Népújság, 1959. március (10. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-29 / 75. szám

1959. március 29., vasárnap NEPÜJ8AG 8 Márciusi séta Gyöngyösön GYERE, BARÁTOM, sétáljunk egyet a tavaszi nap­sugár ajándékát, a ragyogó aranypalástot magáraöltött városban, Gyöngyösön. Tavasz van, 1959. tavasza. Tele új vágyakkal, tervekkel, s én mégis most már az első percekben arra leérlek, mielőtt bármiről beszélgetni kezde­nénk: emlékezz! Járjuk az utcákat, nézeget­jük az ünneplőbe öltözött em­bereket, a vidám, élettől ki­csattanó gyerekeket, s gondo­lataink a múltban járnak. Mi volt ez a város nem egészen másfél évtizede? Ügy, jól mondod. Csak egy kis 27 ezer leiket számláló mezőgazdasági városka. Semmi más. Ipara? Három malom és néhány kis­iparos műhelye. Ezzel be is fejeződik a felsorolás. Egyedül a szőlőkultúra az, ami virág­zott valamennyire a határban. Az emberek meg — na igen. Ami jellemző a kapitalizmus nyomorára, azt itt mind meg­találhattad különösebb kere­sés nélkül is. A nagy szőlőtu­lajdonosok, a virilista gazdák voltak itt az urak. Egyedül nekik és malmos, meg hasonló társaiknak volt beleszólásuk a város ügyeibe. És most nézz körül. Nem mondok egyelőre semmit, de ugye így is érzed, mit jelent csak ebben az egy városban is ez az egy szó: néphatalom? Igen. Itt is élni tudtunk vele. Látod? Az ott nem messze, a gyöngyösi XII-es akna. 1947— 48. óta működik. Ugyancsak ettől az időtől számíthatjuk a Gyöngyösi Ásványbánya és a Gyöngyösoroszi Ércbánya mű­ködését. Jól jegyezd meg, mert ez szinte történelmi dátumnak számít nálunk. Miért? Figyelj tovább. 1950-ben ide telepítették a Váltó- és Kitérőgyárat. 1952- 53-ban megkezdte működéséta Szerszám- és Készülékgyár. Rohamosan iparosodtunk. 1953-ban korszerűsítettük kis téglagyárunkat. Az eddigi­nél ötször több téglát ad azóta ez az üzem, de még ez is ke­vés. Még több kellene. Egysze­rű okból: AZ IPAROSODÁS ÓTA I emberek ezrei kaptak munkát a bányákban, az új üzemek­ben. De emberek ezreivel sza­porodott is a város, részben éppen ezért. A kis, 27 ezres Gyöngyösnek ma már tízezer­rel több, tehát 37 ezer lakója van! Magyarázzam neked, hogy mi mindent von ez az egy szám maga után? Azt hiszem, szükségtelen. Látod majd úgy is. De még nem fejeztem be a rövid felsorolást. Az ott a tá­volban a tompa-hegesztő­üzem. A Váltó- és Kitérőgyár­hoz tartozik. Felszerelése a legkorszerűbb. Létesítésének dátuma 1958—59. Itt pedig a tanácsi vállala­tok. A Vágóhíd, a Vas- és Fémipari Vállalat, a Sütőipari Vállalat, — amelynek korsze­rű új kenyérgyára már dolgo­zik, — a Kézműipari Vállalat, és az Ingatlan és Vízmű Vál­lalat. Ezekben is 700 ember dolgozik. A tíz kisipari szövet­kezet 900 embert foglalkozhat. Érted? Érzed ezt az óriási változást? Madách jár az eszemben, akárhányszor a va­rost járom. „Miért is kezdtem emberrel nagyot, kis sárból, napsugárból összegyúrva tu­dásra törpe, vakságra nagy!” Szegény jó Madách. Itt minden cáfolja Lucifer szájába adott szavait. Mert tudunk. Tudunk élni azzal, ami után oly régen áhítoztunk, s amit végre nem egészen másfél évtizede ma­gunkénak mondhatunk. Nem azt akarom mondani, hogy mi már mindenben mes­terek vagyunk. Követtünk el egy sor hibát, de ki lehetett volna okosabb ilyeh körülmé­nyek között? Százával építet­tük a lakásokat, s mind kevés. A bányász saját-ház akció ke­retében is épült 100 kétszoba, összkomfortos családi ház, OTP kölcsönnel pedig 240, de a lakáshiány még mindig nagy. Nyáron fele annyi vizet tudunk juttatni a lakosságnak, mint amennyire szükség len­ne. Az iparosodás a lakosság számának növekedése szintén az ok. Szennyvízhálózatunk egyáltalán nincs. A régi világ ránk maradt bűne ez. De gyere csak tovább és láss. Ahol tudtunk, ott segí­tettünk mindenben. Itt a Ka­tona József utcában ez a ház egy 100 személyes bölcsőde és napközi otthon. Ez a járda, amin jársz, egy része annak a 10 kilométernek, amit az el­múlt évek során újonnan épí­tettünk. Korszerűsítettünk mindent, amit csak lehetett. Befejezés előtt áll a kilenc­ezer egységes szennyvízderítő építése és december végén már működni is kezd. Modernizál­juk a vágóhidat úgy, hogy mi­re teljesen befejeződik ez a munka, egyedülálló lesz szer­vezettsége, gépi felszerelése te­kintetében. Már most érdek­lődik több nyugati állam irán­ta. Ilyen vágóhidakat szeret­nének vásárolni tőlünk. Ebben az esztendőben is építünk 120 lakást. A hozzánk tartozó Mátrafüreden és Mát­raházán is új létesítményeket hozufik létre. Az'utóbbi helyen félig már kiépítettük a csator­nahálózatot, s a nagy derítő is nemsokára elkészül. Füreden üvegházat állítottunk fel. In­nen kerül ki a két üdülőhely, tizenkétezer négyzetméternyi parkosított területére a virág, dísznövény. ÉPÍTÜNK, GYARAPITUNK mindenütt — magunknak. Itt a Budai Nagy Antal téren ezt a csodálatos, újszerű, nyolc­tantermes iskolát, az északi városrészben új, emeletes kör­zeti orvosi rendelőt, a Búza­piacon az autóbusz megállót, másutt megint mást. Sport- stadiont a Csathó-kertben, szabadtéri mozit, ahová 1200 ember fér be, 4000 személyes szabadtéri színpadot, ahol már ez év augusztusában a szüreti daljátékokat rendez­zük, s amelynek technikai fel­szerelése vetekszik az Állami Operaház margitszigeti szabad­téri színpadának berendezésé­vel és nemsokára ebben a ke­leti, mór stílű, egykori izraeli­ta templomban városi s 'rmá- zat! A Művelődésügyi Minisz­tériumtól három és félmillió’ forintot kapunk rendbehozá­sára. SZÉP HAT A NÉHÁNY esztendős szabad múlt, szép a jelen, és gyönyörű a jövő Akarod látni? Gyere sétál­junk még egy kicsit. Menjünk a déli városrészbe. Itt kapnak helyet a jövőben felépülő újabb ipari üzemek. 1962-ben megnyílik az új tejüzem, az ecet- és konzervgyár, i mi 20 millió forintba kerül. A Gár­donyi Géza utcában 1960. au­gusztus 31-re elkészül a két­emeletes szakszervezeti ház, rövid idő múlva két új 75 személyes óvoda és két, ugyan­csak 75 személyes bölcsőde, 20 tantermes iskola épül váro­sunkban. 6 millió költséggel rendezzük a vasútállomást és környékét, 20 millió forintot fordítunk az üdülőhelyek fej­lesztésére, s az ország legna­gyobb Autóközlekedési Válla­lata részére 25 millió forint­ból felépítjük a garázszsal. műhelyekkel, minden szüksé­gessel felszerelt komplex-te­lepet. Kapkodva, rendszertelenül mondtam el mindezeket? Le­het, de bármennyire is igyek­szem, úgysem tudok mindent felsorolni, oly sokat teszünk a következő esztendőkben. Csak még egy-két dolgot. Több milliárd forintot szavazott meg fiz országgyűlés a gyön­gyösi XII-es akna* fejleszté­sére, s a hozzátartozó lignit- kombinát felépítésére. Tizen- hétmikió 800 ezer forintot for­dítunk a városi szennyvízhá­lózat teljes kiépítésére, három új mélyfúrású kúttal gyara­pítjuk a vízmüvet, 7 kilomé­terrel bővítjük a vízhálózatot s a vízprobléma teljes megol­dására megépítjük a második fő nyomóvonalat, a Sárhegy oldalán pedig a víztorony ma­gasságában az új, 3000 köb­méteres víztárolót. Mondjak még valamit? Oly sokat tudnék, de fárasztó volt ez a séta, s még nagyon sokat mehetnénk, ha mindent, ami eddig épült, vagy ha annak a helyét, amit a jövőben szán­dékozunk létesíteni meg akar­nánk nézni. MÉG EGY KÉRDÉST barátom. Mondd meg őszintén, volt-e már ilyen szép tavasz, mint ez a mostani? Ugye volt néhány, de ez mégis különbö­zik azoktól egy kissé. Leve­gője, kedves langyos szellője, frissebbé teszi az agyat, hogy a múltra emlékeztessen, a szabadság hajnala előtti ször­nyű sötétségre, s a pirkadás gyönyörű vörös színére, amely­ből aztán kiemelkedett a nap. A nekünk világító, ne­künk ragyogó nap. S a már­ciusi szellő fellebbentette egy kicsit a fátylat, hogy lássuk: ez ped-'g a jövő. Ilyen lesz néhány év múlva Gyöngyös, az egykori mezőgazdasági, s most már ipari város, s így élünk akkor a rövidesen el­érkező tavaszon mi: gyöngyö­si emberek. Weidingér László Takarékoskodtak az állam, de az önmaguk zsebére is Az Egri Vegyesipari Az Autóipari Vállalatnál Forgácsoló gyárnál Két éve várnait erre a pil­lanatra. Ügy volt, hogy tavaly is kapnak nyereségrészesedést, aztán nem lett belőle semmi. Az idén még jobban takaré­koskodtak az anyaggal, a rész­legek igyekeztek jól megszer­vezni a szerteágazó munkát. Meg is lett az eredménye. Pén­teken délután 63 ezer forint nyereségrészesedést osztottak szét a dolgozók között. Nem nagy üzem az Egri Ve­gyesipari Vállalat, de takaré­koskodásban példát mutatnak a legnagyobbaknak is Ugyanis a dolgozók nyereségrészesedé­sükből több mint 47 ezer fo­rintot takarékba tettek. Ami Húsvétra költőpénznek kell, azt felvették készpénzben, a többi meg hadd kamatozzék a betétkönyvben. Bizonyára jól jön a pénz Varga András la­katosnak is. Ö jelenleg tényle­ges katona, de elküldték az őt illető részt. Akik jól do1 goztak, azok nyereségrészesedését 5 százalék jutalommal emelték, aki rossz munkát végzett és igazolatlanul mulasztott, annak bizony jóval vékonyabb lett a borítékja. Erről a fiatal üzemről sok biztatót hallunk mostanában. A közeljövőben lényegesen fejlesztik. Rá is szolgáltak a bizalomra. Jó! dolgoztak az elmúlt évben, így 21 napi munkabérnek megfelelő 112 ezer forint nyereségrészesedé­sen osztoztak a dolgozók Gon­dolnak a ho’napra. ha a gyár­ról, vagy önmagukról van szó. Megünnepelték a nagy ese­ményt, de a nyereségrészese­dést nem költik el egyszerre, 73 ezer forintot betétkönyvbe helyeztek el. így takarékos- kodnak az állam és önmaguk zsebére is. Balatoni József, Leszkovszky Tibor, Fülöp Gyula, Mészáros András, Nagy f. János, Vajda Pál és még sokan mások jó munkájuk és hosszabb munka- viszonyuk után külön jutalmat is kaptak. Bizakodó, jó a han­gulat ebben az üzemben. Az emberek felkészültek és várják a holnap nagyobb feladatait. Fazekas László Kongresszusi munkarerseuj a hatvani vasútál omáson A hatvani vasútállomás párt- és szakszervezete, a szakszolgálati vezetők a mun­kásokkal megtárgyalták az ál­lomás feladatait a harmadik pátkongresszusig. Határozat­ban fogadták el azokat a ten­nivalókat, amelyeket a tervük valóraváltásáért el kell vé­gezni. Az MSZMP Központi Bi­zottságának március 6-i h atá- rozatát a hatvani állomás for­galmi dolgozói figyelmesen tanulmányozták és csatlakoz­tak a Budapesti Pártbizottság felhívásához, s a pértkong- resszusi versenyt március 16- án kezdték meg. Vállalták, hogy tervüket át­lagosan az élüzem feltéted fö­lött két százalékkal teljesítik. A személyvonatok közlekedé­sénél biztosítják a kultúrált utazást és a menetrendszerű vonatindulásoknál a múlt évi eredményhez képest hét szá­zalékos javulást érnek el. A tehervonatek menetrend sze­rinti indításánál a kiadott ter­vet három százalékkal túltel-, jesítik. A tehervonatok gaz­daságos kihasználását — a jobb tüzelési technikák beve­zetésével — az 1958-as ered­ményhez képest két százalék­kal javítani fogják. Jelentős vállalása még az állomás dolgozóinak, hogy az ünnepi verseny alatt az el­múlt évi megtakarítással szemben kőolajból további 2.7 százalékos, égő-olajnál három százalékos, viUamosenergia- fogyasztásnál 2,2 százalékos megtakarítást érnek el. A KISZ-fiatalok azt vállaltak, hogy a munka ünnepére és a vasutasnapra társadalr mun­kával vasgyűjtést szerveznek és az ünnepi műszakok ide­jén három mozgalmi- - vonatot indítanak „béke-vonat“ elne­vezéssel. A hatvani állomás dolgozói az év első hónapjaiban jó munkát végeztek. Január, február hónapi tervteljesíté­sük alapján megelőzték a bu­dapesti igazgatóság nagy ál­lomásait és mint első helye­zettek. ötezer forint pénzjuta­lomban részesültek. Révész József ,\\VVV^WWVVWVWVWWVWAWAVVWVVWVVWVWVAWAWVVV'MW, V ,W— ' - ' :;; hisz locsoflástokra felké­szült a megye férfinépe, a ti­pegő unokáktól, a deres nagy­apókig, nem is beszélve a közbeeső delibb korosztályok­ról. Megbízható hírnökök je­lentették, hogy ilyen élénk készülődés kevés húsvétot elő­zött meg, mint az ideit és minden készen áll arra, hogy Sí he íu>ir)uA;jülők, izép ÍlejjesJ. — Egy ilyen üveggel elég lesz? — Nehezen tud dönteni az egri Széchenyi utcai Illatszerbolt két fiatal vásárlója, Nagy Gyuri és Keskeny Józsi — aztán biztos, ami biztos, nagyobb üveg kölnit kémek sokáig emlegetett ünnep le­gyen. Bizonyítékainkat is elő­terjesztjük. A hevesaranyosi kis iskolá­sok beszélgetését kihallgatva (melyért utólag elnézést ké­rünk), megtudtuk, hogy az idei húsvétot nagyarányú ta­karékosság előzte meg, rózsa­víz beszerzése céljából. A pénz már az ünnep előtti napokban összegyűlt, legalább egy „Fekete-macskára” való. Most már az eshetőségeket latolgatják, gaz­daságos lesz-e az idei locsol- kodás, s azon aggódnak, hogy a lányos ma­mák „smycig- sága” fel ne bo­rítsa terveiket Tudni kell ugyanis, hogy locsolkcsdás jó üzlet, bár be­fektetéssel jár (lásd a „Feke­te-macska” vá­sárlást), mert ugyebár, ha el­megy húsz lá­nyosházhoz, s ebből négy unokatestvér (fejenként lega lább öt forint) az 35 forint, mert a legala­csonyabb taksa nem lehet ke­vesebb egy fo­rintnál. Ne kí­vánják a lá­nyos mamák, hogy ennél olcsóbban viruló, illatos rózsával varázsolják lányukat — ez a fiúk véle­ménye. Az üzlet annál is jobbnak ígérkezik, mert a pénzhez „természetbeni juttatás”, már­mint tojás, sütemény, és egy kis lopva megivott bor is hoz­zátartozik (csak meg ne tudja a tanító bácsi). Hja, nincs üz­let, kockázat nélkül... Persze könnyű a nagyoknak. Víz van minden kútban... rá­Az a legény, aki nagyon meglocsolja Fe- rencz Anrvuakát, vigyázva járjon a kút körül húsvét kedden, mert... Annuska azt tartja, ..kolcsönkenyér visszajár...” _ adásul még szívesebben is várják őket a lányos házak­nál, mint a locsolóvizes, apró emberkéket. De hát a nagyoknak is meg­van a maguk húsvét előtti ba­ja. Nagy gond a ruha is. A sza­bó csak „majd- meglátjuk“-ra vállalta el, a hatalmas halom anyagra mutat­va, s ki tudja, meglesz-e hét­főre, vagy nem, meg aztán cí- gányfogadás, bálrendezés, zsebpénz-szer­zés... mind megannyi gond az ünnep küszö izöbén. De nekik még mindig köny- nyebb, mint a lányoknak, akiknek „her- vadását” ugyan semmi sem bizonyítja, de nincs olyan tikkadt rózsa, "nely jobban várná, hogy meg.ocsoIják, mint éppen ők. Ezért hat ezer kéz is ke­vés mindent előkészíteni, hogy semmi­ben ne szen­vedjenek hi­ányt a locsolkodók. — Édesapám, hozza le a sonkát, keressen valami jó bort... Anyuci, még kevés lesz a sütemény... Nagyanyó, gyorsabban a meszeléssel... öcsi, hozzál festéket a bo'+bó!1 — riogatják a ház népét, a lány kérő-pa­rancsai. Míg aztán eljön a hétfő reggel, az ablak alatt ta- nácsokzó legé­nyekkel, akik szintoly izga­lommal dug- dossák hátuk mögött a bögre vizet, mint . a szíves kínál- gató mamák és a koccintgató öregek is iz­gulnak, akik szép húSvétra. fiatalságukra emlékezve ürí tik a poharakat arra az időre mikor mér ők éneke! ték a lányok ablaka alatt: „El ne hervad­jatok, szép he­vesi lányok...” De most is szép a húsvét, szép és gazdag, ha hagyomá­nyokban nem is annyira, de jóféle enni- és innivalóban an­nál inkább gazdagabb. S ha a készülődésnél tar­tunk, nem lehet szó nélkül hagyni azt a titkos készülődést sem, amely a férfinép~égek bő­rére megy majd húsvét kedd­jén» Igen, a „visszavágóról” van szó, mikor a lányokat il­leti a locsolkodás, hamisítat­lan kútvízzel, amelynek hideg­ségét nem enyhíti sem a rózsa­víz, se „Fekete-macska”, mert Milyen lassan telnek az utolsó napok és mennyi a munka. Bakos Irénke is alig látszik ki belőle. — No, még ezt a sonkát elkészítem és minden kész — állapítja meg elégedetten, jö­hetnek a locsolkodók. Fotó: Márkusz.) hát ez nem jár a legényeknek ... Csak víz..., hideg, hogy ki­józanodjanak Kovács &

Next

/
Thumbnails
Contents