Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-04 / 53. szám

1959. március 4., szerda NßPÜJS ÄG 5 A zöldségeslátástól az autóbusz-járatokig Petőfibányai sondok Megyeszerte úgy tudják az emberek, ha valahol jó az áruellátás, úgy a bányatelepe­ken a lehető legjobb, s ebben nem is tévednek. Petőfiba- nyán is városokkal vetekedő áruválaszték áll a vevők ren­delkezésére, s a környékbeli­ek is odajárnak fontosabb árucikkeket vásárolni. A kereskedelem és a bá­nyászellátással foglalkozó szervek a lehetőségekhez mérten igyekeznek minden árucikket beszerezni, nehogy valamiben hiányt szenvedje­nek a bányászok. Nemrégen mégis panaszos levelet kaptunk Petőfibányá- ról, amelyben a rossz ellátást vetik a szemükre az illetéke­seknek, s amelyben jó né­hány jogos és jogosnak vélt panaszról ír a lakótelep egyik bányásza. A panaszok között tallózva először egy igen lé­nyeges, jogos panaszra hívjuk fel az illetékesek figyelmét. N;ncs zöldség Valóban, a bányatelepen nincs állandó piac, ahol az asszonyok megvásárolhatnák a szükséges gyümölcsöt, zöld­ségfélét, baromfit, s ami a háztartartáshoz szinte min­dennap szükséges. A környék falvaiból néha- néha odavetődik egy árus asszony, de perceken belül el­fogy az áruja, még ha nyolc forintért adja is kilóját a zöldségnek. A lakótelepiek szeretnék ha a Tröszt-bizottság szerző­dést kötne valamelyik kör­nyékbeli termelőszövetkezet­tel és az látná el friss, ele­gendő mennyiségű, olcsó zö'd- séggel és gyümölccsel a pető­fibányai piacot. Ha pedig ilyen formában nem oldható meg a zöldségellátás, a ME- ZÖKER-bolt áruellátását kell jobbá tenni, mert eddig he­ten Ként csak egyszer kap árut, akkor sem megfelelő válasz­tékban és mennyiségben. E jogos panasz után egy túlzott igényből fakadó „pa­naszról” is szólni kcftl. Lehet !0 dekával löbb? — kérdezi az eladó, mire a vevő így válaszol: — Nem lehet, hogy képzeli maga azt, hogy egy dolgozó asszonynak tíz dekával több húst adjon, mint amennyit kért? így háborog egy asszonyság a petőfibányai húsboltban a „tűrhetetlen“ állapot miatt, hogy a finom sertéskarajból, nyeret tudnak a férjüknek adni az ebédhez. Udvariatlanok-e a petőtibányai kereste edők? „A népboltban az elárusí­tók még nagyon távol állnak az udvariasságtól, a szocialis­ta kereskedő típusától — pa­naszolja a vevők egy része — sokszor erélyes hangon szól­nak a vevőhöz". Ez valóban előfordul a fizetési napokon, amikor sokan vásárolnak az üzletekben egyszerre. Mivel a vásárlók igyekeznek hama­rabb megszabadulni, s az el­árusítók egyszerre csak egy embert tudnak kiszolgálni, máris kész a veszedelem: a vásárlók éktelen perpatvarba kezdenek, így próbálván be­bizonyítani elsőbbségüket Mi­re az eladók elvesztik türel­müket, s han®o'ahv.an vála­szolnak a szokottnál, amely­nek alapján mindjárt rájuk sütik az udvariatlanság bé­lyegét. Erre a panaszra csak azt lehet mondani, az éremnek két oldala van. Az udvarias­ság, a türelem, nemcsak az eladókra vonatkozik — per­sze elsősorbap rájuk — de a vásárlókra is. Borravalót kell-e fizetni? A panaszáradat egyik sar­kalatos pontja Petőt bányán, hogy sok borravalót kell fizetni a fodrásznál. Igen, a női fodrásznál az asszonyok sok esetben adnak hárem-négy, esetleg tíz fo­rint borravalót a fodrásznő­nek, hogy megvásárolják az elsőbbség jogát vagy a jobb minőségű munkát. Ez nem kötelező, ez protekció keresés. Ha valaki úgy gondolja, hogy így jobban elvégzik rajta a bodorítás munkáját, vagy si­mábbra borotválják, akkor te­gye, de ne vádolja a fodrászt, ha mástól is fogad el borra­valót, hogy még az övénél is szebb frizurát protekciózzon ki magának. Kevés az autóbusz-járat A jogos panaszokon túl sok­szor túlzott igénnyel lépnek fel a lakótelepiek az ellátást illető­en. Ez a helyzet az újabb autóbusz-járatok beindításá­nál is. Petőfibányától három kilométerre van a selypi ál­lomás, ahová a reggeli órák­ban népes autókaraván szál­lítja az utasokat a Salgótar­ján—budapesti vonathoz. Es­te ugyancsak autóbusz várja az állomáson a hazaérkező­ket. Azonban napközben és va­sárnap is akad néhány em­ber, akiknek utaznia kell, de hát két-három emberért nem gazdaságos különjáratot indí­tani, a forgalmas időpontok­ban pedig mindig van autó­busz a vasúthoz. XXX Petőfibánya ellátása tehát nincs olyan súlyos helyzetben, mint ahogy azt a panaszko- dók látják, akiknek túlzott igényeit, sajnos még nem mindenben lehet kielégíteni, de a felsorolt jogos panaszok mindegyike megérdemli, hogy rövid időn belül orvosolják. Mert bár apró dolgok ezek. mégis sokat foglalkoztatják a petőfibányai lakosokat, hi­szen, hogy a nagy gondok ap­ránként eltűnnek, helyüket ezek a többnyire apróbb ügyek foglalják el. Olyan lelkiismeretességgel kell tehát orvosolni ezeket az apró panaszokat is, mintha nagy gondok lennének. Kovács János MSZBT hírek Március 3-án négytagú len- j gyei—szovjet csoportot foga­dott a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A delegáció részt vett a 3-án este, a TIT klub­ban rendezett mezőgazdasági szakemberek klubestjén. ★ Negyedikén este 6 órakor a Vörös Csillag Diákotthonban dr. Tarjányi István ügyész elő­adást tart az ifjúságot érintő jogi kérdésekről, majd dr. Be- recz János szól hozzá a peda­gógiai módszerekhez. ★ Negyedikén az Útfenntartó Vállalatnál az űrhajózásról tartanak előadást. ★ Ötödikén a Gárdonyi Géza gazdakörben a szovjet nagy­üzemi mezőgazdaság címmel tartanak előadást. 398991 forint - anyagtakarékosságból Mint annakidején is jelen­tettük, igen nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be megyeszerte a KISZ-fiatalok üzemekben, gyárakban az anyagtakarékos­sági mozgalomba. Gyöngyösön négy KISZ-alapszervezetnél értékelték, az elért eredménye­ket. A pincegazdaság KISZ- szervezete 157 182, a gyöngyö­si XII-es akna KISZ alapszer­vezete 127 703, a Vas- és Fém­ipari Vá' .alat kiszistái 77 840, és a Téglagyár kiszistái 1216, összesen a négy alapszervezet­nél 398 991 forintot takarítot­tak meg az elmúlt esztendő­ben. Két ü símben még nem értékelték az eredményeket, de előreláthatólag azokkal együtt közel félmillió forint lesz a hat alapszervezetnél a megtakarítás. — A SELYPI Cementgyár munkásszállójának fenntar­tására havonként 2500 fo­rintot költenek a gyár veze­tői. Munkást f*ú«ágt n»gyííyfifés Petőfi bányán A KISZ hatvani járási vég­rehajtó bizottsága és a Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt KISZ-bizo'ttsága vasárnap, március 8-án, délelőtt 9 órától munkásifjúsági nagygyűlést tart Petőfibányán, a kultúr- házban. A nagygyűlésen a KISZ fel­adata a munkás ifjúság köré­ben címmel Sebestyén János ismerteti. — mert a hentes nem akarja szétszabdalni — nem vágják le a 10 dekányi darabot. A petőfibányai húsellátásnak a panaszok szerint ez a legfá­jóbb része. Bár máshol is ez lenne a legnagyobb hiba a húsellátásnál. Jó már a kenyér „A vevők sületlen, idegen anyagokkal kevert kenyeret kapnak, amit hiába reklamál­nak.” Többször elhangzott ez a panasz még jó néhány hete is és sokszor nem alaptalanul Simicska Imréné és Vályó Jó- zsefné így beszél erről. — Sokszor három-négyna­pos volt a kenyér, s odahaza zúgolódtak az embereink. Azt mondták, ha ők becsülettel dolgoznak, elvárják, hogy a pékek is lelkiismeretesen vé­gezzék munkájukat, s jó ke­nyeret süssenek. Az utóbbi időben már meg­szűntek ezek a panaszok, ör­vendetesen javult a kenyér minőségié és ott jártunkkor már dicsekedve mutatták a bányászasszonyok: milyen szép pirosra sült, fehér ke­Falugyűlést tartottak Tissanánán és ííömlőn Bármerre megy, jár az em­ber manapság, mindenütt a földről, a termelőszövetkezet­ről beszélgetnek az emberek. Megyénkben is sorra alakul­nak át a községek és lépnek a közös, szövetkezeti útra a tegnap még egyénileg gazdál­kodó parasztok. A hevesi járás szántóterüle­tének több mint nyolcvan szá­zaléka ma már a szocialista szektorhoz tartozik és a járás megyei viszonylatban is élen jár a termelőszövetkezeti moz­galom kibontakoztatása terén. Pély, Tiszanána, T e n k, Kömlő és még jó néhány falu dolgozó parasztjai valóban út­törői voltak e munkának és megyénkben elsőnek szerezték meg a „szövetkezeti község”' címet. Tiszanánán és Kömlőn hét­főn este nagyszabású falugyű­lést tartottak, ahol ünnepélye­sen is szövetkezeti községgé avatták a falut A tiszanánai falugyűlésen hatalmas tömeg előtt szólalt Újítások segítik a termelést a Selypi Cementgyárban A selypi cementgyári mun­kások igyekeznek egyes mun­kafolyamatokat könnyebbé tenni, módosítani. Az újítási előadónál egyre gyarapszik az olyan javaslatok, újítások szá­ma, amelyeket figyelembe vé­ve nemcsak könnyebbé válik a termelés, hanem olcsóbbá is. Helyes az a módszer, ame­lyet bevezettek a cementgyár­ban, hogy az újításokat kifüg­gesztik egy táblára s a munka­társak elmondják róla vélemé­nyüket, vagy kiegészítik azt. Legutóbb Hernádi János „klin- ker-leszedés ledobókészülékkel” és Kurucz Ferenc „klinkeralag- út portalanítása” c. újításához érkeztek a munkásoktól javas­latok. fel Putnoki László elvtárs, a megyei pártbizottság első tit­kára. Méltatta a községben el­ért eredményeket és annak a reményéhek adott kifejezést, hogy a jövő útján eredmények­ben és sikerekben lesz gazda­gabb a falu. Ebben a község­ben már valóban nagyüzemi gazdálkodás folyik, hiszen egyedül a Petőfi Termelőszö­vetkezet közel hatezer hold földnek a gazdája. A komlói nagygyűlésen fel­szólalt DÓrkó József, a megyei pártbizottság osztályvezetője. Felszólalásában hangsúlyozta, hogy a magyar parasztság sorsdöntő és történelmi válto­zásokat él át, olyanokat, ame­lyek egész jövőjét, gondolkodá­sát átalakítja és nincs messze az idő, amikor a szövetkezeti falu szocialista faluvá alakul át. A falugyűlések jó hangulat­ban értek véget. Tiszanána községben a termelőszövetke­zetek vezetői közös vacsorán vettek részt és a részvevők a iövő sikereire ürítették poha­raikat. Élnek-e a Földön ma/omemberek Manapság gyak­ran olvasunk ar­ról, hogy ez, vagy az az utazó ősem­berhez hasonló lényt látott. Jog­gal várja az olva­só a választ arra a kérdésre, hogy va­lóban élnek-e' ilyen emberek Földünkön? A szovjet táv­irati irodának a közelmúltban ki­adott jelentése szerint egy szovjet kutató kijelen­tette, hogy Közép- Mongólia puszta­ságain még ma is élnek olyan ma­jomemberek, me­lyeknek fejlődése az állati színvona­lat még nem ha­ladta meg. A Komszomol- szkája Pravda cí­mű szovjet ifjúsági lap is megerősítet­te a hírt. Ugyanis egyik cikkében B. Porshnov pro­fesszor azt állítja, hogy a Mongólia pusztaságain élő majomemberek igen erősen ha­sonlítanak az em­berre, de válluk lekerekített for­májú és félig be­hajlított térdek­kel járnak. Testük mérete az emberé­vel megegyező. Állkapcsuk erő­teljes és a homlo­kuk alacsony. A mongóliai ma­jomemberről leg­először egy olasz utazó írt még a 13. században. Szá­zadunk elején egy orosz kutatónak is sikerült meglát­nia egy majom­embert, elfogni azonban nem tud­ta. A majomember elmenekült. Porshnov pro­fesszor nézete sze­rint a mongóliai majomember ana­tómiai szempont­ból a neandervöl­gyi embertípus­hoz sorolható, de életmód tekinte­tében eltér attól. a „van ilyen bicikli..“ Ezelőtt alig két hónappal száguldott végig először a városon, s ma már én is minduntalan használom. No, nem a biciklit, hanem ezt a szólásmondást, drága jassz-anya- nyelvünk legújabb ragyogványát. Ha valakit elgázolnak, s a piacon sápítozva lamentálnak az asszonyok, egyikük biz­tosan felvonja a vállát, s így sóhajt: ,,Hja, van ilyen bicikli. Krapácsot megcsalja a felesége, s ketten épp most csámcsognak a legújabb fejleményeken. Az egyik széttárja a karját: „Hiá­ba, öregem, van ilyen bicikli.” Diák panaszkodik: „Képzeld, mindent tudtam neki, mégis elhúzott, mert két előjelet a legvégén összecseréltem. Mit szólsz?" — Mire a másik: „Van ilyen bicikli...” Tegnap a meteorológia jelentését olvastam arról, hogy Londonban havazik, Brazíliában kánikula dühöng. Össze­csaptam az újságot, magam elé meredtem, majd legyintet­tem, elhessegetve a paradoxon adta gondokat. „Van ilyen bicikli” - szóltam hangosan, s ekkor döbbentem rá, hogy ez már a métely, a kolera, a fekete halál, amely elől nincs menekülés. Ha szárnyra kap egy kiszólás, nincs akit hatal­mába ne kerítene. „Hogy van az — kérdeztem legjobb bará­tomtól —, hogy értelmes ember létünkre magunkra szedünk mindenféle marhaságot és szajkózzuk őket, mintha szókin­csünk másból se állna...?” Barátom gondolkodott egy kicsit, majd őszintén szemembe nézett és nagyon komolyan így szólt: „Ne vedd úgy a szívedre, öregem. Hiába, van ilyen bicikli.” Csak már kapna defektet az a bicikli. Mert ha még sokáig nő, félek: motorbicikli lesz belőle. —p— Még egy vélemény Eger tisztaságáról Lapunk egyik februári szá­mában megjelent, Eger tiszta­ságával foglalkozó levelek ha­tására egy vidéki olvasónk is küldött be néhány megjegy­zést. Érdekes, elgondolkoztató ez a levél, amit az alábbiak­ban közlünk: „Megyénk határain túl is köztudomású, hogy Eger a barokk-építmények és a bo­rok városa, valamikor az or­szágnak nemcsak legszebb, hanem legtisztább helysége is volt. Engedtessék meg te­hát, hogy mint kívülálló, de mégis szomorú tapasztalato­kat szerzett ember, én is né­hány szót szóljak a tisztaság, végre egyre sűrűbben felme­rülő kérdéséhez. Hosszú ideje dolgozom Bél­apátfalván, s ügyes-bajos dol­gok elintézése miatt gyakran utazom be Egerbe. Mint a felsővidék utasainak 95 szá­zaléka, magam is mindig Egervár állomáson szállók le, hogy hamarabb elérjem a belvárost. S míg a hivatalok­hoz leérek, bizony minden esetben megállapíthatom, hogy helytálló a falusiak mondása: „még nálunk sem ilyen poros, sáros a járda”. Ha egy lakásba, vagy ház­ba belépünk, már az előszo­ba, vagy az udvar állapotá­ból véleményt alkothatunk magunknak a lakás, illetve a ház lakójáról. Az idegen, a vidéki, aki az Eger történel­mileg legnevezetesebb helyei közelében levő vasútállomá­son száll le a vonatról, a köz- tisztaságról nem a legkelle­mesebb benyomásokat szerzi. Ha a Gárdonyi-ház és a vár közelében elindul a Vécsey utcán át a városba, sáros és síkos időben első szerencsé­jének azt tarthatja, ha a vasútállomás meredek, lehe­tetlenül megépített lépcsőjén nem töri ki a nyakát. Útját azután soha le nem tisztított gyalogjárókon és a villasor előtti, úgynevezett támfali járdán olyan porban és pi­szokban teheti meg, hogy a kórházig leérve, elgondolkoz­hat: nemrég vásárolt sárga cipője hogyan és miért lett fekete. A támfal után követ­kező járdák sem sokkal kü­lönbek, körülbelül ugyanolya­nok, mint amilyenekről a Bródy Sándor utcai levélíró panaszkodott. Ezen az útvo­nalon a helyzetet az is sú­lyosbítja, hogy a Vécsey- völgyben felfejlesztett, illetve létesített üzemek, valamint a vár-ásatások miatt az autó- forgalom is megnövekedett. Ugyanekkor, ha arra is visz- szaemlékezünk, hogy a más­fél évtizeddel ezelőtt megtar­tott forgalom-vizsgálat alkal­mával a Vécsey utca közle­kedését tekintve, már a hete­dik helyen állt, máris helyén való a kívánság, hogy ennek az útvonalnak — , egészség- ügyi és idegenforgalmi szem­pontból egyaránt — több gon­dot kellene fordítani tiszta­ságára. A járdával kapcsolatos állí­tásaim valódiságának igazo­lásául még egy dologra hi­vatkozom: aki ezen a vidé­ken megfordul, láthatja, hogy az említett támfal tövében, ott, ahol a járda a fallal ösz- szeér, legalább egy évtizedes, olyan mennyiségű por és pi­szok gyűlt össze, amelyben már egészen szép növényzet tenyészik. A fái elején kiin­duló és a Darvas utcába fel­vezető szerpentin két oldalán a közelmúltban visszavágták a bozótokat, a partot letisz­tították, de a szemetet még ekkor is otthagyták, s azóta sem gondoskodtak annak el­szállításáról. Amint tudom, a város ta­karítására indított társadalmi akció mindeddig nem járt eredménnyel. Nincs más út tehát, mint- a törvény szigo­rával fellépni azok ellen, akik képesek tétlenül nézni és el­tűrni azt, hogy Eger a bokáig érő por, sár és kosz városa legyen továbbra is. Tudom, néhány esztendő­vel ezelőtt fővárosunk sem dicsekedhetett túlzott tiszta­sággal, ám az elmúlt időkben megrendezett tavaszi nagyta­karítási hónapok mégis szép eredményeket hoztak. Mi lenne, ha a mi megyénk szék­helyén is megrendeznénk a tavaszi nagytakarítást, hogy Eger egyszer s mindenkorra megszabaduljon a sok piszok­tól, szeméttől? B. L. Bélapátfalva. * 1 Felismerték a tanulás jelentőségét a hatvani járás üzemeiben A hatvani járás üzemi párt- szervezetei már tárgyalták a Központi Bizottságnak a kul­turális politikájáról szóló ha­tározatát és arra a megállapí­tásra jutottak, hogy az üze­mekben igyekeznek elősegíte­ni a munkások politikai, szak­mai kulturális nevelését. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt gaz­dasági évben a járás üzemei­nél az állami oktatásban és a szaktanfolyamokon mintegy 2216 dolgozó vett részt, hogy a munkások politikailag ön- tudatosabb része felismerte a tanulás jelentőségét az álta­1 nos műveltség, a szakmai to­vábbképzés fontosságát. A fenti eredmények azonban nem elégítették ki az üzemek kommunistáit, ezért úgy hatá­roztak, hogy Petőfibányán lét­rehoznak egy esti techniku­mot. melyre máris 140-en je­lentkeztek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents