Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-06 / 55. szám

DíEPÜJSAG 1959. március 6., péntek FÖLDI PAL: Beszéljünk a Lukács-kérdésről JTordítsunk most figyelmet Lukács néhány opportu­nista esztétikai koncepciójá­nak bírálatára. Azt lehet mon­dani, hogy Lukács fejében ki­fejlődő ideológiai zűrzavarral és politikai anarchiával együtt az esztétikai revizionizmus közvetlenül az ellenforradalmi lázadás előtt a tetőfokára há­gott. Különösen kitűnik ez ab­ból a nyilatkozatából, melvet a Szabad Nép s-erkesz+őségé­nek kérdéseire adott válaszá­ban tett, s amely a Szabad Nép 1956. október 14-i számá­ban került a közvélemény elé Vegyük sorra a kérdéseket, és vizsgáljuk meg Lukács „nyi­latkozatát”. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a véleménye a külön­böző művészi irányok szabad vitáiról, Lukács György kije­lentette, hogy „mindenekelőtt az a véleményem, hogy szakí­tani kell minden adminisztra­tív beavatkozással. A különbö­ző művészeti irányoknak biz­tosítani kell a szabad megjele­nést, a kiállítási formának a szabad megválasztását, stb.”) (Lukácsnak ez a megdöbbentő koncepciója az irodalom és a művészet pártirányításának teljes tagadásával kapcsolatos.) A különböző művészeti irá­nyok „tiszta szabad versenyé­ről” szóló tételt arra a szófiá­méra alapozta, amely szerint Lenin az irodalom pártosságát és pártirányítását csupán a pártsajtóban dolgozó publicis­tákra vonatkoztatta. Ezzel kapcsolatban az Irodalmi Üj- ság 1956. október 13-i számá­ban arra a kérdésre válaszolva, hogy érvényes-e napjainkban Lenin 1905-ben a pártosságról írott cikke, és helyesen értel­mezik-e ma ennek tételeit vi­táinkban, Lukács a következő­ket mondotta: „Lenin nem a diktatúra körülményei között írta ezt a cikket, hanem az 1905-ös forradalom előestéién, s ez igen nagy különbség. Le­nin ebben a cikkében arról ír, hogy mi a kötelessége a párt- saUóban dolgozó publicisták­nak. Mindaz, amit Lenin e mű­vében megállapított, erre a tör­ténelmi korszakra, erre a toli- forgató rétegre vonatkozik A sztálini korszak irodalompoliti­kájának helytelen módszere, hogy az ebben fog1 alt módsze­reket ruházták a diktatúrakori egész irodalomra, s minden versre, regényre alkalmazni próbálták”. A fenti idézetből világosan kitűnik, hogy Lukács az esztétika terén elkövetett el- mé'eti hibákról a lenini meto­dológiának a művészet egész területén végrehajtott reví­ziójára tért át, s egyben nyílt támadást intézett az irodalom és művészet kommunista pártosságára vonatkozó lenini tanítás ellen. Lukács Györey az irodalom és művészet kom­munista pártosságára vonatko­zó lenini elv ellen intézett tá­madások során felhasznált mindenféle szofisztikus csűrés- csavarást és demagóg jelszava­kat. Lukács tehát Lenin A párt szervezete és a pártos irodalom c. munkáját visszavonhatatla­nul elavultnak minősítette, s mindenkit, aki a kommunista Népszerű vázlat pártosság lenini elvét védel­mezi — javíthatatlan dogmati­kusnak bélyegezett. Ez az ön­kényes Lukács-féle koncepció tökéletesen tarthatatlan. Miről van szó Lenin A párt szervezete és a pártos irodalom c. munkájában? Többek között arról, hogy „az irodalomnak pártos irodalommá kell válnia. Ellentétben a polgári erköl­csökkel, ellentétben a vállal­kozói, kalmárszellemű polgári sajtóval, ellentétben a polgári irodalmi karrierizmussal és in­dividualizmussal, az „úri anar­chizmussal” és a profithajhá- szással — a szocialista proleta­riátusnak a pártos irodalom el­vét kell hirdetnie, ezt az elvet ki kell fejlesztenie és a lehető legteljesebb, a legtisztább for­mában valóra kell váltania. lVf i a lényege ennek az 1 1 elvnek, a pártos iroda­lom elvének? Az, hogy a szo­cialista proletariátus számára az irodalom nem lehet egyes személyek, vagy csoportok profithaj hászásának eszköze, sőt általában nem lehet a pro­letariátus közös ügyétől füg­getlenül magánügy. Vesszenek a pártatlan írók! Vesszenek az irodalmi Übermenschek! Az irodalmi munka legyen része az egyetemes proletár munká­nak. „legyen kereke és csa­varja”. egyet1 en egységes, nagy szociáldemokrata gépezetnek, amelyet az egész munkáosztály egész tudatos csapata mozgat. Az irodalmi munkának a szer­vezett, tervszerű, egységes szo­ciáldemokrata pártmunka al­kotórészévé kell válnia” (Le­nin Művei, 10. kötet. 32—33. oldal. Szikra, 1954). Mindez­zel Lukács György, az idézett nyilatkozat tanúsága értelmé­ben, nem ért egyet. De úgy látszik, nem ért egyet azzal a lenini véleménnyel sem, amely szerint „lehetetlenség, hogy valaki bizonyos társadalomban éljen, és ugyanakkor független legyen attól a társadalomtól. A po’gári író, festő, színésznő szabadsága csak álcázott (vagy képmutatóan takargatott) füg­gőség. hiszen mindegyikük függ a pénzeszsáktól, attól, aki meg­vásárolja, aki kitartja.” (Uo., 36. oldal). Sőt ezek szerint Lukács a szocialista irodalom lenini jellemzésével sem ért egyet. Lukács elavultnak mi­nősítette Lenin következő sza­vait is: „Ez szabad irodalom lesz, mert nem a haszon és a karrier, hanem a szocializ­mus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés toboroz majd újabb erőket soraiba. Ez sza­bad irodalom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt, nem az unatkozó és az e'hájasodé?* tói szenvedő „felső tízezret” fogja szolgálni, hanem a dol­gozók millióit és tízmillióit: az ország színe-virágát, erejét, jövendőjét” (uo.). Lukács tehát Leninnel semmiben sem ért egyet. Pedig Lenin a kommu­nista pártosság elvét, mint a szocialista irodalom létalapját formulázta meg, megmutatta, hogy milyennek kell lennie a szocialista művészetnek. Nagyon helyesen állapítot­ta meg Kállai Gyula elvtáp, a Magyar Szocialista Munkás­párt kulturális politikájáról szóló előadásában, hogy „a szocialista realizmus alappil­lére: a pártos művészet elve, amelynek érvényesülését az iroda’mi és művészeti alkotó­munka helyes pártirányítása biztosítja.” (Kállai Gyu’a: A szocialista kultúráért, 205. ol­dal Gondolat Kiadó, 1958.). A pártosság lenini elvének taga­dása egyet jelent a szocialista realizmus lényegének elvetésé­vel, mert a szocialista realiz­mus leg’ényegesebb vonása a kommunista pártosság. T ukács Györgvnek az iro- dalom és művészet pár­tosságáról alkotott koncepciója mindenképpen antimarxista. Nem sokkal az ellenforradal­mi lázadás szétzúzása után je- jent meg A különösség mint esztétikai kategória c. mono­gráfiája amelyben szintén fog­lalkozik a pártossággal, s azt a haladó realista irodalomban mindig jelenlevő tendenciózus- sággal, az Engels által is em­lített irányzatossággal azono­sítja. (Folytatjuk) Vas- és nikkel-eső Évente- 14 millió tonna koz­mikus por kerül a légkörön keresztül a földkéregbe. Ezek a végtelenül apró részecskék a meteoritek széthullásából szár­maznak. Mikroszkopikus szűrők se­gítségével. különböző magassá­gokban végzett vegyelemzés kimutatta, hogy a kozmikus por vasból és kobaltból áll, s a nikkel teszi különösen „sú­lyossá”. Megkezdődött a tavas*! vetés az egri járásban is Az egri járás déli fekvésű községeiben a termelőszövet­kezetek és az egyénileg dolgo­zó parasztok megkezdték a ta­vaszi vetést. A demjéni ter­melőszövetkezet ez ideig 10 hold borsót vetett el. Makiá­ron, Kerecsenden szintén vet­nek. Ugyancsak az egri járásban szépen haladnak a szőlőmun­kákkal is és az eddigi jelenté­tések szerint mintegy 60 szá­zalékban állanak a metszéssel. Idő:árásfelentés Várható időjárás péntek estig: felhőátvonulások, több helyen eső, mérsékelt, helyenként élénk déli szél. Enyhe éjszaka, a nappali felme­legedés keleten kissé fokozódik, nyugaton kissé csökken. Legalacsonyabb» nappali hőmér­séklet pénteken: 12—15 fok között* (MTI) Becsület-bolt A Tanítóképző fo­lyosóján nagy üveg- szekrény áll. Szeré­nyen támaszkodik a falhoz. A polcain fü­zetek sorakoznak, ce­ruzák, vonalzók, rajz­lapok, tollhegyek vár­ják a vevőt. Még a festék, a színes kréta sem hiányzik. A kis elsős éppúgy megta­lálja a neki való ir­kát, mint a nagy diák a megfelelő füzetet, akár gimnazista, akár tanítóképzős. Nincs kiszolgálás, nincs blokk, mégis fogy az áru, gyűlik a pénz a tálcán. A tíz-, húsz-, ötvenfilléresek között forintok csillognak. papírpénzek kékle­nek. Pénztárosnak híre-hamva, csak a szívekben a becsü­let... Két kis gyakorlás áll éppen a szekrény előtt. Tetszéssel le­geltetik szemüket a megrakott polcokon. Még a körzőt is a ke­zükbe veszik. Nem akarják megvenni, nincs is szükségük még rá, mégis néze­getik, ismerkednek vele. A tokot is fel­emelik, megsimogat­ják, aztán visszate­szik a helyére. Kivá­lasztják az irkájukat, azután fizetnek. Az egyik egy forintot dob a tálcára, a má­sik tízfilléresekkel fi­zet. Az egy forintból még vissza is jár, de azt is egyrkettőre el­intézik az apró gyer­mekkezek. Milyen egyszerű is ez igy és milyen szép! Kiválasztani azt, amit meg akarunk venni, s azután fizetni anél­kül, hogy valaki el­venné tőlünk a pénzt. Kiszámolni a vissza­járó összeget, s az­után menni tovább nyugodt lelkiismeret­tel. Mennyi nevelő­értéket hordoz magá­ban az ilyen szek­rény, mennyi tiszta örömöt ajándékoz an­nak, aki itt vásárol... Melegágy ez, amely­ben a becsületesség palántái növekednek, hogy megerősödve, ott is ott legyenek, ahová az élet átülteti őket. Kint megszakadó- nak a szürke felhők. Előbújik a nap, s bá­gyadt sugarával be­néz az ablakon. Az aranyló fény megvi­lágítja a folyosót, megcsillan a fénye­zett polcokon, a szek­rény üvegfalán, az­után megpihen a tál­cán, amelynek látha­tatlan pénztárosa a becsület... Hóroölgyi István A Pravda és az Izvesztyija vezércikke Macmillan látogatásának eredményéről MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda és az Izvesztyija csü­törtökön vezércikkben kom­mentálja Macmillan angol mi­niszterelnök Szovjetunióbeli látogatásának eredményeit. A szovjet nép örömmel látja a szovjet és az angol kormány­fő között létrejött személyes kapcsolatokat — írja a Pravda. Macmillan látogatásának eredményéről szólva, a lap megállapítja, hogy most, mi­után őszinte eszmecsere folyt a Szovjetunió és Nagy-Britannia államférfiai között a világ­szerte aggodalmakat keltő fon­tos kérdésekről, mindent meg kell tenni a háború megaka­dályozására és a normális, bé­kés viszonyok megteremtésére. A szovjet kormány következe­tesen és állhatatosan törekszik erre. Bizonyítja ezt az a ja­vaslat is, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia kössön egy­mással megnemtámadási szer­ződést. A vezércikk a továbbiakban kifejti, hogy a kérdéseket ugyan különböző irányból kö­zelítették meg és nem azono­sak a vélemények arról sem, miért keletkeztek a vitás kér­dések és milyen módon ren­i dezzék ezeket, mégis a két fél arra az egyetlen helyes követ­keztetésre jutott, elfogadta azt az elvet, hogy „az államok kö­zötti nézeteliéréseket tárgya­lások útján, nem pedig erőszak alkalmazásával kell kiküszö­bölni”. Remélhetőleg, hogy az angol miniszterelnöknek a Szovjet­unióban tett látogatása kedve­ző hatással lesz a Szovjetunió és Anglia kölcsönös kapcsola­tainak további javítására — írja befejezésül a Pravda. Az Izvesztyija vezércikke rá­mutat: nagy jelentőségű már maga az a tény is, hogy a szovjet és az angol államfér­fiak tisztázták álláspontjukat a leglényegesebb és legkiéle- zettebb nemzetközi kérdésben, jobban megismerték egymás nézeteit. Rossz jósoknak bizo­nyultak azok, akik céltalannak vélték az angol miniszterelnök moszkvai látogatását, értelmet­lennek próbálták feltüntetni a szovjet vezető államférfiakkal való találkozását. (MTI) Eisenhower sajtóértekezlete Washington (MTI). Mint a Reuter jelenti, Eisen­hower elnök szerdai sajtóérte­kezletén az eddigieknél kedve­zőbben ítélte meg a Németor­szágról szóló új szovjet jegy­zéket. Ha 'oztatta azonban, hogy a szovjet álláspontot ala­posabban tanulmányoznia kell, mielőtt határozottabb véle­ményt mondhatna róla. Arra a kérdésre, hogy vé­leménye szerint hasznos célt szolgált-e Macmillan moszkvai útja, az elnök kijelentette, hogy őszintén úgy érzi, ennek az utazásnak meg kellett tör­ténnie. Macmillan tartozott is ezzel a látogatással Hruscsov- nak, aki korábban látogatást tett Nagy-Britanniában — tette hozzá. Újságírók ismét felvetették a csúcstalálkozó kérdését. Ei­senhower kijelentette, ellene van az olyan csúcsértekezlet­nek. amelyekről már eleve nem volna biztos, hogy egyes kérdésekben sikerrel járnak. Eisenhower elnök megismé­telte azt a gyakori kijelenté­sét, hogy a Nyugat nem adja és nem adhatja fel nyugat­berlini jogait és felelősségeit. Ä szovjet kormány jegyzéke a Német Szövetségi Köztársaság kormányához MOSZKVA (TASZSZ): A szovjet kormány március 2-án jegyzéket juttatott el az NSZK kormányához. A jegyzékben kijelentette, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kor­mányának 1959. február 16-i jegyzéke nem ad választ azok­ra a konkrét javaslatokra, hogy kössék meg a német bé­keszerződést, ennek érdekében hívják össze a Németország ellen háborút viselt államok békekonferenciáját és rendez­zék a berlini helyzetet. A szov­jet kormány megállapítja, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság kormánya semmiféle — a probléma lényegét illető — javaslatot nem tesz. A szovjet kormány jegyzé­kében hangsúlyozza, hogy a német békeszerződés megköté­se és a berlini helyzet norma­lizálása lenne a német újra- egyesítési probléma megoldása megközelítésének legjobb módszere, és ez megfelel a né­metek óhajainak, a békét és a népek biztonságát szolgálja. A szovjet kormány megis­métli azt a javaslatát, hogy tartsák meg az államférfiak legmagasabb szintű találkozó- fűt. A szovjet kormány úgy véli, hogy a német békeszerző­dés és a nyugat-berlini kérdés legmagasabb szintű megvitatá­sán képviseltetnie kell magát mind a Német Szövetségi Köz­társaságnak, mind a Német Demokratikus Köztársaságnak. Amennyiben a nyugati ha­talmak kormányai még nem készek részt venni a legmaga­sabb szintű tanácskozásban, a szovjet kormány úgy véli, hogy a német békeszerződés és a nyugat-berlini helyzet meg­vitatására össze kell hívni a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Francia- ország, Lengyelország és Cseh­szlovákia külügyminiszterei­nek értekezletét. A szovjet kormány egyetért azzal, hogy ezen az értekezleten képvisel­tesse magát a Német Szövet­ségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság. A jegyzék végezetül elítéli a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának magatartását, hogy hajthatatlan álláspontot foglal el, s meg akarja akadá­lyozni a Berlinre vonatkozó szovjet javaslatok nyugodt, s tárgyilagos megvitatását. (MTI) Mibe kerül az amerikaiaknak a fegyverkezési ha'sza NEW YORK (TASZSZ): Az Amerikai Munkaügyi Kutató- intézet gazdasági közlönye, az „Economic Notes” cikket kö­zölt „növekvő fegyverkezési kiadások” címmel. A cikk utalt Eisenhower elnök kongresszusi üzenetére, amelyben az elnök rámutatott, hogy az „Atlas” rakéta elkészítésével és a had­seregbe való bevezetésével ösz- szefügfeő költségek rakétánként 35 millió dollárra rúgnak. Mint a közlöny megjegyzi, két „Atlas” mintájú rakéta annyi­ba kerül, mint amennyit 1958-ban rákkutatásra fordítot­tak az Egyesült Államokban. Eisenhower elmondotta, hogy az Egyesült Államok néhány bombázó gépért ugyanannyit fizet, mintha azok „tiszta aranyból volnának”. Az A—3 és a B—58 mintáiú bombázógépek, minden fontja — írja ezzel kapcsolatban az AP washingtoni tudósítója — 650, illetve 567 dollárba kerül, ugyanakkor egv font színarany ára ielenleg 500 dollár. Mint az Economic Notes megjegyzi, a „Bomarc” típusú lé|elhárító rakéta megszer­kesztése eddig 1,7 milliárd dol­lárt emésztett fel. Az ilyenirá­nyú kutatás 11 éve folyik és még nem hozott pozitív ered­ményeket. Egy interkontinentális bal­lisztikus rakétatípus kidolgo­zása 3—4 milliárd dollárba ke­rül az amerikai adófizetőnek. A kaliforniai partokon épülő csendes-óceáni rákétatámasz- pont költségei mintegy 5 mil­liárd dollárt tesznek ki A „Polaris” mintájú rakétákkal felfegyverzett tengeralattiáró flotta kiépítése körülbelül 7 milliárd dollárt, a „Nieezeus” rakétatípus megalkotása hoz­závetőlegesen szintén ugyan­ilyen összeget vesz igénybe. (MTI) Lemondott a Szudánt Legfe'sa Tanács KHARTUM (MTI): A Reu­ter jelentése szerint Ibrahim Abbud, szudáni elnök szerdán este bejelentette, hogy a Leg­felső Tanács minden tagja be­li kínai külügyminisztérium jegyzéke a pekingi angol ügyvivő hivatalához, a koreai kérdés békés rendezése ügyében kormánynak továbbra is az az álláspontja, hogy az idegen csapatokat ki kell vonni Ko­reából, a koreai kérdést pedig magának a koreai népnek kell megoldania. Az ENSZ parancs­noksága oldalán levő országok kormányainak tiszteletben kell tartaniok az egész koreai nép országa békés egyesítésére i "ányuló törekvéseit, ellenkező esetben rájuk hárul a felelős­ség Korea újraegyesítésének akadályozása miatt — fejeződik bí a kínai kü’ügyminisztérium jegyzéke. (MTI) Peking (MTI). A Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma jegyzé­ket intézett a pekingi angol ügyvivő hivatalához. A jegy­zék a kínai kormány nevében és a Koreai Népi Demokrati­kus Köztársaság kormányának felhatalmazásából rámutat, hogy az Egyesült Államok — megszegve a fegyverszüneti egyezményt — ismét nagy mennyiségű fegyvert szállít Dél-Koreának, s katonai ma­nővereket hajt végre a kato­nai demarkációs vonal köze­lében. A koreaiak és a kínai nyújtotta lemondását. Az elnök elfogadta lemondásukat, s csü­törtökre összehívta a fegyveres erők egységeinek parancsnoka­it „a helyzet tanulmányozásá­ra”. A Legfelső Tanács azután mondott le. hogy a hadsereg északi parancsnokságának egy zászlóalja körülzárta a hadse­reg khartumi főhadiszállását. A csapatok akkor vonultak vissza, amikor a Legfelső Ta­nács lemondását rádión beje­lentették. A Legfelső Tanácsot a hadsereg hozta létre. A hatalmat tavaly, no­vember 18-án vette át, miután egy vértelen államcsíny megdöntötte Abdullah Khalil polgári kormá­nyát. A Legfelső Tanács 13 magas­rangú tisztből, s elnöke Abbud tá­bornok, akinek kezébe összponto­sul minden törvényhozói, jogi és végrehajtói hatalom. Abbud tábor­nok kabinetet is alakított, amely­ben magának tartotta meg a mi­niszterelnöki és a hadíj gyrninimm*- teri tárcát (MTQ

Next

/
Thumbnails
Contents