalom átvétele. A kiskunfélegyházi munkástanács is már 21-e előtt leváltotta a főszolgabírót és direktóriumot állított a helyébe.

VT árcius 15-én Szentesen a helybeli kommunista pártszervezet a rendőrkapitány vezetésével akarta átvenni a hatalmat, tervük azonban nem sikerült. Pápán kommunista katonák szétverték a keresztényszocialisták egyik gyűlését. Nyíregyházán a helyőrség legénysége eltávolította a reakciós tiszteket, s ezen akcióhoz csatlakoztak az altisztek és a demokratikus érzelmű tisztek is. Számos városban és községben a szocialista tömeg megakadályozta azt, hogy a polgári politikusok választási gyűléseket tartsanak, nem engedték szóhoz jutni a szónokot.

vagy a hallgatóságot szétkergették.

Márciusban, bár a szociáldemokrata párt szervezetileg még erős volt, a vezetők befolyása már olyan mélyre süly- iyedt, hogy gyakorlatilag nem sok különbség volt a szociáldemokrata és a> kommunista munkások között. A március folyamán lezajlott tüntetéseken és megmozdulásokon már legtöbb esetben együtt tüntetett a szociáldemokrata és a kommunista munkásság. A megoldatlan és rendkívül nehéz gazdasági helyzet egyformán sújtotta a kommunista és a szociáldemokrata munkásokat és a szociáldemokrata munkások is egyre inkább belátták, hogy csak a kommunisták által javasolt módszerekkel lehet megszüntetni a kizsákmányolást és vele együtt a nyomort is.

leszerelt és munkanélküli katonák még mindig gyűléseztek és követelték az 5400 koronás leszerelési illetményt. Március 18-án mintegy 2000 diák — legtöbben leszerelt katonák — nem bírva az éhezést és a nyomort, felvonultak a Várba és a miniszterelnök elé terjesztették követelésüket. Tanulmányi segélyt, kollégiumi elhelyezést, olcsó élelemezést követeltek. Március 19-én mintegy 20 000 munkanélküli vonult a Népjóléti Minisztérium elé. A tüntetők már szocialista jellegű követeléseket terjesztettek a miniszter elé. Fejenként 500 korona gyorssegélyt követeltek és azt, hogy házbérüket az állam fizesse. Ugyanekkor már követelték azt is, hogy minden ter- meiőeszköz megváltás nélkül menjen át a proletariátus kezébe. A tüntetők nem fogadták el a miniszter tiltakozását és nem akartak eltávozni az épületből. Állandóan azt hangoztatták, hogy a nekik járó ösz- szeget vegyék el a hadimillio- mosóktól és más gazdagoktól A kormány tulajdonképpen nem is akart á helyzeten segíteni. Maguk a szociáldemokrata miniszterek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy te! iesen fölösleges a legeseké lyebb igényt is kielégítem mert ezeket az akciókat úgyis a kommunista párt szervezi é- ha egy kívánságot teljesítene!*

utána jönnek a többi kívánsággal. Hogy azonban a munkásság elkeseredése nem csupán ..kommunista propaganda” ( volt, az megmutatkozik abból is, hogy március 20-án bérkövetelés miatt sztrájkba lépett a nyomdai munkásság, amely pedig eddig legmegbízhatóbb támasza volt a szociáldemokrata pártvezetőségnek. A lapok nem is jelentek meg már, majd csak a proletárdiktatúra kikiáltása után.

munkásság forradalmi

mozgalma némileg érintette az értelmiségi és kispolgári rétegeket is. Az elkövetkező proletárforradalom szelét egyes jobbszimatú hivatalnokok is megérezték és kezdtek közeledni a munkássághoz, felismerve, hogy ők lesznek a jövő urai. Ha ez a közeledés egyeseknél őszinte is volt, nagy részüknél csupán azért következett be, hogy az új helyzetben is tudják tartani állásukat és befolyásukat. Váry Albert és Láday István, akik a fehér terror idején a legnagyobb szigorral ítélték el a kommunistákat, ekkor bementek a börtönbe és azt bizonygatták az elfogott vezetőknek, hogy ők megnyitják a börtön kapuit. A pesti munkásság, a Vörös Csepel vezetésével minden hátsó gondolat nélkül ugyancsak készült a kommunista vezetők kiszabadítására és a hatalom átvételére. A munkásság fegyveres “elkelésére azonban már nem •mit szükség. A burzsoázia fegyveres hgn -léikül *s átad- o a hatalmat.

' AGY JÓZSEF